Zalai Hírlap, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

2. Alakítsuk ki kultúrpolitikánk helyes arányát Harmadik kérdésként egy népművelési problémával sze­retnék foglalkozni. A felnőttek kulturális nevelésére 14 eszten­dő alatt az intézmények széles hálózatát építettük ki. Van 10 üzemi és 170 területi falusi művelődési otthonunk, 88 üze­mi és 260 községi könyvtárunk, 223 községben van rendszeres mozielőadás. Megvan tehát a tárgyi felté­tel, a társadalomban jelentke­ző kulturális igény is — nép­művelési munkánk azon fordul meg, mennyire tervszerű tar­talmi célkitűzéseiben, mennyi­re tudatos, mennyire irányí­tott munkát végzünk, hogyan alakítjuk ki a művelődési munka helyes arányait? A munkásosztály helyzetéről szóló KB határozat és a műve­lődéspolitikai irányelvek fel­hívják a figyelmet, hogy töb­bet kell törődnünk a munká­soknak a kulturális forradalom vezető erejének nevelésével, másrészt az előbbiekből adó­dóan nagyobb szerepet kell ját­­szaniok kulturális életünkben. A határozat nyomán itt is előre léptünk. Üzemeink és falvaink közt kialakult kapcsolatban egyre erőteljesebb a kulturális segítés is. Csak követendőnek állíthatjuk üzemeink elé a Ru­hagyárat, amely a «Bekötött szemmel» című színművet­­, a lovászi üzemet, amely Dobozy­ Szélviharát 7 községben mu­tatta be és ezzel jelentős ne­­velőmunkát végzett. Az üzemekben folyó nép­művelési tevékenységben azonban a művészeti mun­ka mellett még mindig ki­sebb súlyú az ismeretter­jesztés és a könyvtármunka, holott a világnézeti, politikai nevelést ezek szolgálják a leg­erőteljesebben. Ezért fontos, hogy üzemi pártszervezeteink támogassák a­­ nagyüzemben induló munkásakadémiánkat és adjanak elvi­ segítséget ah­hoz, hogy az üzemek művelő­ ZALAI­ HÍ­RL­A­P Befejezte tanácskozását a Zala megyei pártértekezlet (Folytatás az 1. oldalról.) formálása, kulturális nevelő­munka ö­ltudatos fejlesztése nélkül nem lehet. Míg a múltban gyakran ta­lálkoztunk olyan gyakorlattal pártszervezeteinknél, hogy a művelődési munkát teljes egé­szében rábízták az állami szer­vekre, vagy sok helyen a pe­dagógusokra, ma megnövekvő­ben van a pártszervezeteink érdeklődése, felelőssége a kul­turális nevelőmunka iránt, ja­vul e területen a párt irányí­tása. A gyorsabb ütemű fejlődés útjából azonban még számos akadályt kell eltávolítani. Har­colnunk kell mindenekelőtt pártszervezeteinknél az érdek­telenség, az igényesség hiánya ellen. Az ellen a szemlélet el­len, hogy a művelődésügyi, kulturális, nevelési feladatok­nak a végrehajtása szinte kizá­rólagosan a művelődés mun­kásait, vagy éppen csak az ér­telmiséget érinti. A munkásosztály, a párt egésze felelősségén múlik a kulturális forradalom győzelemre vitele. Ahogy a magyar munkásmoz­galom a kezdettől összeforrott a kultúra ügyével, a kultúra igazi hordozója volt, harcolva a Horthy-rendszer művelődés­politikája ellen, a magyar kul­túra egészséges kibontakozásá­ért, úgy most a szocialista kul­túra megteremtésében a párt általános művelődéspolitikáját a helyi pártszervezeteknek kell aprópénzre váltaniuk, helyi vi­szonyaikra alkalmazniuk. A pártmunka perifériájáról s kulturális nevelőmunkának, a pártmunka fontos részére kell előlépnie, hiszen összefügg ez olyan fontos kérdésekkel, mint a műszaki színvonal fejleszté­se, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, párt