Zalai Hírlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

1972. június 23. ZALAI HÍRLAP Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) zatoktól, ez szükségessé teszi a megyén belüli elosztás mód­ A fejlesztésről és a beru­házási tevékenységről szólva elmondotta a pénzügyminiszter, hogy az­ elmúlt évet — a ko­rábbi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jelle­mezte. Bővültek ipari és épí­tőipari kapacitásaink, javult a mezőgazdasági nagyüzemek technikai felszereltsége. 1971- ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növe­kedtek, mint a nemzeti jöve­delem termelése. A beruházási kifizetés 100 milliárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több. A beruházás területén még nem enyhült a feszültség és a befejezetlen beruházások állo­mánya az év végén az eszten­dő beruházási értékének 80 százalékát teszi ki. A folyó esztendő öt hónap­jának tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az idei be­ruházási színvonal a tervnek megfelelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vállalatok megértik és vég­rehajtják a hatályos intézke­déseket. Külgazdasági kapcsolataink alakulásáról szólva biztató kezdeti eredményként értékel­te, hogy az idén öt hónap alatt a behozatal a múlt év azonos időszakához képest csaknem 6 százalékkal csök­kent, míg a kivitel 26 száza­lékkal magasabb. Elemezte a szocialista és kapitalista relá­cióban folytatott külkereske­delmünk perspektíváit, s meg­állapította: jónéhány mezőgazdasági, élelmiszeripari termékünk külpiaci értékesítési lehetősé­ge kedvező. Tartósan export­képesnek ítélhető ezen belül különösen a vágómarha és a marhahús. A kormányszervek hosszabb ideje foglalkoznak a szarvasmarhatartás feltételeit javító intézkedések kidolgozá­sával. Az anyagi érdekeltség eszközeivel kívánjuk elérni, hogy a mezőgazdasági terme­lés oldaláról belföldön színvo­nalas tej- és tejtermékellátást lehessen nyújtani, marhahús­­exportunk pedig növekvő mértékben járuljon hozzá fő­­ szerének tökéletesítését és ru­galmasan működő tartalék­­rendszernek az alkalmazását, kés fizetési mérlegünk javítá­sához. Befejezésül a teendőkről szólt Faluvégi Lajos. Gazda­ságunk intenzív utakra való vezetésének feltétele a meg­levő kapacitások jobb kihasz­nálása. A vizsgálatok azt álla­pították meg, hogy a termelő kapacitások időbeni kihaszná­lása az elmúlt években nem javult. Sok területen a mo­dern, korszerű gépek, beren­dezések kihasználása nem megfelelő. A teljes műszakokban is je­lentős még a kapacitás­tarta­lék. Jobb szervezéssel, rugal­masabb vállalati bérpolitiká­val nagyon sokat lehet javí­tani a helyzeten. Valamennyi vállalatunk és szövetkezetünk együttes érde­ke a szerződéses kapcsolatok fejlesztése. Nagyobb előretar­­tás legyen a szerződésekben, a szállítás ütemezésében is több előrelátás. A kereskedelemnek jobb piacismeret mellett több kockázatot kell vállalnia. Az állami intézmények és a tanácsok számára most az a legfőbb igazodási pont, hogy tevékenységüket az ötéves népgazdasági terv alapján folytassák, mindennapi gaz­dálkodásukat pedig saját be­vételeik vagy a költségvetési támogatásuk keretei között tartsák. Kérem a tisztelt Országgyű­lést, hogy ezekkel a gondola­tokkal kiegészítve fogadja el az 1971. évi állami költségve­tés végrehajtásáról szóló je­lentést, és hagyja jóvá a be­terjesztett, törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter beszéde után Ollári István, a terv- és költségveté­si bizottság előadója ajánlotta elfogadásra a törvényjavasla­tot. Ezután szünet követke­zett. Szünet után az országgyű­lés Varga Gábornénak, az or­szággyűlés alelnökének