Zalai Hírlap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
1900. január 2.. kedd _ rÄpta_ JMAI HlWUPj Zalai segélyszállítmánnyal Kolozsvárott (Folytatás az 1. oldalról.) álltunk volna a tömegek oldalára a diktátor elleni harcban, ha nem lennének őszinték a szándékaink? — tette fel a kérdést egy magát megnevezni nem akaró főhadnagy, aki viszont rendkívüli szimpátiával viseltetett a maroknyi magyar „küldöttség” iránt. A tolmácsunk, a 15 éves Szeidel Krisztina a fáradtságtól majd összeesve magyarázta, hogy édesanyja — aki a kórházban asszisztens — majdnem idegösszeroppanást kapott, mert egy rákban szenvedő aprócska, négyéves kisfiú az utcai események során lövést kapott, s alig tudták megmenteni ismét az életét. S ha már a kórháznál tartottunk, meghallgattuk Csomós Mária körzeti orvost is, aki nem győzte sorolni, mi mindenre lenne szükségük ahhoz, hogy életeket tudjanak menteni : fájdalomcsillapító, antibiotikum, orvosi műszerek. . . Sok a gyerek, megmentésük a jövő szempontjából is fontos: 32 ezer az általános iskolás, 26 ezer a gimnazista, 6453 az óvodás, valamint több ezer a bölcsődés a városban. Sokan közülük életükben nem láttak és nem ízleltek még vajat, nem tudják mi az, hogy szaloncukor. . . — A mi iskolánkba több mint ezren járnak, egyharmaduk magyar. Napok óta özönlik ide a magyar segítség, de még semmit sem kaptunk. Mi sem, pedig az én családom mind a négy tagja pedagógus, a férjem és a két lányom is az. Legközelebb egyenesen hozzánk jöjjenek, nálunk pakoljanak ki. Érezzék egyszer azt a gyerekek, hogy az ajándékot tényleg a magyaroktól kapták. Ne legyen a dicsőség ismét a régieké, mert akkor nem ér semmit az áldozat — mondta elkeseredett hangon egy pedagógus házaspár. Az a szikra, amit Tőkés László jelentett a romániai fordulatban, az őt védő élő emberlánc, — ahogy odakint mondják — a népforradalom csodaeszköze, jó lenne, ha egyenjogúságot is jelenthetne. Mert túlságosan is sok a veszíteni való — nemcsak amiatt, hogy még vannak mindenre elszánt titkos ügynökök, terroristák a hegyekben — s hamar elveszíthető a világ segítőkészsége. — Felszabadult lélekkel igyekszünk feledni a tegnapot, s jó, hogy a jövőt hordozó fiatalságé a hatalmas kezdeményező erő. Megható, amit a fiatalok véghezvittek. Hiszen olyan ügyhöz csatlakoztak a bálvány ledöntését követően, amit még nem ismerhettek, s csak abban bízhattak, hogy jobb a réginél. Napok óta nem tudunk aludni, nem is szabad, mert végig kell vinnünk a forradalmat. Bizonyságot kell tennünk, hogy tartós változást akarunk, igazolnunk kell jószándékunkat, azaz tenni a dolgunkat, s küldetésünket mindannyiunkért — mondta Rierizer Zoltán, a Kolozs megyei bodonkúti református lelkész. Amikor küldetésünk befejeztével visszafelé indultunk, féltőn óvtak frissen szerzett barátaink, mert a határzónában a fordulat hetedik napján egy nyugatnémet segélyszállítmány kísérőit gyilkolták le a terroristák. Mi épségben hazaértünk, s a segélyszállítmány valamennyi résztvevője vallja: kész egy következő szállítmány eljuttatására... Szöveg: Takács Sándor Fotó: Kiss Ferenc Frissen hantolt sírok a házsongárdi temetőben. Kenyérrakodás a sportcsarnok küzdőterén. Könnyes küszönetek a csekély ajándékokért. Lentiből Temesvárra Az elmúlt hét második felében már egyre többen készülődtek az óévbúcsúztatóra a Kerka-parti városban, de a lakosság nem feledkezett meg a romániai segítségnyújtásról sem. Csütörtökön este indult útnak egy mini-konvoj Temesvárra, amely a HNF, az MDF és a Vöröskereszt közös szervezésében élelmiszert, babot, burgonyát és konzerveket juttatott el a rászorulóknak. A Soós Ferenc, Völgyi Gyula, Lábodi Zoltán, Goór Zsolt, Steiner Sándor és Berta Róbert alkotta szállítócsoport sikerrel teljesítette küldetését és szombaton hajnalban visszaérkezett Lentibe. Megmozdult az egész városi Zalaszentgrótiak segítsége 1989. december 22-ének estéje, és a rákövetkező napok eseményei emlékezetesek maradnak Zalaszentgrót és környező településeinek életében. A Magyar Televízió délutáni műsora, amely a romániai események borzalmairól mutatott részleteket — minden emberben