Zalai Hírlap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-08 / 82. szám

1989. április 8., szombat Körkérdés: „Ön miben látja a társadalmi előrelépés zálogát?” Aligha esünk túlzásba, ha azt állítjuk, hogy az embe­rek többsége élénk figyelem­mel kíséri az utóbbi időben felgyorsult társadalmi jelen­ségeket. Természetesen min­denkinek megvan a saját el­képzelése arról, miként lehet­ne javítani a pillanatnyi gaz­dasági és társadalmi helyze­ten. E vélemények egy részét gyűjtöttük csokorba. A GIMNAZISTA — Ha rajtam múlna, akkor a gazdasági reformfolyamato­kat siettetném — mondta Ko­vács József, a lenti Gönczi Ferenc Gimnázium 4. b. osz­tályos tanulója. — Mindenek­előtt úgy, hogy az állami, a szövetkezeti és a magánvál­lalkozóknak egyenlő esélyeket, feltételeket biztosítanék. Sen­kit nem szorítanék hátrányos, megkülönböztetett helyzetbe a szabályozókkal, mert akkor nem alakulna ki piaci versen­gés. Persze azon lennék, hogy továbbra is együttműködve, együttgondolkodva, partne­reikre odafigyelve tevékeny­kedjenek. — S ettől fokozódna, emel­kedne a termelékenység? — Meglátásom szerint igen. Olyan célokat tűznék ki, ame­lyek szorgalommal, kitartás­sal, becsületes hozzáállással megvalósíthatók, így a dolgo­zóknak nem kreált, hanem igazi sikerélményekben lenne része. S ha már itt tartunk, megemlítem: fontos teendő­nek tekinteném az árak és a bérek felülvizsgálatát, össz­hangjának megteremtését. Hogy hol a végső megoldás kulcsa? Nem tudom. Valahol messze. Úgy tűnik, már az is hosszabb időt vesz igénybe, amíg a hozzá vezető helyes utat megtaláljuk ... mányi is élénken foglalkoz­tató jelenségekre. Szerintem azt kellene végre eldönteni, hogy melyik irányba indul­junk el, melyek a legszüksé­gesebb teendők. Aztán min­denki végezze a legjobb tudá­sa szerint a munkáját, de ha kell, a felelősségrevonás se maradjon el. — Gyakran hallani, hogy jobban kellene dolgozni, spó­rolni ... — Erre miért a munkáso­kat figyelmeztetik? A magyar ember messze földön híres a munkaszeretetéről. Persze az is igaz, hogy csak akkor dol­gozik teljes erőbedobással, ha kellőképpen megfizetik! Ezt az érdekeltséget kellene mi­előbb megteremteni. A TANÁCSELNÖK — A bürokrácia csökkenté­se most már elodázhatatlan feladat — vélekedett Pintér László, csesztregi tanácselnök. — Nálunk évente 60—70 ezer forintot költünk papírvásár­lásra. Most már el kell jut­nunk a valóban rugalmas ügyintézésig. Ha valaki szo­ciális segélyt igényel, akkor a lehető leggyorsabban kapja meg a pénzt, amennyiben — önhibáján kívül — valóban nehéz anyagi helyzetbe ke­rült. Legyen kevesebb érte­kezlet, tanácskozás, s az ösz­­szejöveteleken csak lényegi kérdéseket vitassanak meg. — Úgy tűnik, egy kicsit maga ellen is beszél. . . — Igen, de ezek a gondo­latok hozzá tartoznak az igazsághoz. Őszintének kell lennünk, ha úrrá akarunk lenni a nehézségeken. Legin­kább abban reménykedem, hogy újra rangja, becsülete lesz a falusi életnek. Ameny­­nyiben a kistelepüléseken ki­épül a szükséges infrastruk­túra, bizonyára kevesebben gondolnak arra, hogy elköl­tözzenek. Ha megfelelő élet­­körülményeket teremtünk a községekben élő és gazdálko­dó embereknek, akkor már semmi mást nem kell csinál­ni, mint dolgozni hagyni őket... A NYUGDÍJAS — Ha valaki az újságokat olvassa, akkor arra