Zalai Hírlap, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
1966. február 1. Fűtőárbocok exportra A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár egy Kanizsa 250 elnevezésű fúróárboca immár másfél esztendeje üzemel az NDK- ban. A német olajipari szakemberek teljes mértékben elégedettek a nagykanizsai üzem gyártmányával. A fúróárboc bemutatkozása után további importról tárgyaltak a magyar olajipar vezetőivel, s ennek során az NDK hét újabb Kanizsa 250-es fúróárbocot rendelt a DKG-tól. Német barátaink igényét tervek szerint az idén, s jövőre elégíti ki a gépgyár. Az idén öt, jövőre pedig két újabb fúróárboc készül az NDK számára. A fúróárbocok gyártása folyamatban van, s folyamatosan történik a szállítás is. Eredményesnek bizonyult a pedagógus pártszervezetek decentralizálása Két évvel ezelőtt a megyeszékhely tantestületeibe tartozó párttagokat néhány közös pártszervezet tömörítette egységbe. A párttagság aktivitásának fokozása érdekében határozat született, amelynek alapján iskolánként hozták létre az alapszervezeteket. Az immár egy-egy iskolát összefogó pedagógus pártszervezetek munkáját elemezte legutóbbi ülésén a zalaegerszegi városi párt végrehajtó bizottság. Az ülést brigádvizsgálat készítette elő, amely alapszervezetenként gyűjtötte, majd összegezte a tapasztalatokat. A decentralizált pártszervezetek kétéves tevékenysége számos pozitív eredménnyel járt. A közös pártszervezetek annak idején egyik iskola gondjaival, problémáival sem tudtak hatékonyan foglalkozni. Jelenleg pedig egy kivétellel mindegyik pártszervezet csak a saját munkaterületével, iskolájával törődik. Ennek tulajdonítható, hogy az elmúlt időszakban szorosabbá vált a párttag és pártonkívüli pedagógusok kapcsolata, javult a kommunisták befolyása az ifjúság világnézeti nevelésére. Emelkedett a pedagógusok számára szervezett ideológiai oktatás színvonala is. A pártszervezetek önálló munkája tükröződik abban is, hogy a megyeszékhely több mint háromszáz pedagógusa közül 31-en marxista-leninista esti egyetemen, s 17-en esti középiskolában gyarapítják ideológiai tudásukat. Megnőtt azoknak a tanároknak, tanítóknak a száma, akik társadalmi munkásként részt vállalnak a párt propagandamunkájában, illetve bizottságaiban. Egyes pedagógus párttagoknak ilyen irányú elfoglaltsága tán meg is haladja a helyes mértéket, s ezért szükség van a jobb munkamegosztásra. A pártszervezetek munkájának közvetlen kihatása jelentkezik az osztályfőnöki órák tartalmának, színvonalának emelkedésében, a szülői munkaközösségek tevékenységének javulásában is. A különválás óta eredményesen fejlődött a tag- és tagjelöltfelvétel is, a Ságvári gimnáziumban például három párttagot és három tagjelöltet vettek fel az elmúlt két évben. Az iskolák pártszervezetei hasznos segítséget adnak a KISZ, illetve úttörőmunka irányításához is. A decentralizáció eredményeként bekövetkezett tényleges fejlődés azonban nem takarhatja el a negatív jelenségeket. A zalaegerszegi városi párt végrehajtó bizottság sajnos ezeknek csupán kis részét elemezhette, tekintettel arra, hogy a brigádvizsgálat az ilyen vonások feltárásáról megfeledkezett. Pedig akad még olyan nevelő, aki politikai, világnézeti téren, s ennek következtében napi munkájában sem áll biztos talajon. Van olyan is, aki fölöslegesnek tartja az ideológiai képzést, s akad — még a városi tanács művelődési osztályán is, — aki fenntartással fogadja a pártszervezetek javaslatait. A városi párt végrehajtó bizottság elemzése nyomán született határozat a pozitív fejlődés elismerése mellett mindezek figyelembevételével szabta meg a további feladatokat. F. I. Tervez a Gagarin-brigád A Zala megyei Tejipari Vállalat zalaegerszegi Sajt- és