Zalai Hírlap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
8 Vörös Ferenc: VÄRAKOZÄS Veres Péter „Történelmi jelenléte” 39 éves korában jelent meg első kötete. A balmazújvárosi parasztember úgy robban be az irodalom világába, ahogy kevesen, és úgy válik a népi mozgalom vezéralakjává, mintha világéletében politikával foglalkozott volna, mintha mindig „népben-nemzetben” gondolkodott volna. Ezzel a kifejezéssel ő lepte meg még pályája elején a magyar szellemi életet, s attól kezdve megszoktuk, hogy mindig minden írásával egy nép egészének világszintre emeléséért küzdött. Pedig hát nagyon mélyről jött. Szerelemgyerekként 1897. január 6-án született Balmazújvároson. Küzdelmes gyermeksors, és mégis a szülőföld haláláig tartó szeretete. A felszabaduláskor már országos hírű író, aki a magyar paraszti élet legrangosabb tudósítója. Regényei, elbeszélései szinte csak ürügynek látszanak a paraszti világ aprólékosan pontos és röntgenkép mélységű rögzítésére. De szépirodalmi munkássága mellett szociológiai és politikai cikkei és tanulmányai — ekkor már tanulmánykötetei — ugyancsak ennek az ismeretvilágnak hű megszólalásai. A Történelmi jelenlét című kötet Veres Péter utolsó éveinek, az életmű utolsó szakaszának záróköve. Útirajzok, karcolatok, cikkek, jegyzetek, a Veres Péter-i gondolkodás beérett eredményeit tükröző kis írások — ez a kötet. Olyan jegyzetek összessége, melyek a közéletiség kényszerében születtek, egy olyan embernek a gondolatai, aki mindig a magyar közgondolkodás ütőerén tartotta a kezét, és aki nem tudhatott nem szólni akár elégedetlenségét, akár egyetértését kellett kifejeznie. Nagy szépirodalmi művei, a Számadás, a Próbatétel, a Három nemzedék, amely végsősoron a Balogh család története címet kapja, meg novellái mind korszakjelző művek, de valahogy nem kapnak oly erős visszhangot, mint amit megérdemelnének. Váratlan halála előtt, 1970- ben írja magáról: „Azt már tudom, és szükségét érzem, hogy más is tudja, hogy én is tudom: embernek nyilván több vagyok, mint írónak, és ezen már lényegében nem változtathatok. Hát legalább a legfontosabb szellemi »termékeimet” megpróbálom így ahogy van, nyersanyagként vagy »félgyártmányként «közreadni.« — S még ezt is —: „csak annyit hadd jegyezhessek még ide, hogy nem semmiért írok: a valósággal, az élettel és a történelemmel szeretnék mindennapi viszonyban lenni. Vagy még pontosabban: nem tudok a valósággal való mindennapi gondolati érintkezés nélkül élni." Ennek a szépséges kényszernek jelentkezési formája Történelmi jelenlét, amely visszaemlékezéseket, reflexiókat, gondolatokat tartalmaz olyan „mindenhez közöm van” alapállással, amely mai közösségi gondolkodásunk létrejöttének lényeges eleme. Ez a jelentősége, és ezért érdemes újraolvasni. Annak a szemléletnek a megtanulásáért, amellyel az író a közösség, a nemzet és az emberiség minden ügyét nézi. És annak az érzésnek újrafelfedezéséért, hogy mindezt hitelesíti egy szellemi szuverenitás, az író kritikus önállósága. Az a tudat, amivel ez a mélyről jött ember „az igény és műveltség világszintjének követe volt köztünk.” Reflexióit sokan minősítették kicsinylően az autodidaktizmus tiszta példáinak. De az az író, aki egész életében az összefüggések feltárását gyakorolta, nem egyszerűen csak autodidakta, hanem az elsőgenerációs értelmiségi állandó napi önművelésének a példája, hiszen az életről való szakadatlan hangosan gondolkodásban és egyre elmélyülő műveltségvilágában olyan gondolatokat vetít elénk, olyan tényeket rögzít, amelyek csak egy nagy művész, felelős gondolkodó tapasztalatszerző és átadó szenvedélyének termékei lehetnek. Szalontay Mihály •A 40. évforduló alkalmából Olvassuk újra — együtt! címmel indult sorozatban a felszabadulás után született legjelentősebb irodalmi művekből adunk szemelvényeket rövid elemző tanulmány kíséretében. Szeretnénk ezzel új, szocialista irodalmunk maradandó értékeire irányítani a figyelmet, s egyúttal bemutatni — az irodalmi művek