Zalai Hírlap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

1984. október 2. A kistermelés ökonómiai kutatása és oktatása a keszthelyi egyetemen Beszélgetés dr. Rendek László egyetemi docenssel A kistermelés és ezen belül a háztáji termelés jelentős helyet foglal el hazánk, és ezen belül a megye mezőgazdaságá­ban, ebből eredően az élelmiszer ellátásban. Éppen ezért manapság sok szó esik a „minifar­­mok”-ról. — Mióta foglalkoznak a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen a kistermelés öko­nómiai kutatásával? — kér­deztük a téma kapcsán e mun­ka irányítóját, dr. Rendek László egyetemi docenst. — Egyetemünk mindig fon­tos feladatának tekintette e témát. Az előzmények több, mint ötven évre nyúlnak visz­­sza. A húszas években Juhos Lajos, majd később dr. Kulin Sándor professzor irányították e munkát. A termelőszövetke­zetek megalakulása után a Termelésfejlesztési Intézet a téma felelős gazdája. Az al­kalmazott üzemtani tanszé­künk éppen húsz esztendeje foglalkozik a kistermelés vizs­gálatával. A dr. Németh Jó­zsef és Mohacsek Lajos irányí­tásával végzett kutatómunka Somogy, Vas, Veszprém és Za­la megye 55 háztáji gazdaságá­nak vizsgálatára terjedt ki. Vizsgálták — feladatunk egy részét ma is ez jelenti — a háztáji gazdaságok termelőka­pacitását, a családi jövedelmek alakulását, a bevételek és a kiadások szerkezetét, az élel­miszer felhasználás változását. — Általában, de főleg zalai kistermelőknek milyen tevé­kenység folytatását javasolják és miért? — Zalában az állattenyésztés jellemző, tehát e profilhoz ajánlatos igazítani a kisterme­lést, azért is, hogy az eddigi­nél is szorosabban kötődjenek munkahelyükhöz azok, akik­nek fő foglalkozásuk a mező­­gazdaság. Az általunk megkér­dezettek több, mint fele fog­lalkozik állattenyésztéssel, de a szőlő- és gyümölcstermelés is igen jelentős. Nem vagyunk egyedül, akik azt ajánljuk, hogy célszerű mindig a feldol­gozó élelmiszeripar szükségle­téhez igazodni. Ezért viszont nagyon lényeges a mindig nap­rakész információ, hogy a piac igényéről a felvásárló rendsze­resen és pontosan tájékoztassa a termelőket. — A kutatás eredményeit hogyan ismerik meg az egye­temi hallgatók, akik közül ta­lán többen szervezői lesznek a gyakorlati háztáji termelés­nek? — A már említett tanulmá­nyok és cikkek eljutnak a hallgatókhoz is. De nem ez a legfontosabb. A képzési idő­szak elején tanulmányút kere­tében elvisszük hallgatóinkat egy-egy jól szervezett háztáji ágazattal rendelkező mezőgaz­dasági üzembe, ahol saját ma­guk győződhetnek meg a gaz­dák eredményeiről, problé­máikról. A képzési idő vége felé sort kerítünk újabb konk­rét gyakorlati tapasztalatok szerzésére. Különben a szak­irányú képzés keretében — az érdeklődők számára — rend­szeresen információt nyújtunk a konzultációk során. Számos tudományos diákköri, illetve diplomadolgozat, sőt doktori értekezés készült e munka ré­vén. Az elmúlt évben az egye­temi és főiskolai hallgatók számára e témában rendezett országos rendezvényen Tótiván Márta ötödik évfolyamos hall­gatónk a második helyen vég­zett, dolgozatát a zalabaksai termelőszövetkezetről készítet­te. A vezető­ továbbképzés ke­retében is sok szövetkezeti el­nök választja záródolgozati té­mának a háztáji ágazat műkö­désének bemutatását és így ál­landóan figyelemmel kísérhet­jük