Zalai Hírlap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
I»*. május 1. Munkával teremteni aranyfedezetet• Egymásba kapcsolódó üzemcsarnokok sora Az egyikben a legkorszerűbb technika, másutt még elöregedett gépek. Egy már hagyományokkal rendelkező ,szép sikereket elért, a perspektívákat tekintve azonban még nagyon is ifjú gyár képe. S benne az élet? A kárpitosüzem dolgozóit az üzemi demokráciáról, közérzetükről kérdezem. — Beleszólhatunk az üzem életébe. — Az egész gyáréba is. — Nem is akárhogyan — ilyenek a válaszok. Srágii István egy esetet említ — Itt a kárpitos üzemben egy mohácsi tapasztalatcsere után szalagrendszer kialakítását határoztuk el. Volt, aki azt mondta, nem vállalja a szalagmunkát, mások önként jelentkeztek. A szervezésbe ez is beleszólt, az is, s ma akár mindenki elégedett Mindenki dolgozni akar, többet termelni, s ennek eredményeként megtalálni a számítását is. Szegedi Zoltánná tereli más irányba a beszélgetést. — Az ember szereti a gyárat, szereti a munkatársait, azt szeretné, ha minden mindenki megelégedésére történne. Biztos vagyok benne, eszébe sem jutott annak a fiatal munkatársunknak az üzemi demokrácia, meg a munkás beleszólási joga, amikor szóvátette, hogy a rengeteg készáruval elrakták a tűzcsapot is. Mi lesz, ha tűz üt ki? —■, csak erre gondolt. A féltés szólt belőle. Egy egészen más dolog. Honnan tudhatná az igazgató, és más vezetők, hogy van itt nálunk egy kislány, a Jelasics Erzsiké, rendkívül jóeszű, szorgalmas, a számok érdeklik. Mi javasoltuk, hogy küldjék tanulni, ma a számviteli osztályon dolgozik, s a pénzügyi főiskolára készül. — Az üzemi demokráciának meg vannak a fórumai — mondja Szági István. — A kárpitosüzemberek élnek is e fórumok adta lehetőségekkel. De arra várni, ha valamiért szólni sürgető, hogy lesz majd egy termelési tanácskozás, brigádértekezlet, szakszervezeti gyűlés — botor dolog lenne Ha Katarcinefe mondanivalója van, megmondhatja azt bármikor. Ott a brigádvezető, a műhelybizottsági titkár, a párttitkár, a KISZ-titkár. Egy főreeső zugban, ahol kárpitkereteket enyveznek öszsze, már nem egészen olyan jó a hangulat mint a kárpitosoknál. Egy pillanat alatt embergyűrű fog körül. — Szólni? Nem érdemes. — Mondtuk, hogy elviselhetetlen az enyvszag. Akkor jöttek le ide, amikor nem volt olyan erős. Maradt minden a régiben. . — Arról is szó volt, hogy módosítják a kollektív szerződésben a bakancs, meg a munkaruha kihordási idejét. Mi lett belőle? — Módosították ter vezi közbe Erdélyi Gizi. — A legtöbb helyen ismertették is. — Ne is beszéljünk ezekről — szól egy szőke fiatalember. — Nem érdemes szólni. — Szólt már valamiért? Megvonja a vállát , amikor azt kérdezem: kié a gyár? — gyorsan szétszélednek, ki-ki elmerül a munkában ... Egyikük még visszaszól: — Ha probléma van, a művezető elintézi, annak a dolga. A fűrészáru szabászaton Lukács Gyulával és Varga Dezsővel kezdünk beszélgetést. — A legfrissebb dolog? — kérdezi Lukács Gyula, s nyomban válaszol is. — Közel tíz éve itt dolgozó segédmunkásnőnek 6,50 az órabére. Javaslatot tettünk az emelésre. Hogy mit várunk? Az eddigi tapasztalatok alapján nyugodtan kijelenthetem: amit mi itt eldöntöttünk, azt jóvá is hagyják. A túlzásokat még mindig sikerült itt helyben rendezni. Mindenki tudja, innen csak reális javaslat mehet ki. — A szomszédban azt mondják: nem érdemes szólni! Varga Dezső indulatos lesz. — Ahhoz, hogy valaki nyugodt szívvel szólhasson, hogy odafigyeljenek a szavára, nemcsak, a gazdasági vezetők, hanem a saját munkatársai is, valamit le kell tenni az asztalra! Néha