Zalai Hírlap, 1995. január (51. évfolyam, 1-27. szám)
1995-01-02 / 1. szám
1995. január 2., HÉTFŐ (Folytatás az I. oldalról.) tervezgettük délelőtt, Balatonparti sétánk közben. — Melyikük vásárolta a szerencsés szelvényt? —Én vettem, de a feleségemnek — mondta Söllner úr. — Elég lesz egy hétvége a nyári kiránduláshoz? — Valószínű, hogy megtoldjuk néhány nappal — említették a népes család körében. Tizenegy fős szilveszterező rokonság gratulált a szerencsés Anton bácsiéknak. A hévízi Thermál Hotelben az osztrák Symann Eduard és felesége kiérdemelte a díszvendég címet. — Amióta áll ez a ház, itt nem múlt el szilveszter nélkülünk — mondták.—Szeretjük a zenét, a táncot már csak módjával, de egy kis délutáni gyógyfürdőzéssel arra is felkészültünk. — Mit várnak az új esztendőtől? — Békességet, egészséget. Sose érezzük rosszabbul magunkat, mint most! A Hotel Aqua újévköszöntője az egész fürdővárosnak szólt. Az éjfélt az itt már hagyományosnak számító tűzijátékkal koronázták meg. Centrál-menü a Hevesiben Köddel búcsúzott az óév Kanizsától, de ez nem zavarta a szilveszterezőket. Amikor — úgy este 11 tájban — a rendőrség járőrkocsijával körbejártuk a várost, mindenfelé trombitáló járókelőket láttunk. Na és durrogtak a petárdák is... — Eddig nem történt semmi rendkívüli esemény — adta a tájékoztatást Varguth Ferenc hadnagy a rádión. — Reméljük, így is marad. A Hevesi Sándor Művelődési Központ összes ablaka világos volt. Már az ajtó előtt hallani lehetett a zsibongást és a zenét. —Nagyon jó a hangulat és hátsók éve rendezünk szilveszteri vigasságot, ennyien még soha nem voltak—újságolta Horányi Iván igazgatóhelyettes. — Sőt már egy hete sem tudtunk helyet biztosítani a későn érkezőknek. Most szolgálják fel a vacsorát, s úgy látom, mindenki elégedett a Centrálban készített ételekkel. — Mi kerül az asztalra? — Előétel után két fő fogás közül választhattak vendégeink, sőt éjfél után jön a meglepetés: mindenki kap egy tányér korhelylevest. A zenét — ez már régi hagyomány a HSMK-ban — a Nosztalgia-zenekar szolgáltatta. Mark Tibor dobossal váltottunk szót egy zeneszünetben. —Szeretek itt muzsikálni szilveszterkor — mondta. — Ilyenkor még én is elfelejtem, hogy valójában dolgozom. Éjfél után újabb vidám pillanatok következtek: kisorsolták a tombola fődíját, egy szép pirosra sütött malacot. A szerencse dr. Megyeri Mihálynak és asztaltársaságának kedvezett. A Helyőrségi Klub Ady utcai házában két szinten, három helyen állt a bál. Zenekar is több akadt, tehát a nagyérdemű kedvére válogathatott. A hangulat ennek megfelelően kellőképp emelkedett volt, s éjfélkor szaporán durrogtak a pezsgőspalackok: mindenki koccintani akart egy boldogabb új évre. Mark Csaba — nem rokona a dobosnak — és családja először töltötte a szilvesztert a HEMO-ban. — Sok jót hallottunk az itteni óév-búcsúztatókról, ezért döntöttünk úgy, hogy itt töltjük ezt az éjszakát. Eddig nem is csalatkoztunk várakozásainkat illetően — közölte vidáman. —Jó a hangulat, a zene, a pezsgő... Mi más kell ilyenkor? „ízeldorádó”, fejreállt vendég A zalaegerszegi Göcsej vendéglőben szombaton délelőtt tízkor durrantottak az üstök alá. Amikor délután négy tájban beszagoltunk a konyhába, már valóságos ízeldorádó fogadta a kíváncsiskodót. Vélhetően az est sztárja volt a bélszín bankár módra. —Remélem, hogy jól sikerült — mosolygott Gecse Miklósné főszakács. — Tulajdonképpen egy gombával, velővel ízesített bélszínszeletről van szó, amit barnamártással szervírozunk. Gyomornedveink megindulásának álljt parancsolt, hogy a vendéglőből kilépve majd' hátba suhintottak egy petárdával. Pedig 1994-re drága mulatság lett a durrogtatás. A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletese a pénteket