és a dolgozók véleményazonosságának kiala­kítása. Pártszervezeteink törődjenek többet az iskolával A pártszervezetekben a kul­turális kérdések iránt ébredő felelősséget fokoznunk kell gyermekeink, ifjúságunk szo­cialista modern műveltséggel rendelkező emberré való ne­velésben. Szorosabban kell bevonni ezért a pártmunkába az is­kolát, több ellenőrző segít­séget kell adni a nevelő­­testületeknek az iskola és a szülők kapcsola­tának megteremtéséhez. Itt szeretnénk foglalkozni az álta­lános iskoláink helyzetével. Művelődéspolitikánk hatal­mas eredménye, hogy megte­remtettük a kötelező 8 osztá­lyos általános iskolát, s ezzel a Horthy-rendszer népoktatásá­hoz viszonyítva megkétszerez­tük a nemzeti műveltségi alap­anyagot. Ma a fiatal nemzedé­kek általában kétszer annyi ideig járnak iskolába, mint a Horthy-rendszerben. A meg­szerzett műveltségük pedig összehasonlíthatatlanul maga­sabb színvonalú és több. Az ál­talános iskola nagy eredmé­nyei nem vonhatják el figyel­münket azonban arról, hogy a kötelező magas színvonalú szakrendszerű általános iskolai oktatásban még — különösen megyénkben — csak az első lé­péseket tettük meg. Ezért nem lehet egyetérteni azokkal, akik a jelenlegi viszonyaink között már az kötelező oktatásnak esetleg 10 évre való felemelé­sét emlegetik. Mi a helyzet? 42-vel több is­kolánk, 250-nel több tanter­münk, háromszor annyi peda­gógusunk van, mint volt 1945- ben, de az általános iskola tel­jes célkitűzését megvalósító szakrendszerű, a felső osztály­ban a szaktanárok által vég­zett oktatásban megyénkben a tanulóknak csak 56,1 százalé­ka részesül, míg az országos arány 80,3 százalék. Megyénk tehát súlyosan le van maradva. A falusi iskolák tanulóit vizs­gálva még rosszabb a kép. Míg a városokban és járási székhe­lyeken 100 százalékos, közsé­gekben 43 százalékos a szak­­rendszerű oktatás, amely a to­vábbtanulásban is hátrányo­sabb helyzetbe hozza a tsz­­tagjaink, parasztságunk gyer­mekeit. 76 oly iskolánk van, ahol a felsőtagozat osztatlan, vagyis egy időben egy ta­nító elé járnak a felső 4 osztály tanulói, úgy gondolom, nem szükséges további számokkal bizonyíta­nom, hogy ma még nem sike­rült megyénk általános iskolái­ban biztosítanunk gyermekeink tanulásának egyenlő feltételeit, azt, hogy városi és falusi gyer­mekeinket egyaránt és egyfor­mán azonos mennyiségben és színvonalon lássuk el korszerű műveltséggel és a szocialista emberré válás azonos útját jár­ják. E probléma megoldásának egyik része hogy nagyobb számban kapjon megyénk ál­talános iskolai szaktanárokat. E téren eredményes erőfeszíté­seket tettünk társadalmi ösz­töndíjakkal, levelező oktatással. Ki kell építenünk a követ­kező években — mint ahogy megkezdtük a köz­ponti fekvésű nagyobb községekben — a körzeti általános iskolákat, ahová szakrendszerű felső osztá­lyokba átjárnak a környe­ző községek tanulói. A társadalom, a szülők meg­értése nincs ehhez még meg mindenhol. Sok községben a maradiság, az érdektelenség kemény falába ütközünk. De sok példánk van már arra is, hogy a pártszervezetek segítsé­gével a szülők, a társadalom oda állt a körzeti iskola mellé, megoldották a gyermekek be­szállítását, napközis elhelyezé­sét. A körzeti iskolák hálózatá­nak gyorsabb ütemű építése, mely közvetlen feladatunk, megoldhatatlan a pártszerveze­tek