Zalai Hírlap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-11 / 84. szám
1973. április 11. A Bartók Béla Táncegyüttes nyerte az Zalai Kamaratánc Fesztivál nagydíját Vasárnap délelőtt Zalaegerszegen a Megyei Művelődési Központ Színháztermében ünnepélyes keretek között fejeződött be az V. Zalai Kamaratánc Fesztivál, amelyen az ország tizenkét élvonalba tartozó együttese vett részt. A versenyprogramot két kategóriában — folklór és dramatikus táncok — már szombaton bemutatták az együttesek. Délelőtt a folklór, délután a dramatikus versenyszámok peregtek a színpadon. Vasárnap délelőtt fél 10-kor nagy számú érdeklődő jelenlétében hirdetett eredményt a zsűri. A bíráló bizottság döntését dr. Körtvélyes Géza kandidátus, a Magyar Táncművész Szövetség elnöke, a zsűri elnöke ismertette, s ő nyújtotta át a díjakat a jutalmazott együtteseknek, táncosoknak, koreográfusoknak, zeneszerzőknek. A magyar néptánchagyomány változatos, művészi feldolgozásáért, korszerű, tömör megfogalmazású koreográfiák példásan kidolgozott előadásáért, az összteljesítmény együttes értékelése képpen a verseny nagydíját, a vártdorserleget és értékes műtárgyat, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete ,.Bartók Béla” Táncegyüttesének ítélte a zsűri. A XI. díjat, vándorserleget és ugyancsak értékes műtárgyat a Vasas Művészegyüttes tánckarának ítélte a zsűri a következő indoklással: a különböző versenyikoreográfiákban, elsősorban a dramatikus kategória két versenyszámában az együttes és koreográfusai igen jelentős teljesítményt nyújtottak: a népi tradíció korszerű és fantáziadús feldolgozásában és művészi értékesítésében értek el komoly eredményt. A III. díjat, — vándorserleget és értékes műtárgyat — a zsűri a HVDSZ Bihari János Táncegyüttesnek ítélte, az együttesnek mindkét kategóriában nyújtott magas színvonalú teljesítményéért. A bíráló bizottság az egyéni díjak számát a magas színvonalú teljesítmények alapján eggyel megemelte. Az első koreográfiai díjat, vándorserleget és 5000 forintot Györgyfalvay Katalinnak, a Vasas Központi Művészegyüttes koreográfusának ítélte oda a Kain és Ábel című táncjátékáért. Három egyenlő összegű 4—4 ezer forintos második díjat kapott Novák Ferenc, a Bihari János Táncegyüttes, Szigeti Károly, a Vasas Központi Művészegyüttes és Tímár Sándor, a Bartók Béla Táncegyüttes művészi vezetője. A zeneszerzői díjak közül a zsűri az első díjat, vándorserleget és 5000 forintot Draskóczy Lászlónak, a Volán Népi Együttes zenei vezetőjének Leányisirató című kompozíciójáért, a második díjat, vándorserleget és 3000 forintot Balázs Árpádnak (Csepel Táncegyüttes) Varjak című művéért ítélte oda. A szólótáncosi díjak közül a 2500 forintos első díjat Erdélyi József, a Bihari Táncegyüttes tagja kapta a Verbunk és a Katonakísérő című számok szólóprodukciójáért. A 2000 forintos második díjat Takács Imrének, a Vasas Táncegyüttes tagjának ítélte a zsűri a Kain és Ábel című kompozíció Kain szerepében nyújtott teljesítményéért. Az 1500 forintos harmadik díjat Beliczai Árpád, a Bihari Táncegyüttes táncosa kapta a Kállai kettősben nyújtott teljesítményéért. •A bíráló bizottság javaslatára a Népművelési Intézet elismerő oklevéllel jutalmazta Galambos Tibort, az Erkel Ferenc Művészegyüttes művészeti vezetőjét, a Vadrózsák Táncegyüttest, a volán