Vasgyárának egyik legjobb brigádja a Simon József vezette Gagarin-brigád. Négy éve alakultak, s azóta két ízben is elnyerték a szocialista címet, s mint azt az üzem vezetője elárulta, várományosai a harmadiknak is. A minap értékelték a vállalások teljesítését, s a mérleg ismét jó. Már csak a termelési tanácskozás pecsétje hiányzik a bizonyítványról, s a brigád tagjai továbbra is viselői lehetnek a szocialista brigádok kitüntető jelvényeinek. Változatlan „összeállításban" A sajtműhelyben kerestem fel a brigádot. Sajtot forgattak boszorkányos ügyességgel. Kumin Jenő lazította a prést, Csizmadia Ferenc és Sípos Géza leemelte a sajttal töltött deknit, Klepeász István új ruhát dobott a sajtkorongra, és már perdítették is vissza a prés alá, könnyedén, mintha nem is 100-—120 kilót nyomna. Eredményeiket ők is oda vezetik vissza, mint annyian mások. A brigád minden tagja igyekezett erejéhez mérten a legjobban dolgozni. Ennyiben hasonlítanak a többi brigádokhoz. Hogy miben nem? Van két sajátos módszerük. Az egyik mintha csak néhány labdarúgó edzőt idéznének „a győztes csapaton ne változtass”. Azaz ne bontsd meg a jól összeszokott brigádot. Nem cserélgetik munkahelyeiket, négy éve együtt vannak. — Mire jó ez? Elsősorban arra, hogy mindent alaposan megtanulhat az ember, és gyorsabban elvégezheti a munkáját, — véli Sipos Géza. Persze ennél többet is jelent, például azt, hogy Csiizmadia Ferenc pasztőröe is forgatja a sajtot. Ha a pasztőrözésnél nem köti le a munka, besegít a forgatásnál. Megteheti, érti a munka minden fogását. Gondos előkészületek Másik módszerük: gondosan mérlegelik, mi kerül fel a vállalások közé. A tervezést a brigádnál egyik legnagyobb feladatnak tekintik. — A jó munka alapja — mondják — a gondosan meghatározott: mit, hogyan? Már a múlt év végén beszéltek az idei vállalásokról. Bár még papíron nem állították össze, körvonalazni tudják, mit is akarnak tenni az idén. — A terv előírja — mondta el Sipos Géza —, hogy 45 százalékban exportképes sajtot kell kiadni. Szeretnénk ezt egy százalékkal túlteljesíteni. Tavaly 40 százalékban jelölték meg az exportképes áru részarányát A brigád 43,8 százalékot ért el. Csizmadia Ferenc arról számolt be, hogy milyen elképzeléseik vannak a savóveszteség további csökkentése érdekében. Az engedélyezett veszteség 15 százalék. Nem szeretnék túllépni a 12 százalékot Pontos, precíz munka, jó minőség. Ez lesz a legfőbb célkitűzésük. De ennél tovább mennek. Valaki felvetette, hogy az idén vállalják el a műhely környékének rendben tartását. Előjegyzésbe vették. Ugyancsak előjegyzésiben szerepel az is, hogy Horváth Gyuláék házat építenek az idén. Minden brigádtag felajánlja segítségét Tanulni, tanulni A Ifi tagú brigádban néhány fiatal is dolgozik, ők sem maradnak ki a tervezésből. Kumin Jenő tanulni szeretne. — Két—három évenként indul az üzemben szakmunkás tanfolyam. A legutóbbin nem vettem részt, mert katonai szolgálatot teljesítettem. Ha az idén megszervezik, jelentkezem — mondja. Két hónapja szerelt le, de máris teljes értékű munkaerőnek tartják, gyorsan visszazökkent a munkába. S ehhez a brigád i® hozzásegítette. Márk Mária ugyancsak a tanulás gondolatával foglalkozik. — Laboráns szeretnék lenni — árulta el. Természetesen a tejes szakmában. Bubics István műhelyvezető szerint erre már nem is sokat kell várni, mert amit Márk Mária egyszer elhatároz ... Nyolc éve került az üzemibe. Ez alatt — levelező úton — leérettségizett, és kiváló eredménnyel fejezte be a szakmunkás tanfolyamot. Ez a célkitűzés sem állítja nagyobb feladat elé. Hamarosan dönt a termelési tanácskozás arról, hogy a Gagarin-brigád ismételten megkapja-e a szocialista brigád címet. Aligha lesz ellenvélemény. A