Zalai Hírlap, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

1966. február 1. Fű­tőárbocok exportra A Dunántúli Kőolajipari Gép­gyár egy Kanizsa 250 elneve­zésű fúróárboca immár másfél esztendeje üzemel az NDK- ban. A német olajipari sza­k­­em­berek teljes mértékben elé­gedettek a nagykanizsai üzem gyártmányával. A fúróárboc bemutatkozása után további importról tárgyalta­k a magyar olajipar vezetőivel, s ennek so­rán az NDK hét újabb Kanizsa 250-es fúróárbocot rendelt a DKG-tól. Német barátaink igé­nyét tervek szerint az idén, s jövőre elégíti ki a gépgyár. Az idén öt, jövőre pedig két újabb fúróárboc készül az NDK szá­mára. A fúróárbocok gyártása fo­lyamatban van, s folyamatosan történik a szállítás is. Eredményesnek bizonyult a pedagógus pártszervezetek decentralizálása Két évvel ezelőtt a megye­­székhely tantestületeibe tarto­zó párttagokat néhány közös pártszervezet tömörítette egy­ségbe. A párttagság aktivitásá­nak fokozása érdekében hatá­rozat született, amelynek alap­ján iskolánként hozták létre az alapszervezeteket. Az immár egy-egy iskolát összefogó pe­dagógus pártszervezetek mun­káját elemezte legutóbbi ülé­sén a zalaegerszegi városi párt végrehajtó bizottság. Az ülést brigádvizsgálat készítette elő, amely alapszervezetenként gyűjtötte, majd összegezte a tapasztalatokat. A decentralizált pártszerve­zetek kétéves tevékenysége számos pozitív eredménnyel járt. A közös pártszervezetek annak idején egyik iskola gond­jaival, problémáival sem tud­tak hatékonyan foglalkozni. Jelenleg pedig egy kivétellel mindegyik pártszervezet csak a saját munkaterületével, is­kolájával törődik. Ennek tulaj­donítható, hogy az elmúlt idő­szakban szorosabbá vált a párttag és pártonkívüli peda­gógusok kapcsolata, javult a kommunisták befolyása az if­júság világnézeti nevelésére. Emelkedett a pedagógusok szá­mára szervezett ideológiai ok­tatás színvonala is. A pártszer­vezetek önálló munkája tükrö­ződik abban is, hogy a megye­­székhely több mint háromszáz pedagógusa közül 31-en mar­xista-leninista esti egyete­men, s 17-en esti középiskolá­ban gyarapítják ideológ­iai tudásukat. Megnőtt azoknak a tanárok­nak, tanítóknak a száma, akik társadalmi munkásként részt vállalnak a párt propaganda­munkájában, illetve bizottsá­gaiban. Egyes pedagógus párt­tagoknak ilyen irányú elfog­laltsága tán meg is haladja a helyes mértéket, s ezért szük­ség van a jobb munkamegosz­tásra. A pártszervezetek munkájá­nak közvetlen kihatása jelent­kezik az osztályfőnöki órák tartalmának, színvonalának emelkedésében, a szülői mun­kaközösségek tevékenységének javulásában is. A különválás óta eredmé­nyesen fejlődött a tag- és tag­jelöltfelvétel is, a Ságvári gimnáziumban például három párttagot és három tagjelöltet vettek fel az elmúlt két évben. Az iskolák pártszervezetei hasznos segítséget adnak a KISZ, illetve úttörőmunka irá­nyításához is. A decentralizáció eredmé­nyeként bekövetkezett tényle­ges fejlődés azonban nem ta­karhatja el a negatív jelensé­geket. A zalaegerszegi városi párt végrehajtó bizottság saj­nos ezeknek csupán kis részét elemezhette, tekintettel arra, hogy a brigádvizsgálat az ilyen