Zalai Hírlap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-10 / 134. szám
f / Szavazás után A ZÁÉV egerszegi munkásszállójához vezető árkádok alatt sorra érkeznek a választópolgárok. Alaposan tanulmányozva a szavazólapokat, helyezik a borítékba, majd az urnába. Többen ezt a műveletet a szavazófülkében végzik el, s indulnak a Balatonra vagy szőlőhegyre, a kiskertekbe, mint az a fiatal pár, akinek a kocsiján szétszerelt kasza árulkodott, hova igyekkeznek. — Én csak kísérő vagyok, már túl a szavazáson — mondja Rumi László, aki életében először szavazó menyasszonyát, Vass Máriát kísérte el Aztán karonfogva, egymásra mosolyogva távoznak. Az Alugépgyár ebédlőjében kialakított szavazóhelyiségben is korán kezdődött a munka, ahol két körzet, a 24-es 27-es választópolgárai adták le voksukat. Az idősebbek kezdték a sort, aztán jöttek a fiatalok, majd nyolc óra után a fiatal lázasok gyermekeikkel együtt Katona Tibor, a Ganz-Mávag dolgozója és felesége két kisgyerekkel, megtömött szatyrokkal érkezik. — Úgy készültünk, hogy a szavazás után nyomban Andráshidára megyünk az anyámhoz, ahol a gyerekek kedvükre hancúrozhatnak. Emeletes házban lakunk, s bár ott is van mozgási lehetőség, az anyáméknál jobbak a körül- Az eddigi politika folytatására Zalaszentivánban és közigazgatásilag hozzá tartozó településeken hat szavazókörben adhatták le szavazataikat a választópolgárok. Engedélyt kaptak arra, hogy öt órakor megnyissák a szavazóhelyiségek ajtaját, s nem hiába. Hat órakor már több mint négyszázan leadták szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire. Az egyes számú szavazókörbe az elsők között érkezett Pámel Ferenc nyugdíjas, valamint Altinger Istvánné és Martonics Mária. — Sok a munka — indokolták a sietséget, s hozzáfűzték: — A népfront jelöltjeire szavazunk, az eddigi politika folytatására. Pókaszepetk. A 2-es választókerület szavazóhelyiségének ajtajában Táncos József jelent meg elsőként a választópolgárok közül. A veterán kommunistát kézfogással, kedves szavakkal köszöntötték a bizottság tagjai, s nemcsak mostani igyekezetét köszönték meg, hanem mindazt, amit életében tett: az elsők között volt mindig, akik a holnapért munkálkodtak. Vállalva a kommunista szerepét akkor is, amikor ezért üldöztetés járt. — A fiam bányász Komlón. Vájár. Lehet, hogy most éppen a föld mélyében dolgozik ... Én most a szavazatommal tudok segíteni. Tűrje. 7 óra 50 perc. Az 1-es szavazókörzetben a szavazásra jogosultaknak mintegy fele élt már szavazati jogával. Tánczos Lászlóné gyermekkocsit tolva érkezik, s veszi kézbe szavazólapjait. — Nem tudtam előbb jönni. — mentegetőzik. — Lacikával volt dolgom. Csak kettesben vagyunk, nincs kire hagynom. A kisfiú tágra nyílt szemekkel figyeli az eseményeket. Fontosságukat még nem érti, csak a mozdulatokat kíséri érdeklődéssel, s az anyuka bíztatja. — Majd egyszer te is szavazhatsz. Mihályién hat órakor, a szavazóhelyiség ajtajának megnyitásakor legalább húszan várakoztak már az ajtó előtt, hogy mielőbb leadják szavazatukat. Kétféle kötelességérzet munkált a sietség mögött. Az egyik, hogy mielőbb éljenek szavazati jogukkal, a másik a munka. A jó idő sokakat ösztönzött arra, hogy a mezőn munkálkodjanak. Szegfű az első szavazóknak Az elsők között adták le szavazatukat