elkeserít, amikor látom, nyitott kapukat döngetnek az emberek, olyan kapukat, amelyek szélesre vannak zárva, csak be kellene menni rajtuk. De nem, nem mennek. Csak mondják a magukét. Vannak, akik a sportolási lehetőséget hiányolják. Szerveztünk túrát az alsóerdei tornapályára, persze, hogy ők nem jöttek el. Azt mondják néhányan, nincs hol összejönni a fiataloknak. De a KISZ-klubba, amit mi fiatalok magunk alakítottunk, éppen ők nem jönnek, mert „megy a vonatom”, „mit csináljak ott"... Azt mondják, tegyen valamit a gyár a művelődésért. Iskolába járásra olyan nehezen adják a fejüket. A minap lehoztam a színházbérletet, 18 fiatalnak ajánlottam fel Egy sem akadt, aki elment volna. Megérti a KISZ-titkárt, ha elkeseredik? Persze ez csak pillanatokig tart, aztán az ember fordul egyet, s már azon töri a fejét, mit lehetne tenni a kollektíva érdekében, azért is, hogy ne csak a borítékot lássák az emberek, nézzenek egy kicsit túl a gyárkapun is. Hiszen amit mi itt csinálunk, az egy nagy egész része. Huber János két hete vált meg a kárpitosüzemtől, MEO-s lett Harmadéves a technikumban, s a volt munkatársak úgy tartják számon, mint akinek továbblépéséhez sok köze volt az üzembeliek javaslatának is. — Mondjak egy példát arra meddig jutottunk? Előfordult, hogy a béremelési javaslatot az igazgató visszaadta, mert a szakszervezeti és a KISZ-titkár jóváhagyó aláírása hiányzott róla. Ami a dolgokba való beleszólást illeti, a fórumokon kívül meg van — hogy katonás kifejezéssel éljek — a szolgálati út. A brigádtag a brigádvezetőnek, az az üzemvezetőnek, az, ha kell, az igazgatónak tolmácsolja az alulról jövő kezdeményezéseket. Persze vannak még buktatók. Félúton megrekedhetnek, s meg is rekednek néha a dómok. Ilyenkor indul el az ember személyesen az igazgatóhoz. Velem még nem esett meg, ha csak nem volt hamar Chatottam elfoglaltsága az igazgatónak — Open pedig vitathatatlanul lehet, nem te kevés —, hogy az ajtón kívül rekedtem volna. KIM egy tenjen maradnt tettettem el a Zote Bútorgyárban. Munkások mondták el véleményüket azetnemi demokráciáról, vallottak kisaérzetükről, a fieletősségről amit egymásért, a holnapért, a gyárért éreznek. Nem jutott még el pont mindenki a felismerésig, hogy a gyár az övé is, s ez több mint elvégezni a munkát, nem mindenki érti: beleszólni a dolgokba nemcsak jog, kötelesség is, hogy ehhez a kötelességteljesítéshez a munkával Szell aranyfedezetet teremteni. De az összkép — ki Teleki Sárt A kárpitosüzemiek — akik beleszólnak a gyár életébe. járt.Aran-keltében jó néhány olyan szakmát megismer az ember, amelynek a képviselői fél műszaknyi nézelődést is nehezen elviselhetőnek tartamának a ruhagyári gépsorok között. Igaz, a környezet nagyon barátságos. Talán munkapszichológus javaslatára, talán a saját ötletből a szállítószalagokat, azok vázait, a különböző csöveket vasszerkezeteket csupa világos, üde színűre festették, s ez a cseppnyi változtatás új arcot kölcsönöz a gépteremnek. A zaj viszont a régi, S noha a mérések alapján nem haladja túl a megengedett szintet, szünet nélkülisége miatt szenved tőle, aki meg nem szokta. A régiek viszont azt mondják, ha netán áramszünet adódik, s elül a zaj, mindenki nyugtalan, ideges lesz a furcsa állapottól Aztán ott van még a hőség, amit csak fokoz a sok vasszerkezet hőleadása, elég lassú a levegő cserélődése is, s ami a legszembetűnőbb: szinte szünet nélküli a munka. Ezért is tűnt sokak számára elképzelhetetlennek, hogy az új üzem- és munkaszervezési módszer eredményeként 35 százalékkal emelkedjen a termelékenység. Itt, ahol a szalag eddig is