Zalai Hírlap, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-04 / 103. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. évfolyam, 103. szám Árat SO fillér 1961. május C, csütörtök Gazdagodott, sokoldalúbbá vált a szakszervezetek tevékenysége, erősödött szocialista jellege Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa Szerdán az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdte munkáját a szakszervezetek XXI. kongresszusa. A budapesti és vidéki gyárak, bányák, üzemek, hivatalok, intézmények dolgozóinak képviseletében több mint 600 szavazati jogú küldött és mintegy 500 vendég foglalt helyet a kongresszusi teremben. Tíz órakor lépett a mikrofonhoz Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke. Javaslatára a küldöttek egyhangúlag megválasztották a kongresszus elnökségét. Részt vett a tanácskozáson és az elnökségben foglalt helyet Losoncai Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a társadalmi és tömegszervezetek, az egyes szakmai szakszervezetek számos vezetője, a szocialista brigádok több tagja. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a Szakszervezeti Világszövetség és az egyes országok delegációinak vezetői. Ezután megválasztották a küldöttek a kongresszus titkárságát, a munkabizottságokat és elfogadták a napirendet. A napirend a következő: 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója a XX. kongresszus óta végzett munkáról, valamint a magyar szakszervezetek soron következő feladatairól. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. A magyar szakszervezetek alapszabályának módosítása. 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsának és számvizsgáló bizottságának megválasztása. Blaha Béla megnyitó beszédében üdvözölte a küldötteket és a meghívottakat, majd Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára előterjesztette a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját, kaidő bevezetésére. Jól tudjuk, hogy ez nem lesz könnyű, de a gazdasági vezetésnek és a szakszervezeteknek mindent meg kell tennök annak érdekében, hogy a munkaidőt e területeken is csökkentsék. Az egészségre ártalmas munkakörökben pedig be kell fejezni a munkaidő csökkentését. A dofsfosore véleményének figyelembevételével A munkaidő-csökkentés módjáról — hogy a heti vagy a napi munkaidőit szállítsák-e le — a helyi gazdasági és szakszervezeti szervek, a dolgozók véleményét figyelembe véve döntsenek. A dolgozók számára hasznosabb a heti munkaidő csökkentése. Hangsúlyozná kéül: e nagy jelentőségű intézkedés gyakorlatilag csak akkor fogja éreztetni a hatását, ha a munka jobb megszervezésével együtt lényegesen csökken a túlórák száma. A munkaadó-csötökkentés helyes végrehajtásáért a miniszterhírnök felelősek, de a szakszervezetiek is fogjanak hozzá javaslataik előkészítéséhez. Vizsgálják meg a gazdasági vezetéssel együtt, milyen tartalékok álllnak rendelkezésre a kieső munkaidőalap fedezésére. Nagy gonddal mérlegeljék a belső tartalékokat, a munkaerőhelyzetet, az egészségi ártalmakat. Mozgósítsák a dolgozókat a tartalékok feltárására, segítsék a műszaki fejlesztést, az újítások és találmányok bevezetését.Ezt követően Gáspár Sándor a foglalkoztatottság helyzetével és feladataival foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek javasolják: a kormány kötelezze a minisztériumokat, tanácsokat, hogy dolgozzák ki a racionális foglalkoztatásra való áttérés tervét. Az ötéves terv lehetőséget ad a felszabaduló munkaerő hasznos foglalkoztatására, elhelyezésére. Javasoljuk azt is, hogy amennyiben valamely vállalat, intézmény, gazdasági egység olyan mértékű létszámcsökkentést kíván végrehajtani, amely az adott területen a foglalkoztatási viszonyokat erősen érinti, akkor ehhez a szakszervezet