Zalai Hírlap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
1989. április 8., szombat Körkérdés: „Ön miben látja a társadalmi előrelépés zálogát?” Aligha esünk túlzásba, ha azt állítjuk, hogy az emberek többsége élénk figyelemmel kíséri az utóbbi időben felgyorsult társadalmi jelenségeket. Természetesen mindenkinek megvan a saját elképzelése arról, miként lehetne javítani a pillanatnyi gazdasági és társadalmi helyzeten. E vélemények egy részét gyűjtöttük csokorba. A GIMNAZISTA — Ha rajtam múlna, akkor a gazdasági reformfolyamatokat siettetném — mondta Kovács József, a lenti Gönczi Ferenc Gimnázium 4. b. osztályos tanulója. — Mindenekelőtt úgy, hogy az állami, a szövetkezeti és a magánvállalkozóknak egyenlő esélyeket, feltételeket biztosítanék. Senkit nem szorítanék hátrányos, megkülönböztetett helyzetbe a szabályozókkal, mert akkor nem alakulna ki piaci versengés. Persze azon lennék, hogy továbbra is együttműködve, együttgondolkodva, partnereikre odafigyelve tevékenykedjenek. — S ettől fokozódna, emelkedne a termelékenység? — Meglátásom szerint igen. Olyan célokat tűznék ki, amelyek szorgalommal, kitartással, becsületes hozzáállással megvalósíthatók, így a dolgozóknak nem kreált, hanem igazi sikerélményekben lenne része. S ha már itt tartunk, megemlítem: fontos teendőnek tekinteném az árak és a bérek felülvizsgálatát, összhangjának megteremtését. Hogy hol a végső megoldás kulcsa? Nem tudom. Valahol messze. Úgy tűnik, már az is hosszabb időt vesz igénybe, amíg a hozzá vezető helyes utat megtaláljuk ... mányi is élénken foglalkoztató jelenségekre. Szerintem azt kellene végre eldönteni, hogy melyik irányba induljunk el, melyek a legszükségesebb teendők. Aztán mindenki végezze a legjobb tudása szerint a munkáját, de ha kell, a felelősségrevonás se maradjon el. — Gyakran hallani, hogy jobban kellene dolgozni, spórolni ... — Erre miért a munkásokat figyelmeztetik? A magyar ember messze földön híres a munkaszeretetéről. Persze az is igaz, hogy csak akkor dolgozik teljes erőbedobással, ha kellőképpen megfizetik! Ezt az érdekeltséget kellene mielőbb megteremteni. A TANÁCSELNÖK — A bürokrácia csökkentése most már elodázhatatlan feladat — vélekedett Pintér László, csesztregi tanácselnök. — Nálunk évente 60—70 ezer forintot költünk papírvásárlásra. Most már el kell jutnunk a valóban rugalmas ügyintézésig. Ha valaki szociális segélyt igényel, akkor a lehető leggyorsabban kapja meg a pénzt, amennyiben — önhibáján kívül — valóban nehéz anyagi helyzetbe került. Legyen kevesebb értekezlet, tanácskozás, s az öszszejöveteleken csak lényegi kérdéseket vitassanak meg. — Úgy tűnik, egy kicsit maga ellen is beszél. . . — Igen, de ezek a gondolatok hozzá tartoznak az igazsághoz. Őszintének kell lennünk, ha úrrá akarunk lenni a nehézségeken. Leginkább abban reménykedem, hogy újra rangja, becsülete lesz a falusi életnek. Amenynyiben a kistelepüléseken kiépül a szükséges infrastruktúra, bizonyára kevesebben gondolnak arra, hogy elköltözzenek. Ha megfelelő életkörülményeket teremtünk a községekben élő és gazdálkodó embereknek, akkor már semmi mást nem kell csinálni, mint dolgozni hagyni őket... A NYUGDÍJAS — Ha valaki az újságokat olvassa, akkor arra a következtetésre