Zalai Hírlap, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-28 / 177. szám

4 Zalai Hírlap Sokféle 1992. július 28., KEDD Légből kapott képek A hét végén második alkalommal rendeztek aeroshowt Dunántúl legjobb betonján, a sármelléki reptéren. A meleg és a gyér hírverés megtette a magáét, nem zavart senkit szemlélődésében a tömeg, mert az nem volt. De szerencsére volt látványosság, mégha a hiányzó hangosítás miatt, a tűző nappal dacoló nézők közül csak a hozzáértők tudták igazán meglátni és értékelni a légi kunsztokat. A másfél órás bemutatóban forgó- és merevszárnyú repülőszerkezetek, elegáns légitaxi, sárgára festett „kukacbombázó” és igazi vadászgép, harci helikopter illegette magát a sportrepülők és ejtőer- Lélegzetelállító légibalettet mutattak be a Kamorok, nyősök társaságában. Lehet, hogy két délvidéki őrjárat közben villant meg a Mig? Akit szédített a nagy magasság és a sebesség, az lovaskocsin járhatta végig a repteret. ■Hh ATALOM ■Mb és élet A vezetők egészsége — Pompidou (II.) Csak később, 1974 márciusában tűnt fel nekünk a bajának súlyossága a minisztertanácsban. Mindenki tudta, hogy igen fárasztó kezelés alatt áll, kortizoninjekciókat kap, és mint mindig, a legképtelenebb és legellentmondásosabb találgatások kaptak lábra betegségének természetét illetően. Jobb volt nem foglalkozni velük. Aznap reggel, szokásával ellentétben, Pompidou elnök nem járta körül az asztalt, melynél a tanács összegyűlt, sorra kezet szorítva a miniszterekkel, egyikkel-másikkal eltréfálkozva. Karosszékében ült, vagy inkább gubbasztott. Mélységes fáradtság tükröződött rajta, amely — mintha csak nem volnának elég pontosak a mozdulatai — a hanyagság látszatát kölcsönözte neki. A kormánytagok megérezhettek valamit, s ez a sejtés észrevétlen átragadt egyikről a másikra, hisz a hozzászólások kurták voltak, s a napirenddel gyorsan végeztünk. Pompidou elnök így szólt: — Miniszter urak, kérem önöket, hogy ma ne várják meg, míg felállók, menjenek csak nyugodtan előttem. Kifárasztott a kezelés, melyet az orvosok végeznek rajtam. Van, aki már halottnak lát! Csalódni fognak. De a kezelés nagyon fárasztó. Köszönöm a megértésüket. Csendben kimentünk. A távolból meghallottam azoknak a felcsattanó hangját, akik már a márványborítású visszhangos bejáratnál jártak, mely az udvarra nyílt, ahol már várták őket a fotográfusok. Pompidou elnök egymagában ült, szemben az elnéptelenedett asztallal, míg közülünk az utolsó is el nem hagyta a helyiséget. Előző nap a Pénzügyminisztériumból írtak neki néhány sort, és elküldettem a titkárságra. Lényegében azt közöltem vele, hogy ha nagyon megviselné az orvosi kezelés, amelyről beszélt nekünk, biztos lehet benne, hogy miniszterei, többek között én is, őrködni fogunk azon, hogy a közügyeket az általa meghatározott irányvonal szerint vezessék. Kora délután felhívtam az elnökség általános titkárságát, hogy megtudjam, megtartjuk-e szerdán 17 órakor rendes heti találkozónkat, melyen a gazdasági és pénzügyekről szoktam beszámolni a köztársasági elnöknek. Igenlő választ kaptam. Szokás szerint a miniszteri fekete Citroennel indultam útnak, végig a Rivoli úton, lehetőség szerint az úttest jobb oldalán haladva, hogy egy-két kocsinyi helyet nyerjek a Concorde téri piros lámpánál, oldalamon Gabriel Lavalierrel, a sofőrömmel. Amikor a szárnysegéd bevezetett az irodába, Pompidou elnök nem állt fel. — Bocsásson meg, hogy ülve fogadom. Még mindig nagyon fáradt vagyok, amiatt az átkozott kezelés miatt. Megkaptam a levelét. Szokatlan szívesség, már-már gyöngédség csendült ki szavaiból. Mintha