Zalai Hírlap, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-15 / 138. szám

Földkörüli pályán a Vosztok-5 Világ proletárjai, egyesüljetek! ZALAI «fill .....„ AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. évfolyam, 138. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1963. június 15., szombat A legújabb szovjet űrhajó utasa Bikovszkij alezredes A Vosztok-5 88,4 perc alatt kerüli meg a Földet Moszkva­ (TASZSZ). 1963. június 14-én, pénteken, moszk­vai idő szerint 15:00 órakor a Szovjetunióból földkörüli pályá­­lyára juttatták a Vosztok—5 jelzésű űrhajót, fedélzetén Valerij Fjodorovics Bikovszkij űrhajós alezredes, szovjet állampol­gárral. Az újabb űrrepülés célja: Azoknak a tényezőknek további tanulmányozása, ame­lyeket az űrrepülés különböző tényezői gyakorolnak az em­beri szervezetre. Széleskörű egészségügyi-biológiai kutatás, huzamosabb ideig tartó repülés körülményei között. Az irányítható űrhajó berendezéseinek további kidol­gozása és tökéletesítése. A Vosztok—5 kis eltéréssel kijutott a számításoknak megfelelő pályára. Előzetes adatok szerint az űrhajó földkö­rüli keringési sebessége 88,4 perc, a Föld felületétől való mi­nimális eltávolodása 181 kilométer, maximális eltávolodása 235 kilométer. Pályájának az Egyenlítő síkjával bezárt szöge körülbelül 65 fok. A Vosztok—5 fedélzetével állandó a kétol­dalú rádióösszeköttetés. Bikovszkij elvtárs űrrepülő közlése és a telemetrikus és televízió-rendszerek adatai szerint az űrrepülő kielégítően vi­selte el az űrhajó pályájára juttatásának időszakát és a súly­talanság állapotába való átmenetet. Bikovszkij elvtárs köz­érzete jó. V. Bikovszkij űrrepülő a 20,006 és a 143,625 megahertz frekvencián közli majd adásait. Az űrhajón felszereltek egy „szignál” adót is, amely a 19,948 megahertz frekvencián működik. Az űrhajó minden fedélzeti berendezése normálisan működik. Az űrrepülés menetéről a Szovjetunió valamennyi rá­dióadója közli majd a jelentéseket. (MTI). Bikovszkij nyilatkozata Moszkva. (TASZSZ) Bikovsz­kij űrhajós, mielőtt útnak in­dult a világűrbe, kijelentette: — Kedves elvtársaim, bará­taim! A világűrnek a szovjet emberek által megkezdett si­keres meghódítása hős népünk alkotó merészségének és a kom­munista párt történelmi jelen­tőségű programja megvalósítá­sának eredménye. Alig egy év telt el azóta, hogy űrhajós testvéreim, And­­rijan Nyikolajev és Pavel Po­­povics, követték Jurij Gagarint és German Tyitovot, s páros űrrepülést hajtottak végre. Ma nekem jutott az a nagy meg­tiszteltetés, hogy folytassam azt az ügyet, amelyet szovjet ha­zánk kezdett. Biztosítom az SZKP lenini Központi Bizottságát, szeretett szovjet kormányunkat, Nyikita Szergejevics Hruscsovot és ked­ves honfitársaimat, hogy min­den erőmmel, tudásommal én tehetségemmel azon leszek, hogy becsülettel teljesítsem a felelősségteljes és megtisztelő feladatot. A mielőbbi viszontlátásra a hazai földön! Tiltakozó röpgyűn­ések a Franco-terror ellen a zalaegerszegi­ üzemekben A Szakszervezeti Világszö­vetség felhívására világszerte széles tömegekre kiterjedő ak­ciókat indítanak ezekben a napokban a szervezett dolgo­zók a demokráciáért, a