Zalai Hírlap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-10 / 110. szám
4 Btffcl SZOCIALISTA PANORAMA 1988. május 10., kedd Vezető pártmunkások továbbképzése Moszkvában Közelről a peresztrojkáról Beszélgetés dr. Kőmíves Miklóssal, a megyei pártbizottság titkárával Nemrég tért haza dr. Kőmíves Miklós, a megyei pártbizottság titkára Moszkvából, ahol az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia hat hetes, szocialista országokbeli vezető pártmunkások továbbképző tanfolyamán vett részt. Mint említette, a rendelkezésükre bocsátott sokoldalú ismeretanyag továbbítására természetesen nem vállalkozhat, az alábbi bepillantás is hozzájárulhat azonban a mai szovjet valóságkép teljesebbé tételéhez. Mi volt a továbbképzés előadásainak, konzultációinak központi témája? — Természetesen az átalakítás, a peresztrojka. Ugyanakkor számos előadó tartotta fontosnak „a nép múltjának újraértékelését”, a győzelmes történelmi út marxista—leninista elemzését. Ezt — hangsúlyozták — a jelen jó érzése is megköveteli, hiszen — a múlt eredményei tiszteletével — csak ily módon biztosítható a jövő tudományos megalapozása. A negatív tapasztalatok tagadása — a valóság eltorzítása révén — önbecsapáshoz vezet, megbomlik a szó és a tett, az elmélet és a gyakorlat egysége, melynek végső következménye a társadalmi— gazdasági haladás lefékeződése. Konkrétabban is szóltak minderről az előadók? — Átfogó elemzések birtokában és teljes nyíltsággal. Elmondták például, hogy míg az 1960-as évek gazdasági növekedésének üteme még évi 8,9 százalékos volt, 1982/83-ra ez mindössze 2,4 százalékra esett vissza. A visszaesés egyik igen kedvezőtlen hatása volt a vásárlóerő és az árualap közötti feszültség további növekedése, s az áruhiány egyfelől táptalajt adott a spekuláció terjedésének, másrészt kényszertakarékossághoz vezetett, mert nem volt mire értelmesen elkölteni a pénzt. Mindez természetszerűleg károsan hatott a munkateljesítményekre, amit csak fokozott számos, gazdaságon kívüli jelenség, mint például a valóságos gondoskodás helyett kitüntetések tömeges osztogatása, parádés rendezvények, mindenféle jubileum ünneplése, egyes vezetők hatalommal való visszaélése, a bírálat elfojtása. — De ha minden csupa rossz ... — •... akkor hogyan fejlődött mégis az ország, hogyan következett be egyes területeken jelentős előrehaladás? Igen, ezt természetesen megkérdezte a hallgatóság is. A válasz lényege, hogy voltak, akik ilyen körülmények között is kiemelkedőt nyújtottak, elvhűségükből fakadóan bírálták a káros jelenségeket. Az SZKP erre az erőre támaszkodva állt az ország elé a radikális változtatások, az átalakítás (peresztrojka) programjával, s lépett ezek megvalósításának útjára. És egy magyar „diák" a legilletékesebb iskolában hogyan foglalta öszsze jegyzeteiben az immár nemzetközi kifejezéssé vált peresztrojka lényegét? — A társadalmi, gazdasági haladást fékező mechanizmus szétzúzása, a pangással járó folyamatok határozott megváltoztatása. Megbízható és hatékony mechanizmus megteremtése a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsítása számára,, a társadalmi fejlődés dinamikusabbá tételére. A tömegek eleven alkotó tevékenységére támaszkodni, fejlesztve a demokráciát, megteremtve a szocialista önigazgatást, serkenteni a kezdeményező kedvet, az önállóságot, megszilárdítani a rendet és a fegyelmet, szélesebb teret adni a nyilvánosságnak, a bírálatnak, önbírálatnak, tiszteletet biztosítani a személyiség értékei és méltósága iránt. Minden téren intenzíven fejleszteni a szovjet gazdaságot, a népgazdaság irányításában helyreállítani és fejleszteni a demokratikus centralizmust, minden területen alkalmazni az irányítás közgazdasági módszereit, szakítani a parancsokkal operáló adminisztratív irányítással, támogatni az újítást és a szocialista