Zalai Hírlap, 1993. október (49. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-01 / 229. szám
4 ZALAI HÍRLAP A taxaméter árulkodna Az APEH jóindulatú figyelmeztetése a taxisoknak szól: szereljék be a taxamétereket és hitelesítsék azokat, mert enélkül január elsejétől nem fuvarozhatnak. Néhány zalai taxisnál érdeklődtem a minap, mi a helyzet a nyugtaadásra is alkalmas készülékek beszerzésével, beszerelésével. — Úgy tudom, hogy a mi társaságunk tagjai közül még senki sem rendelte meg. Decemberig nem is foglalkozom ezzel a témával. Nem előnyös beszerelni a készüléket, mert tárol minden adatot, és az ördög nem alszik, hátha ellenőrizne az adóhatóság. Majd januárra meglesz a készülékem — mondta a Göcsej-taxitól Sípos Ottó. — Gyakorlatilag sokat nem tudunk, nincs információnk arról, hogy milyen készülék a jó. Még az sem ismert, hogy milyen autókkal lehet taxizni, s hogy milyen típusú kocsiba milyen taxamétert érdemes beszerelni. Ha majd lesz itt Zalaegerszegen is kellő választék, akkor szép sorban bejelentkezünk — így a Mozi-taxitól Szép Lajos. Viola József, a Zala-taxisok ügyvezetője sem boldog, hogy már megint költségekbe kell bonyolódniuk: — Nálunk még nincs olyan kocsi, amelyikben működne az új taxaméter. Az biztosnak látszik, hogy a 14 fős társaságból a szigorítások miatt — amelyek alapvetően anyagi természetűek — talán ha öten-hatan maradunk. Nehéz lesz kigazdálkodni a növekvő költségeket —mondta Viola József. A kanizsai Centrum—Turul Társaság képviseletében Pálfi Jenő azt felelte, hogy csak decemberben lesz taxaméter-szerelés. Az Országos Mérésügyi Hivatal kanizsai mértékhitelesítő kirendeltségének vezetője, Horváth László kétségek között él. Még csak most, ezen a héten ismerkednek az új rendeletnek megfelelő taxaméter hitelesítési módszereivel. — Az elméletet ismerjük, ám a gyakorlati alkalmazás azért teljesen más dolog. Félő, hogy mivel eddig Zalából senki nem jelentkezett a beszerelt készülék hitelesítésére, év végén nagyon összegyűlik majd a munka. Sajnos, tudomásom szerint Kanizsán nincs is olyan szakember, aki beszerelné és programozná is a készülékeket, netán hitelesítésre előkészítené azokat. -áts A magyarországi Panem Kiadói Kft. a Guiness kiadó nyomán magyarul is megjelentette Geoffrey Regan Döntő csaták Szalamisztól a Golf-háborúig című történelmi kötetét. Az ötvenhárom csatát feldolgozó könyv segítségével izgalmas olvasmányt és játékot ajánlunk olvasóinknak. Ha elolvassák a csaták feldolgozásának itt megjelenő kivonatát, — s egy kicsit több ismerettel is rendelkeznek az adott korról —, akkor minden bizonnyal tudnak válaszolni kérdéseinkre. Tíz-tíz rész után érdemes beküldeniük a helyes válaszokat tartalmazó levelezőlapot szerkesztőségünk címére. Ekkor ugyanis esélyük van arra, hogy a Panem Kiadói Kft. más, a játék jutalmazására rendelkezésünkre bocsátott egyéb kiadványaiból nyerjenek. 53 nap, 53 csata, 53 válasz, s egy újabb értékes kötet a házikönyvtárban! Döntsön, és játsszon! A tudás már megéri. DÖNTŐ CSATÁK 5. A római csata Kr. e. 202 A Kr. e. III. században Róma és Karthágó között hosszan elhúzódó vetélkedés bontakozott ki a mediterrán térség feletti uralomért, amelyet Pürrhosz épeiroszi király már Kr. e. 275-ben megjósolt. A Kr. e. 241-ben, római győzelemmel végződött első pun háborúban Karthágó számára elveszett Szicília és Szardínia. Hispániai hatalma azonban érintetlen maradt, és a nagy hadvezér, Hannibál, innen indította el a második pun háborút, Kr. e. 218-ban. Hannibál többször bizonyította fölényét a római hadvezérekkel szemben. A hispániai római sereget a mindössze huszonnégy éves rendkívüli