Zalai Hírlap, 1983. január (39. évfolyam, 2-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
1983. január 13. FIlM VIADUKT avagy lehull a lepel Matuskáról és Leó szelleméről Idősebbektől ma is hallani lehet egy titokzatos bűntényről, mely 1931 őszén nemcsak Magyarországot rázta meg, hanem Európa-szerte óriási felháborodást keltett. Szeptember 12-én, nem sokkal éjfél után felrobbantották a biatorbágyi völgyhíd, azaz a viadukt egyik szakaszát, s az éppen áthaladó nemzetközi vonat a mélybe zuhant: az esettek 22 halottja volt. A merénylet kapóra jött a Bethlen-féle kirakat- liberizmust elutasítani készülő rezsim számára: végre meghirdethette a statáriumot, megfélemlítendő a gazdasági válság szorításában elégedetlen, elnyomott tömegeket. Egy ideig — hamis bizonyítékot kreálva — megkísérelték a kommunisták nyakába varrni a biatorbágyi rémtettet, ám hamarosan kiderült, hogy ezt egy Matuska Szilveszter nevű, Bécsben élő magyar vállalkozó követte el, több más, korábbi vasútkisiklatási akcióval egyetemben. S noha már rég vallott Matuska, 1932-ben — egy váratlan lebukás után — statáriális bíróság elé állították és gyalázatos Justizmord eredményeként kivégezték az illegális kommunista párt vezetőit, Sallai Imrét és Fürst Sándort. Matuska azonban mindvégig elkerülte a bitót. Régesrég megszűnt a statárium, amikor magyar bíróság elé került, ahol fennen hangoztatta, hogy egy titokzatos Leó nevű szellem parancsára követte el az akciót. S ez volt az a pont, ami a kortársakat is elgondolkoztatta. Matuska ugyanis aligha követhette el egyedül rémtetteit. Ki volt hát Leó szelleme? Sokan gyanították, hogy „Leó” alkalmasint a statárium meghirdetésében, azaz a baloldal megfélemlítésében olyannyira érdekelt jobboldali erők egy ténylegesen létező és prominens képviselője lehetett. A 60-as években azután megpróbálták fellebbenteni a titkot a rejtélyről: illetékes szervek nyomozást végeztek a biatorbágyi ügyhöz közelálló és Matuskát ismerő, még élő személyek körében, s ekkor kiderült, hogy a vonatrobbantót több éves kapcsolat fűzte Gömbös Gyulához. (A merényletről és nemzetközi hátteréről igen pontos elemzés olvasható Nemes Dezső két éve megjelent könyvében.) Egy korábbi hazai kísérlet után most újabb — amerikai —NSZK társulással forgatott — magyar film került a mozikba a biatorbágyi ügyről; a nemzetközi stábot Simó Sándor rendező dirigálta. A Viadukt alkotói rendkívül pontos és korrekt munkát végeztek, még a vonatrobbantást is rekonstruálták az eredeti helyszínen. A film leglátványosabb jelenetében a szemünk előtt elevenedik meg az egykori gaztett, azaz valódi mozdony zuhan le a mélybe, személykocsijaival együtt. De a többi korabeli helyszínt is sorra felkereste a stáb. Elismerésre méltóan dokumentatív Egon Eis forgatókönyve atekintetben is, hogy árnyaltan építi fel Matuska személyiségét, annak fokozatos torzulását. (S ezt megmutatva mértékkel alkalmaz fikciós elemeket, amelyek a cselekményt is gazdagítják.) Mindennél fontosabb azonban a filmnek az a vonulata, mely minden harsánykodástól és didaktív szájbarágástól mentesen tárja fel azt az érdekszövetséget, ami Matuskát és a