először tűnt volna el a gyanakvás, jellemének ez az alapvető vonása, mely gyakran sértett és ingerelt, már csak azért is, mert haszontalannak találtam, hisz könnyen ellenőrizhette miniszterei ténykedését. — Köszönöm, hogy írt nekem. Meghatott a levele. A megindultság titkos, meleg érzése suhant át a szobán, így folytatta: — Mivel az egészségi állapotomról írt, és egyébként is sok ostobaságot fecsegnek össze róla, most pontosan elmondom, mi is a helyzet. Több hónapja kezelnek egy olyan betegséggel, amelyet jól ismernek az orvosok. Nem a betegség merít ki, hanem a kezelés. A hivatalomra való tekintettel kénytelenek alaposan nekigyürkőzni. Elkaptam egy ronda influenzát, ami különféle szövődményekkel jár. Pillanatnyilag szüneteltetni kell a kezelésemet. Szombaton elutazom, Orvilliersben töltöm a hétvégét, a jövő héten pedig Cajarcba megyek. Ott maradok a húsvéti ünnepekre, egészen április közepéig, és akkor, ha minden jól megy, újrakezdhetem a munkát. Végig tájékoztatni fognak mindenről, ami történik, úgy intézem majd, hogy mindennap értesüljek a friss hírekről. Ha valami fontos kérdés merül fel, bármikor megtalál. A legegyszerűbb út Balladuron át vezet. Egy életre bevésődött emlékezetembe a képe, ahogyan akkor magam előtt láttam. Arca fel van fúvódva. A gyérülő fény kiemeli a karikákat a szeme körül. Nézem őt az íróasztal két oldalán álló két hatágú, aranyozott ezüst lámpa között, melyeket Biennais készített. Napóleon számára rendelték őket. A restauráció idején a fém lámpaernyők méhecskemintáit liliomokkal cserélték fel. Felállók, hogy búcsút vegyek. Ülve marad. Nem kísér ki. Következik: A vezetők egészsége — Brezsnyev A versenygalamb és a Rolls Royce Első osztályú repülőjegy az Amszterdam—London útvonalon, kukorica, saláta és ásványvíz repülés közben, egy várakozó Rolls Royce a londoni repülőtéren, mindez előre jelzi, hogy egy pasa sem élhet jobban Angliában, mint az „Invincible Spirit” (Legyőzhetetlen Szellem)— ha hűségesen teljesíti házastársi kötelességeit. A négy esztendős verseny galambot —merthogy róla van szó —, több nagy nemzetközi verseny győztesét egy angol galambtenyésztő vásárolta meg Hollandiában rekordösszegért — 110.800 font sterlingért (210.000 dollárért). Az eddigi legnagyobb összeg, amelyet galambért valaha kifizettek, 77.000 font sterling (140.000 dollár) volt. Az új gazda, Louis Massarella, a Leicestershire grófságbeli „Louella Pigeon World” tulajdonosa, mit sem törődik azzal, hogy a szenzációs vétel bekerül-e a Guinness Rekordok Könyvébe. Az ő neve ugyanis már olvasható a könyvben. Massarella úrnak és három fiának, akik vele dolgoznak, az a szándéka, hogy első osztályú tenyészállatot neveljen „Invincible Spirit”-ből,„IS”-ből, ahogy a galambot „baráti körben” nevezik. Szerintük a bajnok megéri a ráfordított nem eskély összeget és a kényeztetést. A galamb a múlt héten érkezett a londoni repülőtérre, ahol a Massarella sofőrje által vezetett Rolls Royce várta. Az angol egészségügyi rendelkezéseknek megfelelően a galambot egy hónapra karanténban helyezték el. Ha letelt a vesztegzár ideje, „IS” beköltözik a számára külön létesített „magánlakosztályba”, amelynek helyszínét Massarella és fiai természetesen titokban tartják. Évente nyolc párt bocsátanak rendelkezésére — kivétel nélkül díjazott verseny galambokat. Azért csak nyolcat, hogy túlságosan ki ne fárasszák. Ezekből a nászokból évente mintegy ötven utód származhat, s azokat 20—2.000 font sterlingért, esetleg többért is eladhatják. „Invincible Spirit” leszármazottak galambtenyésztők fogják megvásárolni a Közel-Keletről és