gazda­sági és társadalmi haladásért küzdő spanyol nép támogatá­sára. Ezek az akciók hazánk­ban, megyénkben is megkez­dődtek. Tegnap este Zalaeger­szegen a 16. számú AKÖV dol­gozói, a Vasgyár, valamint a Gép- és Vegyesipari Vállalat munkáskollektívája tiltakozott izzó hangulatú röpgyűléseken a spanyol népet béklyóba ve­rő Franco-terror ellen. Az AKÖV-nél éppen ezen a napon adták át 17 dolgozónak a szo­cialista brigád-tag jelvényt. A kitüntetettek tiltakozó távira­tot szö­vegeztek, amit az üzem­­réncenkénti röpgyűléseken to­vábbításra a Külügyminiszté­riumnak címeztek. Franco-elle­­nes tiltakozó távirat indult út­jára a Vasgyárból is, ahol 190 dolgozó tiltakozott aláírásával a spanyol nép hóhérának ke­gyetlenkedései ellen. Munkálkodjanak sikerrel a fegyver nélküli világ megteremtéséért Ünnepélyesen búcsúztatták a békekongresszus zalai küldötteit Pénteken délelőtt 11 órakor Zalaegerszegen, a Szakszerve­zetek Művelődési Háza előtti téren búcsúztatták el a VI. ma­gyar békekongresszus zalai küldötteit. Tizenegy órakor érkezett a térre az úttörők és a kiszisták béke-stafétája. A szalagokkal gazdagon díszített stafétaboto­kat Sipos Ferenc, a KISZ zala­egerszegi járási bizottságának titkára adta át a küldötteknek azzal a kéréssel, tolmácsolják a kongresszusnak a zalai ifjú kommunisták és úttörők üdvöz­letét, békeakaratát. A küldöttektől Baranyai Já­nos, a megyei párt vb tagja búcsúzott­-­­ta Baranyai elvtárs —, hogy a párt megyei végrehajtó bizott­sága nevében azt kívánjam: küldetésük járjon sikerrel, munkájuk hozzon minél na­gyobb eredményt az emberiség nagy vágya, a fegyvernélküli világ megteremtése érdekében. S amikor munkájukhoz, külde­tésükhöz sok sikert kívánunk, egyben arra is kérjük önöket, vigyék el és tolmácsolják Zala megye békét akaró és azért tet­tekkel is tevékenykedő dolgo­zóinak kívánságát. Mondják el, hogy Zala megyében a kom­munisták és pártonkívüliek azért dolgoznak, hogy örök bé­ke legyen a földön. Mondják el, hogy Zala megye dolgozói, munkások, termelőszövetkezeti parasztok, orvosok és pedagó­gusok szeretik a mi szép életün­ket, és minden erejükkel a de­rűs holnapért, a békéért dol­goznak. Mi azt akarjuk terem­tő, alkotó munkával elérni, hogy megértés, öröm, boldogság uralkodjon a földön, kongresszusra utazó k­üldöttein­ket, hirdessék ott azt a követe­lésünket, hogy teljesítsék az emberiség akaratát: legyen bé­ke a földön. Legyen egyenlő joguk a feketéknek a fehérek­kel, szüntessék meg a gyarma­ti kizsákmányolást, számolják fel a katonai támaszpontokat, ... kovácsoljanak a fegyverekből f­ekét és traktorokat. Követeljük,­­ hogy a nagyhatalmak békés tár­­­­gyalások útján rendezzék a vi­­­­tás kérdéseket, vegyék figye­­­­lembe az emberiség óhaját,­­ akaratát.­­ Végezetül eredményes mun­­­­kát kívánt a küldötteknek Ba­­­ranyai elvtárs, á. Dr. Tóth László főorvos, a­­ zalaegerszegi városi tanács vb.