jobboldali bujtogatókat egyre inkább összefűzte. Matuska kétségtelenül torzult egyéniség volt: jól látta ezt a kortárs Kosztolányi Dezső, aki annak idején hatásos kórhödot adott az 1934-es per vádlottjáról. A filmben mint csőd előtt álló vállalkozóval és politikai illúziókat kergető talaitvesztett egyénnel találkozunk Matuskával – alig egy lépésre áll a biatorbágyi akció lehetőségétől. A megbomlott elme habozását felismerik azok az erők, akik alkalmasint egy magyar van der Lubbét keresnek a maguk terveihez. S a filmbeli felsőbb kapcsolatot megtestesítő Kovács — láthatóan magasrangú és a hatalom szélsőjobboldali vonalát képviselő személyiség — meg is leli a módját annak, hogy aktivizálja Matuskát a biatorbágyi akcióra. A filmbeli zárókép azt is hatásosan sejteti, hogy az efféle matuskákra sajnos, még nagy szerep várt a korabeli Magyarországon, amint azt később oly szomorúan igazolta népünk történelmének egy különösképp sötét korszaka is. Egy magyar író — Zilahy Lajos — találóan jellemezte Matuska Európáját: „Hindenburg augusztus tizenkettedikén fogadta először Hitler Adolfot. Mindenki érezte, hogy most veszi kezdetét valami a világban, de senki sem tudta, hogy micsoda. Európa égboltja még nem volt fekete, de a láthatáron néma villanások nyilallottak. Agyonlőtték Doumier-t, a francia köztársaság elnökét.. Meggyilkolták Inokai japán miniszterelnököt. Magyarországon egy rendkívül megnyerő modorú férfiú dínamittal robbantotta fel a legnagyobb viaduktot, s az éjszakai bécsi gyors cafatokban zuhant a mélységbe. Nem történt semmi baja a tettesnek, mert a törvényszéki orvosok megállapították róla, hogy elmebajos. A későbbi történetíróknak módjukban lesz teljes határozottsággal megállapítani, hogy ezektől az évektől kezdődően Európában az elmebaj nemcsak a legbiztosabb menlevél, de az érvényesülés legjobb eszköze volt.” Simó Sándor alkotására visszatérve: kétségtelenül profi módon elkészített film a Viadukt, a szereplők egyikemásika csakugyan kiváló teljesítményt nyújt. Köztük az amerikai sztár, Michael Sarrazin is, aki bár talányos nyilatkozatokat adott a forgatás idején, a filmben mégis egy jobboldali érzelmektől fűtött gonasztevő hiteles portréját jeleníti meg. Rokonszenves Towje Kleiner dr. Epstein-alakítása és Constanze Engelbrecht Almási Ilonája; a hazai színészek közül alighanem Bács Ferenc Kovácsa a legtalálóbb. Simó Sándor rendező nemzetközi sikert remél a Viadukt külhoni premierjétől, s joggal. Ám e sorok írója abban is reménykedik, hogy a Viaduktot honunkban sem fogadja részvétlenség, mert — egy világsikerhez társuló — méltó hazai érdeklődés eredményeként feltétlenül tisztább és árnyaltabb képet nyerhetünk arról a korról, melynek történései olyannyira meghatározóak mindmáig. Leó szelleme mellett sok más illúzió oszlatása lebbentheti fel a fátylat a két világháború közötti magyar világról. T. A. A Matuska Szilvesztert alakító Michael Sarrazin és Towjes Kleiner a film egyik jelenetében. ZAKAI HÍRLAP Gyereklány gyerekkel Előzmények A gyermek háromezer grammal született. Édesanyja tizenöt éves, s mielőtt hazaengedték volna, megszökött a kórházból. Gyermekét a