Zalai Hírlap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

f / Szavazás után A ZÁÉV egerszegi munkás­­szállójához vezető árkádok alatt sorra érkeznek a vá­lasztópolgárok. Alaposan ta­nulmányozva a szavazólapo­kat, helyezik a borítékba, majd az urnába. Többen ezt a mű­veletet a szavazófülkében vég­zik el, s indulnak a Balaton­ra vagy szőlőhegyre, a kisker­tekbe, mint az a fiatal pár, akinek a kocsiján szétszerelt kasza árulkodott, hova igyek­keznek. — Én csak kísérő vagyok, már túl a szavazáson — mond­ja Rumi László, aki életében először szavazó menyasszo­nyát, Vass Máriát kísérte el Aztán karonfogva, egymásra mosolyogva távoznak. Az Alugépgyár ebédlőjében kialakított szavazóhelyiségben is korán kezdődött a munka, ahol két körzet, a 24-es 27-es választópolgárai adták le vok­­sukat. Az idősebbek kezdték a sort, aztán jöttek a fiatalok, m­ajd nyolc óra után a fiatal lázasok gyermekeikkel együtt Katona Tibor, a Ganz-Má­­vag dolgozója és felesége két kisgyerekkel, megtömött szaty­rokkal érkezik. — Úgy készültünk, hogy a szavazás után nyomban And­­ráshidára megyünk az anyám­hoz, ahol a gyerekek kedvükre hancúrozhatnak. Emeletes házban lakunk, s bár ott is van mozgási lehetőség, az anyáméknál jobbak a körül- Az eddigi politika folytatására Zalaszentivánban és közigaz­gatásilag hozzá tartozó telepü­léseken hat szavazókörben ad­hatták le szavazataikat a vá­lasztópolgárok. Engedélyt kap­tak arra, hogy öt órakor meg­nyissák a szavazóhelyiségek aj­taját, s nem hiába. Hat órakor már több mint négyszázan le­adták szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire. Az egyes számú szavazókörbe az elsők között érkezett Pámel Ferenc nyugdíjas, valamint Altinger Istvánné és Martonics Mária. — Sok a munka — indokol­ták a sietséget, s hozzáfűzték: — A népfront jelöltjeire sza­vazunk, az eddigi politika foly­tatására. Pókaszepetk. A 2-es vá­lasztókerület szavazóhelyiségé­nek ajtajában Táncos József jelent meg elsőként a válasz­tópolgárok közül. A veterán kommunistát kéz­fogással, kedves szavakkal kö­szöntötték a bizottság tagjai, s nemcsak mostani igyekezetét köszönték meg, hanem mind­azt, amit életében tett: az el­sők között volt mindig, akik a holnapért munkálkodtak. Vállalva a kommunista szere­pét akkor is, amikor ezért ül­döztetés járt. — A fiam bányász Komlón. Vájár. Lehet, hogy most éppen a föld mélyében dolgozik ... Én most a szavazatommal tu­dok segíteni. Tűrje. 7 óra 50 perc. Az 1-es szavazókörzetben a szavazásra jogosultaknak mintegy fele élt már szavazati jogával. Tánczos Lászlóné gyermekkocsit tolva érkezik, s veszi kézbe szavazó­lapjait. — Nem tudtam előbb jönni. — mentegetőzik. — Lacikával volt dolgom. Csak kettesben vagyunk, nincs kire hagynom. A kisfiú tágra nyílt szemek­kel figyeli az eseményeket. Fontosságukat még nem érti, csak a mozdulatokat kíséri ér­deklődéssel, s az anyuka bíz­tatja. — Majd egyszer te is szavazhatsz. Mihályién hat órakor, a sza­vazóhelyiség ajtajának meg­nyitásakor legalább húszan várakoztak már az ajtó előtt, hogy mielőbb leadják szavaza­tukat. Kétféle kötelességérzet munkált a sietség mögött. Az egyik, hogy mielőbb éljenek szavazati jogukkal, a másik a munka. A jó idő sokakat ösz­tönzött arra, hogy a mezőn munkálkodjanak. Szegfű az első szavazóknak Az elsők között adták le sza­vazatukat a község