Zalai Hírlap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
1984. október 2. A kistermelés ökonómiai kutatása és oktatása a keszthelyi egyetemen Beszélgetés dr. Rendek László egyetemi docenssel A kistermelés és ezen belül a háztáji termelés jelentős helyet foglal el hazánk, és ezen belül a megye mezőgazdaságában, ebből eredően az élelmiszer ellátásban. Éppen ezért manapság sok szó esik a „minifarmok”-ról. — Mióta foglalkoznak a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen a kistermelés ökonómiai kutatásával? — kérdeztük a téma kapcsán e munka irányítóját, dr. Rendek László egyetemi docenst. — Egyetemünk mindig fontos feladatának tekintette e témát. Az előzmények több, mint ötven évre nyúlnak viszsza. A húszas években Juhos Lajos, majd később dr. Kulin Sándor professzor irányították e munkát. A termelőszövetkezetek megalakulása után a Termelésfejlesztési Intézet a téma felelős gazdája. Az alkalmazott üzemtani tanszékünk éppen húsz esztendeje foglalkozik a kistermelés vizsgálatával. A dr. Németh József és Mohacsek Lajos irányításával végzett kutatómunka Somogy, Vas, Veszprém és Zala megye 55 háztáji gazdaságának vizsgálatára terjedt ki. Vizsgálták — feladatunk egy részét ma is ez jelenti — a háztáji gazdaságok termelőkapacitását, a családi jövedelmek alakulását, a bevételek és a kiadások szerkezetét, az élelmiszer felhasználás változását. — Általában, de főleg zalai kistermelőknek milyen tevékenység folytatását javasolják és miért? — Zalában az állattenyésztés jellemző, tehát e profilhoz ajánlatos igazítani a kistermelést, azért is, hogy az eddiginél is szorosabban kötődjenek munkahelyükhöz azok, akiknek fő foglalkozásuk a mezőgazdaság. Az általunk megkérdezettek több, mint fele foglalkozik állattenyésztéssel, de a szőlő- és gyümölcstermelés is igen jelentős. Nem vagyunk egyedül, akik azt ajánljuk, hogy célszerű mindig a feldolgozó élelmiszeripar szükségletéhez igazodni. Ezért viszont nagyon lényeges a mindig naprakész információ, hogy a piac igényéről a felvásárló rendszeresen és pontosan tájékoztassa a termelőket. — A kutatás eredményeit hogyan ismerik meg az egyetemi hallgatók, akik közül talán többen szervezői lesznek a gyakorlati háztáji termelésnek? — A már említett tanulmányok és cikkek eljutnak a hallgatókhoz is. De nem ez a legfontosabb. A képzési időszak elején tanulmányút keretében elvisszük hallgatóinkat egy-egy jól szervezett háztáji ágazattal rendelkező mezőgazdasági üzembe, ahol saját maguk győződhetnek meg a gazdák eredményeiről, problémáikról. A képzési idő vége felé sort kerítünk újabb konkrét gyakorlati tapasztalatok szerzésére. Különben a szakirányú képzés keretében — az érdeklődők számára — rendszeresen információt nyújtunk a konzultációk során. Számos tudományos diákköri, illetve diplomadolgozat, sőt doktori értekezés készült e munka révén. Az elmúlt évben az egyetemi és főiskolai hallgatók számára e témában rendezett országos rendezvényen Tótiván Márta ötödik évfolyamos hallgatónk a második helyen végzett, dolgozatát a zalabaksai termelőszövetkezetről készítette. A vezető továbbképzés keretében is sok szövetkezeti elnök választja záródolgozati témának a háztáji ágazat működésének bemutatását és így állandóan figyelemmel kísérhetjük kutatási eredményeink megbízhatóságát, amelyet természetesen közvetítünk a hallgatóknak is. — Jelenleg milyen téma van napirenden? — A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szervező Vállalat felkérésére egy döntéselőkészítő, megalapozó tanulmány öszszeállításán dolgozunk. Ennek lényege, hogy feltárjuk: a hazai kistermelők milyen szaktanácsot igényelnek leginkább. Ennek vizsgálata, illetve ismerete fontos a kistermelés szaktanácsadási rendszerének kialakítása során, amelyen az említett intézet most dolgozik. Véleményünk megfogalmazásában szerepet játszott az a 77 kistermelő, akik Zala megyében élnek és sajátos viszonyok között gazdálkodnak. — Ők milyen tanácsot igényelnek és kiktől várják azt? — Elsősorban fajtaválasztási témában kérnek véleményt, de közel ilyen szintű a növényvédelmi és