Zalai Hírlap, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-01 / 127. szám
— Nőtt a korengedményes nyugíjasok száma — Nyolcszázan a várakozólistán — Tucatnyian reménykedhetnek a nyugati meghívásban Hová tűnt négyezer zalai dolgozó? A megyei statisztikai hivatal által figyelemmel kisért gazdálkodó szervezetek az első negyedévben 82 ezer 500 főt foglalkoztattak, 3900-zal kevesebbet, mint az előző év bázisidőszakában. A kérdés önként adódik, hová tűnt közel négyezer dolgozó? — Egy jelentős részük nyugdíjba ment, emelkedett a segélyezettek száma,s nőtt az újrakezdési kölcsönért hozzánk és a bankhoz fordulók száma is. Ők azok, akik tavaly az első negyedévben még munkaviszonyban voltak, de az idén már nem. Ezeknek a száma négyszáz körüli, míg a segélyezettek mintegy 300 főt számlálnak. A természetes kiöregedést is beleszámítva már igen jelentős a létszámcsökkenés — mondta Bagó István, a Zala Megyei Munkaügyi Hivatal osztályvezetője, majd hozzátette: " Aztán nagyon sokan korengedményes nyugdíjba is mentek, hiszen akkor nem kell külön engedély, ha a korhatár betöltéséig a munkáltató vállalja a nyugdíjfolyósítás anyagi konzekvenciáit. Ezek jutottak hirtelen eszembe. Közben megalakult az új kormány, s létrehozták a Munkaügyi Minisztériumot. Ennek képviselője egy tájékoztatón azt mondotta, hogy a megyei szerveknél meg kell erősíteni az információs áramlást. Számítógépbe kell táplálni az adatokat, mert tarthatatlan, hogy késsen például a munkanélküliekkel kapcsolatos bármiféle alapinformáció. Zalában ezt a bírálatot nem kell magunkra venni, mert itt történetesen számítógéppel írják a nyilvántartást, meg a kifizető utalványokat is. És természetesen egy másik rendszeren nyilvántartják azt is, hogy melyik vállalat milyen munkaerőt keres, illetve, hogy ki milyen szakképzettséggel rendelkezik. Azaz számítógépen van a teljes ügyfélforgalom. A gond abból adódik, hogy a kereslet-kínálat nem mindig esik egybe. Emiatt sokan visszatérő látogatónak számítanak a munkaerőszolgálati irodákban, amelyeket így mintegy hatezren kerestek fel az év első három hónapjában. A tavalyihoz képest 41 százalékkal több a munkát kereső, de regisztrált ügyfélen kívül nagyon sokan kértek tanácsot, címet, ötletet. Persze nem is egyszer előfordult, hogy a vállalatok a „kiközvetített” jelentkezőt nem fogadták. A lényeg az, hogy idén az első negyedévben Zala megyében 1700 név először került be a munkát keresők statisztikájába.Jellemzőként említhető, hogy a megyében nincs úgynevezett húzóágazat, amely vonzaná a munkaerőt, befolyásolná a munkaerőpiacot. Valamikor ilyennek számított az olajipar, de egyre inkább itt is a leépítésre kell felkészülni Bizony akár ötszáz főt is érinthet az idén a létszámcsökkentés. Ezt nem úgy kell érteni, hogy ennyi embert elküldenek, mert ebben bent van a nyugdíjazás is. Aztán itt van a MOM és a Tungsram zalai gyárainak ügye, ahol a természetes fogyáson kívül a munkáltatói felmondással is számolhatnak a dolgozók — folytatta példákkal az osztályvezető. A munkaerőkereslet visszaesett. Mintegy ezer bejelentett álláshely volt március végén. Ez alig fele az egy évvel korábbinak. A nyilvántartás szerint március végén 700, április végén 800 munkanélküli várt elhelyezésre. Közülük mintegy 300-zan több mint fél éve nem jutottak álláshoz. Időközben akadt egy NSZK-beli munkavállalási lehetőség, amit pályázat útján lehetett elnyerni. — Volt vagy kétszáz érdeklődő, ám a feltételek ismertetését követően csak ötvenen maradtak, s közülük is mindössze 16-an adták be a pályázatot.