felvilágosító, politikai mun­kája, a kommunista szülők megértő támogatása nélkül. Nem kis mértékben függ az ő munkájuktól, hogy az általános iskola megyénkben is az egy­séges oktató-nevelő munka olyan műhelye legyen, ahon­nét azonos műveltséggel ren­delkező, szociálisig szellemű, társadalmunk számára egyre értékesebb ifjú nemzedék ke­rül kia­dési tevékenységében az isme­retterjesztés, könyvtár és a művészeti munka — egymásra épülő — helyes arányai kiala­kuljanak. Falvainkban a népművelési munkával is most rakjuk le a mezőgazdaság szocialista át­alakításának alapjait. Politikai és szakmai ismeretterjesztés, művelődési középiskolák, lá­togatások, dolgozó parasztsá­gunk világnézeti tudatformálá­sa nélkül ez a feladat nem old­ható meg. Pártszervezeteinknek a nép­művelési munka minden esz­közét céltudatosan és összehan­goltan kell ebben a munkában felhasználniuk. Sok jel mutat arra, hogy ez sikerül is. Mégsem található meg köz­ségeink egy részében a műve­lődés és szórakozás helyes ará­nyainak kialakítása. Nem azt akarjuk, hogy szórakozzanak kevesebbet, hanem azt, hogy művelődjenek többet. S ne tör­ténjék olyan eset, mint például Nagyrécsén, ahol a Csendes Don film előadását szüreti bál miatt, vagy Zalabaksán a Teg­nap című film bemutatását tea­­délután miatt hagyták el. Párt­szervezeteinknek különös gond­dal kell segítenie falvainkban a közvetlen tudatformáló isme­retterjesztő munkát és a mai témájú politikai mondanivaló­ja miatt lényeges filmek, szín­darabok bemutatását. Befejezésül még egy kérdést, mely a kommunisták egyéni kötelessége, a kommunista em­berség kialakításának egyik fontos része: önművelésünk, kommunista műveltség meg­szerzésére való tudatos törek­vés Az életben, a munkában való példamutatás együtt jár a kommunisták politi­kai, általános és szakmai műveltségének szakadatlan emelésével. Párttagságunk egy része önmű­velése, nagy harci tapasztalata, sokrétű politikai tudása követ­keztében egyre tudományosab­ban, elemzőbben dolgozik. De még nálunk is vannak, akik csak „globálisan” beszélnek a szocializmus építéséről, felszí­nessé válnak, nem törődnek ön­képzésükkel, a kommunistához méltó politikai és általános mű­veltség megszerzésével. De nem kisebb hiba az sem, hogy egye­sek egyoldalúan egy-egy isko­la miatt elhanyagolják, le­mondják a pártmunkát is. He­lyes, ha elvtársaink gimnáziu­mot, egyetemet végeznek, szak­mai tudásuk megszerzéséért komoly személyi áldozatot vál­lalnak, de nem helyes, ha ezzel önmagukat felmentik a párt­munka alól, amely tapasztala­taival igazán növeli a kommu­nisták műveltségét. Lenin figyelmeztetését sze­retném idézni: „Meg kell érte­ni, hogy a kommunizmust csak a korunk színvonalán álló mű­veltség alapján valósíthatjuk meg, és hogy ha ezzel a mű­veltséggel nem rendelkezünk, a kommunizmus csak óhaj ma­rad.” Ezért önmaga, a párt iránti felelősségérzetből minden kommunistának politikai és általános műveltsége emelésén szorgalmasan és tudatosan kell munkálkod­nia. A pártoktatásban való részvé­tele, vagy ideológiai önképzé­se mellett a különböző műve­lődési alkalmakon növelje ál­talános műveltségét, fokozza ezzel együtt szakmai tudását, használja ki a népművelés szé­les lehetőségeit gazdaságosan a maga javára. Úgy gondolom, hogy párt­­szervezeteink nagyobb felelős­sége, a kulturális munka tartal­mi