Zalai Hírlap, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-01 / 127. szám

— Nőtt a korengedményes nyugíjasok száma — Nyolcszázan a várakozólistán — Tucatnyian reménykedhetnek a nyugati meghívásban Hová tűnt négyezer zalai dolgozó? A megyei statisztikai hivatal által figyelemmel kisért gazdálko­dó szervezetek az első negyedév­ben 82 ezer 500 főt foglalkoztat­tak, 3900-zal kevesebbet, mint az előző év bázisidőszakában. A kér­dés önként adódik, hová tűnt közel négyezer dolgozó? — Egy jelentős részük nyugdíj­ba ment, emelkedett a segélyezet­tek száma,s nőtt az újrakezdési kölcsönért hozzánk és a bankhoz fordulók száma is. Ők azok, akik tavaly az első negyedévben még munkaviszonyban voltak, de az idén már nem. Ezeknek a száma négyszáz körüli, míg a segélyezet­tek mintegy 300 főt számlálnak. A természetes kiöregedést is bele­számítva már igen jelentős a lét­számcsökkenés — mondta Bagó István, a Zala Megyei Munkaügyi Hivatal osztályvezetője, majd hoz­zátette: " Aztán nagyon sokan korengedményes nyugdíjba is mentek, hiszen akkor nem kell külön engedély, ha a korhatár betöltéséig a munkáltató vállalja a nyugdíjfolyósítás anyagi konzekvenciáit. Ezek jutottak hirtelen eszembe. Közben megalakult az új kor­mány, s létrehozták a Munkaügyi Minisztériumot. Ennek képviselő­je egy tájékoztatón azt mondotta, hogy a megyei szerveknél meg kell erősíteni az információs áramlást. Számítógépbe kell táplálni az adatokat, mert tarthatatlan, hogy késsen például a munkanélküli­ekkel kapcsolatos bármiféle ala­pinformáció. Zalában ezt a bírálatot nem kell magunkra venni, mert itt történe­tesen számítógéppel írják a nyil­vántartást, meg a kifizető utalvá­nyokat is. És természetesen egy másik rendszeren nyilvántartják azt is, hogy melyik vállalat milyen munkaerőt keres, illetve, hogy ki milyen szakképzettséggel rendel­kezik. Azaz számítógépen van a teljes ügyfélforgalom. A gond abból adódik, hogy a kereslet-kínálat nem mindig esik egybe. Emiatt sokan visszatérő látogatónak számítanak a mun­kaerőszolgálati irodákban, ame­lyeket így mintegy hatezren keres­tek fel az év első három hónapjá­ban. A tavalyihoz képest 41 szá­zalékkal több a munkát kereső, de regisztrált ügyfélen kívül nagyon sokan kértek tanácsot, címet, öt­letet. Persze nem is egyszer előfor­dult, hogy a vállalatok a „kiköz­vetített” jelentkezőt nem fogadták. A lényeg az, hogy idén az első negyedévben Zala megyében 1700 név először került be a munkát keresők statisztikájába.­­Jellemzőként említhető, hogy a megyében nincs úgynevezett húzóágazat, amely vonzaná a munkaerőt, befolyásolná a mun­kaerőpiacot. Valamikor ilyennek számított az olajipar, de egyre inkább itt is a leépítésre kell fel­készülni Bizony akár ötszáz főt is érinthet az idén a létszámcsökken­tés. Ezt nem úgy kell érteni, hogy ennyi embert elküldenek, mert ebben bent van a nyugdíjazás is. Aztán itt van a MOM és a Tungs­ram zalai gyárainak ügye, ahol a természetes fogyáson kívül a munkáltatói felmondással is szá­molhatnak a dolgozók — folytatta példákkal az osztályvezető. A munkaerőkereslet visszae­sett. Mintegy ezer bejelentett ál­láshely volt március végén. Ez alig fele az egy évvel korábbinak. A nyilvántartás szerint március végén 700, április végén 800 munkanélküli várt elhelyezésre. Közülük mintegy 300-zan több mint fél éve nem jutottak álláshoz. Időközben akadt egy NSZK-beli munkavállalási lehetőség, amit pályázat útján lehetett elnyerni. — Volt vagy kétszáz érdeklődő, ám a feltételek ismertetését köve­tően csak ötvenen maradtak, s közülük is mindössze 16-an adták be a pályázatot.