Zalai Hírlap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-04 / 233. szám
l1TI. okóber 4. ÚJ SZŐLŐÉS GYÜMÖLCSFAJTÁK ígéretesek a jövő kertjének új szőlő- és gyümölcsfajtái, amelyeknek egy részét az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet helvéciai állomásán tartják számon. Az itteni ökológiai viszonyok között 1000 szőlő- és gyümölcsfélének termőképességét, felhasználhatóságát tanulmányozzák a szakemberek. Az itthoni nemesítésű és a honosított gyümölcs nyolc fajtájának több száz változata díszült a bemutató kertben. Legtöbbet — kétszázat — almából figyelnek meg, s ezen belül is egy-egy fajtából több félét. Jonathánból 25, starkingból 20 új tulajdonsággal rendelkező klón verseng az elismerésért, s ezenkívül bőséges a már kiskertekből is kifogyott nyárialmú választék. A húszféle körtén kívül több százra tehető a csonthéjas gyűjtemény, amelyek között új szilva, kajszi, meggy és cseresznyefajtát tartanak nyilván. Az ellenőrző adatgyűjtés, a termőévtől számítva 4—5 évig tart a gyümölcsféléknél, s ez idő alatt a végtermékek felhasználhatóságáról is meggyőződnek. Sok a kívánalom a jövő gyümölcsfajtáitól: alkalmazkodni kell a megváltozott termesztési formákhoz, s a mindenkori piaci igényhez. Az új almafajták például bővebb, kiegyenlítettebb termést adnak, s jellemzően szebbre pirosodnak be. Ugyanakkor eltarthatóságuk is jobb az eddigieknél. Az állomás szőlőgyűjteménye is gazdag, a legújabb nemesítésű hazai csemege- és borszőlő-hibridekkel együtt 200 fajtát tartanak felügyelet alatt. A gyümölcshöz hasonlóan az új szőlőfajtákkal szembeni követelmény is megváltozott. Egyik legfontosabb szempont a rezisztens tulajdonság, a gépesíthetőség, s az új íz- és színanyagok örökítése. A korszerű művelési formák között 180—200 mázsa a hektáronkénti hozam mércéje, s az új hibridek képesek erre. Ezen belül azonban külön jegyzik a mag-, héj- és a léarányt. Ez utóbbi méréshez és a bor értékeléséhez fajtánként egy-egy mázsa szőlőt használnak fel. A végtermék zsűrizésére a szakembereken kívül a fagyasztókat is bevonják. (MTI) (Bakonyi Erzsébet felvétele) Az igényeknek megfelelően havonta 400—500 tonna égetett meszet szállítanak a Tiszépekre a Zalaegerszegi Kerámia- és Cserépkályhagyár gutorföldi mészégetőjéből. Képünkön: Szakáll István égető és Gombos Sándor begyújtják az 500 mázsa nyers mészkövet befogadó kemencét. Helytállás, fegyelem, biztonság Fúrási szállítók A DKFÜ szállítási üzeme bármikor versenyre kelhet a kisebb Volán-kirendeltségekkel. Kétezeregyszáz dolgozójuk közül minden nyolcadik hivatásos gépkocsivezető. Kétszázhetven rendszámmal ellátott gépjárművük, több mint 70 lánctalpas és gumikerekes traktoruk, önjáró munkagépük évente többször is megmozgatja a többszáz, millió forint értékű fúróberendezéseket, műszereket. Szállító járműveik 5,5—6,5 millió kilométert tesznek meg, 400 ezer tonnát fuvaroznak és közel 3,5 millió forintot érő gumiköpenyt koptatnak el évente. Aki a 45 ezer lóerő parancsnoka, üzemeltetését, szervezését irányítja, Zakó Géza szállítási osztályvezető. Apu, hazavárunk... A telephelyre belépve mindenki óhatatlanul rápillant a hatalmas transzparensre. Rajta egy boldog gyermekarc és a felirat: apu hazavárunk. Színei, méretei vonzzák a tekintetet, a rövidke mondat pedig a járműhöz szokott kéznek, lábnak parancsol. — Ha a kutak fúrása miattunk áll, akkor csak négyjegyű számokban mérhető minden kiesett óra — mondja az osztályvezető. — A gépjárművek értéke százmillió forint fölött van. Amit évente a szállításra költünk, szintén több mint ötvenmillió forint. Tavaly a megyei közlekedésbiztonsági tanács versenyét úgy nyerték, hogy két éve sem a közlekedőkben, sem az utakban, hidakban, sem a saját gépjárműveikben nem okoztak komolyabb kárt. Hogyan csinálják? — Nem