Zalai Hírlap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
2 jegyzetek A kisiparosok küldöttgyűléséről A Zala megyei KIOSZ négyéves munkáját nemcsak a jelenlévő küldöttek előtt elhangzott beszámoló dicsérte. Érdemes röviden átjutni a szervezet működésén, az országos versenyeken kapott helyezések, tehát egy országos értékelés alapján. A négy év alatt három első, egy második, két harmadik, egy ötödik helyezést ért el a megye kisiparosait összefogó szervezet a féltéves értékelések során. A dicsőségért meg kellett dolgozniuk. Megyei szinten — de országosan is — a javító és szolgáltató tevékenység felét a kisiparosok látják el. Tudatában vannak, hol van még javítani való, s éppen ezért a kollektív vezetés javítását, a kisiparosok létszámának növelését és jobb minőségű munkát eredményező javaslatokat tettek az előrelépés érdekében. Kedves színfoltja volt a tanácskozásnak, amikor a jövő szakemberei, a zalaegerszegi ipari tanulók virágcsokorral köszöntötték idősebb mestereiket. Megfogadták, hogy irányításuk mellett szeretnék úgy elsajátítani a szakma fogásait, hogy később a tanítók helyébe léphessenek. A hozzászólók közül néhányan foglalkoznak a szakmunkásképzéssel. Jól is, meg rosszul is. Szerencsére, többségben voltak azok, akik helyesen látták azt a tényt, hogy a mai rohanó technikai fejlődés megköveteli a magasabb elméleti felkészültséget az egyes szakmákban. A szakmunkásképző-iskola igazgatója elmondta, hogy 1400 gyerek részesül emeltszintű oktatásban, akik a „munkaigényesebb szakmákban” szeretnének majd elhelyezkedni. Az ipar szerkezete változott a gépesítés nagyarányú fejlődése miatt, és a gépek kiszolgálásánál sok mindenhez kell érteni. A fiatalok alapképzettségének ehhez a magasabb követelményekhez kell megfelelni. Valamikor, nem is olyan régen, még a kisiparosok nyugdíjellátásáról folyt a vita. Ezt sikerült megoldani, ma már lényegében ezzel nincs baj. Ha viszont most azt a listát tanulmányozzuk, amely a kisiparosok átlagéletkoráról készült, azt a tényt állapíthatjuk meg, hogy a 40 éven aluliak száma jelentősen emelkedett. Ez a nagyfokú fiatalodás azt eredményezi, hogy a nyugdíjkérdésről áthelyeződött a vita a gyermeknevelési segély folyósításának területére. Sokan kérték, hogy az adófizetésnél a kiskorú gyermekeket nevelő kisiparosok, a családi pótléknak megfelelő kedvezményben részesüljenek. ★ Sokan vetették fel a kontárkodás problémáját. A felelősségrevonás csak akkor eredményes, ha bizonyíték áll rendelkezésre. Sajnos, mint elmondták tíz érdekelt felsőbb szervek képviselői, ehhez a bizonyítási eljáráshoz nagyon nehéz összegyűjteni a terhelő adatokat. Sok esetben még az a kisiparos is elzárkózik az adatközléstől, aki rovására dolgozik a kontár. Mindjárt más lenne a helyzet, ha a kontármunkát rendelőt és elfogadót is megbüntetnék. Ebben az esetben lényegesen csökkenne a jogtalan munkavégzés. Vagy nagyon egyszerűen: a munkavállalás mellett kellene az iparengedélyt kiváltani. A megyében csak két olyan kisipari szövetkezet van, amelyik mereven elzárkózik attól, hogy dolgozói részére- másodállásban engedélyezze az engedély kiváltását. Nagyon rossz vezetői álláspontot foglaltak el ebben a két szövetkezetben. A beszámoló az anyagellátásról úgy nyilatkozott, hogy egy évben sem sikerült ilyen jól biztosítani. Viszont az előkészítő munkánál felvetette azt a hiányt, hogy a kisiparosok nem körültekintő módon foglalkoznak az alkatrészellátási