— mondta Pálfi József főelőadó — Mi a kötelező nyelvismeret ellenőrzését követő­en 13 jelentkező anyagát továbbí­tottuk. Úgy hallottuk, hogy a várt­nál kevesebb jelentkező miatt megismétlik a pályázati felhívást, de a lényeg az, hogy a továbbiak­ban már mindenki egyéni kiköz­vetítésre, szerződéskötésre szá­mítson. Egyébként Zalából elsősor­­ban vendéglátóipari, vasas és építőipari szakmunkások jelent­keztek, s reménykedhetnek a németországi megbízásban. A nyelvismeret tehát alapkövetel­mény, hogy a szerződéskötéskor mindenki pontosan tisztában le­gyen azzal mit ajánlanak, mit ígér­nek — mondta a főelőadó. Még csak annyit a létszámgaz­dálkodáshoz, hogy a megyei brut­tó átlagkereset általában 30-35 százalékkal — ezen belül a szel­lemi foglalkozásúaké nagyobb arányban — növekedett az előző év első negyedévéhez viszonyítva. Ágazatonként természetesen nagy a szóródás, de ennek értékelése igazából majd félévkor lesz érde­kes, amikor a gazdálkodó szerve­zetek a félévi mérlegadatok isme­retében fellebbentik a jövedelme­­zőségükről a „fátylat”. —takáts— 1990. JÚNIUS 1. ZALAI HÍRLAP ­ Vegyesvállalati kezdeményezések és szervezeti­­ korszerűsítések ___________ ) Újdonságok a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban A hazai olajipar napjainkban nem éppen a felszálló ágban tevé­kenykedik: a kutatási célokra rendelkezésre álló anyagi eszkö­zök jelentős mértékben csökken­tek. Ennek következtében a hát­tériparnak is jelentős rendelés­visszaeséssel kell számolnia. A helyzetet még nehezíti, hogy az országon belül általánosságban is csökkent a beruházások volume­ne; a gépipari ágazatok rendelés­­hiányokkal küszködnek. S mind­ehhez hozzájárult a hirtelen vál­sághelyzetbe került szocialista piac, e gondok megjelenési formá­jaként kevesebb a munka a hát­téripari gazdálkodó egységeknél. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár válaszút előtt áll: megoldást kell találni arra, hogy a holtpontról merre mozduljon? —Egy vállalat napjainkban két magatartási formát követhet: vagy leépíti a tevékenységét, vagy meg kell kezdenie egy intenzívebb külföldi piackutatást— tájékozta­tott Tornyos Ferenc vezérigazgató. —Kollektívánk azt az utat válasz­totta, hogy az eddig megalakult külföldi vegyesvállalatok mellett (Kanada, India, Ausztria) megpró­bálunk létrehozni itthoni vegyes­vállalatokat, melyek működése révén a cég új technológiával gyarapodhat, újabb piacokhoz juthat és a foglalkoztatási gondok is enyhíthetők. Jelenleg osztrák partnerrel olajipari speciális arma­túrák gyártására készülünk, és tárgyalásokat folytatunk belga, svájci, valamint NSZK-beli válla­latokkal a külföldi tőke bevonása érdekében. — Az előbbrelépésnek csak egyik feltétele a vegyesvállalat. Hogyan korszerűsítik a belső szervezetet? — Érezzük, hogy a nagyválla­lati gondok bizonyos tünetei ná­lunk is jelentkeznek— magyaráz­ta a vezérigazgató. — Helyzetün­ket igyekeztünk reálisan felmérni és megtalálni a kivezető utat, mivel a trösztvezetéstől sem várhatjuk, hogy „ testre szabott új ruhát ad számunkra". A DKG létszáma az elmúlt években 250 fővel csökkent, amit úgy értünk el hogy az eltá­vozottak helyét nem töltöttük be. Céltudatosan keressük a részle­ges