történetében — társadalmi fejlődésünket, szellemi életünk alakulását a felszabadulástól napjainkig. w or Emil. Azt hiszem, jól tapintom: engem itt elég sokan „narodnyik”-nak, sőt — ne köntörfalazzunk —, nacionalistának tartanak. Vitairat helyett: megfigyelte, vagy legalább észrevette-e már valaki, hogy én az írásaimban és beszédeimben a haza, hazafiság, sőt még a hazaszeretet szót is igen ritkán használom? Nem a tagadás okán, nem, nem, hanem egyrészt eredendő ridegparaszti és írói ízlésből: ezeket a fogalmakat az én ifjúkoromban az ellenfeleink, az uralkodó osztályok csatlósai, íródeákjai, hitetlen és cinikus újságírók és nagypipájú, kevésdohányú bankettpolitikusok, a „hazaffyak” kisajátították és az élősdiek hazug hangszerelésével, mielőttünk, szegény faluszéli magyarok előtt, lejáratták. Nem lett belőle se föld,se munka, se kenyér. Még csak „jog” se ..! Másrészt — s ez még fontosabb — mint gondolkodásban és ízlésben kollektivista lélek, már kezdettől fogva mélyebbre törekedtem: a haza mint földterület csak a néppel mint közösséggel lesz országgá és nemzetté. Hiszen a mi őseinknek „haza” volt már a Volga-menti Magna Hungária is, „Dentu- Mogeria” is, sőt ha csak rövid ideig, Etelköz is, haza lett a Duna—Tisza melléke is (de így van ez a világ többi népénél is), mi tartott hát meg bennünket, amikor egy-egy hazát el kellett hagyni? A nép, mint közösség, egy sajátos politikai, szellemi—lelki és „sors-kohézió”. Beleértve a mindenkori politikai hatalmi akaratot is: az Árpádét, Szent Istvánét, Kálmánét, IV. Béláét, Mátyásét és Bethlen Gáborét. Majd a Rákócziét és Kossuthét! Hisz volt úgy, hogy hazánk nem is volt, mert egyik részén a török, másik részén a német uralkodott, de azért a magyarság mint közösség mégis megmaradt. Mint ahogy megmaradtak sokszázados szolgaságban is a szomszédaink, csehek, szlovákok, románok, szerbek, bolgárok, görögök, albánok, így a nemzetfogalom is nemcsak történelmi, hanem szükségképpen közösségi realitás is. Az osztály nélküli szocialista társadalomban is. Hogy a messze jövőben hogy s mint lesz, hogy a „megmaradás” és „átalakulás” örök (dialektikus) törvényei miként érvényesülnek a népek életében, az maradjon nyílt kérdés: most „ez van”! A szocialista KözépEurópában egy Magyarország és egy magyar nemzet is van. És úgy kell róla gondolkoznunk, hogy legyen is ... Máskülönben miért építenénk benne szocializmust? Újra és újra hallom és olvasom : a nemzeti államok csak a XIX. században, a francia forradalom után alakultak ki. A feudális Európára, úgy látszik, mintha ez valóban érvényes volnra. Igen, de mit szóljunk a régi görögök nemzeti - közösségi érzéseiről, mit szóljunkMarathonról és Thermopülairól? Hova tesszük Homéroszt, és Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész közösségi drámáit és tragédiáit? És Rómát, a korait, az impériummá növekedés előtt? Vagy az íreket, akik 1600 éve harcolnak azért, hogy a „zöld sziget” valóban az írek országa legyen? Mi ez? De gondolhatunk akár az ezer év előtti magyarokra is. Amikor idejöttek, a magyarsági népi-nemzeti közösség volt, ha ugor tünk keveredésben is. Olvassuk el Kézai Simont, de akár Anonymust, ezek már nemcsak a nemzet krónikásai, hanem „apologétái” is! Hogy hadakozik Kézai a német Orosius állítása ellen, mely szerint a magyarok a gót Alarik seregéből kivetett kóbor tábori ringyóktól és fajtalan gonosz lelkektől származtak volna! Sőt, Kézainál már ez a kifejezés is megvan: „Isten szava a magyar nép szava, hogy ezen és ezen a napon, ezen és ezen a helyen mindenki fegyverben pontosan megjelenjék” stb., stb. A feudalizmus csak elhalványította és ahol lehetett, elfojtotta a népi közösségek nemzeti összetartozás-érzését, mert keresztül-kasul dinasztikus és családi birtokokra szabdalta Európát, de íme, mihelyst a feudalizmus meggyengült, majd megbukott, Európában s tovább az egész földön, nemzetiállamok keletkeztek, és keletkeznek ma is. Miért? Persze, van erre válasz, de én itt most