kutatási eredményeink megbízhatóságát, amelyet ter­mészetesen közvetítünk a hall­gatóknak is. — Jelenleg milyen téma van napirenden? — A Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Szervező Vállalat felkérésére egy döntéselőkészí­tő, megalapozó tanulmány ösz­­szeállításán dolgozunk. Ennek lényege, hogy feltárjuk: a ha­zai kistermelők milyen szakta­nácsot igényelnek leginkább. Ennek vizsgálata, illetve isme­rete fontos a kistermelés szak­­tanácsadási rendszerének ki­alakítása során, amelyen az említett intézet most dolgozik. Véleményünk megfogalmazá­sában szerepet játszott az a 77 kistermelő, akik Zala megyé­ben élnek és sajátos viszonyok között gazdálkodnak. — Ők milyen tanácsot igé­nyelnek és kiktől várják azt? — Elsősorban fajtaválasztási témában kérnek véleményt, de közel ilyen szintű a növényvé­delmi és növényápolási szak­­tanácsadás igényük. Jelentős még az állategészségügy és a takarmányozás, valamint az értékesítés témakörben kért szakmai tájékoztató. A több­ség, a megkérdezettek kéthar­mad része saját munkahelyé­től várja kérdéseire a feleletet, sokan viszont a tömegkommu­nikációtól igénylik az alapos tájékoztatást. Többen a ter­meltető és felvásárló vállalatok szakmai bemutatóit tartják rendkívül hasznosnak. — Utalt a külső kapcsola­taikra is. A témát illetően mi­lyen szervekkel van még együttműködésük? — Hasznos kapcsolatot ala­kítottunk ki az Agroinform­­mal, a TOT-tal és a Szövetke­zeti Kutató Intézettel is. Kü­lön szeretném kiemelni a Me­zőgazdasági Szövetkezetek Te­rületi Szövetségével alakuló­­félben levő együttműködésün­ket. — fejezte be tájékoztató­ját dr. Rendek László. N. F. Az Agrober tervezői a mezőgazdasági tervezési igények ki­elégítésén túlmenően részt vállalnak a megye egyéb terve­zési feladataiban is. Jelenleg a ZÁÉV munkásszállójának átalakítási terveit készítik. Képünkön Jánosházi István szak­osztályvezető és Borsos Sándor tervező munka közben. (ZH fotó : Mészáros László felvétele) Tanácsülési jegyzetek Nemcsak az ifjúsági törvény XLSeT által nem a mind összetettebbé, esetenként bonyolultabbá váló társadalmi-gazdasági mozgások, struktúraváltozások is pa­­rancsolóvá teszik: a felnőtt társadalomnak, s az arra hi­vatott szerveknek, intézményeknek több figyelemmel és differenciáltabban kell törődnie az ifjabb nemzedékekkel. Ennek módját, tartalmát és gondjait tárgyalta meg minapi ülésén a zalaszentgróti városi tanács, az utóbbi két év helyzete tükrében. If­lpn Tríc váliniác van kibontakozóban, az életbe­joh­mua TttilUAda ,indulás, a nevelés, a családi és közösségi létfeltételek tekintetében. A 9 ezer lelket számláló kisvárosban 41 fiatal házaspár jutott otthonhoz két év alatt és jelenleg is félszáz család számára indul la­kásépítés. Pedagógusok számára például hat garzonlakást tudtak biztosítani. Nagy számú gyermekes — köztük pá­lyakezdő — házaspár munkába állását könnyítette meg, hogy a két bölcsödében és a négy óvodában minden fel­vételi igényt képesek voltak kielégíteni. Minőségi és meny­­nyiségi vonatkozásban is javultak a kereskedelmi, közszol­gáltatási és kommunális feltételek. Megvalósult a teljes szakrendszerű oktatás a város két, csaknem ezer gyermeket befogadó általános iskolájában, s a közigazgatási területről továbbtanulók jelentős része a kollégiummal rendelkező, évről évre magas felsőoktatási felvételi arányt produkáló gimnáziumba jár. Ugyan kicsi — mindössze 170 fős — a kihelyezett szakmunkásképző is­kola, ám a jelen és a jövő gondjait szaporítja, hogy az ok­tatás-nevelés személyi, tárgyi feltételei itt a legrosszabbak. Az ebbéli felelősség lényege: nem mindegy, hogy milyen kvalitásúak és élethelyzetűek lesznek a város középüze­meibe készülő, leendő szakmunkások. Tíf f.