Zalai Hírlap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
1979. március 1. I I I I I 1 I 1 AZ IZZO nagykanizsai fényforrás gyárában Horváth Ákos gyáregységi főmérnök és Musits Ferenc főkönyvelő segítségével egy kis számítást végeztünk, mit is jelent egyetlen lámpagyártó gépsor egy órányi kiesése? — A gyártott égőtől is függ, de 2 és 14 ezer forint között mozog. Átlagosan 6 ezer forint termelési érték kiesést jelent, ha egyetlen gép egy órát valamilyen okból állni kényszerül — mondja a főkönyvelő. — És itt jelentkezik a műszerészeink tudásának, hibafelismerésének, s még inkább a hiba megelőzésének fontossága. Tekintettel arra, hogy egy-egy gépsor több tízezer mozgó alkatrészből áll, a meghibásodás okozta kiesést nem lehet nullára redukálni. Az elmúlt évben ez az összes ledolgozott óráknak a 2,3 százalékát tette ki. — Hangjából úgy tűnik, nem tartja soknak. — Nem örülünk neki, de nem is sokalljuk. Hővel, árammal, vákuummal, sűrített levegővel, gázzal dolgozunk. A gyártósorokon 1300 villanymotor, 200 szivattyú pörög állandóan. A kieső órák száma évről évre csökken. Vannak olyan hibák, melyek felett három éve még az egész műszaki apparátus tanakodva állt, ma egy begyakorlott műszerész percek alatt elhárítja. Megismertük a gépeinket, célszerszámokat készítettünk javításaikhoz, de ismételten hangsúlyozom, hogy a megelőzés a legfontosabb. Egy csavar meghúzásával elejét lehet venni többórás kiesésnek. — Az új, vagy a régebbi gépekkel van a több gond? — A „hozomány” gépeket — Pestről vettük át — meg kellett ismernünk, s a műszaki állapotuk nem a legjobb. Az újak magas szinten elektronizáltak, bonyolultabbak, így a ritkább meghibásodás esetén több munkát igényelnek — mondja Horváth Ákos. A 21-ES CSARNOKBAN dekorlámpákat (gyertyaizzókat) gyártanak. Göth György és Dobsa László műszerészek. — Tudnának mutatni egy bekövetkező hibát? — Hogyne! — invitál gépéhez Dobsa László ,aki 11 éves műszerész, s az első angol gépsornál már az Izzóban dolgozott. A gyártósor egyik részére mutat, hogy figyeljem, minden anyagtovábbításnál kicsit megremeg. — Fáradt a gép öntvénye, előbbutóbb ki kell cserélni — mondja. Göth György a forgó izzókat körülnyaldosó gázsugár egyikére mutat: — Nem szúr a láng, nem lesz szép a termék, ki kell cserélnünk. — Mikor? — A műszerész fél órával korábban kezd, ha délelőttös, s bent marad fél órát, ha délutános. Ha baj van a géppel, akár éjfélig is — válaszolja. — JÓMAGAM inkább bent maradok, s nem bízom másra a munkát. A váltóműszaknak jó gépet akarok hagyni — így Dobsa László. Aztán meg is magyarázza az okát: — Ez becsületbeli dolog. A következő héten ő hagy nekünk jó gépet. Itt arról van szó, hogy keresi a 14 ember a soron, vagy nézegeti egymást. Komoly pénzekről van szó! — Mennyiről? — Nézze, az óvodában 20 forintot fizetek a gyerek után. Én a legtöbbet. Igaz, a feleségem is itt dolgozik. Nekem a hat, neki az ötezer általában megvan. A bérezés új formáit dolgozták ki, vezették be a gyáregységnél a közelmúltban. A lényege, hogy a műszerészek alapkeresetük 20, a betanított dolgozók 10 százalékát is pótlékként kaphatják, ha az anyaggal takarékosan bánnak és nem annyira a gyártott izzók darabszámára törekednek, hanem a kifogástalan lámpák részarányának javításán eredményesen