Zalai Hírlap, 2015. július (71. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-30 / 177. szám
2015. JÚLIUS 30., CSÜTÖRTÖK MAGAZIN ZALAI HÍRLAP • 11 A hatalmas győzelmet hirdetik NÁNDORFEHÉRVÁR A magyar hősökért zúgnak az európai harangok már 559 éve Dr., Papp Attila zalaihirlap@zalaihirlap.hu Nagykanizsa - Jövőre lesz 560 éve, hogy a magyarok a nándorfehérvári csatában legyőzték a török sereget. A 15. század közepére a Balkán nagy része török uralom alá került, és az oszmán hadak a Magyar Királyság déli határvidékét pusztították: ekkorra már a magyarok lettek II. Murád szultán balkáni és közép-európai elképzeléseit akadályozó, legfőbb „kerékkötők”. Már 1440 tavaszán hatalmas sereggel indultak az oszmánok hazánk akkori déli kapuja, Nándorfehérvár ellen, és módszeres ostromot kezdtek. A vár kapitánya, Tallóci János sikeresen védekezett a török ellen. A falrobbantó aknafuratok semlegesítésére ellenaknákat ástak, majd berobbantották azokat. Az ágyúzás okozta károkat éjjelente dolgozó kőműves brigádok hozták helyre, míg az ostromlókat váratlan kiütésekkel zavarták. A török táborban járvány tört ki, és a hatalmas had élelmezése is akadozott. Erre II. Murád döntő rohamot vezényelt, amelyet Ali bég janicsárjai vezettek: fából ácsolt ostromtornyokról támadták Nándorfehérvárt. A magyar védők azonban az ostromtornyokat görögtűzzel felgyújtották, míg a Dunáról a falakat támadó török hajókat ágyútűzzel űzték vissza. Murád seregét annyira megtépázták, hogy le kellett tennie hódító tervéről, és 1440 júliusának végén visszavonult Macedóniába. Az elkövetkező évtizedben az erdélyi vajda, Hunyadi János, aki már Szörényi bánként is harcolt a törökök ellen, több hadjáratot vezetett II. Murád ellen. Keresztes hadjáratot 1443-ban, amely rendkívül sikeres volt, bár a törököt nem tudta kivenni a Balkánról. A rákövetkező évben a várnai csatavesztés következett, ahol a magyar király, Ulászló is odaveszett, majd Rigómezőnél, 1448 októberében ismét a török győzedelmeskedett. Ezután, 1451-ben a 19 éves, ambiciózus II. Mohamed (1451-1481) került a szultáni trónra az Oszmán Birodalomban. Első vállalkozásaként a csupán néhány tucatnyi négyzetkilométeresre olvadt, egykor hatalmas birodalom, Bizánc maradékát akarta eltörölni a föld színéről. Miután az utolsó _____ konstantinápolyi császár, XI. Constantinus nem adta önként, II. Mohamed egy késő tavaszi hajnalon, 1453. május 28-án végleg eltüntette a majd ezer évig fennálló, egykoron Kelet-római, majd Bizánci Birodalomként emlegetett császárságot... II. Mohamed a közel 100 ezer fősre duzzasztott hadseregével 1456. május elején indult a Magyar Királyság ellen. Hunyadi mellett csupán egyetlen báró, Kórogyi János harcolt személyesen, míg Újlaki a bandériumának egy részét küldte el megsegítésére, a folyton pártoskodó magyar főurak távol maradtak. II. Mohamed két hónap múlva, A vár alatt maradt a török tábor Balkánon rabolt, teljes hadizsákmánya július 3-án ért Nándorfehérvár falai alá. A szultán csak a Duna jobb partját szállta meg, a bal partszakasz és a Duna felügyeletét a 200 hajóból álló flottájára bízta. A török hajókat Baltoglu admirális parancsnokolta, aki a hajókat összeláncoltatta, és a folyó teljes szélességében, orral Buda irányába állíttatta. Másnap megkezdődött az ostrom: a Duna-Száva találkozásánál épült erődítmény falait mind ágyúkkal, mind pedig ostromgépekkel tűz alá vették. Az ostromágyúk hamarosan hatalmas réseket ütöttek a külső falrendszeren, majd leomlott az egyik torony is. A várat Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora hősiesen védte 5000 magyar, szerb és cseh katonájával, de pestisjárvány tört ki a nagy nyári melegben, és a folyamatos török támadások miatt is folyamatosan fogyott a védők ereje. Azonban Hunyadi már közeledett: 12 ezer harcedzett zsoldoskatonájával és mintegy 30 ezer fős keresztes seregével 1456. július 14-én ért látótávolságba. Hunyadit a Dunán egy nagy hadigálya, és körülbelül 40 kisebb hajó követte, de Nándorfehérvár előtt további 100 szerb dereglye is csatlakozott hajóihoz. A magyar és szerb, gyors mozgású dereglyék három nagy török