Zalai Hírlap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
1984. szeptember 1. Tóth Béla az első volt, aki a DKG lenti üzeméhez jelentkezett munkásnak. — A fémfától jöttem át annak idején ezért az üzemért Sokáig jártam Kanizsára, de megérte. Amit ígértek a főnökök, azt megtartották. Látja? Itt van ez az új gép — simogatja meg a duruzsoló fúrógépet. — Nem régi, nem felújított, hanem vadonatúj. Most éppen előfúrást csinálok, olajipari szerszámokhoz. Szóval új a gépem, mint ez az üzem. Senki nem találna itt a közelben ilyen munkahelyet. Szó ami szó, mintha varázslók kezébe került volna tavaly júniusban a félbehagyott építkezés. Akkor a kétezer négyzetméter alapterületű betonerődítmény fölé nőni kezdett a gaz, most meg élet költözött a csarnokba Augusztus 13-án kezdték el a munkát — alig néhány tucatnyian. A munkát, s nem a takarítást, az építők után maradt törmelék összesöprését, az ablakok mosását és fényesítését. Azaz mindjárt a kanizsai törzsgyárból kiszállított anyagok megmunkálásával a központ igényei szerinti alkatrész-megmunkálással kezdhettek. — Egyhavi alapanyagot hoztak, ám mostanra kétharmadából már késztermék készült — mondja Franczen Antal, üzemvezető-helyettes. — Nem tudom elképzelni, hogy ha az avatásig eltelt 15 nap alatt „hozzuk” a közel egymillió forintos árukibocsátást, akkor teljes létszámmal, kellőképpen begyakorolva ne érnénk el majd a 100—150 millió forintos éves tervet. A három egységből álló csarnokban hat daru dolgozik. Kell is ennyi — mindegyiket a DKG készítette —, mert a gépek melletti konténerek, vagy raklapok gyorsan ürülnek, telnek. Élvezik a munkát az itteniek. — Szigorúbb a norma, a minőségi követelmény, de az ellenértékben sem csalódtunk — mondja Bagladi Ferenc, az egyik egyetemes köszörűgépet kezelő munkás. — Az apiától jöttem át. Itt rendezett, szervezett minden, s messzemenően gondoskodnak az emberről. Eddig még nem volt anyaghiány miatti állás, ami számomra még akkor is újszerűnek tűnik, ha háromhónapos betanuláson voltam a kanizsai törzsgyárban. Egy dolog miatt panaszkodik — ha ezt igazából annak lehet venni —, még nem tudta kipróbálni a gép maximális képességét. Mi ez, ha nem a többrevágyás, a még nagyobb sikerélmény elérésének természetes, emberi követelményoldala? Ezért van könnyebb helyzetben az új gyár vezetése. Itt bizonyítani akar mindenki. Nagy János és Tóth László targoncavezető is sokat segédkezett az új gépek beállításánál. Még azt követően is fényesítgették az esztergapadokat, hogy azokat csavarokkal a helyükre rögzítették. — Szép a gép, különösen, ha új. Vigyázunk is rá, hiszen ez adja a kenyeret — mondja Nagy János. — Tudom, nem az enyém, de majd én szolgálom ki. Remélem, a gazdája is félti, s a maximumot hozza rajta. Targoncások, de még a darupálya szerelésében is közreműködtek a takarítgatáson kívül. Bevallják: nem utolsósorban a kedvezőbb anyagi lehetőségek miatt „cserélték” el az eddigi, 14—19 éves munkaviszonyt. Az sem volt utolsó szempont, hogy a gépgyár gázkedvezményt is ad, s ez jelentős megtakarítást ér, ha a családi pénztárt is alapul veszszük. És a vezetők? Bazsika Ferenc 13 esztergályos, s egy-egy marós, fúrós és csiszoló főnöke. Hivatalosan művezető. — Márciustól jártam Kanizsára, az eltelt időszak alatt megszoktam a magas követelményeket. Nem akarunk ebből engedni, ha már ilyen szép körülményeket teremtettek számunkra az ottaniak. Bizonyítani szeretnénk, hogy megérdemeljük a DKG-s jelzést. — Csak egy a baj, s ez a szerszám — szól közbe társa, Kovács Ferenc művezető. — Ami a kanizsai gyárban negyven év alatt egy-egy