Zalai Hírlap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

Cv'*­­ E héten lezárul a fogolycsere Vietnamban Saigont támadás a DIFK-ellenőrzés alatt álló területen Saigon (MTI). A DIFK szombaton, vagyis négy nap­pal a párizsi megállapodásban előírt határidő előtt, a VDK pedig vasárnap bocsátja sza­badon a háborúban fogságba esett amerikaiak utolsó cso­portját. A foglyokat Hanoi Gia­­­ám nevű repülőterén a négy­oldalú katonai vegyes bizott­ság, valamint a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizottság képviselőinek jelenlétében fog­ják átadni az amerikai félnek. Az amerikai foglyok utolsó csoportja átadásának ütemter­vében szerdai ülésen állapod­tak meg. Vasárnapig a két dél-vietna­mi fél is lezárja a kölcsönös fogolycsere utolsó szakaszát. ★ Több ezer saigoni katona, pán­célosok és bombázók támoga­tásával támadást indítottak a DIFK ellenőrzése alatt álló te­rület ellen Saigontól 45 kilo­méterrel északra. A támadás tényét a saigoni ■ katonai pa­rancsnokság jelentette be az­zal, hogy hadműveletet indí­tottak „az ellenfél által körül­zárt Rad­ Bap támaszpont fel­mentésére”. A támaszpont — mint a négyoldalú katonai ve­gyes bizottság DIFK-tagozatá­­nak vezetője már korábban közölte : a DIFK ellenőrzése alatt álló területen fekszik. Phnom Penh (AP): A kam­bodzsai felszabadító erők szer­dán két stratégiai fontosságú országútnál indítottak ered­ményes támadást a kormány­csapatok ellen és összesen négy állásukat foglalták el. A csatazaj Phnom Penhben, a fővárosban is hallható volt. A fegyvertény annál is jelentő­sebb, mivel a­­ Phnom Penh-i kormánycsapatok amerikai lé­gi támogatást élveztek. 2 Egyetértésre jutottak Helsinkiben a napirend második pontjában is Helsinki. (MTI)­ A helsinki nagyköveti tanácskozás mun­kabizottsága szerdán folytatta a tervezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet második napirendi pontjának, a gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés kérdé­seinek megvitatását és szer­kesztésre való előkészítését. A konzultáció ütemének fel­gyorsulására mutat, hogy a 34 érdekelt ország képviselői már a második teljes munkaülésen lényegében egyetértésre is ju­tottak. A szocialista országok elkép­zelését a második napirendi pont tartalmáról, illetve a kon­ferencián alakítandó szakértői bizottság feladattervéről Cseh­szlovákia terjesztette elő, míg az EGK-tagállamok vázlatát az NSZK ismertette. Mivel a két munkaokmány hasonló tartalmú pontokból állt, bizo­nyos leegyszerűsítésekkel ösz­sze lehetett egyeztetni őket és elvileg kialakult a téma hat pontból álló kerete. A konferencia köreiből szár­mazó értesülés szerint a má­sodik kosár anyagának általá­nos vitája és a vázlat írásba foglalása már a jövő héten be­fejeződhet. Az még nem tisztá­zódott, vajon a vázlat alapján a szerkesztést minicsoport, vagy a teljes létszámú munka­­bizottság végzi-e el. A minicsoport jelenleg dél­utáni üléseken foglalkozik az első napirendi pont politikai, illetve katonai vonatkozásai­nak megszerkesztésével. Meg­bízható értesülések szerint a földközi-tengeri térség bizton­ságának sajátos problémáival foglalkozó féllegális, külön minicsoportban az érdekelt or­szágok kidolgozták azt a for­mulát, amellyel ezt a kérdést bele szeretnék az első napi­rendi pontba foglaltatni. Észak-Írországban visszautasítják a londoni „Fehér Könyvet” London (MTI). Az észak­írországi „Fehér Könyv” kiadá­sa után 24 órával két állásfog­lalástól függött