Zalai Hírlap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

ist. junius 1. Négy év tapasztalataival gazdagabban — LAKOSNÉ? A bútorbolt utcájában, ott ahol egy rózsakoszorú borul a kiskapura, ott lakik — így válaszoltak Letenyén a kérdésre, amikor Lakos Zoltánná, országgyűlési képviselőjelölt lakcímét tudakoltam. A bútorbolt utcájában, a Petőfi utcában virágos kiskertek övezik a családi házakat, rózsabokrok a kerítések mellett. Az útbaigazítás mégis találó, eltévedni lehetetlen: a kiskapura dús virágú rózsaszín futórózsa von koszorút. — Az elsőre sem, és erre a második jelölésre sem számítottam — így a képviselőjelölt, Zsuzsa asszony. — A ciklus végén újra rendeztem a dolgaimat, egy kicsit úgyis, hogy lezártam egy korszakot. — Mert? — Mert nagyon nehéz volt a kezdet. Tulajdonképpen mindig közösségi életet éltem. Tánccsoportba jártam, zajki éveinkben táncosokat tanítottam. De végül is háziasszony voltam, míg a Color letenyei ruházati üzemében nem kezdtem dolgozni. Szalagvezetőként ért a kitüntetés, képviselőnek jelöltek, választottak. Most? Talán nagyjából túl vagyok a tanuló éveken. Különösen az első két év volt nagyon nehéz. Senkit nem ismertem, tele gátlásokkal, félelemmel: mit tudok tenni, ha tennem kell, megfelelek-e a követelményeknek, hol, hogyan szerzek jártasságot, elég-e a felkészültségem, hiszen alig tudok valamit? Hogyan, mivel megyek, ha mennem kell? Mind olyan kérdések voltak, amikre tulajdonképpen magamnak kellet választ, megoldást találni. Nem lenne igaz, amit mondok, ha elhallgatnám, hogy nagyon sok segítséget kaptam. A helyi, a járási vezetőktől, a tapasztaltabb képviselőtársaktól, különösen Lukács Jánostól De az igazság azért az, hogy végsősoron mindennel magamnak kellett megküzdeni Orrá lenni a félszepségen, legyűrni a kisebbségi érzést, rendre parancsolni a torkomban ziháló udvarást. VASKOS DOSSZIÉ kerül elő. A tananyag. Idős ember kér segítséget házépítéshez. A levélhez csatolva az intézkedést tanúsító iratok, a válasz a kérelmezőnek. Egy levél Keszthelyről: „Nem tartozom az ön választókerületébe, de a házam, amelynek eladása oly sok gondot okoz, Nagykanizsán van. Kérem segítségét." Lakosné nem tette borítékba, nem küldte az illetékes képviselőtárshoz a levelet Maga járt az ügy végére, s bár nemleges választ kellett adnia: az eladásra tervezett házban lakók vannak, azokat nem lehet kiköltöztetni, hogy a házat üresen, drágábban lehessen eladni — mégis, ami választ erre a nemleges levélre kapott, egyike a legkedvesebbeknek. Sámuel bácsi köszöni a szíves segítőszándékot, elnézést kér az alkalomatlankodásért, azért, hogy fáradtságot okozott, s további jó munkát kíván a képviselőasszonynak. — Fáradtság? Tulajdonképpen eszembe se jutott elfáradni. — Surdon — közbenjárása révén — van már napközi, Letenyén dolgozik a belgyógyász szakorvos, nem kell vizsgálatokra Kanizsára utazni, Borsfán lesz óvoda, Kistolmácsra június 1-től újra jár a régi busz , és sorolja hosszan, mi mindenről tanúskodnak a kék dossziéba gyűjtött levelek. S amikről nincs levél. A személyesen előadott kérelmek, panaszok, amikre személyesen vitte a választ. Két éve kocsit vettek, maga is vezet, nem gond már eljutni a választókerület legtávolabbi településére sem. Nincsenek levelek, csak feljegyzések a 19 beszámolóról, a május 1-i, alkotmánynapi ünnepségeken elmondott beszédekről, a határőröket