Zalai Hírlap, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
2. Alakítsuk ki kultúrpolitikánk helyes arányát Harmadik kérdésként egy népművelési problémával szeretnék foglalkozni. A felnőttek kulturális nevelésére 14 esztendő alatt az intézmények széles hálózatát építettük ki. Van 10 üzemi és 170 területi falusi művelődési otthonunk, 88 üzemi és 260 községi könyvtárunk, 223 községben van rendszeres mozielőadás. Megvan tehát a tárgyi feltétel, a társadalomban jelentkező kulturális igény is — népművelési munkánk azon fordul meg, mennyire tervszerű tartalmi célkitűzéseiben, mennyire tudatos, mennyire irányított munkát végzünk, hogyan alakítjuk ki a művelődési munka helyes arányait? A munkásosztály helyzetéről szóló KB határozat és a művelődéspolitikai irányelvek felhívják a figyelmet, hogy többet kell törődnünk a munkásoknak a kulturális forradalom vezető erejének nevelésével, másrészt az előbbiekből adódóan nagyobb szerepet kell játszaniok kulturális életünkben. A határozat nyomán itt is előre léptünk. Üzemeink és falvaink közt kialakult kapcsolatban egyre erőteljesebb a kulturális segítés is. Csak követendőnek állíthatjuk üzemeink elé a Ruhagyárat, amely a «Bekötött szemmel» című színművet, a lovászi üzemet, amely Dobozy Szélviharát 7 községben mutatta be és ezzel jelentős nevelőmunkát végzett. Az üzemekben folyó népművelési tevékenységben azonban a művészeti munka mellett még mindig kisebb súlyú az ismeretterjesztés és a könyvtármunka, holott a világnézeti, politikai nevelést ezek szolgálják a legerőteljesebben. Ezért fontos, hogy üzemi pártszervezeteink támogassák a nagyüzemben induló munkásakadémiánkat és adjanak elvi segítséget ahhoz, hogy az üzemek művelő ZALAI HÍRLAP Befejezte tanácskozását a Zala megyei pártértekezlet (Folytatás az 1. oldalról.) formálása, kulturális nevelőmunka öltudatos fejlesztése nélkül nem lehet. Míg a múltban gyakran találkoztunk olyan gyakorlattal pártszervezeteinknél, hogy a művelődési munkát teljes egészében rábízták az állami szervekre, vagy sok helyen a pedagógusokra, ma megnövekvőben van a pártszervezeteink érdeklődése, felelőssége a kulturális nevelőmunka iránt, javul e területen a párt irányítása. A gyorsabb ütemű fejlődés útjából azonban még számos akadályt kell eltávolítani. Harcolnunk kell mindenekelőtt pártszervezeteinknél az érdektelenség, az igényesség hiánya ellen. Az ellen a szemlélet ellen, hogy a művelődésügyi, kulturális, nevelési feladatoknak a végrehajtása szinte kizárólagosan a művelődés munkásait, vagy éppen csak az értelmiséget érinti. A munkásosztály, a párt egésze felelősségén múlik a kulturális forradalom győzelemre vitele. Ahogy a magyar munkásmozgalom a kezdettől összeforrott a kultúra ügyével, a kultúra igazi hordozója volt, harcolva a Horthy-rendszer művelődéspolitikája ellen, a magyar kultúra egészséges kibontakozásáért, úgy most a szocialista kultúra megteremtésében a párt általános művelődéspolitikáját a helyi pártszervezeteknek kell aprópénzre váltaniuk, helyi viszonyaikra alkalmazniuk. A pártmunka perifériájáról s kulturális nevelőmunkának, a pártmunka fontos részére kell előlépnie, hiszen összefügg ez olyan fontos kérdésekkel, mint a műszaki színvonal fejlesztése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, párt és a dolgozók véleményazonosságának kialakítása. Pártszervezeteink törődjenek többet az iskolával A pártszervezetekben a kulturális kérdések iránt ébredő felelősséget fokoznunk kell gyermekeink, ifjúságunk szocialista modern műveltséggel rendelkező emberré való nevelésben. Szorosabban kell bevonni ezért a pártmunkába az iskolát, több ellenőrző segítséget kell adni a nevelőtestületeknek az iskola és a szülők kapcsolatának megteremtéséhez. Itt szeretnénk foglalkozni az általános iskoláink helyzetével. Művelődéspolitikánk hatalmas eredménye, hogy megteremtettük a kötelező 8 osztályos általános iskolát, s ezzel a Horthy-rendszer