Zalai Hírlap, 1984. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1984-06-03 / 129. szám
1984. június . Egy költő vallomásai Bella István — kanizsai diákok között Bella István, József Attila díjas költő rendhagyó irodalmi óra vendége volt a minap a kanizsai dr. Mező Ferenc Gimnáziumban. Harmadéves diákok tekintete szegeződött a mai magyar költészet egyik tehetséges képviselőjére. Lányok és fiúk egyaránt arról faggatták, milyen emberi érzelmek foglalkoztatják a ma költőjét. Bella István hosszasan maga elé tekintve rendezgette gondolatait: — Korunk egyik égető kérdése a magány — kezdte azután válaszát. — Mindannyian magányosak vagyunk bizonyos értelemben, de mindent megteszünk — és meg is kell tennünk — azért, hogy ne érezzünk így. Tegyük fel, ha egyszer egy dobozba kellene költöznöm és megválaszthatnám, hogy mit vinnék magammal, csakis egy másik embert kérnék. Érdekel az új, a jövő alakulása. Érzek magamban vonzást a szülőföld felé. Kíváncsian szemlélem, hogy a városi lét hogyan formál új személyiségeket. Gál Annamária, a III/C egyik irodalmi üdvöskéje a költő és a hazafiság kapcsolatára volt kíváncsi. Gondolatfelvetésére Bella István a következőket fogalmazta meg: — Felvállalom azt, akinek születtem. Magyar vagyok és ez a tudat meghatározza további életemet, vagyis munkára és cselekvésre ösztönöz. Jó érzés tudni azt, hogy azok közé tartozom, akik a világnak kulturális örökségeket hagytak, mint Szerbgyörgyi Albert, vagy Illyés Gyula. Mihalics Hajnalka, rákérdezett a versírás műhelytitkaira. íme, a válasz: — A versírás gyötrelmes munka, de örömet szerez. Vallom, hogy csak hideg fejjel lehet és kell verset írni. Hogyan keletkezik a vers? Van egy alapgondolat, amely sodródik — írás közben megváltozik a forma, mert az Írásnak külön törvényei vannak, amelyek erősebbek az ember szándékainál. Az eredeti szándékot a forma őrizheti meg, fegyelmező és fékező ereje van. Éppen ezért ragaszkodom a klasszikus formákhoz. Az életem csak akkor teljes, ha verset írok, különben hiányérzetem támad. Szerintem a költészethez szükséges egyfajta naivitás, amellyel másképpen látom a világot. Nálam nem válik külön a szerelmes ember a honpolgártól, minden együtt van, hiszen a teljes embert próbálom ábrázolni. Bella István szeretettel beszélt az érdeklődő diákoknak Zaláról, mondván: személyes kapcsolatok is kötik ide. Ezért szívesen jött el megyénkbe, hogy találkozzon olvasóival, akár irodalomóra keretében, akár a könyvtárak olvasótermeiben. Válogatott verseinek legújabb kötete a közeljövőben jelenik meg, Az ég falára címmel. Ez a verseskötet Bella István eddigi életútját mutatja be. Búcsúzzunk az Ünnepi Könyvhét keretében a költő szavaival, melyek arra adnak válszót, hogy — a verseimmel szólva — „Miért a vers” íme: „Verseim Nem arra valók, hogy díszzsebkendők legyenek holmi múltba öltözött jelenek csikkzsebében’* Gelencsér Gábor Szentliszlóról, Szepetnekről, Molnáriból Betelepülők a sormási új utcasoron Mielőtt a 7-es főúton — Le- tenyérét Kanizsára tartva — a város előtt elfogynának a dim-bes-dombos szakaszok, még egy utolsó emelkedőn kell felhajtani, hogy annak tetején feltűnjön a sormási új utcasor. Nincs olyan autós, aki legalább egy pillanatra ne venné szemügyre a szép házakat. Az