a brit kor­mány reformjavaslataival való együttműködés: az unionista szervezetektől , amelyeket összekapcsol a régi helyi tör­vényhozás helyreállításának követelése — és a katolikus szociális demokratikus és munkáspárttól. Miközben a katolikus párt, az SDLP még ülésezett Tyro­ne tartományban, az unionis­ta szervezetek megkerülték a hivatalos unionista pártot, s közölték, nem fogadják el Whitelaw javaslatait. Az unionisták belfasti ülésén 45 politikus és szervezeti ve­zető vett részt. A Stormont­­kastélyban „nem tudják elfo­gadni” a Fehér Könyvet, amely ugyan számukra is tartalmaz engedményt, de— mint mon­dották — „rejtett veszélyeket” is. Szombaton szerte Észak­írországban tüntetéseket szer­veznek az unionisták s ezek koordinálására akcióbizottsá­got hoztak létre. Az IRA „provói” negyedik napja gyakorlatilag tűzszüne­tet tartanak A titkos hadse­reg minden jel szerint a kato­likus lakosságra nagy hatással levő SDLF párt állásfoglalásá­ra vár. A bizonytalan tűzszü­netet bombák robbanása, sor­­tüzek törik meg Belfastban és az ír határ közel­ében. Unionista banditák legutóbb gép­pisztollyal kaszaboltak le ti­zenéves katolikus fiúkat. ^TELEX^g^LEX | TELEX | TELEX Gustav Heinemann, a Né­met Szövetségi Köztársaság el­nöke Giovanni Leone olasz köztársasági elnök meghívásá­ra szerdán délután hivatalos látogatásra Rómába érkezett. Az NSZK államfőjét elkísérte utazására Scheel külügymi­niszter. A délután folyamán megkezdődtek az államfők és a két külügyminiszter megbe­szélései. Viharos jelenetek közepette a török nemzetgyűlés alkot­mányjogi bizottsága szerdán délután elfogadta azt az alkot­mánymódosítást, amelynek ér­telmében további két évvel meghosszabbítják Cevdet Su­­nar köztársasági elnök meg­bízatását A módosítást támo­gatták az Igazságpárt és a Köztársasági Néppárt képvise­lői, vagyis a parlament 634 képviselője közül 432. ★ Baráti látogatásra szerdán M Moszkvába érkezett Szadam­ Husszein Takriti, az iraki Baath-párt helyettes főtitká­­ra, az Iraki Forradami Pa­rancsnoki Tanács elnökhelyet­tese. ★ Tanzánia szerdán külügymi­­nisztériumi nyilatkozatban vá­dolta Burundit, hogy katonai repülőgépei március 15-én bombatámadást intéztek há­rom, határmenti falu ellen. A légitámadás következtében 36-an vesztették életüket, 16 személy megsebesült — hang­zik a nyilatkozatban. ★ Brüsszelben szerdán magas­szintű tárgyalássorozat kezdő­dött az Egyesült Államok és a Közös Piac képviselői között a két fél közti vitás kérdések­ről. William J. Casey, a gazda­sági ügyekért felel­ős amerikai külügyminiszter-helyettes és Christopher Soames, az euró­pai közösségek bizottságának alelnöke. ★ ZALAI HÍRLAP 1973. március HL Megkezdődött a parlament tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.)­­ iparban foglalkoztatott mun­­­­kaerő fele, az ipar álló- és for­góalapjainak jelentős része, to­­­­vábbá itt valósulnak meg a központi fejlesztési programok,­­ s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike-másika egész iparágat képvisel — meghatá­rozó jelentőségük van a társa­dalom, a gazdaság fejlődésére. A megfigyelt vállalatok vál­tozatlanul az általánosan érvé­nyes gazdaságirányítási rend­szer keretei között működnek. Az általános tervezési és sza­bályozási előírások rájuk is egyértelműen vonatkoznak. A kijelölés önmagában nem je­lent jogcímet valamiféle kivé­teles elbánásra, költségvetési és hitelezési juttatásokra, mentesítésekre, engedmé­nyekre. Az a célunk, hogy