Zalai Hírlap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-02 / 205. szám

1975. szeptember 2. Hiányzó megbízatások a MEZŐGÉP letvnyei Misemének pártszervezetében AZ A TERMÉSZETES, hogy aki a pártba jelentkezik, az már bizonyított — sőt bizo­nyítania kellett — nemcsak a munkában, magánéletben, ha­nem a közösségben, közélet­ben is. Mindehhez pedig az szükséges, hogy a jelentkező kisebb-nagyobb megbízatások­kal­­ rendelkezzen, élvezze az őrá számítók erkölcsi-politikai támogatását. Bedő Ferenc, a MEZŐGÉP letenyei üzemének technológusa jobbára rendel­kezik azokkal az emberi-szak­mai­­ tulajdonságokkal, ame­lyek a munkásság élcsoportjá­nak tagjává, kommunistává avathatják. A kép, amelyet a májusban történt párttagfel­vételével kapcsolatban vázol hiányérzetet kelt. — Tavaly ősszel adtam be tagfelvételi kérelmemet, de sem a felvételig, sem azt kö­vetően mozgalmi megbízást nem kaptam — mondja a 24 éves fiatalember. — Nem is kért a párt- vagy a KISZ-alapszervezet vezető­ségétől, a bizalmiaktól vala­milyen feladatot? — Nem.. De korábban a vil­lanyszerelői szakmunkásbizo­nyítvány mellé még megsze­reztem az erősáramú techni­kusi oklevelet, aztán húsz harmadéves tanulót segítettem felkészülni a szakmunkásvizs­gára — az oktató kérésére. A KISZ-f­eladatok? Kicsit bo­nyolult dolog ez. Itt, az üzemi alapszervezetben vettem részt politikai tanfolyamokon. Ker­­kaszentkirályon lakom, de a lovászi üzemi KISZ-alapszer­­vezet tagja vagyok. Régóta já­rok oda, fotószakkörbe, sok az ismerős, ezért. A szűkszavú, csendes fiatal­ember maga is úgy érzi: van oka nyugtalankodni, hogy már a kezdet kezdetén félig pasz­­szív párttag. A lovászi kiszis­­ták taggyűlése volt az egyik ajánlója , de a fotózáson kí­vül nem sok szerepet kapott s vállalt az ottani mozgalmi életben. A másik ajánlója egykori főnöke, Tóth Béla tmk-műve­­zető. — Feri igyekvő, jó szakem­ber, jó munkatárs és mint technológus olyan szakmai felelősséget vállal, amelyet ed­dig hibátlanul teljesített — mondja. NEM KÉTSÉGES, hogy tu­lajdonságai alapján jogosan látta beosztottjában a leendő párttagot Tóth Béla. Az általa adott bizalmat — egyben Be­dő Ferenc bizonyítási lehető­ségeit — csak fokozta volna, ha a pártcsoport ugyanilyen felelősséggel, aktivizáló fel­adatokkal veszi körül a fiatal­embert. Ismerve „kétlaki” mozgalmi helyzetét, a helyi KISZ-alapszervezet vezetősége is segítségére siethetett volna, hogy mihamarabb igazolhassa az ifjú technológus: megérett a párttag-felvételre. Egyik sem történt meg, s így mond­hatni féloldalasabb lett Bedő Ferenc bizonyítása. Hiszen be­lépni a pártba — a mai, meg­növekedett követelmények mellett különösen — hosszabb és sokoldalú folyamat ered­ménye kell, hogy legyen. Nem elég a munkában, magatartás­ban való példaadás, a politi­kai rátermettséget,­­ szélesebb látókört is érlelni kell a je­lentkezőkben, illetve a már felvettekben. Hogy milyen feladatkört vállalna szívesen, arra van elképzelése, de még nem közölte senkivel: első­sorban a munkahelyi ICISZ- alapszervezetet segítené. Ez a szándéka találkozik azzal az ifjúságmozgalmi célkitűzéssel, miszerint — fontos pártmeg­bízatásként — minden fiatal párttag segítse a KISZ-élet teljesebbé válását. Tóth Béla művezető ■— aki tagja a járási párt vb-nek is — egyetértően bólint. Azt mondja, a helyi kiszistákkal összehangolt pártépítő munka, a tudatos kádernevelés az utóbbi másfél évben elmaradt náluk a követelményektől. — EZ IDŐ ALATT sosem volt állandó titkár a pártalap­szervezet élén, aki kézben tar­totta volna az ügyeket, más­részt a főleg rendszertelenség­ből, munkaszervezési nehézsé­gekből adódó gondok kihatot­tak a pártéletre, a mozgalmi munkakedvre — fejtegeti az okokat. Kétségtelen, hogy a gazda­sági munka pártirányítása sok időt,energiát lekötött, ám ez nem menti a pártalapszerve­­zet „titkárnélküli” vezetőségét a kollektív felelősség alól. Sőt, éppen a szervezeti és terme­lési nehézségek adtak volna alkalmat arra, hogy a pártcso­portok, bizalmiak próbára te­gyék képességeiket és széle­sedjék az egyéni megbízatá­sok, tehát az aktivizálás köre. S ezekből a tennivalókból nyilván jócskán jutott volna a párttag és pártonkívüli fia­taloknak egyaránt. Az egyéves pártiskoláról jú­liusban hazaérkezett titkár­nak, Prémecz Tibornak is ha­sonló a véleménye. — Kellemetlen meglepetés volt számomra, amit akkor ta­pasztaltam — mondja — s a Tóth elvtárs által elmondotta­kon kívül más gondokkal is találkoztam. Pedig tavalyig jól működő alapszervezet volt a miénk, kiegyensúlyozott pártépítő tevékenységgel. De hamarosan kilábalunk a hul­lámvölgyből. Ehhez nemcsak számos jó képességű elvtár­sunk adott, hanem a július végén hozott döntésük sora is. CSAK NÉHÁNYAT emel­jünk ki ezek közül. A vezető­ség első teendője volt a párt­csoportokra, egyénekre lebon­tott megbízatás-rendszer ki­dolgozása, így például a KISZ- alapszervezetet s a párttaggá nevelését segítendő az össze­kötőn kívül még egy aktívát is megbíztak ifjúságpolitikai tennivalókká. Hamarosan hosszabb távra szóló tervvel alapozzák meg a káderfejlesz­tést. A megbízatások teljesí­téséről pedig az ősszel beszá­moltatnak mindenkit és ter­mészetesen a folyamatos segít­ségadás sem marad el a párt­vezetőség részéről. Lukács József Alap a silónak Hatszáz vagonos gabonaszó épül Lenti határában. A 10, egyenként 60 vagon gabonát befogadó silótoronyból négynek fó alapozása elkészült. TAls Al HIStAP Téli zöldtakarmány Két vágógép, hat pótkocsis szállító jármű­ és két taposó lánctalpas gondoskodik arról, hogy a pékaszepetki Vörös Szikra termelőszövetkezet ötvenegy hektáros silókukorica táblájáról az értékes állati takarmány minél előbb priz­mába kerüljön. A tizennyolc fős brigád augusztus utolsó napjára befejezi a munkát. Csendes hétvége a zalaegerszegi teherpályaudvaron A zalaegerszegi vasútállomás szombati, vasárnapi munkája még elmaradt az igazi őszi csúcsforga­lom idején megszo­kottól. Czamnkó Lajos állomás­­főnök-helyettes tájékoztatása szerint minden a legnagyobb rendben ment. A két nap alatt a belső te­herpályaudvarra — az iparvá­gányok és a bérelt rakodóhe­­lyeken kívül — 52 vagonnyi áru érkezett, amelynek kira­kása — csekély kivételtől el­tekintve — időben megtörtént. A tófeji kerámiaüzemnek már, a vas­ műszaki nagyke­reskedelmi