csak a kérdést teszem fel. Az válaszoljon, akinek kétségei vannak! Disszertáció Kanizsa színháztörténetéről Tiszteletreméltó, ám nem különös, ha valaki elvégzi az egyetemet, esetleg le is doktorál. Az viszont ritkábban fordul elő, hogy valaki 52 éves korában, őszülő halántékkal szerez doktorátust, mint nemrég Dobó László, nagykanizsai tanárt. Disszertációjának témája pedig külön érdekesség. .. — Az egyetemet tíz éve már gyakorló tanárként végeztem el — idézi fel a történteket. Írtam egy dolgozatot akkoriban a Pesti Magyar Színházról, melynek elolvasása után a szemináriumot vezető tanárnő megjegyezte: „Ha egy lerágott csontról így tudott írni, akkor megpróbálkozhatna Nagykanizsa színháztörténetének feldolgozásával is. „Tetszett az ötlet, érdekelt a téma, megkezdtem hát a kutatást. Akkor még nem azzal a szándékkal, hogy ebből disszertáció lesz. Erre csak később biztatott Czenner Mihály, a Magyar Színházi Intézet igazgatója. Dobó László érdeklődési körének mindig is a középpontjában állt a színház. — Az anyaggyűjtést személyes beszélgetésekkel kezdtem — emlékezik nagy vállalkozására. — Vagy 300 idős embert kerestem föl Kanizsán, s ők mind-mind nagy szeretettel és lelkesedéssel beszéltek színházi emlékeikről. Aztán a fővárosbeli Széchenyi és Szabó Ervin Könyvtárban, továbbá a Megyei Levéltárban és a helyi Thury György Múzeumban folytattam a munkát. A disszertáció 1781—1927 között foglalja össze a város színháztörténetét. Első epizódként egy magyar nyelvű pásztorjáték bemutatójáról számol be, utolsóként pedig az 1927-ben felépített, sátortetős szerkezetű moziszínház létrejöttéről, amely voltaképpen a mai Béke-mozi épülete. .— Melyek a két dátum közti érdekesebb állomások? — Deák Ferenc közreműködésével adták elő például Kanizsán 1817-ben Brühl A talált gyermek című művét. A század első felében itt járt és fellépett többek között LatabárEndrei, a Latabár-dinasztia megalapítója és Szuper Károly, Petőfi alföldi színésztársa. ő hozta magával a kor kiemelkedő művészét, Egressy Gábort. — Hol mutatták be a darabokat? — Három helyet találtak e célra Nagykanizsán: a mai Szabadság téren levő hajdani Aranyszarvas és Zöldfa vendégfogadót, valamint a „Pintérné magazinja" elnevezésű, erre a célra átalakított raktárhelyiséget. Aztán felépült az első fából készült nyári színház, 1880-tól pedig egyre gyakrabban foglalkoztak a város vezetői egy állandó kőszínház létrehozásának gondolatával. Végre 1927-ben Sabján Gyula polgármester felépíttette Medgyaszay Istvánnal. — S itt vége is a dolgozatnak. Miért? — Ez az esemény korszakhatárt jelentett a város kultúrtörténetében, én is itt hagytam abba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szándékozom folytatni a feldolgozást. P. É. •• Ünnepi hangverseny Nagykanizsán A nagykanizsai kórház fennállásának 100. évfordulóját ünnepli. A gazdag megemlékező program és tudományos tanácskozás számos rendezvénye között foglal helyet a centenárium tiszteletére rendezendő hangverseny, amelyre ma, május 11-én kerül sor a Hevesi Sándor Művelődési Központban. Az ünnepi hangverseny vendége lesz Kocsis Albert hegedű- és Helmut Keller zongoraművész, aki az NSZK-ból érkezett. Az est díszvendége Farkas Ferenc zeneszerző, akinek több művét előadják a koncerten. A jubileumi hangverseny első felében Kocsis Albert és Helmut Keller közreműködésével felcsendül Beethoven: F- dúr Tavaszi szonátája és Schubert: D-dúr szonatinája. A koncert második felében a helyi szimfonikusok és a két vendég közös műsorára kerül sor, amelyben Farkas Ferenc: Partita all ungaresca és a Hétfalusi boricza tánc című műve szerepel. Végül elhangzik Bartók Béla: Román népi táncok című kompozíciója, valamint Kodály Zoltán Kállai kettőse. A műsora május 13—19-ig A színházban Május 13. hétfő, 19.30: Gálaest (Jótékony célú előadás a gyermekekért) Május 14. kedd, 20.00: Imádok férjhez menni Május 15. szerda, 20.00: A kertész kutyája A házi színpadon Május 14. kedd, 16.00: Baal A kamara színházban