munkás szerszámszekrényében összegyűlt, azt itt hiába keresi bárki... Igyekeznünk kell, hogy te ne maradjunk tölük, de a fiatalság is jelent valamit. Jók az itteni szakmunkások, ezt a pár nap alatti termelés is igazolja. Nem panasz, csak érdekesség: amire mindenki büszke — nevezetesen az új gépekre —, az most, hogy már üzemelnek, a bejáratás idején okoz gondot! Nem a szervezés — csikorog a gépek igazi fogaskereke. — Majd megszokjuk, mint ahogy a szervezettséget, a rendet és a fegyelmet is. Igazság szerint dolgozóink ennek örülnek leginkább, mert mindenki tudja, mit hoz a következő perc, nem kell semmire sem várni, nincs kapkodás, nyugodt a légkör. S ez a korábbi munkahelyekhez képest igen lényeges változás — mondja Bazsika Ferenc. Körcsavarok, átmenetek, cementgátak, réteget választók alkatrészei készülnek most, a kezdet kezdetén a DKG VI-os üzemében, Lentiben. Élet költözött a csarnokba. Most százan vannak, de hamarosan lekerül a fólia minden gépről... — takáts — Bazsika Ferenc: „Bizonyítani szeretnénk...” egyetemes köszörűgép Kovács Ferenc: „Igyekeznünk kell ZALAI HÍRLAP Vándorgyűlés Szombathelyen Marketing az élelmiszertermelésben Pénteken Szombathelyen befejeződött a TIT Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Választmánya által rendezett kétnapos vándorgyűlés, amely az élelmiszertermelés marketing, problémáival foglalkozott. A kétszáz résztvevő húsz előadást hallgatott meg a marketing üzemi, kereskedelmi és gazdaságpolitikai vonatkozásairól, a piackutatás szerepéről. Hazánk a világ élvonalába tartozik az egy főre jutó gabona, és hústermelésben, a mezőgazdaság produktumának mintegy negyedét exportáljuk. Ezt a hányadot a lehető legjobb áron kell értékesíteni, s ehhez segíthet a piackutató, piacszerző munka. A minőség javítása, a választék bővítése, a csomagolás korszerűsítése a feltételei az újabb vevők megszerzésének, illetve a jelenlegiek megtartásának. Az eredményes külpiaci tevékenység alapját itthon kell megvetni, s ez a sokrétű munka a legjobb szaporítóanyag kiválasztásától egészen az idegenforgalomig terjed — hangoztatták az előadók. A nálunk megismert márkákat ugyanis később odahaza is szívesen megveszi a külföldi. A vándorgyűlés résztvevői látogatást tettek a nyolc országba exportáló szombathelyi kertész termelőszövetkezetben, s megismerkedtek az egyik legnagyobb hazai mezőgazdasági oktatóbázis, a Vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Továbbképző Intézet munkájával. (MTI) Alagcső a textilhulladékból A SZÁNTÓFÖLDEK vízháztartásának megjavítása érdekében évente Zalában is sok száz hektárnyi területen végez meliorációs munkát a Nyugat-zalai Vízrendezési és Talajvédelmi Társulat. Valamikor rozsét fektettek a földbe, hogy az vezesse le a művelt területekről a pangó vizeket, később égetett agyagcsöveket helyeztek a szántókat behálózó árokrendszerbe, s újabban műanyag csövekkel alagcsöveznek. A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ megbízásából új technológiai eljárással kísérleteznek a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem szentgyörgyvölgyi kísérleti telepén. A Temaforg Textilhasznosító Vállalat által kifejlesztett Témadrén nevű alagcsövet ez év áprilisában egy hektáron fektették le a földbe, s azóta kísérik figyelemmel „viselkedését”. Az új csövek haszna, hogy olcsóbbak az eddig használatosnál, hiszen jelentős részben textil hulladékanyagból készülnek. A mostani kísérletnek arra kell választ adnia, hogy miként válik be a gyakorlatban? — Kettős szerepe van az alagcsőnek — mondja Dormán László, a társulat elnöke. — Az egyik a