Zalai Hírlap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

Üde színfoltja volt a zala­egerszegi felvonulásnak a gye­rekek kezében a sokszáz szí­nes léggömb Színpompás májusi seregszemle Zalában Hűvös, szeles időben­­ forró hangulatú májusi ünnep. A nyolcvanadik nemzetközi munkásünnepet negyedszázad si­kereinek fénye ragyogta be. Jogos büszkeséggel köszöntötte az idei májust a megye lakoss­ága. A termelő munka sikereit, a jobb életet, a magasabb szintű kultúrát, egész negyedszá­zados fejlődésünk eredményeit összegező transzparensek, jel­szavak alatt vonultak fel a városok és a községek lakói. Je­lezvén azt is, hogy sikereinkben nem vagyunk egyedül, örö­meinkben, gondjainkban osztoznak a szocialista országok dolgozói, a haladó világ, miként mi is osztozunk a világ dol­gozóinak örömeiben, s ott vagyunk mellettük segítő jószán­dékkal, ha kell munkával és adományokkal, tiltakozó sza­vunk teljes súlyával, ha úgy kívánja a szükség. Az idei május — szerte a világon — s hazánkban is a le­nini eszmék igazságát hirdette. Kifejezésre juttatta, hogy az elnyomottak szabadságtörekvéseinek megvalósításában a leg­erősebb fegyver az egység és a nemzetközi szolidaritás. Zalaegerszegen így ünnepelt Nagykanizsa Borús, hűvös reggelre éb­redtek május 1-én a megye­­székhely lakói. A csípős szél, a fenyegetőn tornyosuló vi­harfelhők azonban nem vet­ték el az ünnepre készülők kedvét. Nyolc óra felé már egyre-másra érkeztek az üze­mek dolgozói a gyülekezési pontokra. És pontosan 9 óra­kor zászlós fiatalok csoportja érkezett a városi tanács szék­háza előtt felállított dísztri­bün elé. A tribünön megjelent Var­ga Gyula elvtárssal, az MSZ­MP KB tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával és Újvári Sándor elvtárssal, a megyei tanács vb. elnökével az élen a megye, a város és a zalaegerszegi járás párt-, ál­lami- és társadalmi szervei­nek számos vezető személyi­sége. A felvonuló zalaegerszegie­ket dr. Illés László elv­társ, az SZMT vezető titkára köszön­tötte. A zászlót vivő fiatalokat követve indult meg a fiatal város ifjú polgárainak szín­pompás menete. Az általános és a középiskolák tanulói után értek a tribün elé a 407-es szakmunkásképző intézet hallgatói, majd a sportolók. A Gépipari Technikum ta­nulóival együtt vonultak fel a diák sporttalálkozóra Zala­egerszegre érkezett varazsdi diákok is. Több mint egy fél órán át uralta a Kossuth Lajos utcát a város tanulóifjúsága. S bár az idő vigasztalan volt, a szél egyre hidegebben söpört­ végig a városon, a de­rűs, optimista hangulaton nem tudott úrrá lenni. Zala­egerszeg üzemeinek dolgozói szép munkasikerekkel köszön­tötték az ünnepet. A legjobb eredményt elértek közül első­nek a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajá­val kitüntetett Zala Bútor­gyár dolgozóinak népes cso­portja tűnt fel. Aztán jöttek sorra a kiváló vállalatok, az elismerő oklevéllel jutalma­zott üzemek. Május 1-ét, a munkásszoli­daritást éltető jelszavak, a vietnami háború, a közel-ke­leti agresszió beszüntetését, a világ minden népének békét követelő feliratok hullámzot­tak az egymást követő cso­portok felett. Úgy­szólván egyetlen csoportból sem hi­ányzott a munkásmozgalom nagyjainak portréja. Gyakran tűnt fel a 25-ös szám a felszabadulás negyed­­százados évfordulójára emlé­keztetve, a 26-os, a szabad májusokat jelképezve és a 100-as, a lenini centenáriu­mot köszöntve a menetben. Színben, pompában — bár az élő világ kevesebb volt mint ím­ás években — ezúttal sem volt hiány. Amit a ter­mészet megtagadott a májust ünneplőktől, azt pótolta a le­leményesség: papírból kivá­gott virágok, apró májusfák, békegalambok, léggömbök, tarka kendők sokasága színe­sítette a sorokat Több üzem berendezéseinek makettjét hozta el. Talán so­ha nem tett még ki így ma­gáért a MÉK. Minden ott volt díszes teherautójukon — a zöldpaprikától a paradicso­mon át az almáig — amit szí­vesen látunk üzletei pol­cán is . Az ünnep előtt úgy nyilat­koztak a zalaegerszegiek: mél­tóvá akarják tenni a nagy év­fordulókhoz a májusi de­monstrációt. Ez a terv — most utólag visszagondolva az ün­nepre — nyugodt lelkiisme­rettel mondhatjuk: sikerült, ötletességben, leleményes­ségben nem volt hiány. És nem volt lelkesedésben sem. Ez utóbbi az, ami igazán széppé és tartalmassá tette a huszonhatodik szabad május 1-ét Zalaegerszegen. Muzsikaszóra ébredtünk. A honvéd helyőrségi zenekar járta már korán reggel a vá­ros utcáit. Az égbolt morcosán tekintett Nagykanizsára. Rá­adásul hideg szél fújt. Nyolc óra