Zalai Hírlap, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

4. A TÉL rideg-hideg időszaka után törvényszerűen érkeznek a meleg, termést érlelő hónapok. A földművelő elégedetten szemléli az őszi vetés zöldjét. A tervező mérnök tízemeletes házakat álmodik. Az ipar mindenütt gyűrkőzik. Az élet mozgás, szoktuk idézni mindennek az összegezését. De nem mindig tesszük hozzá: a mozgás a nyugalom ellentéte, a mozgás feltételezi, magában hordozza a súrlódást, az ellenállást is. S lám, az elemzések azt mutatták, hogy lassan haladt az őszi vetés feltrágyázása, sürget a tavaszi munka. Tanácselnökök nyilatkoznak a lebontásra váró öreg, romos és korszerűtlen lakások ezreiről, amelyek meghúzódnak az új vagy tervezett CD életóltások tövében. Egy korszerű gyárból jelentik: nem tudták használni a világszínvonalon álló permetezőgénet, mert jó minőségű félkészáru kellene hozzá, de az még régi technikával, elavult módon készül. Embertársaink, az élet minden területén megfoghatják a munka nehezebbik végét, hogy azt a bizonyos súrlódást mégis csak az előrehaladás nyűrje le. A nyugalom és nyugtalanság szoros együttélését megtaláltuk az élet minden területén. Nyugalom tölt el, ha városi és falusi családok között már csak elvétve találunk olyat, ahol nem szólna rádió, s elégedetten állapítjuk meg, hogy például ugyanezen családok felénél már mosógép könnyíti a háziasszonyi munkát. De elégedetlenek lehetünk, mert háztartási óévekből a rtraszti ellátottság a városi kategória ellátottságának felét sem éri el. MÉM RÉGEN kaptunk hírt 11 egy községből: a helyinépfront-bizottság kezdeményezte, hogy a helyi felnőtt lakosság minden tagja végezze el a 8 általános iskolát. Ez így szépen hangzik, örülhetünk isneki. A felszabaduláskor 600 ezer analfabétát örököltünk, s ma már az iskolaköteles korú gyerekek 99,5 százaléka iskolába jár. Az általános iskolátvégzett tanulók csaknem 90 százaléka tovább tanulhat. Éviről évre nő a termelő munkát végző felnőtt tanulók száma is, seregük több mint negyedmillióra tehető. Ám az elégedettség mozgalmas adatai közé betolakszik egy szám. A szakmai képzettséget kívánó csaknem 14 ezer termelőszövetkezeti munkakörben alig 1400 vezetőnek van felsőfokú végzettsége, kétszer ennyien csak a 8 általános iskola befejezéséig jutottak el. Mennyi tennivalónk van, hogy a magyar földművelő dolgozó rétegek zömét irányító helyi tisztségviselők a szükséges emberi és tudományos ismeretek birtokában ügyködjenek az ország boldogulásáért ...! Ilyenek a társadalom gondjai, ilyenek a törvényszerűen súrlódó nyugtalan felületek. Régen így fogalmaztuk, ezek a növekedés nehézségei. A nyugtalanság ilyen okainak felszámolását egész népi államunk hajtja végre. Gazdasági erőforrásaink tervszerű felhasználásával évről évre és folyamatosan szüntetjük meg a városokban és falvakban fellelhető fehér foltokat. Vannak azonban más ellenállási gócok, olyanok, amelyekben az új, a fejlődő szocialista tudat küzd a régivel, a múló erkölccsel, összetalálkoztam régi ismerősömmel, az állami gazdaság párttitkárával. Azt kérdezte: mondd, látjátok ti ott fent, hogy lent sokszor milyen nyugtalanok az emberek? Hogy haragszanak a pazarlókra, a tolvajokra, hogy keveslik és lassúnak tartják az ilyen elemek elleni harcot? Hogy az állami és pártvezetéstől azt várják, sújtson le a vétkesekre? Ezek a gondok már