fegyveres erők napján köszöntő szavakról. Az elmúlt esztendők némánk a képvisel® munka tanulóévei voltak. A Hazafias Népfront járási alelnöke és az Országos Tanács tagja lett. Nem nehéz összeegyeztetni e két fajta, céljában azonos, a közösség érdekeit szolgáló munkát. De ezt is tanulni kellett, tapasztalatokat gyűjteni, gyakorlatra szert tenni. A rutin persze nem minden. Ezekre az évekre esik, hogy elvégezze a marxizmus—leninizmus esti középfokú iskoláját —könnyebb így az eligazodás a világ dolgaiban. Aztán szakmailag sem akart lemaradni : szakmunkás-bizonyítványt szerzett a férfi szabó szakmában. OTTHONÁBAN egy óriási kötegben ott állnak a négy év alatt megjelent Magyar Közlönyök. Pár nem lepi őket, tanúskodván sok-sok éjszakába nyúló estén birkózott a jog nem éppen könnyű nyelvezetével, hogy eligazodjon, eligazító tanácsokat tudjon adni. — Még így is nem egyszer kellett őszintén úgy válaszolnom: ezt én nem tudom, utána nézek, s akkor válaszolok. Két dologra ugyanis nagyon ügyeltem: ne mondjak olyasmit, se tudatlanságból, se felületességből, amit esetleg később vissza kell vonnom, s arra, hogy ne maradjanak válasz nélkül a hozzám intézett kérdések. Az elmúlt évek legkedvesebb emlékeiről kérdezem. — Volt sok. A legszebbek? Kezdetben több helyen megesett velem, nem mondok hát községnevet, hogy amikor beszámolómra érkezve a gyűlés helyén beszélgetésbe elegyedtem az emberekkel, nem tudták ki vagyok. Amikor aztán felálltam, beszámolni képviselői munkámról, látva a meglepett arcokat, zavarba jöttem. A gyűlés után, folytatva a beszélgetést, viszont a régi, a meghitt lett a szó. A kezemet fogták, átkarolták a vállamat — ez mindennél kifejezőbb. — És a jövő? — A NAPOKBAN több választási gyűlést tartottam, néhányon csak felszólaltam. Nem egyszer jöttem haza ötnyi virágcsokrokkal nem egy helyről olyan biztatással: vegyem úgy, hogy meg vagyok választva. Nem veszem, nem vehetem. A végső szót június 15-én mondják ki a választók: megajándékoznak-e immár öt évre a bizalmukkal. Ha így lesz, most már a négy év tapasztalatainak birtokában igyekszem még eredményesebben szolgálni. Teleki Sári Lakos Zoltánné, a 7-es választókerület jelöltje. vét használja, nyolcan pedig a többi változatból választottak. Ez a téma egyébként a vártnál nagyobb érdeklődést váltott ki a magyar nők köréből, komoly vitákat csiholt, határozott véleménykifejtésekre adott lehetőséget íme néhány. Szabó Margit a Kanizsa Bútorgyár dolgozója: — Csak helyeselni tudom a névválasztás lehetőségét Sose tudtam megérteni, hogy az az asszony, aki gyűlöli a férjét és végül elválnak, miért ragaszkodik görcsösen továbbra is a gyűlölt férj nevéhez? Jó pár évnek el kell telnie, amíg túllépve a hagyományokon, a nevükben is önállóbbak lesznek a nők. Bedő Vilmosné, Kanizsa Bútorgyár: — Az a baj, hogy azokat akik merik vállalni a saját nevüket, egyelőre sokan különcnek tartják. Kámán Mária, a Zala megyei Szálloda és Vendéglátó- ipari Vállalat dolgozója: — Június közepén lesz az esküvőnk. A férjem családi neve ugyan odakerül majd a nevem mellé, de meghagyom a nevemet. Vagyis az maradok, ami voltam. Miért hiszi azt ■hti Stanar asepélye alappvetően megváltozik, ha férjhez megy? Bár formaságnak tűnik, mégis örülök, hogy az önállóságom a névviselésben is megmarad majd. Háberl Ilona, Kanizsa Bútorgyár. — Én hamarosan Németh Zoltánná leszek, de ettől még