Zalai Hírlap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

1979. március 1. I I I I I 1 I 1 AZ IZZO nagykanizsai fényforrás gyárában Horváth Ákos gyáregysé­gi főmérnök és Musits Ferenc fő­könyvelő segítségével egy kis szá­mítást végeztünk, mit is jelent egyetlen lámpagyártó gépsor egy órányi kiesése? — A gyártott égőtől is függ, de 2 és 14 ezer forint között mozog. Át­lagosan 6 ezer forint termelési érték kiesést jelent, ha egyetlen gép egy órát valamilyen okból állni kény­szerül — mondja a főkönyvelő. — És itt jelentkezik a műszeré­szeink tudásának, hibafelismerésé­nek, s még inkább a hiba megelő­zésének fontossága. Tekintettel ar­ra, hogy egy-egy gépsor több tíz­ezer mozgó alkatrészből áll, a meg­hibásodás okozta kiesést nem lehet nullára redukálni. Az elmúlt évben ez az összes ledolgozott óráknak a 2,3 százalékát tette ki. — Hangjából úgy tűnik, nem tartja soknak. — Nem örülünk neki, de nem is sokalljuk. Hővel, árammal, vá­kuummal, sűrített levegővel, gázzal dolgozunk. A gyártósorokon 1300 villanymotor, 200 szivattyú pörög állandóan. A kieső órák száma év­ről évre csökken. Vannak olyan hi­bák, melyek felett három éve még az egész műszaki apparátus tana­kodva állt, ma egy begyakorlott műszerész percek alatt elhárítja. Megismertük a gépeinket, célszer­számokat készítettünk javításaik­hoz, de ismételten hangsúlyozom, hogy a megelőzés a legfontosabb. Egy csavar meghúzásával elejét le­het venni többórás kiesésnek. — Az új, vagy a régebbi gépek­kel van a több gond? — A „hozomány” gépeket — Pestről vettük át — meg kellett is­mernünk, s a műszaki állapotuk nem a legjobb. Az újak magas szin­ten elektronizáltak, bonyolultabbak, így a ritkább meghibásodás esetén több munkát igényelnek — mondja Horváth Ákos. A 21-ES CSARNOKBAN dekor­lámpákat (gyertyaizzókat) gyárta­nak. Göth­ György és Dobsa László műszerészek. — Tudnának mutatni egy bekö­vetkező hibát? — Hogyne! — invitál gépéhez Dobsa László ,aki 11 éves műsze­rész, s az első angol gépsornál már az Izzóban dolgozott. A gyártósor egyik részére mutat, hogy figyel­jem, minden anyagtovábbításnál kicsit megremeg. — Fáradt a gép öntvénye, előbb­­utóbb ki kell cserélni — mondja. Göth­ György a forgó izzókat kö­rülnyaldosó gázsugár egyikére mu­tat: — Nem szúr a láng, nem lesz szép a termék, ki kell cserélnünk. — Mikor? — A műszerész fél órával koráb­ban kezd, ha délelőttös, s bent ma­rad fél órát, ha délutános. Ha baj van a géppel, akár éjfélig is — vá­laszolja. — JÓMAGAM inkább bent ma­radok, s nem bízom másra a mun­kát. A váltóműszaknak jó gépet akarok hagyni — így Dobsa László. Aztán meg is magyarázza az okát: — Ez becsületbeli dolog. A kö­vetkező héten ő hagy nekünk jó gépet. Itt arról van szó, hogy keres­­i a 14 ember a soron, vagy nézegeti egymást. Komoly pénzekről van szó! — Mennyiről? — Nézze, az óvodában 20 forin­tot fizetek a gyerek után. Én a leg­többet. Igaz, a feleségem is itt dol­gozik. Nekem a hat, neki az ötezer általában megvan. A bérezés új formáit dolgozták ki, vezették be a gyáregységnél a közelmúltban. A lényege, hogy a műszerészek alapkeresetük 20, a betanított dolgozók 10 százalékát is pótlékként kaphatják, ha az anyaggal takarékosan bánnak és nem annyira a gyártott izzók da­rabszámára törekednek, hanem a kifogástalan lámpák részarányának javításán eredményesen