népoktatásához viszonyítva megkétszereztük a nemzeti műveltségi alapanyagot. Ma a fiatal nemzedékek általában kétszer annyi ideig járnak iskolába, mint a Horthy-rendszerben. A megszerzett műveltségük pedig összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalú és több. Az általános iskola nagy eredményei nem vonhatják el figyelmünket azonban arról, hogy a kötelező magas színvonalú szakrendszerű általános iskolai oktatásban még — különösen megyénkben — csak az első lépéseket tettük meg. Ezért nem lehet egyetérteni azokkal, akik a jelenlegi viszonyaink között már az kötelező oktatásnak esetleg 10 évre való felemelését emlegetik. Mi a helyzet? 42-vel több iskolánk, 250-nel több tantermünk, háromszor annyi pedagógusunk van, mint volt 1945- ben, de az általános iskola teljes célkitűzését megvalósító szakrendszerű, a felső osztályban a szaktanárok által végzett oktatásban megyénkben a tanulóknak csak 56,1 százaléka részesül, míg az országos arány 80,3 százalék. Megyénk tehát súlyosan le van maradva. A falusi iskolák tanulóit vizsgálva még rosszabb a kép. Míg a városokban és járási székhelyeken 100 százalékos, községekben 43 százalékos a szakrendszerű oktatás, amely a továbbtanulásban is hátrányosabb helyzetbe hozza a tsztagjaink, parasztságunk gyermekeit. 76 oly iskolánk van, ahol a felsőtagozat osztatlan, vagyis egy időben egy tanító elé járnak a felső 4 osztály tanulói, úgy gondolom, nem szükséges további számokkal bizonyítanom, hogy ma még nem sikerült megyénk általános iskoláiban biztosítanunk gyermekeink tanulásának egyenlő feltételeit, azt, hogy városi és falusi gyermekeinket egyaránt és egyformán azonos mennyiségben és színvonalon lássuk el korszerű műveltséggel és a szocialista emberré válás azonos útját járják. E probléma megoldásának egyik része hogy nagyobb számban kapjon megyénk általános iskolai szaktanárokat. E téren eredményes erőfeszítéseket tettünk társadalmi ösztöndíjakkal, levelező oktatással. Ki kell építenünk a következő években — mint ahogy megkezdtük a központi fekvésű nagyobb községekben — a körzeti általános iskolákat, ahová szakrendszerű felső osztályokba átjárnak a környező községek tanulói. A társadalom, a szülők megértése nincs ehhez még meg mindenhol. Sok községben a maradiság, az érdektelenség kemény falába ütközünk. De sok példánk van már arra is, hogy a pártszervezetek segítségével a szülők, a társadalom oda állt a körzeti iskola mellé, megoldották a gyermekek beszállítását, napközis elhelyezését. A körzeti iskolák hálózatának gyorsabb ütemű építése, mely közvetlen feladatunk, megoldhatatlan a pártszervezetek felvilágosító, politikai munkája, a kommunista szülők megértő támogatása nélkül. Nem kis mértékben függ az ő munkájuktól, hogy az általános iskola megyénkben is az egységes oktató-nevelő munka olyan műhelye legyen, ahonnét azonos műveltséggel rendelkező, szociálisig szellemű, társadalmunk számára egyre értékesebb ifjú nemzedék kerül kiadési tevékenységében az ismeretterjesztés, könyvtár és a művészeti munka — egymásra épülő — helyes arányai kialakuljanak. Falvainkban a népművelési munkával is most rakjuk le a mezőgazdaság szocialista átalakításának alapjait. Politikai és szakmai ismeretterjesztés, művelődési középiskolák, látogatások, dolgozó parasztságunk világnézeti tudatformálása nélkül ez a feladat nem oldható meg. Pártszervezeteinknek a népművelési munka minden eszközét céltudatosan és összehangoltan kell ebben a munkában felhasználniuk. Sok jel mutat arra, hogy ez sikerül is. Mégsem található meg községeink egy részében a művelődés és szórakozás helyes arányainak kialakítása. Nem azt akarjuk, hogy szórakozzanak kevesebbet, hanem azt, hogy művelődjenek többet. S ne történjék olyan eset, mint például Nagyrécsén, ahol a Csendes Don film előadását szüreti bál miatt, vagy Zalabaksán a Tegnap című film bemutatását teadélután miatt hagyták el. Pártszervezeteinknek különös