táncegyüttest és a Zalai Táncegyüttest. Két különdíj is szerepelt a jutalmak között. Mindkettőt a Zalai Táncegyüttes nyerte. Az SZMT különdíját Andor Imre, az SZMT kulturális bizottságának vezetője, a KISZ Zala megyei Bizottságának különdíját Bíró László, a KISZ megyei bizottságának munkatársa adta át. A szombat esti díszbemutató közönségdíját a Zalai Táncegyüttes, a vasárnap délelőtti díszbemutató közönségdíját a Bartók Béla Táncegyüttes kapta. A zsűri elnöke átadja a nagydíjat a Bartók Béla Táncegyüttes vezetőjének, Tímár Sándornak. Tisztánc. Részlet a Zalai Táncegyüttes műsorából (Kiss Ferenc felvételei) A Baki Állami Gazdaság kilimáni húsüzemeelvesz húsipari szakág betanítón munkásokat. 44 órás munkahét. Szabad szombat és munkásszállás biztosító. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni a húsüzem vezetőjénél. 1347 3? A MAI HÍRLAP Mozog a Föld? Nem szeizmográf az ember, hogyan is érezhetné meg öreg Földünk legparányibb mozgásait? Pedig a Föld, Nagykanizsán, a Hevesi Sándor utcában már egy éve szinte egyfolytában mozog. Egy éve történt, hogy a nevezetes utca 4 yB számú házának egyik harmadik emeleti lakásában váratlanul leszakadt a menynyezeti vakolat. A szobában szerencsére senki sem tartózkodott, baleset nem történt, így hát a dolog feledésbe is merült. Egészen az újabb ,,égszakadásig”. A négy lépcsőházas épület lakói az elmúlt időszak alatt ugyanis egyremásra zörgettek be a házfelügyelőhöz, az IKV-hoz gyors segítségért, mert csaknem az egész mennyezet a nyakuk közé hullt. Az illetékesek — mint hírlik — sokáig az energiájukat fékezni nem tudó gyerkőcök’*« gyanakodtak, akik állítólag irgalmatlan és állandó jellegű vágtájukkal veszélyeztetik az egyébként rendkívüli módon időálló vakolást. .. A minap azonban megdőlt ez az elmélet. Mert mi történt? Leszakadt egy negyedik emeleti előszoba mennyezete! Namármost! Tudvalevő, hogy a Hevesi Sándor utca és számú ház mindössze négyemeletes, s modern nevelés ide, modern nevelés oda, a szülők egyelőre még nem engedik a háztetőre játszani a gyermekeiket. Mégis a Föld mozogna a nevezetes épület alatt? Vagy netán esetleg a vakolással van a baj? A kérdés módfelett izgalmas, s a lakók természetesen sürgős választ várnak rá. Márcsak azért is, mert egy idő óta behúzott nyakkal, s lehetőleg a mennyezeteken mutatkozó repedések „bűvkörén” kívül elhelyezkedve gubbasztanak otthonaikban, semleges területre mentik fekhelyeiket ,s félnek. Mert igaz ugyan, hogy eddig nem okoztak balesetet a lezúduló vakolatfelületek, de nem mindenki a szerencse fia.. Függelék: az épület mindössze három és fél esztendős. Fürdőfalu ZALABAJKOS neve, híre rég átlépte már a megye, sőt az ország határát is, hiszen a szezonban külföldi rendszámú gépkocsik tucatjai sorakoznak a fürdő parkoló helyén, s mind több és több idegen szó hallatszik a pavilonok előtt is. A szomszédos községekben azt mondják: szerencséje volt Karosnak a vízzel... Valóban, szerencse dolga is, hogy hol bukkannak gyógyító hatású vízre, hiszen előnyét a község egésze látja, de a fürdő gondokkal is jár. A község utcái az elmúlt egy-két év alatt jelentősen megváltoztak. Takarosak, csinosak a házak. Egy idős nénit szólítottam meg, aki a ház előtti járdát takarította: milyen előnyt jelent nekik, falubelieknek a fürdő? — Sok az idegen — válaszolta. — S