vonások feltárásáról megfeled­kezett. Pedig akad még olyan nevelő, aki politikai, világné­zeti téren, s ennek következ­tében napi munkájában sem áll biztos talajon. Van olyan is, aki fölöslegesnek tartja az ideológiai képzést, s akad — még a városi tanács művelő­dési osztályán is, — aki fenn­tartással fogadja a pártszerve­zetek javaslatait. A városi párt végrehajtó bi­zottság elemzése nyomán szü­letett határozat a pozitív fej­lődés elismerése mellett mind­ezek figyelembevételével szab­ta meg a további feladatokat. F. I. T­ervez a Gagarin-brigád A Zala megyei Tejipari Vál­lalat zalaeg­erszegi Sajt- és Vas­gyárának egyik legjobb brigádja a Simon József ve­zette Gagarin-brigád. Négy éve alakultak, s azóta két ízben is elnyerték a szocialista címet, s mint azt az üzem vezetője el­árulta, várományosai a har­madiknak is. A minap értékel­ték a vállalások teljesítését, s a mérleg ismét jó. Már csak a termelési tanácskozás pecsétje hiányzik a bizonyítványról, s a brigád tagjai továbbra is vi­selői lehetnek a szocialista bri­gádok kitüntető jelvényeinek. Változatlan „összeállításban" A sajtműhelyben kerestem fel a brigádot. Sajtot forgattak boszorkányos ügyességgel. Ku­­min Jenő lazította a prést, Csizmadia Ferenc és Sípos Gé­za leemelte a sajttal töltött deknit, Klepeász István új ru­hát dobott a sajtkorongra, és már perdítették is vissza a prés alá, könnyedé­n, mintha nem is 100-—120 kilót nyomna. Eredményeiket ők is oda ve­zetik vissza, mint annyian má­sok. A brigád minden tagja igyekezett erejéhez mérten a legjobban dolgozni. Ennyiben hasonlítanak a többi brigádok­hoz. Hogy miben nem? Van két sajátos módszerük. Az egyik mintha csak néhány lab­darúgó edzőt idéznének „a győztes csapaton ne változ­tass”. Azaz ne bontsd meg a jól összeszokott brigádot. Nem cserélgetik munkahelyeiket, négy éve együtt vannak. — Mire jó ez? Elsősorban arra, hogy mindent alaposan megtanulhat az ember, és gyor­sabban elvégezheti a munká­ját, — véli Sipos Géza. Persze ennél többet is jelent, például azt, hogy Csiizmadia Ferenc pasztőröe is forgatja a sajtot. Ha a pasztőrözésnél nem köti le a munka, besegít a for­gatásnál. Megteheti, érti a munka minden fogását. Gondos előkészületek Másik módszerük: gondosan mérlegelik, mi kerül fel a vál­lalások közé. A tervezést a bri­gádnál egyik legnagyobb fel­adatnak tekintik. — A jó mun­ka ala­pja — mondják — a gondosan meghatározott: mit, hogyan? Már a múlt év végén beszél­tek az idei vállalásokról. Bár még papíron nem állították össze, körvonalazni tudják, mit is akarnak tenni az idén. — A terv előírja — mondta el Sipos Géza —, hogy 45 szá­zalékban exportképes sajtot kell kiadni. Szeretnénk ezt egy százalékkal túlteljesíteni. Tavaly 40 százalékban jelöl­ték meg az exportképes áru részarányát A brigád 43,8 szá­zalékot ért el. Csizmadia Ferenc arról szá­molt be, hogy milyen elképze­léseik vannak a savóveszteség további csökkentése érdekében. Az engedélyezett veszteség 15 százalék. Nem szeretnék túl­lépni a 12 százalékot Pontos, precíz munka, jó minőség. Ez lesz a legfőbb cél­kitűzésük. De ennél tovább mennek. Valaki felvetette, hogy az idén vállalják el a