először vá­lasztó fiataljai is: Horváth Jó­zsef, Katona Ildikó, Szakolyi József, Horváth Anna, Horváth Gyöngyi, Berki József és Ha­­daróné Fiumig Ágota. A hely­beli kiszesek és a választási elnökség képviselői a szavazó­helyiség ajtajában várták a fiatalokat és fehér szegfűcso­korral köszöntötték őket. Ugyancsak szegfűcsokorral köszöntötték az első szavazó­kat Alsópáhokon, ahol enge­déllyel öt órakor kezdődött a szava­zás, mivel a fél hatos busszal többen indultak mun­kába a községből Keszthelyre, Hévízre. Kilenc órakor két személyt — akik korábban je­lezték, hogy betegség miatt nem tudnak eljönni a szava­zóhelyiségbe — már a mozgó urnával is felkerestek. A Magyar Autóklub zala­­csányi segélyszolgálati bázisán sárgaruhás szerelő hajol egy Trabant motorja fölé. Simon Ernő teljesít szolgálatot. — Az elsők között adtam le szavazatomat Zalaegerszegen a választási körzetben. Szolgálat­ba készültem, igyekeztem, hát­ha szükség lesz rám. Mint a példa bizonyítja, nem volt hiábavaló az igyekezete. A Trabant mellett fiatal há­zaspár Tichovszky József és felesége figyeli a szerelő moz­dulatait és csitítja három év körüli kisgyermeküket. Ők is korán leadták szava­zatukat a Pais Dezső iskolá­ban, hogy mielőbb indulhas­sanak a jónak ígérkező időben a Balatonra. Egyöntetű bizalom A fehér ing, a sötét öltöny, az ünnepekre őrizgetett ruha egyetlen kiskanizsairól sem hiányzott. — így szoktuk meg, elvégre nem mindennapi eseményről van szó — mondja egy fejken­dős nénike a Nagyrácz utcá­ból. — Most majd mielőtt ki­megyünk a szőlőbe, mert mun­ka az akad bőven, akkor majd átöltözünk. Lovrek Sándor rendőr sza­kaszvezetőnek nincsenek ilyen gondjai. — Fityeházáról járok be szolgálatba, s hogy időben be­érjek, már negyed hatkor le­szavaztam. — S milyen volt a hangulat a faluban? — Ne is mondja. Bár vicc­nek szánták, hogy szinte én vagyok az utolsó, bizony sokan megelőztek, pedig ötkor kezd­ték ott is. Pontosan 6 órakor a Kani­zsa Bútorgyár környéke is megélénkült. Komótos léptű férfiak, szaporázó asszonyok. Balatonra siető házaspárok, fiatalok érkeznek a környező utcákból. Az elsők között sza­­vvazott Gál Róbert, a városi pártbizottság első titkára. — Az első benyomások? — Az első félóra alatt a sza­vazókörhöz tartozók 10 száza­léka élt Állampolgári jogával. Az emberek elegánsak, jóked­vűért, a szavazatszedő bizott­ság udvarias. Az alapos előké­születek, a jelölőgyűlések, a jö­vőre vonatkozó koncepciók együttes eredménye ez a mai reggelen is jól mérhető egyön­tetű bizalom. Nemcsak a párt­tagok, a­­ pártonkívüliek is jól értik, hogy politikánk folytatá­sáról van szó, s hogy egyet­ér­­tene­k vele, ezt a hajnali vok­­sok bizonyítják. A városi választási elnökség főhadiszállásán nyolc órakor gyors összesítés és az adat szinte hihetetlen: a város sza­vazóinak 53,7 százaléka adta le voksát. Ugyanez fél óra múlva már 72,7 százalék, majd rövi­desen az első városkörnyéki rekordot is felírjuk: Bajcsán reggel 9 óra 5 perckor az utol­só szavazatot is bedobták az urnába. — Nem akarom elkiabálni, de ilyen szavazás még nem volt — szól izgatottan dr. Ba­lázs Sándor, a városi választá­si iroda helyettes vezetője, s már rohan is tovább. Tíz óra után már a 35. sza­vazókörben Kálovics Józseffel, a szavazatszedő bizottság tit­kárával beszélgetünk. — Több mint 1100 szavazás­ra jogosult polgárunk van, ed­dig 85 százalékuk volt itt. Az ajtóban fehér hajú idős parasztember áll meg. — Jöjjön csak, Feri bácsi. S­zecsits Ferenc 70 éves em­berhez illő nyugalommal végzi el­ a szavazást. — Tudja, hogy kire szava­zott? A !