ez mit jelent? — Olyan ez nyáron mint egy város — eredt meg a nyelve. — Jönnek az idegenek, hogy adjunk szállást. Persze akinek van kiadó szobája, az kiadja, az idegenforgalomnak. Vannak a fürdősők között, akik a szálláson kívül reggelit és vacsorát is kérnek. ★ HORVÁTH JÓZSEF tanácselnök vállára különösen sok gond nehezedik. Érzi, tudja ő is, hogy a községnek lépést kell tartania a fürdő fejlődésével, s azokkal az igényekkel, amelyeket a vendégek támasztanak. — Nemcsak előnyei vannak a fürdőnek, mint amilyen a foglalkoztatás, hanem kötelezettségek is járnak vele. Áruházra, egyéb szolgáltató egységekre lenne szükségünk, de ezen a téren nem tudunk lépést tartani az igényekkel — mondja. — A fürdő egy kicsit átalakítja a falut. Igaz, elvonja a mezőgazdaságtól a munkaerő egy részét, de vonz is vissza olyanokat, akik korábban másutt találtak munkalehetőséget. Pedagógusgondunk megoldott. Egy év alatt négy pedagógus kért házhelyet a letelepedéshez, állatorvosunk házhelyet vásárolt családiház - építési szándékkal. " A miértre azok a számok adják meg a választ, amelyek a fürdő forgalmát tükrözik. 1971-ben 182 ezer személy fordult meg a füdőben, negyvenezerrel több, mint egy évvel korábban. Az idén a tervek szerint ez a szám további húszezerrel növekszik. Volt nap, amikor a gépkocsik száma a háromszázat is meghaladta. A vendégek ellátása, kiszolgálása azonban nem felelt meg minden alkalommal a követelményeknek. Előfordult, hogy nyolcezer fizető vendég tartózkodott a fürdő területén, s délelőtt tíz órára már minden hűsítő ital elfogyott, üresek voltak a pecsenyesütők, büfék hűtői, s akadozott az ivóvízellátás is. — Az ilyen dolgok jelentik a gondot — jegyzi meg a tanácselnök. ÜGYES GÉPEK szorgoskodnak a faluba vezető úton. Javítják a Zalaapáti—Galambok közötti utat. De a község is szépül. Valamennyi utcában járda van, kevesek az utcák, s megtörtént a közművesítés is. És megépült az első emeletes magánház a községben, s ezt bizonyára követi majd a többi is. A hegyoldal pincéi is gondozottak, szépek, versengenek a környezettel. Ú., csillogó képet kap ez a település a fürdő révén, s mögötte a kulturáltabb életmódra való törekvés munkál. Buni Gén —hl — Poldini úr Ritkán adódik hasonló alkalom a televízióban két magyar írói attitűd összevetésére, két egymástól eltérő világnézet, szellemi beállítottság érzékelésére, mint most, hogy egymást követő napokon mutatták be előbb Goda Gábor: Poldini úr című regényének, majd Szép Ernő két egyfelvonásosának egyformán kitűnően rendezett tévéjáték változatát. A fanyar humor, az elegáns stílus mögött, amely mindkét írót jellemzi, pontosan kirajzolódott a radikális antikapitalistából harcos szocialistává lett Goda Gábor és a romantikus széplélek, mindvégig polgári Szép Ernő írói profilja. Az egyik a meggyőződés indulatával, gyilkos szatírával fordul a kispolgári gondolkodás és magatartásforma ellen, a másik megbocsátó derűvel, nosztalgiával és együttérzéssel szemléli hőseit, s nem kíván a társadalmi harcokba bonyolódni. Ebből adódik, hogy amíg az egyik ügy szórakoztat, hogy indulatokat vált ki és aktív együttgondolkodásra serkent, addig a másik semmit sem kér, csupán a kellemes időtöltés gyönyörűségét kívánja nyújtani. Nagyrabecsülendő dolog ez természetesen és nem vitás, hogy Szép Ernőnek, a polgári