vállalatnak kerék­párok, hűtőgépek, drótfonat, acélcső, a Domus-áruháznak bútorok, az AGROKER-nek gépele, pala, a műbútor szövet­kezetnek papír és forgácslap, a téglagyáraknak szén és ola­jos homok, az építőipari szö­vetkezetnek 11 ezer falburkoló dísztégla, a KHV-nak flako­nok érkeztek, és kénport ka­pott a zalaegerszegi gyanta­gyár. Katona Gyula kereskedelmi főintéző kiegészítette ezt a lis­tát azokkal az árukkal, ame­lyek a külső iparvágányokra érkeztek. Így a TISZÉP fűrész­áru, nád, szén, mészhidrát és vasbeton-gerenda, a­­ KÉV 10 vagon sóder kirakásáról gon­doskodott. A FÜSZÉRT-telep­­re két vagon élelmiszer, a Za­lai Kőolajipari Vállalathoz do­bok, vaslemez, valamint 20 tartálykocsi olaj érkezett. A betonelem előregyártó telepre 14 vagon cementet tolattak be szombaton. A két nap alatt nemcsak a Zalaegerszegre érkezett szál­lítmányokkal foglalkoztak, ha­nem vagonokba kerültek a me­gyeszékhelyen gyártott beren­dezések, ipari termékek is. Az Alumíniumipari Gépgyár szál­lítószalagokat, a tejüzem saj­tot, a műbútor szövetkezet bú­torokat, a sörpalackozó üres hordókat indított útnak, a Zala Bútorgyár a saját iparvágá­nyán 13 vagon bútor beraká­sáról gondoskodott. A ZKV iparvágányáról szombaton 47, vasárnap 55 vagon bitument és olajat indítottak útnak. A Volán 16. Vállalat szállí­tási csoportja , amely az em­lített cikkek zömét szerződéses alapon kirakja a vagonokból, és a címzetthez juttatja — szombaton minden vagont ki­rakott, vasárnap 3 teherautó­val és egy-egy daruval, rako­dógéppel végezte munkáját. Tíz vagont kiraktak, hatra már nem maradt idő, de volt olyan szállítmány is, amelyet a cím­zett nem fogadott, így például az AGROKER 3 vagonnyi pa­lát. A volánosok a vas-műsza­ki nagykereskedelmi vállalat-­ nak egy vagon porcelánáruját, az építőipari szövetkezet dísz­­tégláját, a tófeji üzem máz­­szállítmányát hétfőn, kezdték meg kiszállítani. Hétfőn a vasárnapról meg­maradt hat vagon mellé újab­bak érkeztek, amelyekben be­tonacél, háztartási gépek, tűz­helyek, zománcedények, far­­roslemez-szállítmányok vol­tak. Délután 10 vagon kavics­szállítmány, valamint két va­gon cserép és válaszfaltégla kirakásáról kellett gondoskod­ni. A felsorolásból is látható, hogy az igazi őszi mezőgazda­­sági szállítási csúcsidőszak még nem érkezett el, a nehe­zebb időszak még hátra van. Biztató kezdet, bizonytalan folytatás a söjtör-pusztaszentlászlói tsz kertészetében A fogyasztók évről évre több és jobb minőségű zöldségfélék termesztéséit várják a mező­­gazdasági üzemektől. A zöld­ségellátás közismerten orszá­gos gond, s megyénkben, ahol a zöldséget nehezebb körül­mények között, és magasabb előállítási költséggel termesz­tik, mint másutt, ugyancsak megoldásra váró probléma ez. Fejlesztés, hatmillió forintos támogatással A söjtör-pusztaszentlászlói termelőszövetkezetben az idei év elején tartott tervtárgyaló közgyűlésen úgy határoztak, hogy fejlesztik a kertészeti ágazatot, növelik a termőterü­letet. Erre a célra 6 millió fo­rint állami támogatást is kap­tak. Mi lett a jelentős összeg­gel, milyen eredményeket ér­tek el azóta? Ezt kérdeztük Zsupponyi József elnöktől. __ A volt