tehetségű hadvezér, Publius Cornelius Scipio vezette. Scipio Kr. e. 203-ban sorozatos győzelmeket aratott a karthágói hadak felett Utica közelében, így Karthágónak nem maradt más választása, mint hogy hazahívja legjobb hadvezérét, Hannibált. Az immár hetven éve tartó római—pun vetélkedés két legnagyobb hadvezére került így szembe egymással. Appianos szerint mindketten pontosan tudták, mi forog kockán. Hannibál egyenesen kijelentette, hogy „a csata eldönti Karthágó és egész Afrika sorsát”. Scipio pedig így vélekedett: „ha legyőznek minket, egyetlen emberem sem találhat menedékre.” Hannibál seregének nagy szakértelmet igénylő irányításra volt szüksége, mivel részben veterán, részben tapasztalatlan harcosokból állt, ráadásul sokféle nyelvet beszélő, különböző nemzetiségű katonák alkották. Hannibál azonban mindenki másnál nagyobb tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogyan hozza ki a legtöbbet az ilyen vegyes összetételű seregből. Elefántjait az első sor előtt sorakoztatta fel, de nem várt túl sokat tőlük; tudta, hogy ezek már nem az Itáliában valamikor nagy rémületet keltő, tapasztalt állatok. Legfeljebb azt remélte, hogy talán megbontják a rómaiak hadrendjét. A csata kezdetén a rómaiak, akik már tudták, hogyan lehet megzavarni az elefántokat, pokoli zajt csaptak kürtjeikkel és trombitáikkal. Az állatok ideoda rohangálva szétzilálták Hannibál balszárnyi lovasságát, amelyre azonnal rázúdult Masinissa, és egyetlen rohammal kiszorította a csatatérről. A többi elefánt viszonylag kevés bajt okozva száguldott végig a római manipulusok által nyitott széles folyosókon. Ezután következett a gyalogság összecsapása, amelyben a két első sor karddal és dárdával rontott egymásnak. A rómaiak hamarosan visszaszorították a gallokat és a liguriaiakat, nemegyszer nehéz, domború pajzsaik erejével. Most jött el az ideje, hogy az afrikaiak előretörjenek, és felvegyék a harcot a győzelmes római hastatusokkal. Egyórai kézitusa után Scipio hátrébb rendelte első sorát, majd meghosszabbította arcvonalát: a második és harmadik vonalat felfejlesztette a szárnyakon, mindaddig, amíg mindkét oldalon túlnyúlt az ellenség hadrendjén. A pun vezér szándékosan tartotta távol kipróbált katonáit a csata korai szakaszának fárasztó összecsapásaitól, hogy a kellő pillanatban pihenten léphessenek színre. A római hastatusok már nem tarthatták magukat sokáig. Ekkor azonban bekövetkezett az, amitől Hannibál a legjobban tartott: hirtelen megjelentek a Laelius vezette római lovasok és hátba támadták a karthágói veteránokat. Ez volt a vég. Gyakorlatilag bekerítették Hannibál seregét. A csata ettől kezdve vérfürdővé fajult, amelyben körülbelül 20.000 karthágói katona lelte halálát. Amikor a vereség véglegessé vált, Hannibál elmenekült a csatatérről. A karthágói szenátus pedig nyomban feladta a várost Scipiónak, aki ezentúl az „Africanus” jelzőt illesztette a nevéhez. A 400 évvel korábban alapított Karthágónak és gyarmatbirodalmának a története ezzel véget ért. Hannibál Zámánál vesztett. Sokféle Életrajz-tárlat Afrika felfedezéséről Távol Magyarországtól Különös dokumentumokból, emléktárgyakból nyílt kiállítás a minap Keszthelyen, a Festetics Kastélymúzeumban. A tárlat, a tudománytörténet kimagasló alakja, Magyar László életútját, viszontagságos körülmények közt folytatott afrikai kutató munkáját idézi, születése 175. évfordulója tiszteletére. Kivetettség, keserves kenyérkereset — ami később a távoli földrészre vezette—kísérte útját gyermekkora óta. Szegény szolgálóleány törvénytelen gyermekeként született, iskolaéveiben a kosztos-kvártélyos diák szomorú, család