Zalai Hírlap, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-03 / 232. (233.) szám
Isles október 5. zerezni és naponta * bizonyítani... ,Tyereskováék” a Finommechanikából A Nagykanizsai Finommechanikai Vállalat, Zrínyi úti spirálüzemében Leveli Istvánná szakszervezeti titkár bizony , nehezen tud választani, mikor a szocialista brigádokról kérdezzük. „Melyiket is, melyiket is...” — fontolgatja, miközben végigvezet a szűk kis teameken. A falakon bekeretezett oklevelek, kitüntetések. Az itt dolgozók nagy többsége lány, asszony. Fürgén és hang nélkül végzik munkájukat, de ha az egyik sarokból útjára indul a fodrozódó jókedv, hamar végigsöpör az asszonyláncon. Aprólékos, a szemnek egy kicsit megerőltető munkát végeznek az itteniek, s bizony jól jön egy-egy ilyen nevetéshullám, egy kicsit feloldja, könnyebbé teszi az egyhangú munkát. A brigádvezető Az egyik asztalsor végén, fehér köpenyben hajol az izzóspirálok fölé Borsodi Istvánnál ? — Hát igen, lassan már tíz éve dolgozom ezen a munkahelyen. Az ember a napi munkaidő után nem számolja, hogy letelt mondjuk az ezredik munkanap, s ha valaki megkérdezi, vagy más dolog kapcsán eszembe kell idézni a kezdést, bizony magam is elcsodálkozom, hogy tíz éve dolgozom már itt. — Borsódiné kétszeres kiváló dolgozónk — szól közbe a szakszervezeti titkár. — Én mindig is szerettem volna úgy végezni a munkámat, hogy az ne adjon okot panaszra, vagy kifogásra. Megbecsülnek itt, elégedett vagyok a keresetemmel és igyekszem úgy végezni a munkámat, hogy továbbra is minden rendben legyen. A brigád Az asztalon apró spirálszálak, s baloldalon, a sarkon egy köteg könyv tetején a brigádnapló. — A megalakuláskor a Tyereskova nevet választottuk. Úgy gondoltuk, ezzel a névvel és munkánkkal nagyon jól kifejezhetjük, hogy mi asszonyok is kivesszük részünket a közös cél megvalósításából. Hegyen ez a napi munka, társadalmi tevékenység, vagy segélyakció — mondja Borsódiné. Harminc tagot számlál a brigád, s közülük csak kettő a férfi. Az átlagéletkor huszonöt év, — s mint a brigádvezető mondja — ez esetenként kis gondot is jelent a fegyelmezésnél. — Nincs baj a fiatalokkal — folytatja —, csak néha a kelleténél virgoncabbak. Persze, érthető. Mi is ilyenek voltunk valamikor. . . Más témára, a munkára tereli a szót. — Ez kell, a fiatalos lendület, és másik részről a szaktudás, a rutin. E két fogalom gyakorlati összekapcsolása még jobb eredményeket szülhet. — Hogyan érték el ötször a szocialista brigád címet? Elgondolkozik. A szakszervezeti titkár, Levesi Istvánné, próbál segíteni. — Egyrészt a termelésben kellett olyant produkálni, ami fölé emeli a többieknek, de az egész szocialista mozgalomnak van egy olyan kitétele, hogy ez a szellem másban is megnyilvánuljon. Nálunk ezzel sincs hiba — mondja, s körbemutat. ’ A frissen festett falak is e kezük munkáját dicsérik, hiszen társadalmi munkában ezt a Tyereskova brigád újította fel. Rendben sorakoznak a naplóban egymás alatt az évszámok, az öt szocialista cím elnyerésének dátumai. Először 1964, majd 66 és 1969-től folyamatos a sor. — S legközelebb? — Az idén. Szeretnénk a hatodikat is elnyerni, reméljük, november 7-re sikerül. A jó munkájuk alapján érték el azt is, hogy az arra rászorulóknak időkedvezményt ad a vállalat. Ebben részesült a brigádvezető is, hogy az egyébként kétműszakos munkahelyen egy műszakba járhat. Egyedülálló asszony, s ötéves fia nevelése így eredményesebb és alaposabb lehet. — A brigád egyébként nem egy csoportban dolgozik. Fele egyikben, fele másikban. Ez bizony a programok egyeztetésénél nagyobb összhangot kíván, és így „Tyereskováék" teljesítményét ez is aláhúzza — mondja a titkár. A recept — Hogyan lesz egy dolgozó