Zalai Hírlap, 1984. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1984-06-03 / 129. szám

1984. június . Egy költő vallomásai Bella István — kanizsai diákok között Bella­ István, József Attila díjas költő rendhagyó irodalmi óra vendége volt a mi­nap a kanizsai dr. Mező Ferenc Gimnázi­umban. Harmadéves diákok tekintete sze­­geződött a mai magyar költészet egyik tehetséges képviselőjére. Lányok és fiúk egyaránt arról faggatták, milyen emberi érzelmek foglalkoztatják a ma költőjét. Bel­la István hosszasan maga elé tekintve ren­dezgette gondolatait: — Korunk egyik égető kérdése a magány — kezdte azután válaszát. — Mindannyian magányosak vagyunk bizonyos értelemben, de mindent megteszünk — és meg is kell tennünk — azért, hogy ne érezzünk így. Tegyük fel, ha egyszer egy dobozba kellene költöznöm és megválaszthatnám, hogy mit vinnék magammal, csakis egy másik embert kérnék. Érdekel az új, a jövő alakulása. Érzek magamban vonzást a szülőföld felé. Kíváncsian szemlélem, hogy a városi lét hogyan formál új személyiségeket. Gál Annamária, a III/C egyik irodalmi üdvöskéje a költő és a hazafiság kapcsolatá­ra volt kíváncsi. Gondolatfelvetésére Bella István a következőket fogalmazta meg: — Felvállalom azt, akinek születtem. Ma­gyar vagyok és ez a tudat meghatározza to­vábbi életemet, vagyis munkára és cselek­vésre ösztönöz. Jó érzés tudni azt, hogy azok közé tartozom, akik a világnak kulturális örökségeket hagytak, mint Szerb­györgyi Al­bert, vagy Illyés Gyula. Mihalics Hajnalka, rákérdezett a versírás műhelytitkaira. íme, a válasz: — A versírás gyötrelmes munka, de örö­met szerez. Vallom, hogy csak hideg fejjel lehet és kell verset írni. Hogyan keletkezik a vers? Van egy alapgondolat, amely sodró­dik — írás közben megváltozik a forma, mert az Írásnak külön törvényei vannak, amelyek erősebbek az ember szándékainál. Az eredeti szándékot a forma őrizheti meg, fegyelmező és fékező ereje van. Éppen ezért ragaszkodom a klasszikus formákhoz. Az életem csak akkor teljes, ha verset írok, kü­lönben hiányérzetem támad. Szerintem a költészethez szükséges egyfajta naivitás, amellyel másképpen látom a világot. Nálam nem válik külön a szerelmes ember a hon­polgártól, minden együtt van, hiszen a teljes embert próbálom ábrázolni. Bella István szeretettel beszélt az érdek­lődő diákoknak Zaláról, mondván: szemé­lyes kapcsolatok is kötik ide. Ezért szíve­sen jött el megyénkbe, hogy találkozzon ol­vasóival, akár irodalomóra keretében, akár a könyvtárak olvasótermeiben. Válogatott verseinek legújabb kötete a közeljövőben jelenik meg, Az ég falára címmel. Ez a ver­seskötet Bella István eddigi életútját mutat­ja be. Búcsúzzunk az Ünnepi Könyvhét ke­retében a költő szavaival, melyek arra ad­nak válszót, hogy — a verseimmel szólva — „Miért a vers” íme: „Verseim Nem arra valók, hogy díszzsebkendők legyenek holmi múltba öltözött jelenek csikkzsebében’* Gelencsér Gábor Szentliszlóról, Szepetnekről, Molnáriból Betelepülők a sormási új utcasoron Mielőtt a 7-es főúton — Le-­­ tenyérét Kanizsára tartva — a­­ város előtt elfogynának a dim-­­­bes-dombos szakaszok, még egy utolsó emelkedőn kell fel­hajtani, hogy annak tetején feltűnjön a sormási új utcasor. Nincs olyan autós, aki lega­lább egy pillanatra ne venné szemügyre a szép házakat. Az út felől egyelőre Mezőfi Jánoséké