mű­hely környékének rendben tar­tását. Előjegyzésbe vették. Ugyancsak előjegyzésiben sze­repel az is, hogy Horváth Gyu­­láék házat építenek az idén. Minden brigádtag­ felajánlja segítségét Tanulni, tanulni A Ifi tagú brigádban néhány fiatal is dolgozik, ők sem ma­radnak ki a tervezésből. Ku­­min Jenő tanulni szeretne. — Két—három évenként in­dul az üzemben szakmunkás tanfolyam. A legutóbbin nem vettem részt, mert katonai szolgálatot teljesítettem. Ha az idén megszervezik, jelentke­zem — mondja. Két hónapja szerelt le, de máris teljes értékű munkaerő­nek tartják, gyorsan visszazök­kent a munkába. S ehhez a brigád i® hozzásegítette. Márk Mária ugyancsak a ta­nulás gondolatával foglalkozik. — Laboráns szeretnék lenni — árulta el. Természetesen a tejes szak­mában. Bubics István műhely­­vezető szerint erre már nem is sokat kell várni, mert amit Márk Mária egyszer elhatá­roz ..­­. Nyolc éve került az üzemibe. Ez alatt — levelező úton — leérettségizett, és ki­váló eredménnyel fejezte be a szakmunkás tanfolyamot. Ez a célkitűzés sem állítja nagyobb feladat elé. Hamarosan dönt a termelési tanácskozás arról, hogy a Ga­­garin-brigád ismételte­n meg­kapj­a-e a szocialista brigád címet. Aligha lesz ellenvéle­mény. A brigád tagjainak ter­­vezgetése, igyekezete arra en­ged következtetni, nem lesz jö­vőre sem. A Gagarin-brigád a szocialis­ta cím tulajdonosához méltóan indítja az évet. Az 1966-os év jobb lesz — bizakodnak Baktü­stcsön A baktüttösi termelőszövet­kezet irodájának udvarán fel­újított szánkók állnak a hó­ban. — Hat szánkót készítettünk elő az istállótrágya kihordásá­hoz — mondja Sipos Lajos el­nök —. Mintegy kilencven holdat akarunk megtrágyázni a tavasziak alá. Jó szánat ígér­kezik — pillant ki az ablakon a hóesésbe. Itt bent az irodában — el­lentétben a külső képpel — mozgalmas az élet. Tóvári Er­zsébet főkönyvelő és Sípos Gyula brigádvezető kimutatá­sokat böngésznek és Horváth István főagronómus is számok rengetegében dolgozik. Zár­számadási hangulat uralkodik a baktüttösi tsz-ben is. Kiesés a növénytermesztésben Sajnos, a tények rossz esz­tendőről adnak bizonyságot, így sem a szövetkezet vezetői, sem a tagság nem várják bi­zakodva a zárszámadási köz­gyűlést. Az 560 hold szántó­földdel rendelkező kis­terme­lőszövetkezetben a növényter­mesztés 400 ezer forinttal ke­vesebbet adott a tervezettnél, s hogy ez az összeg mit je­lent a gazdaságnak, azt a 8 vagon abraktakarmányhiány világosan bizonyítja. Kukori­cát egyátalán nem takarítottak be, mind az 56 holdat lesilóz­­ták, mert ellepte a gyom. — Harmadéves hungazinos föld volt, nem kezeltük felül, mert gabonának szántuk — magyarázza az elnök —. Idő­sek a tagjaink, a sok eső miatt nem tudtunk megbirkózni a gyomokkal. A magyarázat azonban nem meggyőző, mert helyes mun­kaszervezéssel megmenthették volna a kukoricát. Hogy nincs munkaerő? Ellenkezőjét bizo­nyítja az, hogy az őszi árpa és 40 hold búza kivételével mint­egy 120 hold kenyérgabonát kézzel arattak le. Ez a munka százalékos volt, s emiatt a ter­vezettnél jóval nagyobb meny­­nyiségű gabona került ki a tagokhoz. A 18 holdas burgonyatáblá­juk nem termett semmit, a sok