Zalai Hírlap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

l1TI. okóber 4. ÚJ SZŐLŐ­ÉS GYÜMÖLCSFAJTÁK ígéretesek a jövő kertjének új szőlő- és gyümölcsfajtái, amelyeknek egy részét az Or­szágos Mezőgazdasági Fajta­­kísérleti Intézet helvéciai ál­lomásán tartják számon. Az it­teni ökológiai viszonyok között 1000 szőlő- és gyümölcsfélének termőképességét, felhasznál­hatóságát tanulmányozzák a szakemberek. Az itthoni nemesítésű és a honosított gyümölcs nyolc faj­tájának több száz változata díszült a bemutató­ kertben. Legtöbbet — kétszázat — al­mából figyelnek meg, s ezen belül is egy-egy fajtából több félét. Jonathánból 25, star­­kingból 20 új tulajdonság­gal rendelkező klón verseng az elismerésért, s ezenkívül bő­séges a már kiskertekből is kifogyott nyárialmú válasz­ték. A húszféle körtén kívül több százra tehető a csonthé­jas gyűjtemény, amelyek kö­zött új szilva, kajszi, meggy és cseresznyefajtát tartanak nyil­­ván. Az ellenőrző adatgyűjtés, a termőévtől számítva 4—5 évig tart a gyümölcsféléknél, s ez idő alatt a végtermékek felhasználhatóságáról is meg­győződnek. Sok a kívánalom a jövő gyümölcsfajtáitól: alkal­mazkodni kell a megválto­zott termesztési formákhoz, s a mindenkori piaci igényhez. Az új almafajták például bő­vebb, kiegyenlítettebb ter­mést adnak, s jellemzően szebbre pirosodnak be. Ugyan­akkor eltarthatóságuk is jobb az eddigieknél. Az állomás szőlőgyűjtemé­nye is gazdag, a legújabb ne­mesítésű hazai csemege- és borszőlő-hibridekkel együtt 200 fajtát tartanak felügyelet alatt. A gyümölcshöz hasonlóan az új szőlőfajtákkal szembeni követelmény is megváltozott. Egyik legfontosabb szempont a rezisztens tulajdonság, a gé­­pesíthetőség, s az új íz- és színanyagok örökítése. A kor­szerű művelési formák között 180—200 mázsa a hektáron­­kénti hozam mércéje, s az új hibridek képesek erre. Ezen belül azonban külön jegyzik a mag-, héj- és a léarányt. Ez utóbbi méréshez és a bor ér­tékeléséhez fajtánként egy-egy mázsa szőlőt használnak fel. A végtermék zsűrizésére a szak­embereken kívül a fagyasztó­kat is bevonják. (MTI) (Bakonyi Erzsébet felvétele) Az igényeknek megfelelően havonta 400—500 tonna ége­tett meszet szállítanak a Tis­­zépekre a Zalaegerszegi Ke­rámia- és Cserépkályhagyár gutorföldi mészégetőjéből. Ké­pünkön: Szakáll István égető és Gombos Sándor begyújtják az 500 mázsa nyers mészkövet befogadó kemencét. Helytállás, fegyelem, biztonság Fúrási szállítók A DKFÜ szállítási üzeme bármikor versenyre kelhet a kisebb Volán-kirendeltségek­kel. Kétezeregyszáz dolgozó­juk közül minden nyolcadik hivatásos gépkocsivezető. Két­­százhetven rendszámmal ellá­tott gépjárművük, több mint 70 lánctalpas és gumikerekes traktoruk, önjáró munkagé­pük évente többször is meg­mozgatja a többszáz, millió forint értékű fúróberendezése­­ket, műszereket. Szállító jár­műveik 5,5—6,5 millió kilo­métert tesznek meg, 400 ezer tonnát fuvaroznak és közel 3,5 millió forintot érő gumi­köpenyt koptatnak el évente. Aki a 45 ezer lóerő parancs­noka, üzemeltetését, szervezé­sét irányítja, Zakó Géza szál­lítási