növényápolási szaktanácsadás igényük. Jelentős még az állategészségügy és a takarmányozás, valamint az értékesítés témakörben kért szakmai tájékoztató. A többség, a megkérdezettek kétharmad része saját munkahelyétől várja kérdéseire a feleletet, sokan viszont a tömegkommunikációtól igénylik az alapos tájékoztatást. Többen a termeltető és felvásárló vállalatok szakmai bemutatóit tartják rendkívül hasznosnak. — Utalt a külső kapcsolataikra is. A témát illetően milyen szervekkel van még együttműködésük? — Hasznos kapcsolatot alakítottunk ki az Agroinformmal, a TOT-tal és a Szövetkezeti Kutató Intézettel is. Külön szeretném kiemelni a Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségével alakulófélben levő együttműködésünket. — fejezte be tájékoztatóját dr. Rendek László. N. F. Az Agrober tervezői a mezőgazdasági tervezési igények kielégítésén túlmenően részt vállalnak a megye egyéb tervezési feladataiban is. Jelenleg a ZÁÉV munkásszállójának átalakítási terveit készítik. Képünkön Jánosházi István szakosztályvezető és Borsos Sándor tervező munka közben. (ZH fotó : Mészáros László felvétele) Tanácsülési jegyzetek Nemcsak az ifjúsági törvény XLSeT által nem a mind összetettebbé, esetenként bonyolultabbá váló társadalmi-gazdasági mozgások, struktúraváltozások is parancsolóvá teszik: a felnőtt társadalomnak, s az arra hivatott szerveknek, intézményeknek több figyelemmel és differenciáltabban kell törődnie az ifjabb nemzedékekkel. Ennek módját, tartalmát és gondjait tárgyalta meg minapi ülésén a zalaszentgróti városi tanács, az utóbbi két év helyzete tükrében. Iflpn Tríc váliniác van kibontakozóban, az életbejohmua TttilUAda ,indulás, a nevelés, a családi és közösségi létfeltételek tekintetében. A 9 ezer lelket számláló kisvárosban 41 fiatal házaspár jutott otthonhoz két év alatt és jelenleg is félszáz család számára indul lakásépítés. Pedagógusok számára például hat garzonlakást tudtak biztosítani. Nagy számú gyermekes — köztük pályakezdő — házaspár munkába állását könnyítette meg, hogy a két bölcsödében és a négy óvodában minden felvételi igényt képesek voltak kielégíteni. Minőségi és menynyiségi vonatkozásban is javultak a kereskedelmi, közszolgáltatási és kommunális feltételek. Megvalósult a teljes szakrendszerű oktatás a város két, csaknem ezer gyermeket befogadó általános iskolájában, s a közigazgatási területről továbbtanulók jelentős része a kollégiummal rendelkező, évről évre magas felsőoktatási felvételi arányt produkáló gimnáziumba jár. Ugyan kicsi — mindössze 170 fős — a kihelyezett szakmunkásképző iskola, ám a jelen és a jövő gondjait szaporítja, hogy az oktatás-nevelés személyi, tárgyi feltételei itt a legrosszabbak. Az ebbéli felelősség lényege: nem mindegy, hogy milyen kvalitásúak és élethelyzetűek lesznek a város középüzemeibe készülő, leendő szakmunkások. Tíf f.rj. .. szólni kell a fiatalok munkához való vilit, fulldszonyáról, elhelyezkedési lehetőségeiről. Míg az előbbinél a beilleszkedés, a szakmai és politikai fejlődés általában kedvező körülményeiről, a termelésben mutatott helytállások differenciáltabb és ösztönző anyagi elismeréséről beszélhetünk — az elhelyezkedés dolgában már ellentmondásos a kép. Mert igaz, hogy a helyi mezőgazdasági és ipari szövetkezeti üzemekben jelenleg is 90 segéd- és betanított munkásra volna szükség —, de a középiskolában, szakmunkásképzőben, illetve felsőfokú intézményekben végzettek számára alig van elhelyezkedési lehetőség. (E kérdéskörhöz tartozó észrevételünk, hogy a tanácsülés vitájában hiányzott a fiatalok, s főleg a felnövekvő generációk foglalkoztatási, érvényesülési perspektívájának — legalább — a felvázolása. Nemcsak időt rabló volt, hanem generális kérdésektől vonta el a figyelmet, hogy — a téma jelentőségéhez, a tényleges gondokhoz viszonyítva is — aránytalanul nagy teret kapott a vitában az ifjúság- és gyermekvédelem.) Monmnnniom viszont konstatálni a beszámolóeghyugldta VUH jó alapjárl, hogy a közéleti szereplés, a demokratikus jogok gyakorlásához adottak a terepek, lehetőségek a fiatalok számára. Mindez