megmaradhat az önállóságom. Különben is egy ilyen név, hogy Háberl. .. A gyermek érdeke A törvény paragrafusai érthetően a tudtunkra adják, hogy a család védelmét szolgáló Intézkedések központjában a gyermek áll. Még a válásoknál is! Válásban sajnos még mindig „nagyhatalmak” vagyunk. A Központi Statisztikai Hivatal két éves adata szerint Magyarországon 25 ezren váltak el, az 1000 lakosra jutó válásszám 2,4, az 1000 házasságkötésre jutó 249,5 válás még elszomorítóbb. Zala megye válási képe arányosan beillik ebbe az országos képbe. A módosított családjogi törvény bevezetése óta azonban jóval emberibbek, egyszerűbbek ezek a válások: 50 százalékuk közös akaratnyilvánítással, a „szennyes kiteregetése” nélkül lsonyoltadott le, s úgy, hogy előzőleg a házastársak a közös gyermek elhelyezésében és tartásában megegyeztek. Az új törvény előtt a válásoknak mindössze 10—12 százaléka zajlott ilyen simán. A gyermek érdekét szolgálja a tartásdíj százalékos megállapítása is, ha pedig a tartásdíj behajthatatlan, s az anya kevés keresete miatt nem tudja pótolni a kiesett összeget, az állam megelőlegezi számára azt. Háromnegyed éve egyenrangú félként a mostohagyerek is belépett a tartásdíjat kapó testvérek sorába ... s szinte véget nem érően sorolhatnánk még a vagyonközösséget, a gyermek testi, szellemi fejlődését biztosító, a családot erősítő paragrafusok sorát, amelyek jó háromnegyed éve életrekeltek, s társadalmunk fejlődését szolgálják. De forduljunk vissza a megsérült családoktól az egészségesebbekhez, hiszen alapvető érdekünk, hogy ezekből legyen mind több. Nagy Györgyné. Kanizsa Bútorgyár: — Akin°k szép gyerekkora volt, szép lesz a felnőttkora is. Mert a volt család meghatározó. Fontos útra valót ad az embernek az újhoz.... A családra szükség van, análkül nem teljes az élet. Bedő Vilmosné: .. .és gyermekre is szükség van. A teljes kielégüléshez, a boldogsághoz az kell- Én kettőt szeretnék. Hogy miért nem többet? Ahhoz több négyzetméter kellene a lakásban és talán több kereset is. Háberl Ilona: — Én is kettőt szeretnék. A gyerek az élet értelme. Kámán Mária: — A népesedéspolitikai intézkedések igen értékesek, szükségesek, emberségesek. Én úgy fogalmaznék, hogy ezek jó pluszt jelentenek a családalapításhoz. De aki akar, az ilyen kedvezmények nélkül is szül, hiszen gyermek nélkül nem család a család... Egyet mond a törvény és egyet az emberek. Az előbbi a paragrafusoké kissé száraz, s néha nem is könnyen érthető nyelven, az utóbbiak csak azt, ami a szívükből fakad. A két hang talán éppen az új családjogi törvény és társadalmunk új követelményei között meglevő egységet fejezi ki. Harríb Haiké AALAI HÍRLAP Van még tennivaló az országos szakmai bértáblázat alkalmazásánál Ez év januárjától kötelező üzemeinkben a munkás besorolási rendszert kiegészítő országos szakmai bértáblázat alkalmazása. Bevezetése azt a célt szolgálja, hogy az azonos kategóriájú munkát végzőknél megszüntesse az indokolatlan alapbér különbségeket, fokozottabban érvényre juttassa a munka szerinti elosztás és az anyagi érdekeltség szocialista elveit, az alapbérek az ágazati szektor szerinti, illetve vállalati hovatartozástól függetlenül, a munka által támasztott képzettségtől, gyakorlattól és a fizikai megterhelés mértékétől függjenek. Ötven üzemben végzett felmérés összegezése szerint e munka a helyi gazdasági, szakszervezeti szervek együttműködésével, a pártszervezetek egyetértésével történt. A KHV zalaegerszegi és az Egyesült Izzó nagykanizsai gyárában azonban a szakszervezet tevékenysége csupán a vállalati javaslat elfogadásában nyilvánult meg. A vállalatok többségénél különösebb anyagi megterhelést nem jelentett a megfelelő bérkategóriába történt sorolás, s lényegében az idei bérfejlesztésből megoldják. Vannak azonban üzemek, ahol 3-4 évbe telik, amíg az előírt szintet elérik. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban a munkások 56,7, a Zala megyei Nyomda Vállalatnál 65,4, a Color Ruházati Vállalatnál 75 és a Moziüzemi Vállalatnál 77,8 százaléka alatta van az országos bértáblázatban szereplő alsó bérhatárnak. S amíg a Zala Bútorgyárban minden munkást sikerült besorolni, a Kanizsa Bútorgyárban a munkások 34,3 százaléka nem éri el az alsó bérhatárt. A végrehajtás ellenőrzése felszínre hozta azt is, hogy az országos szakmai bértáblázat alkalmazásával párhuzamosan nem mindenütt vizsgálták felül a teljesítménykövetelményeket, s így az alap- és mozgóbérek arányában nem történt lényeges változás. Az országos bértáblázat felső határát meghaladómunkások alapbérét nem, vagy csak minimálisan emelték, nem vették figyelembe az oda tartozók különleges szakképzettségét, hozzáértését, munkában eltöltött idejét a DKG-nál, az Izzónál, a Zala Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál. Holott ez ösztönzően hatna a magasabb szakmai műveltség megszerzésére, mint például a Zalaegerszegi Alumíniumipari Gépgyárban, ahol az ilyen munkára alkalmas, dokumentummal rendelkezők 2—3 forinttal többet kapnak. Jobban érvényesíteni kellene a differenciált bérezést, s azok kapjanak többet, akik többet is adnak. T. J. Mindig kénnél lévő ösztönző Hiába csukjuk be az apró műhelyiroda ajtaját, a hatalmas vasszerkezetet, és a csarnok akusztikájá felerősítve hozzák be a kalapácsütéseket. A Zalaegerszegi Alumíniumipari Gépgyár szerkezeti műhelyében most nincs idő a decibelek számolgatására, a Jugoszláviai Obrovácon épülő timföldgyár alkatrészeinek gyártásán van a lényeg. Ezt mondja Takács György, a műhely Vörös Csillag szocialista brigádjának vezetője, hozzátéve, hogy számukra ez a megbízatás megtisztelő, s teljesítése presztizsugárba megy. Több okból is jól és pontosan kell dolgoznunk. Miénk az első összeszerelő művelet, tehát a többiek arra várnak, hogy mi végezzünk. De jól igyekszünk dolgozni azért is, hogy bizonyítsuk, megérdemeltük a bronzkoszorút. 1968-ban alakult a brigád. Az időközben végbement szervezeti változások, a létszámbővülés folytán 38 tagúra duzzadt, s hogy pontosítsuk a jelenlegi helyzetet, a szerkezeti műhely tulajdonképpen két szocialista brigádból, azon belül három munkacsoportból áll . Így arra gondoltunk, hogy mindenképpen egészséges lenne, ha a Vörös Csillag brigád kettéválna — vélekedik Takács György. — Ez lendítőleg hatna a brigádmozgalomra, a munka menetén meg nem változtatna, hiszen eddig is közösen végeztünk mindent. A brigád úgy határozott, hogy mindenki adja be papíron szavazatát a két, leendő brigád vezetőre. Pörzse István lakatos, aki a régi brigád vezetője volt, most az új, Vörös Csillag II brigádban csak helyettes vezető lett — Egyáltalán nem azt néztem, hogy mi lett a funkcióm — mondja. — Szó sincs kellemetlen érzésről, mert szerintem a brigádvezető elsősorban munkás, egy sorból való a többivel, s