út felől egyelőre Mezőfi Jánoséké a legszélső ház. De már nem sokáig, mert rövidesen a szomszédos telken is kezdődik az építés. A kertek végében kialakított 30 telekből eddig 20 talált gazdára, ennek is a fele az idén. Mezőfiék már megkapták új otthonukhoz a lakhatási engedélyt, ám úgy vélik, addig maradnak Szentliszlón — ugyanis odavalósiak —, amíg Sormáson mindennel nem végeznek. Most éppen az étkezőben — úgymond utolsó simításként — tófeji padlóburkoló lapokat rak le a házigazda, aki egyébként eredeti szakmáját tekintve kőműves. A napokban végzett a fürdőszoba burkolásával. — Ha a belső munkákkal elkészülünk, nekilátunk a melléképületek alapozásához — mondta. — 1600 négyzetméteres a telkünk, itt jól lehet gazdálkodni: kukoricát, krumplit termelni, állatokat tartani. — Ehhez nyilván Szentliszón is megvannak az adottságok. Mégis, miért hagyják ott falujukat egy másik község-iért? — Elsősorban a gyerek miatt — válaszolt az aszszony, aki a férjével együtt Bánikerettyére jár dolgozni a KFV-hez. — Most hatodikos a fiunk, s ha végez az általánosban, Nagykanizsán szeretne továbbtanulni. Mégiscsak könnyebb lesz neki a bejárás innen, mint Szentliszlóról. — És mi lesz az önök munkahelyével? — A három gépkocsivezető a vállalatnál én pedig gépjármű-előadó vagyok. Mindkettőnknek tudnak munkát adni Kanizsán. — Ha már költözni akarnak, miért nem a várost választották új lakhelyüknek? — Kanizsán is érdeklődtünk a lehetőségekről — vette át a szót a férj. — Csak Sáncon lett volna telek. Az is 100 ezerért, és az itteninél jóval kisebb. Ezért 64 ezer forintot fizettünk. Akkor tetszett meg ez a környék, amikor az itteni szomszédomnak kavicsot hoztam Szemenyéről. Néhány házzal odébb Trojkó József, traktoros — feleséggel és két gyerekkel — az elsők között költözött az új utcába, ami nemrég Arany János nevét kapta. — Nekünk önként adódott a döntés, hogy a szomszédos Szepetnekről átjöjjünk ide, ugyanis a feleségem sormási — így a fiatalember. — Bár előző lakhelyünkön is építkezhettünk volna, ám mégis ez a hely tetszett jobban. Így van ezzel Csikay Zoltán, aki Murarátkáról Molnáriba nősült, s anyóséknál ugyancsak lett volna házhely. — Azért választottuk Sormást, hogy közelebb kerüljünk a munkahelyünkhöz — mondta Csikay Zoltán, miközben leendő háza alapját locsolja tömlővel. — A feleségem üvegműves Kanizsán az Izzóban, én meg gépkocsivezető vagyok az erdőgazdaságban. Nem szeretnénk örökösen hajnalban kelni és jésőn hazaérni. — Hogy kevesebb legyen a kiadásunk, ezért típustervet választottunk. Úgy érezzük, elég lesz az a pénz amit az OTP-ből kapunk kölcsönként. Persze, csak úgy jövünk ki belőle, ha mind több munkát saját magunk végzünk el barátok, rokonok, ismerősök bevonásával. A sógorom például ács, én pedig a géplakatossághoz értek, így sok mindenért nem kell fizetnünk. A szomszédokra, az új utca lakóira terelődik a szó. Mint kiderült, a régebbiek az idén közéjük került társukat az első naptól, kezdve maguik közé fogadták. Mit szólnak az őslakosok, s hogy többen is más községek-ből érkeznek közéjük! ! — örülünk, hogy növekszik Sormás lélekszáma — mondta Csordás József, tsz-gépkocsivezető, a HNF községi bizottságának elnöke. — Persze, eleinte nem vettük jó néven, hogy a kertek egy