elnök­letével folytatta munkáját. Weiszböck R­ezsőné, Győr- Sopron, Géczi János, Nógrád megyei képviselő után dr. Lu­kács János megyénk ország­­gyűlési képviselője emelke­dett szólásra, fordított eddigi termelői érde­keltség fenntartása mellett — az olyan kiemelt területeknek, mint pl. Zala, Somogy és Vas megye, — ahol a magas lét­számú szarvasmarhatartás jö­vedelemhiányos volta nem adott lehetőséget fejlesztési pénzeszközök képzésére, a szarvasmarhatartást szolgáló beruházások korszerűsítésére, illetve új korszerű telepek lé­tesítésére, a kormányunk ki­emelt beruházási támogatást nyújtson. A szarvasmarhatar­tás termelői érdekeltségének fokozására fordított összeg na­gyobb hányadát azonban min­denképpen az árban, — még­pedig legalább a sertés árának megfelelő átlagos nettó jö­vedelmet biztosító árban — javaslom realizálni. Ezek után a felszólaló a me­gyénknek ugyancsak nagy gon­dot okozó vízellátási problé­mákat ismertette, majd felszó­lalását e szavakkal fejezte be: " Az 1971. évi állami költ­ségvetésről szóló törvényja­vaslatot elfogadom és elfoga­dásra ajánlom. Ezután ebédszünet közvetke­zett. Ebédszünet után Apró Antal elnöklésével folytatta tanács­kozását az országgyűlés. Péter János külügyminiszter volt a következő felszólaló. Nem enyhült a feszültség a beruházás területén Dr. Lukács János felszólalása — A költségvetésről szóló jelentés, valamint az Országos Tervhivatal által a népgazda­ság 1971. évi fejlődéséről és a gazdasági munka 1972. évi első negyedévi tapasztalatai­ról kiadott tájékoztatók azt mutatják, — mondotta beve­zetője után — hogy a mező­­gazdaság és az élelmiszeripar területén is születtek nagyon szép és biztató eredmények. A mezőgazdaság egészén belül az állattenyésztés bruttó ter­melési értéke is mintegy hat százalékkal meghaladta az elő­ző évit, de a szarvasmarha-te­nyésztésben folytatódtak a ko­rábbi negatív tendenciák, a szarvasmarha-állomány to­vább csökkent. Hangsúlyozta, hogy csakis a termelői érde­keltség e téren történő hosszú­távú megteremtése adhat biz­tos alapot a szarvasmarha-te­nyésztés és tartás folyamatos növelésére. Mindennek különösen nagy a jelentősége Zala megyében, ahol a természeti adottságok folytán a megye mezőgazdasá­gának legfontosabb ágazata az állattenyésztés és ezen belül is a szarvasmarhatartás. Az Országos Tervhivatal tá­jékoztatója szerint a szarvas­­marhatartásban jelentkező problémák megszüntetésére és a termelői érdekeltség meg­teremtésére irányuló komplex intézkedések kidolgozása ugyan már folyamatban van, de mi­vel azt még részleteiben nem ismerjük, engedje meg a tisz­telt Országgyűlés, hogy ezzel kapcsolatban néhány javasla­tot tegyek. A tejtermelés fokozása ér­dekében — a tej felvásárlási árának általános rendezése mellett — nagy jelentőségű­nek tartanám, ha a gümőkór mentesítési akciónál bevezetett literenkénti 30 filléres felár­hoz hasonlóan, az egy tehén­re jutó átlagos évi tejtermelés mennyiségi növekedése után — a közfogyasztásra felkínált tej azonos arányú növekedé­sének figyelembevételével — a tenyésztő literenként szintén felárban részesülne. Ugyanis ezzel — az ország jobb tejel­látásának fokozása mellett — a szakszerű állattenyésztés egyik alapvető kritériumát, az egyedi kiválogatást, az utód­­ellenőrzést is az érdekeltség homlokterébe helyeznénk, vagyis fokozatosan kiszűrnénk az évi 1600—2000 liter tejet adó egyedeket, melyeknek tartása még kettős hasznosítás esetén sem gazdaságos. Javaslom továbbá, hogy a továbbtenyésztésre nem alkal­mas nőivarú állomány vágóra való értékesítésének korlátozá­sát meg kell szüntetni. Ennek fenntartása ugyanis csak a te­nyésztői munkát