átalakulás módozatait. Ezt segítendő tizennégy tagú vállalati dolgozói tanácsot választottunk, így a döntések előkészítését tár­­sadalmasítottuk. — A tanácstagság jó kontak­tust létesített a vezérigazgatóval és a közvetlen kapcsolattartás sokat segíthet a DKG-s gondok megoldásában, — így Aranyos József, az I-es üzem esztergályo­sa, a vállalati dolgozói tanács tag­ja. — Persze felelősségteljes dön­téseket nem hozhatunk anélkül, hogy ismernénk az átalakulási formákat. Mivel az üzleti ügyekben nem vagyunk eléggé járatosak, vállalati jogászunk segít bennün­ket tájékozódni arról, hogy melyik döntés milyen előnyökkel jár a cég számára Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanács köz­reműködésével a dolgozói véle­ményeket mind jobban figyelem­be veszik a döntések meghozata­lánál. A DKG felkészültsége és múltbeli eredményei alapján a kollektíva bízik abban, hogy lesz kiút a jelenlegi helyzetből. Sokat számít a bizalom megőrzésében, hogy a dolgozók tudják, mennyit küzd az első számú vezető a vál­lalat jövőjéért Géczi György pénzügyi előadó szintén pozitívan vélekedett a szervezeti korszerűsítésről: — A vállalati dolgozói tanács­ban a pénzügy és számvitel terü­letén dolgozókat képviselem. Mi egyelőre központi irányítás alatt maradunk. Kollektívánk tagjai­nak zöme 20-25 éves munkavi­szonnyal rendelkezik, így nem közömbös számunkra ha esetleg másutt kell munkést keresni Most úgy véljük, közvetlenebb a kap­csolat a felsőbb vezetés és a munkások között.­­ A DKG dolgozóinak 60-80 százalékát alkalmasnak tartjuk arra hogy képesek legyenek a rugalmas profilváltásra—vette át ismét a szót Aranyos József. — Érzünk magunkban erőt a meg­újuláshoz. Annak ellenére, hogy aggaszt bennünket az orszá­g sorsa. Az átmeneti állapotban gazdátlanságot érzünk és még nagyobb bizonytalanságot, u­­gyanakkor az infláció rohamosan növekedik. Tornyos Ferenc vezérigazgató még elmondta, hogy valóban érez­hető a pénzügyi és számviteli dolgozók részéről nyugtalanság a jövőt illetően. A DKG azonban — hangsúlyozta — nem azt az utat szeretné járni a jövőben, hogy létszámot épít le, hanem ésszerű átszervezéssel mindenképpen munkát kívánnak találni házon belül a szervezeti korszerűsítés során felmerülő igények kielégíté­sére. Gelencsér Gábor ( Fizet — nem fizet ) Több milliós tartozás a bérleti díjból Nagykanizsán Természetes, hogy a tanácsi bérlakásért és a nem lakás cél­jára bérelt helyiségekért fizetni kell. Vannak azonban olyanok, akik ezt a kötelezettségüket nem teljesítik, elmulasztják a havon­ta esedékes bérleti díjak fizeté­sét. Az „adósok” körének, a nem fizetés okainak és az ezzel kap­csolatban foganatosítható intéz­kedéseknek próbáltunk utána­járni a Nagykanizsai Ingatlanke­zelő és Közvetítő Vállalatnál, vala­mint a tanácson. — Tavaly év végén a be nem folyt bérleti díjak összege 1,2 millió forint volt — mondta Sza­bó László, az IKKV házkezelési osztályának vezetője. — Ez az összeg a bérleti díjak emelése után megugrott. — Milyen körből kerülnek ki a nem fizetők? — A lakbért nem fizetők a lakosság legkülönbözőbb réte­geibe tartoznak, s a közhiede­lemmel ellentétben kevés köztük a kisnyugdíjas. Elsősorban a lumpen elemek mulasztják el ezt a kötelezettségüket. Az okok között szerepel tartós betegség, családi probléma is. —Az adósokkal szemben mi­lyen eljárást követ az IKKV? — Két havi tartozás esetén felszólító levelet