Zalai Hírlap, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-06 / 81. szám

2 Ünnepségek Nagykanizsán (Folytatás az 1. oldalról) s a nép kapcsolatáról szólt. — A magyar néphadsereg minden katonája átérzi, is­meri azt a felelősséget, ami szocialista hazánk és a béke védelmében reá hárul — folytatta beszédét a helyőrség parancsnoka. — A néphad­sereg minden tagja tudja, hogy mi nem fogunk és nem akarunk háborút kezdemé­nyezni, de ugyanad­kor ké­szen álltunk­ arra, ha támadás ér bennünket, hogy népünk kézimunkájának gyümölcseit, szocialista építőmunkánk vív­mányait akár életünk árán is megvédjük. A továbbiakban Szőczi Fe­renc alezredes népünk és a szocialista tábor népeinek közös alkotó munkájáról szólt s köszöntötte pártunk, kor­mányunk, népünk áldozatos munkáját. Beszédét így fe­jezte be: — örök dicsőség a szabad­ságunkért elesett hősöknek! A Szovjet Hadsereg nevé­ben G. B. Milenyin vezérőr­nagy, M. I. Golisev ezredes, a megyénkben tartózkodó szovjet katonai küldöttség tagjai, N. J. Ljubcsenko gár­da-alezredes, L. V. Kazacs­­kov gárda-őrnagy, az ideig­lenesen hazánkban tartózko­dó szovjet csapatok tagjai, a megyei, járási, városi párt­bizottságok nevében Király Ferenc, Söjtör János, Vándor László, a fegyveres testüle­tek nevében Domonkos Gyu­la határőr ezredes, Szőczi Ferenc alezredes, Csongor Bálint rendőr százados, Gá­losi István munkásőr pa­rancsnok, a járási és városi tanácsok nevében Márus­ka János és Mózes Pál, a járási és városi KISZ bizottságok nevében Vincze József és Gál Róbert helyezett el ko­szorút az emlékmű talapza­tára. Ezután az MSZBT, a Hazafias Népfront, a nőta­nács, a DKG, a MÁV, a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem, valamint a többi vál­lalatok, intézmények képvise­lői koszorúzták meg az em­lékművet, illetve helyez­tek vörös szegfű csokrokat az emlékmű mellett eltemetett szovjet hősök sírjaira. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé dallamaival ért véget, majd a honvéd, ha­tárőr, munkásőr alakulatok az ünneplő emberek forró tapsaitól kísérve díszmenet­ben elvonultak az emlékmű előtt. Ezután szovjet vendégeink megtekintették a város húsz éves fejlődését bemutató ki­állítást, s vendégkönyvbe be­jegyezték jókívánságaikat. A délutáni és az esti órák­ban sportversenyeken, színes kulturális műsorokon, vidám táncmulatságokon szórako­zott a város népe. T. E. Ünnepi fogadás a megyei pártbizottságon Az MSZMP Zala megyei Bi­zottsága április 4-én délután 4 órai kezdettel hazánk fel­­szabadulásának 20. évforduló­ja alkalmából fogadást adott. A zalaegerszegi MSZMP szék­házában tartott ünnepségen Georgij Boriszovics Milenyin vezérőrnaggyal az élen meg­jelentek a megyénkben tar­tózkodó szovjet küldöttség tagjai is. A fogadáson Varga Gyula elvtár®, a megyei pártbizott­ság első titkára üdvözölte a megjelenteket. Megemlékezett hazánk felszabadulásának tör­ténelmi jelentőségéről, az el­telt 20 esztendő nagyszerű eredményeiről. Beszédében a magyar nép háláját és köszö­netét fejezte ki a Szovjetunió népei iránt, akiknek fiai vé­rüket hullatták a magyar nép szabadságáért, boldogulásáért. Ezt követően Varga Gyula elvtárs a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetéseket adta át: Csokona Sándor és Busa János elvtársaknak a Munka Érdemrend arany fo­kozatát, Bors István, Breznay Lászlóné és Végh Ernő elvtár­­saknak a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Bényi Imre, Farkas Géza és Székely Jó­zsef elvtársaknak a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A kitüntetettek nevében Busa János elvtárs köszönte meg a kitüntetésekben kifeje­zett elismerést és ígéretet