a gazda­ságirányító szervek rendszere­sen és folyamatosan informá­ciókat kapjanak e vállalatok működéséről, gazdasági hely­zetéről, termelési, fejlesztési és üzletpolitikájáról, segítsék a vállalatok hatékony működé­sét, a néo®azdasági érdekek érvényesülését. Az általánostól eltérő mód­szereket fogunk alkalmazni az egyenként több ezer dolgozót foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek során valószínűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszervezésére, korszerűsítésé­re, amelyeknél a termelési struktúra átalakításához szük­séges anyagi eszközök kizáró­lag saját erőből nem biztosít­hatók. A Minisztertanács ha­tározata alapján a gazdasági bizottság kijelölte az érintett vállalatokat. Ezek a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz- MáVaG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, va­lamint a Beton- és Vasbeton­­ipari Művek. Ezután az energiagazdálko­dás helyzetéről, az alumínium program végrehajtásáról be­szélt, majd áttért a mezőgaz­dasággal kapcsolatos kérdések­re. Feladataink a mezőgazdaságban Az eredmények ismertetése után így folytatta: A következő években to­vábbra is fontos feladatunk a mezőgazdaság intenzív fejlesz­tése, a hatékonyság javítása. Eddigi eredményes munkánk bizonyítéka, hogy 1971-ben a mezőgazdasági termelés 9 szá­zalékkal, 1972-ben pedig újabb 5 százalékkal nőtt. A szántóföldi növények ösz­­szes termelése — különösen gabonafélékből — jelentősen magasabb a tervezettnél, míg a kertészeti ágak, a szőlő- és gyümölcstermelés elmaradnak a számítottól. A gabona­prob­léma után megoldottuk a kor­szerű kukoricatermelés egyál­talán nem könnyű gondjait is. A tervezettnél valamelyest gyorsabb ütemű az állatte­nyésztés növekedése. A túltel­jesítést elsősorban a sertés- és a baromfitartás örvendetes fejlődése teszi lehetővé. A szá­mítottnál kedvezőbb sertés­­helyzet a lakosság húsfogyasz­tásának az előirányzottnál gyorsabb növelését biztosítja. Nagyon fontos feladatunk az elért színvonal tartása, az ál­latállományban elterjedt száj- és körömfájás okozta károk és gondok felszámolása. A kor­mány biztosította annak felté­teleit­, hogy a termelés minél hamarabb újra elérje a ter­vezett szintet. Az élelmiszer­­ipar egyik fontos feladata a vágó- és feldolgozó kapacitás­nak a sertéstenyésztéssel ösz­­szehangolt bővítése. A szarvasmarhatenyésztés általános fellendítését szolgá­ló intézkedések hatására — amelyek együtt járnak a jöve­delmezőség igen jelentős ja­vulásával is — arra számítha­tunk, hogy növekedni fog a szarvasmarhaállomány, szá­mottevően javulnak majd a hozamok és a belső ellátás ja­vítása mellett az export nö­velésének feltételei is kedve­zőbbé válnak. A következő években megol­dandó feladatok sem kisebben azoknál, amelyeket a mező­­gazdaságban már eddig végre­hajtottunk. A korszerű szocia­lista nagyüzemi termelés ki­alakításában és az egyre fej­lettebb módszerek alkalmazá­sában szerzett termelési ta­pasztalatok bizonyossá teszik, hogy a növénytermesztésben megoldjuk a cukorrépa-, a do­hány-, a zöldségtermelés prob­lémáit, továbbá a modern nagyüzemi szarvasmarhate­nyésztés, a hús- és tejterme­lés hosszabb időszakot igény­be vevő feladatait. A szocialista társadalom épí­tésében fontos helyet foglal el a tudományos alkotó munka — folytatta a továbbiakban. — A távlati tudományos terv tu­dománypolitikai céljaink megvalósításának alapját je­lenti. A rendelkezésre álló anyagi lehetőségek