Zalai Hírlap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
1972. május 14. Túl a megpróbáltatásokon Lajra egyenesben a zalaegerszegi MEZŐÉP Alaphiány, veszteség. Ez jellemezte a zalaegerszegi Mezőgazdasági Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat 1970. évi gazdálkodását. A 863 ezer forint alaphiányt tetézte a revizorok által feltárt további 400 ezer forintnyi veszteség. A kettő együttvéve jóval meghaladta az egymillió forintot. Több ok következményeként válságba került a vállalat. Az ok azóta ismertté vált. A kapacitás lekötése soha nem okozott olyan nagy gondot, mint 1970-ben. Tekintélyes mértékben csökkentek a mezőgazdasági beruházások, hat hónap eltelte után is kapacitásuknak csupán egyharmada volt lekötve. Új munkák után kellett nézni, számukra ismeretlen területen folytathatták tevékenységüket. Családi- és társasházak, boltok és különböző típusú raktárak építésére kaptak megbízást. Szinte az egész vállalatot át kellett szervezni, az új feladatokhoz igazítani szakipari részlegeiket. A megszokottól eltérő ügyvitelt kívánt a változó tevékenység. Kapkodás, fejetlenség volt tapasztalható. Váratlanul érte a mezőgazdasági beruházások kivitelezésére felkészült vállalatot az építőipari kapacitás keresletének nagy arányú csökkenése. A másik ok, hogy a kivitelezések teljesítésekor nem követték az ármozgást. A megyében nem volt még egy kivitelező, amelyik olyan olcsón dolgozott mint a MEZOÉP. Ezt a NEB egy későbbi vizsgálata is megállapította. — Akkor még dicsekedtünk e jellemvonásunkkal — emlékszik vissza Németh György, a vállalat igazgatója. — Csak később bántuk ezt. Még szerencse, hogy tagszövetkezeteink megértéssel siettek segítségünkre. Azon túl, hogy a veszteség fedezését vállalták, s rendelkezésünkre adták a hiányzó, de nagyon szükséges összeget, még számviteli munkánkat is jelentősen segítették szakembereik. Nálunk egyes számviteliek még az elmúlt évben is azt próbálták bizonyítani, hogy a vállalat nem életképes. A termelőszövetkezetek segítsége és végül az 1971. évi eredmény igazolta, hogy nem így van. Az elmúlt esztendőt 1,9 millió forint nyereséggel zártuk, miközben kigazdálkodtuk a megelőző év alaphiányát és veszteségét. Segítettek a tagszövetkezetek Egyéb megrendeléseik mellett az elmúlt évben újra előtérbe kerültek a mezőgazdasági beruházások. Időben lekötötték kapacitásukat, s kellően felkészültek a feladatok teljesítésére. Ennek egyik bizonyítéka a nagykapornak termelőszövetkezet beruházásának kivitelezése. A kezdést követő nyolc hónap elmúltával átadták a gazdaságnak a tehenészeti telepet. —A minden eddiginél jobb munkaszervezéssel, és ismét csak a tagszövetkezetek segítségét emelném ki, túljutottunk a megpróbáltatásokon — mondja az igazgató. — Nem véletlenül említem annyiszor a közös gazdaságokat. Mindenekelőtt a zalatárnoki, a zalaszentiváni, a nagykapornaki és a nemessándorházi termelőszövetkezeteknek köszönhető, hogy minden nehézségünk ellenére ma saját álló- és forgóeszköz állományunk megközelíti a 10 millió forintot, szemben az öt évvel ezelőtti 150 ezer forinttal. Tagjaink évente akár el is vihették volna a közös vállalat nyereségét, de gondoltak az általuk alapított vállalkozás fejlesztésére. A 10. évfordulóra készülnek Az igazgató szavaival élve túljutottak a megpróbáltatásokon. A tagok segítségével ezt sikerült kiállniuk, s most, 1972-ben újra egyenes útra térhettek. A vállalat ebben az évben ünnepli alapítása 10. évfordulóját, s legalább a tavalyi év eredményét megismételve kívánnak emlékezni az eltelt évtizedre. A jubileumhoz méltó munkához most már műszaki, termelési és számviteli feltételeik is adottak. Rajtuk, a vállalat valamennyi dolgozóján és vezetőin múlik, hogy milyen lesz az ünnepük. N. F. 1965-ben állította ki első ízben termékeit a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Zalaegerszegi Szállítógépgyár. Az idei kiállításra kerülő anyagok minden szempontból felülmúlják a korábban kiállított termékeket. Képünkön a kísérleti üzem szerelői többek között könnyű típusú görgőtárcsás szállítópályát csomagolnak, melyet a jövő hét elején szállítanak a kiállítás színhelyére. (Kiss Ferenc felvétele) Mit várhatnak ettől a vásárlók? 