nem a növekedés nehézségei. S noha vitatkozni kell a ..lent” és ..fent” elméletével, azt el kell ismerni, hogy ezekből a kérdésekből az a megválozott világ szól, amely az utóbbi években körülöttünk és bennlünk kialakult. A SZOCIALIZMUS alapjainak lerakásával egész valóságunk társadalmi tulajdonná lett, már nem csak az ipari munkás, de a mezőgazdasági dolgozó is érzi (ha nem is fogalmazza meg mindig) az államhoz, a közösséghez fűződő megváltozott viszonyát. Amiért szót emel termelési tanácskozáson. tsz-közgyűlésen, az már az ő ügye, s mindannyiunk ügye. Tízezrek élnek kisebbnagyobb posztokon, naponta jelentkező, esetleg nyugtalanító problémák árnyékában, de ezek a tízezrek tehetnek is ellene valamit. Rendet teremteni iparban, mezőgazdaságban, kultúrában és erkölcsi felfogásban a magunk területén, beosztásra való tekintet nélkül. Harcolni a pazarlók ellen a munik-pad mellett, küzdeni a védész ellen az ügyintézésben, a parancsnoki poszton is. Ez az állampolgári jogok mai, mondhatnánk korszerű normája. Fent is, lent is ... Szervezni a nyugtalan embereket a nyugalom érdekében? Talán nem hangzik megszokottan, de ezt kell tennünk. Kisujjunk se egyforma — tartja a népi mondás, az emberek se egyformák. Egyik hallgatag és visszahúzódó, noha van véleménye. A másik beszédes és aktív. A hallgatag és visszahúzódó embereket arra nevelni, hogy mondják el gondolataikat, továbbmenve az aktív embereket arra ösztökélni, hogy szavaikat tettekkel tetézzék — egyfelé mutat. Naxxos időben se nyugodjunk meg a nyugalom árnyékában. ÚGY KÉTSZERES szocia-; ■*“' lista címet elnyert „Béke” brigád vezetőjét megkér- dezték: hogyan érték el ered-; ményeiket? Azt felelte: „nem hagyjuk egymást sohasem békében ...” Úgy gondolom, a briádvezető fején találta a szöget. Az ilyen ,,nyugtalan” emberek viszik előre a világot a szocializmus felé vezető úton. A határozatok csak irányt mutató szavak. Az állami és pártszervek nyugtalansága, gazda-, gadva az állampolgárok — nevezzük így — alkotó békétlenségével, csak ez lehet a mindennapok sikereinek, az ár- nyak eltüntetésének egyetlen biztosítéka. Jurmics László: Alkotó nyugtalanság SALAI HÍRLAP Jogosult?! A szövetkezet elnöke ismerteti gazdaságuk elmúlt évi „eredményeit”. Kiderül, hogy a munkaegység értéke alig volt több 13 forintnál. — De mérleghiányosak csak nem lettetek? — kérdi meglepődve a partner, mert tudja, hogy az adottságokkal nincs különösebb baj ebben a faluban. — Van mérleghiány is — kapja a választ —. 194. majdnem kétszázezer forint. — No, lehet, hogy ezt meg is kapjátok dotációként — jósolja részvéttel hangjában a másik. — Micsoda? — horkan fel az elnök —. Ennyi hiánnyal a mi tsz-ünk legkevesebb 500 ezer forint dotációra jogosult —mondja, s csak az hiányzik, hogy a mellére csapjon a kevélységtől. Úgy ejti ki a „jogosultat”, mintha kiváló eredményeik jutalmát akarná megcsorbítani valaki. Mert jogosultságról ilyen, és ehhez hasonló esetben lehet csak beszélni. A fenti állapotnak rászorultság a neve, amin az állam segít, de úgy látszik, egyes helyeken ezt félreértik. Vajon nem szerepel ez néha a mérleghiány okai között? 10 ezer ember - 263 ezer munkaóra Összesítették a nagykanizsai társadalmi munkások 1963 évi eredményeit Értékelték és összesítették a minap a nagykanizsai városi tanácsnál a lakosság múlt évben végzett társadalmi munkáinak az eredményeit. 