keretei kö­zött minden eszközzel és mó­don segítjük hazánkban a tu­dományos és a műszaki fejlő­dés kibontakoztatását, a jelen­tősebb külföldi vívmányok ha­zai hasznosításának meggyor­sítását. A tervezői munka tovább­fejlesztéséről szólva elmon­dotta többek között, hogy megkezdődtek az előkészüle­tek az állami tervbizottság létrehozására, mely a Minisz­tertanács szerveként dolgozik majd. E bizottság alapvető fel­adata lesz, hogy jobban össze­hangolja a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek tervező munkáját. A nép­gazdasági tervek kidolgozásá­ban, a gazdasági szabályozók fejlesztésében, valamint a ter­vek végrehajtásának ellenőr­zésében e bizottság javaslatai bizonyosan nagy segítséget adnak a kormányzat számára. Nemzetközi gazdasági tevé­kenységünkről szólva többek között kiemelte: A szocialista országokkal való kapcsolataink továbbfej­lesztésének céljait a KGST- országok integrációs program­jának soron következő felada­tai határozzák meg. Különö­sen fontosnak tartjuk a KGST- tagállamok ötéves népgazda­­ságfe­jlesztési terveinek egyez­tetését és a fejlesztés fő te­rületeinek mind jobb össze­hangolását, m­ és építőipari munkások március 1-én életbe lépett közö­s­ponti béremelését. Az intézke­­­­dés több mint egymillió 300­­ ezer dolgozóra terjed ki, s­­ 1973-ban tíz hónap alatt mint­­­­egy 2,3 milliárd forinttal nő-­­ véli a munkások jövedelmét. A rendelkezésre álló pénz­­­­ügyi keretek elosztásánál­­ előnyben részesültek a nőket nagyobb arányban foglalkoz­tató iparágak és vállalatok, a nehéz és kedvezőtlen körülmé­nyek között dolgozók, vala­mint azok a területek, ame­lyeken nagyobb arányban dolgoznak többműszakos, vagy folytonos munkarendben. A jelenlegi béremelés, mint ismeretes, csak az állami ipar és az építőipar fizikai munkásaira és művezetőire terjedt ki. Ez természetesen vitát és nemtetszést váltott ki az állami ipar és más mun­kaköreiben foglalkoztatottak között és a népgazdaság más szektoraiban alkalmazott dol­gozóknál. Úgy gondolom, nem kell hosszan bizonygatnom, hogy a párt és a kormány ve­zetői ugyanúgy megbecsülik a műszaki, az adminisztratív munkakörben, valamint a gazdaság más területein tevé­kenykedők munkáját, mint azokét, akik jelenleg béreme­lésben részesültek. Most azon­ban ezt kellett tennünk, mert itt maradtak el a bérek má­sokhoz viszonyítva, és ez már alapvető politikai kérdésként jelentkezett. Az idén is több intézkedést léptettünk életbe. A szénbá­nyászatban és a villamosener­­gia-iparban a sajátosságokat jobban figyelembe véve, meg­szüntettük, hogy a bérek köz­vetlenül a nyereség alakulásá­tól függjenek. Néhány válla­latnál és szövetkezetnél a bére­zési rendszerünk fejlesztésének kísérleteként bértömeggazdál­kodást vezettünk be. Elősegít­jük, hogy azok a vállalatok, amelyek az üzem- és munka­­szervezés segítségével lét­számtartalékaikat feltárják és átcsoportosítják, anyagilag is érezzék annak előnyeit. A negyedik ötéves terv idő­szakában folytatjuk a munka­idő általános csökkentését — folytatta beszédét. — 1972 második felében a tervező és szervező intézetekben, beru­házó vállalatoknál és ipari kutatóintézeteknél vezettük be a csökkentett munkaidőt. 