visszafizetődik többek között abban is, amit az ifjú nemzedékek a településpolitika egészéért tesznek — másokkal közös szervezéssel, mozgósítással, társadalmi munkákkal, vagy önerejükre támaszkodva. A gyermek- és ifjúsági szervezetek korábbinál tartalmasabb működéséhez jók, esetenként példásak a tárgyi, technikai és környezeti feltételek. Hasonlóan elismerésre, s a városi ranghoz méltó az a feltételrendszer és sokszínű tartalom, amellyel a közművelődés intézményes és más formái rendelkeznek. De jó úton vannak ahhoz is Zalaszentgróton, hogy a testedzésben, tömegsportban és a honvédelmi nevelés gyakorlati ágaiban mihamarabb a kor diktálta igények színvonalára jussanak. Mindezek mellett az úttörő és KISZ-élet fejlődését, kedvezőbb körülményeit és a szabadidő tartalmasabb eltöltését szolgáló, összesen 562 ezer forintos támogatást biztosítottak évente a tanács és a gazdálkodó egységek ifjúsági alapjaiból, pénzeszközeiből. A Zalaszentgróton élő £S£ik fij* Tantag"ja az ifjúsági szövetségnek. A KISZ érdekképviseleti, nevelő és mozgósító szerepe tehát mindenképpen nélkülözhetetlen erő az ifjúságpolitika érvényesítésében. Ebből a tényből indul ki a városi tanács és a KISZ-bizottság megújított és hosszabb távra szóló, s határozati rangra emelt együttműködési megállapodása. A fiatalokkal való sokrétű, mozgalmi és állami eszközökkel történő törődéshez ad kereteket ez a megállapodás. Ide kapcsolható a napirend tárgyalásának másik negatívuma. Ugyanis több felszólalás azt igyekezett hangsúlyozni, mennyit és milyen segítséget várnak a KISZ-től. Ez eddig rendben is volna. Ám arról érdemben senki nem szólt, hogyan lehetne hatékonyabbá és összehangoltabbá tenni az ifjúsági törvény helyi végrehajtásában az összes érdekelt közötti munkamegosztást. L. J. ZALAI HÍRLAP KI-KI VÉRMÉRSÉKLETE, jelenlegi állása, hovatartozása szerint vette tudomásul: 1983 elejétől az állami vállalatok első számú vezetői helyére pályázati úton lehet felvenni embereket. Volt, aki azt állította: már az igazgatót is az utcáról vesszük föl, mások harsányan üdvözölték az új módszert, s ettől várják összes gazdasági gondunk azonnali megváltását. A tény: ezzel a több évtizedig érvényes vezetőkiválasztási gyakorlat változott. Korábban a „káderutánpótlási” tervek alapján a tulajdonosi jogokat gyakorló ágazati minisztérium — illetékes párt- és szakszervezeti szervekkel egyetértésben — nevezte ki az igazgatókat, vezérigazgatókat. Az elmúlt másfél évben körülbelül 25—30 vezetői állást töltöttek be pályázati úton az iparban, az építő-, illetve élelmiszeriparban, az állami gazdaságokban. Több mint 200-an jelentkeztek ezekre az állásokra. Elsősorban a vezetőjét kereső vállalat dolgozói közül, illetve a szűkebben vett szakmai körből verbuválódtak a jelentkezők, s végül is ők lettek többnyire a „nyertesek” is. Minden munkaadónak érdekekte, hogy minél nagyobb körből választhasson. Korábban a saját maguk diktálta „szempontok” a kiválasztottak körét beszűkítették. Olykor a második vonalból lépett elő valaki, máskor a minisztériumokból, vagy más szervezetektől felülről jött az „ejtőernyős”. Lehetett ő bukott, vagy kiemelésre érdemes ember, a befogadói kör, a vállalat dolgozói bizalmukat nem könynyen szavazták meg, ha egyáltalán megszavazták. Most a pályázat esetében mind a kinevezőknél, mind a befogadóknál nagyobb az esély a „megnyugvásra”. Feltételezhető, hogy az adott pillanatban a leginkább rátermett vezetőt sikerül kiválasztani. MI ERRE A BIZTOSÍTÉK? A pályázatok nyitottsága. A szorgos újságolvasó ma már meg sem lepődik, ha a vezetői állásról szóló pályázati hirdetményre bukkan a lapok hasábjain. Egyértelműek a feltételek, sőt ha valaki vezetővé akar válni, már korábban láthatja milyen iskolák, feltételek teljesítése esetén lehet majd esélye a vezetői címre. A hirdetmények nyomán beérkező személyi jelentkezések egy arra kijelölt bizottság kezébe kerülnek. A bizottság tagjai újabb garanciát nyújtanak a kiválasztás demokratizmusához, ők ugyanis ismert vállalati vezetők — elsősorban a hasonló nagyságú, profilú vállalatoknál, illetve