eső tönkretette, és ki kellett szántani. Még a jó termést ígérő 15 holdas cukorrépa sem hozta meg a várt eredményt, a gyönyörű levelek alatt gyen­ge volt a termés, s a tervezett 160 mázsa helyett csak 130 má­zsát takarítottak be holdan­ként. Jos elnök, s nemcsak a szó, ha­nem a terveik is erre utal­nak. Mivel idősek a tagok, vegyszerrel gyomtalanítják az 55 hold kukoricát, cukorrépá­ból pedig csak 5 holdat ter­mesztenek. Helyette a szom­szédos Zalatárnok példájára 20 hold lennel próbálkoznak, azonkívül szerződést kötöttek 30 hold bíborhere mag ter­mesztésére. — Községünk lakossága min­dig állattenyésztéssel foglalko­zott, s a szövetkezet is ezt az ágazatot látja jövedelmezőnek és fejleszthetőnek — mondja a tsz-elnök —. Sajnos, kevés a férőhelyünk, még bérelnünk is kellett egy hatvan férőhelyes istállót, ami elég messze van, az erdőszélen. Nemrég saját erőből építettünk egy 70 férő­helyes istállót, s most jobbak a k­örülmények, de még min­dig szükségünk volna 50 férő­helyre. Javulás a tejtermelésben A baktüttösi tsz jelenleg 173 szarvasmarhával és 240 sertés­sel rendelkezik. A terveik sze­rint 1966-ban 45 hízott marhát és 379 hízott sertést adnak az államnak. Marhából 7-tel, ser­tésből 56-tal nevelnek többet, mint az elmúlt évben. Eddig elég jó eredményeket sikerült elérniök. Egy kiló sertéshúst, 3,22 kiló takarmányból állíta­nak elő, a hízott marhák zöme pedig export minőségű volt. Az új istállóban a jobb körül­mények hatására a tejterme­lésben is javulást tapasztaltak Jelenleg a fejési 8,7, az istálló átlag 7,2 liter. Ezt a mennyi­séget növelni szeretnék. A tervek szépek, megvaló­síthatók. De csak abban az esetben, ha a növénytermesz­tést sem hanyagolják el, mert úgy semmi esetre sem lehet kifizetődő az állatenyésztés, ha a takarmányt nem képesek megtermeszteni, hanem pén­zért vásárolják. Beszélgetés a tsz-irodában Pufajkás traktorosok nyit­nak be az elnöki irodába. Munka után érdeklődnek, az­tán az érdeklődésből beszélge­tés lesz. Növénytermesztők, állatte­nyésztők is „betévednek” Kul­csár Gyulához, az elnökhöz. Csakúgy, mintha véletlenül jönnének, pedig az­ok minden­kinél azonos: vajon mennyit ér Barlahidán a munkaegység. — Szövetkezetünk évekig a gyengébbek közé tartozott. Ta­valy azután már megvolt az alap a magasabb tervre: 38 forintot terveztünk munkaegy­ségenként. Ha a rendkívüli időjárás nem jön közbe, fi­zetni is tudtuk volna, így is adni tudnánk a tervezett ösz­­szeget, de a holnapot nem akarjuk „megenni”. A tartalé­kolás mellett 31—32 forintot fizetünk munkaegységenként tagjainknak — mondja Kul­csár Gyula. A kedvezőtlen időjárás Bar­lahidán is jelentős károkat okozott. Maglóheréből 9, bur­gonyából 80, babból 12, ke­­nyérgabnából 33 ezer forinttal lett kevesebb a bevételük a tervezettnél. Kukoricából 10 hold, réti szénából 100 hold termése ment tönkre. Kipusz­tította vagy elvitte a víz. A tagság szorgalma kerül szóba. Az elnök, a növényter­mesztők és az állattenyésztők első helyen a traktorosok helytállását említik. Éjfélnél előbb soha nem tértek nyugo­vóra, amíg szorított a munka. Sőt, ha egy erőgép elromlott, nem egyszer vállaltak 24 órás műszakot a többiek.