küldünk az ille­tőnek. Ha erre nem reagál, akkor fizetési meghagyást adunk ki. Ezt természetesen csak akkor lehet foganatosítani, ha az adós dolgo­zik, tehát van fizetése. Megjegy­zem, hogy mi csak azt követően kerülünk sorra, miután az illető fizetéséből először levonták a gyermektartást, azután pedig az OTP részletet. Ha a fizetési meg­hagyás eredménytelen, bírói úton kerül sor a bérleti jogviszony fel­bontására, mivel az érintett sze­mély rosszhiszemű, jogcím nél­küli bérlőnek minősül. Ebben az esetben elvileg záros határidőn belül a lakásból ki kell költöznie. — Hová? — Szükséglakásba­, esetleg alacsonyabb komfortfokozatú, tehát olcsóbb lakásba. Utcára nem kerülhet senki. — És mi a helyzet a vállala­tokkal? — Adósaink nagyobb része ebből a körből kerül ki. A jobbik eset az, ha a vállalat értesít ben­nünket, hogy pénzügyi nehézsé­gei miatt nem tud fizetni, s ígére­tet tesz , hogy amennyiben lesz pénze, utalja a bérleti díjat. A többség azonban még ezt sem teszi meg, egyszerűen nem fizet. A vállalatok részéről gyakori, hogy kifogásolják a kiküldött számlát. Ez esetben nekünk újra kell szám­lázni, s így a kérdéses cég nyer egy hónap haladékot. A bírói végzés végrehajtása a lakásügyi hatóság feladata. Dr. Lukácsa Erzsébet, a kanizsai tanács igazgatási osztályának vezetője erről a következőket mondta: — A bírói végzés végrehajtásá­nak alapvető nehézsége az, hogy nem rendelkezünk megfelelő szá­mú, alacsonyabb komfortfokoza­tú lakással. Előfordul olyan eset is, hogy a lakás elhagyására köte­lezett nem fogadja el a számára kijelölt szükséglakást. Ilyenkor következne a kilakoltatás, de erre az elmúlt két évben elsősorban szociális szempontok miatt nem került sor. Az érintett családok többsége ugyanis sokgyermekes. Z. T. I. ——­ ­ Már a tejjel is baj van? AZ UTÓBBI ÉVEKBEN a mezőgazdaság leg­eredményesebb ágazatai közé tartozott a tej­termelés. Most viszont visszaesésre kell szá­mítani, mégpedig nem is kicsire — hallottuk a Teszöv keretében működő szarvasmarha te­nyésztők választmányának ülésén. A gazdál­kodók úgy számolnak,hogy a tej jövedelmező­sége az év végén egyharmadára, egynegyedére esik vissza. Elégedetlenek a felvásárlási árral, ugyanis az év elején a tej és a gabona fix áras kategóriába került. Az utóbbinál már történt növekedés, a tejnél viszont a nyári ár miatt csökken az átlagos felvásárlási ár. Nem értik a termelők, miért van szükség az évszak szerinti differenciára, hiszen a tejelő marhák takar­mányozásában lényeges eltérés,—különöskép­pen a költségekben — nincs. Joggal kérdezik, ha a tejipar májustól olcsóbban jut a tejhez, akkor miért nem mérsékli a fogyasztói árat? Annál is inkább megtehetné ezt, hiszen a fogyasztói árak emelése után visszaesett a kereslet, és emiatt a bérelt hűtőházakban nagy készletek halmozódtak fel. Az is furcsa hogy amíg a vagyonarányos nyereség csak 3-4 százalék, addig a tejiparnál 17 százalékra növekedett. A tejipari tröszt monopóliumként viselkedik, s nem lehet miatta rugalmas megál­lapodásokra jutni a vállalatokkal,és a körzetek­ben működő üzemekkel. Szigetvári József, a választmány elnöke felol­vasta azt a levelet, amelyet az országos választ­mány küldött a minisztériumnak , felvetve a tejjel kapcsolatos problémákat, s amiben nyomatékot kap a tejipari tröszt monopóliumának megszün­tetése is. Mint kiderült, a felvásárló vállalat sincs rózsás helyzetben a megyében. Nagy