engedélye, vagy egyetértése legyen szükséges. Szükségesnek tartjuk, hogy a helyi foglalkoztatási helyzetet, a megoldás lehetőségeinek a felkutatása, elősegítése céljából az üzemekben a dolgozókkal vitassák meg. Ezután a lakáshelyzetről, majd a dolgozók egyes rétegeinek szociális helyzetéről szólt. Javítani kell egyes rétegek szociális helyzetét Jól tudjuk — mondotta —, hogy vannak, akiknek élete hazánkban ma még nem könynyű, kik ezek? Nagycsaládosok, ahol a gyermekek még nem keresnek, a családfenntartó, szakképzetlen öregek, akiknek a nyugdíja alacsony és gyermekeik nem tudják vagy nem akarják őket segítFolytatni a 2. oldalon.) Gáspár Sándor elvtárs beszéde Bevezetőben elmondotta, hogy a kongresszus összehívását megelőzően , a szakszervezeti demokrácia követelményeinek megfelelően a szervezett dolgozók demokratikusan megválasztották miindenholt a bizalmiakat, műhelybizottságokat, szakszervezeti bizottságokat és a szakszervezeti tanácsokat. Újjáválasztották az iparági szakszervezetek területi bizottságait és a szakszervezetek megyei tanácsait. A választások során mintegy hárommillió szakszervezeti tag kereken ötszázezer tisztségviselőt választott meg, több mint egymillió szervezett munkás mondott véleményt a szakszervezetek négyéves tevékenységéről. A választásokra általában a szervezett dolgozók tömeges megjelenése, érdeklődése, aktivitása volt a jellemző. A felszólalások kifejezték a tagság igényét az élet- és munkakörülmények, a szociális helyzet, az érdekvédelmi munka fejlesztésére, a szakszervezetek kulturális nevelő munkájának javítására, a munkabizottság fejlesztésére és az üdültetési lehetőségek növelésére. A felszólalók nagy része beszélt a termeléssel, a munkaszervezéssel, a gazdaságirányítással kapcsolatos helyileg megoldandó tennivalókról is. Nagy felelősséggel foglalkoztak országos jelentőségű kérdésekkel. A vélemények alapján világos, hogy mit helyeselnek a szervezett munkások, de az is, hogy a szakszervezetek munkáját hol kell javítani, hatékonyabbá tenni. Ehhez kell útmutatást adnia a XXI. kongresszusnak, és ezt követően a szakszervezetek kongreszszusainak. A választási tapasztalatok alapján is megállapítható, — mondotta a továbbiakban —, hogy a magyar szakszervezetek XX. kongresszusának határozatai realizálódtak abban a nagy társadalmi átalakulásban, amely hazánkban az elmúlt négy év során végbement — mondotta Gáspár Sándor, majd a beszámolási időszak politikai, gazdasági eredményeit, a társadalom osztályszerkezetében végbement változásokat vázolta. Ezután így folytatta: A szakszervezetek, mint a hatalmon levő munkásosztály osztályszervezetei, munkájukat mindenkor a munkáshatalom sorsáért, nagy célkitűzéseinek megoldásáért érzett felelősségtől mélyen áthatva végezték. A szocialista forradalom vívmányainak megvalósítása során gazdagodott a szakszervezetek egész tevékenysége, sokoldalúbbá vált, erősödött szocialista jellegük. A továbbiakban a harmadik ötéves terv főbb céljait, előirányzatait ismertette, majd hangoztatta: A feladat most az, hogy még hatékonyabban segítsük és karoljuk fel, támogassuk azt, ami a társadalom, az egyén javára van; támogassuk a szépet, a jót, az igazat. Lépjünk fel még határozottabban minden ellen, ami visszahúz. A szocializmus teljes felépítése bonyolult, sokrétű folyamat. Ma az osztályharcban a feladatok jobb és eredményesebb elvégzése a legigazibb hazafias és forradalmi cselekedet. A referátum ezután három kérdéscsoport beható elemzésére tért ki. Elsőként a gazdaságirányítási rendszer reformjának megvalósításával, majd az életszínvonal, az élet- és mnkakörülmények javításával, az érdekvédelmi tevékenység fejlesztésével kapcsolatos szakszervezeti feladatokról szólt. A többi között hangsúlyozta, hogy az életszínvonal