Zalai Hírlap, 1997. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1997-12-01 / 281. szám
1997. december 1., HÉTFŐ Letenye születésnapján Szombaton délelőtt a fesztiváldíjas helyi fúvószenekar pattogó ritmusai fogadták a letenyei művelődési házba érkező vendégeket, hogy aztán pontban fél 11-kor kezdetét vegye a település első írásos említése 650. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi képviselő-testületi ülés. Elsőként Rostonics László polgármester köszöntötte a színháztermet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot , köztük Szabó Zoltánt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkárát, dr. Gerócs József és Szabó Katalin országgyűlési képviselőt, a megyei közigazgatási hivatal, a megyei közgyűlés, a megyei múzeumok, nemkülönben a helyi közélet képviselőit. Ünnepi beszédében a polgármester — felvillantva a település múltját — arról beszélt: a régészeti ásatások bizonyítják, hogy Letenye és vidéke évezredek óta lakott vidék, melynek történelme és jelene okán is büszkék lehetnek arra a helybeliek, hogy itt élnek és dolgoznak. A határ menti településen az 1989. március 1-jei várossá nyilvánítás óta minden feltétel megteremtődött annak érdekében, hogy a polgárok valóban városlakónak érezhessék magukat: a vezetékes víz és gáz után mindenki számára elérhető a csatornahálózat, a telefon, a kábeltévé; az erdészet közel 200 fő részére létesített új munkahelyeket; ma már közművesített terület várja a befektetőket; s a hajdani bíróság visszaállításával az intézmény-struktúra is teljessé válhat. Az ünnep alkalmából Szabó Zoltán adta át a „Fejezetek Letenye történetéből” címet viselő állandó kiállítást, amely a legújabb jeles teljesítménye dr. Kerecsényi Edit nyugalmazott kanizsai múzeumigazgató, ma is aktív néprajzkutató munkásságának. Avatóbeszédében az államtitkár hangsúlyozta: a kiállítás megnyitása alkalmat ad a kitekintésre is. A Honfoglalás 1100. és az államalapítás 1000. évfordulója környékén nagy jelentőségű, országos kulturális beruházások kezdődtek. Jelenleg 780-hoz közeledik a hazai muzeális intézmények száma, s ezért egyre sürgetőbb feladat működésük biztos anyagi és jogi hátterének megteremtése, melyet az erről szóló törvény — ezekben a hetekben vitatják meg a parlament bizottságai — lesz hivatott biztosítani. Szabó Zoltán kifejtette: "Az elmúlt időszakban politikailag is motivált támadások kereszttüzében áll a kormány, kénytelen volt elviselni azokat a kritikákat, miszerint az elkerülhetetlen megszorító intézkedések a magyar oktatás és kultúra ügyét teljes mértékben ellehetetlenítik. Ennek az ellenkezője zajlik, melynek bizonyítéka ez a kiállítás is. A múzeumot Német Károly esperes szentelte fel, majd Szabó Katalin leplezte le város főterén álló emlékkövet. — Ez a kiállítás Letenye népének a kiállítása — mondta az protokolláris események után dr. Kerecsényi Edit. — Az első leltári szám 1950-ből való, s azóta több mint 600 tárgyat adtak az itt élők a múzeumnak, s e tárgyak 90(!) százaléka ajándék. Nagyon boldog vagyok, hogy megnyílt Letenye múzeuma, s ezért köszönet azoknak a névtelen embereknek, akik önzetlenül segítették a gyűjtőmunkát. —rogy Virágkötők (Folytatás az 1. oldalról.) Sajó Anna, a szervezet elnöke már a rendezvény elején elmondta: rendkívül szorosnak ígérkezik a verseny, így volt, a szombat délelőtt kezdődött