kérdésekkel. Több esetben hiányos, nem megfelelő rendelések, át nem vett alkatrészek bonyolították az amúgy sem könnyű helyzetet. Így aztán joggal merülhet fel az a gondolat, hogy vajonjogos-e a sokszor elhangzó alkatrész-, anyaghiány, ellátási probléma? Nem szabad megfeledkezni a kisiparosok társadalmi munkájáról sem. Jelentős mértékben segítik a Hazafias Népfront munkáját. Négy építőiparos a helyszínen végzett újjáépítési munkát az árvízsújtotta területen, a többiek jelentős pénzadománnyal járultak hozzá az árvízkárosultak megsegítésére indult akcióhoz. Eddig 41 takarót adtak át a vietnami nép megsegítésére. A játszótér építési mozgalom keretén belül a küldöttgyűlésen jelentették be, hogy elkészült a vállalt játszótér. Az egyik villanyszerelő kisiparos a nagykanizsai KIOSZ székház építéséhez 2000 forint összegű szerelési munkát ajánlott fel. Tehát aktívan, körültekintően végzik a termelőmunka mellett a társadalmi kötelezettségeiket is a kisiparosok. A felvetett problémák és a menetközben összegyűlt tapasztalatok, amelyek a Zala megyei küldöttek tolmácsolásában elhangzanak majd az országos fórumon, az ott szerzett tapasztalatok, a határozatokból adódó feladatok ismertetése és végrehajtása, nagy segítséget nyújthat a IV. ötéves terv sikeres teljesítéséhez. Ehhez a nagy munkához azonban szükséges az az eddigi támogatás is, amelyet a párt- és állami szervektől eddig is kaptak a megye kisiparosai. ★ ★ ★ ★ ★ ZALAI HÍRLAP Próbatermelés A 620 millió forintos beruházással készülő Szegedi Házgyár 18 ezer négyzetméteres nagycsarnokában megkezdődött a próbatermelés a szovjet gyártmányú berendezéseken. Az első panelekből Szeged új lakónegyedében már épül egy tízemeletes lakóház. Képünkön: Darupályán szállítják a nagycsarnokban a paneleket. (MTI fotó — Tóth Béla felé. — KSI Megalakult az ifjúsági beruházási iroda Megalakult az ifjúsági beruházási iroda, amely — a KISZ KB és a SZÖVOSZ közöttimegállapodás értelmében — azzal a feladattal jött létre, hogy a fiatalok lakásgondjait enyhítse. Az iroda a negyedik ötéves terv időszakában mintegy 1500 lakásos új lakótelepet építtet, s a fővárosban további új telepek létesítésén munkálkodik. Az ifjúsági beruházási iroda — amely egyelőre a KISZ budapesti bizottságán kapott otthont — irányításával az eddig meg nem szerződött lakások már lakásszövetkezetként létesülnének — valamennyi korábbi kedvezmény biztosításával. Az iroda feladatai között szerepel mindhárom KISZ-telepen a lakásfenntartó szövetkezetek megalakítása is. A KISZ budapesti bizottsága a tervbe vett ifjúsági szövetkezeti lakótelepek részére közművesített területet biztosít A fejlesztés iránya: a szakosítás A kanizsai járás termelőszövetkezeteinek ötéves tervéből Az országos és a megyei elképzelésekhez igazodva készítették el a nagykanizsai járás termelőszövetkezetei középtávú ötéves terveiket. A tervek alapvető tendenciája a szakosításra való törekvés. Bár néhány közös gazdaságnál (Murakeresztúr, Tótszentmárton, Molnári) a taglétszám gyarapodásával számolnak, összességében 1975 végére a dolgozó tagok számának további csökkenése várható. A mostani 12 ezer 742 taggal szemben a tervidőszak végére 11 ezer 837 tag vesz részt a közös munkában. Ez önmagában is a műszaki színvonal további növelését teszi szükségessé. Változó növénytermelési szerkezet A tervidőszak végére megváltozik a szántóföldi növénytermesztés szerkezete. Mivel az elkövetkezendő öt esztendőben