kórházban hagyta. Amikor a gyermek anyakönyvezésére került a sor, a kislány-anya nem tudta megnevezni a fia apját. Látogatóban Roskatag tömésház, ledőlt vakolattal, kitört ablakokkal. A hideg ellen kartonpapírokat raktak az ablakkeretekbe. A bejárati ajtó tárva, áporodott szag és piszok üli meg a félhomályos helyiséget. — Jónapot! — kiáltjuk. Nem mozdul semmi. Mégegyszer köszönünk, mire kinyílik egy másik helyiség ajtaja,és bozontos gyermekfejek jelennek meg a résnél. A szobában sötét van, pedig kint szikrázik a délutáni nap. A papír „ablaküvegeken” kevés fény szűrő esik be. — Ilonát keressük. — Én vagyok — mondja egy lenge otthonkába bújt lány. — Menjünk ki az udvarra. Szeretnénk egy kicsit* beszél- l getni. Ott mégis jobban látni. Ilona szép lány. Sima fehér a bőre, csillog a szeme, a haja halványbarna. Nyakán azonban látszik, nem mostanában a volt fürdőben. Szerelem — Hiányzik a kicsi? — Ő nagyon — rebegi. És nem folytatja. Minden szót úgy kell kihúzni belőle. | — Nem lehetett volna ezt megelőzni? — Mit? — A terhességet. Hogyan kezdődött a kapcsolat? — Jöttek az ismerőseim, el- vittek magukkal és ott fogtak. j I Együtt éltünk azzal a fiúval. ! i — Hány éves voltál akkor? | — Most vagyok tizenöt és már megvan a gyerek. Régóta együtt voltunk. — Az anyakönyvezésnél i ' mégsem tudta megnevezni az apát. — Én biztos vagyok az apá- ban. Tudom kitől van a gyerek. — De volt más éa is. — Nem volt. — Hol lakik az a srác? Itt a lány öccse kotnyeleskedik közbe. — Sellénházán. — Nem az te. Az egy másik, az nem kellett, mert lopós — torkolja le a srácot a lány. — Vele is együtt éltél? — Itt lakott nálunk. De lopáshoz nem megyek. — Tudtad, hogy lehetett volna védekezni is? — Mit? — kérdi értetlenül. Az anya középkorúnak látszó aszszony jön be az udvarba. — Valami baj van? — kérdi. — Nincs. A lányával beszélgetünk a gyerek miatt. —Hát én hazahozom. A gyereknek az anyja mellett a helye. — Ön tartja el a lányát, s annak a kisfiát is? — Még szép. — Hányan laknak ebben a házban? — Mi nyolcan az egyik szobában, a húgomék hárman a másikban. — S ide hozna most egy csecsemőt? Ebbe a sötétbe? — Sötétbe? Mit csináljak? A mozis gyerekek kidobálják az ablakainkat. Mennek haza éjjel és durr, csak csörren az üveg. Harminckét éves vagyok. Nyolcszor szültem, hat gyerekem él. Megnő itt az a másik is. Kijárom én, hogy hazaadják. — A lánya azt mondta, elvitték az ismerősök és náluk lakott. Nem ellenezte? — Dehogynem, csak mit lehet tenni? Kellett már neki. Tudja az a baj, hogy nem lehetett neki még feldugni azt a micsodát. Ami nekem is van, hogy ne legyen gyerek. Még nem volt tizenhat éves. A nyelvemen van, hogy másképp is meg lehetett volna mindent előzni, de nem mondom, mert mit nyernék itt az utólagos bölcselkedéssel. — Hol van most az apa? — kérdem inkább. — Van. Majd azt is előszedem, mert fizetnie kell, gyerekestől, de ennek a süketnek nem kellett. — Mert lopáshoz nem megyek — szól közbe a lány. — Szemét. Ellopott hatezerötszáz forintomat. A rendőrségen az ügy. Jobb is, hogy elment. Újabb asszony jön egy kicsivel. Az anya húga. — Persze, nem tudja ki tat, apja mert, hogyan is tudhatná pontosan — heherészik. Az anya egészen közel jön hozzám. Megfogja a karomat és a képembe suttogja: — Miért Árpi a gyerek? — Miért?