kollektíva aranykoszorús brigád? — Hogyan? — néz vissza Borsodi Istvánné —. Azt, hogy dolgozunk, a nyolc órát letöltjük — megfizetik. De az, hogy szocialista módon dolgozni és élni, már többet követel. Ezt kell teljesíteni. — És mi lenne ez? — Nehéz így hirtelen megmagyarázni. Ezt érezni kell. És naponta bizonyítani: Kéner Gábor ! tak igényeiket kielégítő lakáshoz. Az állam részéről a családok számától függően előlegfizetési kedvezményben és kamatmentes hitelben részesültek. A lakások fenntartásáról szövetkezeti formában maguk gondoskodnak, ügyeiket testületi szerveik intézik. A VI. kongresszus előkészületei során a megyei szövetségnél szervező (előkészítő) bizottság alakult. A szervező bizottság meghatározott ütemterv szerint végzi feladatát, nyújt segítséget a szövetkezeteknek. A szövetkezeteknél a különböző testületek tárgyalják a kongresszusi irányelve"ket, hoznak határozatot, akcióprogramjaik azt tükrözik, hogy a szövetkezeti tagság érdekében teendő intézkedések során a szövetkezeti tag és szövetkezet között legyen szorosabb a kapcsolat, az eddiginél jobban érezze magáénak a szövetkezeti tag mint tulajdonos a szövetkezetét. Személyes és anyagi közreműködésével is vegyen részt a szövetkezet munkájában. Legyen irányítója, ellenőrzője és élvezője a szövetkezet tevékenységének. E célok elérésének érdekében általánosan biztosítani kell, hogy a lakosság az alapvető közszükségleti cikkeket lakóhelyén szerezhessebe. A keresletnek megfelelően kerüljenek forgalomba jó minőségű, viszonylag olcsó — az alacsonyabb keresetű résziigényeit kielégítő — áruk. SZÁMOLNI KELL a ruházati forgalom további koncentrációjával. A szövetkezetek üzletpolitikáját úgy kell kialakítani, hogy a szaküzletekben, áruházakban megfelelő mennyiségű és választékú, divatos áru álljon a vásárlók rendelkezésére, a kisebb egységek pedig napi cikket árusítsanak. Továbbra is számolni kell a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet növekedésével. Különös gondot kell fordítani az építőanyagellátás javítására, a lakáskultúrát szolgáló cikkek választékának bővítésére és egyben a szolgáltatások szélesítésével, üzemelésük folyamatos biztosítására. Tovább kell növelni a kulturált vendéglátó egységek számát a falvakban és városon. Megkülönböztetett gondot kell fordítani a két idegenforgalmi terület — Zalakaros és Rádiháza — vendéglátására és a falusi fiatalság kulturált szórakozási lehetőségeinek megteremtésére. A továbbiakban már főleg csak a fiatalság maradt népgazdaságunk és szövetkezeteink munkaerő utánpótlási bázisa. Anyagilag is az eddigieknél jobban kell segítenünk az ifjúság kulturált sportolási, szórakozási művelődési lehetőségeinek megteremtését. Nagyobb szerepet kell kapniuk a szövetkezetek vezetésében, irányitá-okba.ru SZÖVETKEZETEINK az elkövetkezendő időben kiemelt programként tűzték célul a nők helyzetének javítását, munkájuk könnyítését. Ebből a célból nőbizottságokat hoztak létre. A nőbizottságok részben az igények feltárásában, részben az igények kielégítésében segítik a szövetkezetek vezető testületeit. A nők háztartási munkáinak könnyítése érdekében tovább kell bővíteni a meglevő szolgáltatásokat és új szolgáltatási formákat kell bevezetni. Bővíteni kell a félkész és konyhakész ételek árusításának lehetőségeit. A háztartási gépek elterjedésével egyre sürgetőbb lakossági igényként jelentkezik az elromlott gépek javítása. Szükséges, hogy ahol a feltételek megvannak, saját vállalkozásban biztosítsák a javító szolgáltatást, ahol ez saját vállalkozásban nem lehetséges, a javító vállalatokkal kötött szerződéseken keresztül, a felvevő hálózat bővítésével kell segíteni a gyors és megbízható javítást. Tovább kell