­­rj. .. szólni kell a fiatalok munkához való vi­lit, full­d­­szonyáról, elhelyezkedési lehetőségeiről. Míg az előbbinél a beilleszkedés, a szakmai és politikai fejlődés általában kedvező körülményeiről, a termelésben mutatott helytállások differenciáltabb és ösztönző anyagi elismeréséről beszélhetünk — az elhelyezkedés dolgában már ellentmondásos a kép. Mert igaz, hogy a helyi mező­­gazdasági és ipari szövetkezeti üzemekben jelenleg is 90 segéd- és betanított munkásra volna szükség —, de a kö­zépiskolában, szakmunkásképzőben, illetve felsőfokú intéz­ményekben végzettek számára alig van elhelyezkedési le­hetőség. (E kérdéskörhöz tartozó észrevételünk, hogy a tanács­ülés vitájában hiányzott a fiatalok, s főleg a felnövekvő generációk foglalkoztatási, érvényesülési perspektívájának — legalább — a felvázolása. Nemcsak időt rabló volt, ha­nem generális kérdésektől vonta el a figyelmet, hogy — a téma jelentőségéhez, a tényleges gondokhoz viszonyítva is — aránytalanul nagy teret kapott a vitában az ifjúság- és gyermekvédelem.) Monmnnniom­ viszont konstatálni a beszámo­lóegh­yugldta VUH jó alapjárl, hogy a közéleti sze­replés, a demokratikus jogok gyakorlásához adottak a te­repek, lehetőségek a fiatalok számára. Mindez visszafize­tődik többek között abban is, amit az ifjú nemzedékek a településpolitika egészéért tesznek — másokkal közös szer­vezéssel, mozgósítással, társadalmi munkákkal, vagy ön­erejükre támaszkodva. A gyermek- és ifjúsági szervezetek korábbinál tartalma­sabb működéséhez jók, esetenként példásak a tárgyi, tech­nikai és környezeti feltételek. Hasonlóan elismerésre, s a városi ranghoz méltó az a feltételrendszer és sokszínű tar­talom, amellyel a közművelődés intézményes és más for­mái rendelkeznek. De jó úton vannak ahhoz is Zalaszent­­gróton, hogy a testedzésben, tömegsportban és a honvédel­mi nevelés gyakorlati ágaiban mihamarabb a kor diktálta igények színvonalára jussanak. Mindezek mellett az úttörő és KISZ-élet fejlődését, ked­vezőbb körülményeit és a szabadidő tartalmasabb eltölté­sét szolgáló, összesen 562 ezer forintos támogatást biztosí­tottak évente a tanács és a gazdálkodó egységek ifjúsági alapjaiból, pénzeszközeiből. A Zalaszentgróton élő £S£ik fij* Tantag"­ja az ifjúsági szövetségnek. A KISZ érdekképviseleti, ne­velő és mozgósító szerepe tehát mindenképpen nélkülöz­hetetlen erő az ifjúságpolitika érvényesítésében. Ebből a tényből indul ki a városi tanács és a KISZ-bizottság meg­újított és hosszabb távra szóló, s határozati rangra emelt együttműködési megállapodása. A fiatalokkal való sokré­tű, mozgalmi és állami eszközökkel történő törődéshez ad kereteket ez a megállapodás. Ide kapcsolható a napirend tárgyalásának másik negatívuma. Ugyanis több felszólalás azt igyekezett hangsúlyozni, mennyit és milyen segítsé­get várnak a KISZ-től. Ez eddig rendben is volna. Ám arról érdemben senki nem szólt, hogyan lehetne