fáradoz­nak. A „soros” műszerészek természe­tesen a soruk teljesítménye alap­ján, de most már fut az egyébként időbéres tmk-s is, ha hívják, mert a részlege teljesítménye után ő is anyagiakban érdekelt. DOMINKO VILMOS hatodik éve izzós. Míg beszélgetünk, egyik sze­me a Tisza gépsoron van, figyeli a fejelő-, forrasztógép munkáját . A betanított munkások béré­nek a fele tőlünk függ. Ha jó a „csapat”, keresünk. A gyakorlottab­bak már előre jelzik, ha valamit észlelnek. — Azt hallottam, hogy aki „csak” 3 ezer forintot keres műszerészként, az hát... nem éppen jól dolgozik. — Az valóban meg is nézheti ma­gát, de a során dolgozók is. Itt egyetlen ember lefékezheti a többi 14 munkáját. Lukács Gyula műszerész rábólint, szólni nem tud, mert éles hangon nevét kiáltják. A géphez szalad, s már fűzi is be az új cvnt a forrasz­táshoz. Ha csak 10 másodpercet ké­sik tessék kiszámítani, hány hibás izzó készül el ott, ahol óránként 2 ezer kerül le a sorról, öt-hat, de abban anyag van — drága import — és munka. A visszatérő Lukács Gyulától kérdi a főmérnök: — Mennyit keresett november­ben, Lukács elvtárs? — Nyolcezer kétszázat, tisztán. De volt benne túlóra is. Egy tmk-s, Dominkó Antal laka­tos az anyagellátásra panaszkodik. — Van olyan öntvény, amit már ■ 5—6 ízben hegesztettünk, gyakran mi bütyköljük a hiányzó alkatrészt. — Ezen hamarosan változás tör­ténik — így a főmérnök, a panaszt hallva. — Az Izzó Pécsett forgácso­lóbázist hozott létre az alkatrészel­látás javítására. BESZÉLGETŐ partnereinket csak percekre lehet a gépek mellől el-elszólítani, néhány mondat ere­jéig. Feszülten figyelik a temérdek, mozgó alkatrészt, s időnként egy­­egy mozdulattal besegítenek az au­tomatizmusnak. Apró, de sokat érő mozdulatok ezek. Mészáros Ferenc Izzás műszerészek A RET RANGJA Javuló gyepgazdálkodás a zalai tsz-ekben Ritkán van arra példa, hogy a megyék rangsorában Zala mezőgazdasága előkelő helyet kapjon. Mások jova adottságaival nehéz felvenni a versenyt. Valami­ben mégis lehet, ez pedig a takarmánygazdálkodás. Ennek hatékonysága a mezőgazdaság feladatai között már a múlt évben kiemelt helyet kapott, s ebben az évben sem lesz másként — ebből kiindulva a MÉM minősítette a megyék takarmánygazdálkodását és Za­lát a negyedik helyre sorolta. A megyében igen nagy szerepe van és a jövőben méginkább nagyobb szerep­hez juthat a gyepgazdálkodás, a­­ szénatermelés, amivel tavaly a nyolcadik helyre sikerült felzárkózni. Ez fejlődést mutat, de Zala lehetőségeit tekintve to­vábbi nagy tartalékok vannak a réteken, a legelőkön. Jelentős részarány — A nagyüzemi gazdaságok birtokának több mint harminc százalékát teszi ki a gyepként nyilvántartott terület — mond­ja Fábián Zoltán, a megyei ál­lattenyésztési és takarmány­­gazdálkodási felügyelőség osz­tályvezetője. A rét és legelő tehát magas részarányt képvi­sel az összes területből, ez pe­dig a gyepgazdálkodás további javítását sürgeti. Annál is inkább, mert a ter­melőszövetkezetek rét- és le­gelőinek alig több mint het­venöt százalékán hasznosítha­tó a termés. A mély fekvésű, rendezetlen, ezért vizes réte­ken, a kedvezőtlen talajviszo­­­nyok következtében a tekin­télyes mennyiségű gyepnek tehát mintegy negyede egyál­talán nem, vagy csupán átme­netileg hasznosítható. — Ezen kívül is rám még egy gond, a területek tagolt­sága — mondta az osztályve­zető. — Ezért a gyepeknek távlatokban is csupán a hat­van százaléka alkalmas nagy­üzemi művelésre. A többi ma­gas lejtésszögű terület, legna­gyobb részben szórványgyü­mölcsösökkel tarkított­­zártker­ti kaszáló, kisebb ház? Aduk pedig továbbra is talajvédel­mi célokat szolgál. Ma tehát még így, vagy úgy, de meglehetősen sok gyep megy veszendőbe. — Ezek aránya persze egyre csökken — mutat egy felmé­rést Fábián Zoltán.