fáradoznak. A „soros” műszerészek természetesen a soruk teljesítménye alapján, de most már fut az egyébként időbéres tmk-s is, ha hívják, mert a részlege teljesítménye után ő is anyagiakban érdekelt. DOMINKO VILMOS hatodik éve izzós. Míg beszélgetünk, egyik szeme a Tisza gépsoron van, figyeli a fejelő-, forrasztógép munkáját . A betanított munkások bérének a fele tőlünk függ. Ha jó a „csapat”, keresünk. A gyakorlottabbak már előre jelzik, ha valamit észlelnek. — Azt hallottam, hogy aki „csak” 3 ezer forintot keres műszerészként, az hát... nem éppen jól dolgozik. — Az valóban meg is nézheti magát, de a során dolgozók is. Itt egyetlen ember lefékezheti a többi 14 munkáját. Lukács Gyula műszerész rábólint, szólni nem tud, mert éles hangon nevét kiáltják. A géphez szalad, s már fűzi is be az új cvnt a forrasztáshoz. Ha csak 10 másodpercet késik tessék kiszámítani, hány hibás izzó készül el ott, ahol óránként 2 ezer kerül le a sorról, öt-hat, de abban anyag van — drága import — és munka. A visszatérő Lukács Gyulától kérdi a főmérnök: — Mennyit keresett novemberben, Lukács elvtárs? — Nyolcezer kétszázat, tisztán. De volt benne túlóra is. Egy tmk-s, Dominkó Antal lakatos az anyagellátásra panaszkodik. — Van olyan öntvény, amit már ■ 5—6 ízben hegesztettünk, gyakran mi bütyköljük a hiányzó alkatrészt. — Ezen hamarosan változás történik — így a főmérnök, a panaszt hallva. — Az Izzó Pécsett forgácsolóbázist hozott létre az alkatrészellátás javítására. BESZÉLGETŐ partnereinket csak percekre lehet a gépek mellől el-elszólítani, néhány mondat erejéig. Feszülten figyelik a temérdek, mozgó alkatrészt, s időnként egyegy mozdulattal besegítenek az automatizmusnak. Apró, de sokat érő mozdulatok ezek. Mészáros Ferenc Izzás műszerészek A RET RANGJA Javuló gyepgazdálkodás a zalai tsz-ekben Ritkán van arra példa, hogy a megyék rangsorában Zala mezőgazdasága előkelő helyet kapjon. Mások jova adottságaival nehéz felvenni a versenyt. Valamiben mégis lehet, ez pedig a takarmánygazdálkodás. Ennek hatékonysága a mezőgazdaság feladatai között már a múlt évben kiemelt helyet kapott, s ebben az évben sem lesz másként — ebből kiindulva a MÉM minősítette a megyék takarmánygazdálkodását és Zalát a negyedik helyre sorolta. A megyében igen nagy szerepe van és a jövőben méginkább nagyobb szerephez juthat a gyepgazdálkodás, a szénatermelés, amivel tavaly a nyolcadik helyre sikerült felzárkózni. Ez fejlődést mutat, de Zala lehetőségeit tekintve további nagy tartalékok vannak a réteken, a legelőkön. Jelentős részarány — A nagyüzemi gazdaságok birtokának több mint harminc százalékát teszi ki a gyepként nyilvántartott terület — mondja Fábián Zoltán, a megyei állattenyésztési és takarmánygazdálkodási felügyelőség osztályvezetője. A rét és legelő tehát magas részarányt képvisel az összes területből, ez pedig a gyepgazdálkodás további javítását sürgeti. Annál is inkább, mert a termelőszövetkezetek rét- és legelőinek alig több mint hetvenöt százalékán hasznosítható a termés. A mély fekvésű, rendezetlen, ezért vizes réteken, a kedvezőtlen talajviszonyok következtében a tekintélyes mennyiségű gyepnek tehát mintegy negyede egyáltalán nem, vagy csupán átmenetileg hasznosítható. — Ezen kívül is rám még egy gond, a területek