brigád tagjainak tervezgetése, igyekezete arra enged következtetni, nem lesz jövőre sem. A Gagarin-brigád a szocialista cím tulajdonosához méltóan indítja az évet. Az 1966-os év jobb lesz — bizakodnak Baktüstcsön A baktüttösi termelőszövetkezet irodájának udvarán felújított szánkók állnak a hóban. — Hat szánkót készítettünk elő az istállótrágya kihordásához — mondja Sipos Lajos elnök —. Mintegy kilencven holdat akarunk megtrágyázni a tavasziak alá. Jó szánat ígérkezik — pillant ki az ablakon a hóesésbe. Itt bent az irodában — ellentétben a külső képpel — mozgalmas az élet. Tóvári Erzsébet főkönyvelő és Sípos Gyula brigádvezető kimutatásokat böngésznek és Horváth István főagronómus is számok rengetegében dolgozik. Zárszámadási hangulat uralkodik a baktüttösi tsz-ben is. Kiesés a növénytermesztésben Sajnos, a tények rossz esztendőről adnak bizonyságot, így sem a szövetkezet vezetői, sem a tagság nem várják bizakodva a zárszámadási közgyűlést. Az 560 hold szántófölddel rendelkező kistermelőszövetkezetben a növénytermesztés 400 ezer forinttal kevesebbet adott a tervezettnél, s hogy ez az összeg mit jelent a gazdaságnak, azt a 8 vagon abraktakarmányhiány világosan bizonyítja. Kukoricát egyátalán nem takarítottak be, mind az 56 holdat lesilózták, mert ellepte a gyom. — Harmadéves hungazinos föld volt, nem kezeltük felül, mert gabonának szántuk — magyarázza az elnök —. Idősek a tagjaink, a sok eső miatt nem tudtunk megbirkózni a gyomokkal. A magyarázat azonban nem meggyőző, mert helyes munkaszervezéssel megmenthették volna a kukoricát. Hogy nincs munkaerő? Ellenkezőjét bizonyítja az, hogy az őszi árpa és 40 hold búza kivételével mintegy 120 hold kenyérgabonát kézzel arattak le. Ez a munka százalékos volt, s emiatt a tervezettnél jóval nagyobb menynyiségű gabona került ki a tagokhoz. A 18 holdas burgonyatáblájuk nem termett semmit, a sok eső tönkretette, és ki kellett szántani. Még a jó termést ígérő 15 holdas cukorrépa sem hozta meg a várt eredményt, a gyönyörű levelek alatt gyenge volt a termés, s a tervezett 160 mázsa helyett csak 130 mázsát takarítottak be holdanként. Jos elnök, s nemcsak a szó, hanem a terveik is erre utalnak. Mivel idősek a tagok, vegyszerrel gyomtalanítják az 55 hold kukoricát, cukorrépából pedig csak 5 holdat termesztenek. Helyette a szomszédos Zalatárnok példájára 20 hold lennel próbálkoznak, azonkívül szerződést kötöttek 30 hold bíborhere mag termesztésére. — Községünk lakossága mindig állattenyésztéssel foglalkozott, s a szövetkezet is ezt az ágazatot látja jövedelmezőnek és fejleszthetőnek — mondja a tsz-elnök —. Sajnos, kevés a férőhelyünk, még bérelnünk is kellett egy hatvan férőhelyes istállót, ami elég messze van, az erdőszélen. Nemrég saját erőből építettünk egy 70 férőhelyes istállót, s most jobbak a körülmények, de még mindig szükségünk volna 50 férőhelyre. Javulás a tejtermelésben A baktüttösi tsz jelenleg 173 szarvasmarhával és 240 sertéssel rendelkezik. A terveik szerint 1966-ban 45 hízott marhát és 379 hízott sertést adnak az államnak. Marhából 7-tel, sertésből 56-tal nevelnek többet, mint az elmúlt évben. Eddig elég jó eredményeket sikerült elérniök. Egy kiló sertéshúst, 3,22 kiló takarmányból állítanak elő, a hízott marhák zöme pedig export minőségű volt. Az új istállóban a jobb körülmények hatására a tejtermelésben is javulást tapasztaltak Jelenleg a fejési 8,7, az istálló átlag 7,2 liter. Ezt a mennyiséget növelni szeretnék. A tervek szépek, megvalósíthatók. De csak abban az esetben, ha a növénytermesztést sem hanyagolják el, mert úgy semmi esetre sem lehet kifizetődő az állatenyésztés, ha a takarmányt nem képesek megtermeszteni, hanem pénzért vásárolják. Beszélgetés