a járás gazdaságaiban is az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztése kerül előtérbe, így a növénytermelés szerkezetében tervezett változás annak érdekében történik. A kenyérgabona vetésterület 2904 hektáros csökkenését, s ugyanakkor a kukorica vetésterület 3163 hektáros növelését irányozták elő. A szepetneki és a felsőrajki közös gazdaságnál — mivel intenzíven foglalkozik majd sertéstartással — az abrakszükséglet biztosítása érdekében a kenyérgabona termelését nem vették számításba, összességében viszont — amíg 1970-ben 2162 vagon kenyérgabonát termeltek a járásban, a tervidőszak végére kisebb területen is el kívánják érni a 2286 vagonos eredményt. Részben a termőterületek növelésével, másrészt a kemizálási és a betakarítási technológia korszerűsítésével több mint duplája lesz a betakarított kukoricatermés. Az elmúlt évi 2005 vagonnal szemben 4100 vagon kukoricát várnak a járás termelőszövetkezetei. Magasabb műszaki színvonal E fontos takarmánynövény termelésével nagy tartalékok használhatók ki, amelyben az intenzív fajták térhódítása, a műtrágyaadagok növelése és a növényvédelem fokozása mellett a munkafolyamatok komplex gépesítése játszik alapvető szerepet. A gazdaságok terveik készítésekor erről nem is feledkeztek meg. Igazolja ezt, hogy 1975 végére közel duplája lesz a felhasznált műtrágya hatóanyag, s az egyéb gépek beszerzése mellett a most meglevő 28 kukorica csőtörő kombájnnal szemben a tervidőszak végén 48 ilyen géppel rendelkeznek majd a közös gazdaságok. Nem jelentéktelen szépséghibája a középtávú tervnek, hogy a zöldségtermesztés fejlesztésével nem számolnak a járásban. Sőt, a termeléssel foglalkozó közös gazdaságok is inkább a terület csökkentését irányozták elő. Ezt a döntést részben a munkaerőhiánnyal, másrészt az eddig előfordult értékesítési problémákkal indokolják. N nagy arányú fejlesztés az állattenyésztésben A tervidőszakban óriási fejlődést vettek tervbe az állattenyésztési ágazatban. A járás közös gazdaságai a hústermelés 65 százalékos növelését irányozták elő. Az ágazaton belül a szarvasmarha tartás 25 százalékos növekedéssel járul hozzá a hús előállításához és 60 százalékkal lesz több a tejtermelés. Ezt részben a szarvasmarhaállomány jelentős növelésével, másrészt az állomány minőségi javításával kívánják elérni. A járás termelőszövetkezetei 5182 darabbal növelik szarvasmarháik számát. Ez közel 4 ezer férőhely megépítését teszi szükségessé, amihez 58 millió forint fejlesztési alapra lesz szükség. Soha nem tapasztalt fejlődés várható a sertéstenyésztési ágazaton belül. Amíg 1970-ben 14 ezer 987 hízósertést állítottak elő a kanizsai járás termelőszövetkeztei, 1975-ben már az 56 ezer darabot is meghaladja az értékesített mennyiség. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a növekedés zömét elsősorban a felsőrajki és a szepetneki gazdaság adja. E két, intenzív sertés, hizlalással foglalkozó termelőszövetkezet évenként közel 26 ezer vágósertést ad a népgazdaságnak. Összességében egy előremutató, megalapozottnak látszó tervet készítettek a járás közös gazdaságai. Feladat: a maradéktalan végrehajtás. Nemecz Ferenc 1971. «Tipember Volánosok emlékeznek Néhány száraz számadat: a zalaegerszegi 16-os Volán összlétszámának 31,4 százaléka törzsgárdatag (10 évtől számítják a törzsgárdatagságot), 88 húsz évnél régebbi dolgozójuk van, az idén eddig 464 ezer forintot osztottak id a hűséges dolgozók között. Mihalecz István és Farkas Lajos azokat képviseli a beszélgetéskor, akik már nem vezetnek, Kovács János és Kelemen János azokat, akik még aktív gépjárművezetők. 