10 439 személy vállalt és végzett önkéntes társadalmi munkát 1963 folyamán a városban, összesen 263 585 óra időtartamban. A társadalmi munkák értéke 1 millió 845 095 forint volt. Az iskolák, óvodák fejlesztéséhez különösen sok társadalmi munkával járultak hozzá a palini, a Tanácsköztársaság téri, az Ady Endre, a Zrínyi Miklós utcai, a Hunyadi általános iskolák, a Landler gimnázium, a Néphadsereg úti, az Ady Endre és az András Lajos Utcai óvodák szülői munkaközösségeinek a tagjai. Az üzemek között a MÁV állomásfőnökség, a sörgyár, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár, az Ingatlankezelő Vállalat, a Bútor- és Faipari Vállalat, a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem, a KPM Közúti Igazgatóság, a Vasipari Vállalat, a Városgazdálkodási Vállalat, az IAKÖV dolgozói jártak példamutatóan élen a különféle — sportpálya építési, parkosítási stb. — társadalmi munkában. A kiskanizsaiak is elismerésre méltó munkát végeztek. 64 757 forint értékű társadalmi munkával segítették a víz- és csatornahálózat bővítési munkálatokat. A társadalmi munkában kollektívan vett részt több szocialista brigád. A Gépgyárból 16, a Dunántúli Kőolajfúrási Üzemből 6 szocialista brigád tagjai vállaltak és végeztek rendszeresen közérdekű társadalmi munkát. Az összesítési kimutatásokban nagyszerű egyéni teljesítményekkel találkozhatunk, ötszáz óránál több időt töltött el a közösség érdekében társadalmi munkával Sorok József és Szertics Lajos, akik mindketten sörgyári dolgozók. Kétszáz óránál több társadalmi munkát végzett Tóth Lajos, Császár József, Aranyi Imre, Vörös András, Bolla Lajos, Tóth László sörgyári Czimmermann József, Kuczogi Lajos, Schweitzer Sándor, Heresznyei Imre MÁV állomásfőnökségi dolgozók. A százötven órás társadalmi munkások közé került Salamon István, Molnár Lajos István, Kovács Antal, Korosecz István — valamennyien a MÁV állomásfőnökség dolgozói — és Vándorfi József a Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozója. Száz órát dolgozott a közösségért Kiss József, Csanádi Antal, Kolongya István, Császár Vilmos, Ludvig Jenő, Várszegi János — ők is az állomásfőnökségen dolgoznak — és Kúti Jenő a ZM. Tervező Iroda dolgozója. A társadalmi munkák eredményeit a városi tanács hamarosan megtárgyalja, s a legjobb vállalatokat, brigádokat, szülői munkaközösségeket, valamint egyéni társadalmi munkásokat a „Nagykanizsa városért” oklevéllel, illetve arany-, ezüst- és bronzéremmel tünteti ki. Egy társadalmi munkást még soronkívüli lakásjuttatásbban is részesítenek majd. A lámpák tovább égnek Munka közben a tervezőknél A tervezők évek óta a beruházási munka homlokterében állnak, legalább annyira, mint az építő vállalatok vagy a beruházók. Nincs értekezlet a megyében, ahol valaki el ne mondaná, pénz van, minden van, csak tervdokumentáció nincs. Sok a megrendelés, nem tudják kielégíteni az igényeket. S ami ezzel jár: sürgetés, kérelem meg minden . . . No, de maradjunk csak a tervezőknél. Egy program Az igazgató szabadságon van, a főmérnökkel, Szerdahelyi Károllyal beszélgetünk a tervező irodán. A saját munkájáról. — A nagykanizsai áruház programját készítem, illetve készítettem, ma ugyanis befejezem. — Milyen lesz? — Tessék, meg lehet nézni. A program szerint összesen 15 000 légköbmétert építenek be, s a kivitelezés költsége megközelíti