a követ­keztetésre jut, hogy­­a legjobb a nyugdíjasoknak — mosolyog dr. Donauer Imréné, zala­egerszegi nyugdíjas pedagó­gus. — Ám a valóságban másként fest a helyzet. Saj­nos vannak olyan idős embe­rek, akik szűkös anyagi kö­rülmények között élnek. Az idősek klubja hálózattal, a szociális segélyekkel nem le­het megnyugtatóan rendezni ügyüket. — Mire lenne a legnagyobb szükségük? — Anyagi és erkölcsi meg­becsülésre. Néha érdemes lenne bekopogtatni hozzájuk, s megnézni mit csinálnak, egy kicsit el kellene beszélgetni ■velük. A szülőket pedig arra kérem, hogy gyermekeikre szóljanak rá, ha az idősebb embereket kigúnyolják. Saj­nos hetvennégy éves fejjel a napokban azt kellett megér­nem, hogy egy hat év körüli kislány — minden ok nélkül — szamárfület mutatott. Anyukája ott állt mellette, s csak ennyit mondott: ugyan már kislányom, miért kell neked mindenkit kimulál­­nod ... Völgyi Ferenc Más a világ Mindig öröm volt számomra, ha megpil­lantottam a régi fészkeken őket. Figyel­tem, hogyan javítgatták, hogyan építgették, hogy mire a kicsik kikelnek a tojásokból, biztonságos, meleg otthonuk legyen. Néztem a gólyapárt, ahogyan egymás mellett álltak a fészekben, ahogyan elme­rengtek a közeli patak felé. Aztán egy na­pon apró, fehér fejecskék tűntek fel a fé­szek pereme fölött és a gólyapár naponta többször is átszállt az udvarunk egén, a patak felé élelemért és vissza. Évről—évre megújuló öröm volt. Ugyanúgy, ahogy kedves költőmnek, Pe­tőfi Sándornak, aki így írt erről: „ ... Mikor tél múltával fehér hó-subáját A föld levette, S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát ölte föl helyette: Akkor az én lelkem is felöltözék új, Ünnepi ruhába, S gólya­várni néha elballagtam egész A szomszéd határba­n ...” Ezen a tavaszon egy gólyapárt kővel do­báltak, fészküket leverték, régi helyükről elkergették őket és nem fogok többet örül­ni nekik. Akik gyűlölködve fogadták őket, szentül meg vannak győződve arról, hogy igazuk van. Mert a házuk közel áll a volt gólya­fészekhez, és a gólyák piszkolnak. Ők pe­dig nem fognak utánuk takarítani. Ők tiszta emberek. Mint az a másokat fenyegető jehovista ismerősöm szintén innen a közelből, aki mindenkinek a halált ígérgeti és gőgösen néz embertársaira, mert neki azt mondák a gyülekezetben, hogy a homlokán ott az örök élet jele. Ez az ember dolgos, tisztességes, és eszé­be sem jut szégyellni, hogy egy szoba konyháért négy és félezer forintot kér ha­vonta egy fiatal házaspártól, akik albérlet­ben laknak nála. Ő is tiszta ember. Közben úgy látszik nem tud róla, hogy Jézus, akinek igazságtevő eljövetelét vár­ja, Jézus bűnnek tartotta a gőgöt is, a kapzsiságot is. Egyre több az ilyen „tiszta” ember kö­rülöttem és mert tudom, nem én változtam meg, akkor nyilván a világ. Magam­ és a hozzám hasonlók ebben a változásban a környezetszennyeződésnek egy sokkal ártalmasabb fajtáját látjuk, mint amit például a gólyák okozhatnak... K­án Zsuzsa AZ ESZTERGÁLYOS — Nem vagyok párttag, s a politikához is keveset értek — szabadkozik Szekeres La­jos, a rádicsi termelőszövet­kezet övgyártó üzemének esz­tergályosa. — Nehéz feladat­nak ígérkezik a gazdasági helyzet helyreállítása. Amit a korábbi évtizedek alatt elhi­báztunk, képtelenség egyik napról a másikra kijavítani, bepótolni. A