jut, hogya legjobb a nyugdíjasoknak — mosolyog dr. Donauer Imréné, zalaegerszegi nyugdíjas pedagógus. — Ám a valóságban másként fest a helyzet. Sajnos vannak olyan idős emberek, akik szűkös anyagi körülmények között élnek. Az idősek klubja hálózattal, a szociális segélyekkel nem lehet megnyugtatóan rendezni ügyüket. — Mire lenne a legnagyobb szükségük? — Anyagi és erkölcsi megbecsülésre. Néha érdemes lenne bekopogtatni hozzájuk, s megnézni mit csinálnak, egy kicsit el kellene beszélgetni ■velük. A szülőket pedig arra kérem, hogy gyermekeikre szóljanak rá, ha az idősebb embereket kigúnyolják. Sajnos hetvennégy éves fejjel a napokban azt kellett megérnem, hogy egy hat év körüli kislány — minden ok nélkül — szamárfület mutatott. Anyukája ott állt mellette, s csak ennyit mondott: ugyan már kislányom, miért kell neked mindenkit kimulálnod ... Völgyi Ferenc Más a világ Mindig öröm volt számomra, ha megpillantottam a régi fészkeken őket. Figyeltem, hogyan javítgatták, hogyan építgették, hogy mire a kicsik kikelnek a tojásokból, biztonságos, meleg otthonuk legyen. Néztem a gólyapárt, ahogyan egymás mellett álltak a fészekben, ahogyan elmerengtek a közeli patak felé. Aztán egy napon apró, fehér fejecskék tűntek fel a fészek pereme fölött és a gólyapár naponta többször is átszállt az udvarunk egén, a patak felé élelemért és vissza. Évről—évre megújuló öröm volt. Ugyanúgy, ahogy kedves költőmnek, Petőfi Sándornak, aki így írt erről: „ ... Mikor tél múltával fehér hó-subáját A föld levette, S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát ölte föl helyette: Akkor az én lelkem is felöltözék új, Ünnepi ruhába, S gólyavárni néha elballagtam egész A szomszéd határban ...” Ezen a tavaszon egy gólyapárt kővel dobáltak, fészküket leverték, régi helyükről elkergették őket és nem fogok többet örülni nekik. Akik gyűlölködve fogadták őket, szentül meg vannak győződve arról, hogy igazuk van. Mert a házuk közel áll a volt gólyafészekhez, és a gólyák piszkolnak. Ők pedig nem fognak utánuk takarítani. Ők tiszta emberek. Mint az a másokat fenyegető jehovista ismerősöm szintén innen a közelből, aki mindenkinek a halált ígérgeti és gőgösen néz embertársaira, mert neki azt mondák a gyülekezetben, hogy a homlokán ott az örök élet jele. Ez az ember dolgos, tisztességes, és eszébe sem jut szégyellni, hogy egy szoba konyháért négy és félezer forintot kér havonta egy fiatal házaspártól, akik albérletben laknak nála. Ő is tiszta ember. Közben úgy látszik nem tud róla, hogy Jézus, akinek igazságtevő eljövetelét várja, Jézus bűnnek tartotta a gőgöt is, a kapzsiságot is. Egyre több az ilyen „tiszta” ember körülöttem és mert tudom, nem én változtam meg, akkor nyilván a világ. Magam és a hozzám hasonlók ebben a változásban a környezetszennyeződésnek egy sokkal ártalmasabb fajtáját látjuk, mint amit például a gólyák okozhatnak... Kán Zsuzsa AZ ESZTERGÁLYOS — Nem vagyok párttag, s a politikához is keveset értek — szabadkozik Szekeres Lajos, a rádicsi termelőszövetkezet övgyártó üzemének esztergályosa. — Nehéz feladatnak ígérkezik a gazdasági helyzet helyreállítása. Amit a korábbi évtizedek alatt elhibáztunk, képtelenség egyik napról a másikra kijavítani, bepótolni. A