Zalai Hírlap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-09 / 156. szám
1969. július 9. ! Ára van, haszna nincs A FOKI 1601-es ügy „SOK PÉNZE VAN? KI AKARJA DOBNI AZ ABLAKON? AKKOR VEGYEN FOKI 1601 TÍPUSÚ ÖNFELSZEDŐ SEPRŐGÉPET! MAGAS ÁRU GARANTÁLTAN ROSSZ MINŐSÉGŰT Micsoda? — kérdik Önök, de mielőtt még valami furcsát mondanának, hozzáteszem: a hirdetés szövegét én találtam ki, először itt jelenik meg, máshol nem publikálnák, én viszont csak így tudom reklámozni a seprőgépet. Miért? Kérem önöket, tekintsük át együtt a tényeket. Törés sorozatban Állandó téma. Zalaegerszegen, hogy a város köztisztaságát csak a gépesítéssel lehet javítani. Nos, tavaly sikerült nagyobb összeget biztosítani a gépbeszerzésre. Többek között egy FOKI 1601 típusú önfelszedő seprőgép is érkezett a Városgazdálkodási Vállalathoz. Érthetően örült a vállalat vezetése, amikor kézhez kapták a kiutalást, hiszen joggal gondolták, hogy az automata szerkezet munkába állításával sikerül leküzdeni az úttisztító részleg létszámgondjait, gyorsabb, higiénikusabb lesz legalább a fontosabb útvonalak tisztítása. De a gép alig mozgott pár métert — míg elmentek vele a szállító autóig — és máris eltört. A motor és a munkagép közötti kuplung mondta fel a szolgálatot. Kérésre eljöttek a gyártó cég szerelői, megjavították. Már éppen búcsúzkodtak, amikor a szemük láttára tört el a gép. Ismét a kuplungja. Leszerelték, hoztak helyette újat. Azzal kezdte a munkát a seprőgép, hogy elrágódott rajta két tengely kapcsolatát biztosító alkatrész. Megjavították, de másodszor is lerágódtak a fogak róla. Aztán a hátsó kerék féltengelyén roncsolódott össze a kúpos tárcsa, majd az első kerékagy tört el, később a lánckerék feszítő görbült össze-vissza, a sebességváltó házban is eltört valami... S így megy ez tavaly december óta. Jönnek a gyártó cég szerelői, megjavítják, újra és újra. Közben pedig a gép áll. Eddig körülbelül 600 órát kellett volna dolgoznia, de csak 113 órán át üzemelt. Nemcsak a zalaegerszegi De legalább tisztán seper, már amikor jó? Dehogy! A szemét és a por egy részét sávosan otthagyja az úton. S ha jön, akkor a járókelők menekülnek, a háziasszonyok becsukják az ablakot, mert akkora porfelhőt áraszt, mintha forgószél lenne. Látják Önök is, akik Zalaegerszegen élnek. Feltételezhetik, hogy a sofőr nem ért a kezeléshez és a helytelen üzemeltetés miatt romlik el állandóan és végez kifogásolható munkát a seprőgép. De erről beszéljen a szombathelyi városi tanács levele, amelyet a zalaegerszegi tanácshoz küldtek és a FOKI üzemelésének tapasztalatairól kérnek felvilágosítást, mivel december óta ők is ugyanilyen gépet használnak, illetve használnának. „A próbaseprés második napján műszaki hibából a gép kigyulladt. A gyártó vállalat a hibát a helyszínen kijavította. Rövid üzemeltetés után újabb két alkalommal kényszerültünk a vállalat szerelőjét alkatrészcsere és javítás céljából a helyszínre hívni. Optimális körülmények között 511 üzemórát kellett volna a seprőgépnek teljesíteni, és ezzel szemben csak 39 órán át tudtuk eddig üzemeltetni” — írják Szombathelyről, hozzátéve azt is, hogy a gép....egyébként sem végez hatékony seprést, az úttesten hagyja a szemetet, munkája nyomán nem lesz tisztább a város”. Székesfehérvár hasonló bajban van. Oda személyesen ment el a zalaegerszegi városgazdálkodás képviselője, akinek a Székesfehérvári Szolgáltató Vállalat műszaki vezetője kijelentette: ők már vissza is küldték a gyártó cégnek a gépet azzal, hogy kísérletezzen vele a gyártó, s csak akkor hajlandók visszavenni a FOKI-t, ha használható lesz. Ijesztő arért rossz gép Nos, mit gondolnak Önök, mennyibe kerül egy ilyen gép? Ne is találgassanak. Inkább üljenek le és kapaszkodjanak meg. Tehát: háromszáztizenötezernyolcszáz forint az ára! A pénz a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 7. számú állomására Monorra folyt be, ott gyártották a FOKI-t. Azt a seprőgépet, ami a szakemberek szerint is tele van konstrukciós hibával és aminek csak ára van, haszna