csak azután vezető, de akkor sem „főnök". A bronzkoszorút a brigád az elmúlt évi eredményeiért, valamint a kongresszusi munkaversenyben elért sikereiért kapta. A szép helyezés nem vakította el őket jól látják tennivalóikat, sőt hibáikat is. Tennünk kell még azért, hogy a brigád, a gyáron kívül is brigád legyen — szól Cseh István. — Igen ám, de hogyan? — teszi fel a kérdést Takács I György. — Csak minden ötötiik emberünk hetyben, a többiek bejárók. — Módszervásár kellene, nekünk is, akárcsak az ifjúsági klubok esetében. Biztosan nam olyan tipp, ötlet, máshol benőtt gyakorlat, amit alkalmazhatnánk m* i■ — mondja Cseh István. Takács György, kapcsolódva Cseh István szavaihoz, elmondja, hogy tíz évig dolgozott egy országos nagyvállalatnál és már eddig is sok ötletet, ott bevált dolgot ültettek át itthon. — Ezért is nézünk bizakodva a különválás elé — szólal meg csendesen Lakatos Dezső hegesztő. — Az egymás közötti, az egymásért való verseny biztosan felszínre hoz valami értelmes javaslatot... — Mi sokat adunk arra, hogy pontosan, jól dolgozzunk — teszi hozzá Takács György. — Az ember akkor tudja igazán, hogy milyen is a jól végzett munka öröme, ha már tapasztalta, hogy milyen az, amikor nincs. Úgy érzem, a brigádunkban a jól elvégzett munka örömét mi hasznosítjuk, ez a mi lendítőerőnk, a mindig kéznél levő ösztönzőnk. Kéner Gábor ______* A szakszervezeti választások hírei A szakszervezeti választások során elhangzó beszámoló és vita egyben tapasztalatszerzési alkalom is a küldöttek, a bizalmiak, a műhelybizottsági titkárok számára. A tanulságok és javaslatok gyakran kerültek noteszba az elmúlt napokban. S kitűnt, hogy nemcsak a hozzászólás jelent véleménynyilvánítást, hanem a jelölés és választás is. A Color Ruházati Vállalatnál még nem volt ilyen körültekintő tisztújítás, mint a mostani. A jelölőbizottság által javasolt szb-titkár mellé a küldöttgyűlés is felvezetett a listára egy titkárjelöltet. A szavazásnál azonban egyikük sem kapta meg a szükséges többséget. Ezután megismételték a jelölést és a választást is. Először a vidéki telephelyeken, majd Zalaegerszegen járt körbe az urna. Végül is — hat ellenszavazattal — új jelölt. Kelemen László műszaki osztályvezető lett a vállalat szbtitkára. , ★ Az orvos-egészségügyi dolgozók megyei kórházi szb-választásán javasolták, hogy írjanak ki országos pályázatotipari üzemek számára a nehéz kórházi fizikai munkát könyöegítő szállító-, emelő- és takarítóeszközök konstruálására. A zalaegerszegi városgazdálkodási vállalatnál a bizalmiak hiányolták, hogy nem kaptak mozgalmi feladatokat. Sérelmezték, hogy a termelést vagy a jóléti intézkedéseket érintő tanácskozásokra, értekezletekre a működési területük szakmai vezetői nem hívják meg őket, nem kérik ki véleményüket, így persze nem is érvényesülhet a dolgozók érdekvédelme. ★ A Kanton Bútorgyár szakszervezeti bizottságának beszámolójában szerepelt, hogy nőtt az újítási kedv, amióta új értékelési rendszert dolgoztak fe. Az újítások száma megháromszorozódott: a tavaly beadott 34 vállalati javaslatból 25-öt elfogadtak, hasznuk 670 ezer forint. Az elfogadott újítások többségét fizikai munkások adták be. PNEUMATIKUS PATENTNYOMÓ Pneumatikus patentnyomó berendezést készítenek a Zalaegerszegi Ruhagyár műszerészei. Az ötletes berendezéssel kiküszöbölik a nehéz fizikai munkát, megszűntetik a balesetveszélyt.