a 10 millió forintot. Még az idén elkészülnek a kiviteli tervek, s jövőre megkezdődik az építés. A főmérnököt a telefonhoz szólítják. (Nem először, amióta beszélgetünk.) — Kérem, nem tudjuk előbb adni. A sorolt munkáinkkal is „úszunk” — mondja a telefonba. — Sok ilyen hívást kapnak? — Gyakori, naponta többször keresnek bennünket. Sok időt elvesznek az ilyen beszélgetések. De mit csináljanak, mindenkivel beszélni kell, egyébként nem értik meg a helyzetüket. — Éves kapacitásunk 6,2 millió forint értékű tervezési munka. Ezt teljes egészében kimerítik az úgynevezett sorolt munkák. Ennek eleget tudnánk tenni, de tele vagyunk pluszmunkával. Pluszként csináljuk — többnyire társadalmi munkában — a falusi klubházakat, a zalaegerszegi benzinkút presszóját, s a Zalaegerszegi Bútoripari Vállalat új üzemépületét. Időt, energiát kötnek le ezek a munkák — sorolja a főmérnök. Újat — jobbat ! A beszélgetés az egyik rajzteremben folytatódik. Müller Ferenc tervezőmérnök a zalaszentgróti 12 tantermes álltalános iskola programját készíti. — Áruljon el róla valamit. — Szeretnénk korszerű iskolát tervezni. Elképzeléseink szerint megvalósítható lesz, hogy a tantermekhez a szabad téren tanulóudvart alakítsunk ki. A főmérnök elmondta, hogy Müller Ferenc — aki egyébként egyik legfiatalabb tervezőmérnök az irodán — igen bátran nyúl az újhoz: ő tervezte a Zalaegerszegen felépítésre kerülő szupermarket ot is, ami ugyancsak bővelkedik új, korszerű építészeti megoldásokban. A következő rajzasztalnál Szigeti László dolgozik. A Zalaegerszegi GELKA szerviz és a hozzá tartozó kilenc lakás terveit készíti. E munkája mellett ráosztották a zalaegerszegi gázfogadó állomás építésének terveit is. Mind a kettő sürgető feladat, gyakran figyelmen kívül kell hagynia, hogy már vége a munkaidőnek ... Közben megérkezik az igazgató, Mócz Géza is. — Lejárt a szabadság? — Á, de van egy kis megbeszélni valónk Szerdahelyi elvtárssal. (Persze, a munkával kapcsolatban.) Házon belül is Vele is szót váltunk. ■— Hogyan lehetne segíteni az iroda munkáját? — Több időt kell biztosítani a tervezéshez. Csak így érhetjük el, hogy minden konzultációra kerülő terv átessen a házi zsűrizésen, s ne csak egy, hanem több megoldást tudjunk javasolni a beruházónak. A külső „tényezők” mellett házon belül is találnak tennivalót. Amint mondják, rendszeressé teszik a szakmai képzést, a szaktervezők előadásokat tartanak egy-egy témáról. Figyelemmel kísérik a külföldi szakirodalmat, s remélik, tapasztalatcserére is nagyobb lehetőségek nyílnak majd a korábbiaknál. Sokat várnak attól is, hogy az idén mindenütt, ahol lehetséges, típusterveket — illetve szerkezeti változtatásokkal a típusterveknél is nagyobb mértékben — födémpaneleket használnak. — Bízunk abban — jegyzi meg az igazgató —, hogy az új prémiumrendszer, amelynek alapján a tervező jutalmat kap, ha egy beruházást az eredetileg tervezett összegnél olcsóbban „hoz ki” — növeli tervezőink aktivitását, arra serkent, hogy kutassák az olcsóbb építés lehetőségeit. A zalaegerszegi tisztasági fürdő, a 200 személyes szociális otthon, a gázház, valamint a 12 tantermes iskola tervei már ennek figyelembe vételével készülnek... A munkaidő lejárt, a tervezők előtt azonban tovább égnek a lámpák . . . K. L. Egry kis konzultáció a legjobb megoldás kiválasztásáért a zalaegerszegi Kölcsey utcai 