nincs. Nyilván a monori vállalat is látja ezt, ezért javítja szó- és pénz nélkül a zalaegerszegi gépet is most már sorozatban, s mindössze kétszer kért javítási díjat. Csak egyszer kapott, amikor feltételezhetően a helytelen üzemeltetésből keletkezett géphiba. Azt kérdezik Önök: hogyan vehettünk meg ilyen rossz gépet? Erről ezt sikerült megtudni: a monoriak legyártottak 25 darab 0-szériás FOKI 1601-est, prospektus útján propagálni kezdték. Zalaegerszegre is eljutott a hazai seprőgép híre és sokat ígérő prospektusa. Gazdaságosnak látszott, jó ajánló szavak is elhangzottak a gépről, a vásár létrejött. A városgazdálkodás azóta kínlódik a FOKI-val, a megyei tanács építési-, közlekedési- és vízügyi osztálya is azt mondja, hogy a gép a konstrukciós hibák tömegét hordja magában, tehát vissza kell adni a gyártóknak, illetve megtéríttetni velük a károkat. A tanácsi osztály és a városgazdálkodás is úgy tudja, hogy a monori cég hajlandó visszavenni a FOKI 1601-eseket, díjmentesen átalakítja, használhatóvá teszi a gépeket. De mikor, hogyan és addig mi lesz? — erről nem szól a fáma. Meg a felelősségről sem. Vékony Gyula Egy kísérlet *ége(?) A kezdeményezés nagyon tetszett. Az elmúlt év novemberében a nagykanizsai posta iselállított egy asztalkát az előtérben, arra nap mint nap kirakta valamennyi különféle feladásokhoz szükséges blankettáját — szállító levél, biankó csekk, távirat űrlap, ajánlott küldemények feladásához szükséges űrlap, stb. —, s akinek szüksége volt ezekre a nyomtatványokra, egyszerűen odament az asztalhoz, felvett egyet, kitöltötte, s azután ment a küldeménnyel az ablakhoz. Most újra csak az ablak mögül kapható blanketta. Most is ingyen adják és anynyit, amennyit kérünk, csakhát... Csakhát többek között bizonyos tortúra árán. Vajon miért szüntették meg ezt a jól bevált, legalábbis a közönség részéről bevált „kirakós" rendszert? Mert — mondja Balogh László, a nagykanizsai posta osztályvezetője — például biankó csekkből korábban, amíg csak az ablakon át lehetett kapni,egy hónap alatt száz-százötven darab fogyott el, addig a kirakós rendszer idején három hét alatt kilenszáz darab kelt el. — Sajnos — teszi hozzá Balogh László — a felhasználási kimutatás szerint pontosan három hét alatt elfogyott a negyedévre, tehát három hónapra szóló nyomtatvány felhasználási „normánk". Hogy pontosan megértsük a „norma" mibenlétét, el kell mondani, hogy a posta csak annyi vagy minimálisan több nyomtatványt igényelhet, mint amennyit ténylegesen felhasználtak egy adott időpontban. A baj tehát nem a megnövekedett forgalommal van, hanem azzal, hogy a közönség lényegesen több nyomtatványt vitt el az asztalkáról, mmint amennyire valóban szüksége volt. A megállapítás nem éppen hízelgő ránk nézve, s úgy látszik, hogy „nagykorúságunkkal” valami baj van. Jó volna most a nagykanizsai közönség nevében ígéretet tenni, ha újra megpróbálják az asztalkás rendszert, „felnőttebb” módon fogunk viselkedni. Jó volna, meg is tesszük, de a felelősséget azért nem vállaljuk.sz. 7. // -----------------------------------------------------Késő avarkori sírokat tártak fel Nagypáliban A napokban Nagypáliban csatornázási munkák során — a Petőfi út 41. számú ház előtt — a markológép két avarkori sírra „akadt”. A helyszínre érkező régész megállapítása szerint a területen egy VIII. századi, késő avarkori temető rejtőzik, s ennek két sírját bolygatta meg a markológép. Ezek közül az egyik lovassír vett. Két ló csontvázát találták meg benne. A sírból öntött bronzból készült, nagy indadíszes szíjvég, lószerszámok, kengyelek és zabla, a lószerszámot díszítő bronz csat és veret, valamint egy vasfokos került elő. A másik sírban szintén egy harcos nyugodott. Mint a leletmentés során kiderült, egykor veretekkel és kis szíjvégekkel díszített öve volt. Kardját ugyan a markológép részben tönkretette, megmaradt darabjai azonban minden kétséget kizáróan igazolják, hogy a fegyver valaha farokban volt, s ez a tok bronzlemezzel volt díszítve. A harcos feje mellett fából