gondot je­lent számára a tej minősége. Az utóbbi időben megnőtt a tejvizezők száma, s volt rá eset, hogy a falusi tejcsarnokban, amikor az ellenőr vizes tejet talált, durván melegebb éghajlatra küdték és lekommunistázták. A BELT­ART­ALMI ÉRTÉK a takarmányok miatt romlott, s ez kedvezőtlenül befolyásolja az ementáli jellegű sajt gyártását a mikrobiológiai szempontból rossz minőségű takarmány. Szűkül az export, kevesebb a belföldi forgalom, azon a határon van a vállalat, hogy a havi tejpénz kifi­zetések megcsúszhatnak. A sajtgyártáshoz olyan állománytól kellene tejhez jutnia a zalaegerszegi üzemnek, amelyet silómentesen takarmányoznak. Sorra tárgyaltak a gazdaságokkal, de több pénzért sem akadt még vállalkozó. A VÁLASZTMÁNY TAGJAI kifejtették, hogy új alapokra lenne célszerű helyezni a termelő és fel­dolgozó közti tárgyalásokat. Ne a tröszt mondja meg, hogy helyben milyen megállapodásokat érdemes kötni, hanem a körzeti üzemek kapjanak önállóságot, és eldönthessék, milyen tejért mennyit fizetnek. Nyilván senki sem sértődik meg, ha sajt­gyártáshoz alkalmas, béltartalmában értékesebb tejért többet adnak, mint az úgynevezett folyadék­tejért. Igaz, ma is figyelembe veszik a minőséget a bakterológiai tisztaság alapján, csakhogy haszon­talanul, mert az extra tejet összekeverik a másik­kal. Jóllehet külön kezelve, a tiszta tej kevésbé lenne romlandó, így jobban járna a fogyasztó és a tejipar is. Bizony az ilyesfajta pazarlást épp ideje volna megszüntetni, mert ezt még a gazdag országok sem engedhetik meg maguknak. Közösen arra is megtalálták a megoldást, mi­ként lehetne a tejvizezést meggátolni. A termelő­szövetkezetek ebben már aligha tudnak segítséget nyújtani, mert a községi csarnokok bizonyára nem maradnak a kezelésükben. Ott van viszont a pártatlan kamara, amely az ellenőrzések szerve­zésében, a viták eldöntésében közreműködhet, s nyilván a gazdák is másként fogadják. A tej minőségének vizsgálata örök téma. Nem tartják jónak, hogy a tejipar kebelén belül van a laboratórium, s ezért más megyébe, messzire viszik a mintákat. Jól működő tehenészetekben is tapasztalták, hogy a minőség, ha sok volt az országban a tej, gyengébben, ha kevesebb volt, jobban alakult. Pártatlan, hatósági laboratóri­umban szeretnék vizsgáltatni a tejet. A javas­lat: a megyei élelmiszervizsgáló laboratórium betölthetné ezt a szerepet, s egységesen meg­bízható módszer alkalmazását kívánják. Mert azt is tapasztalták, hogy a kontroll vizsgálatok eltérő eredményt mutattak. Nehezményezik a termelők, hogy a télen hozott döntés a tejtermékek kishatármenti áruforgalmában mintha elfelejtődött volna a kormányváltozás közepette. Pedig a nagy kész­leteket valószínűleg ilyen módon is lehetne apasztani. ANNAK KAPCSÁN PEDIG, hogy a szovjet húsexport leállításával a húsraktárakban ugyancsak több az áru, szóvá tették a mező­gazdasági árutermelésben nyugati mintára szükség lesz kvóták bevezetésére a túltermelés miatt. Ezzel azokat lehetne védeni, akik komo­lyabb beruházásokra jelentős összeget fordítot­tak. Mert akár nagyüzemről, akár magángaz­daságról legyen szó, egyik napról a másikra nem lehet profilt váltani. B.E. 3 Messziről úgy tűnik, mintha valamit elvesztettek volna az asszonyok az árpatábla kellős közepén. Pedig csak az idegen a­­nyagokat távolítják el a táblából, hogy így tiszta vetőmagot arathassanak. (Mészáros T. László felvétele)

Next