hatéko­nyabbá és összehangoltabbá tenni az ifjúsági törvény helyi végrehajtásában az összes érdekelt közötti munkamegosz­tást. L. J. ZALAI HÍRLAP KI-KI VÉRMÉRSÉKLETE, jelenlegi állása, hovatartozása szerint vette tudomásul: 1983 elejétől az állami vállalatok első számú vezetői helyére pályázati úton lehet felvenni embereket. Volt, aki azt állí­totta: már az igazgatót is az utcáról vesszük föl, mások harsányan üdvözölték az új módszert, s ettől várják összes gazdasági gondunk azonnali megváltását. A tény: ezzel a több évtizedig érvényes veze­tőkiválasztási gyakorlat válto­zott. Korábban a „káderután­pótlási” tervek alapján a tu­lajdonosi jogokat gyakorló ágazati minisztérium — ille­tékes párt- és szakszervezeti szervekkel egyetértésben — nevezte ki az igazgatókat, ve­zérigazgatókat. Az elmúlt másfél évben kö­rülbelül 25—30 vezetői állást töltöttek be pályázati úton az iparban, az építő-, illetve élel­miszeriparban, az állami gaz­daságokban. Több mint 200-an jelentkeztek ezekre az állá­sokra. Elsősorban a vezetőjét kereső vállalat dolgozói közül, illetve a szűkebben vett szak­mai körből verbuválódtak a jelentkezők, s végül is ők let­tek többnyire a „nyertesek” is. Minden munkaadónak érde­­kekte, hogy minél nagyobb körből választhasson. Koráb­ban a saját maguk diktálta „szempontok” a kiválasztottak körét beszűkítették. Olykor a második vonalból lépett elő valaki, máskor a minisztériu­mokból, vagy más szerveze­tektől felülről jött az „ejtőer­nyős”. Lehetett ő bukott, vagy kiemelésre érdemes ember, a befogadói kör, a vállalat dol­gozói bizalmukat nem köny­­nyen szavazták meg, ha egyáltalán megszavazták. Most a pályázat esetében mind a kinevezőknél, mind a befogadóknál nagyobb az esély a „megnyugvásra”. Fel­tételezhető, hogy az adott pil­lanatban a leginkább ráter­mett vezetőt sikerül kiválasz­tani. MI ERRE A BIZTOSÍTÉK? A pályázatok nyitottsága. A szorgos újságolvasó ma már meg sem lepődik, ha a vezetői állásról szóló pályázati hir­detményre bukkan a lapok hasábjain. Egyértelműek a feltételek, sőt ha valaki veze­tővé akar válni, már koráb­ban láthatja milyen iskolák, feltételek teljesítése esetén lehet majd esélye a vezetői címre. A hirdetmények nyo­mán beérkező személyi je­lentkezések egy arra kijelölt bizottság kezébe kerülnek. A bizottság tagjai újabb garan­ciát nyújtanak a kiválasztás demokratizmusához, ők ugyanis ismert vállalati veze­tők — elsősorban a hasonló nagyságú, profilú vállalatok­nál, illetve vezetőt kereső gyár, üzem legfőbb szállítói­nál, vevőinél —, valamint a minisztériumi személyzeti osztályának képviselője, és megfigyelőként tanácskozási joggal az érintett vállalat párt- és szakszervezeti bizott­ságainak titkárai. A bizottság munkájának első része a ros­ta, a pályázati feltételek egy­bevetése a jelentkezők adatai­val. A tapasztalatok szerint az ajánlkozók egy része ekkor kihullik. Akik fennmaradnak a rostán, azokat az illető vál­lalat jövőjére szóló koncep­ciók kidolgozására kérik fel. Ennek alapján folynak a to­vábbi, immár személyes meg­beszélések, ezeknek alapján tesz javaslatot a bizottság egy, de olykor több személyre is. Ezután a kinevezőnek (mi­niszter, miniszterhelyettes) a bizottsági javaslattal való egyetértése után a szakszer­vezet a pártszervezet jóvá­hagy illetve választ, így ju­tunk el a