a község először választó fiataljai is: Horváth József, Katona Ildikó, Szakolyi József, Horváth Anna, Horváth Gyöngyi, Berki József és Hadaróné Fiumig Ágota. A helybeli kiszesek és a választási elnökség képviselői a szavazóhelyiség ajtajában várták a fiatalokat és fehér szegfűcsokorral köszöntötték őket. Ugyancsak szegfűcsokorral köszöntötték az első szavazókat Alsópáhokon, ahol engedéllyel öt órakor kezdődött a szavazás, mivel a fél hatos busszal többen indultak munkába a községből Keszthelyre, Hévízre. Kilenc órakor két személyt — akik korábban jelezték, hogy betegség miatt nem tudnak eljönni a szavazóhelyiségbe — már a mozgó urnával is felkerestek. A Magyar Autóklub zalacsányi segélyszolgálati bázisán sárgaruhás szerelő hajol egy Trabant motorja fölé. Simon Ernő teljesít szolgálatot. — Az elsők között adtam le szavazatomat Zalaegerszegen a választási körzetben. Szolgálatba készültem, igyekeztem, hátha szükség lesz rám. Mint a példa bizonyítja, nem volt hiábavaló az igyekezete. A Trabant mellett fiatal házaspár Tichovszky József és felesége figyeli a szerelő mozdulatait és csitítja három év körüli kisgyermeküket. Ők is korán leadták szavazatukat a Pais Dezső iskolában, hogy mielőbb indulhassanak a jónak ígérkező időben a Balatonra. Egyöntetű bizalom A fehér ing, a sötét öltöny, az ünnepekre őrizgetett ruha egyetlen kiskanizsairól sem hiányzott. — így szoktuk meg, elvégre nem mindennapi eseményről van szó — mondja egy fejkendős nénike a Nagyrácz utcából. — Most majd mielőtt kimegyünk a szőlőbe, mert munka az akad bőven, akkor majd átöltözünk. Lovrek Sándor rendőr szakaszvezetőnek nincsenek ilyen gondjai. — Fityeházáról járok be szolgálatba, s hogy időben beérjek, már negyed hatkor leszavaztam. — S milyen volt a hangulat a faluban? — Ne is mondja. Bár viccnek szánták, hogy szinte én vagyok az utolsó, bizony sokan megelőztek, pedig ötkor kezdték ott is. Pontosan 6 órakor a Kanizsa Bútorgyár környéke is megélénkült. Komótos léptű férfiak, szaporázó asszonyok. Balatonra siető házaspárok, fiatalok érkeznek a környező utcákból. Az elsők között szavvazott Gál Róbert, a városi pártbizottság első titkára. — Az első benyomások? — Az első félóra alatt a szavazókörhöz tartozók 10 százaléka élt Állampolgári jogával. Az emberek elegánsak, jókedvűért, a szavazatszedő bizottság udvarias. Az alapos előkészületek, a jelölőgyűlések, a jövőre vonatkozó koncepciók együttes eredménye ez a mai reggelen is jól mérhető egyöntetű bizalom. Nemcsak a párttagok, a pártonkívüliek is jól értik, hogy politikánk folytatásáról van szó, s hogy egyetértenek vele, ezt a hajnali voksok bizonyítják. A városi választási elnökség főhadiszállásán nyolc órakor gyors összesítés és az adat szinte hihetetlen: a város szavazóinak 53,7 százaléka adta le voksát. Ugyanez fél óra múlva már 72,7 százalék, majd rövidesen az első városkörnyéki rekordot is felírjuk: Bajcsán reggel 9 óra 5 perckor az utolsó szavazatot is bedobták az urnába. — Nem akarom elkiabálni, de ilyen szavazás még nem volt — szól izgatottan dr. Balázs Sándor, a városi választási iroda helyettes vezetője, s már rohan is tovább. Tíz óra után már a 35. szavazókörben Kálovics Józseffel, a szavazatszedő bizottság titkárával beszélgetünk. — Több mint 1100 szavazásra jogosult polgárunk van, eddig 85 százalékuk volt itt. Az ajtóban fehér hajú idős parasztember áll meg. — Jöjjön csak, Feri bácsi. Szecsits Ferenc 70 éves emberhez illő nyugalommal végzi el a szavazást. — Tudja, hogy kire szavazott? A !