1975-re a könnyűipari vállalatok az eddiginél több mint 20 milliárd forinttal, nagyobb értékű árut bocsáthatnak piacra. Ezen belül a textilruházati cikkek hazai kínálata 40—42 százalékkal bővül. A cipőipar a mostani 36 millió helyett 52 millió pár cipőt gyárt majd, a bútoripar termelése pedig 50 százalékkal, 2,6 milliárd forintra nő. Nem közömbös az sem, hogy a papíripar korszerűbb és praktikusabb csomagolóanyagokkal könnyíti a termékek kulturált értékesítését. A LAKOSSÁGOT a legközvetlenebbül a textil- és a ruházati ipar rekonstrukciója érinti, ezért érdemes e programnál egy kicsit elidőzni. Mindenekelőtt számottevően növekszik a mesterséges — ezen belül a szintetikus — szálak mennyisége (az utóbbi csaknem a kétszeresére nő). Mindinkább sikerül majd kínálattal követni a kötöttáruk iránti növekvő igényeket. A kötött kelmék mennyisége 1955-ben alig haladta meg a 20 millió négyzetmétert. 1970- ben 70 millió négyzetméter volt, s 1975-re a terv szerint eléri a 140 millió négyzetmétert. A különféle új alapanyagok és technológiák következtében növekszik a kellemesen, praktikusan viselhető, könnyen kezelhető ruhaneműk mennyisége, választéka. (Hadd utaljunk itt a már ismert, jól bevált Fékonpressingekre, a tartós élű nadrágokra és a ragasztásos öltönyökre, hiszen a változás irányát ezek már jól jelzik). A rekonstrukció a textil- és ruházati ipar minden nagyobb vállalatát érinti ugyan, de 1975-ig nem lehet szó valamennyi gyár és üzem teljes rekonstrukciójáról, ez ugyanis 8—10 évet vesz igénybe. A ruházati ipar másik ágának, a bőr-, szőrme- és cipőiparnak a fejlesztésére 1975-ig 2,7 milliárd forint szolgál, s a beruházások fele már megkezdődött. A cipők minőségére érkező panaszok arra késztetik a cipőipart, hogy mindenekelőtt a termékösszetételt javítsák és új gyártási eljárásokat alkalmazzanak. Az új gépek lehetőséget adnak a választék teljesebbé tételére: a könnyű, hajlékony divatcipők, a tartós fröccsöntött talpú lábbelik és az olcsó, műanyag felhasználásával készült cipők megfelelő arányú gyártására. A REKONSTRUKCIÓBAN érintett alágazatok közül a legjobb eredményt eddig a bútoripar érte el. A közelmúltban adták át a Kanizsa Bútorgyár új üzemét, amelynek eredményeként a gyárból évi 300 millió forinttal nagyobb értékű lakberendezési cikk kerül forgalomba. Előreláthatóan még az idén termelni kezdenek a Zala, a Székesfehérvári és az Adria Bútorgyár új létesítményei, illetve a Budapesti Bútoripari Vállalat korszerűsített gyáregységei. A tervben foglalt célok megvalósítását segíti a vállalati tartalékok feltárása (a bútoriparban például a vállalatok hatékonyabban megvalósítható javaslatokat tettek, mint amilyenekre a program épült), a gazdaságtalan termékek termelésének visszaszorítása, amely részletes felmérés és többéves program alapján valósul meg, valamint a már meglevő gépek jobb kihasználása. Ugyancsak fontos eszköz a korszerű üzem- és munkaszervezési módszerek meghonosítása. A textil- és ruházati iparban felmérték az élőmunka hatékonyságát és azt, hogy milyen szervezeti, módszerbeli változtatásokkal növelhető a termelés. 