Zalai Hírlap, 2017. január (73. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-10 / 8. szám

BIOKERTÉSZET Fincza Zsuzsa zalaihirlap@zalaihirlap.hu Az örzsehegyi törökmogyoró Mit tehet a kertésztelkű em­ber ilyen zegernye időben? Tervez. Én például azt fun­­dálgatom, hogy elültetem azt a pár szem törökmogyo­rót, amit még az ősszel Ör­­zsehegyen kaptam. De biz­tos, ami biztos, lapozzuk fel a szakirodalmat! Az első amit tanácsolnak: ne vacakoljak a mogyoró­­fajzatok magról nevelgeté­­sével, mert csekély eséllyel lesz a terméséből növény. Vásároljak inkább csemetét. Ha mégis ragaszkodom a magról szaporításhoz, ké­szüljek fel rá, hogy majd 6- 8 év múlva szüretelhetek. Sokkal gyorsabb - javallják -, ha egy idős mogyoróbo­kor tövéből kiások pár erős sarjat és azokat ültetem el, ezek két év múlva akár te­remhetnek is. Nagyszerű! Csakhogy a törökmogyoró, a Corylus colurna nem bo­kor, hanem fa és nincs sarj­­hajtása - ezt Martin, erzse­hegyi kertészbarátom tele­fonon meg is erősítette. Summa summarum, ta­vasszal veszek majd egy edzett csemetét - megnéz­tem, szerepel a kertészetek kínálatában, sőt, még a ka­­cat-onlinen is árulják. Ez persze nem jelenti azt, hogy aprócska mogyoróimat megfosztom a fává csepe­­redés esélyétől. Főleg, hogy éppen most, januárban kell nekik ágyat vetni egy kis nyirkos homokban és szo­bahőmérsékleten nedvesen tartani őket. Mire kicsíráz­nak, hipp-hopp, itt a kikelet és a gyökeres magokat ki is ültethetjük a szabadba. A tervem megvalósítása mel­lett szól, hogy a kertésze­tekben a magas törzsű mo­gyoróoltványok előállításá­hoz törzsképzőnek direkt a törökmogyoró magoncokat nevelnek. így lesz az állan­dóan sarjadzó bokor helyett csinos mogyorófánk, amely ráadásul szárazságtűrő és kellően télálló. Kár, hogy a törökmogyoró meglehető­sen lusta, a magja gyakran „elfekszik" és csak a máso­dik évben kel ki, ráadásul a magoncok kezdetben na­gyon lassan nőnek, 2-4 év alatt érik el az 1 méteres magasságot. Amúgy a leg­szebb parkfák egyikének tartják, tizenöt-húsz méter magasra is megnő, igen sza­bályos, szimmetrikus ág­rendszerű kúpos formájú hatalmas koronát nevel. Az erdőkben szabadlábon élő egyedei a 25 méter magas­ságot is elérik, akad közöt­tük 200 évesnél idősebb aggastyán is. Hogy így végképp megma­kacsoltuk magunkat, hogy márpedig nekünk saját tö­rökmogyoró fánk lesz, akár most is kinézhetjük neki a megfelelően tágas helyet. Az, hogy gyenge talajon is megél, elviseli a szárazságot és tűri a szennyezett városi levegőt, nem jelenti azt, hogy muszáj lesz sanyargat­nunk, hiszen napos helyen, humuszos, közömbös vagy csak enyhén savanyú talajon fejlődik a legszebben. Ha elmúlik majd a fagy, meg is áshatjuk neki a jó mély ül­tetőgödröt, amit alaposan öntözzünk be, béleljünk ki trágyával és komposzttal, hogy összeérjen és tavasszal már kész lakosztály várja a törökmogyoró gyereket. Az első évben ne sajnáljuk tőle az öntözővizet. De csak ki­mondottan türelmes kerté­szek kezdjenek ki vele. Illés Nándor erdész, a magyar erdészeti szakirodalom jeles úttörője 1888-ban rótta pa­pírra az Erdészeti Lapok év végi füzetében: „ezen fa nem olyan szép példányokkal jő elő, hogy érdemes volna azt nem csak a gyümölcsö­sökben, hanem az erdőben is tenyészteni... Kiültetés után 6-8 év múlva termi el­ső gyümölcsét." Vagyis, akár­csak a diófát, a törökmo­gyorót sem annyira magá­nak, mint inkább a gyere­keinek és az unokáinak ül­teti az ember. Márkás csokoládékba kizáró­lag törökmogyorót használ­nak, a cukrászok is előnyben részesítik törökmogyorót Hirdetés­i házmester] m 06-20/920-5591. ^www dliesmetaljaij ITTHON A ZALAI HÍRLAP MELLÉKLETE A HARMONIKUS KÖRNYEZETÉRT , 2017. JANUÁR 10. Szépérzék és jóindulat JUBILEUM Negyedszázadot ünnepelt a VOKE Fafaragó Szakköre Nagykanizsa (hba)­­ De­cemberben ünnepelte fennállásának 25. évfor­dulóját a VOKE Kodály Zoltán Művelődési Ház Fafaragó Szakköre. A szakkört vezető Csávás Csabától az elmúlt évek alatt sokan elleshették a fafaragás fortélyait. A szakkör 1991-ben ala­kult meg az egykori Vasutas Művelődési Házban 13 fővel. - Huszonöt évvel ezelőtt az akkori igazgató, Mónai Zsuzsanna keresett meg az­zal, hogy szeretné, ha egy fa­faragó szakkör is működne az intézményben - mondta el a kezdetekről Csávás Csaba nívódíjas szobrász, akinek kö­zel