vállalkozó szellemet. Maximálisan felhasználni a tudományt, szilárd tudományos alapokra helyezni minden kezdeményezést, a tudományos-technikai forradalom eredményeit összekapcsolni a gazdasággal. Az előrehaladásban kiemelt figyelmet fordítani a szociális szféra fejlesztésére, a szovjet emberek jobb munka- és életkörülményei, a pihenési, oktatási, egészségügyi szükségletek színvonalasabb kielégítése érdekében. Erélyesen megszabadítani a társadalmat a szocialista erkölcs torzulásaitól, következetesen érvényesíteni a társadalmi igazságosság elveit. Megteremteni a szó és a tett, a jogok és kötelességek egységét. Elismerni a becsületes, kiváló minőségű munkát, leküzdeni a munka díjazásában megnyilvánuló egyenlősítő tendenciákat, a fogyasztói szemléletet. Az átalakítás végső célja az ország élete minden szférájának mélyreható átalakítása, a szocialista rend humanista jellegének kibontakoztatása gazdasági, társadalmi, politikai és erkölcsi téren. A szocializmus és demokrácia egyesítése, a szocialista építés lenini koncepciójának visszaállítása. A múlttal való szembenézés és az átalakítás tekintetében egyaránt a haladó erők jelentős „ellenszélben” tevékenykednek. Hol van ennek a forrása? — Ha meggondoljuk, hogy csak az irányító apparátusokban közel 19 millióan dolgoznak és sokan közülük egzisztenciális okból, a hatalomhoz való ragaszkodás miatt ellenzik a változást (Moszkvában tegyenek ahogyan akarnak, de itt úgy lesz, ahogy eddig volt — vallják), már csak abból is látni, hogy komoly hányadról van szó. Ők az úgynevezett konzervativisták. Vannak aztán az úgynevezett ultraforradalmiak, akik viszont semmit sem mérlegelnek, nekik minden kevés és lassú, nem törődnek a realitásokkal. A peresztrojka elemei között említette fentebb „a tömegek alkotó tevékenységét”, továbbá, hogy „le kell küzdeni a munka díjazásában megnyilvánuló egyenlősítő tendenciákat”. Mindez nyilvánvalóan összefügg a tulajdon újszerűen fogalmazódó kérdéseivel is. — Igen, elmondják, hogy a gyakorlat egyre inkább bebizonyítja annak a korai szocialista időszakból származó elgondolásnak a gyengéit, mely szerint „a társadalmi tulajdon garantálja az érdekegyezőséget”. Az átalakítás arra is ösztönöz, hogy át kell gondolni a társadalmi tulajdon gazdasági érvényesítési formáiról, a társadalmi, a csoport és a magánérdek összekapcsolásának tartalmáról és formáiról, a szocialista gazdasági viszonyok hatékony formáiról alkotott számos korábbi elképzelést. A radikális gazdasági reform egyik legfontosabb feladata az is, hogy helyreállítsa a kollektíváknak, a dolgozó embereknek mint a termelés igazi gazdáinak, igazi alanyainak a státuszát. - Szó esett-e az előadásokon a peresztrojka kezdeti eredményeiről is? — Mivel az eltelt idő még rendkívül kevés, az intézkedések döntő többségének hatása egyelőre kevésbé járhat szembetűnő változásokkal, különösen a gazdaság tekintetében. A szociális szféra egyes jelenségei viszont már bizonyító erejűek, hiszen például a súlyos lakásgondok megoldására tett 1985-ös intézkedések révén az elmúlt évben 300 000-rel több lakás épült, mint két esztendővel korábban; ha jórészt importtal is, de javult az élelmiszerellátás; egészségügyi téren pedig igen fontos változás a csecsemőhalandóság, valamint a munkaképes korú férfiak elhalálozási arányának csökkenése (ebben nagy szerep jut az alkoholfogyasztás mérséklődésének), továbbá figyelemreméltó a várható élettartam 2 éves növekedése, mellyel most érték el a húsz évvel ezelőtti szintet. Az újszerű tananyagon túlmenően egyébként is érezhető volt-e valamilyen megújulási törekvés e meglehetősen nagymúltú továbbképzési formán? — Minden eddiginél nagyobb szerep jutott a tapasztalatcserének, a különböző országokból érkezett pártmunkások fakultatív „szekcióinak”. Igen figyelmes és hasznos újdonság volt