akadályozza, az állattartási kedvet csorbít­ja. Sem­ az iparban, sem a kereskedelemben, vagy egyéb ágazatban nem tartanak olyan árut, amelyet nem tudnak ér­tékesíteni. Miért akarjuk ezt megkívánni a mezőgazdaság­tól — amikor az — az érté­kesítés hiányán túl — azzal is károsodik, hogy a megter­melt takarmány egy részét az értékesíthetetlen áru tovább­­tartására fordítja! Javaslom, hogy a szarvas­marha-állomány növelésére olyan ösztönzőt kell kialakí­tani, amely az egységnyi ter­mőterületre vetített létszám­­növelést veszi figyelembe. Következő javaslatom, hogy — a természetes szaporulatra Péter János felszólalása — Azt a megbízást kaptam a kormánytól, hogy az ország háztartásának eredményeivel és hiányosságaival foglalkozó országgyűlési vita keretében beszámoltak a nemzetközi helyzet legújabb és legfonto­sabb eseményeiről, s ezekkel összefüggésben külpolitikai te­vékenységünkről. Az alapvető megállapítás az, hogy az 1971. évi gazdálko­dásunk is jól szolgálta az or­szág javát, s emellett a nem­zetközi életre is kedvezően hatott, — még hiányosságaival is. A nemzetközi viszonyok alakulása az elmúlt évben is kedvező feltételeket biztosí­tott az ország fejlődése számára — mondotta beveze­tőben, majd a Szovjetunió nemzetköi szerepéről szólt, ezen belül kiemelte, hogy a szovjet—amerikai viszony ja­vulása mindannyiunk közös ér­deke — s ezután így folytatta: — Figyelembe véve a Szov­jetunós és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak — ked­vező és kedvezőtlen értelem­ben egyaránt — jelentős ha­tását a nemzetközi élet egész területén, a moszkvai találko­zás hatásait is várhatjuk a mai nemzetközi élet minden területén — mondotta, s fel­hívta a figyelmet arra, hogy ezzel kapcsolatban nem sza­bad illúziók áldozataivá len­nünk. — A moszkvai találkozó, az ott elfogadott megállapodások sorozata, a megállapodások felszíne alatt rejlő sok lehető­ség kedvező hatása a ránk váró és általunk is formálan­dó események során csak akkor érvényesül, ha nem hagyjuk magunkat illúziókba esetten elkábulni, hanem kér­lelhetetlen harcokat vívunk, részben kompromisszumok ré­vén, új kedvező eredmények kivívásáért, az emberibb lét, a nemzetközi béke és bizton­ság javára, a harmadik világ­háború és ezzel a termonuk­leáris háború okainak és le­hetőségeinek kiküszöbölésével. Így tekintünk a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások várható következményeire a vietnami háborúval kapcsolat­ban is, mert annak hatásai ebben a vonatkozásban is megmutatkoznak. Mind a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság, mind a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­­badítási Front és a Dél-viet­nami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya meg­tette azokat a javaslatokat, amelyek alapján az Egyesült Államok tisztességes körülmé­nyek között, katonai tekintet­ben kivonulhat a háborús te­rületekről. Az Egyesült Álla­mok vietnami háborúja a vi­lágtörténelem leggaládabb há­borúja. Ha nem lenne mindez oly tragikus, ha nem okozná ezrek, tízezrek és százezrek véres tragédiáját, akkor azt kellene mondani, hogy az Egyesült Államok gúnyt űz az emberiség történetével. Azt lehet azonban — talán nem alaptalanul — remélni, hogy az Egyesült Államok legújabb tárgyalásai és más nemzetközi érintkezései során minden eddiginél jobban fel­ismerte vagy felismeri: mi­lyen javaslatokat kell tennie a fegyveres harcok megszün­tetése, a politikai rendezés ér­dekében, amelyek elfogadha­tóak lehetnek a vietnami felek számára; és azt is, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front minden mérvadó szempontot figyelembe vett a megoldásra