­­ Szorgalmasabbak lettek az emberek. Látták maguk is, hogy dacolni kell az időjárás­sal. Mivel kevés volt a mun­kagép az aratáshoz, a 220 hold kalászosból 60 holdat a tagok vágtak le. Nem kértek részt, munkaegységre dolgoztak — újságolja Péteri Lajos. — Ha a tagság nem áll helyt az aratásban, de az egyéb munkákban is, a kárunk jóval nagyobb lett volna — fűzi to­vább az előbbi godolatot Si­pos Ferenc traktoros. Kulcsár Ferenc állatenyész­­tési brigádvezető szavaiból ki­derül, hogy az állatenyésztők sem tétlenkedtek tavaly. Ami­kor nyilvánvalóvá vált a nö­vénytermesztés kára, mindent megtettek a hiány pótlására. — Nem dicsérem őket, de elsősorban az ő érdemük, hogy több sertést és vágómarhát hizlaltunk, mint amennyit ter­veztünk. És az is csak a becsü­letes munkára vall, hogy na­gyobb súlyban kerültek el­adásra a jószágok. — A holtponton túljutot­tunk. Bízunk abban, hogy az idén jobb évet fogunk ki, és a tagság szorgalma további ered­ményeket hoz — mondja Kul­csár Gyula elnök. ZALAI HÍRLAP Új istálló — Az 1966-os évtől többet remélünk — mondja Sipos La­ A termelési tanácskozások elé A­z éves tervfeladatokat tárgyaló termelési ta­nácskozásoknak fontos szere­pük van az üzemek életében. A februárban sorra kerülő ta­nácskozások jelentőségét az határozza meg, hogy új, ötéves tervidőszakot kezdünk. Hogy ezt az első évben miként ala­pozzuk meg — a tervek körül­tekintő kimunkálásával, s a végrehajtás érdekében teendő sokoldalú intézkedésekkel — meghatározó lesz az egész tervidőszakra. A termelési tanácskozások fontosságát az is aláhúzza, hogy a gazdasági irányítás rendszerében már 1966-ban lé­nyeges részintézkedések lépnek életbe. Bővítik a vállalati dön­tési jogkört, s egyben növelik a vállalat felelősségét. Csök­kennek a terv kötelező előírá­sai. A teljes termelési érték mutatóját például már nem írták elő. Életbe lép a vállala­tok egymás közti gazdasági kapcsolatait szabályozó szállí­tási szerződések új rendszere, amely az éves és negyedéves szerződések merev, mechani­kus rendszerét feloldja, rugal­massá teszi. Bővül a vállala­tok hatásköre a beruházások­kal és az állóeszközeikkel va­ló gazdálkodásban is. Ezek az intézkedések elmé­lyítik a vállalati vezetők és az egész kollektíva beleszólási le­hetőségét a gazdasági ügyek intézésébe. A szocialista de­mokrácia keretei ezáltal gaz­dagabb tartalommal tölthetők meg. H­ogyan készüljenek fel a termelési tanácskozásra az üzemekben? Erre kívánunk a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa részéről útmutatást adni. A tervismertető termelési tanácskozásokat az elmúlt években vállalati — üzemi szinten összevontan tartották. Ezeken csak a vállalat egészé­re vonatkozóan ismertethették a tervet, a tennivalókat, de termelési egységenként, mű­szakonként nem lehetett azt iő alaposan megvitatni. Javasol­■ juk, hogy most a konkrét fel­­­adatokat az azonos tevékeny­­­­séget végző, alapvető munka­■ szervezeti csoportokban vitas­­­­sák meg. Ennek előfeltétele,­­ hogy a tervet előzetesen ter­­r­melő egységekre bontsák, hi­­­szen a konkrét munkaverseny felajánlásoknak is ez az elő-­ feltétele.