megmérettetés során már munka közben megfigyelhettük a díszítőelemek rendkívüli ötletgazdagságát. —Egyénileg és közösen is készültünk erre a versenyre — mondta Hamarics Ildikó, az alkotóközösség helyi vezetője. — Közülünk most heten vetélkednek, s több mint tízen vannak a hobbi-versenyzők. A profinak számító csoportbeliek zöme a szakmai szervezet alapítványi iskolájának kurzusain tanulta a mesterséget. A közös rendezvényeket az ünnepekhez kapcsoltan szervezik, Virágot a világnak címmel. Vasárnap a díjkiosztással kezdődött az estig nyitva tartott kiállítás. Az érdeklődők sok-sok hasznos tanácsot is kaphattak virágdekorációk készítéséhez. — Korányi — Táblás ház előtt adott pénteken este a kanizsai Erkel Ferenc Művelődési Házban nagy sikerű évadzáró hangversenyt a helyi Olajbányász Fúvószenekar, Ámon István karnagy vezényletével. (Szakony Attila felvétele) KRÓNIKA Mentőtalálkozó Hévízen (Folytatás az 1. oldalról.) Mégpedig igen sokszor csak azért, mert a mentők felszereléséből hiányzik az ilyenkor életmentő fontosságú készülék, a defibrillátor. Ezzel az eszközzel jelenleg csak az orvossal vagy mentőtiszttel vonuló eset- és rohamkocsik vannak felszerelve. Ma viszont már léteznek olyan félautomata defibrillátorok, amelyek használatára kiképezhetők a mentőápolók is. Ám, eme életmentő készülékek elvárhatóan szükséges arányú beszerzését anyagi okok nem teszik lehetővé. Gelencsér Hédi, a hévízi Polgárőr Egyesület elnöke az e készülékek megvásárlásának támogatására indított akcióról adott tájékoztatást a rendezvényen. Elmondta azt is, hogy a mentők munkakörülményeit segítő egyéb szervezői feladatot is vállaltak, így kerülhetett sor a vállalkozók és gazdálkodó szervezetek segítsége révén — a keszthelyi mentőállomás tatarozására, villamos szerelvényeinek, bútorzatának megújítására. Az esten műsort adott a hévízi Gyermektánc-stúdió, majd dr. Göbl Gábor, az Országos Mentőszolgálat főorvosa fejezte ki háláját a hévízi kezdeményezésért, szólt annak eredményességéről, s végül tájékoztatta a megjelenteket a szolgálat működéséről. Mint a főorvos elmondotta: az országos hálózathoz ma 191 mentőállomás tartozik, 107-en dolgozik orvos, illetve mentőtiszt, s e helyeken a defibrillátor is megtalálható. Az elsődleges cél az, hogy a többi helyet is ellássák a félautomata készülékekkel, amikből még idén hatot tudnak beszerezni. A folyamatot gyorsító, Hévízről indult társadalmi akciónak köszönhetően eddig 384 ezer forint gyűlt öszsze. Vértes Árpád, a város polgármestere az eseményen a Hévíz emlékérmet nyújtotta át dr. Göbl Gábornak és az Országos Mentőszolgálat vezető mentőtisztének, Tóth Attilának. ZALAI HÍRLAP . Gálaest, vigasság, bálok (Folytatás az 1. oldalról.) Azaz a magukat kellető, földig érő vagy csak a valamicskét éppen takaró csillogó-villogó, meg áttetsző, meg rafináltan szabott „rongyok”. Bár ezeknek még — állítják a báli szakemberek — nem jött el igazából az idejük, s a bemelegítő Katalin- és Erzsébet-napi mulatságokon — amint a kiskanizsai Móriczkultúrházbeli szombati vigalom is tanúsítja — a hölgyek és az urak öltözékére csakugyan a szolid elegancia volt a jellemző. Kiskanizsán hagyományosan ilyentájt rendezik meg a Katalin-bált, melyen 80-100 vendég — köztük sok ünnepelt — vett részt. A jó hangulatot csak fokozta, s persze a rekeszizmokat alaposan próbára tette Kabos László