Május 18. szombat, 20.00: Jeruzsálem pusztulása (Bemutató előadás) Tájelőadások Május 13. hétfő, Nagykanizsa, 19.00: A szegény hekus esete a papagájjal Május 15. szerda Nagykanizsa, 19.00: A szegény hekus esete a papagájjal 1985. május 11., szombat Kulturális krónika Az Állami Könyvterjesztő Vállalat két éve indította útjára Reprint-sorozatát, amelyben keresett és népszerű könyvritkaságokat jelentet meg. Az ötven műre tervezett sorozat új darabjai között szerepel Szabó József—Török István: Tokaj-Hegyaljai album című reprezentatív kiadványa, amely nemcsak a vidékkel, hanem az itt termő világhírű borral is közelebbről ismerteti meg az olvasót. A kötetet impozáns litográfiák egészítik ki. Május 14-én kerül sor az Országos Filharmónia hangversenyi bérletsorozatának újabb koncertjére Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központban este hét órakor. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar hangversenyén vendégként lép fel Burkhardt Glaetzner oboaművész, aki az NDK-ból érkezett. A műsorban Mozart: C-dúr szimfóniája és Weiner Leó: Magyar szvitje hangzik fel. Vezényel: Petró János. Hétfőn Keszthelyen a Helikon Kastélymúzeum tükörtermében ad hangversenyt a Goldmark Károly Művelődési Központ „Baráti Kör” kamarakórusa az évi hagyományos koncert keretében. A zeneiskolai növendékekből és pedagógusokból szerveződött népszerű együttes hangversenye este hét órakor kezdődik. ★ Megkezdték a hortobágyi pásztormúzeum rekonstrukcióját. A tervek szerint az augusztusi hídivásárra nyitják meg újra a gazdag kiállítási anyaggal bővülő múzeumot. ★ Május 18-án délután fél ötkor és este hatkor Zalaegerszegen önálló műsorral lép fel a néptáncutánpótlást nevelő Kiskondás gyermektánccsoport a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A műsort, amelyet itt bemutatnak, május végén Lengyelországban is láthatja a közönség, ahol egy népművészeti fesztiválon képviselik majd Zala megyét. ★ „Gyermekjátékok régen és ma” címmel rendez kiállítást a nagykanizsai Fabik Károly úttörőház. A tárlat anyagának összeállításában a gyerekek segítségére volt a Thury György múzeum gyűjteménye. Az érdekes, kultúrtörténeti értékű kiállítás május 15-től egy hónapon át várja azokat, akik érdeklődnek a játéktárgyak története iránt. ★ Acélszobrászok számára szerveztek alkotótábort a Dunai Vasműben. A kohászati kombinát és Dunaújváros hetedik alkalommal ad otthont szerdától a tábornak, amelynek résztvevői között idén először angol, bolgár és finn művészeket is vendégül látnak. Az itt készült műveket Dunaújváros lakói a tábort záró kiállításon láthatják. ★ A Kelet-Európában élő művészek számára alapított Herder-díjat az osztrák tudományos akadémián kedden adták át a szellemi élet kimagasló személyiségeinek. A díj magyar kitüntetettje idén Perczel Károly építőművész. ★ Zalaegerszegen az Ady-filmcentrum egyes termében hétfőtől szerdáig újra látható a nagysikerű Házibuli című film. Csütörtöktől egy hét át szerepel a műsoron a Túl nagy rizikó című amerikai kalandfilm. A kettes terem tűzi műsorra Sylvester Stallone filmjét, az Edénkért a sikátorban-t. A filméit 13—15-ig láthatják az érdeklődők. A hármas teremben csütörtökön műsorra tűzik a nagy sikert aratott Fáraó című lengyel filmet. Nagykanizsán 15-ig vetítik a Segítség, felszarvaztak! című olasz filmbohózatot. A hármas teremben kedden és szerdán pereg a Játszani kell címet viselő magyar—amerikai koprodukcióban készült alkotás, amely a filmkészítés belső titkairól beszél, rendezője: Makk Károly. Keszthelyen hétfőn a Mégis kinek az élete? című amerikai filmet láthatják az érdeklődők, kedden és szerdán pedig a Sortűz egy fekete bivalyért című magyar film pereg, amely Gion Nándor jugoszláviai magyar író regénye nyomán készült. Lentiben felújítják az 1983-as év nagy filmslágerét, amely Elvis Presley életét mutatja be. A filmet hétfőn és kedden vetítik. ★ ★ Egy jellegzetes kép a Segítség, felszarvaztak című szinkronizált olasz filmbohózatból.