gályát elsüllyesztettek, sokat pedig megrongáltak. A csata végére 500 török holtteste lebegett a vízben. Hunyadi a folyami győzelem után a kereszteseket a Száva szigetén helyezte el, míg ő maga katonáival a várba vonult. Mohamed a kudarc ellenére tovább törette Nándorfehérvár falait, amelyek egyhetes ágyúzást követően szinte mindenhol erősen leromlottak. Végső ostromra akarta vezényelni seregét, mert a pestis a török tábort is elérte, valamint a közel 100 ezer ember élelmezése is egyre nehezebb feladatot jelentett. Július 20- án elhallgattak az ostromágyúk, majd másnap, késő délután rohamra indultak a janicsárok. A válogatott oszmán harcosok hamarosan túljutottak a külső vár falainak maradékán, és a támadók első csoportjai kijutottak a belső vár nagy, központi terére is. Hunyadi nehézlovassága kétszer szorította ki a janicsársereget a várudvarról, de az oszmánok pillanatnyi pihenést sem engedve, éjfél körül újra támadásba lendültek. Ismét áttörtek a védelmen, és behatoltak a várudvarra, de Hunyadi újból kiszorította őket a várból. Ekkor, valamikor hajnaltájban történhetett Dugovics Titusz hősiessége is, amikor a próféta zöld zászlajával a vár fokára mászó janicsárt a mélybe rántotta. Hunyadi János e győzelem után sem érezte elég erősnek seregét, hogy rárontson a szultán táborára, így pihenőt rendelt el, és megtiltotta, hogy bárki is önhatalmúlag támadjon. Azonban Kapisztrán János keresztesei nem engedelmeskedtek, a török futását látva buzgott bennük a harci kedv. Július 22-ének délutánján, Kapisztrán vezetésével egy kisebb csoportjuk, amelynek tagjai az előző nap nem harcolhattak, átkeltek a Száván, és megtámadták a törököket. Kemény harcban elfoglaltak egy dombot, amire az eddig pihenőben lévő keresztesek is harcba bocsátkoztak: a közel 30 ezer ember átkelt a Száván, és szétkergették a török csapatrészeket. Erre II. Mohamed a főtáborból a ruméliai lovasság élén megindult a keresztesek ellen, de ezzel óvatlanul védelem nélkül hagyta tüzérségét. Ezt Hunyadi János felismerte, és nehézlovasságát lóra parancsolva, rátámadt az oszmán ágyúállásokra. A topcsiknak még annyi idejük sem maradt, hogy használhatatlanná tegyék az ágyúkat, így Hunyadi megfordíttatta azokat, majd tüzet parancsolt, és mindeközben folytatta a támadást, oldalba kapva a török jobbszárnyat. Az ágyúk hatalmas rendeket vágtak az oszmánok soraiban, akik hamarosan menekülni kezdtek. Ha a Száva partját őrző 4000 lovas szpáhi nem avatkozik a harcba, akkor Hunyadi János talán az egész szultáni sereget megsemmisíthette volna, így azonban egy részük el tudott menekülni, köztük II. Mohamed is, akihez olyan közel került az egyik magyar katona, hogy megsebesítette. A török szultán, valamint seregének maradéka csak Szófia alatt tudta rendezni sorait. A győzelem azonban így is hatalmas volt: az elesett oszmán harcosok számát huszonnégyezer főre becsülték, és legalább tízezer török esett fogságba, illetve halt meg pestisben. Odaveszett a teljes ostromtüzérség, valamint közel háromszáz kisebb-nagyobb ágyú, tarack és kőhajító gép is, valamint huszonhét nagy hadigálya is. Szintén Nándorfehérvár alatt maradt a török tábor teljes hadizsákmánya, amelyet odavonulásuk alkalmával raboltak össze a Balkánon. Ennek felosztása körül azonban kisebb összecsapásra is sor került Hunyadi zsoldosai és a keresztes tábor között. Hunyadi János elérkezettnek látta az időt Konstantinápoly visszafoglalására, sőt, az elbukott Bizánci Birodalom és a Szentföld török uralom alóli felszabadítására is. De a véletlen közbeszólt: a nándorfehérvári győző, Európa megmentője a táborában járva megfertőződött a fekete halállal, és 1456. augusztus 11-én, Zimonyban lehelte ki lelkét. Ugyanígy járt a keresztesek vezére, Kapisztrán is: ő október 23-án halt meg az újlaki ferences rendházban. Mégis, 559 éve nem engedik feledni a nagy magyar győzelmet a harangok: a pápa parancsára azóta kondulnak meg minden délben, hirdetve az utókornak Hunyadi nagy győzelmét a hódító oszmánok felett. II. Mohamed megsebesült a nándorfehérvári csatában Wagner Sándor Dugovics Titusz önfeláldozása című festménye HipnPTF«.