kérdéseivel való foglalko­zásuk, a kulturális nevelőmun­ka jelentőségének felismerése •további sikereket hoz — párt­értekezletünk határozatainak megvalósításával — megyénk dolgozói szocialista nevelésé­ben, magasabb, a szocializmus építését szolgáló műveltségük megteremtésében, még eredményeket érjünk el. A gazdagon fejlődő gabonaveté­sünk nagy része a késő tavaszi és nyári sok csapadék, vihar következtében jelentősen káro­sodott. Noha ez évben lemaradtunk, a kenyérgabona termelésénél, az eddigi betakarítási eredmé­nyek azt mutatják, hogy a cukorrépánál a tervezett 130 mázsa helyett 205 má­zsa termett, amely 91 va­gon terméstöbbletet, illet­ve 409 000 forint többletho­zam értéket jelent. Kukoricából a tervezett 14 má­zsa májusi morzsolttal szem­ben 24 mázsa termett, ami 14,50 vagon többlettermést jelent,­ 302 000 forint értékben. Hogy a további feladatokat jól meg tudjuk oldani, feltétlen szükséges, hogy növekedjen el­sősorban a kommunisták, de az egész állandó dolgozó kollektí­va politikai és szakmai szín­vonala. Itt főleg néhány brigád­vezetőnél van probléma, akik a gazdaság felfejlődése során a dolgozók közül lettek előléptet­ve, és ma sem akarnak tanulni, noha erre minden lehetőségük megvan. Gazdaságunkban jelenleg 7 dolgozó tanul technikumi vagy főiskolai levelező oktatáson, a­ szakmai tanfolyamokon pedig 105 dolgozó készül a szakmun­kás vizsga letételére. A gépesítés növekedése, a dolgozók szakmai és politikai ismereteinek eddigi bővülése nyomán javult a munka termelé­kenysége, amit igazol, hogy amíg 1952-ben 12 munka­nap felhasználásával állí­tottunk elő 1 mázsa ke­nyérgabonát, 1958-ban már csak 5,5 munkanapra volt szükség. Gazdaságunk a gazdálkodás­megjavítása mellett egyre szé­lesebb körben segíti a termelő­­szövetkezetek megerősítését. Munkaszervezeteik kialakításá­hoz, gazdálkodásuk beindításá­hoz szaktanácsokat adtunk. Az­­állatállomány tavaszi összevo­násához, felesleges takarmá­nyainkat a rendelkezésükre bocsájtottuk. Az idén a kedve­zőtlen időjárás ellenére is 62 vagon nemesített gabona vető­magot termeltünk, illetve állí­tottunk elő, amely nagyobb ré­szét tsz-ekhez szállítottuk. 25 tenyészüszőt adtunk át és 120 tenyészkocasüldőt neveltünk a tsz-ek részére. Azonban meg kell jegyezni, hogy a 120 tenyészkoca süldő­ből csak 54-et vásárolt fel a TEGI, a többire azt mondták, „nincs rá igény”, így részben saját állományunk pótlására használtuk, részben pedig meg­­bíztattuk azokat. Jó lenne, ha e tekintetben mutatkozó terv­­szerűtlenséget megszüntetnék, mert a teny­észanyag előállítá­sa többe kerül, mint a hízó­anyag előállítása. Nem hiszem, hogy nem volt rá szüksége a tsz-eknek, úgy igyekszünk dolgozni, hogy megyénkben is minél előbb megszűnjön a kisparcel­­lákon való gazdálkodás és vi­rágzó tsz-ek fejlődjenek biza­kodó, megelégedett tsz-parasz­­tokkal. KEMÉNY SÁNDOR, a Pölöskei Állami Gazdaság igazgatója: Nagy mértékben növekedett mezőgazdaságunk technikai bázisa Tisztelt Pártértekezlet, Ked­ves Elvtársak! Gazdaságunk kommunistái és munkáskollektívája nevében szeretettel üdvözlöm a megyei pártértekezletet és­­ kívánom, hogy eredményes, jó munkát végezzen egész dolgozó népünk örömére. Hozzászólásomban röviden foglalkozni kívánok gazdasá­gunk 10 éves fejlődésével, párt­­szervezetünk munkájával, a kongresszusi munkaverseny