1973. június elsejével sor kerül az államigazgatásban dolgozók munkaidő-csökkentésére is. A kormány még ez évben kidol­gozza és jóváhagyja a további területeken történő munkaidő­csökkentés alapelveit, felté­teleit és ütemezését. A nyugdíjasok helyzetét ja­vította és egyben munkaerő­gondjaink enyhítését szolgálta a munkában maradásra ösztön­ző nyugdíjrendszer 1972 ja­nuárjától történt bevezetése, valamint a nyugdíj melletti munkavállalás időtartamának bővítése. A korábbi nyugdíj­­törvény alapján megállapított nyugdíjak színvonala jelentő­sen elmarad a jelenleg megál­lapított nyugdíjak összegétől. Arra törekszünk, hogy a kü­lönböző időpontban nyugalom­ba vonultak nyugdíja közötti különbség mérséklődjék. Az ötéves tervidőszak hátralevő részében a régi nyugdíjak emelésével együtt felemeljük a saját jogú és özvegyi nyugdíj együttes összegét, valamint a házastársi pótlék felső határát. Az elmúlt két évben emel­kedett a pénzbeli és termé­szetbeni társadalmi juttatások összege is. E juttatások a dol­gozók évi jövedelmének mint­egy 24 százalékát jelentik. Költségvetésünk jelentős há­nyadát fordítjuk évente az egészségügyi, oktatási, kultu­rális szolgáltatások biztosítá­sára, az üdültetésre. Népgazdasági tervünk fontos célkitűzése a lakosság áruellá­tásának biztosítása. A negye­dik ötéves tervidőszakot meg­előzően a fogyasztási cikkek viszonylag széles körében vol­tak ellátási hiányosságok. Az elmúlt két évben nagy­mértékben javult a helyzet­ .A belkereskedelem a lakosság és a közületek keresletét na­gyobb ellátási zavarok nélkül kielégítette. A fogyasztási cik­kekből bőséges választék áll a vásárlók rendelkezésére. Említésre méltó, hogy hosz­­szabb ideje zavar mutatkozik a lakosság ellátásában a tőke­hús mennyiségében, helyeseb­ben fajtánkénti megoszlásá­ban. Szeretném azonban ki­hangsúlyozni, hogy az 1973. évi húsmennyiség az üzletekben nem kevesebb, hanem több, mint a múlt évi megfelelő el­látást biztosító mennyiség volt. Megoszlásában azonban a sa­játos magyar fogyasztási igé­nyeknek kevésbé felel meg. Az elmúlt évi 80 százalékos ser­téshús-arányt nem tudtuk tar­tani. Kérem a lakosság meg­értését, legalább néhány hó­napra! Egyébként a marhahús is hús, a baromfi is az, jó ha­lat is többet tudunk adni, mint amennyit jelenleg fogyaszta­nak. A húsfogyasztás évről év­re emelkedik. 1972-ben 61 ki­logramm volt, a folyó évre 63 kilogrammot vettünk tervbe, az ötéves terv utolsó évében pedig 65 kilogrammal számo­lunk. Intézkedési terv az árstabilitásra Gazdasági életünk fejleszté­sében különleges szerepet tölt be az árrendszer. Fontos sza­bályozója mind a termelésnek, mind a fogyasztás alakításá­nak. Ez a kérdés a közvéle­mény érdeklődésének homlok­terében áll, ezért politikai ha­tása is jelentős. Az árpolitika megmagyarázása, árrendsze­rünk széleskörű megértése fo­lyamatos feladat. A termelői árrendszerünk jelenlegi fogyatékossága fő­képpen az, hogy az elvonások és támogatások révén elfedi a termelés gazdaságosságában levő különbségeket. A hatéko­nyabban dolgozó vállalatok emiatt nem jutnak munkájuk minőségével arányos többlet­jövedelemhez. Ugyanakkor a kevésbé gazdaságosan dolgo­zó üzemekben is lehet látszó­lag nyereséggel gazdálkodni. Ezért termelői árrendszerün­ket tovább kell fejleszteni. Az utóbbi időben a kelleté-­­­nél kevesebb szó esik az ön­költség csökkentéséről, pedig a jövedelmező, a gazdaságos termelésnek, az árak csök­­kenthetőségének ez változatla­nul egyik fontos eleme. A gazdasági vezetőknek sokkal nagyobb figyelmet kell fordí­taniuk erre. Az árstabilitás biztosítására és a szigorúbb­­ árellenőrzésre a kormány szó­­széleskörű intézkedési tervet dolgozott ki. Ennek egy része az indokolatlan áremelések megelőzését