pusztaszentlászlói Haladás termelőszövetkezet­ben több mint tíz éve sikere­sen foglalkoztak zöldséggel, igaz, pár hektáron csupán. Az ottani dolgozók rátermettsége, gyakorlata azonban megfelelő alap volt arra, hogy az 1973. évi egyesítés után e kicsiny mag köré építsük ki a kerté­szeti ágazatot. Az első két évben jó ered­mények születtek: 1973-ban a 20 hektáron termesztett zöld­ség 30 ezer forint tiszta nyere­séget hozott A kövekező év­ben 25 hektárra növelték a te­rületet amelyről 1 millió fo­rint bruttó bevételt vártak. Ez­zel szemben 1 millió 334 ezer forint termelési értéket értek el, s az előző évinek tízszere­sét azaz 300 ezer forint tiszta nyereséget hozott a kertészet A jó eredmények láttán a tagság, bízva a vezetőségben, s megértve a megyei érdeket, egyöntetűen megszavazta a kertészeti ágazat fejlesztését, a termőterület 50 hektárra tör­ténő növelését Késlekedés a megvalósításnál Idén tavasszal a szövetkezet építőbrigádja hozzálátott az építkezéshez. A fóliasátrak egy részét május végére felál­lították, az üvegházakból azon­ban még csupán a vasvázak láthatók a kertészetben. No­vemberben átadásra kerül az öltözőket, fürdőket magába foglaló szociális épület, üze­melhetnek a fűthető, korszerű fóliasátrait, amelyek alatt pa­lántákat nevelnek, magágya­kat készítenek majd az asszo­nyok. A hatmillióból különféle praktikus kisgépeket is vásá­roltak. Augusztus végéig a néhány üzemelő fóliasátor alól, s a­­szabadföldi területről mintegy 50 vagon zöldségféle került a Zala megyei MÉK raktáraiba. Lényegesen kevesebb a terve­zettnél. Erről bővebbet Lábodi­dott . Ideális körülmények kö­zött 100 vagon árut szállíthat­tunk volna a felvásárlótelepek­­re. A tervezett 1 millió 900 ezer forintos termelési értéket nem érjük el, előreláthatólag 800 ezer forint bevételkieséssel kell számolnunk. Hogyan történt ez? Nemcsak az időjárás . Számításainkat keresztül­húzta az időjárás. De nem aka­runk mindent erre hárítani, mindenki látta, tapasztalta, hogy a megnövekedett terület­tel nem tudtak megbirkózni sem a kertészeti dolgozók, sem a vezetők. Időre van szükség ahhoz, hogy a helyenkénti szervezetlenséget megszüntes­sük, a hibákat kijavítsuk! — vette át a szót az elnök. Az is igaz, hogy a nyár ele­jén jelentős kárt okozott a pa­radicsomföldeken a fitoftóra. Ez a gombafertőzés akadályoz­ta a termés beérését, s a kevés megpirosodott paradicsom bel­sejében is fekete, rothadássze­rű foltokat okozott. Körülbe­lül 15 vagonnyi termés veszett kárba, s emiatt 250 ezer forint jövedelemtől estek el Az esős, szeles időjárás a paprikának sem kedvezett: a palántákat kéthetes késéssel ültették ki, a magas páratartalmú levegő miatt a növények nem fejlőd­tek, erősödtek, így a maga­sabb felvásárlási árak idősza­kában jelentéktelen mennyi­ségű paprikát értékesíthettek. A dömping éppen a napokban van, a húsos, ízletes, kiváló minőségű termés érlelődött be augusztus végére. Időközben azonban a felvásárlási ár nagy mértékben csökkent. Kamatozó forintok, de mikor? Azt mondják a termelőszö­vetkezet vezetői, hogy a kerté­szetből az idén összesen 70 va­gon árura számítanak. Csak­nem azonos