jelölte meg nehezebb napnak: — A Platán sorról kaptunk bejelentést, hogy petárdáznak. Rendőreink ugyan gyorsan a helyszínre érkeztek, de addigra a tettesek már eltűntek. Vitathatatlan: az előző évekhez képest csökkent a „fegyverropogás”. Persze, aki betárazott petárdából, nem rakta a sifonérba. Trükkös módon kihajigálta az ablakon. Mert mondja meg valaki, hogy egy toronyházból honnan és ki... Teljesen találomra telefonon „kocogtattunk” Barabás Miklósné csonkahegyháti lakásán. — Én minden szempontból elégedett voltam kilencvennégygyel. Ugyanis februárban született a Réka nevű kislányunk. Ha lehetne, én az óévet átmásolnám 1995-re. Még egy gyereket szeret-—k, nem. Amit jövőre óhajtok elérni, az maradjon titok. ...A Shell-benzinkút dolgozói baráti koccintásra gyülekeztek az egerszegi tankállomáson. Két korty pezsgő között még azt is megsúgták: rugalmasan kezelik az üzemanyagár-emelést. Vasárnap reggel hétkor srófolják feljebb az árakat. De aki 7:05-kor tankolt, még a régi áron jutott üzemanyaghoz. A Zalabaromfi Rt. portáján Takács Dénesnek és az Ajax kutyának kívántunk BÚÉK-ot. Az őrség tehát a vártán, Vizy Péter és Skoda Tamás fiatalúr pedig házibulira készülődött. — Leszünk vagy húszan — igazított egyet fekete cilinderen Peti gyerek. — Közös bulit már rendeztünk többet, de ez lesz az első ilyen szilveszterünk. Felszerelkeztünk videokazettákkal, magnószalagokkal, szendvicsekkel, üdítőkkel. Éjfél után hazaugrunk boldog új esztendőt kívánni, s hajnaltájt vesszük nyakunkba a várost. Mi pedig a megyét. Koromsötét éjszakában elrobogtunk Zalalövőre. A bányafészekhez címzett fogadó előtt álltunk meg. Alakult a hangulat: pankaszi cigányzenekar húzta a talpalávalót. A klarinétos különösen kitett magáért. Oly szépen szólt a hangszer, hogy még Esze Tamás is megpedelné (méretes) bajuszát. A Zalalövő és Lenti közötti útszakaszon két személygépkocsi és a görbe utakon járó Róka Rudi mutatta magát. Lentiben, a művelődési házban Glaser Edit és Molnár Péter, két 9 esztendős gyerkőc komoly figurákat dobott be a parketten: — Hogy ki tanított bennünket táncolni? Hát a technika csak úgy jött. Amit aztán szilveszterkor bemutatunk. Mert azért vagyunk ám itt, hogy elköszönjünk 1994-től. Ki gondolta volna? Lenti másik szórakozóhelyén, a Favoritban más módi járta. A zenekar egytagú, a hangulat pedig elsőrangú volt. Az egyik vendég — közkívánságra — fejen áll az asztalon. A konyha bejáratánál lévő ketrecből pedig kikíváncsiskodott a sorsolásra váró malac. Elemében volt a kis moslékevő, sorsát szegény nem sejtette... A kormányt újra Egerszeg felé fordítottuk. 23:30-kor érkeztünk az alsóerdei Hisztéria diszkóba. Épp idejében. A tömeget alig lehetett bezsilipelni az ajtón. Odabent dübörgött a Kajdiszkó. Csinos lányok rafinált toalettekben lejtették a táncot. A lovagok pezsgősüvegekkel rohangáltak, hisz mindjárt éjfél. Himnusz, össznépi csókolózás... Ha a jókívánságoknak csak a fele válik valóra, Magyarország lesz 1995-ben — a mosoly országa. Az összeállítást Arató Lajos, Horányi Árpád, Mészáros T. László, Szakony Attila és Z. Tamás István készítette. ne? Fülbemászó zenére ropták a zalalövőiek a bányafészekben, az egerszegi Hisztéria diszkóban is vérpezsdítő dallamokra jártak a párok. Étvágygerjesztő nyeremény a Hevesiben. A lenti Favorit vendéglőben az egyik vendég — közkívánatra — fejre állt a vacsoraasztalon. Ha igazán magasra hág a hangulat, szilveszterkor is zaka-zaka-zakatol a vonat Egerszegen, az alsóerdei diszkóban. TÁJÉKOZTATÓ Értesítjük Tisztelt Ügyfeleinket, hogy Igazgatóságunkon az állampapír-forgalmazás 1995. január 2-3-4-én szünetel. Szíves megértésüket köszönjük. MNB Zalaegerszeg, Dísz tér 7. Tel.: 92/312-690 Krónika ZALAI HÍRLAP 3