tett mindannyiuk nevében, hogy továbbra is legjobb tudásuk szerint dolgoznak a szocializ­mus építéséért, a magyar nép boldogságáért. A fogadás további részében Csokona Sándor elvtárs, a me­gyei­­pártbizottság titkára, a megyei pártbizottság nevében az emlékezés ajándékait nyúj­totta át a szovjet küldöttség tagjainak. G. B. Milenyin ve­zérőrnagy a küldöttség nevé­ben szeretettel köszöntötte a megjelenteket. Szólt azokról a változásokról, melyeket ő és a küldöttség tagjai tapasztaltak hazánkban, majd elmondotta, hogy a küldöttség átadja a szovjet népnek a magyar dol­gozók üdvözleteit és jókíván­ságait. A baráti hangulatban lezaj­lott fogadás további részében a szovjet küldöttség tagjai és a megye vezetői beszélgetése­ket folytattak a megjelentek­kel. A szovjet katonai küldöttség három tagja: A. I. Bárányon n­ov ezredes, A. Sz. Marijevrs­kij ezredes és V. M. Guszarov alezredes a zalaegerszegi hősi temetőben elhelyezik a har­costársak koszorúját a hazánk felszabadításáért folytatott harcokban elesett szovjet hősök emlékművére. ZALAI HÍRLAP Katonai díszszemle Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) szakunkban az em­beri tu­domány és alkotókészség csodálatos teljesítményekre képe®. Alig néhány napja, hogy először a történelemben ember lépett ki a világűrbe. Törvényszerű szimbólum, hogy ez az ember a szovjet nép fia, a kommunista párt neveltje. Majd az imperialista ve­szélyre emlékeztetett az ün­nepi szónok, megemlítve azt a tényt, hogy az emberiség történetének olyan korszaká­ban élünk, amelyben még lé­tezik az emberi haladást és a békét veszélyeztető kapitalis­ta világrendszer, de rohamo­san gyarapodnak a szocializ­mus, a béke erői. Józanul és reálisan kell számolnunk az imperializmus létével és ere­jével, azzal, hogy világmé­retű fegyveres konfliktussal mérhetetlen pusztulást, szen­vedést tudna az emberiségre zúdítani. Ez a harc a mi győ­­zelmünkkel, az imperializ­mus teljes és végleges szét­zúzásával végződne, de az emberiség nagy árat fizetne azért, hogy hamarabb tűnjön el az a rendszer, amely az embereknek annyi szenve­dést, gyötrelmet, megalázást jelent. Politikánkról szólva el­mondotta a honvédelmi mi­niszter, hogy mi azt a szocia­lista álláspontot képvisel­jük: ne a fegyverkezés terén versenyezzen a két világrend­­szer, hanem abban, hogy me­lyik rendszer ad többet, job­bat és szebbet a javak meg­alkotójának , az embernek. A történelem tanulsága, a társadalmi fejlődés törvénye alapján meggyőződéssel vall­juk, hogy a győzelem ebben a harcban is a szocializmusé. Végezetül hangoztatta: — Néphadseregünk fegyelme­zett, jól képzett, harcra kész erő — szilárd egységben a ha­talmas szovjet hadsereggel, a Varsói Szerződés testvéri had­seregeivel — éberen őrzik ha­zánk és a szocialista tábor or­­­­szágainak biztonságát, védel­mezi az emberi haladás ügyét, a világ békéjét. Ezután megkezdődött a dísz­szemle. A hagyományoknak megfelelően a menet élén kis­dobosok haladtak. Az első alakulat a Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémia hallgatóinak díszegysége volt, majd őket követte az Egyesített Tiszti Is­kola növendékeinek dísz­zászlóalja. Utánuk a lövészek díszegységei jöttek, két zászló­aljuk az új szabású unifor­misba öltözötten. A határőrség és a BM-kar­­hatalom után a munkásőrök díszzászlóalja haladt a menet­ben, végül pedig a folyami flotilla kék ruhás, fehér gallé­ros egysége zárta a gyalog díszelgők menetét Ebben a pillanatban óriási dübörgéssel húztak el a tér fölött a repülőkötelékek. Kö­zepes hatósugarú, sugárhajtá­sú bombázók és sugárhajtású vadászok kötelékei, majd szu­perszonikus vadászgépek