diktált? Az eredmények azóta magukért beszélnek. S a kezdeti sok-sok „ha”, meg „talán” után ma már sokkal magabiztosabbak a siker legfőbb letéteményesei, a gépek mellett sürgő-forgó, azok fölé hajoló lányok, asszonyok is. Ezt tanúsítja az a vállalás, ami a napokban született a párt XI. kongresszusa, s a 30. felszabadulási évforduló tiszteletére. Az éves terv 3,4 százalékos túlteljesítését vállalták a Zalaegerszegi Ruhagyár dolgozói, s az előző évihez képest ez 70 millióval magasabb termelési értéket, s 13 millióval nagyobb gazdálkodási eredményt jelent. RAKLI LAJOS Nfi szb-titkár szerint bármelyik kollektívát kérdezzük, mindegyiknél eltökélt szándékkal, céltudatos vállalással találkozhatunk. A választás a HI-as gépteremre esik. A teremmester, Major László szikrányit sem kételkedik abban, hogy a vállalásból rájuk eső részt maradéktalanul teljesítik. Ugyanígy nyilatkozik Horváth József, az ötös szalag vezetője is. S hogy miért e magabiztosság? Szószólónak csinos fiatalasszonyt, Tóth Sándornét, az ötös szalagon dolgozó József Attila nyolcszorosszocialista brigád vezetőjét küldik: mondja el, hogyan látják a „plusz négy” dolgát a 26 fős kollektívában? Tóthné elöljáróban csak anynyit jegyez meg, hogy a gyárban meglehetősen drágán „mérik” a szocialista címet, s így egy brigádtaggal szemben minimális követelmény a száz, ezúttal pedig értelemszerűen a száznégy százalék teljesítése. Ez kiindulópont, erre jöhet rá az a többlet, hogy segítenek a nem brigádtag munkatársak eredményét is feltornászni, az újonnan jötteket mielőbb megtanítani a munka fortélyaira. Ugyanezzel kezdi a beszélgetést az egyik brigádtag, Dömötör Józsefné is. Most éppen bélés kartyúk elhelyezéssel foglalatoskodik, de — mint kiderül — még vagy nyolcféle munkához ért. S ez különösen nagy érték a brigádban, mivel többen is sokszakmások, könynyű a helyettesítés, s gyorsabban megy az újoncok betanítása is. — Mert hát ezzel mindig kell számolni — jegyzi meg mosolyogva. — Többségben fiatalasszonyokból, meg néhány lányból áll a brigád, jön a kisbaba, egy géptől átmenetileg elköszön a régi „gazdi”. — Egyébként — teszi hozzá Tóthné — annak idején ifjúsági brigádként jött létre a miénk, csak hát közben eltelt az idő... A FÉRFIAK — Major László teremmester és Horváth József szalagvezető — szemmel láthatóan nem puszta udvariasságból tiltakoznak. — Ugyan, Teriké, hogy mondhat ilyett — Ám nemcsak ők — intenek a harmincas fiatalasszonyok gépsorára —, hanem a korosabbak is ifjak ebben a brigádban. Orbán Jánosné a maga negyvennyolc évével a legidősebb a kollektívában. Vasal, méghozzá 1958-tól ugyanennél a vállalatnál. Hogy számára mit jelent a nemrég vállalt plusz négy százalék? — Körülbelül ötvennel több vasalnivaló lakóanyagot naponta — mondja. — S meglesz? — Meg hát. Kicsit jobban megfogjuk a munka végét és mennie kell. Elvállaltuk. Ha teljesül, jó lesz az a gyárnak, s végül magunknak is. Mert mi másból vastagodhat a boríték? Nem sokkal távolabb a „brigád lánya”, Puchinger Gabriella, a kollektíva legfiatalabb tagja hajol a vasaló fölé. Tizenhét éves, de már nem újonc, három éve dolgozik a gyárban. S ennélfogva egyáltalán nem bátortalan, nem bizonytalan, amikor a munkájáról beszél. — Naponta háromszázhatvan munkadarabbal végzek — mondja. — Úgy érzem, meg lehet csinálni négyszázhúszat is. Akkor pedig teljesül a plusz négy százalék. A lényeg, hogy hozzám jusson el a megvasalandó ruha. Ha ide elért, innen időben továbbmegy, az biztos. Elmondja, most jár szakmunkásképzőre, júniusban vizsgáznak majd. Jó lesz — úgymond — többet tudni, mert hiszen