szélesíteni a meglevő közös vállalkozások tevékenységi körét, új közös vállalkozások létrehozásával kell segíteni a felvásárolt termékek értékesítését és feldolgozását. Baromfi és gyümölcsfeldolgozó közös * vállalalatokat kell létrehozni. Az eddiginél szorosabb együttműködést Ki* teremteni a fogyasztási szövetkezetek és más termelő jellegű szövetkezetek között. A kölcsönös előnyök figyelembevételével jó együttműködést kell létrehozni, az állami vállalatokkal, gazdaságokkal. Az elkövetkezendő időszakban városokban és a, ipari településeken meg kell szervezni a munkásszövetkezeteket. Az ott élő és dolgozó munkásokat bevonva, a szövetkezetek tagjai sorába, tovább erősíthetjük szövetkezeti rendszerünk gazdasági és társadalmi jelentőségét. A kisegítő tevékenység keretében akár a szövetkezetek önálló üzemelésében, akár közös vállalatok formájában tovább kell, hogy bővítsék árualap petig ipari tevékenységüket. Különösen sürgős szükségessége mutatkozik egyes építőanyagok gyártásának és egyes gazdaságosan csak kisüzemben termelhető cikkek előállításának. AZ EDDIGI tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tagság egyes közös célok megvalósítására hosszabb-rövidebb időre szívesen bocsátja megtakarított pénzét a szövetkezet rendelkezésére. A nagyobb anyagi érdekeltség egyben szorosabban köti a tagot szövetkezetéhez, segíti munkáját, osztozik gondjaiban, őrködik vagyona felett. A tagsági kölcsön és célrészjegyek egyben a tagsági kötődés legjelentősebb módozatai. Ezért a "beruházásoknál az eddigieknél nagyobb, mértékben kell számolni a tagság pénzeszközeivel. A takarékszövetkezetek tevékenységét tovább kell szélesíteni. Kirendeltségek, Betétgyűjtő pénztárak nyitásával elő kell segíteni, hogy a tagság pénzügyi szolgáltatásait, lehetőleg lakóhelyéhez közel kaphassa meg. A lakásfenntartó szövetkezetek mellett megyénkben is ki kell alakítani a lakásépítő szövetkezeti formát. Elő kell segíteni, hogy a tagság az épület tervezésétől a beköltözésig részt vehessen lakásának létrehozásában. Megválaszthassa a neki megfelelő terveket, észrevételezhesse a kivitelezés hiányosságait. Szükséges, hogy a már működő lakásszövetkezetek épületeinek javítására, állagának fenntartására javító-karbantartó részlegeket hozzanak létre és biztosítsák, hogy a megfelelő munkák időben kerüljenek elvégzésre. EZEK a GONDOK és feladatok adják a kongresszust előkészítő munkák tartalmát. Ezek megoldásának jegyében készülnek az akcióprogramok. E célok megvalósítására, állásfoglalások kialakítására és rögzítésére kapnak megbízást azok a küldöttek, akik a megyei küldöttértekezleten és azok a kongresszusi küldöttek, akik a VII. kongreszszuson képviselik „megyénk ” osztási szövetkezeteit. SALAI HÍRLAP Oklevelek átadása a Marxizmus— Leninismus Esti Egyetemen Bensőséges ünnepségre került sor tegnap délelőtt Zalaegerszegen, a megyei pártbizottság földszinti nagytermében. Az MSZMP Marxizmus— Leninizmus Esti Egyeteme szakosított tagozatának ez évben végzett osztályainak hallgatói kapták meg a főiskolai oklevelet. Az ünnepséget Török Károly, a Zala megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságának vezetője nyitotta meg, majd Tóth Lajos, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a szakosított tagozaton végzetteket. Mint mondotta, a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén 1963 óta működik szakosított tagozat, s jelenleg —az idén államra vizsgázottakat is beszámítva — 138-an rendelkeznek megyénkben a szakosított tagozat főiskolai oklevelével. — Nem volt könnyű munka mellett, a szabad idő felhasználásával négy éven keresztül, illetve a hároméves tagozatot is sokaknál beszámítva, hét éven keresztül tanulni — mondotta