— mondta Pálfi József főelőadó — Mi a kötelező nyelvismeret ellenőrzését követően 13 jelentkező anyagát továbbítottuk. Úgy hallottuk, hogy a vártnál kevesebb jelentkező miatt megismétlik a pályázati felhívást, de a lényeg az, hogy a továbbiakban már mindenki egyéni kiközvetítésre, szerződéskötésre számítson. Egyébként Zalából elsősorban vendéglátóipari, vasas és építőipari szakmunkások jelentkeztek, s reménykedhetnek a németországi megbízásban. A nyelvismeret tehát alapkövetelmény, hogy a szerződéskötéskor mindenki pontosan tisztában legyen azzal mit ajánlanak, mit ígérnek — mondta a főelőadó. Még csak annyit a létszámgazdálkodáshoz, hogy a megyei bruttó átlagkereset általában 30-35 százalékkal — ezen belül a szellemi foglalkozásúaké nagyobb arányban — növekedett az előző év első negyedévéhez viszonyítva. Ágazatonként természetesen nagy a szóródás, de ennek értékelése igazából majd félévkor lesz érdekes, amikor a gazdálkodó szervezetek a félévi mérlegadatok ismeretében fellebbentik a jövedelmezőségükről a „fátylat”. —takáts— 1990. JÚNIUS 1. ZALAI HÍRLAP Vegyesvállalati kezdeményezések és szervezeti korszerűsítések ___________ ) Újdonságok a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban A hazai olajipar napjainkban nem éppen a felszálló ágban tevékenykedik: a kutatási célokra rendelkezésre álló anyagi eszközök jelentős mértékben csökkentek. Ennek következtében a háttériparnak is jelentős rendelésvisszaeséssel kell számolnia. A helyzetet még nehezíti, hogy az országon belül általánosságban is csökkent a beruházások volumene; a gépipari ágazatok rendeléshiányokkal küszködnek. S mindehhez hozzájárult a hirtelen válsághelyzetbe került szocialista piac, e gondok megjelenési formájaként kevesebb a munka a háttéripari gazdálkodó egységeknél. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár válaszút előtt áll: megoldást kell találni arra, hogy a holtpontról merre mozduljon? —Egy vállalat napjainkban két magatartási formát követhet: vagy leépíti a tevékenységét, vagy meg kell kezdenie egy intenzívebb külföldi piackutatást— tájékoztatott Tornyos Ferenc vezérigazgató. —Kollektívánk azt az utat választotta, hogy az eddig megalakult külföldi vegyesvállalatok mellett (Kanada, India, Ausztria) megpróbálunk létrehozni itthoni vegyesvállalatokat, melyek működése révén a cég új technológiával gyarapodhat, újabb piacokhoz juthat és a foglalkoztatási gondok is enyhíthetők. Jelenleg osztrák partnerrel olajipari speciális armatúrák gyártására készülünk, és tárgyalásokat folytatunk belga, svájci, valamint NSZK-beli vállalatokkal a külföldi tőke bevonása érdekében. — Az előbbrelépésnek csak egyik feltétele a vegyesvállalat. Hogyan korszerűsítik a belső szervezetet? — Érezzük, hogy a nagyvállalati gondok bizonyos tünetei nálunk is jelentkeznek— magyarázta a vezérigazgató. — Helyzetünket igyekeztünk reálisan felmérni és megtalálni a kivezető utat, mivel a trösztvezetéstől sem várhatjuk, hogy „ testre szabott új ruhát ad számunkra". A DKG létszáma az elmúlt években 250 fővel csökkent, amit úgy értünk el hogy az eltávozottak helyét nem töltöttük be. Céltudatosan keressük a részleges átalakulás