% UAIti IKLAPiy»0 JUlllU* IV. Jó hangulatú, felelősségteljes szavazás Vasárnap kora reggel megyeszerte kinyitottak a szavazóhelyiségek, kezdetét vette az országgyűlési képviselők és helyi tanácstagok választása. Megyénk választópolgárai nagy felelősségről, közéleti érettségről téve tanúságot választották meg azokat, akik a helyi tanácsokban és a legfőbb államhatalmi szervben az országgyűlésben képviselik lakóterületüket, megyénket az elkövetkező öt évben. Választási beszámolóink a szavazás egy-egy pillanatát felvillantva, arról adnak számot, miként éltek alkotmányos jogaikkal, miként teljesítették kötelességüket a zalai választópolgárok. — Már hogyne tudnám! Még a tanácstagunkat is jól ismerem. Az öreg Zoli csináltatta meg a hegyre vezető utat is. Aztán kiderül, hogy az öreg Zoli, azaz Kápolnák Zoltán javaslatban is bőven támaszkodhat választóira, hiszen alkalmanként egyedül Feri bácsi minden úttal, járdával kapcsolatos felvetése megtölti a jegyzet jelentős részét. A 34. számú szavazókörben valaki fennhangon közli, hogy „Horváth Patricia 4 éves”. Mégsem kiált fel senki, hogy megszegtük a törvényeket. — Én már tudok szavazni — csicsergi az önkéntes riportalany. — A pajtával jöttünk — mutat Futó József felé — és én Ugyancsak elcsodálkoztak a nagykanizsai 2-es számú szavazókör szavazatszedő bizottságának tagjai, amikor reggel öt óra előtt valamivel megérkeztek a Talajerőgazdálkodási Vállalat fellobogózott épületéhez, kis csoport várta őket a kapuban. A pár házzal arrébb, a Magyar út 157. alatt lakó Pálfi László és szomszédja Kósa László köszönt rájuk. No, nem a bizottság késett, a választók jöttek a megadottnál 90 perccel korábban. Mint mondták, nem tévedésből — Ezelőtt az elsők között szavaztam, mert néhányan megelőztek — indokolja a sietséget Pálfi László. — Most mi nyertük meg a szomszéddal. Elsők közt lép a szavazóhelyiségbe dr. Béres Tiborné is ötödik osztályos fiával, Csabával. — Nem sokat aludtam az éjjel, mert anyu megígérte, hogy elhoz magával. Úgy osztoztunk meg, hogy anyu eldönti, kit választ, én pedig bedobom a lapokat. — Tudod, hogy kire szavaztatok? — Hogyne tudnám. Schmidt Pista bácsi ott lakik a közelünkben, eddig is ő volt a tanácstagunk. Mi srácokat szeretnénk most is, mert a segítségével készült el az egyik játszóterünk, s készül most a másik, a nagyobb is. Újvári Sanyi bácsit személyesen nem ismerem, de sokat olvastam és hallottam róla, meg a fényképét is láttam. — Mit kérnél a tanácstagoktól elsőként? dobtam be a levelet. Bizony, én már tudok szavazni. S az örvendetes eseményt máris újabb bácsinak újságolja. Kuti Imre azonban valódi első szavazásán van túl, mint teljes jogú állampolgár. Komótosan lép a szavazófülkébe, s hasonló nyugalommal helyezi szavazatát az urnába is. Mozgása kicsit darabos, mintha belül izgulna. — No igen, ha nem is idegesség, de valami megfoghatatlan érzés van bennem. Most szavaztam először, s bár öt éve már segédkeztem az édesapámnak egy választás szervezésében, most mégis más a hangulat. Úgy mondanám, ez már