tagoltsága — mondta az osztályvezető. — Ezért a gyepeknek távlatokban is csupán a hatvan százaléka alkalmas nagyüzemi művelésre. A többi magas lejtésszögű terület, legnagyobb részben szórványgyümölcsösökkel tarkítottzártkerti kaszáló, kisebb ház? Aduk pedig továbbra is talajvédelmi célokat szolgál. Ma tehát még így, vagy úgy, de meglehetősen sok gyep megy veszendőbe. — Ezek aránya persze egyre csökken — mutat egy felmérést Fábián Zoltán. Az utóbbi négy esztendőben közel négyezer hektáron végeztek felújítási munkát a gazdaságok, a gyeptelepítés pedig meghaladja a háromezer hektárt Ez a tevékenység ebben az évben is folytatódik és nyolcmillió forint állami támogatás igénybevételével további kétezer hektáron végeznek felújítást, illetve telepítenek gyepet a termelőszövetkezetek. A legjelentősebb munkákra a gelsei, a rédicsi, a miklósfai, a sármelléki, az alsópáhoki és a zalakomári Árpád Vezér Tsz-ben kerül majd sor. A minőségi változást nagyban segíti a gyepek tápanyagellátása. Korábban ezt elhanyagolták a mezőgazdasági üzemek, még 1977-ben is a területnek alig több mint 27 százalékára került műtrágya. Lényeges fordulat következett be, amikor a MÉM 1977. decemberében meghirdette a mészammonsalétrom akciót. Akkor a termelőszövetkezetek kezelésében levő gyepnek mintegy hatvan százalékát fejtrágyázták. Persze, ez még nem sokat pótolt. A rendszertelenül alkalmazott tápanyagvisszapótlás, valamint a mostoha ápolási és karbantartási körülmények a hozamokra nincsenek kedvező hatással, tavaly a rétek hektárjáról átlagosan 17,5 mázsa szénát gyűjtöttek a nagyüzemek, amiből a tsz-ek átlaga alig haladja meg a 16 mázsát, az állami gazdaságok hozama viszont a 30 mázsán is túl van. Háromszoros hozam igaz, a termelőszövetkezetek által produkált lényegesen alacsonyabb átlagtermés a már említett használhatatlan gyepeknek is tulajdonítható. Ebből következik, hogy a hozamok javításának egyik lényeges feltétele a sok ezer hektárnyi elvadult, nagyüzemi művelésre ma még alkalmatlan rét és legelő rendbetétele. Bizonyítható, hogy érdemes erre áldozni. A telepített és felújított gyepeken a termésátlag háromszorosan haladja meg a hasznosított területek hozamát. A legelőkön is van változás, az ilyen gyepterületek mintegy 24 százalékán alkalmazzák az üzemek a korszerű legeltetési eljárásokat. Kétezerötszáz hektárnyi területen szakaszhatárokat, illetve felhajtóutakat építettek, ezen kívül 32 garnitúra villamos-karám segíti a legeltetést. A betakarított takarmány minőségével azonban kevesen büszkélkedhetnek. Tavaly a megvizsgált 128 széttárni atjak 71 százaléka harmadosztályú rangsorolást kapott és mindössze öt százaléka érdemelte ki a legjobb minősítést. Érthető, ha az állatgondozók, például a kevés tejtermelés miatt, gyakran a növénytermesztőkre hárítják a felelősséget 25 helyett 32 mázsát A takarmánygazdálkodási versenyhez a múlt évben 23 gazdaság csatlakozott. — A feltételek biztosításával el lehet és el is kell érni, hogy már jövőre a hasznosított gyepterületek megadják a 32 mázsás hektáronkénti hozamot, szemben a művelt kaszálók mostani 25 mázsás átlagával — mondja Fábián Zoltán. — Ezzel a termésátlaggal biztosítani lehet a zöldtakarmány szükséglet kétharmadát, a szilázsnak 15 százalékát, a szénának pedig a