Tóth Lajos elvtárs —. Hogy miért tanultak? Csakis azért, hogy alaposabb tudással munkájukban jobb eredményeket érjenek el, jobban teljesítsék feladataikat Céljuk az, hogy a társadalmi fejlődéssel lépést tartsanak.. . Felhívta a figyelmet arra, hogy ez az oklevél kötelez. Mindenki érezze kötelességének a marxizmus—leninizmus szellemében való gondolkodás szélesítését, hogy egész népünk minél előbb e Haladó eszme szellemében éljen, dolgozzon A köszöntő szavak után Tóth Lajos elvtárs átadta a 46 végzős hallgatónak a főiskolai oklevelet. Ezúttal először végzett a szakosított tagozaton a nagykanizsai osztály. A két csoportból hatan: Tatár Lajosáé, Müller Imre, Pécsi Jenő, Szalai Dezső, Németh Imre és Lázár Tibor vörös oklevelet kapták kiváló tanulmányaikért, szorgalmukért. Az ünnepség baráti beszélgetéssel ért véget. Müller Tibor átveszi a vörös oklevelet . (Kiss Ferenc, felvétele.) Folyamodni? A vállalati kollektív szerződés, ami a kezembe került, ihletett szavakkal emlékezik meg a régi dolgozók, vagyis a törzsgárda megbecsüléséről. Közli azt is, hogy tíz-tizenöt-húszévi munka után bronz, ezüst- arany jelvényt kapnak az arra érdemesek, az arany jelvényhez nyomatékul még ezer kemény forintot is. Ez igen, gondolná az ember, itt aztán megbecsülik azokat, akik hűségesek voltak a vállalathoz. Aztán kiderül, egyetlen mondatból, hogy szó sincs megbecsülésről. Pusztán formalitásról — ha máshol is van törzsgárda jelvény, akkor miért éppen ennél a vállalatnál ne lenne? Meg egyébként, a vállalat vezetőit különösképpen nem érdekli, hogy ki, mióta dolgozik a gyárban. A kollektív szerződés szerint ugyanis a törzsgárda tagságra jogosult „megfelelő időben köteles folyamodni a tagságért, s annak megadásáról a vállalat vezetősége, a mozgalmi szervekkel egyetértésben dönt.. „Hisz nem gyönyörű?” — mutatott rá erre a pontra az a dolgozó, aki a kollektív szerződést —, mint afféle díszpéldányt — elém tárta. Mérgesen és felháborodva, s mindjárt hozzátette:• ő bizony a büdös életben nem lesz törzsgárdatag. Mert igaz ugyan, hogy már huszonhat éve ugyanott dolgozik, de folyamodjon az jelvényért, meg az ezer forintért, akinek nincs önérzete. Mert micsoda dolog az, ha az embernek magának kell felhívni a főnökök figyelmét a saját érdemeire? És micsoda megbecsülése az a régi dolgozónak, ha az illetőnek magának kell folyamodnia a megbecsülésért? Ha a vállalat vezetői maguk nem tudják, hogy ki a törzsgárdatag és ki nem, akkor ez a megbecsülés formális. Tulajdonképpen azt takarja, hogy nem becsülnek ők senkit, legfeljebb a saját adminisztrációs nehézségeiket. Bizony, rejtélyes e kollektív szerződés készítőinek gondolkozása. Sajnos azonban nem egyedülálló. Nagyon sok olyan vezető van, aki a beosztottjaiban csak „munkaerőt lát." Egy csavart a gépezetben, amivel nem kell törődni. Legfeljebb akkor, ha valami baj van vele. No, már most, azért ember az ember, hogy megmondja, ha valami baja van. Következtetés: aki nét szól, az nem szorul segítségre, támogatásra, vagy esetleg megnyugtatásra. Aki hallgat, azzal nem kell törődni! Sok ilyen eset van, Ígyderül ki aztán, hogy némely helyen sorra „megbolondulnak” a régi dolgozók. Évekig ott dolgoztak, s egyszerre csak kezdik elhagyni a munkahelyüket. Biztosan más gyárat a hibásak benne, mert csábítják az embereket. No, persze létezik munkáscsábítás is. De létezik az is, hogy némely üzemtől, vállalattólvalósággal eltaszítják az embereket. Nem törődnek velük. Márpedig az emberi természet olyan, hogy — legalább is a többség —, még akkor sem szívesen tálalja ki a problémáit, ha mások felhívják erre. Ha senki nem kérdezi őket, ha nem veszik észre, hogy valami bajuk van, akkor különösen hallgatnak. És