­­ Feladat az idén, hogy az­­ ipari termelés növekedése­­ mintegy 80 százalékban a ter­melékenység emeléséből szár­­­mazzék. Ez a követelmény a­­ vezetőktől és a munkásoktól körültekintő műszaki, szerve­zési intézkedéseket és helyt­állást kíván, a gazdasági ve­zetők a termelési tanácskozá­sig dolgozzák ki mit kívánnak tenni a műszaki színvonal emelésére, a munka- és üzem­szervezés javítására. Kérjék ehhez a munkások javaslatait, s mondják el mit várnak tő­lük. Ily módon lehetőség nyílik arra, hogy a tanácskozás össz­hangba hozza a vezetők és a munkások elképzeléseit, ki­alakítsa a megfelelő feltétele­ket, a feladatok legjobb, leg­gazdaságosabb megoldásának módját. E­zek a tennivalók szorosan kapcsolódnak a szak­szervezet termelést segítő te­vékenységéhez. A szakszerve­zeti bizottságok segítsék elő, hogy a vállalati dolgozók meg­ismerjék a tervből reájuk há­ruló feladatokat. Csak így vár­ható, hogy a dolgozók munka­­területük programjának leg­gazdaságosabb megvalósításá­ért versenyezzenek. A termelési tanácskozás fel­adata — az előzetesen megha­tározott célok alapján __ ki­alakítani a termelési egységek vállalásait úgy, hogy a válla­lások minőségi mutatói mel­lett megjelöljék, milyen esz­közökkel és módszerekkel (újítás, technológiai változás, munkamódszer átadás, új munkamódszer bevezetés stb.) akarják elérni, a versenycél­kitűzéseknek a munka termelé­kenységének állandó emelésé­re, a kifogástalan és korszerű gyártmányok készítésére, a gazdaságosabb munkára, taka­rékosságra — nemcsak az anyagra és pénzre, hanem az időre és emberi munkára is — kell irányulnia. A verseny szervezésénél és értékelésénél meg kell szün­tetni az ebben a munkában évek óta visszatérő hibákat. Több vállalatnál, mint például a sütőipari, a húsipari, a nagykanizsai finommechani­kai és a bútoripari, a Zala­­megyei Gépipari Vállalatnál már az év felében túltel­jesítették az éves vállalásu­kat. Ez azt bizonyítja, hogy a gazdasági és mozgalmi szer­vek nem jártak el körültekin­tően, amikor a vállalások meg­tételéhez kidolgozták az irány­elveket, nem vették eléggé számításba a vállalat lehetősé­geit. Formális vállalásokkal is le­hetett találkozni. A Földgáz­üzemnél például a szocialista brigádtagok azt vállalták, hogy részt vesznek a termelési tanácskozásokon, a mezőgaz­dasági üzemek egy részében pedig, hogy a munkafegyelmet betartják, nem késnek, s a munkaidőt száz százalékban kihasználják. De hát ez mind kötelesség! Nem vállalási té­ma. A vállalásoknak csak úgy lesz gyakorlati értékük, ha azok teljesítését rendszeresen értékelik, a teljesítés állásáról a dolgozókat tájékoztatják. Sok vállalatunknál eddig erről is megfeledkeztek, elmúlt né­ha egy-egy félév is egy-egy ■Vtókeiás között. A­z a javaslatunk, hogy a verseny értékelését ha­vonként a művezetők, a mű­helybizottsági termelési fele­lősök, vagy a szakszervezeti bizalmiak közösen végezzék és a verseny eredményeit elsősor­ban a termelési tanácskozáso­kon ismertessék. A termelési tanácskozások­nak sokirányú feladatot kell megoldania, ezért szükséges, hogy a szakszervezetek ennek megfelelően vegyék ki részü­ket az előkészítő munkából. Dr. Pers Géza az SZMT titkára 3

Next