% U­A­I­ti I­K­L­A­P­iy»0 JUlllU* IV. Jó hangulatú, felelősségteljes szavazás Vasárnap kora reggel megyeszerte kinyitottak a sza­vazóhelyiségek, kezdetét vette az országgyűlési képvi­selők és helyi tanácstagok választása. Megyénk válasz­tópolgárai nagy felelősségről, közéleti érettségről téve tanúságot választották meg azokat, akik a helyi taná­csokban és a legfőbb államhatalmi szervben az ország­­gyűlésben képviselik lakóterületüket, megyénket az el­következő öt évben. Választási beszámolóink a szava­­zás egy-egy pillanatát felvillantva, arról adnak számot, miként éltek alkotmányos jogaikkal, miként teljesítet­ték kötelességüket a zalai választópolgárok. — Már hogyne tudnám! Még a tanácstagunkat is jól isme­rem. Az öreg Zoli csináltatta meg a hegyre vezető utat is. Aztán kiderül, hogy az öreg Zoli, azaz Kápolnák Zoltán ja­vaslatban is bőven támaszkod­hat választóira, hiszen alkal­manként egyedül Feri bácsi minden úttal, járdával kapcso­latos felvetése megtölti a jegy­zet jelentős részét. A 34. számú szavazók­örben valaki fennhangon közli, hogy „Horváth Patricia 4 éves”. Mégsem kiált fel senki, hogy megszegtük a törvényeket. — Én már tudok szavazni — csicsergi az önkéntes riport­­­alany. — A pajtával jöttünk — mutat Futó József felé — és én Ugyancsak elcsodálkoztak a nagykanizsai 2-es számú sza­vazókör szavazatszedő bizott­ságának tagjai, amikor reggel öt óra előtt valamivel megér­keztek a Talajerőgazdálkodási Vállalat fellobogózott épüle­téhez, kis csoport várta őket a kapuban. A pár házzal ar­rébb, a Magyar út 157. alatt lakó Pálfi László és szomszéd­ja Kósa László köszönt rájuk. No, nem a bizottság késett, a választók jöttek a megadott­nál 90 perccel korábban. Mint mondták, nem tévedésből — Ezelőtt az elsők között szavaztam, mert néhányan megelőztek — indokolja a sietséget Pálfi László. — Most mi nyertük meg a szomszéd­dal. Elsők közt lép a szavazóhe­lyiségbe dr. Béres Tiborné is ötödik osztályos fiával, Csa­bával. — Nem sokat aludtam az éjjel, mert anyu megígérte, hogy elhoz magával. Úgy osz­toztunk meg, hogy anyu el­dönti, kit választ, én pedig be­dobom a lapokat. — Tudod, hogy kire szavaz­tatok? — Hogyne tudnám. Schmidt Pista bácsi ott lakik a köze­lünkben, eddig is ő volt a ta­nácstagunk. Mi srácok­at sze­retnénk most is, mert a segít­ségével készült el az egyik ját­szóterünk, s készül most a másik, a nagyobb is. Újvári Sanyi bácsit személyesen nem ismerem, de sokat olvastam és hallottam róla, meg a fény­képét is láttam.­­ — Mit kérnél a tanácsta­goktól elsőként? dobtam be a levelet. Bizony, én már tudok szavazni. S az örvendetes eseményt máris újabb bácsinak újságolja. Kuti Imre azonban valódi első szavazásán van túl, mint teljes jogú állampolgár. Ko­mótosan lép a szavazófülkébe, s hasonló nyugalommal helye­zi szavazatát az urnába is. Mozgása kicsit darabos, mint­ha­ belül izgulna. — No igen, ha nem is ide­gesség, de valami megfogha­tatlan érzés van bennem. Most szavaztam először, s bár öt éve már segédkeztem az édes­apámnak egy választás szerve­zésében, most mégis más a hangulat. Úgy mondanám, ez