ő is milyen sok segítséget kapott a brigád képzettebb, tapasztaltabb tagjaitól, amikor idekerült. A kölcsönt másoknak adja viszsza, így mindenekelőtt azoknak, akik a terhes anyák helyére érkeznek a kollektívába, s még kevés, vagy semmi a gyakorlatuk. Mindenki érdeke, hogy mihamarabb elérjék a száz százalékot, majd pedig fölé kerüljenek. Biztosra veszi a vállalás teljesítését a gépsor végén tevékenykedő két „ujjazó”, Báli Józsefné és Nagy Istvánná is. Hozzátéve amit Puchinger Gabi mondott, azaz: legyen folyamatos az anyagellátás. AZ IMÉNTI beszélgetés miatt a brigádvezető melletti szalagon alaposan összezsúfolódott a szállítmány. Partnerével elképesztő iramban „fogyasztják” a gócot. Tóthné kiszól a zakódalom mögül a szalagvezetőnek: — Ugye, Józsi bácsi, ezt a hónapot megint jól zártuk? — Nagyon jól — hagyja helyben a kérdezett. — Pedig — mosolyog a brigádvezető — a vállalást csak a végén tettük... Kovács Ferenc A „plusz négy” vállalat ZALAI ttlKLAS ó (Folytatás az 1. oldalról) Az iparban, építőiparban foglalkoztatottak száma meghaladja a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát. Új iparágak honosodtak meg, gyors ütemben bővült a foglalkoztatás. Javult a technikai színvonal, jelentősen fejlődött az építőipar, mezőgazdaság, kereskedelem, szolgáltatás, a kulturális és egészségügyi ellátás. Jelentős beruházások valósultak meg, illetve kerülnek még átadásra. Megyénk munkássága becsületes, példamutató helytállással biztosította az 1973. évi tervek teljesítését, a termelés és termelékenység emelkedését. Büszkén beszélhetünk a múlt évi eredményekről, hisz a szocialista ipar termelése az országos ipari átlagot meghaladó mértékben, közel 9°/%-kal növekedett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Zala megyei Bizottsága, a Szakszervezetek Zala megyei Tanácsa köszönetét és elismerését fejezi ki a megye szervezett dolgozóinak az áldozatos munkáért Köszönet és elismerés a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, a szocialista brigádok tagjainak, mindazoknak, akik számos nehézséget leküzdve segítették a tervek teljesítését. A POLITIKA, a gazdaság, a kultúra és az egyéb területeken elért eredmények egyértelműen annak tulajdoníthatók, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép érdekei az alapvető kérdésekben mindig találkoztak. Az elmúlt évtizedekben is társadalmunk akkor fejlődött dinamikusan és egészségesen, amikor a fejlődés folyamatában erőteljesen érvényesült a munkásosztály meghatározó szerepe. A munkásosztály helyzetének elemzése, vezető szerepének erősítése a párt politikájának központi kérdése. Különösen nagy gondot fordított a párt X. kongresszusa a munkásosztály vezető szerepének további növelésére. A Központi Bizottság a kongresszus óta eltelt időben többször elemezte a munkásosztály helyzetét és 1972. novemberében konkrét intézkedéseket javasolt — egyebek között — az állami, nagyüzemi munkások keresetében mutatkozó elmaradás felszámolására, a munkáslakás építési akciók fokozására; kezdeményezte, hogy a legfontosabb ipari nagyüzemek gazdasági, politikai problémáival az irányító párt- és állami szervek rendszeresen, megkülönböztetett módon foglalkozzanak. 