35 vállalat készül fel a korszerű üzemszervezési módszerek alkalmazására, de másutt is alapvető kérdés a szervezés korszerűsítése. Több helyütt külföldi tapasztalatokat is hasznosítanak, s három helyen valósítanak meg a teljes vállalatot átfogó, úgynevezett „mintaszervezést”. A IV. ÖTÉVES TERV eddig eltelt szakasza tehát a könynyűipar számára a beruházási programok kidolgozásának, eldöntésének, elfogadásának és a megvalósulás kezdetének időszaka volt, mialatt — a gépek cseréje és az üzemek átépítése közben — 1971-ben 4 százalékkal nőtt az ágazat termelése. A tavaly befejezett néhány beruházás már az idén kedvezően érezteti hatását: nő a korszerű, divatos gyapjúszövetek, a szintetikus selyemszövetek, az ágyneművásznak, a mintás hurkolt jerségáruk és a kötöttáruk mennyisége, javul a választéka. Néhány év alatt pedig elérhető lesz, hogy a könnyűipari termékek vásárlásának nagysága nem a könnyűiparon múlik, azaz: ■nem azt vesszük, amit gyártanak, hanem azt gyártják, amit szívesen vásárolunk. S. G. LA, AZ HÍRLAP A nemzetközi kooperáció termékei a BIV-n A BNV Petőfi csarnokában az integráció, a szocialista országok nemzetközi kooperációja jegyében rendezik idei kiállításaikat a gépipari vállalatok. Különösen a szerszámgépipar kínál eladásra sokféle kooperációs terméket. A többi között a pályavezérlésű tárcsa esztergát, amelyet a szovjet partnervállalattal közösen gyártanak Magyarországon és a különleges pontosságú dugattyú-megmunkáló finomesztergát, amely a KGST szakosítás alapján az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország részére is hazánkban készül. A hosszúlejáratú magyar—csehszlovák megállapodás alapján immár sorozatban készülő körasztalok, a KGST országok igényei szerint kialakított gyémánttárcsás köszörűgépek, a magyar —szovjet műszaki-tudományos együttműködés alapján közösen kifejlesztett huzalgyártó gépsorok és gyors sodrógépek is várhatóan az idei vásár legkeresettebb termékei közé tartoznak. Az elektrotechnikai kiállítás az NDK-val közösen gyártott fázisjavító kondenzátoroktól a leningrádi Elektroszila gyár közreműködésével konstruált turbó-generátorokig, a mezőgépipar a bolgár és NDK közreműködéssel kifejlesztett kertészeti gépektől a növényvédő gépcsaládokig korszerű kooperációs termékek egész sorát állítja ki a vásáron. A legtöbb gépen és műszeren az a jelzés olvasható, hogy magyar—szovjet együttműködésben készült A két ország ipara közösen alakította ki és szakosítottan gyártja a legújabb számítástechnikai berendezéseket, izzólámpagyártó gépsorokat, szélessávú mikrohullámú berendezéseket, s nem utolsó sorban a telefonközpontokat, amelyeknek legfőbb piaca ugyancsak a Szovjetunió. A Mechanikai Mérőműszerek Gyára, a Videoton, az Elzett és az Egyesült Izzó és több más vállalat a Zsiguli gépkocsihoz gyártott műszerkészleteket állítja ki. Az idei kiállítás anyaga egyben azt is jelzi, hogy legfőbb termékeink exportját a 25 évvel ezelőtt aláírt magyar —szovjet gazdasági együttműködési megállapodás alapozta meg. A 25. évforduló alkalmából külön feliratok tájékoztatják a látogatókat a Szovjetunióval kialakult kereskedelmi kapcsolatokról, a Szovjetunió vásárlásainak egyre növekvő méreteiről. (MTI) i nt őszintén a gondokról ••rrrzozovonok -hétköznap Beszélgetés a Kőbányai Textil zalaegerszegi gyáregységében Csendes jubileumhoz érkezett a Kőbányai Textilművek zalaegerszegi gyáregysége. Két évvel ezelőtt történtek meg az első lépések a megyeszékhelyi üzem beindítására, s fél éve annak, hogy a tervszerű bővítés eredményeképpen bekapcsolódhatott a termelésbe a zalai telephely II. számú üzeme is, a Budai Nagy Antal utcában. A kívülről jövőnek a zaj szinte elviselhetetlen. A teremben megrekedt levegőben apró pihék úsznak, s lassan alászállva mindenre rátelepszenek. Az ajtó kilincsére, a gépekre, a szövőnők kezére. — 1970 novemberében jelentkeztem munkára — mondja az egyik szövőnő, Gergály Lívia. — Azelőtt Gutorsó idén dolgoztam az állami gazdaságban. A keresetem? 