pillanatnyi fe­szültségeket mindenki a vér­­mérséklete szerint viseli el. Vannak akik nyíltan szitko­­zódnak, mások viszont ma­gukba fojtják indulataikat. Pedig ha valamikor, akkor most lenne a legnagyobb szükség az őszinte, nyílt, se­gítő szándékú vitákra és tet­tekre. — Mit tud ön tenni? — Dolgozom becsülettel, közben figyelek a közvéle- Mentálhigiénia, azaz lelki egészségvédelem. A kóros lel­ki folyamatok megszüntetése, az egyén közösségbe való visszaillesztése, az önmegva­lósítás, a káros szenvedélyek elleni küzdés, az egészséges táplálkozás, a mozgással ki­töltött szabad idő — vala­mennyi a helyes életmód fel­tétele. Az erre való nevelést már a gyermekeknél, fiata­loknál el kell kezdeni ahhoz, hogy ők majd saját gyerme­keiknek már helyes, jó pél­dát mutathassanak. Hasonló meggondolásból indult e tan­év elején a keszthelyi Fodor úti ÁMK-ban is egy életmód­klub.­­ Az elmúlt tanév végén, pályázat alapján, 80 ezer fo­rintot nyertünk az Eötvös­­alapítványtól — kezdi a be­szélgetést Mirolya Erzsébet közművelődési igazgató-he­lyettes, a klub vezetője. — Ebből az összegből már bát­ran beindíthattuk Sárdi Ta­más pszichológussal klubun­kat. Egyelőre még iskolai ke­reteken belül működünk. Ti­zenhat felsőtagozatos diák jár rendszeresen foglalkozásaink­ra. Érdekességként megemlít­hető, hogy egy tizenöt éves fiú is visszajár hozzánk. — Milyen cél hatására dön­töttek úgy, hogy létrehoznak egy ilyen közösséget? — Manapság sokan és so­kat szidják —­ okkal és ok nélkül egyaránt — a fiatalo­kat sivárságukért, nemtörő­dömségükért, a dolgokhoz va­ló negatív hozzáállásukért. Azért, hogy nincs kitartásuk, hogy nem tudnak megfelelően kommunikálni és még foly­tathatnám a sort. Persze, nem mindig jogosan, mert jobbá­ra a környezet, az iskola, a pedagógus, a családi háttér és az ismert szlogenek — „erre már nincs időm”, „rohanó a világ” — hajtogatói felelősek ezekért. A gyermekeknek töb­­bé-­kevésbé anyagilag minden biztosítva van és sokan azt hiszik, ezzel minden el is rendeződött. A gyermekek nem tudják kinek elmondani álmaikat, vágyukat, apró kis örömeiket. Vagy például azt, hogy ki vagy mi tetszik ne­kik. Ha nem értenek valamit a nagyvilág jelenségeiből, egy filmből vagy egy írásból, nincs akihez bátran merné­nek fordulni kérdéseikkel. Mi megpróbáljuk a helyes élet­módra irányítani őket. A kommunális készségüket fej­leszteni, önismeretre, érzelmi fogékonyságra, nyitottságra nevelni őket. Hisz minden fiatal vágyik a közösségre, a szeretetre és az érzelmekre. Rengeteg jó és új dolgot ad az odajáróknak a klub. Vol­tak már kiránduláson Buda­pesten, megnézték a Planetá­riumot, az állatkertet. Kéz­ügyesség fejlesztő foglalkozá­sokon vesznek részt, múzeu­mokba, színházba, moziba járnak és utána elemzik, megbeszélik a látottakat. Nagy Endre, Afrika-kutató házába is bekukkanthattak, túráznak, erdei sétákra men­nek. Az ÁMK által rendezett játszóházakban, családi hét­végeken segítenek a szerve­zésben és a rendrakásban is. Tehát magukénak érezhetik a házat. — Terveik? — Két csoportra szeretnénk bővíteni a klubot. Sokkal ha­tékonyabbak és hasznosabbak lesznek a foglalkozások, ha a korkülönbségeket szűkítjük. — Eddigi eredmények? — Már jónéhány pedagó­gustól hallottam, hogy nyitot­­tabbak, kezelhetőbbek lettek az