osztályvezető. Apu, h­azavárunk... A telephelyre belépve min­denki óhatatlanul rápillant a hatalmas transzparensre. Raj­ta egy boldog gyermekarc és a felirat: apu hazavárunk. Színei, méretei vonzzák a te­kintetet, a rövidke mondat pedig a járműhöz szokott kéz­nek, lábnak parancsol. — Ha a kutak fúrása miat­tunk áll, akkor csak négy­jegyű számokban mérhető minden kiesett óra — mondja az osztályvezető. — A gépjár­művek értéke százmillió fo­rint fölött van. Amit évente a szállításra költünk, szintén több mint ötvenmillió forint. Tavaly a megyei közleke­désbiztonsági tanács versenyét úgy nyerték, hogy két éve sem a közlekedőkben, sem az utakban, hidakban, sem a sa­ját gépjárműveikben nem okoztak komolyabb kárt. Ho­gyan csinálják? — Nem megy könnyen, el­hiheti — válaszol Zakó Géza. — Talán a 62 fős tmk-bri­­gáddal kellene kezdeni. Az egyes szemlét 1500 kilométe­rig, a kettest 12—15 ezer kö­zött végzik. A főjavítást az Afit csinálja, de az egyes fő­darabokat a mi fiaink is be­teszik. A járművek szerelésé­nél a vezetőik segédkez­nek. Amikor a gépkocsi el­hagyja a műhelyt, én már tu­dom, hogy nincs hibája. — Miért ilyen biztos benne? — Hetente egyszer-kétszer a garázsszolgálat a tmk cso­portvezetőkkel együtt ellenőr­zi a járműveket. Húsz önkén­tes rendőrünk szúrópróba­szerűen vizsgálja meg a biz­tonságtechnikai berendezéset,­ket. Ha hibát találnak, az a kocsi rögtön megy vissza a műhelybe. Mit gondol, ki sze­ret kétszer dolgozni, no meg amit­­még mellette szóban kap a főnökétől, meg tőlem! Ma már a brigádtagok egymás fi­gyelmét is felhívják a hibák­ra, kölcsönösen ellenőrzik a járműveket több szem többet lát jeligével. Nekik főleg fon­tos a kifogástalan jármű, hi­szen ők dolgoznak vele. Úgy bánnak a géppel, mint lovas a lóval. Tudják, hogy az egyik a másik nélkül nem sokra vi­szi. Nem is mutat a mieink­nél tisztább, jobb tehergépko­csit a közúton, erre mérget veszek. No és az oktatás! Jöj­jön, nézze meg a tantermün­ket. Továbbképző tanfolyamok Büszkén harcol a szomszé­dos ajtóhoz. A teremben vetí­tőgép, szemléltető makettek, négyzetméteres ábrák és egész sereg tábla. — Minden hétfőn a munka­­kezdés előtt félórás oktatást tartunk. Bánfai István a mű­szakit, Réti György a Kreszt, Vincze Imre a munkavédel­met tanítja. Felfrissítik a tu­dást, a gyakori hibákra fel­hívják a figyelmet, tanácsot adnak. Évente többször okta­tófilmeket is vetítünk, há­rom évente pedig minden szakágon belül 50—60 órás továbbképző tanfolyam­ot. A legjobbak hétről hétre kike­rülnek a dicsőségtáblára. A szabálytalankodókkal először a művezető beszél négyszem­közt, másodszor a termelési tanácskozáson a nyilvánosság előtt kell magyarázatot ad­niuk. .