már felelősség. — Az új Űrhajós utcai ját­szótér jobb elrendezését. Meg­hagyatnám azt a nagy dom­bot a végében rönkvárnak, mellé pedig pályákat alakít­tatnak ki, ahol lehetne tolla­sozni, kosarazni vagy kézilab­dázni — sorolja kívánságait. Az EIVRT éttermében ki­alakított 3. számú szavazókör­nél a 6-os és a 7-es választó­­kerület állampolgárai diktál­nak gyors tempót a bizottság­nak. Még nincs 9 óra, de a vá­lasztók kétharmad része már leadta a voksát. Az elmúlt fél óra szinte sportoló találkozó volt itt. A Kanizsai Sörgyár NB I-es tekézői, Juhász Éva és Mária után a családjával érkező dr. Füle Lajos, az Olajbányász csatára szavazott. Nem kellett sokat várni klubtársára, Si­mon Józsefre sem, aki felesé­gét maga elé engedve így be­szél: — Egy számunkra jól sike­rült, de nagyon nehéz mérkő­zés után viszonylag későn ér­tünk haza Bábolnáról. Jó lett volna kicsit pihenni, de nem akartuk a késésünkkel hátrál­tatni a szavazatszedők munká­ját. Folyamatosan érkeznek a választók a kanizsai kenyér­gyár üzemépületébe. Az Asz­talos utca 14-ből érkezett Kiss Ernőné, egy hatalmas tálcával egyensúlyozva lép a helyiség­be.­­ — Egy kis frissítőt hoztam — teszi le a tálcát — korán kellett kelniük, gondolom el­kel a kávé, menyek — mondja, s a türel­metlen kisebbik leányt kézen­fogva ad helyet az érkezők­nek. Az Ifjúsági és Úttörőház elő­csarnokában is két körzet la­kói szavaznak. S míg a 39-es­­nél folyamatosan megy a mun­ka, a 40-es körzet választói­nak időnként néhány percet várniuk kell. — Nincs komolyabb gond, csupán arról van szó, hogy né­hányan nem hozták el az elő­zetesen kiadott értesítést, il­letve van olyan is, hogy a fe­leség kapott, a férj pedig nem. S amíg nevüket megkeressük a névjegyzékben, az egy-két percet igénybe vesz — mond­ja dr. Kőkúti László, a szava­zatszedő bizottság elnöke. — Egyébként az a tapasztalatom — harmadik alkalommal te­vékenykedem szavazatszedő bizottságban —, hogy évről évre korábban jönnek — már hat óra előtt voltak jó né­hányan — az emberek szavaz­ni. A tanácsi építők székházá­nak ebédlője a választás al­kalmából szavazóhelyiséggé alakult át. Itt is szinte egy­másnak adták a kilincset az idős és fiatal választók. Fel­tűnést keltett a hóna alatt mankóval és kezében bottal érkező idős ember, akinek készséggel segítettek a bizott­ság tagjai, hogy szavazhasson. — Hogy miért nem kértem a lakásomra az urnát? Mert ennyi mozgásra, amíg a Mun­kácsy utcából ideballagok, szükségem van — így a 75 éves Miller István. „Mi srácok is őt szeretnénk” Salomváron Süle Ferenc plébános szavaz a népfront jelölt­jére. Szavazás Zalaegerszegen az if­júsági házban. Kétezerben is Az egerszegi Deák szakkö­zépiskola szavazóhelyiségében két emberre figyel a bizott­ság. Csupán egyetlen közös vonásuk akadt: mindketten ti­pegnek. A csöppség azért, mert most tanul járni, a hetven esztendős néninél meg bot van. A pici nem tágít, korán akarja gyakorolni leendő jo­gait, ő dobja be apu helyett a szavazólapot. A néni keze re­meg. — Azért elbotorkáltan fiaim. A kötelesség az kötelesség még ennyi idős fejjel is. Dom­án Emília viszont meg­­illetődött arcot vág. — Komolyan mondom, hogy meglepődtem amikor meghal­lottam a köszöntő szavakat. Erre tényleg nem számítottam. Bejövök ide, és több ezer em­ber közül engem köszöntenek, mint első szavazót. — Ezen túl jelent