vízszállítás, a másik a csőbe került víz megszűrése. Az utóbbit eddig egy meglehetősen költséges, külön eljárással készült nemezbevonat, vagy kavicsréteg biztosította. Az új alapcső az egyiket is, a másikat is kiválthatja, tehát ezzel is olcsóbb lehet a melioráció. A kísérleti parcellán szerzett tapasztalatok alapján az a szakemberek véleménye, hogy a Témadrén hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint az eddig alkalmazott műanyag, eső, s a vízszállító képessége is azzal azonos. Akkor mi az új alapeső előnye? — AZ, HOGY a vízáteresztő képessége több mint kétszerese az elődjének, mivel az egész paláston képes beszivárogni a víz — mondja az elnök. Néhány apróbb hibája még akad a technológiának. Nevezetesen az, hogy a jelenlegi tekercs terjedelmes, így nehezen mozgatható, s az, hogy gépre történő felhelyezéséhez az eddigi két emberrel szemben négy munkásra van szükség. A gyűjtőcsőből való csatlakoztatása is megoldásra vár. — Ezek olyan hibák, amelyek könnyen megszüntethetők — említi Dormán László. — Jó jel, hogy máris több a kedvező tapasztalatunk, mint a negatív, tehát alkalmazhatónak látszik az új típusú alagcső. Ha pedig a műanyagcsőnél kedvezőbb lesz az ára is, akkor hasznosításának nem látjuk akadályát. A KÍSÉRLETNEK más fontos kérdésekre is választ kell majd adni, a jövő esztendő első felében pedig feltárásra kerül a kísérleti területre elhelyezett dréncső, amikor annak állapotát tüzetesen megvizsgálják a szakemberek. Csak ezután születhet végleges döntés alkalmazhatóságáról. N. F. 3 Ifjúság és környezetvédelem Az utóbbi hónapokban még inkább előtérbe került a környezet védelme. Az egyre növekvő ipari és mezőgazdasági termelés, a felgyorsult motorizáció káros hatása az élővilágra hazánkban is aggasztó méreteket ölt. Ezért az év elején az eddigieknél jóval szigorúbb környezetvédelmi rendelet lépett életbe, amelynek büntető hatálya sok esetben visszamenőleg is érvényes. De a levegő, a víz, a termőföld, az élővilág védelmét nem lehet csupán kényszerintézkedésekkel, a környezetet szenynyező vállalatokra kiszabott büntetésekkel biztosítani. Olyan szemléletváltozásra van szükség, amivel elérjük, hogy társadalmunk egésze átérezze: az utánunk következő generációknak is felelősséggel tartozunk azért, hogy védjük természeti kincseinket, óvjuk az élővilágot. A KISZ KB februári határozatának szellemében a fiatalok is jelentős szerepet vállaltak a környezetvédelemben. Fejti György elvtárs szavaival élve: „Amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség a közelmúltban önmaga kötelességévé tette, hogy jelentős részt vállaljon hazánk természeti értékeinek megóvásából, akkor nemcsak a szocializmus építésében való részvétel természetes igényét, hanem az általa képviselt magyar ifjúság tömegeinek akaratát és törekvéseit fejezi ki szövetségünk, amikor vallja, hogy hazánk növény- és állatvilágának védelmét, környezeti állapotának javítását fontos nemzeti ügyünknek tartjuk. Hazaszeretetünket is minősíti az, hogyan gazdálkodunk nemzeti értékeinkkel, természetes és teremtett környezetünkkel.” A tavasszal megalakult Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács hivatott arra, hogy koordinálja, összefogja az ifjúság különböző rétegeiben folyó környezetvédelmi munkát. A harmincöt tagú tanácsban a kutatómérnöktől a középiskolásig a társadalom széles rétege van képviselve. A június elején Kecskeméten megtartott Országos Környezetvédelmi Konferencián kétszázötven fiatal részvételével tanácskoztak arról, hogyan segíthetne az ifjúság még hatékonyabban a