­­ társadalmi elnökhelyettese ar­­­­ra emlékeztette a jelenlévőket,­­ hogy a történelemben sok hely­ről és sokszor küldtek már csa­patokat, amelyeknek tagjai ha­lált, pusztulást osztogattak, amerre útjuk vitt. — Mi is egy csapatot indí­tunk most útjára — mondot­ta —, de a mi csapatunk ke­zében a békegalamb a jelkép, tagjai szellemi csatát vívnak a világ békéjéért. A béke esz­méje vezérli a mi kis csapa­tunk munkáját. Azt kérjük, nyilvánítsák ki a zalai hátor­szág egybehangzó kívánságát: legyen béke a földön. Befejezésül a megye lakói és a megyeszékhely tanácsa nevé­ben kívánt a küldöttek munká­jához sok sikert. Az üdvözlő szavakra Pohán­ka József elvtárs válaszolt. — Azokon a békegyűléseken, ahol minket küldöttnek meg­választottak, azt a megbízatást kaptuk, hogy tolmácsoljuk a kongresszusnak a zalaiak béke­akaratát. Azt a feladatot kap­tuk, hogy mi a kongresszuson segítsük azt a hatalmas mun­kát, amely a tartós béke meg­teremtéséért folyik. Mi telje­sítjük a megbízatást. Kifejezés­re juttatjuk a zalaiak békét követelő kívánságát. Cserében azt kérjük, amíg tart a kong­resszus, s utána is dolgozzanak valamennyien tehetségükhöz mérten, a béke érdekében. — Mindannyiunk nevében kö­szönöm a szívélyes búcsúzta­tást, minden jót kívánunk a béke védelme érdekében itthon dolgozóknak. Néhány percen belül kiürült a tér, a zalai küldöttek elindul­tak a fővárosba, hogy teljesít­sék nemes küldetésüket. Teljesíteni a vállalásokat Amikor az idei munka­vers­enyvállalások szület­tek, a rendkívüli tél előre vetette a tervlemaradás ár­nyékát, a vállalások több­ségén mégsem érződött óvatosság. Ötvennégy mil­lió forint értékű munka­­versenyvállalást tettek me­gyénk ipari üzemeinek, ke­reskedelmi, közlekedési vállalatainak dolgozói, va­lamint a mezőgazdasági munkások,­­ összesen 36 millióval többet, mint az elmúlt évben. Ez a szám magában is sokat mondó, de a mennyiségi termelésen kívül több minőségi válla­lás, takarékossági és ön­költség csökkentési fel­ajánlás is szerepel a válla­latok munkaverseny válla­lásai között , ami tovább növeli azok értékét. A Du­nántúli Kőolajipari Gép­gyár dolgozói vállalták, hogy az év folyamán ké­szülő gyártmányok, javítá­sok I. osztályú minőségben kerülnek ki a vállalattól. A Zala megyei Tejipari Vál­lalat dolgozói az ementáli sajt és a vaj, a Nagykani­zsai Üveggyár dolgozói pe­dig a televízió képcső­ bal­lon minőségét szándékoz­nak megjavítani. Mindez azt bizonyítja, hogy a ver­­senyszervezéssel nem volt hiba, a vállalástételek he­lyes irányzatot követtek. De mi lesz a teljesítéssel? A vállalásokat a tél okozta lemaradások tör­lesztésével együtt kell tel­jesíteni, s ez nem kis fel­adat. Az első negyedévi összesített termelési ered­mény 4,8 százalékkal jobb, mint a tavalyi év hasonló időszakában, a tervezett szintet azonban nem éri el. Ez arra mutat, hogy fokoz­ni kell a versenylendületet, a tervek, vállalások telje­sítéséért folyó munkát. Ar­ra van szükség, hogy a vál­lalást tevő dolgozók mind­egyike személyi feladatán­­ak tekintse a vállalás tel­jesítését, s többet, jobbat nyújtson a munkában. Nagy feladat hárul a párt­os szakszervezetekre, a mű­szaki vezetőkre. Ha vala­mikor igen, most nagy szükség van a jobb szerve­zésre, irányításra, a foko­zott versenylendületre. Az igyekezet nem lesz eredménytelen. A rendkí­vüli tél okozta kiesések el­lenére a tervek — s a vál­lalások is — teljesíthetők. Ahol nem