hetven százalékát. Hogy mit jelent ez? Nagyon sokat. Lehetővé válna, hogy az állattenyésztés hozamainak növelésével egyidőben csökkenjen a szántóföldi takarmánytermő területek aránya. Nemes Ferenc KATAV HÍRLAP lezőgépgyártási együttműködés A 101 éves csehszlovák mezőgazdasági gépgyár, az AGROSTROJ PROSTEJOV termékei az országhatárokon túl is keresettek. A közép-csehországi városka, Prostejov gépgyára, valaha inkább gépjavítóműhely volt, ma termelése fontos része a KGST fejlesztési koncepció valóraváltásának. Itt készül — hazai és KGST- szükségletre — az LCCH—1 típusú komlóbetakarító gépsor. Ennek legnagyobb vásárlója a Szovjetunió, amelynek leendő komlóbetakarító szakembereit a proszejovi gyárban képezik ki. Kiváló terméke az AGROSTROJ-nak a két-, négy- és hatsoros burgonyaültetőgép. Ezen kívül kistraktorokat, vető- és talajművelő eszközöket, gépalkatrészeket szállítanak szovjet, magyar, lengyel, NDK-beli, román, vietnami megrendelőiknek. Új géptípusok kifejlesztésénél, gyártásánál élnek a gyár szakemberei a többi KGST- országgal kialakított együttműködés lehetőségeivel is. Többek között csehszlovák—■ magyar kooperációban tervezték meg az SPS—420-as önjáró silókombájnt, amelynek a gyártásánál is érvényesül az együttműködés: a kiegészítő géprészeket Magyarországról szállítják Prostejovba. Nők a gépek mellett Gyermekgondozási segély, kismama-szalag egyműszakos beosztás, munkaidő-kedvezmény és ... — nehogy túl szép legyen a menyasszony. — 12 ezernél is több gyermek a bölcsődékben, mint az eredetileg tervezett férőhely; 34 ezer állami gondozott, s bár minden száz aktív kereső nő közül 62 a fizikai foglalkozású, csak 11,1 százalékuk szakmunkás. Ezek a tények, a valóság egy-egy darabjának metszeteként magukban hordják a rész és egész közös jellemzőit A tudományos szocializmus a nőkérdést a társadalom általános tövényszerűségeivel együtt vizsgálja, a nők helyzete sem függetleníthető a gazdaság, a társadalom egészének helyzetétől. Irányok, kérdőjelekkel Hazánk népességének 51,5 százaléka nő, ezer férfire 1978-ban 1061 nő jutott A „gyengébb nem” 55,7 százaléka van munkavállalási korban, ténylegesen aktív kereső minden száz nő közül 37. Száz aktív kereső nőből mindössze három a műszaki foglalkozású, 29 betanított munkával, 21 pedig segédmunkával keresi meg kenyerét Az aktív kereső nők ötven százaléka munkás, ám közvetlen termelésirányító csupán 0,6 százalékuk, arányuk a férfiakénál ötször kevesebb. Még kedvezőtlenebb az arány a szövetkezeti parasztságnál, ahol nyolc férfi után következhet egy nő a közvetlen termelésirányítók sorában. Nagy ért áll mögöttünk. Majdnem ötven esztendeje, 1930-ban a tizennyolc éves és idősebb nők közül 2,1 százaléka érettségizett, 1960-ban 6,3, 1975-ben pedig már 17 százalék. A fizikai foglalkozású nők tábora meghaladja az 1,1 millió főt! Az aktív keresők száma gyakorlatilag évek óta a női foglalkoztatottak Vizsgázik a talaj Március végére készül el az a talajmechanikai szakvélemény, amely a nagykanizsai Kodály Zoltán utcai bölcsőde tervezéséhez szükséges. Képünkön, a Zalaterv zalaegerszegi laboratóriumában Dömötör Árpádné laborvezető Casagrande készülékkel a kötött talaj állapotát vizsgálja. (Bakonyi Erzsébet felvétele) s számának gyarapodása következtében