pillanatnyi feszültségeket mindenki a vérmérséklete szerint viseli el. Vannak akik nyíltan szitkozódnak, mások viszont magukba fojtják indulataikat. Pedig ha valamikor, akkor most lenne a legnagyobb szükség az őszinte, nyílt, segítő szándékú vitákra és tettekre. — Mit tud ön tenni? — Dolgozom becsülettel, közben figyelek a közvéle- Mentálhigiénia, azaz lelki egészségvédelem. A kóros lelki folyamatok megszüntetése, az egyén közösségbe való visszaillesztése, az önmegvalósítás, a káros szenvedélyek elleni küzdés, az egészséges táplálkozás, a mozgással kitöltött szabad idő — valamennyi a helyes életmód feltétele. Az erre való nevelést már a gyermekeknél, fiataloknál el kell kezdeni ahhoz, hogy ők majd saját gyermekeiknek már helyes, jó példát mutathassanak. Hasonló meggondolásból indult e tanév elején a keszthelyi Fodor úti ÁMK-ban is egy életmódklub. Az elmúlt tanév végén, pályázat alapján, 80 ezer forintot nyertünk az Eötvösalapítványtól — kezdi a beszélgetést Mirolya Erzsébet közművelődési igazgató-helyettes, a klub vezetője. — Ebből az összegből már bátran beindíthattuk Sárdi Tamás pszichológussal klubunkat. Egyelőre még iskolai kereteken belül működünk. Tizenhat felsőtagozatos diák jár rendszeresen foglalkozásainkra. Érdekességként megemlíthető, hogy egy tizenöt éves fiú is visszajár hozzánk. — Milyen cél hatására döntöttek úgy, hogy létrehoznak egy ilyen közösséget? — Manapság sokan és sokat szidják — okkal és ok nélkül egyaránt — a fiatalokat sivárságukért, nemtörődömségükért, a dolgokhoz való negatív hozzáállásukért. Azért, hogy nincs kitartásuk, hogy nem tudnak megfelelően kommunikálni és még folytathatnám a sort. Persze, nem mindig jogosan, mert jobbára a környezet, az iskola, a pedagógus, a családi háttér és az ismert szlogenek — „erre már nincs időm”, „rohanó a világ” — hajtogatói felelősek ezekért. A gyermekeknek többé-kevésbé anyagilag minden biztosítva van és sokan azt hiszik, ezzel minden el is rendeződött. A gyermekek nem tudják kinek elmondani álmaikat, vágyukat, apró kis örömeiket. Vagy például azt, hogy ki vagy mi tetszik nekik. Ha nem értenek valamit a nagyvilág jelenségeiből, egy filmből vagy egy írásból, nincs akihez bátran mernének fordulni kérdéseikkel. Mi megpróbáljuk a helyes életmódra irányítani őket. A kommunális készségüket fejleszteni, önismeretre, érzelmi fogékonyságra, nyitottságra nevelni őket. Hisz minden fiatal vágyik a közösségre, a szeretetre és az érzelmekre. Rengeteg jó és új dolgot ad az odajáróknak a klub. Voltak már kiránduláson Budapesten, megnézték a Planetáriumot, az állatkertet. Kézügyesség fejlesztő foglalkozásokon vesznek részt, múzeumokba, színházba, moziba járnak és utána elemzik, megbeszélik a látottakat. Nagy Endre, Afrika-kutató házába is bekukkanthattak, túráznak, erdei sétákra mennek. Az ÁMK által rendezett játszóházakban, családi hétvégeken segítenek a szervezésben és a rendrakásban is. Tehát magukénak érezhetik a házat. — Terveik? — Két csoportra szeretnénk bővíteni a klubot. Sokkal hatékonyabbak és hasznosabbak lesznek a foglalkozások, ha a korkülönbségeket szűkítjük. — Eddigi eredmények? — Már jónéhány pedagógustól hallottam, hogy nyitottabbak, kezelhetőbbek lettek az idejárók. Bátrabban, őszintébben