megy könnyen, elhiheti — válaszol Zakó Géza. — Talán a 62 fős tmk-brigáddal kellene kezdeni. Az egyes szemlét 1500 kilométerig, a kettest 12—15 ezer között végzik. A főjavítást az Afit csinálja, de az egyes fődarabokat a mi fiaink is beteszik. A járművek szerelésénél a vezetőik segédkeznek. Amikor a gépkocsi elhagyja a műhelyt, én már tudom, hogy nincs hibája. — Miért ilyen biztos benne? — Hetente egyszer-kétszer a garázsszolgálat a tmk csoportvezetőkkel együtt ellenőrzi a járműveket. Húsz önkéntes rendőrünk szúrópróbaszerűen vizsgálja meg a biztonságtechnikai berendezéset,ket. Ha hibát találnak, az a kocsi rögtön megy vissza a műhelybe. Mit gondol, ki szeret kétszer dolgozni, no meg amitmég mellette szóban kap a főnökétől, meg tőlem! Ma már a brigádtagok egymás figyelmét is felhívják a hibákra, kölcsönösen ellenőrzik a járműveket több szem többet lát jeligével. Nekik főleg fontos a kifogástalan jármű, hiszen ők dolgoznak vele. Úgy bánnak a géppel, mint lovas a lóval. Tudják, hogy az egyik a másik nélkül nem sokra viszi. Nem is mutat a mieinknél tisztább, jobb tehergépkocsit a közúton, erre mérget veszek. No és az oktatás! Jöjjön, nézze meg a tantermünket. Továbbképző tanfolyamok Büszkén harcol a szomszédos ajtóhoz. A teremben vetítőgép, szemléltető makettek, négyzetméteres ábrák és egész sereg tábla. — Minden hétfőn a munkakezdés előtt félórás oktatást tartunk. Bánfai István a műszakit, Réti György a Kreszt, Vincze Imre a munkavédelmet tanítja. Felfrissítik a tudást, a gyakori hibákra felhívják a figyelmet, tanácsot adnak. Évente többször oktatófilmeket is vetítünk, három évente pedig minden szakágon belül 50—60 órás továbbképző tanfolyamot. A legjobbak hétről hétre kikerülnek a dicsőségtáblára. A szabálytalankodókkal először a művezető beszél négyszemközt, másodszor a termelési tanácskozáson a nyilvánosság előtt kell magyarázatot adniuk. .— Mindez nem riaszt el senkit a vállalattól? — A nyugdíjba menők és családi okok miatt munkahelyet változtatók pótlásán kívül gyakorlatilag évek óta nincs fluktuáció. Már a felvételnél megnézzük a jelentkezőt. A fiatalok az első hónapokra patrónust kapnak, őket a törzsgárda — a dolgozók több mint fele — ha akarja, ha nem, neveli. A felelősségrevonásban, jutalmazásban egyformán következetesek vagyunk. Elvégre minden ember az egyenes beszédet szereti, nem igaz? Az elvet bizonyítékok támasztják alá a fúrásnál. A fizetés önmagában is ösztönző a biztonságos közlekedésre, a hatékonyabb munkavégzésre. Az üzemanyagnorma betartásáért az alapbér 5 százaléka, az üzemképes kocsiért 15 százaléka jár. A korábban napidíj miatt elhúzódott rakodások gyorsítására néhány hete útiátalányt kapnak a gépkocsivezetők. A jó ötleteket, megfigyeléseket azonnal honorálják. A minap Beke József azért kapott 300 forintot, mert jártában-keltében észrevette, hogy a félreállított csőszállító utánfutó fékjei elromlottak. A folyosón elejtett mondatát egy héten belül forintra váltotta az üzemvezetőség. Ami gáncsol Varga József igazgató a fentieken túl gondokat is említ. — Kezdjük talán a szab- ványokkal — mondja. ■— Hónapokig, sőt néha egy évig áll olyan több milliós, fantasztikus teljesítményre képes import gépünk, amely a mi szabványaink miatt nem mehet a közútra. Szovjetunióban, Olaszországban jó, nálunk előtte át kell alakítani. Ez alkatrészt, utánjárást igényel, kapacitáskiesést okoz. A másik problémánk a súlykorlátozás értelmezése. Vannak csodálatos teherbírású gépeink, amelyek a tervezők jóvoltából dupla kerekeikkel a tengelyek jobb elosztásával a hatalmas terhet az út rongálása nélkül szállíthatnák, hiszen a földre nehezedő fajlagos nyomás alacsony. Ugyanakkor a KPM a tengelyekre nehezedő nyomást méri. Mivel a kettő nem ugyanaz, gyakran kénytelenek vagyunk felterheléssel