a tsz-irodában Pufajkás traktorosok nyitnak be az elnöki irodába. Munka után érdeklődnek, aztán az érdeklődésből beszélgetés lesz. Növénytermesztők, állattenyésztők is „betévednek” Kulcsár Gyulához, az elnökhöz. Csakúgy, mintha véletlenül jönnének, pedig azok mindenkinél azonos: vajon mennyit ér Barlahidán a munkaegység. — Szövetkezetünk évekig a gyengébbek közé tartozott. Tavaly azután már megvolt az alap a magasabb tervre: 38 forintot terveztünk munkaegységenként. Ha a rendkívüli időjárás nem jön közbe, fizetni is tudtuk volna, így is adni tudnánk a tervezett öszszeget, de a holnapot nem akarjuk „megenni”. A tartalékolás mellett 31—32 forintot fizetünk munkaegységenként tagjainknak — mondja Kulcsár Gyula. A kedvezőtlen időjárás Barlahidán is jelentős károkat okozott. Maglóheréből 9, burgonyából 80, babból 12, kenyérgabnából 33 ezer forinttal lett kevesebb a bevételük a tervezettnél. Kukoricából 10 hold, réti szénából 100 hold termése ment tönkre. Kipusztította vagy elvitte a víz. A tagság szorgalma kerül szóba. Az elnök, a növénytermesztők és az állattenyésztők első helyen a traktorosok helytállását említik. Éjfélnél előbb soha nem tértek nyugovóra, amíg szorított a munka. Sőt, ha egy erőgép elromlott, nem egyszer vállaltak 24 órás műszakot a többiek. Szorgalmasabbak lettek az emberek. Látták maguk is, hogy dacolni kell az időjárással. Mivel kevés volt a munkagép az aratáshoz, a 220 hold kalászosból 60 holdat a tagok vágtak le. Nem kértek részt, munkaegységre dolgoztak — újságolja Péteri Lajos. — Ha a tagság nem áll helyt az aratásban, de az egyéb munkákban is, a kárunk jóval nagyobb lett volna — fűzi tovább az előbbi godolatot Sipos Ferenc traktoros. Kulcsár Ferenc állatenyésztési brigádvezető szavaiból kiderül, hogy az állatenyésztők sem tétlenkedtek tavaly. Amikor nyilvánvalóvá vált a növénytermesztés kára, mindent megtettek a hiány pótlására. — Nem dicsérem őket, de elsősorban az ő érdemük, hogy több sertést és vágómarhát hizlaltunk, mint amennyit terveztünk. És az is csak a becsületes munkára vall, hogy nagyobb súlyban kerültek eladásra a jószágok. — A holtponton túljutottunk. Bízunk abban, hogy az idén jobb évet fogunk ki, és a tagság szorgalma további eredményeket hoz — mondja Kulcsár Gyula elnök. ZALAI HÍRLAP Új istálló — Az 1966-os évtől többet remélünk — mondja Sipos La A termelési tanácskozások elé Az éves tervfeladatokat tárgyaló termelési tanácskozásoknak fontos szerepük van az üzemek életében. A februárban sorra kerülő tanácskozások jelentőségét az határozza meg, hogy új, ötéves tervidőszakot kezdünk. Hogy ezt az első évben miként alapozzuk meg — a tervek körültekintő kimunkálásával, s a végrehajtás érdekében teendő sokoldalú intézkedésekkel — meghatározó lesz az egész tervidőszakra. A termelési tanácskozások fontosságát az is aláhúzza, hogy a gazdasági irányítás rendszerében már 1966-ban lényeges részintézkedések lépnek életbe. Bővítik a vállalati döntési jogkört, s egyben növelik a vállalat felelősségét. Csökkennek a terv kötelező előírásai. A teljes termelési érték mutatóját például már nem írták elő. Életbe lép a vállalatok egymás közti gazdasági kapcsolatait szabályozó szállítási szerződések új rendszere, amely az éves és negyedéves szerződések merev, mechanikus rendszerét feloldja, rugalmassá teszi. Bővül a vállalatok hatásköre a beruházásokkal és az állóeszközeikkel való gazdálkodásban is. Ezek az intézkedések elmélyítik a vállalati vezetők és az egész kollektíva beleszólási lehetőségét a gazdasági ügyek intézésébe. A szocialista demokrácia keretei ezáltal gazdagabb tartalommal tölthetők meg. Hogyan készüljenek fel a termelési tanácskozásra az üzemekben? Erre kívánunk a Szakszervezetek