módozatait. Ezt segítendő tizennégy tagú vállalati dolgozói tanácsot választottunk, így a döntések előkészítését társadalmasítottuk. — A tanácstagság jó kontaktust létesített a vezérigazgatóval és a közvetlen kapcsolattartás sokat segíthet a DKG-s gondok megoldásában, — így Aranyos József, az I-es üzem esztergályosa, a vállalati dolgozói tanács tagja. — Persze felelősségteljes döntéseket nem hozhatunk anélkül, hogy ismernénk az átalakulási formákat. Mivel az üzleti ügyekben nem vagyunk eléggé járatosak, vállalati jogászunk segít bennünket tájékozódni arról, hogy melyik döntés milyen előnyökkel jár a cég számára Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanács közreműködésével a dolgozói véleményeket mind jobban figyelembe veszik a döntések meghozatalánál. A DKG felkészültsége és múltbeli eredményei alapján a kollektíva bízik abban, hogy lesz kiút a jelenlegi helyzetből. Sokat számít a bizalom megőrzésében, hogy a dolgozók tudják, mennyit küzd az első számú vezető a vállalat jövőjéért Géczi György pénzügyi előadó szintén pozitívan vélekedett a szervezeti korszerűsítésről: — A vállalati dolgozói tanácsban a pénzügy és számvitel területén dolgozókat képviselem. Mi egyelőre központi irányítás alatt maradunk. Kollektívánk tagjainak zöme 20-25 éves munkaviszonnyal rendelkezik, így nem közömbös számunkra ha esetleg másutt kell munkést keresni Most úgy véljük, közvetlenebb a kapcsolat a felsőbb vezetés és a munkások között. A DKG dolgozóinak 60-80 százalékát alkalmasnak tartjuk arra hogy képesek legyenek a rugalmas profilváltásra—vette át ismét a szót Aranyos József. — Érzünk magunkban erőt a megújuláshoz. Annak ellenére, hogy aggaszt bennünket az ország sorsa. Az átmeneti állapotban gazdátlanságot érzünk és még nagyobb bizonytalanságot, ugyanakkor az infláció rohamosan növekedik. Tornyos Ferenc vezérigazgató még elmondta, hogy valóban érezhető a pénzügyi és számviteli dolgozók részéről nyugtalanság a jövőt illetően. A DKG azonban — hangsúlyozta — nem azt az utat szeretné járni a jövőben, hogy létszámot épít le, hanem ésszerű átszervezéssel mindenképpen munkát kívánnak találni házon belül a szervezeti korszerűsítés során felmerülő igények kielégítésére. Gelencsér Gábor ( Fizet — nem fizet ) Több milliós tartozás a bérleti díjból Nagykanizsán Természetes, hogy a tanácsi bérlakásért és a nem lakás céljára bérelt helyiségekért fizetni kell. Vannak azonban olyanok, akik ezt a kötelezettségüket nem teljesítik, elmulasztják a havonta esedékes bérleti díjak fizetését. Az „adósok” körének, a nem fizetés okainak és az ezzel kapcsolatban foganatosítható intézkedéseknek próbáltunk utánajárni a Nagykanizsai Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalatnál, valamint a tanácson. — Tavaly év végén a be nem folyt bérleti díjak összege 1,2 millió forint volt — mondta Szabó László, az IKKV házkezelési osztályának vezetője. — Ez az összeg a bérleti díjak emelése után megugrott. — Milyen körből kerülnek ki a nem fizetők? — A lakbért nem fizetők a lakosság legkülönbözőbb rétegeibe tartoznak, s a közhiedelemmel ellentétben kevés köztük a kisnyugdíjas. Elsősorban a lumpen elemek mulasztják el ezt a kötelezettségüket. Az okok között szerepel tartós betegség, családi probléma is. —Az adósokkal szemben milyen eljárást követ az IKKV? — Két havi tartozás esetén felszólító levelet küldünk