vezetőt kereső gyár, üzem legfőbb szállítóinál, vevőinél —, valamint a minisztériumi személyzeti osztályának képviselője, és megfigyelőként tanácskozási joggal az érintett vállalat párt- és szakszervezeti bizottságainak titkárai. A bizottság munkájának első része a rosta, a pályázati feltételek egybevetése a jelentkezők adataival. A tapasztalatok szerint az ajánlkozók egy része ekkor kihullik. Akik fennmaradnak a rostán, azokat az illető vállalat jövőjére szóló koncepciók kidolgozására kérik fel. Ennek alapján folynak a további, immár személyes megbeszélések, ezeknek alapján tesz javaslatot a bizottság egy, de olykor több személyre is. Ezután a kinevezőnek (miniszter, miniszterhelyettes) a bizottsági javaslattal való egyetértése után a szakszervezet a pártszervezet jóváhagy illetve választ, így jutunk el a kinevezésig. AZ EDDIG SZERZETT tapasztalatok alapvetően pozitívak. A „választék” bővült, ha szakemberek szerint nem is elégséges mértékben. Mindez nem jelenti, nem jelentheti ugyanakkor azt, hogy a korábbi vezetői utánpótlást szervező tervek hasztalanok lennének, a vezetőképzők diákok nélkül maradnának. Mint az eddig szerzett tapasztalatok is mutatják, korábbi minősítések orientálták a bizottságokat, a vezetőképzőben szerzett „bizonyítvány” nem rontotta, sőt javította a pályázók esélyeit. A két rendszernek — a szervezett, tervszerű utánpótlásnak és a pályázati rendszer nyitottságának — kell olyan együtttest alkotnia, amely garancia lehet, hogy az elkövetkező időszakban a hazai vállalatok alsó-, közép- és felsőszintű vezetése méltó kezekbe kerül. B. M. Olaj szivárog a keszthelyi Kossuth Lajos utca 41. számú ház pincéjének padozata alól. A sokezer hordó termeléssel számoló OPEC-országokat bizonyára nem rendíti meg különösebben a hír, s a hazai olajvállalatok sem számolnak a város főutcáján kutató fúrással, mégis érdekes. Ezekből következik, hogy nem nagy mennyiségű energiahordozóról van szó, viszont az tény, hogy nem kívánatos helyen jön a felszínre. — A bűzét nehéz elviselni — magyarázza a pincébe lekísérő egyik lakó. — Nyáron még hagyján, kinyitjuk az ablakot, s a kereszthuzat segít, de más a helyzet a fűtési idényben. Voltak is itt szakemberek, hogy találjanak valami megoldást, de ezideig nem sikerült. Valóban, tömény gázolajszag terjeng a lépcsőházban, s még töményebb a pincében. Kísérőm elbeszéléséből aztán kiderül, hogy a nem is oly távoli múlt hibái miatt van a kellemetlenségük. Működött itt a Főtéren egykor egy benzinkút, amit nagy sietve, s az ezzel járó hebehurgya módon szüntettek meg az illetékesek. A földben levő tartályt nem vették ki, ottmaradt a benne levő fűtőolajjal együtt. A dózer elsimította a területet, s valószínű, hogy a tartályt is összeroppantotta. A töltések során amúgy is alaposan átitatódott talajba így még több olaj került. S most szivárog. A pincében feltűnt, de bizonyára nem csak ez az egy útja volt. — Két éve jelentkezett először, amikor a fodrászüzlet, itt a földszinten, központi fűtést kapott a ház felújításakor. Mélyíteni kellett a pince alját vagy 40 centivel, s a megbolygatás után megjelent a talajvíz, tetején az olajjal. Azóta nedvesek a falak is, a felújítás, festés ellenére elég kopott lett a ház. A városgazdálkodásiak becsületére legyen mondva, nem hagyták magukra a lakókat a nem kívánatos „olajkúttal”, viszont nem éppen szerencsés megoldást találtak a szakemberek. Pontosabban csak félmegoldásra futotta az erejükből. Lebetonozták, alagcsövezték a pincét, s ezek a vezetékek egy aknába viszik a folyadékot. Ha a matéria egy bizonyos szintig felemelkedett, bekapcsol a villamos centrifugálszivattyú és a szennyvízcsatornába nyomja. Csakhogy az olaj fajsúlya kisebb a vízénél, tehát felül helyezkedik el. Az érzékelő éppen akkor kapcsolja ki a motort, amikor elfogy a víz, az olaj pedig marad, s a betonból készült akna falára, aljára rakódva bűzlik. Meg lehet nézni — egy vasfedél zárja le a nyílását —, de a lakók nem örülnek túlságosan a kíváncsiskodóknak: a fedél eltávolításakor nagyobb adagban kapják a szagot. Vajon meddig? — Kaiser — 3