gonddal kell segítenie falvainkban a közvetlen tudatformáló ismeretterjesztő munkát és a mai témájú politikai mondanivalója miatt lényeges filmek, színdarabok bemutatását. Befejezésül még egy kérdést, mely a kommunisták egyéni kötelessége, a kommunista emberség kialakításának egyik fontos része: önművelésünk, kommunista műveltség megszerzésére való tudatos törekvés Az életben, a munkában való példamutatás együtt jár a kommunisták politikai, általános és szakmai műveltségének szakadatlan emelésével. Párttagságunk egy része önművelése, nagy harci tapasztalata, sokrétű politikai tudása következtében egyre tudományosabban, elemzőbben dolgozik. De még nálunk is vannak, akik csak „globálisan” beszélnek a szocializmus építéséről, felszínessé válnak, nem törődnek önképzésükkel, a kommunistához méltó politikai és általános műveltség megszerzésével. De nem kisebb hiba az sem, hogy egyesek egyoldalúan egy-egy iskola miatt elhanyagolják, lemondják a pártmunkát is. Helyes, ha elvtársaink gimnáziumot, egyetemet végeznek, szakmai tudásuk megszerzéséért komoly személyi áldozatot vállalnak, de nem helyes, ha ezzel önmagukat felmentik a pártmunka alól, amely tapasztalataival igazán növeli a kommunisták műveltségét. Lenin figyelmeztetését szeretném idézni: „Meg kell érteni, hogy a kommunizmust csak a korunk színvonalán álló műveltség alapján valósíthatjuk meg, és hogy ha ezzel a műveltséggel nem rendelkezünk, a kommunizmus csak óhaj marad.” Ezért önmaga, a párt iránti felelősségérzetből minden kommunistának politikai és általános műveltsége emelésén szorgalmasan és tudatosan kell munkálkodnia. A pártoktatásban való részvétele, vagy ideológiai önképzése mellett a különböző művelődési alkalmakon növelje általános műveltségét, fokozza ezzel együtt szakmai tudását, használja ki a népművelés széles lehetőségeit gazdaságosan a maga javára. Úgy gondolom, hogy pártszervezeteink nagyobb felelőssége, a kulturális munka tartalmi kérdéseivel való foglalkozásuk, a kulturális nevelőmunka jelentőségének felismerése •további sikereket hoz — pártértekezletünk határozatainak megvalósításával — megyénk dolgozói szocialista nevelésében, magasabb, a szocializmus építését szolgáló műveltségük megteremtésében, még eredményeket érjünk el. A gazdagon fejlődő gabonavetésünk nagy része a késő tavaszi és nyári sok csapadék, vihar következtében jelentősen károsodott. Noha ez évben lemaradtunk, a kenyérgabona termelésénél, az eddigi betakarítási eredmények azt mutatják, hogy a cukorrépánál a tervezett 130 mázsa helyett 205 mázsa termett, amely 91 vagon terméstöbbletet, illetve 409 000 forint többlethozam értéket jelent. Kukoricából a tervezett 14 mázsa májusi morzsolttal szemben 24 mázsa termett, ami 14,50 vagon többlettermést jelent, 302 000 forint értékben. Hogy a további feladatokat jól meg tudjuk oldani, feltétlen szükséges, hogy növekedjen elsősorban a kommunisták, de az egész állandó dolgozó kollektíva politikai és szakmai színvonala. Itt főleg néhány brigádvezetőnél van probléma, akik a gazdaság felfejlődése során a dolgozók közül lettek előléptetve, és ma sem akarnak tanulni, noha erre minden lehetőségük megvan. Gazdaságunkban jelenleg 7 dolgozó tanul technikumi vagy főiskolai levelező oktatáson, a szakmai tanfolyamokon pedig 105 dolgozó készül a szakmunkás vizsga letételére. A gépesítés növekedése, a dolgozók szakmai és politikai ismereteinek eddigi bővülése nyomán javult a munka termelékenysége, amit igazol, hogy amíg 1952-ben 12 munkanap felhasználásával állítottunk elő 1 mázsa kenyérgabonát, 1958-ban már csak 5,5 munkanapra volt szükség. Gazdaságunk a gazdálkodásmegjavítása mellett egyre szélesebb körben segíti a termelőszövetkezetek megerősítését. Munkaszervezeteik kialakításához, gazdálkodásuk beindításához szaktanácsokat adtunk. Azállatállomány tavaszi összevonásához, felesleges takarmányainkat a rendelkezésükre bocsájtottuk. Az idén a kedvezőtlen időjárás ellenére is 62 vagon nemesített gabona vetőmagot termeltünk, illetve állítottunk elő, amely nagyobb részét tsz-ekhez szállítottuk. 