­­ Az utóbbi négy esztendőben közel négyezer hektáron végeztek felújítási munkát a gazdasá­gok, a gyeptelepítés pedig meghaladja a háromezer hek­tárt Ez a tevékenység ebben az évben is folytatódik és nyolcmillió forint állami tá­mogatás igénybevételével to­vábbi kétezer hektáron végez­nek felújítást, illetve telepíte­nek gyepet a termelőszövet­kezetek. A legjelentősebb munkákra a gelsei, a rédicsi, a miklósfai, a sármelléki, az alsópáhoki és a zalakomári Árpád Vezér Tsz-ben kerül majd sor. A minőségi változást nagy­ban segíti a gyepek tápanyag­­ellátása. Korábban ezt elha­nyagolták a mezőgazdasági üzemek, még 1977-ben is a te­rületnek alig több mint 27 szá­zalékára került műtrágya. Lé­nyeges fordulat következett be, amikor a MÉM 1977. decembe­rében meghirdette a mészam­­monsalétrom akciót. Akkor a termelőszövetkezetek kezelésé­ben levő gyepnek mintegy hat­van százalékát fejtrágyázták. Persze, ez még nem sokat pó­tolt. A rendszertelenül alkal­mazott tápanyagvisszapótlás, valamint a mostoha ápolási és karbantartási körülmények a hozamokra nincsenek kedvező hatással, tavaly a rétek hek­tárjáról átlagosan 17,5 mázsa szénát gyűjtöttek a nagyüze­mek, amiből a tsz-ek átlaga alig haladja meg a 16 mázsát, az állami gazdaságok hozama viszont a 30 mázsán is túl van. Háromszoros hozam igaz, a termelőszövetkezetek által produkált lényegesen ala­csonyabb átlagtermés a már említett használhatatlan gye­peknek is tulajdonítható. Eb­ből következik, hogy a hoza­mok javításának egyik lénye­ges feltétele a sok ezer hektár­nyi elvadult, nagyüzemi mű­velésre ma még alkalmatlan rét és legelő rendbetétele. Bi­zonyítható, hogy érdemes erre áldozni. A telepített és felújí­tott gyepeken a termésátlag háromszorosan haladja meg a hasznosított területek hoza­mát. A legelőkön is van változás, az ilyen gyepterületek mint­egy 24 százalékán alkalmaz­zák az üzemek a korszerű le­geltetési eljárásokat. Kétezer­­ötszáz hektárnyi területen szakaszhatárokat, illetve fel­­hajtóutakat építettek, ezen kí­vül 32 garnitúra villamos-ka­rám segíti a legeltetést. A betakarított takarmány minőségével azonban kevesen büszkélkedhetnek. Tavaly a megvizsgált 128 széttárni at­jak 71 százaléka harmadosztályú rangsorolást kapott és mind­össze öt százaléka érdemelte ki a legjobb minősítést. Érthe­tő, ha az állatgondozók, pél­dául a kevés tejtermelés miatt, gyakran a növénytermesztőkre hárítják a felelősséget 25 helyett 32 mázsát A takarmánygazdálkodási versenyhez a múlt évben 23 gazdaság csatlakozott. — A feltételek biztosításával el lehet és el is kell érni, hogy már jövőre a hasznosított gyepterületek megadják a 32 mázsás hektáronkénti hoza­mot, szemben a művelt kaszá­lók mostani 25 mázsás átlagá­val — mondja Fábián Zoltán. — Ezzel a termésátlaggal biz­tosítani lehet a zöldtakarmány szükséglet kétharmadát, a szi­­lázsnak 15 százalékát, a széná­nak pedig a