1. Mihalecz István és Farkas Lajos egyszerre kerültek a vállalathoz. Alapítótagként tartanak nyilván, mert már 1949 június 29-én itt dolgoztam — mondja Mihalecz István —. Az első kocsikat, amivel az új vállalat beindult — a háború utáni nehéz időszakot figyelembe véve —, szinte csak ócskavasból tudtuk összerakni, és teherautóval jártuk Zalát. — Aztán később kaptunk Rába gyártmányú kocsit is — szól közbe Farkas Lajos. — Igen, de azért hosszú volt az idő, amíg ezek a jó buszok megérkeztek — bólint Mihalecz elvtárs, aki az autóbuszok karbantartásával foglalkozó csoport vezetője. Harmincan tartoznak hozzá, rajtuk múlik a járatok biztonságos előkészítése. 2. Mihalecz István 1954-ben, Farkas Lajos 1959-ben került a kormánykerék mögül az előkészítő részleghez. — Addig is vezettem mintegy 800 ezer kilométert.. Ma már nagyon ritkán veszem át a volánt — mondja Farkas Lajos, aki a TMK-ban szerelő —. Nem nagyon érzem a fizetésbeli különbséget, mert a vállalati törzsgárda-szabályzat nekünk, régieknek minden lehetséges módon előnyt biztosít. Most is Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptam. Nem is kivártok elmenni a cégtől, csak az a baj, hogy rövidesen nyugdíjba kell mennem. Biztosan visszasírom ezt a kiváló kollektívát, amelyikhez most tartozom. — Rossz visszaemlékezni, milyen szerszámokkal dolgoztunk régebben. Holmi ekekulcsok helyett, újításként is elfogadott célszerszámok állnak ma a rendelkezésünkre. A csoportom különben is szeret foglalkozni újításokkal, most is dolgoznak egy agylehúzón. Kellenek is az apró módosítások, mert a rutintalan vezetők kezében hamarabb megy tönkre az alkatrész. A kocsinak meg menni kell, nem állhat sokáig a szereldében — mondja Mihalecz István, az ötszörös szocialista szerelőbrigád vezetője. 3. Kelemen János nagykocsival, kamionnal dolgozik. Most éppen egy tanfolyamon vesz részt. — Budapestről kerültem Zalaegerszegre 1965-ben. Nem határozott szándékkal jöttem, a feleségem zalai. Megtetszett a vidék, meg munkát is találtam, hát ittmaradtam. — Hol ismerkedett meg a volánnal? — Nemcsak azért mondom, mert ilyenkor ezt szokás mondani, de tényleg, már gyerekkoromban is vonzódtam a gépkocsikhoz. Autószerelő szerettem volna lenni, én nem bántam meg, hogy végülis erre a pályára vetődtem — mapsolyogja el magát. — Ezek szerint szereti a szakmáját. — Hivatásszeretet ítél ki, ezt nem is lehet csinálni. Itt nem úgy van, hogy reggel bemegyek dolgozni, este meg haza. Sokat járok külföldre, ez sokszor nemcsak napokra. A kocsijáról mesél: — Tudja, ehhez nagy koncentráció kell. Ekkora kocsival jól kell mozogni a sztrádákon és a városi forgalomban egyaránt ide tíz év tapasztalata kell. Azért nem mondom, hogy rutin, mert az téves hit, hogy rutinból is lehet vezetni. Minden percben, minden mozzanatnál az embernek tudnia, éreznie kell, hogy mit cselekszik. Szeret külföldön vezetni. Azt mondja, ott udvariasabbak a vezetők, segítőkészek az idegennel szemben. Szeretik, ismerik a magyarokat. 