mennyiség ez a tavaly fele ekkora területen termelt 63 vagonnyi zöldség­gel. Jogos a kérdés: mikor hoz végre hasznot a hatmilliós be­ruházás? — Maradunk az 50 hektár mellett jövőre is! — mondták határozottan a szövetkezet ve­zetői . Huszonöt hektáron tejeskápoettát, 10 hektáron zöldpaprikát, 15 hektáron pa­radicsomot termesztünk, s a­­fóliák alatt tejessalátát, hóna­posretket, karalábét, s más zöldségfélét ültetünk a jövő­ben is. Primőrárut, és olcsó, nyári zöldségeket szállítunk rendszeresen a MÉK-nek. Re­méljük, az idő is kedvezőbb lesz, s gondosabb, alaposabb szervezés-irányítás mellett a befektetett forintok kamatozni fognak. Kahutek Magda 3 A munka, ami összetart bennünket.­ — Hadd mondjam el a leg­utóbbi esetet, éppen ma tör­tént velem. Munkába jöttem, amikor megszólítottak itt a Kossuth utcában. Mondja — szögezték nekem a kérdést — mit csináltak maguk itt a városközpontban már két hó­napja, amikor nincs is lát­szata? Hát, gondolhatja, hogy morfondíroztam, válaszol­jak-e, és mit_l Czinder József ács­brigád­vezető fakadt így ki, s ért­hető is a méltatlankodása. Az egyelőre még csak a kerítés mögött látható építkezés — a zalaegerszegi városközpont kialakítása — ugyanis az elő­írt ütemnek megfelelően zaj­lik, s a földszint alatti mun­ka zömét már el is végezték a Zala megyei Állami Épí­tőipari Vállalat munkásai. Közülük is kiemelkedik munkájával a Czinder brigád, amely a vállalat egyik legré­gebbi, s kipróbált csapata. — Megalakulás? — kérdez vissza Hencz Imre, a brigád egyik tagja. — Hát inkább úgy mondanám, összejöttünk, egymás mellé osztottak ben­nünket. Mi sem gondoltuk akkor még­ a Kandorhegyi G—1-es építésénél, hogy va­lamikor brigád válik belő­lünk. Aztán, íme. — És mi tartotta össze a kollektívát? — Hát a munka. Ács az ácsról az első pillanatokban észreveszi, hogy a szakmájá­ba való, vagy nem. Mi így öten már régóta együtt va­gyunk. Igaz, voltunk tizen­hárman is, csak hát tudja, hogy van az építőiparban, szanaszéjjel hordanak ben­nünket. Czinder József, aki több mint két évtizede ács, csen­des szavakkal meséli el, hogy számára mennyi újat nyúj­tott a városközponti építke­zés. — Megmondom az igazsá­got — összegezi a végén — nem szívesen vettem, hogy idé­, küldenek. Új emberek, új­­ szokások, gondoltam, nehéz­ lesz a beilleszkedés. De nem. Hamar összeszoktunk, s megt­­anultuk az új fogásokat is. Czinder József aktivitását, szaktudását a vállalata is ér­tékeli, legutóbb Kiváló Dol­gozó kitüntetést kapott, és számontartja a szűkebb kol­lektívája is. Úgy mondja, munkában nevelkedett s nem állhatja, ha pihennie kell a két kezének. — Én is úgy vagyok vele, ha szabadságra megyek, azért csak-csak benézek, hogy med­dig jutottak a többiek, hogy halad az építkezés — mondja Czendrei Imre. A brigád szívesen segít más építkezéseken is. Leg­utóbb a társadalmi munkában épülő­ József Attila könyvtár új szárnyának építésénél se­gédkeztek. — Az építő munka sok mindenre megtanítja az em­bert — mondja a főépítésve­­­zetőség KISZ-titkára, Hencz Imre. — Ezek közül az egyik legfontosabb,­­hogy a munka­idő véget érhet, de­­az építő­­munka sohasem. Kéner Gábo?

Next