hetven százalékát. Hogy mit jelent ez? Nagyon sokat. Lehetővé válna, hogy az állattenyésztés hozamainak növelésével egyidőben csök­kenjen a szántóföldi takar­mánytermő területek aránya. Nemes Ferenc KATAV HÍRLAP lezőgépgyártási együttműködés A 101 éves csehszlovák me­zőgazdasági gépgyár, az AG­­ROSTROJ PROSTEJOV ter­mékei az országhatárokon túl is keresettek. A közép-csehor­szági városka, Prostejov gép­gyára, valaha inkább gépjaví­­tóműhely volt, ma termelése fontos része a KGST fejlesz­tési koncepció valóraváltásá­­nak. Itt készül — hazai és KGST- szükségletre — az LCCH—1 típusú komlóbetakarító gép­sor. Ennek legnagyobb vásár­lója a Szovjetunió, amelynek leendő komlóbetakarító szak­embereit a proszejovi gyárban képezik ki. Kiváló terméke az AGROSTROJ-nak a két-, négy- és hatsoros burgonyaül­tetőgép. Ezen kívül kistrakto­­rokat, vető- és talajművelő eszközöket, gépalkatrészeket szállítanak szovjet, magyar, lengyel, NDK-beli, román, vietnami megrendelőiknek. Új géptípusok kifejlesztésé­nél, gyártásánál élnek a gyár szakemberei a többi KGST- országgal kialakított együtt­működés lehetőségeivel is. Többek között csehszlovák—■ magyar kooperációban tervez­ték meg az SPS—420-as önjáró silókombájnt, amelynek a gyártásánál is érvényesül az együttműködés: a kiegészítő géprészeket Magyarországról szállítják Prostejovba. Nők a gépek mellett Gyermekgondozási segély, kismama-szalag egyműszakos beosztás, munkaidő-kedvez­mény és ... — nehogy túl szép legyen a menyasszony. — 12 ezernél is több gyermek a bölcsődékben, mint az erede­tileg tervezett férőhely; 34 ezer állami gondozott, s bár minden száz aktív kereső nő közül 62 a fizikai foglalkozá­sú, csak 11,1 százalékuk szak­munkás. Ezek a tények, a valóság egy-egy darabjának metszeteként magukban hord­ják a rész és egész közös jel­lemzőit A tudományos szo­cializmus a nőkérdést a tár­sadalom általános tövénysze­­rűségeivel együtt vizsgálja, a nők helyzete sem függetlenít­hető a gazdaság, a társadalom egészének helyzetétől. Irányok, kérdőjelekkel Hazánk népességének 51,5 százaléka nő, ezer férfire 1978-ban 1061 nő jutott A „gyengébb nem” 55,7 százalé­ka van munkavállalási kor­ban, ténylegesen aktív kere­ső minden száz nő közül 37. Száz aktív kereső nőből mindössze három a műszaki foglalkozású, 29 betanított munkával, 21 pedig segéd­munkával keresi meg kenye­rét Az aktív kereső nők öt­ven százaléka munkás, ám közvetlen termelésirányító csupán 0,6 százalékuk, ará­nyuk a férfiakénál ötször ke­vesebb. Még kedvezőtlenebb az arány a szövetkezeti pa­rasztságnál, ahol nyolc férfi után következhet egy nő a közvetlen termelésirányítók sorában. Nagy ért áll mögöttünk. Majdnem ötven esztendeje, 1930-ban a tizennyolc éves és idősebb nők közül 2,1 száza­léka érettségizett, 1960-ban 6,3, 1975-ben pedig már 17 százalék. A fizikai foglalkozá­sú nők tábora meghaladja az 1,1 millió főt! Az aktív kere­sők száma gyakorlatilag évek óta a női foglalkoztatottak Vizsgázik a talaj Március végére készül el az a talajmechanikai szakvéle­mény, amely a nagykanizsai Kodály Zoltán utcai bölcsőde tervezéséhez szükséges. Ké­pünkön, a Zalaterv zalaeger­szegi laboratóriumában Dö­mötör Árpádné laborvezető Casagrande készülékkel a kö­tött talaj állapotát vizsgálja. (Bakonyi Erzsébet felvétele) s számának gyarapodása követ­keztében