alakulásának legdöntőbb eleme: a bérek, a jövedelmek. A következő években még határozottabban akarjuk érvényesíteni azt az elvet, hogy a bérek és pénzjövedelmek a munka társadalmi hasznosságától, az egyén teljesítményétől, a kollektíva eredményétől függjenek, ennek alapján a jövedelmek differenciáltabbak lesznek, ami törvényszerű is. Ezt követően a munkaidő csökkentés kérdésével foglalkozott. A munkaidő csökkentéséről A IX. pártkongresszus felkérte a szakszervezeteket és a kormányt, hogy dolgozzák ki a munkaidő-csökkentésre a részletes elképzeléseket. A szakszervezetek örömmel teljesítik ezt a feladatot, a tárgyalások már előrehaladtak A kialakult elképzelések a következők: A bérből és fizetésből élő dolgozók munkaidejét fokozatosan heti 48 óráról 44 órára kell csökkenteni. Először — 1970 végéig — az iparban dolgozók munkaidejének csökkentését kell végrehajtani. A rövidebb munkaidőt a vállalatok belső tartalékainak felhasználásával, önerőből, változatlan keresetek mellett, termeléskiesés, önköltségnövekedés nélkül kell bevezetni. A munkaidő-csökkentést, mivel lehetőségeink korlátozottak, nem tudjuk egyszerre a népgazdaság valamennyi ágában végrehajtani. Első lépésként az ipari dolgozókra kerül sor. Ezt a lépést indokolják a munkaerőellátási gondok és az, hogy ezzel is vonzóbbá kell tenni az ipari munkahelyeket. Ezzel a sorrenddel sztönözni is kívánunk minden más dolgozó réteget arra, hogy miinél gyorsabban megvalósuljanak a munkaidőcsökkentés feltételei az iparban és ezután sor kerülhessen rá más munkaterületeken is. Különösen ott indokolt az iparral egyidőben végrehajtaná a munkaidő csökkentését, ahol az eddigi feszültség még tovább fokozódna. Jelenleg egyes területeken — pl. a közlekedésben — a munkaidő meghaladja a havi 210 órát. Itt is törekedni kell a jelenleginél rövidebb mun- Megkezdődtek Budapesten az osztrák-magyar tárgyalások Kodály János fogadta dr. Josef Klaust Budapest (MTI) Dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár szerdán reggel megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzási ünnepségen jelen voltak a kancellár kíséretében levő személyiségek, magyar részről Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Péter János külügyminiszter és más személyiségek. Szerdán a kora délelőtti órákban az Országház épületében megkezdődtek az osztrák—magyar tárgyalások. Az osztrák küldöttséget dr. Josef Klaus kancellár, a magyar delegációt Fock Jenő, a kormány elnöke vezeti. Részt vesz a tanácskozáson dr. Lujo Toncic-Lorini osztrák és Péter János magyar külügyminiszter. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán délelőtt a párt Központi Bizottságának székházában fogadta dr. Josef Klaus, osztrák szövetségi kancellárt és kíséretének több tagját. A látogatásnál jelen volt Fock Jenő, a kormány elnöke és Péter János külügyminiszter. Kádár János szívélyes szavakkal köszöntötte az osztrák vendégeket. Klaus kancellár, aki a parlamenti tárgyalások után rövid körutat tett gépkocsival, megtekintette a Margitszigetet is, Budapest újjáépítésének eredményeit méltatta. Kádár János felhívta vendége figyelmét e munka egy érdekes állomására, az újjáépülő egykori királyi palotára. A kancellár kérdésére, milyen rendeltetést szánnak az újjászülető palotának. Kádár János elmondotta, hogy az ország kulturális életének új központját alakítják ki. Látogatás a Dunabizottságnál Ezt követően Klaus kancellár és az osztrák küldöttség valamennyi tagja látogatást tett a Dunabizottság székházában. A vendégeket Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, a szervezet ez idő szerinti elnöke, Kapikralan, a Dunabizottság szovjet igazgatója és Feik, osztrák igazgatóhelyettes, valamint Lajti Tibor nagykövet, a Dunabizottság magyar titkára és