szinte azonnal megmozdított valamit. Ez a valami pedig nem volt más, mint a segíteni akarás. Egy órán belül összeült a különböző politikai pártok képviselőiből és a város vezetőiből álló válságstáb. Nem volt sok vita, mindenki tenni akart. A gyűjtés azonnal megindult, a felajánlások, adományok szervezési feladatait a helyi Vöröskereszt vállalta. Este 10 órára indulásra készen állt az élelemmel megpakolt autó. A szállítmány kísérését az SZDSZ tagjai vállalták, az úticél Temesvár volt. És aznap este Zala megyéből elsőként elindult a segély Románia felé! Hosszú éjszaka következett, a román határra érve megtorpantak az autók, mivel a határt bizonytalan időre lezárták. Ezután órákig tartó izgatott várakozás következett. A hírek folyamatosan érkeztek — Temesvárra lehetetlen eljutni, lövik a várost. Időközben a gépjárművek hosszú sora tömörült össze a határátkelőhely előtt. Sokan visszafordultak, és Makón, Szegeden központi gyűjtőhelyekre rakták le szállítmányukat. Az események hatására a pécsi szervezetek által küldött szállítmányok kísérőivel együtt úgy döntöttünk, hogy a gépkocsik konvojt alkotva haladjanak együtt, mivel így talán kisebb a veszély. Az úticélunk az Arad megyei kórház. Néhány óra múlva üzenet érkezik — a határt felnyitják és a konvoj indulhat. — Aradon pedig már várnak bennünket. Indulunk, s megállás nélkül haladunk, a kis falukban minden épkézláb lakos kint áll az utcákon, integetnek, örülnek, sírnak. Aradra érve a város szélén megmotoznak bennünket, ez a védekezés részükről, nehogy fegyverek kerüljenek a városba. A megyei kórház kapui kitárva, sorfalat állnak a népi fegyveresek, az orvosok, ápolók, a betegek, mindenki, aki csak mozdulni tud. És se vége, se hossza az öleléseknek, a kézszorításoknak, a köszönömöknek. Aztán sietnünk kell, mert még világosban vissza kellene érnünk magyar földre. A 30 gépkocsit a lehető legrövidebb időn belül kiürítjük — már csak az utolsó teherautó van hátra, amely kint áll az utcán, — amikor elkezdődik a lövöldözés. Háztetőről, pincenyílásokból lövik a fegyvertelen embereket, aztán megszólal a géppuska a kórházon belül is. Mindenki menekül, mindenki fedezéket keres. Nagysokára egy katonai páncélos jármű érkezik, amely felveszi a harcot a lesből támadó terroristákkal. Egy fegyverest ott helyben agyonlőnek, aztán lezárják az utcát és végre biztosítják távozásunkat. Aradon kívül már a katonaság egységei tüzelőállásból fedezik az utat. A határon fellélegzünk. Mi már megmenekültünk. De azok, akik ottmaradtak , mi lesz velük? Aztán indulás hazafelé. Éjszaka érkezünk meg, de azonnal érezzük, hogy Zalaszentgrót lakosai féltő izgalommal vártak minket. Városunk, községeink lakossága napokon keresztül hordta adományait a gyűjtőhelyekre. Sok százezer forint értékű áru és pénz gyűlt össze. December 27-én már egy újabb teherautóra való élelem indult Zalaszentgrótról. Ők már Kolozsvárig jutottak, ahol nagymennyiségű gyógyszerrel, élelmiszerrel tudták ellátni a betegeket, a helyi lakosságot. December 28-án a zalaszentgróti katolikus templomban megemlékező, hálaadó szentmisét tartottunk a helyi cserkész szövetséggel és egyházközösséggel karöltve. Sokszáz ember gyűlt össze és fejezte ki együttérző hitét gyertyagyújtásával a romániai események szenvedői, áldozatai mellett. Azonosulni tudtunk mindazok örömével, akiknek hosszú évtizedek után végre sikerült Közép-Európa utolsó kommunista diktátori hatalmát megdönteniük. Szeretnénk köszönetünket kifejezni mindazoknak, akik bármely módon kifejezték együttérzésüket, akikben megmozdult a lelkiismeret és a maguk lehetőségein belül megpróbáltak segíteni a rászorultakon. A tisztelet megjár mindannyiuknak! Szőke János Szabad Demokraták Szövetsége Országos Tanács tagja 3 Vöröskereszt-összesítés a segélyszállítmányokról A Magyar Vöröskereszt Országos Központja, az MTI kérésére, összegezést adott az elmúlt napokban Romániába indított segélyszállítmányokról, akciókról. Eszerint eddig, a központi raktáron át, mintegy 200 tonna segélyszállítmányt indítottak útnak, további 200 tonnát küldtek a megyei és a városi Vöröskereszt vezetőségek