részét kisajátítják a házakhoz szükséges telkeknek. Tőlem például az 1800 négyszögölből 1400-at vettek el. Igaz, ezért kártalanított minket a tanács, négyszögölenként 60 forintot fizetett. A betelepülők ellen egyébként azért sincs semmi kifogásunk, mert valamennyien becsületes emberek. Az én kertem végében például sütőipari szakmunkás építkezik. Németh József, a szepetneki közös tanács elnöke sem titkolja afeletti elégedettségét, hogy Sormás társközség — a maga nyolcszázvalahány lakosával — egyre életképesebbé válik. Az új lakókkal úgy be-szélget, mintha évek óta is-mernék egymást. A tanács lakóteleppel kapcsolatos elképzeléseibe is beavatja őket. Eszerint :játszótér és sportpálya épül a közelben, s az utca folytatásaként még ugyanen- nyi telket szeretnének kialakítani. S ami az otthonok kom-fortjához tartozik: két hónap múlva vezetékes víz lesz benlnük, ugyanis Sormást rákötik a Mura II-re. A járdaépítésben a lakók társadalmi munkájára számítanak. — Elnök elvtárs akár holnap is nekiállhatunk a munkának. Csak legyen kavics és cement — reagált az utóbbi felvetésre Trojkó József és Csikay Zoltán, akikhez bizonyára többek is csatlakoznak majd. Mihovics József EGYETLEN FORGATAG AZ EGÉSZ. Az udvarban a televízió és a rádió közvetítő kocsija egymás nyakán áll. A vaskos kábelek végigtekerőznek a keszthelyi Festetics-kastély márványpadlóján. Az épület amolyan kulturális nagyüzem, zajlanak az Inter- fórum '84 eseményei. Hogy mi ez, lényegében tudjuk már a sajtóból. Most kóstoljunk bele az egyhetes rendezvénysorozat hangulatába is. A fehér köpenyes teremőrnénik csak nehezen bírnak a tömeggel. Hiszen a Festeticskastély Interfórum nélkül is ,,táblás házat” hoz, zajlik tehát a szokásos idegenforgalmi nyüzsgés. A papucsos látogatókat nem egyszer csendre kell inteni, amikor a tükörterem közelébe érnek. Sokan megállnak, s fülelnek a csukott ajtó előtt. Bentről hol hegedűhangra száll, hol zongora, vagy I gitár üzen. Tizenhat ország s huszonkét kiválasztott fiatal művésze gyűlt össze Keszthelyen, hogy megragadja az alkalmat a közel száz külföldi impresszárió, zeneiroda-vezető, é s szakkritikus előtti bemutatkozásra. Hiszen a keszthelyi Interfórumból szerződés, meghívás is lehet. — NAGYSZERŰ LEHETŐSÉG ez számunkra, s boldog vagyok, hogy az itt bemutatkozó magyar művészek közt lehetek — kezdi Dénes Zsuzsa, áld három szólistával, s egy együttessel együtt képviseli Keszthelyen a magyar színeket. — Eddigi pályám? Hat éves koromtól zongorázom, elvégeztem a zeneművészeti főiskola tanárképzőjét, majd művészképzőjét és az opera- tanszakot is. Egy éve fejeztem be az iskolákat, jelenleg az Állami Operaház magánénekese vagyok. Tavaly második díjat nyertem az athéni Maria Callas versenyen. Toulouse-ban pedig drámai különdíjat kaptam, ugyancsak tavaly. — Első benyomások az Interfórumról ? — Tulajdonképpen nem is elsők, hiszen már másodszor vagyok a keszthelyi Interfórumon, s az első alkalommal a Budapesti Madrigálkórus tagjaként énekeltem. Az a nagyszerű ebben a rendezvényben, hogy nem bénítja az embert a verseny görcse, de ugyanakkor mégis van tét, hiszen a szakemberek, s egymás előtt is bemutatkozunk. DÉNES ZSUZSA még fellépés előtt áll, jópár társa azonosban már túl van a tükörterem