tájban mégis olyan volt a város központja, mint egy raj­zó méhes. Kicsinyek, nagyok férfiak, nők, idősek, fiatalok a gyülekező helyek felé igyekez­tek. Virágok, zászlók, színes kendők, léggömbök tarkállot­­tak az utcákon. S aztán elő­bukkant a napfény. Igaz, csak­­ amíg tartott a felvonulás, végezte munkáját az a bizott­ság, amelynek feladata volt eldönteni, mely iskolák, vál­lalatok dolgozói érdemesek arra, hogy külön is dicséret­ben részesüljenek. A bizottság döntése alapján az általános iskolák sorában az első helyre a Hamburger, a másodikra a József Attila, a harmadikra az Ady iskola került. A középiskolák közül a Közgazdasági Szakközépis­kola, a Zrínyi Gimnázium, az Építőipari Szakközépiskola szerzett érdemeket helyezés­re, és külön dicséretre jogo­sult a 407-es szakmunkás­­képző intézet. Az üzemek közül a legötle­tesebbnek, a legszínvonala­sabbnak a MÉK, az Állami Építőipari Vállalat és a Zala­­iparker dolgozóinak menetét találták. Dicséretre érdemes összhatást nyújtott a Zala­egerszegi Ruhagyár és a Zala Bútorgyár dolgozóinak felvo­nulása is. Teleki Sári bátortalanul, de örömmel fo­gadta mindenki. A Deák tér nyugati végén a díszemelvényen a szocialista or­szágok zászlóit lobogtatta a szél. A díszemelvényen ott láttuk Baranyai Jánost, a megyei párt­­bizottság titkárát, dr. Pers Gézát, az SZMT titkárát, a járás és a város párt, állami, társadalmi vezetőit, a munkás­mozgalom veteránjait, számos közéleti személyiséget. Pontosan 9 órakor harsona­szó szárnyalt a tér és a Lenin út felé. A Lenin út és a Deák tér mindkét oldalán több ezres nézőközönség várta, hogy meg­induljon a menet. Kiváncsiak foglalták el az utcára és a térre néző valamennyi ablakot, er­kélyt. A harsonaszó után dr. Pers Géza, az SZMT titkára köszöntötte a proletár nemzet­köziség, a proletár szolidaritás nagy ünnepén a nagykani­zsaiakat. Köszöntő szavaira lelkes taps volt a válasz, majd megkezdődött a felvonulás, amit a járási és a városi taná­csok dolgozói nyitottak meg. Közöttük vonultak fel a két tanács végrehajtó bizottságá­nak vezetői, tagjai. A gyer­­mekápolónőképző iskola nö­vendékei hófehér ruhákban, színes szalagokat lobogtatva értek az emelvény elé. Nagy taps fogadta őket. A pénzin­tézetek, a kórház, az igazság­ügyi szervek, az állami bizto­sító, az SZTK dolgozói követ­keztek ezután. Az általános iskolások me­netének élén a Kun Béla és a Petőfi Sándor iskolák növen­dékei haladtak. A Petőfisek menetéből hirtelen kisdobosok váltak ki, a díszemelvényhez szaladtak és virágokkal ked­veskedtek a megye és a város vezetőinek. A Zrínyi, Rozgonyi, Szabadság téri, Ady Endre is­kola volt ezután a sorrend. Az Ady iskola növendékeinek egy csoportja zöld nyírfagallyakkal üdvözölte a város népét. A Nagyrác utcai iskola növendé­kei között pedig a fiúk vörös zászlócskákkal, a lányok színes kendőkkel integettek. Ezután a középiskolások kö­vetkeztek, majd Diesel-moz­dony modellje tűnt fel a Le­nin úton. Mögötte a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját emelték ma­gasba egyenruhás vasutasok. A vasutasok menetében na­gyon jól mutattak a MÁV NTE fehér plasztronos vívói és a színes mezes kerékpárverseny­zők, ötágú ezüstcsillag csillant. Első alkalommal élüzem az Egyesült Izzó nagykanizsai gyára. Az asszonyok, lányok fehér munkaköpenyekben vo­nultak. Tábla hirdette: a szo­­cialista munka vállalata címet kapta meg a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyi­anyag Nagykereskedelmi Vál­lalat. A vállalat kanizsai le­­rakatának dolgozóit a kitünte­tésért külön üdvözölték. A Dunántúli Kutató- és Feltáró Üzem dolgozói elektromos tar­goncán fúrótornyot hoztak. Az élüzem OGIL labor dolgozói színes léggömbökkel a kezük­ben értek a díszemelvény elé. Ezután a gépkocsiszerviz, majd a 16. AKÖV dolgozói kö­vetkeztek. A kiváló vállalat címet kiérdemlő Kanizsa Bú­torgyár menetéből galambokat engedtek a magasba. A Fi­nommechanikai Vállalat me­netében az asszonyok, lányok vidáman énekeltek. — Lám, csak most látjuk igazán, hogy mily sok asszony, lány jutott munkához az utód­(Folytatás a 3. oldalon.) A városi tanács székháza előtt felállított díszemelvényr­ől a megye, a város és a za­laegerszegi járás párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői köszöntötték a város Ünneplő lakóit. Fotók: Kiss Ferenc Zalaegerszegen az üzemek sorát a Zala Bútorgyár dolgozói nyitották meg A trombitás és csodálója A vasúti csomópont dolgozói a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlójával vonultak fel

Next