növekszik. Tények és tévhitek Tíz megkérdezett közül tí­zen vágják rá gondolkodás nélkül, hogy a nők foglalkoz­tatásának fő területe a köny­­nyűipar. Tévedés! A nehéz­iparban több lány, asszony dolgozik, mint a könnyűnek nevezett, s valójában korán­t­­sem könnyű iparokban. Még a kohászatban is 18 ezer fö­lött van a fizikai foglalkozás­ú nők száma. Legtöbben egyéb­ként — 90,5 ezren — az élel­miszeriparban találhatók, arányát tekintve viszont a kézmű- és háziipar vezet, a nők 90 százalékos részesedé­sével. Még ott is, ahol jelen­létük a legszerényebb, a szénbányászatban, minden száz foglalkoztatottból 15 a nő, a fizikaiakból pedig 11. Most már ennek ismeretében jogosnak tarthatunk-e bármi­féle vitát arról, azon, fontos-e a női munka a népgazdaság bármely területén? Hódítanak asszonyaink így is, úgy is. Szíveket és munka­helyeket Az iparban dolgosók 35 százaléka volt nő 1960- ban, 1978-ban részesedésük már 44,6 százalék. Az a kér­dés: ilyen iramban javultak-e a gondoskodás, a törődés szel­lemi, tárgyi feltételei is? Hi­szen csak az iparban 768 ezer a napról napra munkába álló lányok, asszonyok létszáma. Úgy vásárolhatnak, közleked­hetnek, helyezhetik el a gyer­mekeket, vehetik igénybe a szolgáltatásokat, ahogy az számukra — s munkájuk mi­nél jobb ellátása érdekében — a legkedvezőbb lenne? A kér­dés szónoki, mert hiszen a ta­pasztalatok figyelmeztetnek : rengeteg még a tennivaló. Közös hitelesség Ezer kockából bíztató mo­zaikkép rakható össze: 1960 és 1978 között a textiliparban négyszeresére nőtt a kezelők fizikai igénybevételét jelentő­sen mérséklő automata szövő­gépek aránya. Nagy iramban bővültek a gyermekintézmé­nyek, a korábbinál jóval ma­gasabb színvonalú a vállalati szociális gondoskodás. Mind­ezt akkor értékelhetjük fon­tosságának megfelelően, ha tudjuk: az iparban foglalkoz­tatott nők legnagyobb cso­portját — 275 ezer főt — az 1948 és 1961 között születettek alkotják, azok tehát, akik egyszerre viselik a munka­kezdés, a beilleszkedés, a csa­ládalapítás, gyermeknevelés terheit Nekik minden apró könnyítés nagy segítség! A gépiparban a férfi szak­munkások átlagos havi bére ma is nyolcszáz forinttal ma­gasabb, mint a nőké. Nem fe­ledkezünk el a képzettségben, begyakorlottságban stb. mu­tatkozó eltérésről, de vajon indokolt-e ekkora különbség? És indokolt-e a gyógyszer­­iparban, ahol ezer forint a keresetkülönbség a férfi szak­munkások javára, vagy az olyan, nőinek tartott terüle­ten, mint a kötszövőipar, ahol 1100! Ez utóbbinál a különb­ség megmarad a betanított munkásoknál is. A segédmun­kásoknál is jelentős a különb­ség: 700 forint — természete­sen — a férfiak javára. Kilenc esztendeje, 1970. február 18-i ülésén az MSZMP Központi Bizottsága határoza­tot fogadott el a nők politikai, gazdasági, szociális helyzeté­ről és a további feladatokról. Ebben a dokumentumban ol­vashatjuk: „Figyelembe kell venni, hogy a társadalmi és gazdasági élet fejlődése, va­lamint a nőkérdésben megle­vő problémák és ellentmon­dások jellege elsősorban helyi intézkedéseket követel. A központi döntések csak köny­­nyíthetik, de nem pótolhatják a nők érdekében teendő helyi állásfoglalásokat, intézkedése­ket. A politikai, gazdasági feladatok nagyfokú önállósá­got, szélesebb alapokra he­lyezett politikai és gazdasági tevékenységet igényelnek.” Mészáros Ottó

Next