eredményeivel, s a termelés né­hány problémájával. Gazdasá­gunk területe jelenleg 6200 hold, amely néhány — a nagy­kapornak­ üzemegységhez tar­tozó — táblától eltekintve, jó­részt együtt van. Tíz év óta so­kat fejlődött gazdaságunk. Nagy mértékben növekedett gazdaságunk technikai bázisa. A gépállomány növekedését mutatja, hogy például 1949-ben 800 holdon 2, ma a 6200 holdra 41 traktor jut. Ma, 7 vontató és teherautó dol­gozik gazdaságunkban. Kom­bájn, aratógép nem volt. Ma 5 gabona­, 3 silókombájn és több egyéb más gép van tulajdo­nunkban. A gépállomány növekedésé­nek eredményeként a tala­jművelést 100, vetést 98, a növényápolásnál a sorközművelést 100, nö­vényvédelmet 100, gabona­betakarítást tavaly 98, ez évi rendkívüli év ellenére is 85, silóbetakarítást 100, kaszálásokat egyes vizes területek kivételével 95 szá­zalékban gépesítettük. A gépi aratás fejlődését mutat­ja, hogy 1952-ben a kalászosok 18 százalékát aratógéppel, 82 százalékát kézzel arattuk. Ta­valy 81 százalékát kombájnnal, 17 százalékát aratógéppel és csak 2 százalékát arattuk kéz­zel a gabonaféléknek. Állami gazdaságunk felfejlődése a na­gyobb arányú területmozgás 1952-ig befejeződött és ekkor indult meg a céltudatosabb, ok­szerűbb gazdálkodás. Azóta a kenyérgabonánál 33, takar­mánygabonánál 49 százalékkal nőtt a holdankénti termésered­mény­. Az állattenyésztésben az 1 tehénre eső tejtermelésnél 47 százalékos, az 1 tyúkra eső to­jáshozamnál 74 százalékos, az 1 kocára eső malacszaporulat­­nál 80 százalékos, 1 juh gyapjú­hozamánál 31 százalékos emel­kedést értünk el. Állandóan javul a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzete is. Az elmúlt 10 esz­tendőben gazdaságunk terüle­tén 25 új lakás épült, 67 régi, közöskonyhás cselédlakást ala­kítottunk át, újítottunk fel. 4 darab 60 személyes munkás­­szállást építettünk és mintegy 60 személyre, átalakítással biz­tosítottunk elhelyezést. 6 üzemi konyha biztosítja a dolgozók megfelelő élelmezését, 2 új és 3 átalakításból létrejött kultúr­terem létesült. A gazdaság dol­gozói egyre többen építenek családi házat, eddig 23 épített állami kölcsön segítségével és közel ennyi kölcsön igénybe­vétele nélkül. A dolgozók átlagkeresetének növekedését mutatja, hogy az egy dolgozóra jutó jöve­delem 1952-höz viszonyítva 71,6 százalékkal növekedett. A növénytermelés munkabére, sajnos, még alacsony. Megváltozott a dolgozók ösz­­szetétele is. Az állandó dolgo­zók aránya 47 százalékról 63 százalékra nőtt. Gazdaságunk 5 üzemegysé­gében 5 MSZMP alapszervezet működik. Ezek jórésze az ellen­­forradalom után alig 1 héttel alakult, habár kis létszámmal, de harcos elvtársakból és ha­mar rendet teremtettek a ter­melésben és a fejekben is. Ké­sőbb hiba volt, hogy 2 üzem­egységünkben, a kispusztai és a hajnai pártszervezetben, nem fordítottunk elég gondot a párt­építésre. Itt is érvényesült olyan nézet egy időben: „ha közvetlenül az ellenforradalom után nem jött vissza közénk, amikor a legjobban szükség volt a helytállásra, most már ne is jöjjön.” Ezen hibák mellett azokról a becsületes, termelésben kitűnt dolgozókról is elfeledkeztünk, akik az ellenforradalom idején is megállták a helyüket. A vezetőség és küldöttvá­lasztó taggyűlések ezeket a hibákat felvetették és a taggyűlések óta a párt­­munka élénkült, eleveneb­bé vált gazdaságunkban. Pártszervezeteink