fzgalmain. Néhányan közülük a kastélyparkban beszélgetnek, ahol hangulatos fotók készülnek. NSZK-beli gitáros hölgy, szőke svéd zongorista-fiatalember és sötét hajú bulgáriai ifjú művésznő hegedűtokkal — egy csokorban. Mindhárman bemutatták már tudásukat a szakemberek előtt, közülük Evgenia-Maria Popovával, a nagy sikert aratott bolgár hegedűssel telepszünk le a kert könnyed padjaira beszélgetni. — Azt hiszem, minden résztvevő társam nevében is köszönettel tartozom e keszthelyi rendezvénysorozatért — kezdi. — A rendezés, a szíves fogadtatás mind hozzájárul ahhoz, hogy e találkozó elérje célját. Egy-egy ilyen fórum szakmailag, s emberileg egyaránt nagyon sokat tud adni. Beszélgetőpartnerünk tíz évig Szófiában tanult Peter Hristoskovnál, majd hatig Moszkvában Leonid Kogan tanítványaként. London következett, ahol Neuman-profeszszonál végezte a mesteriskolát — Jelenleg hol zenél? — Szófiában élek, nem kötöttem le magam egyetlen intézményhez sem. A múlt héten például Londonban szerepeltem, a jövő héten pedig Olaszországba utazom. A MOZGALMAS ÉLETŰ bolgár művésznő azonban már szalad is, ugyanis Alexandr Vinyickij következik a program szerint, márpedig e szovjet hegedűst mindenképp hallani szeretné. S hallgatja is, több tucat szakértővel együtt , hogy ez utóbbi tábort kik alkotják? A legnépesebb csoportot az angolok, köztük itt van Hanna Horovitz is, aki már számos fiatal magyar művész angliai szereplését, bemutatkozását segítette, de megemlíthetnénk a jugoszláviai Miodrag Pavlovicot is, aki a Nemzetközi Zenei Versenyek Szövetsége (FCIM) elnöke. A szakmai bemutatókat esténként koncertek teszik változatossá. A műfaji sokszínűségre sem lehet panasz, péntekre táncházat szerveztek Vonyarcvashegyen, szombaton a zalaegerszegi hangversenyteremben várta őket program, ma jazz-est szerepel a műsoron, s ezen az estén a televízió Keszthelyről sugárzott egyenes adása is eseményt jelent. Ami a szerződéseket, meghívásokat illeti, nem egy meg is köttetett már, többek között az egyik magyar résztvevő, Székely István (zongora) meghívást kapott egy franciaországi, Bordeaux-i fesztiválra. Van azonban, aki csak utólag dönt. Ilyen Reiner Haas is az NSZK-ból, aki állandó jó üzleti kapcsolatban áll az Interfórumot is szervező Interkoncert Fesztiválirodával. — Három éve, az előző, Interfórumon is részt vettem már — kezdi —, így egész otthonosan érzem itt magam. Gyakran és szívesen dolgozom együtt magyar zenészekkel, de magánemberként is Magyarország a legkedvesebb úticélom. A sport és a zene számos magyar baráttal ajándékozott meg. Ami az Interfórumot illeti, az idén is nagyon sok figyelemre méltó fiatalt hallottunk, de a meghívásokról majd csak utólag szeretnék dönteni. NÉHÁNY PERC SZÜNET, s egy japán résztvevő produkciójával folytatódik a program. A tükörterem ihletett csendében hangszeréhez ül egy fiatal művész, míg odakint rövidnadrágos, fényképezőgépes turisták hada nyüzsög. Magyar Hajnalsig Interfórum '84 Zenés pillanatok a Festetics-kastélyból Kétszintes, tetőtérbeépítéses családi házak az Arany János utcában. Néhány perc szünet a tükörteremben Dénes Zsuzsa, magyar énekesnő. Evgenia-Maria Popova, bolgár hegedűs. Reiner Haas, NSZK-beli impresszárió. (ZH fotó — Finta Maya felvételei) ZALAI HÍRLAP 5