humorista műsora. A kivilágos-kivirradtig tartó bálon Tóth Tamás és együttese gondoskodott a talpalávalóról. □ A VMK ifjúsági vonószenekara műsorával kezdődött szombaton este az a gála, mely az egerszegi Városi Művelődési Központ idei évadzárójának is tekinthető. A Landorhegyi Gála '97 ajándék-műsorcsokor volt mindazoknak, akik segítették az intézmény működését. Nemcsak a lakótelepről, hanem a város más részeiből is érkeztek a nézők. Az érdeklődésre jellemző, hogy a kamaraterembe pótszékeket kellett beállítani, így is sokan a fal mellett állva nézték végig a produkciókat. S nem is csalódtak, hiszen a színvonalas zene, tánc s a humor kiérdemelte a tapsot. Jagasics Béla, a VMK igazgatója szerint nyolc saját művészeti csoportjuk van, de helyet adnak másik nyolcnak is. A 34 millió forint éves költségvetésből 20 milliót maga az intézmény teremt elő, főként a csoportoknak köszönhető bevételekből. Az idei év történéseit felidézve számos eredményről beszélt az igazgató, így a jól működő táncművészeti iskoláról, illetve iskolákról — mert most már kettőre bővül ezek száma —, továbbá tudományos kiadványokról, s a város kulturális életét mindannyiszor megmozgató programjaikról szólt. Az Albatrosz Táncklub utánpótlás csoportja az egerszegi VMK gáláján. Kivilágos-kivirradtig ropták a párok Kiskanizsán. Jelenetek — több szempont szerint Rendhagyó bemutatókkal zárult tegnap a Nyílt Fórum ez évi találkozója. Hol ugyanazt a jelenetet vitték színre másmás szempont szerint, hol felolvasó színházi előadásként volt hallható a darab egy részlete. Az összejövetelen nem kész produkcióra törekedtek, ezúttal az aprólékos műhelymunka került előtérbe. A csütörtökön kezdődött eseménynek, akárcsak az elmúlt tizenkét alkalommal, idén is az egervári várkastély, valamint a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház adott otthont. A találkozó célja a fiatal drámaírók felkarolása, segítése. Ennek megfelelően az összesereglett, színházelmélettel foglalkozó szakemberek, dramaturgok, kritikusok és színészek a fórum ideje alatt azt vizsgálták: vajon a színpadra álmodott dráma az elvárásoknak megfelelően működik-e a gyakorlatban? Az elmúlt négy nap alatt a drámaírók és színházi szakemberek egyéb szakmai tanácskozáson is részt vettek. Plenáris ülés keretében a szlovén színház és dráma jelenébe nyertek bepillantást, s két rádiószínházi munkát is elemeztek: Nagy András: Én és a vargabélés, illetve Balázs Attila: Ki tanyája ez a nyárfás című művét vették nagyító alá. A program leghangsúlyosabb részét természetesen a szekciófoglalkozások jelentették. Három dráma került ezúttal terítékre; a drámértők Sultz Sándor: A medve, Filó Vera: Tulipán doktor, továbbá Hazai Attila: Barbara menekülése című alkotását boncolgatták három csoportban. A szekciók munkáját Nánay István kritikus, Kőszegi Katalin rádiós rendező, Bodolay Géza rendező, Nagy András író, Martos Gábor irodalomtörténész és Tucsni András, az egerszegi színház irodalmi vezetője irányította. A hosszú viták, beszélgetések eredményét a fórum záróakkordjaként tárták egymás elé. A munkában jelentős szerepet vállaltak az egerszegi színház művészei is, noha ezúttal nem csak ők bújtak egy-egy figura bőrébe, hiszen a játékban, csakúgy mint a műhelymunkában, mindenki részt vehetett. — péter — Filó Vera művének sajátos prezentálása. (Pezzetta Umberto felvétele)