a legszélső ház. De már nem sokáig, mert rövide­sen a szomszédos telken is kezdődik az építés. A kertek végében kialakított 30 telekből eddig 20 talált gazdára, ennek is a fele az idén. Mezőfiék már megkapták új otthonukhoz a lakhatási engedélyt, ám úgy vélik, addig maradnak Szent­­liszlón — ugyanis odavalósiak —, amíg Sormáson mindennel nem végeznek. Most éppen az étkezőben — úgymond utolsó simításként — tófeji padló­burkoló lapokat rak le a házi­gazda, aki egyébként eredeti szakmáját tekintve kőműves. A napokban végzett a fürdő­szoba burkolásával. — Ha a belső munkákkal el­készülünk, nekilátunk a mel­léképületek alapozásához — mondta. — 1600 négyzetméte­res a telkünk, itt jól lehet­­ gazdálkodni: kukoricát,­­ krumplit termelni, állatokat­­ tartani. — Ehhez nyilván Szentlisz­­­­­ón is megvannak az adottsá­­­­gok. Mégis, miért hagyják ott falujukat egy másik község-­i­ért? — Elsősorban a gyerek miatt — válaszolt az asz­­szony, aki a férjével együtt Bá­n­ikerettyére jár dolgozni a KFV-hez. — Most hatodikos a­­ fiunk, s ha végez az általános­ban, Nagykanizsán szeretne továbbtanulni. Mégiscsak könnyebb lesz neki a bejárás innen, mint Szentliszlóról. — És mi lesz az önök mun­kahelyével? — A három gépkocsivezető a vállalatnál én pedig gépjár­mű-előadó vagyok. Mindket­tőnknek tudnak munkát adni Kanizsán. — Ha már költözni akarnak, miért nem a várost választot­ták új lakhelyüknek? — Kanizsán is érdeklődtünk a lehetőségekről — vette át a szót a férj. — Csak Sáncon lett volna telek. Az is 100 eze­rért, és az itteninél jóval ki­sebb. Ezért 64 ezer forintot fi­zettünk. Akkor tetszett meg ez a környék, amikor az itteni szomszédomnak kavicsot hoz­tam Szemenyéről. Néhány házzal odébb Trojkó József, traktoros — feleséggel és két gyerekkel — az elsők­­ között költözött az új utcába, ami nemrég Arany János ne­vét kapta. — Nekünk önként adódott a­ döntés, hogy a szomszédos Sze­petnekről átjöjjünk ide, ugyanis a feleségem sormási — így a fiatalember. — Bár előző lakhelyünkön is építkez­hettünk volna, ám mégis ez a hely tetszett jobban. Így van ezzel Csikay Zoltán, aki Murarátkáról Molnáriba nősült, s anyóséknál ugyan­csak lett volna házhely. — Azért választottuk Sor­mást, hogy közelebb kerüljünk­­ a munkahelyünkhöz — mond­ta Csikay Zoltán, miközben leendő háza alapját locsolja tömlővel. — A feleségem üvegműves Kanizsán az Izzó­ban, én meg gépkocsivezető vagyok az erdőgazdaságban. Nem szeretnénk örökösen haj­nalban kelni és j­ésőn hazaér­ni. — Hogy kevesebb legyen a kiadásunk, ezért típustervet választottunk. Úgy érezzük, elég lesz az a pénz amit az OTP-ből kapunk kölcsönként. Persze, csak úgy jövünk ki be­lőle, ha mind több munkát sa­ját magunk végzünk el bará­tok, rokonok, ismerősök bevo­násával. A sógorom például ács, én pedig a géplakatosság­­hoz értek, így sok mindenért nem kell fizetnünk. A szomszédokra, az új utca lakóira terelődik a szó. Mint kiderült, a régebbiek az idén közéjük került társukat az el­ső naptól, kezdve maguik közé fogadták. Mit szólnak az őslakosok, s hogy többen is más községek-­­­ből érkeznek közéjük! ! — örülünk, hogy növekszik Sormás lélekszáma — mond­ta Csordás József, tsz-gépko­­csivezető, a HNF községi bi­zottságának elnöke. — Persze, eleinte nem vettük jó néven, hogy a kertek egy részét kisa­játítják a házakhoz szükséges