beszélnek gondjaikról. Például valakinek külseje miatt kisebbségi komplexusai voltak, de megértettük vele, hogy emberi értékei ellensúlyozhatják azt. A diákokat biztatjuk, hogy higgyenek magukban, bátran vállalják önmagukat, magabiztosabbak legyenek. Havasi Rita „Apui tudják kinek elmondani álmaikat..." Iskolások életmód-klubja Keszthelyen __\mW m_________ Pacsa közművelődéséért Felkavart állóvíz A pacsai művelődési ház igazi klasszikus teremtménye a 60-as évek hodályos, kongó belső teres épület ideáljának, 1963 óta dolgozik e — kihaltnak tűnő — falak közt Németh József, a ház igazgatója. Sokan keresik manapság, mert zajlik a megyei tanács részéről a közművelődési intézmények általános felügyeletének öt évenkénti vizsgálata is. Németh József, mint a művelődési ház igazgatója, egyszemélyben szervezi a programokat, s feladatához tartozik a társközségek módszertani segítése — Zalaszentmihály, Szentpéterúr, Rádó, Zalaigrice, valamint Pacsa II. kerület. Ugyanakkor három éve betöltetlen a községekben egy népművelői állás... — A tanácselnök szerint be kell tölteni ezt a helyet, szerintem nem szükséges. Ugyanis a jelenleginél több csoportot nem tudunk működtetni... De aztán végül is meggyőztek, és hamarosan lesz itt egy munkatárs — mondja az igazgató. Kisvártatva így folytatja: — Másoktól tudom, hogy a tanácselnök nincs megelégedve a munkámmal. Úgy vagyok vele, hogy ő nem hozza elő, nekem meg nincs problémám ... Ha így van, akkor a vb-n is elmondhatta volna. — Miért, hogyan ítéli meg a saját munkáját? — Én úgy érzem, amit a mostani viszonyok közt lehet, megteszem. Sajnos, befelé fordulók az emberek. Semmi nem ösztönzi őket a művelődésre. Többet kellene tenni, de nincs kikkel — vélekedik. — Úgy hiszem, megdolgozom a fizetésért. Persze van, aki azt gondolja, mindent nekem kell csinálni. Mint mondja, tevékenységével az öt évvel ezelőtti szakmai vizsgálat során meg voltak elégedve. (Bizonyára így volt ez korábban is, hiszen 1974-ben Kiváló Népművelő kitüntetésben részesült.) A helyi tanács vb a legutóbbi, 1988 májusi értékelése, ugyancsak a megelégedés hangján szólt. A kezemben lévő jegyzőkönyv tanúsága szerint azonban azt is kérték, hogy a műsoros rendezvényekre és az igények felkeltésére fordítson nagyobb figyelmet. — Én már akkor is mondtam, hogy csak akkor tudunk több rendezvényt „hozni”, ha erre több pénzt kapunk — fűzi hozzá a művelődési ház igazgatója. E jegyzőkönyvben olvasható, hogy szó van a ház felújításáról, rekonstrukciójáról. Rá is fér, hiszen baj van a hő- és tetőszigeteléssel. Télen használhatatlan a több mint négyszáz férőhelyes színházterem. — Milyen programokat szervez a művelődési ház? — Hosszú évek óta működik itt egy kézimunka szakkör — kezdi a felsorolást. — Van könyvbarát kör, tanulókra épül. Az óvónőkből álló bábcsoport évente két alkalommal készül műsorra ... Az elmúlt évben 30 résztvevővel alapfokú német nyelvtanfolyam indult, ám érdeklődés hiányában, no és a sokallt költségek miatt, idén erre már nem került sor. Volt szabó-varró tanfolyam, s az MHSZ-szel közösen folyik gépkocsivezető-képzés, 55 fő részvételével. Helyet adnak az iskolai irodalmi önképzőkörnek, önköltséges zeneoktatás folyik. Az ifjúsági hangversenysorozat