Megyei Tanácsa részéről útmutatást adni. A tervismertető termelési tanácskozásokat az elmúlt években vállalati — üzemi szinten összevontan tartották. Ezeken csak a vállalat egészére vonatkozóan ismertethették a tervet, a tennivalókat, de termelési egységenként, műszakonként nem lehetett azt iő alaposan megvitatni. Javasol■ juk, hogy most a konkrét feladatokat az azonos tevékenységet végző, alapvető munka■ szervezeti csoportokban vitassák meg. Ennek előfeltétele, hogy a tervet előzetesen terrmelő egységekre bontsák, hiszen a konkrét munkaverseny felajánlásoknak is ez az elő- feltétele. Feladat az idén, hogy az ipari termelés növekedése mintegy 80 százalékban a termelékenység emeléséből származzék. Ez a követelmény a vezetőktől és a munkásoktól körültekintő műszaki, szervezési intézkedéseket és helytállást kíván, a gazdasági vezetők a termelési tanácskozásig dolgozzák ki mit kívánnak tenni a műszaki színvonal emelésére, a munka- és üzemszervezés javítására. Kérjék ehhez a munkások javaslatait, s mondják el mit várnak tőlük. Ily módon lehetőség nyílik arra, hogy a tanácskozás összhangba hozza a vezetők és a munkások elképzeléseit, kialakítsa a megfelelő feltételeket, a feladatok legjobb, leggazdaságosabb megoldásának módját. Ezek a tennivalók szorosan kapcsolódnak a szakszervezet termelést segítő tevékenységéhez. A szakszervezeti bizottságok segítsék elő, hogy a vállalati dolgozók megismerjék a tervből reájuk háruló feladatokat. Csak így várható, hogy a dolgozók munkaterületük programjának leggazdaságosabb megvalósításáért versenyezzenek. A termelési tanácskozás feladata — az előzetesen meghatározott célok alapján __ kialakítani a termelési egységek vállalásait úgy, hogy a vállalások minőségi mutatói mellett megjelöljék, milyen eszközökkel és módszerekkel (újítás, technológiai változás, munkamódszer átadás, új munkamódszer bevezetés stb.) akarják elérni, a versenycélkitűzéseknek a munka termelékenységének állandó emelésére, a kifogástalan és korszerű gyártmányok készítésére, a gazdaságosabb munkára, takarékosságra — nemcsak az anyagra és pénzre, hanem az időre és emberi munkára is — kell irányulnia. A verseny szervezésénél és értékelésénél meg kell szüntetni az ebben a munkában évek óta visszatérő hibákat. Több vállalatnál, mint például a sütőipari, a húsipari, a nagykanizsai finommechanikai és a bútoripari, a Zalamegyei Gépipari Vállalatnál már az év felében túlteljesítették az éves vállalásukat. Ez azt bizonyítja, hogy a gazdasági és mozgalmi szervek nem jártak el körültekintően, amikor a vállalások megtételéhez kidolgozták az irányelveket, nem vették eléggé számításba a vállalat lehetőségeit. Formális vállalásokkal is lehetett találkozni. A Földgázüzemnél például a szocialista brigádtagok azt vállalták, hogy részt vesznek a termelési tanácskozásokon, a mezőgazdasági üzemek egy részében pedig, hogy a munkafegyelmet betartják, nem késnek, s a munkaidőt száz százalékban kihasználják. De hát ez mind kötelesség! Nem vállalási téma. A vállalásoknak csak úgy lesz gyakorlati értékük, ha azok teljesítését rendszeresen értékelik, a teljesítés állásáról a dolgozókat tájékoztatják. Sok vállalatunknál eddig erről is megfeledkeztek, elmúlt néha egy-egy félév is egy-egy ■Vtókeiás között. Az a javaslatunk, hogy a verseny értékelését havonként a művezetők, a műhelybizottsági termelési felelősök, vagy a szakszervezeti bizalmiak közösen végezzék és a verseny eredményeit elsősorban a termelési tanácskozásokon ismertessék. A termelési tanácskozásoknak sokirányú feladatot kell megoldania, ezért szükséges, hogy a szakszervezetek ennek megfelelően vegyék ki részüket az előkészítő munkából. Dr. Pers Géza az SZMT titkára 3