továbbá a testvérmegyei találkozó megszervezése. Az Akadémia minden olyan szovjet pártszerv képviselőjét meghívta, amely területnek a tanfolyamra érkezett pártmunkás szűkebb hazájával testvérkapcsolata van. Nagy örömmel üdvözöltük egymást Kaszjanyenko elvtárssal, a Herszon Területi Pártbizottság titkárával, s adtunk számot a tanácskozáson több, mint 25 éves — a vitaösszefoglalóban is sok tekintetben példaadónak minősített — kapcsolatainkról. Az együttműködés folytatását illetően a protokolláris jegyekkel szemben a résztvevők egyöntetűen a tartalomra tették a hangsúlyt, a módozatok között — kétéves megállapodások alapján — a politikai delegációk cseréjét (a kölcsönös tájékoztatás és tapasztalatcsere céljából), az előadói cseréket, neves szakemberek, politikusok, közgazdászok küldését, a diákturizmus fokozását, a családok közötti kapcsolatok kiépítését és elmélyítését, az orosz nyelvet tanító pedagógusok gyakoribb utazásait, a kölcsönös táborozásokat, s a gazdasági kapcsolatokban is elsősorban az információcserét, s a vállalati önállóság növekedése és gyakorlása folytán természetesen a közvetlen együttműködés módjainak keresését tartják korszerű, kölcsönösen gyümölcsöző lehetőségnek. K. F. A tudomány terén tett első sikeres lépések — ha idejében felkarolják, — egész életre szóló érdeklődéssé válhatnak. A Szocialista Ifjúsági Szövetség (SZISZ) harrachowi sportközpontja ezért vált a nyári vakáció tíz napján át a 14—18 éves fiúk és lányok „fiatal tudósok nyári iskolájává”. A diákok szaktevékenységi vetélkedés céljára, a matematikai és fizikai olimpiászok megyei és országos győztesei számára szervezik a SZISZ mellett működő Ifjúsági Tudományos és Technikai Központ munkatársai. Az érdekes napok szakemberekkel folytatott beszélgetésekkel, vitákkal telnek el, amelyeken a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkatársai, főiskolai tanárok, iparvállalatok és intézmények szakértői vesznek részt. Elsősorban a számítástechnika iránt van óriási érdeklődés, ez valóban hatalmas vonzerő. Vannak, akik éjjel-nappal képesek kitartani a számítógép mellett. Gyakran keresik a vezetőket apák azzal a kéréssel, nem vehetne-e részt a legközelebbi nyári iskolán fiatalabb fiúk is, mert az idősebb hazatérése óta teljesen csak az elektronikának él. Egyre a szakirodalmat böngészi, szakértőkkel szeretne vitatkozni, s a szülők persze örülnek, hogy gyermekük ilyen céltudatos érdeklődési körre lelt —, s lehet, hogy egész életére. A nyári iskola területén úszómedence, tornaterem, különböző sportpályák is vannak, amelyek a szép hegyvidéki környezettel párosulva kiváló pihenőül szolgálnak. A programot kirándulások egészítik ki a környező vállalatokba és a Krkonose-i Nemzeti Parkba, s természetesen gondoskodnak a résztvevők étkeztetéséről is. A korábbi évfolyamok több résztvevője ma már valamelyik főiskolán tanul. Köztük van a Karlovy Vary-i Karin Kriebergioková is, aki a környezet kialakításával és védelmével foglalkozó szakmunkában vett részt. A fiatal tudósok nyári iskolája a középiskolások szaktevékenységével együtt a csehszlovák fiatalok egységes szervezetének hozzájárulását jelenti a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer továbbfejlesztéséhez, amely a nemzetgazdaság követelményeivel összhangban a művelődés politechnizálódásra törekszik. Vladimira Vsecetkova : Fiatal tudósok iskolája A moszkvai továbbképzésen résztvevő magyar csoport Csillagvárosban, Gagarin szobra előtt. Tátrai menedékházak A hegyvidék vándorai, a természet szerelmesei gyakran kerülnek abba a helyzetbe, hogy az éjszakát az erdőben, a sziklák között kell tölteniök. Ezért mindig igyekeztek megfelelő menedéket keresni. Így cselekedtek a Magas-Tátra ormaira törekvő hegymászók is. Napjainkban kalandosnak tűnik a Nagyszalóki-csúcs 1664. évi, első ismertté