— Mindez nem riaszt el senkit a vállalattól? — A nyugdíjba menők és családi okok miatt munkahe­lyet változtatók pótlásán kí­vül gyakorlatilag évek óta nincs fluktuáció. Már a fel­vételnél megnézzük a jelent­kezőt. A fiatalok az első hó­napokra patrónust kapnak, őket a törzsgárda — a dolgo­zók több mint fele — ha akarja, ha nem, neveli. A fe­­lelősségrevonásban, jutalma­zásban egyformán következe­tesek vagyunk. Elvégre min­den ember az egyenes beszé­det szereti, nem igaz? Az elvet bizonyítékok tá­masztják alá a fúrásnál. A fizetés önmagában is ösztönző a biztonságos közlekedésre, a hatékonyabb munkavégzésre. Az üzemanyagnorma betartá­sáért az alapbér 5 százaléka, az üzemképes kocsiért 15 szá­zaléka jár. A korábban napi­­díj miatt elhúzódott rakodá­sok gyorsítására néhány hete útiátalányt kapnak a gépko­csivezetők. A jó ötleteket, megfigyeléseket azonnal ho­norálják. A minap Beke Jó­zsef azért kapott 300 forintot, mert jártában-keltében észre­vette, hogy a félreállított cső­szállító utánfutó fékjei elrom­lottak. A folyosón elejtett mondatát egy héten belül fo­rintra váltotta az üzemveze­tőség. Ami gáncsol Varga József igazgató a fentieken túl gondokat is em­lít. — Kezdjük talán a szab-­­ ványokkal — mondja. ■— Hó­napokig, sőt néha egy évig áll olyan több milliós, fantasztikus teljesítményre képes import gé­pünk, amely a mi szabvá­nyaink miatt nem mehet a közútra. Szovjetunióban, Olaszországban jó, nálunk előtte át kell alakítani. Ez alkatrészt, utánjárást igényel, kapacitáskiesést okoz. A má­sik problémánk a súlykorlá­tozás értelmezése. Vannak csodálatos teherbírású gé­peink, amelyek a tervezők jóvoltából dupla kerekeikkel a tengelyek jobb elosztásával a hatalmas terhet az út ron­gálása nélkül szállíthatnák, hiszen a földre nehezedő faj­lagos nyomás alacsony. Ugyanakkor a KPM a tenge­lyekre nehezedő nyomást méri. Mivel a kettő nem ugyanaz, gyakran kénytele­nek vagyunk felterheléssel dolgoztatni az ilyen jármű­veinket Végül említem az út­vonalengedélyek beszerzését. Egy több tízmilliót érő beren­dezés megjavítása, pótlása, gyors felállítása azonnali in­tézkedések sorozatát követeli. Sem a hibát, sem a javítást nem lehet megtervezni. Pedig ha ilyenkor valami nagyobb berendezést kell odavinnünk, akkor napok, hetek telnek el, míg az útvonalengedélyt meg­szerezzük. Kinek éri meg? Néha még a súlyos büntetés is olcsóbb lenne. Hogy’ is mondja a fúrós nóta? Rendes a doboz, a fú­rószár az forog... S hogy le ne álljon, azért a szállítók is sokat tesznek a DKFÜ-nél. Győri András ZALAI HÍRLAP Élelmiszer mikrobiológiai tudományos ülésszak­ ­ A hasznos és a káros mikro­organizmusok szerepéről kez­dődött tanácskozás hétfőn a Kertészeti Egyetemen az élel­miszer mikrobiológiai tudomá­nyos ülésszakon. A Magyar Élelmezéstud­ományi Egyesü­let rendezte kétnapos tanács­kozás egyik részében a több száz, az élelmiszereket károsí­tó, romlásukat előmozdító mikroorganizmusok elleni küz­delemről lesz szó, másik té­makörben pedig azokról a pa­rányi élőlényekről, amelyek a bor, sör, tej, tejtermékek elő­állításának technológiájában töltenek be fontos szerepet. Ezeknek a mikroorganizmu­soknak az életben tartására új eljárást dolgoztak ki, amely például előmozdítja a jobb mi­nőségű tejtermékek készítését. Külön témakörben tanácskoz­­nak arról, hogy a hűtőipar­ban, illetve a tartósítóiparban hogyan hasznosíthatják a mik­roorganizmusokat, a károsakat pedig hogyan pusztíthatják el Sikeres kísérletek folynak kobalt—60 