Zalai Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

_______ Megnyílt országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Ezért arra törekszünk, hogy maximálisan kihasználjuk le­hetőségeinket. A nemzetközi, mindenekelőtt a Szovjetunió­val való együttműködés és a hazai termelésnövekedés alap­ján a jelenleginél mintegy 30 százalékkal több alumínium-1975-re évi autóbusztermelé­sünk meghaladja a 10 000 da­rabot, és így a tervidőszakban a szocialista nemzetközi együtt­működés alapján gépiparunk Európa egyik legnagyobb au­tóbusz-exportőrjévé fejlődik. Gépiparunk egészére nem a nagyarányú mennyiségi fejlő­dés lesz a jellemző. A legfon­tosabb előttünk álló feladat, korszerűsíteni a gyártmány­­struktúrát, a technológiát, nö­velni a termelés műszaki szín­vonalát. A korszerű gépipari terme­lés fejlődését szolgálja az a nagy jelentőségű program, amelyet a KGST-országok ösz­­szefogásával a számítás­tech­nikai eszközök termelésének és felhasználásának területén hajtunk végre. Figyelembe vé­ve a résztvevő vállalatok fej­lesztési alapjait és a költségve­tésből előirányzott összeget is, 9 milliárd forintra tehető a program teljes beruházási elő­irányzata. Lehetővé válik, hogy a jelenlegi 80 számítógép­pel szemben 1975-re mint­­egy 100 elektronikus szá­mítógépet üzemeltessünk. A mi viszonyaink között ez már minőségi változást jelent majd a számítástechnika szé­les körben történő alkalmazá­sában a tudományos kutatás és a gazdaságirányítás terüle­téig. Az építőipari teljesítőképes­ség növelése érdekében az épí­tőiparban, az építőanyagipar­ban, valamint az építési tech­nikát szolgáló egyéb fejleszté­sekre 34 milliárd forint áll ren­delkezésre. Ez kétharmaddal nagyobb, mint amennyit ha­sonló célra a III. ötéves terv időszakában felhasználtunk. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű a könnyűiparban a ruházati termékek termelő kapaci­tás bővítésének és korsze­rűsítésének programja, va­lamint a papír-cellulózipar fejlesztése. A termelés hatékonyságát ja­vító szerkezeti fejlesztések a mezőgazdaságban is jelentősek. Fő célunk a hústermelés fel­lendítése oly módon, hogy a ta­karmányfelhasználás haté­konysága is növekedjék, s a termelési idő is csökkenjen. Ezért a nagyüzemi állattenyész­tés további fejlesztésének többmilliárdos programját indítjuk meg a tervidő­szakban. A szükségletek változásával összhangban javítjuk a vetés­­szerkezetet és a technikai esz­közök, valamint az agrotech­nika fejlesztésével tovább ki­váltjuk növelni a terméshoza­mokat. A kenyérgabonakérdés megoldása után a figyelem kö­zéppontjába a takarmánynö­vények termesztésének fejlesz­tése került. Gyors ütemben folytatjuk — távlati terveink irányvonalá­nak megfelelően — a közleke­dés fejlesztését is. A IV. ötéves tervben útépí­tésre, korszerűsítésre és fenn­tartásra 36 milliárd forintot irányzunk elő. A javító- és szervizhálózat, az alkatrészellátás és az üzem­anyag töltőállomások hálóza­tának bővítésére, a terv a vál­lalati pénzeszközök kiegészí­tésére 3,3 milliárd forintot irá­nyoz elő. 2500 új tanterem Megfelelő figyelmet fordí­tottunk a hírközlés helyzeté­nek vizsgálatára. Arra töre­kedtünk, hogy gazdasági erő­forrásainkkal összhangban ezen a téren is számottevően fejlődjünk. Befejezzük a jász­­ágói 500 kw-os rövidhullámú rádióadó építését sem áll majd rendelkezésünkre. Nagy feldolgozóipari beruhá­zásaink nyomán körülbelül 70 százalékkal növekszik a fél­­gyártmányok termelése. Tovább fejlődik a­­kedve­zőbben értékesíthető és hasznosítható késztermé­kek gyártása is. Új URH-adók létesülnek a rádióműsorok vételi lehe­tőségeinek javítására, va­lamint önálló URH-műsor sugárzására. Megkezdjük a második, színes vételt is biztosító televízió-műsor sugárzását. Jelentősen, mintegy 250 ezer állomással bővítjük a telefon­­hálózatot. • Az