telkeknek. Tőlem például az 1800 négyszögölből 1400-at vet­tek el. Igaz, ezért kártalaní­tott minket a tanács, négyszö­gölenként 60 forintot fizetett. A betelepülők ellen egyébként azért sincs semmi kifogásunk,­­ mert valamennyien becsületes emberek. Az én kertem végé­ben például sütőipari szak­munkás építkezik. Németh József, a szepetneki közös tanács elnöke sem tit­kolja afeletti elégedettségét, hogy Sormás társközség — a maga nyolcszázvalahány lako­sával — egyre életképesebbé válik. Az új lakókkal úgy be-­­­szélget, mintha évek óta is-­­­mernék egymást. A tanács la­kóteleppel kapcsolatos elkép­zeléseibe is beavatja őket. Eszerint :játszótér és sportpá­lya épül a közelben, s az utca­­ folytatásaként még ugyanen­-­­ nyi telket szeretnének kialakí­tani. S ami az otthonok kom-­­­fortjához tartozik: két hónap­­ múlva vezetékes víz lesz ben­­l­nük, ugyanis Sormást rákötik a Mura II-re. A járdaépítésben a lakók társadalmi munkájá­ra számítanak. — Elnök elvtárs akár hol­nap is nekiállhatunk a mun­kának. Csak legyen kavics és cement — reagált az utóbbi felvetésre Trojkó József és Csikay Zoltán, akikhez bizo­nyára többek is csatlakoznak majd. Mihovics József EGYETLEN FORGATAG AZ EGÉSZ. Az udvarban a televízió és a rádió közvetítő kocsija egymás nyakán áll. A vaskos kábelek végigtekerőz­­­­nek a keszthelyi Festetics-kas­­tély márványpadlóján. Az­­ épület amolyan kulturális nagyüzem, zajlanak az Inter-­ fórum '84 eseményei. Hogy mi­­ ez, lényegében tudjuk már a­­ sajtóból. Most kóstoljunk bele az egyhetes rendezvénysoro­zat hangulatába is. A fehér köpenyes teremőr­­­nénik csak nehezen bírnak a tömeggel. Hiszen a Festetics­­kastély Interfórum nélkül is ,,táblás házat” hoz, zajlik te­­­­hát a szokásos idegenforgalmi nyüzsgés. A papucsos látoga­tókat nem egyszer csendre kell­­ inteni, amikor a tükörterem­­ közelébe érnek. Sokan megáll­­­­nak, s fülelnek a csukott ajtó­­ előtt. Bentről hol hegedű­­­hangra száll, hol zongora, vagy I gitár üzen. Tizenhat ország s huszonkét kiválasztott fiatal művésze gyűlt össze Keszthe­­l­­yen, hogy megragadja az al­kalmat a közel száz külföldi impresszárió, zeneiroda-vezető, é s szakkritikus előtti bemutat­kozásra. Hiszen a keszthelyi Interfórumból szerződés, meg­hívás is lehet. — NAGYSZERŰ LEHETŐ­SÉG ez számunkra, s boldog vagyok, hogy az itt bemutat­kozó magyar művészek közt lehetek — kezdi Dénes Zsu­zsa, áld három szólistával, s egy együttessel együtt képvi­seli Keszthelyen a magyar szí­neket. — Eddigi pályám? Hat éves koromtól zongorázom, el­végeztem a zeneművészeti fő­iskola tanárképzőjét, majd művészképzőjét és az opera­­- tanszakot is. Egy éve fejez­tem be az iskolákat, jelenleg az Állami Operaház magán­énekese vagyok. Tavaly máso­dik díjat nyertem az athéni Maria Callas versenyen. Tou­­louse-ban pedig drámai külön­­díjat kaptam, ugyancsak ta­valy. — Első benyomások az In­terfórumról ? — Tulajdonképpen nem is elsők, hiszen már másodszor vagyok a keszthelyi Interfóru­­mon, s az első alkalommal a Budapesti Madrigálkórus tag­jaként énekeltem. Az a nagy­szerű ebben a rendezvényben, hogy nem bénítja az­ embert a verseny görcse, de ugyanakkor mégis van tét, hiszen a szak­emberek, s egymás előtt is be­mutatkozunk. DÉNES ZSUZSA még fellé­pés előtt áll, jópár társa azonos­ban már túl van a tükörterem