írónak, a toll ritka művészének, a lélekrajz avatott mesterének van és lehet helye a televízió műsorán. (Különösen, ha műveit olyan rendező viszi filmre, mint Ádám Ottó és alakjait olyan színészek testesítik meg, mint Darvas Iván, Szemes Mari, illetve Dégi István, Schütz Ila és Fónay Márta.) De az is igaz, hogy mindenekelőtt olyan műveket várunk a televíziótól, amelyek mondanak is nekünk valamit, tehát olyanokat, mint a Poldini úr. A politikai semlegességet művészi tökéllyel művelő kispolgár típusát rajzolta meg az író a címszereplő alakjában. Egy mámár nagystílű filisztert, aki csodálatra méltó és valóban zseniális ügyességgel lavírozik a történelem scillái és caribdiszei között és még az olyan kiélezett helyzetben is, mint amilyen az 1958-as ellenforradalom napjai voltak, meg tudja őrizni saját, egyedül helyesnek tartott,se hideg, se meleg függetlenségét. Ez a tökély persze ritka, de azért valószínűleg kevés olyan tévénéző akadt, aki Poldini úr egyegy „bölcs” gesztusában, gondolatában, mondatában ne ismert volna rá valakire a szomszédságából, a munkahelyéről, a családjából, vagy éppen — önmagára. A semlegesek, a „megfigyelők”, a színt nem vallók ilyen és olyan típusai ugyanis itt jár-'l nak közöttünk. Ennek a maga- tartás-, sőt életformának külön- féle megnyilvánulásaival nap, mint nap találkozunk. Bizonyos „sikeremberek" példái csábító kísértésnek tesznek ki bennünket, hogy más körülmények között, más formában természetesen, mint az ellenforradalom idején, legfőképpen azonban a ..ne szólj szám, nem fáj fejem” keserű „igazságának” leplébe burkolózva vonjuk ki magunkat a valóság újra, meg újra szintvallást követelő kérdései elől. Becsületes emberek vagyunk, persze, valamennyien, ahogyan Poldini úr is a maga módján becsületes volt. Ráadásul az élet kérdései manapság már nem az élet és a halál alternatíváját vetítik elénk, mint Poldini úr elé, hanem csupán a társadalom velünk gyorsabb, nélkülünk lassúbb előrehaladásának csak odafigyeléssel felismerhető alternatíváját, s ezért kívülállásunk, semlegességünk lelepleződése nem fenyeget. A bennünk, mindannyiunkban élő Poldini úrral tehát mi magunknak kell megvívnunk saját harcunkat. A külső segítség a körülmények javítása lehet, bennünket körülvevő általános légköré, amely a színtvallást segíti a langymeleggel szemben, a pártosságot a semlegességgel szemben és a pozitivizmust minél kevesebbszer készteti széllel szembeni állásfoglalásra. Goda Gábor regénye Gaál Albert rendező kezében és főleg a címszereplő Tomanek Nándor színészi remeklése következtében is az év eddigi legjobb tévéjátékává lett. Tomanek újabb pompás teljesítménye nem meglepetés, hiszen ma már aligha vitatható, hogy csak a legjobbakkal összemérhető jellemszínészünk, akinek ráadásul különös érzéke van a groteszkhez, az afféle gyarlóságukban nagystílű hősök ábrázolásához, mint amilyen Poldini úr, vagy a nemrég látott Máriássy-film, az Imposztorok Dobozjánja volt. Mellette a többi szereplő teljesítménye elhomályosult, de általában jól szolgálták a tévéjáték mondanivalójának kifejtését. A hét további műsorai közül halványan emlékszünk Az őr című, Moravia novellából készült olasz filmre. A 70 éves Obrazcov bájos műsora viszont kedves emlékünk marad. A Tizenhatezer kilométer című riportfilmnél valamennyien nagyon örültünk