17 GYEV MOLYA,TO novemberében a Központi Bizottság már azt állapíthatta meg, hogy megfelelően folyik * X. pártkongresszus útmutatásainak — köztük a munkaosztállyal kapcsolatra határozat** végrehajtása. Kedvező az intézkedések erkölcsi, politikai hatása, a sietszínvonal emelése, a szociálpártiöoi döntések a párt politikájának szellemében valósulnak meg. Ez év marg az M 80-án a Központi Bizottság ismét tárgyalta a munkásosztály helyzetét és irányelveket fogadott el társadalmi szerepének fejlesztésével, helyzetének további javításával kapcsolatosan. A Központi Bizottság félreérthetetlenül megerősítette és továbbfejlesztette a párt munkásosztállyal kapcsolatos eddigi magatartását, politikáját. Egyúttal leszögezte a legutóbbi évek legfontosabb tapasztalatait és meghatározta a további tennivalók, feladattervek kidolgozásának főbb irányát. Most, amikor az első május 1-re, az épp csak szervezkedni kezdő proletariátus els tömeges összefogásának napjaira emlékezünk, eredményeinkre és az újabb feladatokra gondolunk, optimistán valljuk Kádár János szavait: „Mélységes meggyőződésem, hogy bizakodva nézhetünk a jövőbe. Megvan a saját erőnk, s az ország határain túl velünk vannak a világ összes haladó erői. Leraktuk a szocialista társadalom alapjait és évről évre szilárdítjuk, magasabbra emeljük a szocializmus épületét. Bizton állíthatom: ez nem szűk pártérdek és nem is osztályérdek. Célja a pártnak is, a munkásosztálynak is, ám meggyőződéssel állíthatom: amikor a szocialista társadalom alapjait raktuk le, a magyar nép, a magyar nemzet boldogabb jövőjének alapját raktuk le és ezek az alapok szilárdak.” E EZEKEN AZ ALAPOKON kell tovább haladnunk. Tovább kell munkálkodnunk a IV. ötéves terv sikeres befejezése, a X. pártkongresszus által kitűzött célok maradéktalan megvalósítása érdekében. Javítanunk kell a gazdálkodás hatékonyságát, fejlesztenünk kell a munkahelyi, üzemi és szövetkezeti demokráciát, általánossá kell tennünk a korszerű üzem- és munkaszervezést, emelnünk kell minden szinten a vezetés színvonalát. Mindezt azért, hogy az emberről való minden irányú gondoskodás tovább szélesedjen, javuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. Ez készteti szerte az országban és megyénkben a munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, a szocialista brigádokat, újítókat, hogy gyűléseken fejezzék ki szándékukat: eredményesebb munkával, a szocializmus építésében elért újabb munkasikerekkel kívánják megünnepelni a párt soronkövetkező XI. kongresszusát és felszabadulásunk 30. évfordulóját. MINDENNÉL ERŐSEBB bizonyítéka ez annak, hogy a munkások, parasztok értelmiségiek helyeslik és aktívan támogatják a párt politikáját, s készek az eddiginél is aktívabban, kezdeményezőbben cselekedni. Mellőzve minden látványosságot, öncélú formaságot a termelés hatékonyságának növelésére, az önköltség csökkentésére, a minőség javítására, a szervezettebb munkára tesznek kötelezettségvállalásokat, kötnek szocialista szerződéseket Az MSZMP Zala Sport Bizottsága, a Szakszervezetek Zala megyei Tanácsa köszönti és támogatja a dolgozó kollektívák kongresszusi és jubileumi munkaverseny vállalásait, kezdeményezéseit. Meggyőződésünk, hogy a dolgozók tehetségének, alkotó képességének kibontakozása új lendületet ad a szocialista társadalom építésének, növeli hazánk gazdasági erejét és további lehetőségeket teremt népünk, s megyénk dolgozói jólétének növeléséhez, boldogulásához. Újabb sikereink záloga pártunk következetten munkáspolitikája, az, hogy velünk együtt küzd az egész szocialista világ, a nemzetközi munkásoszály nagy osztaga, a béke, a haladás erőinek legyőzhetetlen serege. Ez minket te, mint országunkat féltő és szerető szocialista hazafiakat más népek becsülésére, segítésére kötelez. 17ZÉRT KÖSZÖNTJÜK ma a proletár internacionalizmus nevében, május vöröslő zászlaival az elnyomottakat és szabadokat, a harcolókat és az építőket, az egész nemzetközi munkásosztályt. A MUNKÁSOSZTÁLY ÜNNEPÉN