felhasználásával egyes élelmiszerek tárolására, az ionos sugárzás hatására többek között a burgonya, a hagyma és a gomba tartósítá­sát lehet több héttel vagy hó­nappal meghosszabbítani, az ionos sugarak ugyanis meg­ölik a mikroorganizmusokat. i MEZŐGAZDASÁGI EXPORTJ • Mi kell a világpiacnak? Most készült el egy tanul­mány, amely felvázolja a me­zőgazdasági termékek külke­reskedelmének távlatait egé­szen 1990-ig. E prognózis sze­rint 1990-ig évi három-négy százalékkal emelkedik hazánk­ban a mezőgazdasági terme­lés. Ha tartani akarjuk — és tartanunk kell — a mezőgaz­dasági export szerepét a nép­gazdaság egyensúlyának meg­őrzésében, akkor ennek a ter­melési többletnek mind na­gyobb hányadát kell exportál­nunk, vagyis a mezőgazdasági kivitel növekedését évente 7— 8 százalékkal kell bővíteni. Ehhez nem szükséges, hogy az élelmiszereket a hazai lakos­ságtól vonjuk el. Minálunk ugyanis az iparcikkek, a tar­tós fogyasztási javak, a szol­gáltatások, a lakások iránt fo­kozódik elsősorban a vásárlók érdeklődése. Most például, hogy jó a zöldségtermés és valamivel alacsonyabbak az árak, máris panaszkodnak a hentesüzletek vezetői, hogy csökken a hús iránti érdeklő­dés. Többet is tudnának kí­nálni az üzletben, de nem ve­szik meg. Nagyobb távlatban tekintve tehát a hazai piac már szűknek bizonyul, nem lesz képes felvenni az évi 3—4 százalékos növekedésből szár­mazó többletet. Exportálni kell. A legbiztosabb pénz Exportálni kell, de mit? A szakemberek véleménye sze­rint a szükséges dollár és ru­bel összegeket a legbiztosab­ban továbbra is az eddigi „nagy cikkeinkért” kaphatjuk meg. Tehát búzáért, kukori­cáért, húsért, gyümölcsért, zöldségért. Ez azonban sem­miféle kényelmet nem biztosít a termelőknek, a feldolgozók­nak vagy kereskedőknek, sőt a központi irányításnak sem. Mert a látszólag jelentéktelen változtatások nagyon is jelen­tősek. Mindenekelőtt meg kell vál­toztatnunk az alapvető szem­léletet. Eddig az úgynevezett „maradék elv” érvényesült. Belföldi szükségletre termel­tünk és ami maradt, azt igye­keztünk eladni külföldre. Fej­lődésünk lehetővé teszi, hogy ezen változtassunk. Továbbra is alapvető feladat lesz a bel­föld ellátása, de a külkeres­kedelmi érdekeket már a ter­melés szervezésénél érvényesí­tenünk kell. A világpiacon éle­ződik a verseny. Ebben az tud helytállni — vagyis az ér el jó árakat —, aki állandó mi­nőséget, pontos határidőre, tetszetős csomagolásban szál­lít és gyorsan alkalmazkodik az igényekhez. Jó vevőink Exportálni kell, de hova? Természetes vevőkörünk a szocialista piac. Kínálatunk felét veszi fel, ezt az arányt valószínűleg a jövőben is tar­tani tudjuk és erre hosszú­ távú szerződéseket köthetünk. A baráti országok jó vevők és az igényesebb cikkekért olyan értékes ellentételeket kapha­tunk, mint a fenyő-fűrészáru, gyapot, a nyersolaj. Búzát pél­dául nem is érdemes távolab­bi vevőknek kínálni, mert ak­kor a szállítási költség bevé­teleinket 15—20 dollárral csök­kenti tonnánként. Vagy egy másik példa: mi olyan renge­teg almát termelünk, hogy azt csak a szovjet piacon tudjuk