vált megmászásának leírása. Buchholtz és társainak az Ótátrafüredi öt forrástól nem meszsze fenyőgallyakból épített pihenőhelyét egész éjjel kíváncsi medvék kerülgették, így a fáradt turisták nem merték lehunyni szemüket. Az ásványgyűjtő késmárki diákok a XVII. században éjjeli táborhelyeket építettek maguknak. Kiváló védelmet nyújtottak a vándoroknak a hegyi barlangok. A tátrai völgyekben jó menedéket nyújtottak a „tüzelőkövek”-nek nevezett sziklakiszögelések. Nevüket a sziklafal védelme mellett gyújtott tüzeknek köszönhették, ahol a turisták felmelegíthették a hidegtől elgémberedet tagjaikat. Robert Towson angol utazó Travels in Hungary című útleírásában számolt be arról, hogy 1743-ban a Lomnicicsúcs tövében fekvő Tarpataki-völgy tüzelőkövénél késmárki aranyásók társaságában töltött el egy éjszakát. Később kőfalakkal is védték a helyet, majd fából készült épülettel kiegészítve menedékházzá fejlődött. (Manapság Tátralomnicból két drótkötélpályával is elérhető.) A Magyarországi Kárpátegyesület megalapítása, 1873 óta a turistaszervezetek megkezdték a menedékház-hálózat kiépítését. Ezek eleinte egytermes, egyszerű épületek voltak, gondnokuk nem volt, kulcsukat az érdeklődők a legközelebbi tátrai központok szállodai recepcióiban kölcsönözhették ki. A Poprádi-tó | Tudósítások (1 ) a 43. éve szabad ) Csehszlovákiából is is menedékháza volt az első, amelynek gondnoka volt. Ebben az 1879-ben épült létesítményben a szálláshelyen kívül szerény meleg ételt is kaphatott az elfáradt turista. Az 1899-ben a Kistarpatakivölgy Öt-tavi katlanában épült Téry menedékház volt az első, amely egész évben nyitva tartott. Az utóbbi évtizedekben kezdődött meg a komfortosabb hegyi szállók létesítése. Az első 1961-ben a Poprádi-tó mellett, a második hét évvel később a Felkai-völgyben épült. A turistáknak, hegymászóknak mindig voltak és vannak kedvenc menedékházai, amelyeknek bensőséges légköre, romantikája bőségesen kárpótolnak a lényegesen drágább szállók, vagy az otthon kényelméért. A nemrég felújított Hosszútavi és a kibővített Téry-menedékház bizonyítja, hogy régi épületeket is lehet korszerűsíteni, összehangolni az új szükségletekkel, anélkül, hogy elveszítenék jellegüket — állapítja meg a pozsonyi Új Szó. (Gáti) A Csorba-tó, a turisták paradicsoma. Hadüzenet a környezetszennyezésnek Itt keresett gyógyulást Leibnitz, Bach, Beethoven, Goethe, Marx, Csajkovszkij és Turgeinyev. Karlovy Vary, a legismertebb csehszlovák fürdőváros. Melegvizes gyógyforrásait az emésztőszervi bántalmakban szenvedő betegek dicsérték és dicsérik a világ minden táján. És mégis: a zöldben megbúvó fürdőváros felett kérdőjelek gyülekeznek. Megmarad Karlovy Vary gyógyító hatása ma, a XX. század végén is? A fürdőövezetből fokozatosan elköltöznek azok a szervezetek, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a gyógykezelésekkel és helyükre a balneológiai, rehabilitációs és szállásadó létesítmények kerülnek. Folytatják a fedett sétányok felújítását, nemsokára újabb kötélpályákat adnak át, melyek a várost körülvevő természetvédelmi terület, a slavkovi erdő dombjaira visznek fel. Vajon ez azt jelenti-e, hogy Csehszlovákia olyan helyeken végez beruházásokat, ahol szennyezett a levegő és még szenet is fognak bányászni? Bizonyára nem! A levegő természetesen nem ideális, de az iparosodott Európában nehéz olyan helyet találni, amelyet a szennyeződés ne károsítana. Karlovy Vary fürdővárosi részét lényegében zöldövezet védi a szennyeződéstől, s a csehszlovák környezetvédelmi programnak köszönhetően a helyzet javulni fog. Szenet sem bányásznak majd Karlovy Vary-ban. A kormány szervei 1983-ban úgy döntöttek, hogy 2000-ig leállítják a széntartalék kutatását a város mellett és megtiltották a bányászatot. A jövőt fenyegető sötét felhők tehát oszladoznak. Martin Munka