rendszeresen megvitatják a termeléssel kap­csolatos feladatokat és egyre több javaslattal élnek a gazda­sági vezetés felé, segítenek a felvilágosító munkán és a ter­melés ellenőrzésén keresztül. A legutóbbi pártvezetőségi ülé­sen elhatároztuk, segítünk a be­takarítási munkák meggyorsí­tásában, a belső tartalék mun­kaerő mozgósításában. Ez a munka eredményes volt, és az asszonyok, mintegy 30 hold ku­korica betakarítását vállalták az egyik üzemegységünkben. A pártkongresszus tisztele­tére indított munkaver­seny szervezésénél a dolgo­zókkal megvitattuk éves tervünk jelentőségét és fel­ajánlásaik alapján 1 849 300 forint hozamtöbbletet vál­laltunk, amely a tervhez viszonyítva 6,2 százalékos emelkedést jelentett. Október 1-ig 1 187 000 forint ho­zamtöbbletet értünk el, vagyis a vállalás 65 százalékát tel­jesítettük. Lemaradtunk a vál­lalás teljesítésében a kenyér­­gabona termelésénél. Eléggé magas ráfordításokkal a talaj­erő fokozott növelésével igye­keztünk, hogy magasabb ter­ 1959. november 1. CSOKONA SÁNDOR, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője: 1. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy megyénkben is túlsúlyba kerüljön a mezőgazdaság szocialista szektora Tisztelt pártértekezlet, ked­ves elvtársak! Darabos elvtárs foglalkozott a beszámolójában a mezőgaz­daság terén levő kettős feladat­tal, mely azt jelenti, hogy a mezőgazdaság átszervezésével egyidőben a termésátlagokat a múlt évek átlagához viszonyít­va 30—32 százalékkal kell nö­velni az öttéves terv végéig. Mindez nagy feladat elé állítja pártszervezeteinket, pártbizott­ságainkat, mert a termelés pártellenőrzésének további ja­vítása mellett jelentős politi­kai munkát kell végezniük. A célkitűzések reálisak és telje­síthetők. A termésátlag emelésének egyik módja a nagyüzemi ter­melési módra való áttérés. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az átalakulás után, ami­kor a géppel jól megművelt­­ nagy táblák kialakultak, egy-­ két éven belül 20—22 százalék­kal magasabb terméseredmé­nyeket értek el szövetkezete­ink, mint az egyéni gazdasá­gok. Egyedül ennek a kérdés­nek a teljes megoldása az 1958- as adatokat alapul véve, mintegy 150 000 mázsa ke­nyérgabonatöbblet termé­sét fogja eredményezni, amelyből megyénk 2 váro­sának kenyérellátását tud­juk biztosítani. Minden lehetőségünk meg­van arra, hogy az elkövetkező 1-2 évben a jó szó, a megér­tés alapján megyénkben is a mezőgazdaság szocialista szek­tora túlsúlyba kerüljön. A nagyüzemekben olyan termelési módszerek lesznek alkalmazhatók, melyeket a je­lenlegi kisparaszti gazdaságok­ban éppen a szűk parcellák mi-­­att kevésbé lehet alkalmazni. Minderre igen jellemző, ami Szen­tgyörgy­völgy­ön tapasztal­ható. Ebben a községben 4 gaz­dálkodási forma van, melyben külön-külön búzából a követ­kező­ eredményeket érték el:: Egyéni gazdaságok 8, terme­lőszövetkezet 10, állami gaz­daság 9, kísérleti gazdaság 15 mázsa holdankénti termést. Ugyanilyen szóródást mutat­nak a megyei termésátlag ada­tok is. Az idei, aránylag kedvezőt­len időjárás mellett is a kísérleti gazdaság 54, az ál­lami gazdaságok 24, a ter­melőszövetkezetekben 13 százalékkal termeltek töb­bet, mint az egyéni gazda­ságok megyei átlaga. Szarvasmarha tenyésztésünk területén bíztató eredményeket (Folytatás a 3. oldalon)

Next