elhelyezni, másik ilyen nagy vevő számunkra a világon se­hol sincs. Hagyományos élelmiszer­­piacunk Európa, főként azok az országok, amelyeket most az EGK, Európai Közös Piac fogalma takar. Ezek az álla­mok együttes önellátásra tö­rekednek ugyan, de érdekük, hogy velünk is kereskedjenek. Bízunk tehát benne, hogy ve­vőink maradnak, de ezért so­kat kell tennünk. Ezekben az országokban például az élel­miszerkereskedelem egyre in­kább az áruházakba, az önki­­szolgáló pultokra tolódik át. Itt az árunak önmagát kell kí­nálnia, tehát döntő a küllem, a minőség, a csomagolás. És nagyon szigorúak az előírások. Próbálunk például a svédek­nek nemes húsokat nyersen, fóliába csomagolva és hűtve szállítani, de nem megy. A legtöbb országban általában egy kamionból tíz mintát vesz­nek. A svédek megnéznek minden darabot és ha egynél picit hibás a csomagolás, visz­­szadobják az egészet. Tehát a feltételeknek meg kell felel­nünk. Követni az igényeket Harmadik lehetséges pia­cunk részben az igen kényes amerikai vagy japán piac, részben a Földközi-tenger kör­nyéki arab államok. Csakhogy ezek piacain például már meg­jelent a brazil és a kínai csir­ke is. A verseny elől nem tér­hetünk ki. Az igények változnak, ezt kell követnünk. Növekvő ku­koricatermésünket például egyre inkább „bőrzsákban” kell eladnunk, azaz feletetni állatokkal és a piacon húst kí­nálni. Mégpedig egyre keve­sebb élő állatot, egyre több darabolt húst, húskészítményt, konzervet. Megintcsak példá­nak: már nem elégedhetünk meg azzal, hogy gyulai kol­­­bászt és pick szalámit kíná­lunk. A megcélzott piacon vá­sároló háziasszonyok igényei­hez mérten sokféleképpen fű­szerezett, sokféle méretű töl­telék árát kell kínálni. A nyugati piacokon nyers zöldség és gyümölcs kínála­tunkhoz sok reményt nem fűz­hetünk, mert a Földközi-ten­gerhez közel fekvő mediterrán államok éghajlata jobb, náluk minden korábban érik. És Gö­rögországot, Spanyolországot, Portugáliát előbb vagy utóbb felveszik a Közös Piacba! A fő figyelmet fordítsuk to­vábbra is a hagyományos ter­mékeinkre és hagyományos piacainkra, ha lehet rugalma­sabban, ötletesebben, mint ed­dig, hogy a mezőgazdasági ex­port továbbra is betölthesse mai, igen jelentős szerepét külkereskedelmünkben. Földeáki Béla Az épülő kaposvári távfűtési i hőközpont részére vasszerke­zeti elemeket készítenek a za­laegerszegi Vas- és Fémipari Szövetkezetben. Képünkön: Horváth Lajos lakatos bri­gádja festésre készíti elő a vázszerkezetet. (Kiss Ferenc felvétele) Sör , mint üdítő­­ital? Alkoholmentes sör gyártási technológiáját fejlesztették ki a Söripari Vállalatok Tröszt­jének szakemberei. Az új faj­ta ital ízre éppoly élvezetes, mint a hagyományos, átlag 4 százalék alkoholtartalmú sö­rök, a színe is hasonló, szesz­­tartalma azon­ban mindössze néhány ezrelék. Sok országban már régóta kaphatók, s meglehetősen ked­veltek az alkoholmentes sörök különböző változatai, így vár­­hatóan nálunk is sikere lesz. A szeszmentes sör akár üdítő italként is fogyasztható. A Borsodi Sörgyárban most ké­szítik elő gyártásának egyedi technológiáját 3

Next