felelősség. — Az új Űrhajós utcai játszótér jobb elrendezését. Meghagyatnám azt a nagy dombot a végében rönkvárnak, mellé pedig pályákat alakíttatnak ki, ahol lehetne tollasozni, kosarazni vagy kézilabdázni — sorolja kívánságait. Az EIVRT éttermében kialakított 3. számú szavazókörnél a 6-os és a 7-es választókerület állampolgárai diktálnak gyors tempót a bizottságnak. Még nincs 9 óra, de a választók kétharmad része már leadta a voksát. Az elmúlt fél óra szinte sportoló találkozó volt itt. A Kanizsai Sörgyár NB I-es tekézői, Juhász Éva és Mária után a családjával érkező dr. Füle Lajos, az Olajbányász csatára szavazott. Nem kellett sokat várni klubtársára, Simon Józsefre sem, aki feleségét maga elé engedve így beszél: — Egy számunkra jól sikerült, de nagyon nehéz mérkőzés után viszonylag későn értünk haza Bábolnáról. Jó lett volna kicsit pihenni, de nem akartuk a késésünkkel hátráltatni a szavazatszedők munkáját. Folyamatosan érkeznek a választók a kanizsai kenyérgyár üzemépületébe. Az Asztalos utca 14-ből érkezett Kiss Ernőné, egy hatalmas tálcával egyensúlyozva lép a helyiségbe. — Egy kis frissítőt hoztam — teszi le a tálcát — korán kellett kelniük, gondolom elkel a kávé, menyek — mondja, s a türelmetlen kisebbik leányt kézenfogva ad helyet az érkezőknek. Az Ifjúsági és Úttörőház előcsarnokában is két körzet lakói szavaznak. S míg a 39-esnél folyamatosan megy a munka, a 40-es körzet választóinak időnként néhány percet várniuk kell. — Nincs komolyabb gond, csupán arról van szó, hogy néhányan nem hozták el az előzetesen kiadott értesítést, illetve van olyan is, hogy a feleség kapott, a férj pedig nem. S amíg nevüket megkeressük a névjegyzékben, az egy-két percet igénybe vesz — mondja dr. Kőkúti László, a szavazatszedő bizottság elnöke. — Egyébként az a tapasztalatom — harmadik alkalommal tevékenykedem szavazatszedő bizottságban —, hogy évről évre korábban jönnek — már hat óra előtt voltak jó néhányan — az emberek szavazni. A tanácsi építők székházának ebédlője a választás alkalmából szavazóhelyiséggé alakult át. Itt is szinte egymásnak adták a kilincset az idős és fiatal választók. Feltűnést keltett a hóna alatt mankóval és kezében bottal érkező idős ember, akinek készséggel segítettek a bizottság tagjai, hogy szavazhasson. — Hogy miért nem kértem a lakásomra az urnát? Mert ennyi mozgásra, amíg a Munkácsy utcából ideballagok, szükségem van — így a 75 éves Miller István. „Mi srácok is őt szeretnénk” Salomváron Süle Ferenc plébános szavaz a népfront jelöltjére. Szavazás Zalaegerszegen az ifjúsági házban. Kétezerben is Az egerszegi Deák szakközépiskola szavazóhelyiségében két emberre figyel a bizottság. Csupán egyetlen közös vonásuk akadt: mindketten tipegnek. A csöppség azért, mert most tanul járni, a hetven esztendős néninél meg bot van. A pici nem tágít, korán akarja gyakorolni leendő jogait, ő dobja be apu helyett a szavazólapot. A néni keze remeg. — Azért elbotorkáltan fiaim. A kötelesség az kötelesség még ennyi idős fejjel is. Domán Emília viszont megilletődött arcot vág. — Komolyan mondom, hogy meglepődtem amikor meghallottam a köszöntő szavakat. Erre tényleg nem számítottam. Bejövök ide, és több ezer ember közül engem köszöntenek, mint első szavazót. — Ezen túl jelent önnek valamit az első szavazás? — Persze. Azt hiszem, jelentős határkő ez az ember életében. Jogaim vannak, letehetem a voksomat a tanácstag és a képviselő mellett, beleavatkozhatom az életbe. Meg... őszinte legyek? — Csak az. — Rettentő kíváncsi is voltam, azt sem tudtam milyen a szavazóhelyiség, hogy’ zajlik le az egész. Fehér Ferenc nyugdíjas viszont nagyon is jól tudja. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola szavazóhelyiségében a következőket mondja: — Mindig baloldali érzelmű ember voltam. Tudja, én még emlékezem azokra az időkre, amikor fiatalkoromban a szavazáskor lehúzták előttünk a rolót. Így ment ez kérem. És tudja, hogy mi még az óriási különbség? — No? — Ismeri a Feri bácsit ügyel No, az én vagyok. Szóval Feri bácsi ha munkát kapott, fiatal korában, akkor nagyon örült Mo.Mi meg azon gondolkozunk ugye mama — s szól a feleségének —, hogy Éva szobabútort vegyünk-e, vagy Frédiit. No, kérem akkor viszont látásra négy év múlva — öt év múlva — szól utána valaki. — Rendben, nekem mindegy, mert én még kétezerben is szavazni akarok. ..Elégedettek vagyunk” A zalaegerszegi kertvárosban az Átalszegett utcától az alsóerdei volt téglagyárig, a Göcseji út keleti peremétől a Hegyalja utcáig húzódó területen gyalogos-kerékpáros-autós népvándorlás tarka képe tárul elénk. A kertes házakból s a két- és négyszintes lakótelepekről tizenéves fasorok között kígyóznak az embercsoportok a szavazókörök felé, Zalaegerszeg egyik leggyorsabban fejlődő városrészében. — Kérjük, hogy tíznél többen ne jöjjenek be — szól ki udvariasan a Népköztársaság úti iskola 29-es szavazóköri terméből Baranyai István, a szavazatszedő bizottság elnöke. — Látja, frissek voltak az emberek, 6 órától ilyen hoszszú a sor. Egy fiatalasszony, Deák Ferencné érkezik az asztalhoz, kissé megilletődött. — Mint első szavazót, a választási bizottság nevében szeretettel köszöntöm — hangzik az elnöki üdvözlet a nemzetiszín csíkos cédulák átadása közben. A nyugdíjas Szakonyi Gyula bácsi, a Hegyalja utcából kissé türelmetlenül ül az előcsarnok padján. — Úgy elraktam az igazoló papíromat, hogy nem találtam meg — mondja. — Ráadásul az egyik szomszédom ideküldött, pedig legutóbb is a Kilián iskolában szavaztam. Most intézkednek telefonon. Sikerrel. Gyula bácsi öt perc múlva mehetett szavazni, a „régi" körzetébe... Napsugár utcai óvoda, 28-as szavazókör, 7 óra. Karonülő aprósággal egy házaspár lép ki jókedvűen a helyiségből: — Elégedettek vagyunk, mert Horváth Ferenc személyében igazán derék tanácstagjelöltre szavaztunk — szól Bokor András, az Alugépgyár diszpécsere. — A képviselőjelöltet, dr. Ábrahám Kálmánt is jól ismerjük. Ott voltam a jelölőgyűlésen, az újságokból pedig mindent elolvastam róla. Bízunk benne, hogy még jobban fejlődik ezután a mi városrészünk. A 26-os és 27-es szavazókörnek a Kilián iskola adott helyet. Éppen egy Trabant érkezik fürgén az épület elé, Takács László a feleségével és kétéves kislányával, a Pesti Barnabás utcából. — Nem árulok el titkot: mindkét jelölt megilleti a voksot — mondja a fiatalember. — Munkásőrként szolgálatban voltam a képviselő jelölőgyűlésen, s a másfél óra alatt sokat megtudtam a miniszterünkről. A tanácstag-jelöltünknél Hegyi Oszkár művezetőnél pedig, keresve sem tudnék jobbra szavazni.