növekszik. Tények és tévhitek Tíz megkérdezett közül tízen vágják rá gondolkodás nélkül, hogy a nők foglalkoztatásának fő területe a könynyűipar. Tévedés! A nehéziparban több lány, asszony dolgozik, mint a könnyűnek nevezett, s valójában korántsem könnyű iparokban. Még a kohászatban is 18 ezer fölött van a fizikai foglalkozású nők száma. Legtöbben egyébként — 90,5 ezren — az élelmiszeriparban találhatók, arányát tekintve viszont a kézmű- és háziipar vezet, a nők 90 százalékos részesedésével. Még ott is, ahol jelenlétük a legszerényebb, a szénbányászatban, minden száz foglalkoztatottból 15 a nő, a fizikaiakból pedig 11. Most már ennek ismeretében jogosnak tarthatunk-e bármiféle vitát arról, azon, fontos-e a női munka a népgazdaság bármely területén? Hódítanak asszonyaink így is, úgy is. Szíveket és munkahelyeket Az iparban dolgosók 35 százaléka volt nő 1960- ban, 1978-ban részesedésük már 44,6 százalék. Az a kérdés: ilyen iramban javultak-e a gondoskodás, a törődés szellemi, tárgyi feltételei is? Hiszen csak az iparban 768 ezer a napról napra munkába álló lányok, asszonyok létszáma. Úgy vásárolhatnak, közlekedhetnek, helyezhetik el a gyermekeket, vehetik igénybe a szolgáltatásokat, ahogy az számukra — s munkájuk minél jobb ellátása érdekében — a legkedvezőbb lenne? A kérdés szónoki, mert hiszen a tapasztalatok figyelmeztetnek : rengeteg még a tennivaló. Közös hitelesség Ezer kockából bíztató mozaikkép rakható össze: 1960 és 1978 között a textiliparban négyszeresére nőtt a kezelők fizikai igénybevételét jelentősen mérséklő automata szövőgépek aránya. Nagy iramban bővültek a gyermekintézmények, a korábbinál jóval magasabb színvonalú a vállalati szociális gondoskodás. Mindezt akkor értékelhetjük fontosságának megfelelően, ha tudjuk: az iparban foglalkoztatott nők legnagyobb csoportját — 275 ezer főt — az 1948 és 1961 között születettek alkotják, azok tehát, akik egyszerre viselik a munkakezdés, a beilleszkedés, a családalapítás, gyermeknevelés terheit Nekik minden apró könnyítés nagy segítség! A gépiparban a férfi szakmunkások átlagos havi bére ma is nyolcszáz forinttal magasabb, mint a nőké. Nem feledkezünk el a képzettségben, begyakorlottságban stb. mutatkozó eltérésről, de vajon indokolt-e ekkora különbség? És indokolt-e a gyógyszeriparban, ahol ezer forint a keresetkülönbség a férfi szakmunkások javára, vagy az olyan, nőinek tartott területen, mint a kötszövőipar, ahol 1100! Ez utóbbinál a különbség megmarad a betanított munkásoknál is. A segédmunkásoknál is jelentős a különbség: 700 forint — természetesen — a férfiak javára. Kilenc esztendeje, 1970. február 18-i ülésén az MSZMP Központi Bizottsága határozatot fogadott el a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetéről és a további feladatokról. Ebben a dokumentumban olvashatjuk: „Figyelembe kell venni, hogy a társadalmi és gazdasági élet fejlődése, valamint a nőkérdésben meglevő problémák és ellentmondások jellege elsősorban helyi intézkedéseket követel. A központi döntések csak könynyíthetik, de nem pótolhatják a nők érdekében teendő helyi állásfoglalásokat, intézkedéseket. A politikai, gazdasági feladatok nagyfokú önállóságot, szélesebb alapokra helyezett politikai és gazdasági tevékenységet igényelnek.” Mészáros Ottó