készült vödör nyomaira — egy vas fogantyúra és három abroncsra — bukkantak Mint a feltárást végző régésztől megtudtuk, a késő avarok a VlI. század végén jöttek be a Kárpát-medencébe. Kutatóink egy része legújabban azt vallja, hogy a krónikáinkban említett kettős honfoglalás alapján ez a népesség már finnugor volt, s mint ilyeneket, a magyarok rokonaiként tarthatjuk számon. A talált leletek értékét csak növeli, hogy mindeddig a zalaegerszegi laktanya építésénél — 1949-ben — talált VIII —IX. századi sír volt az egyetlen késő avarkori lelethely a Göcseji Múzeum gyűjtőterületén. ZALAI HÍRLAP A színjátszó-rendezői tanfolyam hallgatóinak egy része Palotai István irányításával Duba Gyula szatíráját elemzi Továbbképzések városszerte A nyár a továbbképzések időszaka. Ilyenkor egy időre a tanárból tanuló, az oktatóból oktatott lesz. A napokban a Megyei Művelődési Központ által rendezett továbbképzéseket, a művészeti csoportok vezetőinek nyári tanfolyamait látogattuk meg, hogy érdeklődjünk az itt folyó munkáról. — Négy tanfolyamot szerveztünk erre a nyárra — újságolja Tornyos Csaba, az MMK munkatársa. A néptáncoktatóké épp ma fejeződőt be. Huszonnégy táncoktató vett részt két csoportban — felnőtt és gyermek csoportban — a stúdió-szerű továbbképzéseken. A gyakorlati foglalkozásokon táncokat olvastak i és sajátítottak el a résztvevők, míg az elméleti órákon néprajzi és népzenei előadásokat hallgattak. A legjobbak a vizsgán ideiglenes működési engedélyt is szereztek, s ezzel egy évig hivatalosan is tevékenykedhetnek. A színjátszó-rendezői tanfolyam hallgatóinak egy részét éppen „órán” találjuk az MMK 35-ös klubjában. Palotai István, megyei színjátszó szakreferens magyarázatát hallgatják. Mint megtudtuk, az olvasói próbát követő rendelkező próbának lehetünk tanúi. Duba Gyula Főtárgyalás című szatírájának elemzése során a résztvevők különféle rendezői „fogásokat” sajátíthatnak el. A tanfolyam hallgatóinak másik része a továbbképzést vezető Földeák Róbert színházi rendező irányítása mellett a működési engedélyes kategória-vizsgára készülnek — Ma délután karvezetés és formatan lesz — fogad bennünket az Állami Zeneiskolában az órára készülő tanfolyamvezető tanár, Puncsor Antal. — Zeneműveket, elsősorban kórusműveket elemzőnk. Szeretik ezt a résztvevők. A résztvevők javarészt énektanárok, akik többnyire községi és iskolai kórusokat vezetnek. — A tanfolyam befejeztével a hallgatók vizsgát tehetnek — egészíti ki az elmondottakat az előadó. — A 15 fős csoportból négyen jelentkeztek most vizsgára. A bábcsoport-vezető tanfolyamot július 31. és augusztus 9 között rendezik meg a Megyei Művelődési Központban. Ezen a továbbképzésen azonban már az ország legismertebb bábos szakemberei is részt vesznek. A múzeumba került értékes leletek egy része Árváltozás után Jegyzetek a cipőfrontról Pár hónappal ezelőtt sok szó esett a lapokban, televízióban, rádióban a cipők minnőségével, választékával, árával kapcsolatosan. Emlékezünk még rá, hogy sokan kifogásolták a lábbelik minőségét, amivel nem voltak arányban az árak. Főként a nők tették szóvá a cipők kis választékát, formátlanságukat. Nos, nemrégiben azt olvashattuk, hogy július elsejével életbe lép a cipőknél az egyszerűsített forgalmi adó rendszer, összhangban a fogyasztói árrendszer tökéletesítésével. Az új adókulccsal képzett árak helyesebbek, tükrözik majd a ráfordítási arányokat, s ez különféle méretű áremelkedésekkel, árcsökkenéssel jár. A zalaegerszegi cipőboltokban ezekben a napokban árazták át a kiadott jegyzék szerint a lábbeliket. Az egyszerű vásárló szemével, akit nem érdekel az, hogy az eddigi 251 féle forgalmiadó-kulcs helyett ezúttal 20 félével dolgoznak, bizony nem igen látszik „tökéletesítettnek” az új árrendszer, a „különféle méretű” emelkedéssel és csökkenéssel egyetemben. Mert mit látunk? A ktsz-ek által gyártott férficipők 90 százaléka drágább lett. Ezek a szegezett talpú férficipők például 60—70 forinttal kerülnek többe, mint eddig. Vajon melyik munkásember örül annak