az Egyesült Államokból, de a világ minden más tájáról is. Mivel a galambversenyek világa könyörtelen, ezért „IS”-t a nap 24 órájában őrizni fogják és csak néhány kiváltságos részesülhet abban a szerencsében, hogy megtekintheti. Persze, számára vége a galambversenyeknek — „magánlakosztályában” a szó szoros értelmében szárnyaszegetten fogja tölteni hátralevő napjait. Válás hercegi módra A királynő szomorú, de ez a tényeken nem változtat: András herceg — a brit trón örököseinek sorrendben negyedik várományosa — válik alfeleségétől, Sarah Fergusontól, aki az 1986- ban kötött házasság révén hercegnői címet is kapott. Jóllehet a szenzációhajhászó botránylapok mindig számíthattak példányszámnövelő Fergie-sztorikra, a nagy fordulatot ezúttal a férj szolgáltatta. Egy texasi playboy és Sarah képekkel is dokumentált viszonya után közölte, hogy lezártnak tekinti a házasságot. II. Erzsébet nehéz szívvel, de megbízta a család jogi képviselőjét, hogy készítse elő a válópert. Ez a szerep London egyik legismertebb ügyvédjére vár. Sir Matthey Ferrier úgy véli, hogy hónapok telnek el, amíg a procedúra zajlik. De az bizonyos, hogy András herceg ex-neje a válás kimondása után is megtarthatja a yorki hercegnő címet. Nyilván a két kislány is nála marad. És hogy ne legyenek gondjai, 5 millió fonttal „ereszti el” a Ház, és megtarthatja Berkshire mesébe illő környezetében lévő kastélyukat. A válás híre azonban nem csak a királynőt, hanem az úgynevezett jobb köröket is lehangolta. Még élnek, akik emlékeznek arra, hogy milyen megrázkódtatást okozott VIII. Edward, amikor a trónról is lemondott, csakhogy feleségül vehesse kedvesét, egy elvált asszonyt. S ez akkor összeegyeztethetetlen volt az udvar erkölcseivel. Úgy tűnt, az eset kivétel. Aztán a hetvenes években Margit hercegnő rúgta fel a pap, VI. György által kreált szabályt, elvált a férjétől. Két éve Anna hercegnő döntött úgy, hogy otthagyja férjét, Mark Phillips kapitányt. András és Sarah „nagyvilági” életvitele, úgy látszott, minden pletykát túlél. Azért—írták a lapok — mert mindkét fél egyénisége a kilengésekben is megegyezik, ideális párt alkotnak. Szeretnek enni, inni, szórakozni. Nem tisztelik a tabukat. Olyannyira nem — s ezt fölemlegetik a lapok —, hogy már András herceg legénybúcsúján is különös dolgok történtek. A herceg meghívta legbizalmasabb barátait, és néhány lányt. A hangulat fokozódott, s egyszer csak az akkor még menyasszony Fergie az asztalra pattant, táncolni kezdett, s mintha csak sztriptízbárban lenne, levette az alsóneműjét, amire az Union Jack, a brit birodalmi lobogó volt festve, nyilván a nemzeti büszkeség testre szabott jeleként. " Százhatvan „Svájc” A világon 160 „Svájc” létezik—ennyi terület, körzet, tájék, magasvasút és völgy viseli ezt a nevet. Erre a megállapításra a Svájci Közlekedési Központ (SVZ) jutott, miután kiderítette, hogy Drezdából terjedt el a név a világon. A múlt században ugyanis egy svájci férfi, aki a drezdai akadémián tanított, az Érchegység keleti nyúlványait megpillantva lekesen kiáltott fel: „Szász Svájc!". „A név azután gyorsan átment a köztudatba és más német vidékek sem mulasztották el, hogy megfelelő tájaknak ezt a turisztikailag vonzó nevet adják” —szögezi le az SVZ jelentése. így beszélhetünk ma „Frank Svájcról” (Bajorország), „Holsteini Svájcról” (Schleswig-Holstein), „Brandenburgi Svájcról”, „Mecklenburgi Svájcról” és „ Észak-Rajna-Veszfália-i Svájcról", hogy csak néhányat említsünk a 160 közül. Most azt tervezik, hogy ezekben a „Svájcokban” útjelző táblákon tüntetik fel a távolságot az igazi Svájctól.