— Ezt nem értem én sem. Ez a lány azt mondja, hogy a Gyuri az apa? Akkor miért lett Árpi? Az ember pedig csak az apjáról nevezheti el a fiát. Egy harmadik nevet mondanak az idősebb asszonyok és a gyerekek is. Nevetnek is hozzá. Ilona sírva berohan a házba. X Verssel, tánccal, dallal Készülnek a Ki mit tud ra! Újból lesz Ki mit tud? s mi újra választhatunk magunknak kedvencet, vitába szállhatunk a zsűri ítéleteivel, s eközben talán megismerkedhetünk néhány fiatal tehetséggel is. Ismerkedjünk meg a leendő versenyzők közül néhány zalaival. „NEZSONRA járt, nyálkás brigyók turkoltak, puszták a tepén” — mindez első olvasására kissé bizarrul hangzik, pedig e művel is fellép a Ki mit tud első fordulóján Jagasics Béla, a megyeszékhelyi Családi Intézet munkatársa. Olvastam a Ki mit tud ismertetőjében, hogy vidám verseket is szívesen fogadnak, így Lewis Carrol, Alice Törökországban című meséjéből választottam ezt A Gruffacsór című nonszensz versikét. Persze emellett egy Nagy László költeményt is szeretnék majd elmondani. — Nem szokatlan kissé a versválasztása? — Meglehetősen régóta mondok már verset. Én nagyon szeretem a játékot, a játékosságot, ezért választottam így. Magyar órákat ad a Dózsa általános iskolában, irodalmi kört vezet a Ságvári Gimnáziumban, s a VMK amatőr írókörét is ő irányítja. És énekel is a Ki mit tudon. — Azt is szeretem. Hat évig tanultam hegedülni, s három éve éneklek. Most Mozart, Schumann műveket fogunk énekelni duóban, Zupcsán Zsuzsával közösen. ★ SZATMÁRI, méhkeréki és dél-dunántúli táncok — ezt ropják majd a Ki mit tud-on, a 407. számú Munkácsy Mihály Ipari Szakmunkásképző Intézet Ifjúmunkás Tánccsoportjának párjai. — Gerencsér Zoltántól, az együttes vezetőjétől jött az ötlet, hogy induljunk a versenyen — mondják a beszélgetni gyűlt tagok: Erdélyi Attila, Kocsis Judit, Daday Leonóra, Forgács György, Horváth Erika és Horváth Gyöngyi. — Tizenkét párból ál az együttesünk, s mindenki készül szorgalmasan. Végül a három legjobb pár indul majd a versenyen. — Szerepeltek már hasonló versenyben? — Nem nagyon. Most készülünk a Helikonra, s a Ki mit tud-at még csak a televízióból ismerjük. — Próbák? — Hetente kétszer két—két órát próbálunk a KISZÖV Táncegyüttes próbatermében, ugyanis az ő utánpótlás csoportjuk vagyunk. — Mióta táncolnak? — Van aki egy, de akad, aki már négy éve. Minden évben toboroznak táncosokat itt az iskolában, s nekünk is kedvünk támadt. Hiszen olyan szép dolog a tánc ... ★ — SZERENCSÉRE muzikális házban lakunk, így nem gond az otthoni készülés — mondja derűsen Kéner Margit, aki az énekszóló kategóriában indul két hét múlva a zalaegerszegi Város Művelődési Közö I pontban megrendezendő fordulón. Az alig tizenhét éves, ifjú hőseivel munkahelyén váltunk szót a Zalaegerszegi Ió Ruhagyárban, ahol rajzmásolóként dolgozik. — Hogy kezdődött az éneklés? — Hetedikes lehettem, amikor szerettem volna zongorázni tanulni, de azt tanácsolták, ahhoz már „öreg” vagyok, rá- sasszam inkább az éneket, így aztán azóta járok