megtalálják a megoldást maguk. Egyedül, s nem egyszer annak az üzemnek, vállalatnak a rovására, amely magukra hagyta őket. A vándormadarakat védem? Dehogy. Az igazság az, hogy az emberek többsége nem vándormadár; most egyébként is azokról van szó, akik hosaszú ideje ugyanazon a munkahelyen dolgoztak, s látszólag hirtelen úgy érik, hogy elegük volt, másutt jobban boldogulnak. A hirtelenség csak látszólagos. Sokszor hosszú éveken át érlelődik a döntés. Ami pedig a vándormadarakat illeti, sokukból, különösen a fiatalokból soha nem lett volna az, ha már első munkahelyükön bizalommal, segítőkészséggel, — mondhatnám, — szeretettel közeledtek volna ’feléjük. Különböző botrányos ügyek kapcsán gyakran kiderül, hogy az illetőről a munkahelyén semmit nem tudtak. A közvetlen felettesek, a munkahelyi kollégák ilyenkor ijedten, sokszor szinte megdöbbenéssel mondják a televízió kamerák vagy az újságírók előtt, hogy ha a szóbanforgó munkatárs hozzájuk fordul, segítettek volna. De hát miért kell megvárni, hogy valaki szóljon? Miért kell „folyamodáshoz" kötni az emberekről való gondoskodást vagy a törzsgárda tagságot? Micsoda bürokratikus, kificamodott gondolkodás ez! Miért nem számolnak a vezetők például előre azzal, hogy az új embereknek egy új munkahelyen szinte törvényszerűen problémái adódnak. Miért nem mennek ők oda hozzájuk, miért nem ők nyújtanak először kezet? Az új ifjúsági törvény végrehajtási utasításában a kormány elrendelte, hogy az új munkába állókra öt esztendeig a személyzeti, munkaügyi osztályoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk. Meg kell kérdezniük a fiatal dolgozókat, hogyan vannak megelégedve, módot, kell nyújtani arra, hogy előadják véleményüket, javaslatukat, s azokat figyelembe kell venni. Remek rendelkezés ez, s nagyon jó lenne, ha nem válna formális kötelezettséggé. Olyanná, mint amilyenné a kiindulókéntúl említett vállalati kolletív szerződés formálta a törzsgárda tagságot. Ne kelljen ..folyamodni”. Mindenki kapja meg, ami neki jár, ami megilleti. Már csak azért is, mert az üzemek, vállalatok csak így kaphatják meg dolgozóiktól, amit viszont cserében elvárhatnak tőlük. *I. Tízezer méter furat terven felül a szegedi szénhidrogén medencében A szegedi szénhidrogén medence egyre nagyobb szerepet tölt be az országos kőolaj és földgázprogramban. Jelenleg már száz négyzetkilométer kiterjedésű területen eddig 450 kutat telepítettek. A medence legjelentősebb részén — az algyői mezőben — már korábban befejezték az úgynevezett felső-pannon korszakbeli szénhidrogén telepek kutatását, s az elkészült készletbecslési, illetve művelési tervek alapján gyors ütemben folytatják a feltáró fúrásokat. Ezek többsége a viszonylag a legolcsóbban kitermelhető 2100 méter körüli mélységekbe hatolt. Az algyői mellett legjelentősebbnek ígérkezik a kiskundorozsmai terület. Ott nemrégiben 3000 méter körüli mélységű kutat fúrtak, s ebből napi ötven köbméter jó minőségű olajat nyertek. Hazánkban eddig ilyen mélységben még nem akadtak hasonló termelékenységű kútra. Ezzel együtt az év első háromnegyedében 103 000 méternyi furatot készítettek, s így több mint tízezer méterrel teljesítették túl időarányos tervüket. Különleges teljesítménynek számít az ország eddigi „legferdébb” — a felszíni fúrásponttól legjobban eltérített — kútjának mélyítése. Ez a kút az árterületről a Tisza medre alá hatol. Fúrását rövidesen befejezik. A mélypontja 730 méterre tér majd el a felső fúrásponttól. A „ferde kutakkal” a folyó alól termeli ki a szénhidrogéneket. Sikeresen folytatták a medencében a tavaly megkezdett újfajta fúrás-sorozatot, az úgynevezett szelektív-, vagy kettős kutak rendszerének megteremtését is. (MTI) 5