irányuló javaslatai megfogal­mazásánál. A következőkben a közel­­keleti válsággal kapcsolatban megállapította: az idő Izrael agressziós magatartása ellen dolgozik, így van ez nemzet­közi jogi vonatkozásban, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének alapokmánya szerint is. Izrael a nemzetközi jog sze­rint mindaddig agresszor, amíg a megszállt területeket vissza nem adja, általános nemzetközi feltéte­lek alakulásával azok­ pedig a szocialista országok együttmű­ködésével. Megkezdte tanácskozását az országgyűlés nyári ülésszaka. Képünkön: Kádár János és Komócsin Zoltán az ülésterem­ben. • (MTI Fotó : Szebellédy Géza felv. — KS) Az európai kérdések értek meg leginkább a megoldásra — A jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai kérdések értek meg leginkább a megoldásra — folytatta. Az egész világra kiterjedő osztály­harc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek létre meg­állapodások és szerződések: a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság, Lengyel­­ország és a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közlekedésre nézve a Német Szövetségi Köztársaság, Nyu­­gat-Berlin szenátusa és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, valamint­ az európai ügyeket is érintő, a fegyver­kezési versenyt korlátozó egyezmény a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok között. Ezzel megnyílt a két Né­metország nemzetközi és egy­más közötti viszonya rende­ződésének lehetősége. Ennek a rendeződésnek a folyamata sajnos még mindig, a történ­tek ellenére sem halad előre kielégítően. A mi külpolitikánk további lépései tekintetében kormá­nyunk két kérdést vizsgál — folytatta. — Egyrészt a Né­met Szövetségi Köztársasággal a diplomáciai kapcsolatok Az európai biztonság ügyé­ben ismert, hogy mi a többi szocialista országgal együtt, már hosszabb idő óta készek lettünk volna a konferencia egybehívására. Kénytelenek voltunk azonban egyes nyu­gati partnereink magatartását figyelembe venni és ezért vár­ni arra, hogy ők is felkészült­nek érezzék magukat a konfe­renciára. Mi a konferencián abban a tudatban lennénk készek már ma, vagy holnap résztvenni, hogy az együttműködésre a biztonság megszilárdításáért már minden erő rendelkezés­re áll és a konferencia nem vallana kudarcot. Ennek elle­nére szükséges továbbra is a jóakaratú erők mozgósítása, hogy azok a kormányok, ame­lyek még nem értették meg a konferencia egyetemes szük­ségességét és hasznosságát, fel­ismerhessék, hogy saját ér­dekeltségük azt követeli meg, hogy a konferenciát hívják egybe. Napnál is világosabbá tette az európai konferencia egyetemes jelentőségét a na­pokban lezárult brüsszeli tár­sadalmi konferencia. Úgy felvételének,­­ másrészt az európai biztonsági konferen­cia előkészítésének a kérdé­sét. A Német Szövetségi Köztár­sasággal kapcsolataink jók. Úgy gondolom, hogy tulajdon­képpen egyikőnk sem hiányol­ja valamilyen nagy mérték­ben a diplomáciai kapcsolato­kat. Mi 1966 végén, 1967 ele­jén azon a válaszúton vol­tunk, hogy vajon előbb felve­gyük-e a diplomáciai kapcso­latokat és ezek alapján ren­dezzük a közöttünk levő prob­lémákat, vagy pedig előbb rendezzük a nyitott kérdése­ket, vagyoni kérdéseket stb. és azután vegyük fel a diplo­máciai kapcsolatokat. Bizonyos nemzetközi tapasztalatok alap­ján mi az utóbbi eljárás mel­lett döntöttünk. Ezt a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya érti és együttműködik velünk a kapcsolatok fejlesz­tésében diplomáciai kapcsola­tok nélkül is. Mi mindig azt az elvet képviseltük, s a Né­met Szövetségi Köztársaság képviselői általában meg is értették, hogy akkor vesszük fel a diplomáciai kapcsolato­kat, amikor ez a két ország érdekeit és az európai béke és biztonság ügyét egyaránt szol­gálja, gondolom, el lehet mondani, hogy soha a történelem során politikai kérdésben ilyen szé­les platformú nemzetközi és társadalmi front nem jött össze. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy a nemzetközi békét és biztonságot Európában és a világ minden más táján csak a földkerekség egész la­kosságának közös vállalkozá­sával lehet elérni. Ezután a fejlődő országok problémáiról szólt, majd így folytatta: — Kormányunk és általában országunk intézményei nem­zetközi tevékenysége aktív és sokrétű. A párt tizedik kong­resszusa így határozta meg nemzetközi feladatainkat, mi­nél kedvezőbb feltételeket biz­tosítani a szocialista építés számára. Mi tehát abban a fel­adatban élünk, hogy minél kedvezőbbek legyenek a nem­zetközi viszonyok a Magyar Népköztársaság számára. Ma­gyarország azonban nem el­szigetelten él, miként a világ egyetlen más országa sem. Ezért a mi életünk nemzet­közi feltételei összefüggnek az írüs politikánk alapvető törekvése a szó és a­lista országok egységének ápolása A világ mai helyzetében a nemzetközi feltételek kedve­ző vagy kedvezőtlen alakulá­sa döntő­ mértékben a szoci­alista országok együttműködé­sétől függ. Ha ez az együtt­működés töretlen lett volna, akkor ma nem kellene a viet­nami agresszió ügyeivel, a Közel-Kelet válságával és más tragikus kérdésekkel foglal­koznunk. A mi külpolitikánk alapve­tő törekvése a szocialista or­szágok egységének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatunkat te­kintjük fontosnak nemcsak a magunk érdekében, hanem az általános nemzetközi érdekek­nek megfelelően is. A népek barátsága —­ éppen úgy, mint az egyes emberek barátsága — nem valami statikus álla­pot, hanem elevenen lüktető élmény. Éppen ezért a barát­ságot állandóan gondozni kell illetve a barátság állandóan új és új élményeket, új meg új megnyilatkozási formákat követel. Miközben a szocialista or­szágok együttműködését igyek­szünk növelni, különös öröm­mel gondolunk az antiimperi­­alista harc kiváló hősének, a kubai nép vezetőjének, Fidel Castro elvtársnak a látogatá­sára. A magyar nép széles rétegeinek vele való találko­zásai közvetlen személyes él­ménnyé tették számunkra a kubai nép győzelmét, amellyel új történelmi viszonyokat te­remtett az amerikai féltekén. A továbbiakban a közvet­len szomszédainkhoz fűződő kapcsolatainkról szólt — amit nagyon jónak értékelt — majd beszédét így fejezte be. — A kormány népgazdasági tevékenysége a nemzetközi bé­ke és biztonság ügyét szolgá­ló terveket valósított meg, s reálisan vette figyelembe ter­vei kialakításánál a nemzet­közi erőviszonyokat; eredmé­nyeivel hozzá is járult a nem­zetközi viszonyok kedvező ala­kulásához. A kormány arról biztosítja az országgyűlést, hogy külpo­litikai tevékenységével minél kedvezőbb nemzetközi viszo­nyokat igyekszik biztosítani a szocializmust építő Magyar Népköztársaság számára. A továbbiakban dr. Dömö­tör János Csongrád, Rujsz Jánosné Vas, dr. Bognár Jó­zsef budapesti képviselő ka­pott szót, majd szünetet tar­tottak. A szünet után dr. Beresz­­tóczy Miklós elnökletével foly­tatódott az ülés. Vadkerti Miklósné Heves, dr. Marton Zoltán budapesti, Széles István Tolna, Kállai Árpádné Bács-Kiskun és Nagy Miklós Pest megyei képvi­selő felszólalását követően az elnöklő dr. Beresztóczy Mik­lós az országgyűlés csütörtöki ülését berekesztette. A képviselők ma délelőtt 10 órakor az 1971-es állami költ­ségvetés végrehajtásának vi­tájával folytatják munkáju­kat. (MTI) Szükséges továbbra is a jóakaratú erők mozgósítása 3

Next