25 tenyészüszőt adtunk át és 120 tenyészkocasüldőt neveltünk a tsz-ek részére. Azonban meg kell jegyezni, hogy a 120 tenyészkoca süldőből csak 54-et vásárolt fel a TEGI, a többire azt mondták, „nincs rá igény”, így részben saját állományunk pótlására használtuk, részben pedig megbíztattuk azokat. Jó lenne, ha e tekintetben mutatkozó tervszerűtlenséget megszüntetnék, mert a tenyészanyag előállítása többe kerül, mint a hízóanyag előállítása. Nem hiszem, hogy nem volt rá szüksége a tsz-eknek, úgy igyekszünk dolgozni, hogy megyénkben is minél előbb megszűnjön a kisparcellákon való gazdálkodás és virágzó tsz-ek fejlődjenek bizakodó, megelégedett tsz-parasztokkal. KEMÉNY SÁNDOR, a Pölöskei Állami Gazdaság igazgatója: Nagy mértékben növekedett mezőgazdaságunk technikai bázisa Tisztelt Pártértekezlet, Kedves Elvtársak! Gazdaságunk kommunistái és munkáskollektívája nevében szeretettel üdvözlöm a megyei pártértekezletet és kívánom, hogy eredményes, jó munkát végezzen egész dolgozó népünk örömére. Hozzászólásomban röviden foglalkozni kívánok gazdaságunk 10 éves fejlődésével, pártszervezetünk munkájával, a kongresszusi munkaverseny eredményeivel, s a termelés néhány problémájával. Gazdaságunk területe jelenleg 6200 hold, amely néhány — a nagykapornak üzemegységhez tartozó — táblától eltekintve, jórészt együtt van. Tíz év óta sokat fejlődött gazdaságunk. Nagy mértékben növekedett gazdaságunk technikai bázisa. A gépállomány növekedését mutatja, hogy például 1949-ben 800 holdon 2, ma a 6200 holdra 41 traktor jut. Ma, 7 vontató és teherautó dolgozik gazdaságunkban. Kombájn, aratógép nem volt. Ma 5 gabona, 3 silókombájn és több egyéb más gép van tulajdonunkban. A gépállomány növekedésének eredményeként a talajművelést 100, vetést 98, a növényápolásnál a sorközművelést 100, növényvédelmet 100, gabonabetakarítást tavaly 98, ez évi rendkívüli év ellenére is 85, silóbetakarítást 100, kaszálásokat egyes vizes területek kivételével 95 százalékban gépesítettük. A gépi aratás fejlődését mutatja, hogy 1952-ben a kalászosok 18 százalékát aratógéppel, 82 százalékát kézzel arattuk. Tavaly 81 százalékát kombájnnal, 17 százalékát aratógéppel és csak 2 százalékát arattuk kézzel a gabonaféléknek. Állami gazdaságunk felfejlődése a nagyobb arányú területmozgás 1952-ig befejeződött és ekkor indult meg a céltudatosabb, okszerűbb gazdálkodás. Azóta a kenyérgabonánál 33, takarmánygabonánál 49 százalékkal nőtt a holdankénti terméseredmény. Az állattenyésztésben az 1 tehénre eső tejtermelésnél 47 százalékos, az 1 tyúkra eső tojáshozamnál 74 százalékos, az 1 kocára eső malacszaporulatnál 80 százalékos, 1 juh gyapjúhozamánál 31 százalékos emelkedést értünk el. Állandóan javul a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzete is. Az elmúlt 10 esztendőben gazdaságunk területén 25 új lakás épült, 67 régi, közöskonyhás cselédlakást alakítottunk át, újítottunk fel. 4 darab 60 személyes munkásszállást építettünk és mintegy 60 személyre, átalakítással biztosítottunk elhelyezést. 6 üzemi konyha biztosítja a dolgozók megfelelő élelmezését, 2 új és 3 átalakításból létrejött kultúrterem létesült. A gazdaság dolgozói egyre többen építenek családi házat, eddig 23 épített állami kölcsön segítségével és közel ennyi kölcsön igénybevétele nélkül. A dolgozók átlagkeresetének növekedését mutatja, hogy az egy dolgozóra jutó jövedelem 1952-höz viszonyítva 71,6 százalékkal növekedett. A növénytermelés munkabére, sajnos, még alacsony. Megváltozott a dolgozók öszszetétele is. Az állandó dolgozók aránya 47 százalékról 63 százalékra nőtt. Gazdaságunk 5 üzemegységében 5 MSZMP alapszervezet működik. Ezek jórésze az ellenforradalom után alig 1 héttel alakult, habár kis létszámmal, de harcos elvtársakból és hamar rendet teremtettek