12 tantermes iskola tervei felett. Dr. Péterfi István, Pulai Sándor és Szigeti László, a tervező iroda mérnökei, megbeszélnek egy részfeladatot A „mindenes" A munkakönyv sok mindent elmond egy emberről. Hol dolgozott, milyen beosztásban, s mennyi ideig alkalmazta egyegy vállalat? A munkakönyv alapján megbízható kép alakulhat ki egy-egy dolgozóról. Az Északzalai Állami Erdőgazdaságnál Dezse János munkakönyvéből is megtudtunk egyet mást. Először is azt, hogy Dezse János ennél a munkaadónál kezdett dolgozni és ma is az Erdőgazdaság géptelepén végzi feladatát. Kitűnik a munkakönyvéből az is, hogy Dezse János kiváló dolgozó kitüntetésben és több alkalommal jutalomban részesült. A részleg vezetői mégis úgy vélik, hogy a beszgyzések még csak megközelítően hű képet sem adnak Dezső Jánosról. És amiről a munkakönyv hallgat, azt elmondják ők, törzsgárdájuk egyik erősségéről. 1952-ben a részleg megalakulásakor lépett be a vállalathoz. Két szakmája volt: szerelő és gépkocsivezető. Az utóbbi munkakörben foglalkoztatták. Az erdőgazdasági szállítástól idegenkedtek a gépkocsivezetők. Úttalan utakon szállítják a fát, télen a hóval, nyáron, tavasszal, ősszel a sárral birkóznak a kocsik. Dezse János állta a sarat. Sokan kiléptek, ő maradt A legnehezebb utakat is vállalta. Egy egész telet húzott ki a legnehezebb terepen úgy, hogy a gépkocsivezetők versenyében az elsők között végzett. Amikor társai egy-egy nehéz út után megkérdezték „Na, érdemes volt lelkesedni? Megint egy félnapot úsztál!”, ilyenkor szerény megjegyzéssel szerelte le a nem éppen jóindulatú megjegyzéseket: „Ha nem én vagyok ott, veled történik meg” — felelte. Ha pedig dicséretre fordították a szót fe tettesei, vagy éppen munkatársai, csaknem ugyanezt monda: „Helyemben mások is megtették volna”. Vagy: „Ez a kötelességem, ezért vagyok a vállalatnál”. A tizenkét év alatt egyetlen alkalommal sem hallották méltatlankodni a munkaelosztás, vagy a vezénylés miatt. Ezért került be a műhelybe is. Több lett a fűrészgép, meg kellett erősíteni a javító részleget. A vezetők rágondoltak, neki van vizsgája ás naeyén lelkiismeretes ember. Lehet bízni a munkájában, ha szükség, lesz rá, nem hagyja cserben a részleget akkor sem, ha egy-két túlóráról lesz szó. Nem is csalódtak. Tavaly, tavalyelőtt, amikor a hó ezerszámra törte le a fákat, a vágás igen sürgető munkát jelentett, s szükség volt arra, hogy minden fűrész üzemképes legyen, gyakran tíz—tizenkét órát is dolgozott, hogy a beszállított fűrészek reggel munkába állhassanak. Ekkor kapta a második kitüntetést. A szállítási szezonidőben gyakran előfordul, hogy egy gépkocsivezető vagy vontatóvezető kiesik a munkából. Egy emberre mindig számíthatott a vállalat. Ha a munka úgy kívánta Dezse János ismét volán mellé ült, Dezse Jánost nemcsak mint munkást ismerik el a vállalatnál, mint ember is élvezi munkatársai bizalmát. Bizonyítja ezt, hogy a legutóbbi vezetőségválasztás alkalmával alapszervezeti titkárnak választották a kommunisták. Törekvő családapa. Most épít házat, s ha ezen túl lesz,, új rádió, tv kerül a szobába. Amikor szorgalma kerül szóba, elhárítja az elismerő szavakat. Úgy érzi, nem érdemli meg, mert a tanulásban előbbre istarthatna. A műszaki vezetők ebből azt a következtetést vonják le,, hogy Dezső János hamarosan ismét tovább lép, tanulni fog... K. L. 1964. április 4.