infrastruktúra fejlesztése terén viágszerte az egyik leg­nagyobb gondot a megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása okozza. Kormá­nyunk a IV. ötéves tervben is Népgazdaságunk viszonylag kis mérete és hazai nyers­anyagbázisunk korlátozottsága mellett erőfeszítéseinket szük­ségszerűen koncentrálnunk kell. Ezért szorosabban kell bekapcsolódnunk a nemzetközi gazdasági életbe, tovább erő­sítve együttműködésünket a szocialista országokkal, de bő­víteni törekszünk áruforgal­munkat a nem szocialista or­szágokkal is. A KGST országaival folyta­tott tervkonzultációk során nagyjelentőségű kormányszin­tű megállapodások születtek, amelyek elősegítik, hogy nyersanyagellátásunk több problémáját hosszabb távla­tokra is megoldjuk. A Szov­jetunióval például együttmű­ködünk egyes fontos nyers­anyagok kitermelésében, a Bolgár Népköztársasággal­ megállapodtunk a szódagyári beruházásban való részvétel­ről, a Lengyel Népköztársa­sággal kénszállításokra vonat­kozó megállapodás született. Ezeket a tényezőket figye­lembe véve, azt tervezzük, hogy az 1971—75-ös időszak­ban külkereskedelmi áruforgal­munk a szocialista orszá­gokkal mintegy 50 száza­lékkal bővül, ezen belül a forgalom fejlődése a KGST-országokkal vala­melyest gyorsabb lesz. Fejleszteni kívánjuk gazda­sági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés országokkal is. Az ötéves terv előirányozza mindazokat a beruházási erő­forrásokat, amelyek gazdaság­politikai céljaink eléréséhez szükségesek. A tervidőszakban mintegy 480—500 milliárd fo­rint értékben határoztuk meg népgazdaságunk beruházási teljesítőképességét. Ez körül­belül 150 milliárd forinttal, mintegy 30 százalékkal több, mint amennyit a III. ötéves tervidőszakban beruháztunk. Nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni, hogy népgazdaságunknak fokozott figyelmet fordít erre a területre, és a tervidőszak­ban 25 milliárd forint beruhá­zást biztosít árvízvédelmi be­rendezésekre, regionális víz­művekre, víztisztító berende­zésekre, csatorna- és közmű­építésekre. A tervidőszakban az általá­nos iskolai tantermi hálózat minőségének javítása érdeké­ben 2500 osztálytermet építünk és 400 osztályterem építé­sével bővítjük a középis­kolai hálózatot. A felsőfokú kitatás fejleszté­sére mintegy 2,8 milliárd fo­rint beruházást biztosítunk. Számottevő a fejlődés az egészségügy területén is. Ezt jelzi: a gyógyintézeti ágyak száma 6600-zal nő, a szakor­vosi órák száma napi 6900-zal növekszik és 550 új orvosi körzet létesül. A tudományos kutatás és a műszaki fejlesz­tés céljait öt év alatt mintegy 46 milliárd forint szolgálja, ami több mint másfélszerese a III. ötéves terv időszakában felhasznált összegnek, milyen fontos érdeke fűződik ahhoz — és gazdaságfejlesz­tési céljaink megvalósulása szempontjából is döntő jelen­tőségű —, hogy a beruházási tevékenység valamennyi fázi­sában megjavítsuk munkán­kat. Különösen három irány­ban kell fokozni erőfeszítése­inket: — A beruházási tevékeny­­ségben a tervek alakulását a kivitelező képesség növekedé­sével összhangban kell sza­bályoznunk, ugyanakkor a ki­vitelezői kapacitás tervezett bővítését maradéktalanul vég­re kell hajtanunk. — A beruházások előkészí­tését és a kivitelezés szerve­zettségé­t magasabb színvonalú­ra kell emelnünk. — A beruházási erőforrások megoszlásában ■ a tervezett arányváltoztatásokat következ­­etesen kell érvényesítenünk Annak érdekében, hogy a kívánt eredményeket minél előbb elérjük, a kormány az operatív irányító munkában is intézkedéseket kíván tenni. Az intézkedések alapvonása, hogy a jövőben — Szigorúbban bíráljuk el mindazok munkáját, akik a költségvetést terven felül ter­helik. — Következetesebben sze­rezzünk érvényt a kormány­szintű beruházások színvona­las és felelősségteljes előkészí­tésére vonatkozó előírásaink­nak.