Dormány Tibornéhoz a zeneiskolába énekórákra. — Kinek az ötlete volt a Ki mit tud? — Az énektanárnőm is noszogatott, édesanyám is, de nem is nagyon kellett győzködni. — Eddigi szereplések? — Legtöbbet a zeneiskola koncertjein, hangversenyein, s iskolai ünnepségeken szerepeltem. Két éve a Helikonon két aranyoklevelet is nyertem. — Mit hallunk a versenyen? — Mozarttól és Verditől. — Énekesnőnek készül? — Nem. Bende Zsolt meg ’’ néhány hónapja, s azt mondta, ha van hozzá "rom és kedvem folytassam a tanulást, s jelentkezzem a Zeneakadémiára. De én valahogy nem vágyom Pestre. Údvérem, abban a zsúfolt, forgalmas világban egy pillanat alatt, elröpnen az ember élete. Itt szeretnék maradni a rubai gyárban, s emellett énekelgetni. — Hogy ítéli meg az esélyeit? — Ha minden rendben megy, s meg sem fázom, remélem továbbjutok. — S ha netán a későbbi rostákon is átjutna? — Úgy érezném, hogy volt egy szép sikerem, s maradnék itt a rajzaim mellett. Magyar Hajnalka Szellemi export — Tranzitáruk ellenőrzése A Minőségi Ellenőrző RT. szakemberei évente több tízezer vagonnyi tranzitárut ellenőriznek — az esetek többségében Záhonyban, illetve Sopronban a küföldi importőr és szállítmányozó cégek megbízása alapján. Vizsgálják a Magyarországon áthaladó áru állapotát, az átrakás, az átfejtés szakszerűségét, minőségét, s felmérik a sérüléseket. A vizsgálatról a MERT külföldi megbízóinak idegennyelvű bizonyítványt állít ki. A záhonyi vasúti határállomás térségében, ahol külön MERT-képviseletet létesítettek, mintegy 60 vállalati szakember dolgozik. A Minőségi Ellenőrző Rt. a tranzitáruk ellenőrzésével évről évre bővíti szellemi exportját, megbízóik több mint 90 százaléka olyan tőkés importáló, exportáló, vagy szállítmányozó cég, amely Magyarországon keresztül fuvaroztat a Szovjetunióba, vagy a Szovjetunión keresztül távolabbi országokba, illetve onnan importál Ausztriába, Svájcba, Olaszországba, Spanyolországba, Franciaországba, Jugoszláviába. A MERT devizabevétele a tranzitáruk minőségellenőrzéséből évente átlagosan meghaladja a 10 millió forintot. (MTI) Miért az a neve? — Szóval biztosak az apában? — Persze. Igaz, azt mondta, hogy kitekeri a lány nyakát, ha rá fogja. Itt volt egy másik gyerek is, az elvette volna Tények Ebbe a környezetbe akarják hazahozni a háromezer grammal született életerős gyermeket. Azért, hogy az anyjával legyen, aki még maga is gyermek, az ötödik osztályból maradt ki. . . Azért, hogy úgy nőjjön fel mint a többiek, mint ahogy a szülőanyja is? Győrffy István 5 Szovjet könyv Petőfiről A Becsület vitéze címmel új könyv jelent meg Moszkvában Petőfi Sándorról. Jeremej Parnov, a könyv szerzője átfogó tanulmánnyal szolgál a szovjet olvasóknak a magyar költő életéről, egyéniségéről, munkásságáról és forradalmári tetteiről A moszkvai Poliszdat Könyvkiadó „Lánglelkű forradalmárok” című sorozatában kiadott mű szerzője jelentős mennyiségű dokumentumanyagból dolgozott, különösen Petőfi szellemi örökségét és a magyar költőről eddig megjelent szakirodalmat tanulmányozta gondosan — állapította meg a könyvről közölt értékelésében a Lityeraturnaja Gazeta legújabb száma. (MTI)