1600 forint körül van... Nem, nem változott azóta, amióta idejöttem. — Nem volt szokatlan, furcsa ez a szakma ? — Eleinte a nagy zaj borzasztó volt. De amikor Pesten tanultam a szakmát, azzal együtt megszoktam ezt a fajta „muzsikát’’ is. Azt mondja, ennél a munkánál különösen fontos a jó kedély. „Ha az ember ideges, semmi nem megy úgy, ahogy kellene, pláne egy ilyen nagy figyelmet kívánó mesterségnél. . — A három műszak? Bizony az sem tetszik. Volt úgy — míg ingáztam, a hogy reggel kilenckor értem haza és este hétkor már újból vonatoztam be, Egerszegre. — És most? — Albérletben lakom. Havi 300 forintot fizetek. — Én egy hónappal később mentem fel Budapestre, mint a többiek — kezdi Kiss Mária — és egy héttel később is jöttem vissza. Azelőtt? Az önkiszolgáló étteremben voltam hatórás. Kevés volt a pénz. — Most elégedett? — 1700 a fizetésem. Igaz, ez sem olyan sok, de ha egyszer nincs olyan munkahely, ahol többet adnának__ — Végzettsége? — Nyolc általános. Érettségi? Nincs és nem is lesz. Ha férjhez megyek, úgysem fogok dolgozni... — Talán már menyasszony? — Nem. De majd csak elvesz valaki... Amikor a gondokról, problémákról kérdezzük, először a levegő fülledségét említi. „Állandóan csukva vannak az ablakok, 10 gép mellől elmenni pedig nem olyan egyszerű. . — Nem könnyű munka ez... Ketten már elmentek, nem bírták. Igaz, a kezdéshez képest változott egypár dolog — öltözőt, fürdőt kaptunk, — de még így is van tennivaló. — Például? — Pesten nem tiltották meg, hogy az ember egy kicsit pihenjen. Itt még az ebédet is a gép mellett kell megenni és közben öt sorban tíz gépre ügyelni. Ott fent, ha egy segédművezető rossz szót mondott ránk, fegyelmit adtak neki, de itt... ? Horváth Valéria 18 éves. Rokonszakmából, a „kézművesektől” jött át a Kőbányai Textilhez, amint mondja, szintén a fizetés miatt. — Nagyon keveset kerestem. Naponta utazni Nemesapáti és Egerszeg között és akkor még maradjon is valami...? — Ismeri-e gyárának távlati tervét? __ ... — Mi lesz itt öt, esetleg tíz év múlva? — Nem tudom. Azt mondják, hogy még az idén elmennek a bútorosok, de ezt csak úgy hallottam... Riportalanyaink valamenynyien kendőt viselnek. Kendőt, mely eredetileg valamit védeni hivatott, de így, összehajtva, szinte a haj alá dugva vajmi keveset védhet. — Azt sem tudjuk minek kell. Csak kötelező. Pedig rövid a hajam... Bezzeg az egyik segédművezetőnknek nem kell hordani, pedig vállig érő haja van! Pesten se kellett hordani. Problémákat, gondokat említenek, melyek szinte minden gyár, üzem beindulásakor megtalálhatók, de az egyik fölöttébb érdekes: — Brigádokat szerettünk volna alakítani. Esetleg résztvenni egy-egy versenyben, hogy ne csak a nyolc óráért jöjjön be az ember... Nem lehet. — Hogy-hogy nem lehet. — Nem kaptunk támogatást, sőt egy kicsit ellenezték is. Ez a kijelentés elgondolkoztató, hiszen a brigádmozgalom eredményességét ma már senki nem vonja kétségbe. — Én gyors- és gépíró iskolába jártam, aztán el kellett jönnöm dolgozni — kezdi Simon Judit — de azt hiszem, nem fogok itt megöregedni... — Miért? — Először is idegölő, ahogy itt „kezelnek” bennünket, másodszor meg fájnak már a lábaim a sok állástól. — Feszítettek a normák is — szól közbe valaki. — KISZ-élet az van — említi Simon Judit — például nem régen társadalmi munkát végeztünk. Az új klímaházhoz építettünk csatornát... — Téglát is hordtunk... — Persze azért lehetne egy kicsit több összejövetel. KISZ- gyűlés vagy klubdélután — mondja Kiss Mária. Úgy tűnik — a dolgozók és bizonyára a vezetők is — szeretnének tenni valamit, hogy jobb legyen az üzemi légkör, érvényesüljön az üzemi demokrácia, — de talán még maguk sem tudják, hol is kezdjenek hozzá. A termelési eredmények jók, s állandóan nőnek. Nem ártana egy kicsit segíteni a másik területen is — javítani az üzemi közérzeten. Ezt ugyan nem mérik mutatókban, de... — Ha a zalaegerszegi üzem ötéves fennállásakor önöket keressük vajon itt lesznek-e? Gergály Lívia: — Igen. Kiss Mária: — Talán... Simon Judit: — Nem. Horváth Valéria: — Igen. Kéner Gábor Gergely Lívia Horváth Valéria Simán Judit (Balogh Mária felvételei)