a tagállamok állandó képviselői üdvözölték. Jelen volt a látogatásnál Péter János külügyminiszter is. Bogdanov nagykövet üdvözlő beszédében hangoztatta, hogy az utóbbi időszakban növekedett a Dunabizottság jelentősége, munkájával mind nagyobb mértékben hozzájárult a Duna menti népeket és országokat összefűző hagyományos barátság és együttműködés fejlesztéséhez. Klaus kancellár válaszában kijelentette: osztrák részről természetszerűen nagymértékben érdekeltek abban, hogy fokozottan hasznosítsák a Dunát, mint szállító utat, mint energiahordozót, mint a turisztikát elősegítő közlekedési vonalat. Az a gyakorlati együttműködés, amely a Dunabizottságban a tagállamok között kialakult, pozitívan befolyásolja a dunai országok közötti politikai légkört is. Még sok lehetőség van a Dunabizottságban végzett munka fejlesztésére és ehhez a magyar részről sok sikert kíván — hangoztatta Josef Klaus. Dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár szerdán délután a magyar politikai és kulturális élet több száz személyisége előtt „A nemzetközi kapcsolatok aktív politikája a Dunamedencében” címmel nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A svéd külügyminiszter látogatása Budapesten Budapest (MTI) Torsten Nilsson svéd külügyminiszter Bukarestbe utazóban szerdán délután rövid időre megszakította útját Budapesten. Nilssont a Ferihegyi repülőtéren Péter János magyar és dr. Lujo Toncic-Sorins osztrák külügyminiszter üdvözölte. Jelen volt Torsten Brandel, a Svéd Királyság és Dumitriu Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Újabb csapaterősítéseket küld az USA Dél-Vietnamba Hatszázezerre emelik az amerikai csapatok létszámát Washington (MTI) Westmoreland tábornok már az év végéig hatszázezerre kívánja növelni a Vietnamban bevetett amerikai csapatok létszámát. A tábornok washingtoni tanácskozásain sürgette Johnson elnököt, hogy haladéktalanul küldjön újabb erősítéseket az országba. A saigoni parancsnokság egy újabb hadosztályt akar összpontosítani az Észak- és Dél-Vietnamot elválasztó demilitarizált övezet tőszomszédságába. Westmoreland közölte az elnökkel, hogy a jelenlegi létszám mellett az amerikai expedíciós erők csak „defenzív” hadműveletek végrehajtására képesek, s a kezdeményezés továbbra is a szabadságharcosok kezében marad. A saigoni parancsnokság ugyanakkor a VDK elleni légiháború újabb kiterjesztését is követeli. Katonai körökben azt akarják elérni, hogy intézzenek bombatámadásokat Haiphong kikötőberendezései ellen. Hanoi (MTI) Az amerikai légierő kedden folytatta az Észak-Vietnam elleni légiháborút, vasúti csomópontokat és közlekedési útvonalakat támadott. Az amerikai repülőgépanyahajókról felszálló gépek halászbárkákat és hidakat bombáztak. Heves tűzharcok Saigon (MTI) A B—52-es nehézbombázók Dél-Vietnamban az elmúlt tíz nap heves harcainak színhelyén, a demilitarizált övezettől délre fekvő 881-es magaslat térségében három ízben szórták le kedd este óta gépenként 30 tonnányi bombaterhüket a szabadságharcosok feltételezett állásaira. A csata, amelynek során az amerikai tengerészgyalogosok több száz embert vesztettek, a térségben tomboló orkán miatt kedden csak szórványos összecsapásokkal folytatódott. Huétől 23 kilométerre északkeletre heves tűzharc volt kedden a dél-vietnami kormánycsapatok és a partizánok között. A kormánycsapatok jelentése azt állítja, hogy 150 partizánt öltek meg , saját veszteségről a jelentés nem számol be. A Mekong deltájában a keddről szerdára virradó éjszaka az amerikai 9. hadosztály katonái összecsaptak a szabadságharcosok 514. számú zászlóaljával repülőgépekről ledobott világító rakéták fényénél. Az amerikiai közlemény szerint 180 partizán halt meg , az amerikaiak 56 főnyi saját veszteséget ismertek el , .