előadásaira behozzák a társközségek gyerekeit. Zalaegerszegre két színházbuszt is indítanak, ehhez a tsz kedvezményt nyújt. Évente két-három könnyűzenei programra kerül sor. A fiatalok részére 3 éve van video-mozi, ugyanez Zalaszentmihályon és Rádón nem vált be. Tavaly a megyei tanácstól kapott 60 ezer forintos támogatással létrehozták Pacsa II. kerületben a cigányklubot. Ugyancsak az elmúlt évben rendeztek első ízben falunapot a községi szakszervezeti bizottsággal közösen. — Vannak ismeretterjesztő előadásaink is, de nem annyi, mint a korábbi években. Az előadókat helyből kértük fel, ám évek múltán nehéz mindig újat mondani. Ezért vagyunk bajban a népfőiskolával is. Ahol nem tartottak korábban előadásokat, ott van igazán létjogosultsága — véli Németh József. Kiderül, hogy régebben Pacsán kulturális bemutatók zajlottak, s hogy volt egy gyermektánccsoportjuk. Ugyanakkor az áfész égisze alatt dalol a helyi citerazenekar és pávakör. Elmondása szerint naponta 20—25 fiatal fordul meg a művelődési házban. Este 9-ig pingpongozhatnak, tévézhetnek, van lemezjátszó, sakk ... — Én örülök, hogy szakemberek nézik meg, hogy mit teszek. Amíg egy színházi előadást megszervezek, háromszor, négyszer is el kell menni. Járom a falut, az üzemeket . . . — Most min dolgozik? — Rajkó zenekar műsorára készülünk, aztán április végén Koós János lép fel, nyár végére egy koncertet szeretnék — és a pénzünk kifutott. Halljuk, mit mond Csility Antal tanácselnök. — Németh József ismerheti a véleményemet, hiszen jelen volt a most folyó szakmai vizsgálatot megelőző megbeszélésen. A dolog lényege azonban az, hogy nem tartom eléggé korszerűnek azt a felfogást, amelyben a dolgok itt történnek. Igaz, hogy kátyúban van a közművelődés szekere országosan, de ez nem vígasztal minket. Országosan és helyileg is korszerűbb szemlélet szükséges ahhoz, hogy az igényeket kielégítsük. És az a lényeg, hogy mi áll amögött, hogy nálunk „csak” ennyi az igény... Fel kell kelteni az érdeklődést. Németh József 25 évvel ezelőtt nem dolgozott sem rosszabbul, sem jobban, mint ma. Azonban lépni kell, mert az idő túlhaladta ezt a mentalitást. Említést tesz arról, hogy a januári falugyűlésen hozzászólásokban, kifogások hangzottak el a művelődési ház igazgatójának munkája, emberi magatartása ellen. Ugyancsak észrevételeket tettek a község fiataljai is, és hasonló vélemények hangzottak el a társközségek falugyűlésein. A helyi falugyűlésen Németh József is jelen volt, ám nem reagált. — Én azt mondtam a falugyűlésen, hogy össze kell ülni az ifjúsággal, a társadalmi intézményekkel és megbeszélni, mit lehet tenni a munka javítására. Erre a beszélgetésre most azonnal (?!) sor kerül — ígéri a tanácselnök. Zajos világunkban felgyorsultak az események, s ez alól a közművelődés sem kivétel. Ami jó volt 25 évig, az mára lehet, hogy kiüresedett, sematikus. Hogy ez éppen a község lakóinak tűnt fel? Mondhatnánk hál’ istennek! így már biztos, hogy akad dolga a másik népművelőnek is ... Sinkovics Eta A strand öltözőjének és kiszolgáló egységének építik át Nagykanizsán a volt Park éttermet. A munkálatokat a helyi ingatlankezelő vállalat végzi, mintegy tizenkét millió forintos költséggel. (Szakony Attila felvétele) 5