annak, hogy az MRT szimfonikus zenekara ilyen hasznos követe volt a magyar kultúrának az Egyesült Államokban. De ha már olyan filmes stáb kísérte el a zenekart útjára, mint amilyen a filmkészítők névsoránál kiderült, úgy a városról városra megismétlődésben már unalmas „nagyon jó volt” néző nyilatkozatok helyett, szívesebben láttunk volna többet — Amerikából. H. S. Melpomené és Thália randevúja a kanizsai úttörőházban Melpomené és Thália találkozott szombaton este a kanizsai Fabik Károly Úttörőház színpadának dobogóján. Az egyik szomorú, a másik kacagó álarcot tartott a közönség elé, s a közönség arca jó tükörnek bizonyult. A tragédia múzsáját életrekeltő diákok, a kanizsai Landler Jenő Gimnázium színpadának tagjai, megilletődött csöndet parancsoltak a közönségre, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium fiataljainak produkcióját pedig harsány nevetés fogadta. „Beérett” darabot mutattak be a landlerosok, hiszen nem most először játszották a Magyar Elektrát. Aki látta, hallotta már ezt a talpig feketébe öltözött kórust, aki felfigyelt már korábban is erre a törékeny, de erős, szenvedélyes és mégis pátoszmentes diák-Elektrára , az most újra felgyűlt néhány percre. Hogy miért? Nos, nemcsak a diákszínjátszók korukat meghazudtoló jó teljesítménye miatt... A diákszínpad Elektrája, Khrysothemise, Clytemnestrája, Parasitusa, Aegistusa és Orestese nemcsak játszott, hanem új nyelvet tanult és tanított. ..pesti Bornemissza Péter deák”, a magyar reformáció mozgalma utolsó nagy harcosának nyelvét, a Tragoedia szépséges, de számunkra szinte már elmondhatatlan nyelvét. A kanizsai diákszínjátszók kettős feladattal birkóztak tehát, amikor Bornemisszát mertek tanulni. A „Sophokles Elektraiaból nagyobb részre fordíttatott”. 1558-ban született dráma minden szavát, sorát olyan érzéssel mondták, hogy a közönségnek sem néma tanakodásra, sem kínlódó figyelemre nem volt szüksége — egyszeriben „ráérzett” a humanista műveltségű deák nyelvére. Egyszerűen nem lehet semmiféle műfajba besorolni azt, amit a szentesi Horváth Mihály gimnázium diákszínpada csinált. Nyers tréfákkal fűszerezett, népies bohózatot? Ballada-paródiát? Nos, a szentesiek műfaja mindenképpen a népköltészeten, főként a székely népballada világon alapul, csakhogy meghökkentő, sajátos, szinte modern értelmezéssel. De lássuk csak, mit is „művelt” ez a külföldet is megjárt, a tévében is szerepelt, híres diákgárda? Népviseletet várt az ember a „Mök kék házasodni”, a „Férde kéne menni” és az „Aki házasuljon fére” című műsorhoz. Fehérblúzos, sötétaljas lányokat, feketepulóveres fiúkat „kapott” ehelyett. S mégis a percek alatt ízes, népies „levegő” forrt, sistergett a színpadon, settenkedő, csípőrázó, hetykelegényes, lógó-orros mozdulatokkal ott élt, fált, táncolt és veszekedett az az ifjúság, amelyről ma már csak balladák, népdalok, rigmusok üzennek nekünk. De bizony nem sírtunk Görög Ilonán, nem sajnáltuk a Bagoly asszonyt, nem szomorkodtunk a „hótt” Bertelaki Lászlón, hanem szívből nevettünk rajtuk. Nagyszerű mimikával, mai, tizenéves fintorokkal, sajátos mozdulatokkal, kézben hordható olyan díszletekkel, amelyekre ákom-bákom betűkkel ráírták, hogy micsoda — szóval megannyi érdekes jelzéssel, ízig-vérig maivá is tették a mába mentett népművészetet, a szentesi fiatalok. Horváth Itók.