dolgoztatni az ilyen járműveinket Végül említem az útvonalengedélyek beszerzését. Egy több tízmilliót érő berendezés megjavítása, pótlása, gyors felállítása azonnali intézkedések sorozatát követeli. Sem a hibát, sem a javítást nem lehet megtervezni. Pedig ha ilyenkor valami nagyobb berendezést kell odavinnünk, akkor napok, hetek telnek el, míg az útvonalengedélyt megszerezzük. Kinek éri meg? Néha még a súlyos büntetés is olcsóbb lenne. Hogy’ is mondja a fúrós nóta? Rendes a doboz, a fúrószár az forog... S hogy le ne álljon, azért a szállítók is sokat tesznek a DKFÜ-nél. Győri András ZALAI HÍRLAP Élelmiszer mikrobiológiai tudományos ülésszak A hasznos és a káros mikroorganizmusok szerepéről kezdődött tanácskozás hétfőn a Kertészeti Egyetemen az élelmiszer mikrobiológiai tudományos ülésszakon. A Magyar Élelmezéstudományi Egyesület rendezte kétnapos tanácskozás egyik részében a több száz, az élelmiszereket károsító, romlásukat előmozdító mikroorganizmusok elleni küzdelemről lesz szó, másik témakörben pedig azokról a parányi élőlényekről, amelyek a bor, sör, tej, tejtermékek előállításának technológiájában töltenek be fontos szerepet. Ezeknek a mikroorganizmusoknak az életben tartására új eljárást dolgoztak ki, amely például előmozdítja a jobb minőségű tejtermékek készítését. Külön témakörben tanácskoznak arról, hogy a hűtőiparban, illetve a tartósítóiparban hogyan hasznosíthatják a mikroorganizmusokat, a károsakat pedig hogyan pusztíthatják el Sikeres kísérletek folynak kobalt—60 felhasználásával egyes élelmiszerek tárolására, az ionos sugárzás hatására többek között a burgonya, a hagyma és a gomba tartósítását lehet több héttel vagy hónappal meghosszabbítani, az ionos sugarak ugyanis megölik a mikroorganizmusokat. i MEZŐGAZDASÁGI EXPORTJ • Mi kell a világpiacnak? Most készült el egy tanulmány, amely felvázolja a mezőgazdasági termékek külkereskedelmének távlatait egészen 1990-ig. E prognózis szerint 1990-ig évi három-négy százalékkal emelkedik hazánkban a mezőgazdasági termelés. Ha tartani akarjuk — és tartanunk kell — a mezőgazdasági export szerepét a népgazdaság egyensúlyának megőrzésében, akkor ennek a termelési többletnek mind nagyobb hányadát kell exportálnunk, vagyis a mezőgazdasági kivitel növekedését évente 7— 8 százalékkal kell bővíteni. Ehhez nem szükséges, hogy az élelmiszereket a hazai lakosságtól vonjuk el. Minálunk ugyanis az iparcikkek, a tartós fogyasztási javak, a szolgáltatások, a lakások iránt fokozódik elsősorban a vásárlók érdeklődése. Most például, hogy jó a zöldségtermés és valamivel alacsonyabbak az árak, máris panaszkodnak a hentesüzletek vezetői, hogy csökken a hús iránti érdeklődés. Többet is tudnának kínálni az üzletben, de nem veszik meg. Nagyobb távlatban tekintve tehát a hazai piac már szűknek bizonyul, nem lesz képes felvenni az évi 3—4 százalékos növekedésből származó többletet. Exportálni kell. A legbiztosabb pénz Exportálni kell, de mit? A szakemberek véleménye szerint a szükséges dollár és rubel összegeket a legbiztosabban továbbra is az eddigi „nagy cikkeinkért” kaphatjuk meg. Tehát búzáért, kukoricáért, húsért, gyümölcsért, zöldségért. Ez azonban semmiféle kényelmet nem biztosít a termelőknek, a feldolgozóknak vagy kereskedőknek, sőt a központi irányításnak sem. Mert a látszólag jelentéktelen változtatások nagyon is jelentősek. Mindenekelőtt meg kell változtatnunk az alapvető szemléletet. Eddig az úgynevezett „maradék elv” érvényesült. Belföldi szükségletre termeltünk és ami maradt, azt igyekeztünk eladni külföldre. Fejlődésünk lehetővé teszi, hogy ezen változtassunk. Továbbra is alapvető feladat lesz a belföld ellátása, de a külkereskedelmi érdekeket már a termelés szervezésénél érvényesítenünk kell. A világpiacon éleződik a verseny. Ebben