sajnálták az energiát a verseny tüzének szítására, szép eredmények születtek. Ezt bizonyítja néhány kiváló üzemi ered­mény. A Déldunántúli Kő­olaj- és Földgáztermelő Vállalat kerettyei gazolin­telepe lemaradásának 80 százalékát törlesztette ed­dig, s az év végére vállalá­sukat is teljesítik a dolgo­zók. A Nagyl­engyeli Kő­olajtermelő Vállalat dolgo­zói teljes egészében tör­lesztették adósságukat, sőt 26 ezer tonnás kőolajtöbb­­termelési vállalásuk felét is teljesítették már. Ha a megye minden ipa­ri, mezőgazdasági üzemé­ben eleget tesznek adott szavuknak a dolgozók, egy új kórház, egy, a zalaeger­szeginél nagyobb sajtgyár, vagy éppen közel félezer családi ház megépítésére elegendő pénzt teremtenek elő a terven felül. K. L. • IX\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\'' ll­ Ta már Budapesten, a békekongresz­­szuson van, ahova otthonában jár­tunkkor még csak készült Polgár Györgyné. Néhány perccel ezelőtt szállt le a ke­rítés mellett támaszkodó kerékpárról, amivel Nagykanizsán, a járási népfront bizottságon járt. Az időszerű munkák, elsősorban a fűkaszálás meggyorsításá­ról beszéltek ott, s az ilyen beszélge­téseken való részvételre a bajcsai fiatal­­aszonynál férfiak között is nehéz volna illetékesebbet találni. Még felsorolásnak is sok a funkciója, hát még mindnek megfelelni! Polgárné községi tanácstag, a szövetkezetben ve­zetőségi tag, tagja a községi népfront bizottságnak, a nőtanácsnak, s ami „ere­deti” elfoglaltságát illeti, háziasszony, három gyermek édesanyja, a községi napközi otthon szakácsnője, a termelő­szövetkezet pénztárosa, s egyúttal ál­latgondozója. Ennyi feladatot jól ellátni szinte lehe­tetlennek tűnik és sok embernél a felét is elfogadnánk a végzetlen munka indo­kául. Polgár Györgyné esetében azon­ban nem kell elnézőnek lenni. Lehet, hogy ő az a kivétel, aki erősíti a sza­bályt, de eddig egyetlen megbízatásá­ból, kötelességéből sem mulasztott. —• Sokszor mondják, legtöbbször a férjem, hogy egyáltalán hogyan bírom mindezt — említi —. Én azonban nem tartom olyan túl sokra, amit csinálok. Jól össze tudom kapcsolni egyik mun­kát a másikkal, s így az egyszerűsö­dik. Vezetőségi tagnak például nemcsak a vezetőségi ülésen kell lenni, hanem — talán még jobban — munka közben. S ugyanott csaknem mindenkivel lehet tag A bajcsai küldött­ lálkozni, akivel a különböző funkciók­ban beszélni kell. A bajcsai szövetkezet 126 tagja közül mindössze 32 a férfi, a többi nő. A vezetőségben azonban hosszú ideig mindössze egy személy, Polgár György­né képviselte az asszonyokat. — Az volt a legnehezebb időszak — mondja —. Bizony, jónéhányszor ki kel­lett nyitanom azt a piciny számot — ne­vet a 36 éves, egészségtől csaknem ki­csattanó fiatalaszony —. Sok konok férfiembert kellett meggyőzni az asszo­nyok igazáról. Mert sokszor ők mond­ták ám az okosabbat! Később úgy tak­tikáztam, hogy egyelőre több asszony beválasztásáért hangoskodtam, s mikor már négyen lettünk, együtt mondtuk a magunkét a szövetkezet dolgában. Most már nincs férfi Bajcsán, aki el nem ismerné, hogy az asszonyok „jól mondták a magukét”. A szövetkezet jó irányban halad, évről évre erősödik. — Először