hivatott biztosí­tani. Így például bevezettük a megrendelőket és a szállítókat egyaránt kötelező szerződéses termelői árak alkalmazását, ki­terjesztettük az árváltozások bejelentési kötelezettségét. Az árellenőrzés szélesítése és szi­gorítása minden gazdálkodó szerv feladata. A kormányzat, az Országos A­n­yag- és Árhivatal köteles a minisztériumi és tanácsi ár­hatóságok munkáját jobban összehangolni, a visszaélések, az indokolatlan áremelések megakadályozására tett intéz­kedéseket ellenőrizni. Szüksé­ges azokban az üzemekben is korszerű kalkulációs módsze­reket kialakítani, ahol ezt ed­dig elhanyagolták, vagy nem követelték meg. A termelői árak ellenőrzése, az indokolat­lan áremelés elhárítása és meggátlása enélkül lehetet­len. A termelői árakkal kap­csolatban igen fontos feladat, melyet rövid időn belül el kell végezni, hogy a tisztességtelen haszon lényegét pontosan meghatározva, értelmezését egyértelművé tegyük. A lakosságot, mint fogyasz­tót, természetesen elsősorban a fogyasztói árak alakulása ér­­­­dekli. A lakosság egyben ter­melő is a mi rendszerünkben. Ebben a minőségében érdekelt a termelői árak alakulásában­­ is. Azt, hogy az adott ütem­­­­ben­ például emelkednek a termelői árak, könnyen meg­érti az ott dolgozó ember és másoknak is meg tudja ma­gyarázni a nyersanyag-árak emelkedésével, a nekik bedol­gozó, velük kooperáló üzemek áremelésével, a világpiaci árak alakulásával Élénken, sőt sokszor nagyon élesen reagál azonban arra, ha a fogyasztói árak és azok színvonala emel­kedik. Pedig a kettő egymás­sal szorosan összefügg. (Folytatás a 3. oldalomr ) Gazdaságpolitikán az életszínvol Fock Jenő ezután az élet­színvonal-politika kérdéseiről beszélt. Politikánk, gazdaságpoliti­kánk alaptétele, hogy gazdál­kodásunk eredményességével egyidejűleg emelkedjék né­pünk életszínvonala — mon­dotta. — Gazdasági építőmun­kánk célja és értelme, hogy a lakosság szükségleteit egyre jobban elégítsük ki, szabad, boldog életet, jó munka- és életkörülményeket biztosít­sunk a szocializmust építő ember számára. Az ötéves terv első két évé­ben az átlagkeresetek 9,4 szá­zalékkal nőttek. A reálbér 4,3 százalékkal, a reáljövedelem pedig 8 százalékkal nőtt. A fo­gyasztói árszínvonal tervezett 3,6 százalékos növekedése el­­l­enére 1973-ban a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1 , 5 százalékkal, az egy ke­esőre jutó reálbér pedig 2—2,5 -­zalékkal növekszik 1972-höz viszonyítva. Az önhibájukon kívül hátrá­nyos helyzetbe került ágazat,­tok és vállalatok bérfeszültsé­geinek feloldására kormá­nyunk intézkedéseket tett. Két esztendő alatt több mint egy­­milliárd forintot fordítottunk e célra. Ez jelentősen enyhí­tette azt az eltérést, amely el­sősorban az ipari nagyválla­latok hátrányára volt tapasz­talható. A költségvetési szer­vek dolgozói közül emeltük az egészségügyi, oktatási, igaz­ságügyi dolgozók, egyes kultu­rális intézmények­­alkalma­zottainak fizetését. A negyedik ötéves tervben számításba vett szociálpoliti­kai intézkedések közül sor került a három- és többgyer­mekes családok családi pótlé­kának emelésére. Ebben az év­ben az állami költségvetésből gondoskodtunk a kórházak, a szociális otthonok, az oktatási­­és gyermekintézmények étke­zési normáinak felemeléséről. Részben a reálbérek növeke­désének meggyorsítására, rész­ben a bérarányok Indokolt változtatása céljából határozna el a párt és a kormány az ipa­­ ­k célja és értelme tal növelést.

Next