Zalamegye, 1883. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-07 / 1. szám

Előfizetési díj:­­ Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: •') hasábos petit,sor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij '.>() kr. Nyírttár petitsoru­lá kr. ' társadalmi, közművelődési és iduú hetilap. A Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 1. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kü­ld­t­n­k vissza. Meghívó. A Zalamegyei gazdasági egyesület 1883-ik évi január hó 9-én délutáni 2 órakor Zala-Egerszegen saját háza termében rendes közgyűlést tart,­ melyre a t. c. egyesületi tagok minél na­gyobb számban megjelenni kéretnek. A közgyűlés tárgyai: a) a ragn. földmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi kir. minisztérium által helyben ha­gyott módosított alapszabályok értelmében az egyesületi titkár és pénztárnok választása ; b) a vidéki körök megalakítása iránti in­tézkedések megtétele; c) az 1883-ik évi költségvetés megálla­pítása ; d) Skublics Jenő egyesületi alelnök úr ál­tal az egyesület 1883-ik évi működésére beter­jesztett indítvány tárgyalása; e) folyó ügyek. Kelt Z.-Egerszegen 1882-ik évi december hó 12-én. lldczky Kálmán m. k. elnök. A Zalamegyei gazdasági egyesület 1883-ik évi január hó 8-án délután 2 órakor Zala-Eger­szegen tartandó igazgató választmányi ülésre — melyen az 1883 évi — január hó 9-én tartan­dó közgyűlésen elintézendő ügyek előkészitőleg fognak tárgyaltatni, — az igazgató választmány t. tagjai minél nagyobb számban megjelenni kéretnek. Kelt Z.-Egerszegen 1882. dec. 12. Háczky Kálmán m. k. elnök. i Szegény gyermekek karácsonyfája. A karácsonyi örömnapok lezajlottak. Elre­pültek ama napok, melyek boldogsággal aranyo­zák meg a gazdagok márványpalotáit s jóté­kony fén­yt árasztanak a szegények hajlékaira is. — S­e­hány hajlék volt, melynek küszöbén öröm helyett a nélkülözés és nyomor virrasztott! — Hány hajlékra akadhattunk, melyekben di­dergő családtagok fájdalmuk sajtolta forró kön­­nyeikkel melengették hidegtől didergő arcukat! A nyomorban sinlődőknek e napot kelle­messé tenni emberbaráti kötelességünk. D e rész­ben dicséretet, érdemel ama buzgóság, mely­­vel főkép a női gyengéd sziv iparkodik e napon a szegények nyomorán enyhíteni.­­• Alig van város, melyben nem állítanának karácsonyfát a szegények számára. S mily boldogság áradoz szét e sorstól üldözötteken, midőn a gyötrő hi­deg ellenében ruhával, a kínzó éhség ellenében élelemmel látják el őket a jótevő emberek. — Mily megható jelenet leolvasni az örömöt azon arcokról, melyeken rendesen a bánat és kétség­beesés tanyáz! — Sajnosan kell bevallanunk, hogy városunk­ban ez ideig ily karácsonyfa a szegények szá­mára nem volt felállítva. Éreztük a hiányt, elő­zőleg rendszerint beszéltünk felállításának szük­ségességéről, de hiányzott­ mindenkor a kezde­ményező s így egyik évről maradt a másikra. — Karácsonyfa felállítása nélkül váltunk meg az idei karácsonytól is, de talán utoljára s a jövő karácsony örömöt hozó lesz szegényeinkre. Reá visz bennünket a karácsonyfa felállí­tására a szükség. Pedig a mindennapi tapaszta­lás által számtalanszor beigazolt tény és meg­dönthetlen igazság , hogy a szükség érzete gyakran felriaszt bennünket a hosszas tétlenség­ből, tevékenységre sarkalja szunnyadásnak indult erőinket s hol előbb közönyösség uralkodott, ott tetterő száll a lankadt erőkbe. — Ennek tulajdonitható, hogy a zala­egerszegi nők több tagja karácsony másnapján Kovács Károly ügyvéd úr kezdeményezésére a polgári iskola rajztermében egybegyűltek oly egyesület megteremtése végett, mely egyedüli feladatának