önnek va­lamit az első szavazás? — Persze. Azt hiszem, je­lentős határkő ez az ember életében. Jogaim vannak, le­­tehetem a voksomat a tanács­tag és a képviselő mellett, be­le­av­atkozhatom az életbe. Meg... őszinte legyek? — Csak az. — Rettentő kíváncsi is vol­tam, azt sem tudtam milyen a szavazóhelyiség, hogy’ zajlik le az egész. Fehér Ferenc nyugdíjas vi­szont nagyon is jól tudja. A Pénzügyi és Számviteli Főis­kola szavazóhelyiségében a következőket mondja: — Mindig baloldali érzelmű ember voltam. Tudja, én még emlékezem azokra az időkre, amikor fiatalkoromban a sza­vazáskor lehúzták előttünk a rolót. Így ment ez kérem. És tudja, hogy mi még az óriási különbség? — No? — Ismeri a­ Feri bácsit ügyel No, az én vagyok. Szóval Fe­ri bácsi ha munkát kapott, fia­tal korában, akkor nagyon örült­ Mo.Mi meg azon gondol­kozunk ugye mama — s szól a feleségének —, hogy Éva szobabútort vegyünk-e, vagy Frédiit. No, kérem akkor vi­szont látásra négy év múlva — öt év múlva — szól utá­na valaki. — Rendben, nekem mind­egy, mert én még kétezerben is szavazni akarok. ..Elégedettek vagyunk” A zalaegerszegi kertváros­ban az Átalszegett utcától az alsóerdei volt téglagyárig, a Göcseji út keleti peremétől a Hegyalja utcáig húzódó terü­leten gyalogos-kerékpáros-au­­tós népvándorlás tarka képe tárul elénk. A kertes házakból s a két- és négyszintes lakó­telepekről tizenéves fasorok között kígyóznak az ember­csoportok a szavazókörök fe­lé, Zalaegerszeg egyik leg­gyorsabban fejlődő városré­szében. — Kérjük, hogy tíznél töb­ben ne jöjjenek be — szól ki udvariasan a Népköztársaság úti iskola 29-es szavazóköri terméből Baranyai István, a szavazatszedő bizottság elnö­ke. — Látja, frissek voltak az emberek, 6 órától ilyen hosz­­szú a sor. Egy fiatalasszony, Deák Fe­­rencné érkezik az asztalhoz, kissé megilletődött. — Mint első szavazót, a vá­lasztási bizottság nevében sze­retettel köszöntöm — hangzik az elnöki üdvözlet a nemzeti­szín csíkos cédulák átadása közben. A nyugdíjas Szakonyi Gyu­la bácsi, a Hegyalja utcából kissé türelmetlenül ül az elő­csarnok padján. — Úgy elraktam az igazoló papíromat, hogy nem találtam meg — mondja. — Ráadásul az egyik szomszédom idekül­dött, pedig legutóbb is a Ki­lián iskolában szavaztam. Most intézkednek telefonon. Sikerrel. Gyula bácsi öt perc múlva mehetett szavazni, a „régi" körzetébe... Napsugár utcai óvoda, 28-as szavazókör, 7 óra. Karonülő aprósággal egy házaspár lép ki jókedvűen a helyiségből: — Elégedettek vagyunk, mert Horváth Ferenc szemé­lyében igazán derék tanács­tagjelöltre szavaztunk — szól Bokor András, az Alugépgyár diszpécsere. — A képviselője­löltet, dr. Ábrahám Kálmánt is jól ismerjük. Ott voltam a jelölőgyűlésen, az újságokból pedig mindent elolvastam ró­la. Bízunk benne, hogy még jobban fejlődik ezután a mi városrészünk. A 26-os és 27-es szavazókör­nek a Kilián iskola adott he­lyet. Éppen egy Trabant érke­zik fürgén az épület elé, Ta­kács László a feleségével és kétéves kislányával, a Pesti Barnabás utcából. — Nem árulok el titkot: mindkét jelölt megilleti a vok­­sot — mondja a fiatalember. — Munkásőrként szolgálatban voltam a képviselő jelölőgyű­lésen, s a másfél óra alatt so­kat megtudtam a miniszte­rünkről. A tanácstag-jelöl­tünknél Hegyi Oszkár műve­zetőnél pedig, keresve sem tudnék jobbra szavazni.

Next