a termelésben és a fejekben is. Később hiba volt, hogy 2 üzemegységünkben, a kispusztai és a hajnai pártszervezetben, nem fordítottunk elég gondot a pártépítésre. Itt is érvényesült olyan nézet egy időben: „ha közvetlenül az ellenforradalom után nem jött vissza közénk, amikor a legjobban szükség volt a helytállásra, most már ne is jöjjön.” Ezen hibák mellett azokról a becsületes, termelésben kitűnt dolgozókról is elfeledkeztünk, akik az ellenforradalom idején is megállták a helyüket. A vezetőség és küldöttválasztó taggyűlések ezeket a hibákat felvetették és a taggyűlések óta a pártmunka élénkült, elevenebbé vált gazdaságunkban. Pártszervezeteink rendszeresen megvitatják a termeléssel kapcsolatos feladatokat és egyre több javaslattal élnek a gazdasági vezetés felé, segítenek a felvilágosító munkán és a termelés ellenőrzésén keresztül. A legutóbbi pártvezetőségi ülésen elhatároztuk, segítünk a betakarítási munkák meggyorsításában, a belső tartalék munkaerő mozgósításában. Ez a munka eredményes volt, és az asszonyok, mintegy 30 hold kukorica betakarítását vállalták az egyik üzemegységünkben. A pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny szervezésénél a dolgozókkal megvitattuk éves tervünk jelentőségét és felajánlásaik alapján 1 849 300 forint hozamtöbbletet vállaltunk, amely a tervhez viszonyítva 6,2 százalékos emelkedést jelentett. Október 1-ig 1 187 000 forint hozamtöbbletet értünk el, vagyis a vállalás 65 százalékát teljesítettük. Lemaradtunk a vállalás teljesítésében a kenyérgabona termelésénél. Eléggé magas ráfordításokkal a talajerő fokozott növelésével igyekeztünk, hogy magasabb ter 1959. november 1. CSOKONA SÁNDOR, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője: 1. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy megyénkben is túlsúlyba kerüljön a mezőgazdaság szocialista szektora Tisztelt pártértekezlet, kedves elvtársak! Darabos elvtárs foglalkozott a beszámolójában a mezőgazdaság terén levő kettős feladattal, mely azt jelenti, hogy a mezőgazdaság átszervezésével egyidőben a termésátlagokat a múlt évek átlagához viszonyítva 30—32 százalékkal kell növelni az öttéves terv végéig. Mindez nagy feladat elé állítja pártszervezeteinket, pártbizottságainkat, mert a termelés pártellenőrzésének további javítása mellett jelentős politikai munkát kell végezniük. A célkitűzések reálisak és teljesíthetők. A termésátlag emelésének egyik módja a nagyüzemi termelési módra való áttérés. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az átalakulás után, amikor a géppel jól megművelt nagy táblák kialakultak, egy- két éven belül 20—22 százalékkal magasabb terméseredményeket értek el szövetkezeteink, mint az egyéni gazdaságok. Egyedül ennek a kérdésnek a teljes megoldása az 1958- as adatokat alapul véve, mintegy 150 000 mázsa kenyérgabonatöbblet termését fogja eredményezni, amelyből megyénk 2 városának kenyérellátását tudjuk biztosítani. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy az elkövetkező 1-2 évben a jó szó, a megértés alapján megyénkben is a mezőgazdaság szocialista szektora túlsúlyba kerüljön. A nagyüzemekben olyan termelési módszerek lesznek alkalmazhatók, melyeket a jelenlegi kisparaszti gazdaságokban éppen a szűk parcellák mi-att kevésbé lehet alkalmazni. Minderre igen jellemző, ami Szentgyörgyvölgyön tapasztalható. Ebben a községben 4 gazdálkodási forma van, melyben külön-külön búzából a következő eredményeket érték el:: Egyéni gazdaságok 8, termelőszövetkezet 10, állami gazdaság 9, kísérleti gazdaság 15 mázsa holdankénti termést. Ugyanilyen szóródást mutatnak a megyei termésátlag adatok is. Az idei, aránylag kedvezőtlen időjárás mellett is a kísérleti gazdaság 54, az állami gazdaságok 24, a termelőszövetkezetekben 13 százalékkal termeltek többet, mint az egyéni gazdaságok megyei átlaga. Szarvasmarha tenyésztésünk területén bíztató eredményeket (Folytatás a 3. oldalon)