idejárók. Bátrabban, őszin­tébben beszélnek gondjaikról. Például valakinek külseje miatt kisebbségi komplexusai voltak, de megértettük vele, hogy emberi értékei ellensú­lyozhatják azt. A diákokat biztatjuk, hogy higgyenek magukban, bátran vállalják önmagukat, magabiztosabbak legyenek. Havasi Rita „Apui tudják kinek elmondani álmaikat..." Iskolások életmód-klubja Keszthelyen __\mW m­_________ Pacsa közművelődéséért Felkavart állóvíz A pacsai művelődési ház igazi klasszikus teremtménye a 60-as évek hodályos, kongó belső teres épület­ ideáljának, 1963 óta dolgozik e — kihalt­nak tűnő — falak közt Né­meth József, a ház igazgatója. Sokan keresik manapság, mert zajlik a megyei tanács részéről a közművelődési in­tézmények általános felügyele­tének öt évenkénti vizsgálata is. Németh József, mint a mű­velődési ház igazgatója, egy­­személyben szervezi a progra­mokat, s feladatához tartozik a társközségek módszertani segítése — Zalaszentmihály, Szentpéterúr, Rádó, Zalaigri­­ce, valamint Pacsa II. kerület. Ugyanakkor három éve betöl­tetlen a községekben egy nép­művelői állás... — A tanácselnök szerint be kell tölteni ezt a helyet, sze­rintem nem szükséges. Ugyan­is a jelenleginél több csopor­tot nem tudunk működtetni... De aztán végül is meggyőztek, és hamarosan lesz itt egy munkatárs — mondja az igaz­gató. Kisvártatva így folytat­ja: — Másoktól tudom, hogy a tanácselnök nincs megeléged­ve a munkámmal. Úgy vagyok vele, hogy ő nem hozza elő, nekem meg nincs problémám ... Ha így van, akkor a vb-n is elmondhatta volna. — Miért, hogyan ítéli meg a saját munkáját? — Én úgy érzem, amit a mostani viszonyok közt lehet, megteszem. Sajnos, befelé for­dulók az emberek. Semmi nem ösztönzi őket a művelődésre. Többet kellene tenni, de nincs kikkel — vélekedik. — Úgy hiszem, megdolgozom a fize­tésért. Persze van, aki azt gondolja, mindent nekem kell csinálni. Mint mondja, tevékenységé­vel az öt évvel ezelőtti szak­mai vizsgálat során meg vol­tak elégedve. (Bizonyára így volt ez korábban is, hiszen 1974-ben Kiváló Népművelő kitüntetésben részesült.) A he­lyi tanács vb a legutóbbi, 1988 májusi értékelése, ugyancsak a megelégedés hangján szólt. A kezemben lévő jegyzőkönyv tanúsága szerint azonban azt is kérték, hogy a műsoros rendezvényekre és az igények felkeltésére fordítson nagyobb figyelmet. — Én már akkor is mond­tam, hogy csak akkor tudunk több rendezvényt „hozni”, ha erre több pénzt kapunk — fűzi hozzá a művelődési ház igazgatója. E jegyzőkönyvben olvasha­tó, hogy szó van a ház fel­újításáról, rekonstrukciójáról. Rá is fér, hiszen baj van a hő- és tetőszigeteléssel. Télen használhatatlan a több mint négyszáz férőhelyes színházte­rem. — Milyen programokat szer­vez a művelődési ház? — Hosszú évek óta működik itt egy kézimunka szakkör — kezdi a felsorolást. — Van könyvbarát kör, tanulókra épül. Az óvónőkből álló báb­csoport évente két alkalommal készül műsorra ... Az elmúlt évben 30 részt­vevővel alapfokú német nyelvtanfolyam indult, ám ér­deklődés hiányában, no és a sokallt költségek miatt, idén erre már nem került sor. Volt szabó-varró tanfolyam, s az MHSZ-szel közösen folyik gépkocsivezető-képzés, 55 fő részvételével. Helyet adnak az iskolai irodalmi önképzőkör­nek, önköltséges zeneoktatás folyik. Az ifjúsági hangver­senysorozat