­­ Koncentráljuk erőinket, hogy a kivitelezési kapacitá­­sok gyorsabban fejlődjenek. A IV. ötéves tervben élet­színvonalpolitikánk fő törek­vése, hogy a társadalom javára vég­zett munkával összhang­ban, a nagyobb teljesítmé­nyekkel arányosan növe­kedjék a dolgozók jöve­delme, tovább javuljon, a szociális­­egészségügyi ellátás és tovább javuljanak a feltételek a szé­les tömegek számára a műve­lődéshez szükséges ismereteik elsajátítására és a pihenésre, az állami hozzájárulás növe­lésével számolunk. Egyes kategóriákban nyug­díjkorrekciót hajtunk vég­re, és tovább növeljük a családi pótlék összegét. Emellett a bér- és árpolitika útján — feltételezve a munka hatékonyságának előirányzott javulását — garantáltan bizto­sítani kívánjuk, hogy a reál­bérek és reáljövedelmek a tervezett mértékben emelked­jenek. Ami­ a fogyasztói árpolitikát illeti, alapvető követelmény­nek az árstabilitás biztosítá­sát tartjuk. Ugyanakkor szá­molunk azzal a gazdasági rea­litással, hogy a fogyasztói ár­rendszer és az árarányok nem merevíthetők meg hosszú idő­szakra, és azokat a ráfordítás alakulása, a társadalmi meg­ítélés­, valmint a kereslet és kínálat egyensúlya alapján fokozatosan korszerűsíteni kell. Lesznek áruk, amelyek ára objektív okok miatt majd emelkedik, más áruk ára pedig csökken. Az árszínvonal és árarányok változása azonban nem sért­heti a tervben előirányzott reáljövedelem és reálbér nö­vekedést. A tervidőszakban­ tovább folytatódik az ipar területi koncentrációjának és a na­gyobb ipari centrumok kiemelt fejlesztése. A nagyberuházá­sok, a központi fejlesztési programok és a vállalati saját forrásból történő beruházások eredményeként fokozódik az egyes körzetek ágazati specia­­lizációja. Tovább folytatódik az ur­banizáció és a városok lélekszáma, szá­mításaink szerint mintegy 260—280 ezerrel nő. Legdinamikusabban az a 9 vi­déki város fejlődik — Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Szombathely, Szolnok —, amely egyben az iparfejlesztés nagyobb vonzási centruma is. Ezen túl azonban számos más városunk is szépen fog fejlőd­ni. Mintegy 30 település váro­siasodását gyorsítjuk, kifej­lesztve arányosan elhelyezett kis- és középvárosok hálóza­tát. A tervidőszakban tovább folytatjuk az egyes kiemelt idegenforgalmi és üdülőterüle­tek­­ fejlesztését. Különösen a Balaton és a Velencei tó kör­nyékének fejlődése gyorsul meg. A lakosság életkörülményei­nek területi alakulását a ter­melőerők területi változásának eredményeként kialakuló fog­lalkoztatási helyzet és a jöve­delempolitikai célok, továbbá a lakossági infrastrukturális ellátás területi fejlődése hatá­rozza meg. Ennek eredménye­ként a lakás-kommunális el­látásban számottevően csök­kenni fognak a területi kü­lönbségek és az egészségügyi­szociális, valamint kulturális ellátás terén is mérséklődnek a területi színvonalkülönbsé­gek. A IV. ötéves terv területfej­lesztési céljai alapján reális az a várakozás, hogy 1975 kö­rül országunk egyik területét sem jellemzi majd kirívó el­maradottság sem a jövedelmi viszonyokban, sem a foglal­koztatásban, és ennek alapján fokozatosan rátérhetünk a te­rületi fejlesztés további nagy­­jelentőségű feladatainak meg­valósítására , a falusi és a városi életkö­rülményekben még meg­levő lényeges különbségek megszüntetésére, a vállalatoknak a távlati, ér­dekeket is szem előtt tartó gondolkodását a szabályozó rendszer lényegbevágó gyako­ribb változtatása ne gátolja. Tervgazdaságunk fő jellem­zője változatlanul az, hogy gazdasági életünket a népgaz­dasági terv alapján, az abban rögzített gazdaságpolitikának megfelelően irányítjuk.