az illetőnek. Ha erre nem reagál, akkor fizetési meghagyást adunk ki. Ezt természetesen csak akkor lehet foganatosítani, ha az adós dolgozik, tehát van fizetése. Megjegyzem, hogy mi csak azt követően kerülünk sorra, miután az illető fizetéséből először levonták a gyermektartást, azután pedig az OTP részletet. Ha a fizetési meghagyás eredménytelen, bírói úton kerül sor a bérleti jogviszony felbontására, mivel az érintett személy rosszhiszemű, jogcím nélküli bérlőnek minősül. Ebben az esetben elvileg záros határidőn belül a lakásból ki kell költöznie. — Hová? — Szükséglakásba, esetleg alacsonyabb komfortfokozatú, tehát olcsóbb lakásba. Utcára nem kerülhet senki. — És mi a helyzet a vállalatokkal? — Adósaink nagyobb része ebből a körből kerül ki. A jobbik eset az, ha a vállalat értesít bennünket, hogy pénzügyi nehézségei miatt nem tud fizetni, s ígéretet tesz , hogy amennyiben lesz pénze, utalja a bérleti díjat. A többség azonban még ezt sem teszi meg, egyszerűen nem fizet. A vállalatok részéről gyakori, hogy kifogásolják a kiküldött számlát. Ez esetben nekünk újra kell számlázni, s így a kérdéses cég nyer egy hónap haladékot. A bírói végzés végrehajtása a lakásügyi hatóság feladata. Dr. Lukácsa Erzsébet, a kanizsai tanács igazgatási osztályának vezetője erről a következőket mondta: — A bírói végzés végrehajtásának alapvető nehézsége az, hogy nem rendelkezünk megfelelő számú, alacsonyabb komfortfokozatú lakással. Előfordul olyan eset is, hogy a lakás elhagyására kötelezett nem fogadja el a számára kijelölt szükséglakást. Ilyenkor következne a kilakoltatás, de erre az elmúlt két évben elsősorban szociális szempontok miatt nem került sor. Az érintett családok többsége ugyanis sokgyermekes. Z. T. I. —— Már a tejjel is baj van? AZ UTÓBBI ÉVEKBEN a mezőgazdaság legeredményesebb ágazatai közé tartozott a tejtermelés. Most viszont visszaesésre kell számítani, mégpedig nem is kicsire — hallottuk a Teszöv keretében működő szarvasmarha tenyésztők választmányának ülésén. A gazdálkodók úgy számolnak,hogy a tej jövedelmezősége az év végén egyharmadára, egynegyedére esik vissza. Elégedetlenek a felvásárlási árral, ugyanis az év elején a tej és a gabona fix áras kategóriába került. Az utóbbinál már történt növekedés, a tejnél viszont a nyári ár miatt csökken az átlagos felvásárlási ár. Nem értik a termelők, miért van szükség az évszak szerinti differenciára, hiszen a tejelő marhák takarmányozásában lényeges eltérés,—különösképpen a költségekben — nincs. Joggal kérdezik, ha a tejipar májustól olcsóbban jut a tejhez, akkor miért nem mérsékli a fogyasztói árat? Annál is inkább megtehetné ezt, hiszen a fogyasztói árak emelése után visszaesett a kereslet, és emiatt a bérelt hűtőházakban nagy készletek halmozódtak fel. Az is furcsa hogy amíg a vagyonarányos nyereség csak 3-4 százalék, addig a tejiparnál 17 százalékra növekedett. A tejipari tröszt monopóliumként viselkedik, s nem lehet miatta rugalmas megállapodásokra jutni a vállalatokkal,és a körzetekben működő üzemekkel. Szigetvári József, a választmány elnöke felolvasta azt a levelet, amelyet az országos választmány küldött a minisztériumnak , felvetve a tejjel kapcsolatos problémákat, s amiben nyomatékot kap a tejipari tröszt monopóliumának megszüntetése is. Mint kiderült, a felvásárló vállalat sincs rózsás helyzetben a megyében. Nagy