su­hantak el szinte pillanatok alatt. Ezután a gépesített egy­ségek jöttek. Elsőnek a fel­derítő páncélosok magyar mérnökök konstruálta kétéltű járműveit, majd a különböző űrméretű tüzéregységek, az­tán pedig a díszszemle sztár­jai, rakétaegységek. Elől a gépkocsira szerelt, irányítható páncéltörő raké­ták, utánuk az önhordó, her­nyótalpas, páncélozott jármű­vekre szerelt kilövőállványú kis és nagy hatótávolságú, kü­lönböző méretű szárazföldi ra­kéták. Ezeket első ízben mu­tatta be néphadseregünk. A rakéták sorát a légvédelmi ra­kéták zárták. A díszszemle utolsó egysé­gei a harckocsizók voltak. A kétéltű lánctalpasokat az éj­jeli és nappali harcra egya­ránt alkalmas tankok követ­ték, majd a kétcsövű, önjáró, páncélozott légvédelmi löve­­gek zárták a lenyűgöző dísz­szemlét. A közönség a felvonulás vé­gét jelző harsonajel után is csak lassan ocsúdott néphad­seregünk erőt sugárzó szem­léje impozáns látványának ha­tása alól. Nagy hatótávolságú szárazföldi rakétaegységek felvonulása. (MTI foto — Friedmann Endre felvétele) Szárazföldi csapatok kis hatótávolságú rakétái (MTI foto — Mikó László felvétele) IMS. Aprót* «. Kádár János és Anasztasz Mikojan nyilatkozatai A díszszemle után Kádár János és Anasztasz Mikojan a következő nyilatkozatokat adta a Magyar Rádió munka­társának és a jelenlévő újság­íróknak: — Kedves vendégeinkkel együtt végignéztük a katonai parádét, amelyet bizonyára sokan láttak a televízióban, vagy követtek a rádióban — mondotta Kádár János .• Megelégedettek vagyunk. Jó hadseregünk van. Ezen a terv­lén is folyik a munka. Olyan a helyzet, hogy szükség van rá. Mi annak örülnénk, ha már nem kellenének a fegy­verek, de őrködnünk kell vív­mányaink felett és a békét meg kell őriznünk.­­ Ezen a nagy napon szív­ből jövő üdvözletünket, a Központi Bizottság, a kor­mány üdvözletét, személyes üdvözletemet küldöm a ma­gyar munkásoknak, parasz­toknak, értelmiségieknek, dol­gozó népünknek. Szívből kí­vánok minden jót személyes életükben: sikert, előrehala­dást, boldogulást.­­ Ha kitartunk eddigi po­litikánk mellett, a munkát ko­molyan fogjuk, megőrizzük egységünket, a párt és a nép egységét idebent, megőrizzük egységünket, nemzetközi szo­lidaritásunkat a Szovjetunió­val, valamennyi szocialista ország népével, a haladás min­den erejével, akkor a mi ügyünk diadalmaskodik. Mun­kában, harcban megyünk elő-­­­re, dolgozni kell, verekedni kell, de fokról fokra elérjük nagyszerű céljainkat, a szocia­lista társadalom felépítését,­­ népünk boldogabb, nyugod- t­tabb, szebb jövendőjét. Anasztasz Mikojan a követ-­­­kezőket mondotta: — A szovjet emberek, akár­­csak a magyarok, ünneplik ezt­­ a nagy napot, Magyarország felszabadulásának, a fasizmus magyarországi megsemmisíté­­­­sének igazi évfordulóját. Ilyen­­ alkalmakkor az ember min-­­­dig szívesen tekint végig a­­ megtett két évtizeden, végig­tekint azon az úton, amelyen sikereinket, eredményeinket elértük. Végigpillantunk azon, ami jó volt, hogy sikereinket a jövőben megsokszorozzuk, és ugyanakkor nem felejtjük el a rosszat sem, hogy soha többé ne ismétlődhessék meg­tanulni a történelem leckéjé­ből és alkotni a történelmet, munkálkodni a magyar nép, valamennyi nép boldogságán, ez a mi közös célunk. — Mi kommunisták, saját boldogságunkat nem állítjuk szembe más népek boldogsá­gával, mindenkinek boldogsá­got kívánunk. Ha valamennyi nép nemcsak magának, ha­nem minden más népnek is boldogságot fog kívánni, ak­kor ez a boldogság korábban következik be és teljes lesz.­­ Ezúton szeretném tolmá­csolni a Szovjetunió, a szov­jet emberek üdvözletét a ma­gyar dolgozóknak és sok si­kert kívánok nekik.

Next