4. Kovács János taxisofőrt hiába kerestük a taxiállomáson. „Bent van, a telephelyen” — mondták a kollégái. — Igen, be kellett jönnöm, ugyanis leadtam a Volgámat és éppen az új kocsiba szerelem a taxiórát. — Csak nem Zsiguli? — De igen. Kék színű, itt kocsi. Már a rendszáma is megvan: JA 78—80. Amikor a pályakezdés évei- ről kérdezem, látszik, hogy gondolkoznia kell, kutatni az emlékek között, hisz olyan régen volt az... — 1946 óta vezetek, de a vállalathoz csak 49-ben kerültem — kezdi —. Emlékszem, néhány kivénhedt GMC kocsit kaptunk, azzal végeztünk minden fuvart. Akkoriban három forint 54 fillér volt az órabérem, s bizony nem volt ritka az olyan hónap, hogy 500 órát dolgoztunk. Később rendezték a fizetésünket, majd 1957-ben taxira kerültem. Azóta „taxiskodom”. Szívesebben beszél a mai problémákról, mint a 25 évvel ezelőttiekről. Garázst szeretne építeni az új taxinak, hiszen a kocsi minden hibáját neki kell ezentúl orvosolnia. A városi tanácson elzárkóztak a kérés elől, pedig — ahogy mondja — saját költségén is szívesen megépítené. — A garázsszövetkezetnél úgy tájékoztattak, állami kocsinak nem jár garázs. Ezek a taxik pedig félgebines alapon üzemelnek, ezért kell rá vigyázni annyira. — Tervei, elképzelései? —• Szeretném az új kocsiba is hibamentesen belehajtani az előírt kilométerszámot, úgy mint az előzőekbe. És ugyanúgy végezni a munkámat, mint eddig. Befejezésül egy történetet mesél el: — Egyszer Latabár Kálmánt szállítottam. Behívott magával az étterembe,, és jól elbeszélgettünk. Amikor a fizetésre került a sor — 73 forint volt a cehje, el nem felejtem — százast adott a pincérnek. „Köszönöm, hagyja” — mondta. De a pincér erősködött, hogy „öntudatos dolgozó nem fogad el borravalót.” Lalabár erre gondolt egyet, és azt mondta: „Nem emlékszik? A múltkor magától kértem kölcsön 30 forintot.” Mire a pincér: „Akkor még három forintot kapok, művész úr...” Takáts Sándor Kéner Gábor A fiatalok közül egyre kevesebben választják a bognár szakmát. Tavaly például mindössze hárman tettek szakmunkásvizsgát a zalaegerszegi 407-es intézetben. Egyik a bocföldi Bangó Árpád volt. — Nagy szükség van bognárkézre, különösen a tsz-ekben. Sok faalkatrész, szerszámnyél kell még. Persze nemcsak ezért szegődtem az itteni szövetkezethez — mondja a 19 éves fiatalember. Szavaiból kiderül, hogy a legnagyobb vonzerő a szülőfalu, a család volt számára. — Eszemben sincs itthagyni a községet, pedig jól végeztem és ott maradhattam volna Egerszegen a faiparban. De minek? Az itteni 2200 forintos átlagnál többet nem kerestem volna, nem hiányzik semmi, jól berendezett lakásunk van. Ha szórakozni akarok, van tévénk vagy négy óra után vonattal, busszal bemegyek a városba. Sami még nagyon lényeges: megbecsülik a szövetkezetben. A műhelyben jelenleg négyen dolgoznak, ő a legfiatalabb. Tanulóidejében is ide járt gyakorlatra, a kijáró pénzt becsülettel megkapta, nézeteltérése soha nem volt. . Egy fővárosi kisznek gyártott félkész székek épp úgy dicsérik keze munkáját, mint a jól forgatható szerszámnyelek. Eleinte csak szóbeli dicséreteket kapott a műhelyben és a tsz-vezetőktől. A télen már egy hetet üdülhetett Budán, a Hotel Ifjúságban sok falusi fiatallal, augusztus végén pedig kéthetes NDK-beli Express-útról tért haza. — Eddigi legnagyobb élményem volt. Csalt, köszönni tudom ezt az elismerést — mondja Csendesen. Meséli, odakint különösen a pazar faragások, fa műtárgyak ragadták meg. Mindez csak erősítette benne a szakmához való ragaszkodást. Soha nem volt bognár a Bangófamíliában, de most Árpi után még egy ember készül a fűrészpad, a faeszterga mellé, az öccse, Jancsi. Dédelgetett, terve, hogy a katonaság után faipari technikumban képezi magát tovább. Árpi, a bognár