gondot jelent számára a tej minősége. Az utóbbi időben megnőtt a tejvizezők száma, s volt rá eset, hogy a falusi tejcsarnokban, amikor az ellenőr vizes tejet talált, durván melegebb éghajlatra küdték és lekommunistázták. A BELTARTALMI ÉRTÉK a takarmányok miatt romlott, s ez kedvezőtlenül befolyásolja az ementáli jellegű sajt gyártását a mikrobiológiai szempontból rossz minőségű takarmány. Szűkül az export, kevesebb a belföldi forgalom, azon a határon van a vállalat, hogy a havi tejpénz kifizetések megcsúszhatnak. A sajtgyártáshoz olyan állománytól kellene tejhez jutnia a zalaegerszegi üzemnek, amelyet silómentesen takarmányoznak. Sorra tárgyaltak a gazdaságokkal, de több pénzért sem akadt még vállalkozó. A VÁLASZTMÁNY TAGJAI kifejtették, hogy új alapokra lenne célszerű helyezni a termelő és feldolgozó közti tárgyalásokat. Ne a tröszt mondja meg, hogy helyben milyen megállapodásokat érdemes kötni, hanem a körzeti üzemek kapjanak önállóságot, és eldönthessék, milyen tejért mennyit fizetnek. Nyilván senki sem sértődik meg, ha sajtgyártáshoz alkalmas, béltartalmában értékesebb tejért többet adnak, mint az úgynevezett folyadéktejért. Igaz, ma is figyelembe veszik a minőséget a bakterológiai tisztaság alapján, csakhogy haszontalanul, mert az extra tejet összekeverik a másikkal. Jóllehet külön kezelve, a tiszta tej kevésbé lenne romlandó, így jobban járna a fogyasztó és a tejipar is. Bizony az ilyesfajta pazarlást épp ideje volna megszüntetni, mert ezt még a gazdag országok sem engedhetik meg maguknak. Közösen arra is megtalálták a megoldást, miként lehetne a tejvizezést meggátolni. A termelőszövetkezetek ebben már aligha tudnak segítséget nyújtani, mert a községi csarnokok bizonyára nem maradnak a kezelésükben. Ott van viszont a pártatlan kamara, amely az ellenőrzések szervezésében, a viták eldöntésében közreműködhet, s nyilván a gazdák is másként fogadják. A tej minőségének vizsgálata örök téma. Nem tartják jónak, hogy a tejipar kebelén belül van a laboratórium, s ezért más megyébe, messzire viszik a mintákat. Jól működő tehenészetekben is tapasztalták, hogy a minőség, ha sok volt az országban a tej, gyengébben, ha kevesebb volt, jobban alakult. Pártatlan, hatósági laboratóriumban szeretnék vizsgáltatni a tejet. A javaslat: a megyei élelmiszervizsgáló laboratórium betölthetné ezt a szerepet, s egységesen megbízható módszer alkalmazását kívánják. Mert azt is tapasztalták, hogy a kontroll vizsgálatok eltérő eredményt mutattak. Nehezményezik a termelők, hogy a télen hozott döntés a tejtermékek kishatármenti áruforgalmában mintha elfelejtődött volna a kormányváltozás közepette. Pedig a nagy készleteket valószínűleg ilyen módon is lehetne apasztani. ANNAK KAPCSÁN PEDIG, hogy a szovjet húsexport leállításával a húsraktárakban ugyancsak több az áru, szóvá tették a mezőgazdasági árutermelésben nyugati mintára szükség lesz kvóták bevezetésére a túltermelés miatt. Ezzel azokat lehetne védeni, akik komolyabb beruházásokra jelentős összeget fordítottak. Mert akár nagyüzemről, akár magángazdaságról legyen szó, egyik napról a másikra nem lehet profilt váltani. B.E. 3 Messziről úgy tűnik, mintha valamit elvesztettek volna az asszonyok az árpatábla kellős közepén. Pedig csak az idegen anyagokat távolítják el a táblából, hogy így tiszta vetőmagot arathassanak. (Mészáros T. László felvétele)