környezetvédelemben. Az Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács támogatásával országszerte táborokat szerveznek. Ezek a környezetvédelmi táborok többféle, sokszínű programot nyújtanak. Fontos, hogy a fiatalok megismerjék, megszeressék és védjék a természetet, az állat- és növényvilágot. Ezt a célt szolgálta például a Debreceni Kossuth Lajos Tudománegyetem biológia szakos hallgatói által szervezett környezetvédelmi tábor. Itt általános iskolásokkal ismertették meg a természet szépségeit, ezek megóvásának szükségességét. A szentendrei városi tanács az ifjúsági környezetvédők támogatásával júniusban építőtábort szervezett a Pap-szigeten. Nyolcvan középiskolás három turnusban mintegy 160 ezer forint értékű munkát végzett. Jövőre ebbe az építőtáborba már nemcsak Szentendre és környéke iskoláiból, hanem az ország minden területéről várják a fiatalokat. A természet megszerettetése, megismertetése a célja a Szűcsi erdő tájvédelmi körzetében működő tábornak, ahol évről évre középiskolások hasznos időtöltéssel tanulják, gyakorolják a természetvédelmet. A kertészeti egyetemisták a szarvasi arborétumban szakmai ismereteik gyarapítása mellett hatvan fős turnusokban kertészeti szak- és betanított munkákat végeznek. A dolgozó fiatalok számára idén a Hortobágyi Nemzeti Park nyújt lehetőséget a környezetvédelmi táborozásra. IT táborok tapasztalatait ■*-t az Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács ősszel értékeli majd, ekkor beszélik meg a továbbfejlesztés lehetőségeit is. A tervek között szerepel a környezetvédelmi klubmozgalom fellendítése, kiszélesítése. Ennek érdekében pályázatot írnak ki. A pályázat célja olyan környezetvédelmi klubprogramok megismerése, megismertetése, amelyek hatékonyan szolgálják a környezetvédelmi szemléletformálást, a fiatalok környezeti ismereteinek gyarapítását elősegítik a természet, a növény- és állatvilág megismertetését, megszerettetését és megóvását. Hozzájárulnak a lakóhely, a lakókörnyezet szépítéséhez, fejlesztéséhez, környezeti kultúránk színvonalának emeléséhez. A pályázat eredményhirdetése után összehívják a klubvezetők országos találkozóját. Ez jó alkalom lesz arra, hogy a fiatalok kicseréljék tapasztalataikat, segítsék egymást és megszűnjön az egyes klubok elszigeteltsége. Az Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács munkáját megkönynyíti, hogy a KISZ-nek és az úttörőmozgalomnak is hagyományai vannak a környezetvédelemben. Itt nemcsak a különböző építőtáborokat lehet megemlíteni, vagy az öt évvel ezelőtt indított „Egyetemisták, főiskolások a környezetvédelemért” akciót, hanem például a hulladékgyűjtést is. Ez utóbbi sokak által alábecsült környezetvédelmi forma. Magyarországon a hulladéknak csak két-három százalékát, míg az NDK-ban ennek tízszeresét hasznosítják. Az Alkotó Ifjúság Pályázat keretein belül továbbra is ösztönözni kell a fiatal szakembereket környezetkímélő technológiák kidolgozására, szellemi kapacitásaink jobb kihasználására. Ugyancsak nagy szerep vár a környezetvédelemben a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsára. A VII. ötéves tervben is kiemelkedő feladat lesz a környezetvédelem. Ezért minél több olyan akcióra lesz szükség, mint amilyent a Dunai Kőolajipari Vállalat KISZ- bizottsága kezdeményezett a Dunába jutó szennyező anyagok csökkentése érdekében. Távlati energiapolitikánk és a környezetvédelem lesz a témája annak a konferenciának, melyet a Borsod megyei TIT- tel közösen az Hiúsági Környezetvédelmi Tanács Aggteleken rendez. Itt 80 fiatal beszéli meg, mit tehetnek jövőnkért, környezetünk védelméért. Bencze Péter