félszáz alkotása díszíti a közeli és távoli települések köztereit. - Hallott rólam, s arra gondolt, hogy egy évig vezetem majd a szakkört, az­tán meglátjuk, mi lesz - az egy évből kis kihagyással 25 lett... Családias hangulatban dolgozunk, jól érezzük ma­gunkat - hangzatos, hatásva­dász szólamok nélkül, egy­szerűen csak faragni akar­tunk... Az én célom pedig, hogy aki hozzánk jön, annak legyen sikerélménye. Ezt per­sze, nem könnyű elérni, hi­szen a fafaragás fizikálisan­ is nehéz munka - éppen ezért először a szépségére kell rávi­lágítani. Alapvetően a hoz­zánk jelentkezők két csoport­ra oszthatók: az egyik körbe tartoznak a gyerekek, óvodá­sok, általános és középiskolá­sok, természetesen, velük másképp foglalkozók. A má­sikba pedig azok, akik már korábban is faragtak és jól el­rontották magukat. Őket vissza kell terelni a helyes út­ra. Arra akarom rávezetni a szakkör tagjait, hogy ne kül­földi témákat válasszanak, hanem itthonit, magyart, pró­bálják meg a magyar népmű­vészetet beleépíteni mai kul­túránkba. - Bárkiből lehet fafaragó? - Persze, egy bizonyos szint elérésére mindenki ké­pes. Gondoljunk bele: a régi pásztoremberek a pusztán, le­geltetés közben gyö­nyörű dolgokat farig­csáltak - és ők milyen végzettséggel rendel­keztek?! Igazán sem­milyennel. Viszont volt jóakaratuk, jóin­dulatuk és szépérzé- ____ kük. Ennyi elég is hozzá, mert hiszen ha van kedved táncolni, fogsz is tud­ni. Csávás Csaba utalt rá: 35- 40 ember került ki a kezei alól, akik ma már ismert fafa­ragók, nem egy közülük népi iparművész. Példaként a kar­­colozó Jerausek Gyulát és Wegroszta Zoltánt említette. Nemrég kiállításon mutat­ták be a legutóbbi évek tér-Missziójuknak tekintik a népi hagyományok továbbörökítését mesét a fafaragók. Ezek közt lehetett látni míves pásztorbo­tokat, mángorlókat (mindenki ezzel indul, aztán jöhetnek a komolyabb, figurális ábrázo­lások), és még sok minden mást, a világi népművészettől a szakrális témákig. Még egy busóálarc is felbukkant az al­kotások közt, amit Domaföldi Tibor készített. Tibor aktív korában tűzoltóként dolgo­zott, ám egy mentés­em közben szerzett sérülés miatt nyugdíjazták. Öröm az ürömben, hogy aztán sokkal több ideje jutott kedves hob­bijára, a faragásra, me­lyet Csávás Csaba se­gítségével sikerült ma­gas szintre fejlesztenie. - Nagyon szeretem a pász­torbotokat, sétabotokat, a so­mogyi motívumokat, de nem­rég elkezdtem foglalkozni a figurális alakokkal, szobrok­kal is - árulta el az amatőr képzőművész. Kámánné Szép Terézia, a VOKE Kodály Zoltán Műve­lődési Ház vezetője pedig ki­jelentette: büszke rá, hogy Csávás Csabának sikerült megszólítania a fiatalokat. - Sajnos, ma nagyon sok szakmát jellemez az elörege­dés, ezért örömteli, hogy újabb és újabb fiatalok jönnek a szakkörbe, akik a szabadide­jüket így hasznosan tölthetik el - szögezte le. - Ez nagy do­log. A fafaragók pedig nem­csak ezért, hanem azért is a művelődési ház közösségének fontos tagjai, mert mi misszi­ónknak tekintjük a népi ha­gyományok továbbörökítését. Felső képünkön Csávás Csaba, Kámánné Szép Terézia és Do­­maföldi Tibor látható a kiállított alkotások között. A fafaragó szakkör repertoárja igencsak széles: a világi népművészettől a szakrális vonulatig Fotó: Szakony Attila A hosszú téli estéken is vigyázzunk a gyertyákkal! Zalaegerszeg (zh) - A hosszú téli estéken kényszerből vagy a hangulat miatt szívesen használunk gyertyákat. Nem árt az óvatosság: lakásban csak felügyelet mellett hasz­náljuk a világító eszközöket. Amennyiben a lakást vagy a helyiséget huzamosabb időre elhagyjuk, akkor minden esetben oltsuk el. A gyertyát nem éghető alapanyagú (fém, cserép, üveg) gyertyatartóba helyezzük, saját olvadékával jól „odaragasztva ” vagy a földbe helyezve úgy használ­juk, hogy éghető anyag - pél­dául koszorú, virág - ne le­gyen a közelében. A gyertya lángjába semmilyen éghető anyagot (függöny) ne fújjon bele a szél, vagy a huzat. A gyertyát úgy helyezzük el, hogy véletlenül se tudjuk le­verni és ha végig is ég, ak­kor se gyújthasson meg semmit. Gyermekeket felü­gyelet nélkül égő gyertya vagy mécses közelébe ne engedjünk, ne hagyjunk ott. Külön hívjuk fel a gyerme­kek figyelmét arra, hogy a meggyújtott gyertya és mé­cses nem játék, hiszen ezek számukra is komoly veszé­lyeket rejthetnek

Next