és otthon nélküli sorsa jutott neki. Immár fiatalemberré cseperedve vette nevére apja, aki tiszttartó volt a Festetics birtokon. A Magyar család azonban — nyilván örökösödési okok miatt—sohasem fogadta be. Körülményei folytán valósággal kiüldöztetett az országból. Huszonöt évesen, a fiumei Tengerészeti Akadémai elvégzése után indult a nagyvilágba... Tárgyi emlékek, iratok idézik Magyar László honi sorsát, hitének, hazaszeretetének, alkotni vágyó akaratának későbbi gyümölcseit. Csupán jó szerencséje mentette meg 1845-ben, amikor az Argentin Flotta tisztjeként hadifogságba esett, s halálra ítélték. Szabadságát visszanyerve próbált tudományos munkához fogni, Dél-Amerika jelentős területeinek — köztük az egykori Inka birodalom — tudományos feltárására dolgozott ki tervet. Az expedícióhoz a Magyar Tudós Társaságtól kért anyagi támogatást, ám pénzt nem kapott, csupán erkölcsi elismerést a tudomány iránti „buzgalmáért”. Az állástalan tengerésztiszt ekkor utazott Afrikába, s a kalahári néger uralkodó, Trudodati Dalaber Almanzora flottájánál vállalat állást. A „Fekete Felség” — ahogy kenyéradóját nevezi — visszaadta elvesztett felfedezői ambícióit. Expedíciót szervezett számára a Kongó alsó folyása mentén. Ez a kutatás volt a történelemben az első közös vállalkozás fehér és fekete bőrű ember között Afrika tudományos felderítésére. Majd anyagi segítséget kapott egy belső-afrikai expedícióhoz is. Ennek során ismerte meg Kajája Kajángula uralkodót, aki lányát feleségül adta hozzá. A gazdag bihei uralkodótól nászajándékként kapott 300 testőr-elefántvadász olyan területekre is elvezette Magyar Lászlót, ahová addig — és sokáig még utána — fehér ember nem tehette be a lábát, így készíthetett hiteles leírásokat a tudós társadalom előtt ismeretlen területek geográfiájáról, lakóinak életéről, szokásairól. Különösen jelentősek a szökött rabszolgák szabad szállásain, a rejtőző népek falvaiban kialakult mikrotársadalmakról írt feljegyzései. Az adatok a közösségek fejlődésének ismeretlen korszakáról, helyszíneiről, mint Afrika „titkos történelméről” jelentenek forrást. Első kötetének kéziratát 1857-ben portugál közreműködéssel küldhette haza. A Magyar Tudományos Akadémia két évvel később kiadta a munkát, s tagjai sorába választotta szerzőt. A MTA elnökének írta egyik levelében: „Én mindig szent kötelességemnek tartottam édes hazám javát és díszét és tőlem telhető minden módon előmozdítani.” Magyar Lászlónak, élete utolsó éveire megint csak a nélkülözés jutott. Királyi apósát meggyilkolták, felesége a trón visszaszerzésén fáradozott. Magára maradva folytatta kutató munkáját. 1864 őszén bekövetkezett halálának híre csak évekkel később jutott el Magyarországra. Diplomáciai úton nyert értesülések szerint, a nála maradt tudományos hagyatékot tűzvész pusztította el. Az emléktárlat október közepéig látható a Kastélymúzeumban, de az anyag része lesz egy később megrendezésre kerülő, immár állandó Afrika-kiállításnak. H. Á. Kínzási módszerek a XIX. század Afrikájában. Részlet a kiállításról. Kérdés: Hannibál a rómaiakkal vívott római csatában afrikai elefántokat vetett be. Milyen sikert vagy kudarcot vallott ezzel, s ennek tulajdonképpen mi lehetett az oka? (A Döntő csaták című könyv megyénkben a következő könyvesboltokban kapható: Zalaegerszeg, Simon István Könyvesház, Áfész Könyvesbolt, — Nagykanizsa, Deák Könyvesház, Zrínyi Könyvesház, — Keszthely, Frida és Frida Könyvesbolt) (Ezúton kérünk elnézést egyre gyarapodó számú érdeklődő olvasóinktól, hogy technikai hiba következtében a csaták sorszámozása kétszer is ugyanaz volt.) 1993. október 1., PÉNTEK