­­ Fontosnak tartjuk,­­hogy a vállalataink és tanácsaink, él­ve a számukra biztosított ön­állósággal, tervszerűen gazdáit kódjának, s vállalati és taná­csi szinten is magasabb szín­vonalú tervezés bontakozzék ki. A kormány ezért szüksé­gesnek tartja, hogy a tanácsok és a vállalatok a tervtörvény elfogadását követően a terv célkitűzé­seinek és a gazdasági sza­bályozóknak a figyelembe vételével készítsék el kö­zéptávú terveiket. Szocialista társadalmimkg erősítésének, a jólét további növekedésének a gazdasági fejlődés az alapja. Az ötéves terv gazdaságpolitikai céljait akkor teljesítjük sikeresen, ha a megkezdett úton járva, tö­retlenül fejlesztjük gazdasá­gunkat. További sikereink legfőbb záloga pártunk politikája, dolgozó , népünk bizalma e politika iránt, amelyet őszintén magáénak érez. . Kormányunk azzal a meg­győződéssel terjeszti szocialis­­ta társadalmunk építésének IV. ötéves programját az or­szággyűlés, dolgozó népünk elé, hogy az találkozik társa­dalmunk egyetértésével és el­nyeri támogatását. Munkás­osztályunk, dolgozó parasztsá­gunk, értelmiségünk annak tu­datában kezdhet hozzá az al­kotás újabb, nagy feladataihoz, hogy azok valóraváltásával népünk jobb és boldogabb jö­vőjét, a szocialista társadalom ügyét szolgálja. Párdi Imre nagy tapssal fo­gadott beszéde után szünet következett. Dr. Bodnár József, az or­szággyűlés terv- és költségve­tési bizottságának elnöke, a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavas­lat előadója szólalt fel ezután majd megkezdődött a törvény­­javaslat vitája. Elsőnek Győri Imre, Csong­­rád megye képviselője emel­kedett szólásra. Az ebédszü­net után dr. Beresztóczy Mik­lós, az országgyűlés alelnöké­­nek elnökletével folytatta ta­nácskozását az országgyűlés. A délutáni vitában felszó­lalt Gáczi Miklós (Miskolci Báli Zoltán (Tolna megyei, Csikesz Józsefné (Budapest), Gergely Lajos (Pécs), Kerkay Andorné (Fejér megye), Ger­ó Ernő (Budapest) képviselő. * Ezután szünet következett. A szünet után Vass Istvánné elnökletével folytatta tanács­kozását az országgyűlés. Dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter emelkedett szólásra. Nagyarányú fejlődés előtt a gépipar, az építőipar, a könnyűipar és a mezőgazdaság Ötszázmilliárd forint beruházásokra ­ Emelkedik a nyugdíj és a családi pótlék A nemzeti jövedelemnek nagyobb hányadát használjuk fel az életszínvonal emelése érdekében, mint korábban. Különösen jelentős a tervnek az a célja, hogy a lakásellátás javítására és a kapcsolódó kommunális fejlesztésekre szolgáló ál­lami beruházásokat két­szeresére növeli a III. öt­éves tervidőszakhoz ké­­pest. A következő öt évben össze­sen mintegy 400 000, ebből ál­lami erőforrásból 180—200 000 lakás épül f­el. A lakások több mint 60 százaléka városokban létesül.. Gazdaságpolitikánk alapel­ve, hogy a jövedelempolitiká­nak, az elosztási rendszernek aktívan kell hatnia a terme­lésre és a termelékenységre. Ezért arra törekszünk, hogy a reálbérek növekedése viszony­lag gyors legyen és a reáljö­vedelmek növekedésén belül nagyobb súlyt kapjon, mint eddig. A reáljövedelemnek egy főre jutó növekedését a terv 25—27 százalékban a reálbé­rek növekedését egy keresőre 16—18 százalékban irányozza elő. A keresetek tekintetében kívánatosnak tartjuk, hogy abban a mainál­­ erőteljesebben és differen­ciáltabban jusson kifeje­zésre a szakképzett ég, a munka jellege és bonyo­lultsága, és a beosztással járó felelősség. Ennek a fontos követel­ménynek az érvényesítése mellett életszínvonalpoliti­­kánknak továbbra is fontos el­ve marad az eltartottak szá­mától függő családi jövede­lemszóródás mérséklése. Ezért gazdasági lehetőségeinkkel összhangban az öregek, gyer­mekek, betegek eltartásához Z­­ALAI HÍRLAP Sikereink legfőbb záloga pártunk politikája Meggyőződésünk, hogy a tervjavaslat­­reálisan megítélt gazdasági valóságra épül, s benne megfelelően jut kifeje­zésre népgazdaságunk jelenle­gi fejlődési szakaszának lé­nyege és sajátossága, ötéves tervünk realitása szempontjából kiemelkedő je­lentősége van annak, hogy­ kölcsönösen egyeztetjük és egyre magasabb színvonalon hangoljuk össze gazdaságfej­lesztési terveinket a KGST országaival. Jelenthetem a tisztelt Or­szággyűlésnek, hogy tervkon­zultációs tárgyalásaink az or­szágok többségével befejeződ­tek, vagy közvetlen befejezés előtt állnak. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gaz­dasági kapcsolataink erősítése ötéves tervünk realitásának legfontosabb biztosítéka. A IV. ötéves tervről szóló törvényjavaslat új vonása, hogy nemcsak a terv célkitűzé­seit, a megvalósítandó fel­adatokat tartalmazza, ha­nem a terv végrehajtását megalapozó szabályozó rendszer lényeges alapel­­veit is. A terv elfogadásával tehát tervtörvény, a legmagasabb szintű jogszabály fogja az irá­nyítás közvetlen és közvetett közgazdasági szabályozó esz­közeinek lényegét, az ár-, pénzügyi-, hitel bérpolitika, valamint a külkereskedelmi szabályozás alapelveit, a terü­leti fejlesztés fő szabályozó eszközeit rögzíteni Az elmúlt két évben az éves tervek és a teljesítés egybeve­tése is azt mutatja, hogy nép­gazdaságunk tervszerűen fej­lődött. A közgazdasági szabá­lyozás hatékonynak mutatko­zott a gyakorlatban és a sza­bályozó rendszer egészében jól szolgálta a fejlődés tervszerű­ségét. Ezért az 1968-ban életbe léptetett szabályozók rendsze­rén elvi jellegű módosítás nem történik. Úgy véljük, hogy azok alapjában biztosították a gazdaság tervszerű fejlődé­sét és igen fontos az is, hogy A miniszter utalt arra, hogy a termelés hatékonyságának erőteljes növelése a népgaz­daság valamennyi ágában megköveteli a műszaki-tech­nikai színvonal általános emelését, korszerűsítését. Eb­ben nagy feladatokat kell megoldania a kohó- és gép­iparnak, amelynek munkáját közvetlenül, vagy közvetve a törvényjavaslat valamennyi fejezete érinti. Különösen na­gyok kötelezettségei az élet­­színvonal-politika realizálásá­ban: a következő öt évre a közfogyasztási cikkek termelésének 60—65 szá­zalékos emelését, a­­minő­ség javítását, a választék bővítését tervezik Ezután a miniszter a szo­cialista országok közötti mű­szaki,tudományos együttmű­ködés, termelési kooperáció, gazdasági integráció kibonta­koztatásának jelentőségét hangsúlyozta, s hozzáfűzte, hogy a kölcsönös előnyök alapján az együttműködést más országokkal is fejleszteni kívánjuk. A továbbiakban gépiparunk versenyképességének kérdései­t taglalta, s utalt arra, hogy a fejlett ipari o­r­szágok­hoz képest túlzottan drága a­lapanyagokat dolgoz fel a magyar gépipar. Az alapanyagok árát növelik kohászatunk kis méretei, il­letve ami ezzel jár, a magas kohászati önköltség. Szükség­­szerű tehát, hogy a nyersvas-, a nyersacél- és a bugagyár­­tásban nemzetközi együttmű­ködést építsünk ki a szocia­lista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. Hazai nyers­­vas- és acélgyártó műveinket a berendezések intenzifikálá­­sával, műszaki fejlesztésével, korszerűsítéssel kell magasabb színvonalra emelni. Részletesen szólt a gépipar vidéki ipartelepítéséről. A miniszter befejezésül a­ munka- és üzemszervezés színvonalának emelésére, a munkahelyi légkör javítására, a belső tartalékok feltárá­sára és hasznosítására, a munkafegyelem megszilár­dításának fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mon­dotta, mindennek lényeges feltétele a vezetés színvonalá­nak további emelése. Az országgyűlés első mun­kanapján felszólalt még Mo­csár Sándor (Hajdú-Bihar me­gye), Benke Lajosné (Ferj megye), Varga Károly­­(So­mogy megye), és Tamás János (Komárom megye) országgyűűl­­lési képviselő. Az országgyűlés csütörtö­­­­kön délelőtt 10 órai kezdettek­ a népgazdaság negyedik éves tervének vitájával aoa­tatja munkáját. " Továbbfejlődésünk lényeges feltétele a munkahelyi vezetés színvonalának emelési Dr. Horgos Gyula beszéde 1970. október .

Next