az tud helytállni — vagyis az ér el jó árakat —, aki állandó minőséget, pontos határidőre, tetszetős csomagolásban szállít és gyorsan alkalmazkodik az igényekhez. Jó vevőink Exportálni kell, de hova? Természetes vevőkörünk a szocialista piac. Kínálatunk felét veszi fel, ezt az arányt valószínűleg a jövőben is tartani tudjuk és erre hosszú távú szerződéseket köthetünk. A baráti országok jó vevők és az igényesebb cikkekért olyan értékes ellentételeket kaphatunk, mint a fenyő-fűrészáru, gyapot, a nyersolaj. Búzát például nem is érdemes távolabbi vevőknek kínálni, mert akkor a szállítási költség bevételeinket 15—20 dollárral csökkenti tonnánként. Vagy egy másik példa: mi olyan rengeteg almát termelünk, hogy azt csak a szovjet piacon tudjuk elhelyezni, másik ilyen nagy vevő számunkra a világon sehol sincs. Hagyományos élelmiszerpiacunk Európa, főként azok az országok, amelyeket most az EGK, Európai Közös Piac fogalma takar. Ezek az államok együttes önellátásra törekednek ugyan, de érdekük, hogy velünk is kereskedjenek. Bízunk tehát benne, hogy vevőink maradnak, de ezért sokat kell tennünk. Ezekben az országokban például az élelmiszerkereskedelem egyre inkább az áruházakba, az önkiszolgáló pultokra tolódik át. Itt az árunak önmagát kell kínálnia, tehát döntő a küllem, a minőség, a csomagolás. És nagyon szigorúak az előírások. Próbálunk például a svédeknek nemes húsokat nyersen, fóliába csomagolva és hűtve szállítani, de nem megy. A legtöbb országban általában egy kamionból tíz mintát vesznek. A svédek megnéznek minden darabot és ha egynél picit hibás a csomagolás, viszszadobják az egészet. Tehát a feltételeknek meg kell felelnünk. Követni az igényeket Harmadik lehetséges piacunk részben az igen kényes amerikai vagy japán piac, részben a Földközi-tenger környéki arab államok. Csakhogy ezek piacain például már megjelent a brazil és a kínai csirke is. A verseny elől nem térhetünk ki. Az igények változnak, ezt kell követnünk. Növekvő kukoricatermésünket például egyre inkább „bőrzsákban” kell eladnunk, azaz feletetni állatokkal és a piacon húst kínálni. Mégpedig egyre kevesebb élő állatot, egyre több darabolt húst, húskészítményt, konzervet. Megintcsak példának: már nem elégedhetünk meg azzal, hogy gyulai kolbászt és pick szalámit kínálunk. A megcélzott piacon vásároló háziasszonyok igényeihez mérten sokféleképpen fűszerezett, sokféle méretű töltelék árát kell kínálni. A nyugati piacokon nyers zöldség és gyümölcs kínálatunkhoz sok reményt nem fűzhetünk, mert a Földközi-tengerhez közel fekvő mediterrán államok éghajlata jobb, náluk minden korábban érik. És Görögországot, Spanyolországot, Portugáliát előbb vagy utóbb felveszik a Közös Piacba! A fő figyelmet fordítsuk továbbra is a hagyományos termékeinkre és hagyományos piacainkra, ha lehet rugalmasabban, ötletesebben, mint eddig, hogy a mezőgazdasági export továbbra is betölthesse mai, igen jelentős szerepét külkereskedelmünkben. Földeáki Béla Az épülő kaposvári távfűtési i hőközpont részére vasszerkezeti elemeket készítenek a zalaegerszegi Vas- és Fémipari Szövetkezetben. Képünkön: Horváth Lajos lakatos brigádja festésre készíti elő a vázszerkezetet. (Kiss Ferenc felvétele) Sör , mint üdítőital? Alkoholmentes sör gyártási technológiáját fejlesztették ki a Söripari Vállalatok Trösztjének szakemberei. Az új fajta ital ízre éppoly élvezetes, mint a hagyományos, átlag 4 százalék alkoholtartalmú sörök, a színe is hasonló, szesztartalma azonban mindössze néhány ezrelék. Sok országban már régóta kaphatók, s meglehetősen kedveltek az alkoholmentes sörök különböző változatai, így várhatóan nálunk is sikere lesz. A szeszmentes sör akár üdítő italként is fogyasztható. A Borsodi Sörgyárban most készítik elő gyártásának egyedi technológiáját 3