például hogy a fekete, száras, vulkanizált, gumiperemes cipőt az eddigi 1680 forint helyett 216 forintért tudja megvásárolni? Eddig a vevőkör erre a cipőre éppen a kevéspénzűek, kisfizetésűek közül került ki. Emelkedett a férfi szandálok ára is. Árcsökkenés is történt. A férfi marfinbox ragasztott talpú cipő például eddig 256 forint volt. Most tíz forinttal csökkent az ára. A kisz cipőkből eddig több ezer párral rendeltünk évente, a hetenkénti szállítások el is fogytak a következő turnusig. Most viszont attól tartunk, hogy az emelt árral a nyakunkon marad a cipő így a harmadik és a negyedik negyedévre már nagyon óvatosan bántunk a rendeléssel és a szerződéssel — mondják a szakemberek.* A női cipő árak zömmel csökkentek, öt—tíz százalékkal. Előfordul, hogy például az, ami eddig 192 forint volt, most 188. Viszont olyan is akad, amelyik eddig 180 forintba került, most 220. Egy igazán elegáns női cipőt amúgy is nehéz találni — örök talány, hogy milyen igények alapján készítik őket — sok közöttük az ízléstelen, nagyrészüket „ez van, ezt kell szeretni” alapon vásárolja meg az ember. Ami megfelelne, sajnos drágább lett. Egy hagyományos alkalmi fekete tűsarkú cipőért — mert bármit mond az ipar, keresik és kedvelik a vásárlók, mert toalett-kiegészítő és csinos — 480 forintot kell fizetni. Ezt a cipőt — a megyeszékhelyen egyetlen boltban, a Kossuth utcai cipőboltban lehet vásárolni kis mennyiségben — a budapesti Divattervező Vállalat gyártja. Most 383 forint helyett 475 például az ára. „Ha valaki luxus cipőt akar, az fizesse meg” — jeligével. Egy szép cipő, állami boltból luxus lenne? * De nézzük tovább. Kismama cipők. Csökkent a vászonfelsőrészű ára ugyanakkor jelentősen emelkedett a bőrfelsőrészné. A gyermekcipőkkel sem voltunk kibékülve. Gyakran egy hónapig sem tartottak. Most emelkedtek a gyerekszandál árak, a szárascipőké is, mindössze a gyermek félcipőknél van csökkenés. Az emelkedés viszont megint érzékenyen érint. A gyermek százas préselt marhabox cipő 166 forintról 210-re emelkedett. Emellett sajnos elsikkad, hogy az egyik gyermek félcipő típus 104-ről 100-ra, a másik 116-ról 111 forintra csökkent. Ezek után már nemigen vigasztalja az átlag vásárlót, hogy olcsóbb lett a gazda csizma, a tornacipő és a teniszcipő. Nemigen járhatunk ilyen „alkalmi” cipőkben. * Ez az ,,ártökéletesítés” valljuk be, kissé érthetetlen. Azt mondják, hogy az árváltozással a raktárkészletek értéke 3— 4 százalékkal csökkent. De az átlagszámítás itt sem mutat helyes képet. Az a benyomásunk ugyanis, hogy a háztartások cipővásárlásra előirányzott összegrésze — leltárérték ide, leltárérték oda — nem csökken. S. M. : 5 „Nagyüzem“ a moszkvai filmfesztiválon A hétfői ünnepélyes megnyitó után, kedden a fesztivál-nagyüzeme beindult. A kora délutáni program keretében a „Folyosók” című svéd versenyfilm és az „Oroszlán télen” című angol versenyen kívüli játékfilm bemutatójára kerül sor. Este az argentinok mutatják be a „Az ég keskeny szelete” és a románok „Egy nő egy szezonra” című filmjüket. Egyidejűleg megkezdődött a rövidfilmek és a gyermekfilmek fesztiválja is. A Rossija-szállóba, a fesztivál „főhadiszállására” végtelen áradatban érkeznek az üdvözletek. Georgij Beregovoj vezérőrnagy, a szovjet kozmonauták családjának nevében köszöntötte a VI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál részvevőit. A szovjet főváros utcáin megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel veszik körül a moszkvaiak a fesztivál vendégeit köztük is a szebbnél szebb filmcsillagokat. Valósággal kedvence lett Moszkvának Therese Dippe szenegáli filmszínésznő, akit a moszkvai „utca embere” is csak „Miss Afriká”-nak nevez. Kovács András, a „Falak” című magyar fesztiválfilm rendezője a Szputnyiknak a filmfesztivál külön újságjának adott nyilatkozatában hangsúlyozza: Határozott híve vagyok a nemzetközi fesztiváloknak, mivel segítenek bennünket abban, hogy az évi 2-3 ezres filmtermésből kiválogassuk azt a néhány százat, amely valóban figyelmet érdemel. (MTI)