szervezésében, mintegy 50 tonna gyorssegély pedig repülőgépen jutott el Romániába. A konvojok gerincét kezdetben főleg személygépkocsik, később azonban egyre inkább a teherautók alkották, újabban pedig mindinkább a vasúti szállítás lehetőségét igyekeznek kihasználni. Miután nagyon sokan a személygépkocsis fuvarozást ajánlották fel —, s így van ez most is —, mindenki jószándékát immár nem tudják igénybe venni. Folyamatosan megkeresik a jelentkezőket és ahogyan a szállítási igények jelentkeznek, úgy használják majd föl a magánautósok segítségét. Rendkívül sokszínűek a vállalások a Vöröskereszt összesítése szerint. Mintegy 3000 család vállalná el szívesen rövidebb, hosszabb időre, romániai gyerekek üdültetését. Nagyon sokan közreműködnek a szállítmányok rakodásánál, továbbításánál, mások több napos telefonügyeletet tartanak, vagy a rádióközpontokban dolgoznak, segítve a küldemények célba juttatását. A Vöröskereszt központjában eddig mintegy 10 millió forint készpénz felajánlásról tudnak, ám ez az összesítés nem tekinthető véglegesnek, hiszen nagyon sokan a helyi szervezethez juttatták el adományaikat, és ezek a tételek egyelőre nem szerepelnek a központi kimutatásban. Sokan közvetlenül kezdeményezték a segítségnyújtást, amit központilag nem is tudtak koordinálni. A Magyar és a Román Vöröskereszt központi szervezete már felvette a közvetlen munkakapcsolatot, a magyar küldemények azonban rendeltetési helyükre jelenleg is úgy jutnak el, hogy a konvojok vezetői a helyszínen tanulmányozzák, mire van szükség egy-egy nagyobb kórházban, közintézményben és ennek nyomán adják a jelzéseket az utánuk indulóknak. Számos romániai nagyvárossal alakult így ki rugalmas és jó kapcsolat, nem mondható el ez viszont a kisebb településekről. A magyar konvojok ezekben nem állnak meg, mivel a hivatalos fogadó hálózatot itt még nem szervezték meg, ennél fogva nem tudják garantálni, hogy valóban a legjobban rászorulóknak jut el a küldemény. (MTI) Az MDF Országos Elnökségének sajtótájékoztatója Elsősorban a romániai események, illetve az ezek nyomán kialakult új politikai helyzet indokolja, hogy a Magyar Demokrata Fórum kiáltványt intézzen Közép- és Kelet-Európa új demokratikus szervezeteihez — mondotta Antall József, az MDF elnöke szombaton a szervezet székházában tartott sajtótájékoztatón, amelyen a különböző pártok, alternatív szervezetek képviselői is részt vettek. Antall József hangsúlyozta, hogy az utóbbi napokban a magyar társadalomban morális megújhodási folyamat indult el, a történelmi átalakulás hozzájárulhat ahhoz, hogy megszűnjenek a politikai ellentétek. Szükséges, hogy a romániai magyar kisebbség sorsa megnyugtatóan rendeződjék, ehhez pedig hozzájárulhat az MDF által kezdeményezett kiáltvány is — mondotta. A kiáltvány javasolja valamennyi közép- és kelet-európai szervezetnek, hogy kötelezze el magát az egység megőrzése és a politikai pluralizmus mellett. A demokrácia egyik legfontosabb próbaköve a tolerancia, a más politikai nézeteket vallók, a más vallásúak, a más nyelvűek, vagyis mindenfajta kisebbség iránt. A türelem gyakorlati megvalósításának útja, e csoportok autonóm életének, önszerveződésének elismerése, a szabad fejlődés biztosítása — hangzik a kiáltvány, amely Közép- és Kelet-Európa új demokratikus szervezetét és mozgalmát felhívja a csatlakozásra, nyilatkozat formájában. A sajtótájékoztatón beszámoltak a Romániának nyújtott MDF központi segélyakciójáról is. Mint mondották 638 gépkocsi, több mint ezer tonna különféle árut, túlnyomórészt tartós élelmiszert, gyógyszert és kötszert szállított a rászorulóknak. A 30 millió forint értékű természetbeni segítség mellett az MDF Ó utcai központjában eddig 3 millió forint pénzadomány is összegyűlt. Két kezdeményezés is elhangzott: az MDF felajánlja szakismereteit a romániai piaci viszonyok kialakításához, a gazdaság átalakításához. Ugyancsak támogatja, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kezdeményezését, miszerint a jövőben szakcikkek, tantervek, oktatási programok átadásával segítsék a szomszédos ország felsőfokú szakembereinek a képzését. (MTI)