előadásaira be­hozzák a társközségek gyere­keit. Zalaegerszegre két szín­házbuszt is indítanak, ehhez a tsz kedvezményt nyújt. Éven­te két-három könnyűzenei programra kerül sor. A fiata­lok részére 3 éve van video­­-mozi, ugyanez Zalaszentmi­­hályon és Rádón nem vált be. Tavaly a megyei tanácstól ka­pott 60 ezer forintos támoga­tással létrehozták Pacsa II. kerületben a cigányklubot. Ugyancsak az elmúlt évben rendeztek első ízben faluna­pot a községi szakszervezeti bizottsággal közösen. — Vannak ismeretterjesztő előadásaink is, de nem annyi, mint a korábbi években. Az előadókat helyből kértük fel, ám évek múltán nehéz mindig újat mondani. Ezért vagyunk bajban a népfőiskolával is. Ahol nem tartottak korábban előadásokat, ott van igazán létjogosultsága — véli Né­meth József. Kiderül, hogy régebben Pa­­csán kulturális bemutatók zaj­lottak, s hogy volt egy gyer­­mektánccsoportjuk. Ugyanak­kor az áfész égisze alatt da­lol a helyi citerazenekar és pávakör. Elmondása szerint naponta 20—25 fiatal fordul meg a művelődési házban. Este 9-ig pingpongozhatnak, tévézhet­nek, van lemezjátszó, sakk ... — Én örülök, hogy szakem­berek nézik meg, hogy mit teszek. Amíg egy színházi elő­adást megszervezek, három­szor, négyszer is el kell men­ni. Járom a falut, az üzeme­ket . . . — Most min dolgozik? — Rajkó zenekar műsorára készülünk, aztán április végén Koós János lép fel, nyár vé­gére egy koncertet szeretnék — és a pénzünk kifutott. Halljuk, mit mond Csility Antal tanácselnök. — Németh József ismerheti a véleményemet, hiszen jelen volt a most folyó szakmai vizsgálatot megelőző megbe­szélésen. A dolog lényege azonban az, hogy nem tartom eléggé korszerűnek azt a fel­fogást, amelyben a dolgok itt történnek. Igaz, hogy kátyú­ban van a közművelődés sze­kere országosan, de ez nem vígasztal minket. Országosan és helyileg is korszerűbb szemlélet szükséges ahhoz, hogy az igényeket kielégítsük. És az a lényeg, hogy mi áll amögött, hogy nálunk „csak” ennyi az igény... Fel kell kelteni az érdeklődést. Né­meth József 25 évvel ezelőtt nem dolgozott sem rosszabbul, sem jobban, mint ma. Azon­ban lépni kell, mert az idő túlhaladta ezt a mentalitást. Említést tesz arról, hogy a januári falugyűlésen hozzá­szólásokban, kifogások hang­zottak el a művelődési ház igazgatójának munkája, em­beri magatartása ellen. Ugyancsak észrevételeket tet­tek a község fiataljai is, és hasonló vélemények hang­zottak el a társközségek fa­lugyűlésein. A helyi falugyű­lésen Németh József is jelen volt, ám nem reagált. — Én azt mondtam a falu­gyűlésen, hogy össze kell ülni az ifjúsággal, a társadalmi in­tézményekkel és megbeszélni, mit lehet tenni a munka javí­tására. Erre a beszélgetésre most azonnal (?!) sor kerül — ígéri a tanácselnök. Zajos vil­águnkban felgyor­sultak az események, s ez alól a közművelődés sem kivétel. Ami jó volt 25 évig, az mára lehet, hogy kiüresedett, sema­tikus. Hogy ez éppen a köz­ség lakóinak tűnt fel? Mond­hatnánk hál’ istennek! így már biztos, hogy akad dolga a másik népművelőnek is ... Sinkovics Eta A strand öltözőjének és kiszolgáló egységének építik át Nagykanizsán a volt Park éttermet. A munkálatokat a he­lyi ingatlankezelő vállalat végzi, mintegy tizenkét millió forintos költséggel. (Szakony Attila felvétele) 5

Next