persze az asszonyok sem jeleskedtek a munkában — emlékezik Polgárné —. Az első évben mindössze nyolcan teljesítettünk 100-on felül mun­kaegységet, pedig nálunk különösen nagy szükség van az aszonymunkára, hiszen embereink többnyire az iparban dolgoz­nak. Sok háznál jártunk egynéhányan abban az időben, de nem eredménytele­nül. A második évben már 240-en lépték túl a százat, tavaly pedig az asszonyok­nak több mint fele­ teljesített százon fe­lül munkaegységet. Az agitációban Polgárné és társai két­féle módszerrel dolgoztak: szóval, és példamutatással. Az elmúlt nyáron volt olyan nap, hogy Polgárné 3,8 munkaegy­séget teljesített! Első hallásra ez is ki­vitelezhetetlennek tűnik, de mégis így volt Hajnalban, gondozók híján — mi­vel ők akkor kaszáltak — a szarvasmar­hákat lá­tta el, utána pedig késő estig a cséplőgép mellett dolgozott a közösben. Az egyik májusi estén Bajcsán béke­gyűlést hirdettek. Természetesen Polgár­né is elment oda. — Beszélni is, hallani is szeretek a békéről — mondja —. Ha dolgozunk is, a munka mellett igen sokszor esik szó nálunk a békéről. Nagyon sokan van­nak asszonyok a mi szövetkezetünkben, akiknek férje, vagy családja maradt ott a háborúban, ők érzik, mi pedig látjuk veszteségüket, s ki ne hadakozna azért, hogy ne használják többet a fegyvere­ket? A békegyűlésen Polgár Györgyné ** mellére aranykoszorús békejel­vényt tűztek, és egyhangúlag a béke­kongresszus küldöttének jelölték. — Sokan gratuláltak, együtt örültek velem — mondja Polgárné —. A kis­fiam, mint felszabadult ipari tanuló, az első fizetésként kapott száz forintját is rögtön felajánlotta a pesti útra. — Még sosem jártam a fővárosban, azért is nagy élmény lesz a küldetés, a a kongresszuson való részvételnél per­sze sokkal kisebb. Biztosan sok olyan dolgot hallok majd a békéről, amit örömmel adhatok itthon tovább. Tudjuk, nem csalódik ... K. F. Bikovszkij életrajza Moszkva. (TASZSZ) Valerij Bikovszkij alezredes, az ötödik szovjet űrhajós, majdnem egy­idős Jurij Gagarinnal, az első szovjet űrhajóssal Gagarin az idén március 9-én volt 29 éves, Bikovszkij pedig augusztus 2- án tölti be 29. évét. A katonai pilótaiskolát Bi­kovszkij 1955-ben végezte el és valamivel több, mint négy év múlva légelhárító vadász-főpi­­lóta lett. A parancsnokság ta­núsítványa szerint Bikovszkij bátran, nyugodtan repül, jól érti mesterségét, bonyolult helyzetben gyorsan határoz. E minősítés alapján megkapta a ,,feddhetetlen szolgálatért” ér­demérmet. Bikovszkij a „Vörös Csillag” érdemérem tulajdonosa. Ezt a katonai kitüntetést békeidőben csak kevesen kapják meg. Jelenleg a Zsukovszkijról el­nevezett katonai repülőmérnöki akadémia hallgatója, űrtestvé­reivel, Gagarinnal, Tyitoval, Nyikolajevel és Popovic­­csal együtt. Bikovszkij nős. Felesége Va­­lentyina, moszkvai, 25 éves. Va­lamivel több, mint három hó­nappal ezelőtt fiuk született, akit szintén Valerijnak nevez­tek el. Az űrhajós apja, Fjodor Bi­kovszkij, nyugdíjas. Anyja Klavgyija Bikovszkaja, a ház­tartást vezeti. Az űrhajós nővé­re, Margarita, közgazdász. Fér­jével, Jurij Mihejev hajóépítő mérnökkel a litvániai Klajpeda városában él. (MTI)

Next