kinevezésig. AZ EDDIG SZERZETT ta­pasztalatok alapvetően pozití­vak. A „választék” bővült, ha szakemberek szerint nem is elégséges mértékben. Mindez nem jelenti, nem jelentheti ugyanakkor azt, hogy a ko­rábbi vezetői utánpótlást szer­vező tervek hasztalanok len­nének, a vezetőképzők diákok nélkül maradnának. Mint az eddig szerzett tapasztalatok is mutatják, korábbi minősítések orientálták a bizottságokat, a vezetőképzőben szerzett „bi­zonyítvány” nem rontotta, sőt javította a pályázók esélyeit. A két rendszernek — a szer­vezett, tervszerű utánpótlás­nak és a pályázati rendszer nyitottságának — kell olyan együtttest alkotnia, amely ga­rancia lehet, hogy az elkövet­kező időszakban a hazai vál­lalatok alsó-, közép- és felső­szintű vezetése méltó kezekbe kerül. B. M. Olaj szivárog a keszthelyi Kossuth Lajos utca 41. számú ház pincéjének padozata alól. A sokezer hordó termeléssel számoló OPEC-országokat bi­zonyára nem rendíti meg kü­lönösebben a hír, s a hazai olajvállalatok sem számolnak a város főutcáján kutató fú­rással, mégis érdekes. Ezekből következik, hogy nem nagy mennyiségű energiahordozóról van szó, viszont az tény, hogy nem kívánatos helyen jön a felszínre. — A bűzét nehéz elviselni — magyarázza a pincébe lekí­sérő egyik lakó. — Nyáron még hagyján, kinyitjuk az ab­lakot, s a kereszthuzat segít, de más a helyzet a fűtési idény­ben. Voltak is itt szakemberek, hogy találjanak valami megol­dást, de ezideig nem sikerült. Valóban, tömény gázolajszag terjeng a lépcsőházban, s még töményebb a pincében. Kísé­rőm elbeszéléséből aztán ki­derül, hogy a nem is oly távoli múlt hibái miatt van a kelle­metlenségük. Működött itt a Főtéren egykor egy benzinkút, amit nagy sietve, s az ezzel já­ró hebehurgya módon szüntet­tek meg az illetékesek. A föld­ben levő tartályt nem vették ki, ottmaradt a benne levő fű­tőolajjal együtt. A dózer elsi­mította a területet, s valószí­nű, hogy a tartályt is össze­­roppantotta. A töltések során amúgy is alaposan átitatódott talajba így még több olaj ke­rült. S most szivárog. A pin­cében feltűnt, de bizonyára nem csak ez az egy útja volt. — Két éve jelentkezett elő­ször, amikor a fodrászüzlet, itt a földszinten, központi fűtést kapott a ház felújításakor. Mélyíteni kellett a pince alját vagy 40 centivel, s a megboly­­gatás után megjelent a talaj­víz, tetején az olajjal. Azóta nedvesek a falak is, a felújítás, festés ellenére elég kopott lett a ház. A városgazdálkodásiak be­csületére legyen mondva, nem hagyták magukra a lakókat a nem kívánatos „olajkúttal”, viszont nem éppen szerencsés megoldást találtak a szakem­berek. Pontosabban csak fél­megoldásra futotta az erejük­ből. Lebetonozták, alagcsövez­­ték a pincét, s ezek a vezeté­kek egy aknába viszik a folya­dékot. Ha a matéria egy bizo­nyos szintig felemelkedett, be­kapcsol a villamos centrifugál­­szivattyú és a szennyvízcsator­nába nyomja. Csakhogy az olaj fajsúlya kisebb a vízénél, tehát felül helyezkedik el. Az érzékelő éppen akkor kapcsol­ja ki a motort, amikor elfogy a víz, az olaj pedig­­ marad, s a betonból készült akna fa­lára, aljára rakódva bűzlik. Meg lehet nézni — egy vasfe­dél zárja le a nyílását —, de a lakók nem örülnek túlságosan a kíváncsiskodóknak: a fedél eltávolításakor nagyobb adag­ban kapják a szagot. Vajon meddig? — Kaiser — 3

Next