f­­zgalmain. Néhányan közülük a kastélyparkban beszélgetnek, ahol hangulatos fotók készül­nek. NSZK-beli gitáros hölgy, szőke svéd zongorista-fiatal­ember és sötét hajú bulgáriai ifjú művésznő hegedűtokkal — egy csokorban. Mindhárman bemutatták már tudásukat a szakemberek előtt, közülük Evgenia-Maria Popovával, a nagy sikert aratott bolgár he­gedűssel telepsz­ünk le a kert könnyed padjaira beszélgetni. — Azt hiszem, minden részt­vevő társam nevében is köszö­nettel tartozom e keszthelyi rendezvénysorozatért — kezdi. — A rendezés, a szíves fogad­tatás mind hozzájárul ahhoz, hogy e találkozó elérje célját. Egy-egy ilyen fórum szakmai­lag, s emberileg egyaránt na­gyon sokat tud adni. Beszélgetőpartnerünk tíz évig Szófiában tanult Peter Hristoskovnál, majd hatig Moszkvában Leonid Kogan ta­nítványaként. London követ­kezett, ahol Neuman-profesz­­szo­nál végezte a mesterisko­lát — Jelenleg hol zenél? — Szófiában élek, nem kö­töttem le magam egyetlen in­­tézményhez sem. A múlt hé­ten például Londonban szere­peltem, a jövő héten pedig Olaszországba utazom. A MOZGALMAS ÉLETŰ bolgár művésznő azonban már szalad is, ugyanis Alexandr Vinyickij következik a prog­ram szerint, márpedig e szov­jet hegedűst mindenképp hal­lani szeretné. S hallgatja is, több tucat szakértővel együtt , hogy ez utóbbi tábort kik alkotják? A legnépesebb cso­portot az angolok, köztük itt van Hanna Horovitz is, aki már számos fiatal magyar mű­vész angliai szereplését, bemu­tatkozását segítette, de meg­említhetnénk a jugoszláviai Miodrag Pavlovicot is, aki a Nemzetközi Zenei Versenyek Szövetsége (FCIM) elnöke. A szakmai bemutatókat es­ténként koncertek teszik vál­tozatossá. A műfaji sokszínű­ségre sem lehet panasz, pén­tekre táncházat szerveztek Vo­nyarcvashegyen, szombaton a zalaegerszegi hangversenyte­remben várta őket program, ma jazz-est szerepel a műso­ron, s ezen az estén a televí­zió Keszthelyről sugárzott egyenes adása is eseményt je­lent. Ami a szerződéseket, meghívásokat illeti, nem egy meg is köttetett már, többek között az egyik magyar részt­vevő, Székely István (zongora) meghívást kapott egy francia­­országi, Bordeaux-i fesztivál­ra. Van azonban, aki csak utó­lag dönt. Ilyen Reiner Haas is az NSZK-ból, aki állandó jó üzleti kapcsolatban áll az In­­terfórumot is szervező Inter­­koncert Fesztiválirodával. — Három éve, az előző, In­­terfórumon is részt vettem már — kezdi —, így egész ott­honosan érzem itt magam. Gyakran és szívesen dolgozom együtt magyar zenészekkel, de magánemberként is Magyaror­szág a legkedvesebb úticélom. A sport és a zene számos ma­gyar baráttal ajándékozott meg. Ami az Interfórumot illeti, az idén is nagyon sok figyelemre méltó fiatalt hal­lottunk, de a meghívásokról majd csak utólag szeretnék dönteni. NÉHÁNY PERC SZÜNET, s egy japán résztvevő produk­ciójával folytatódik a program. A tükörterem ihletett csendé­ben hangszeréhez ül egy fiatal művész, míg odakint rövid­­nadrágos, fényképezőgépes tu­risták hada nyüzsög. Magyar Hajnalsig Int­er­fórum '84 Zenés pillanatok a Festetics-kastélyból Kétszintes, tetőtérbeépítéses családi házak az Arany János utcában. Néhány perc szünet a tükörteremben Dénes Zsuzsa, magyar énekes­nő. Evgenia-Maria Popova, bolgár hegedűs. Reiner Haas, NSZK-beli imp­resszárió. (ZH fotó — Finta Maya felvételei) ZALAI HÍRLAP 5

Next