tűzné ki karácsonykor a szegén­y gyermekeket, ruhával ellátni. — Az egyesület eszméjét a jelen voltak melegen felkarolták s hogy a belépés egyesekre nézve minél könnyebbé tétessék, a tagsági dij havonként 3 krban állapíttatott, meg. Az eszme nagyon is életrevaló és üdvös annyival is inkább, mert nem csak nálunk, ha­nem általában más helyeken is a kényszeris­koláztatásnak egyik legfőbb akadálya, hogy a szülők gyermekeiket a szükséges felső ruhával nem képesek ellátni, míg ezen egyesület létesí­tése által igen sok szegény gyermek részesül­hetne e jótéteményben. A gyűlésen megjelent hölgyek az egyesü­let megteremtése érdekében készséggel vállalkoz­ó OO tak tagok gyűjtésére. Tekintve, h­ogy a tagsági díj oly csekély, erősen his­szük, h­ogy fognak beiratkozni, mi által az egyesület sokan léte biztosítva lesz s így a f. hó 7-én d. u. 3 óra­kor ugyancsak a polgári iskola rajztermében tartandó közgyűlésen az egyesületet már tény­leg meg lehet alakítani s az magasztos célja megvalósítása érdemében áldásos működését meg­ i­s kezdheti. Az egyesületbe egy családból többen is lehetnek tagok, de tagsági díj gyanánt nagyobb összeg nem adható, azonban midőn karácsony­kor a karácsonyfa föl lesz állítva, ugyanazon helyiségben perzsely lesz kitéve, melybe kiki tetszése szerint az egyesület javára adakozhatik. Az ilyenkor befolyó adományok azonban nem fordíttatnak segélyezésre, hanem tőkésíttetnek s egy, idővel létesítendő árvaház alalapjául szol­gálnak. — Filléreinknek a felebaráti szeretet oltárára való helyezésére buzdítsanak bennünket a költő eme szavai: „Tégy jót s megérzed: mi jó, isteni A megsebzett szivek baját enyhíteni! Ha részvevőleg jársz nyomor s inség körü­l, A másnak szánt öröm saját kebledbe gyűl!" „Zalamegye" tárcája. Moden 1­1 h­ázasság­ (Megszivlelésill a fiatal embereknek.) Elvennélek feleséi]ül, Mert hát bájos vagy te kis lány. •­­ De nem vagyok még tisztában Hogy mennyi lesz a hozományf A szemed két ka­rb­u­n kulus, S szived nemes, mint a gyémánt, Lelked tiszta, mint az ezü­st, ti hajad fénylik arany gyanánt! . Ajkad piros, mint a rubin, igazgyöngy a két fogsorod: — ti­ ezt a tenger gazdagságot Magaddal mind nekem hozod! Itt! hát egész „kincs" colnál te Bűvösbájos szép ideál! . . Cs­ak azt nem tudom biztosan: Mi a jussod — mi a reál! . . Ismerem a szived lapját, Rá van irt­a az én nevem, . . . No de még a telekkönyvet Nem nézte meg a két szemem. Hogyha annyi nézne reád Ingatlan fekvő jószágból, Mint a milyen nagy részed van Ten­eked a szi­v -j­ó­s­ág­b­ó­l: — Hogyha — engedd kimondanom — Oly tömött volna erszényed, Mint a milyen dús és gazdag tizüzies női erényed; — Hogyha szépség s jóság mellett Olyan tisztes tőkéd volna, Hogy abból a kamatocska Szüntelen zsebembe folyna: Akkor­­ engem ugy segéljen ! Elmondnám a holtomiglant. . . ti lennék a legboldogabb férj Addig — m­ig a pénzedből tart!! * * * „Ha a házassági frigyhez „ Csak vagyon és M­a­m­­m­o­n az ut, „Akkor urfi! asszony helyett: „ Végy magadnak — aranyborjút"!! Ko IHM 10 Il­i. Mikor az ember házasodik — Karcolat — írta: Jenvay Géza. Már szó a mi szó, nagy „eset" is az ember életé­ben az a házasság! — Felcserélni az aranyszabadságot hymen rózsaláncaival nem valami tréfa dolog, már csak azért sem! mer amint egy nagy­képű tudós régen meg­írta, az ember, ha megházasodik, elveszti érdekét a nők előtt s tönkre prózáz minden illúziót a — felesége előtt! Hanem hát azért — ami különben elég különös — mégis mindnyájan vágyódunk a házasság „rabláncai­ba" s denique Ch­ik igaz az a hasonlat, amit még egy másik tudós féle bocsátott világgá, hogy a házasság olyan, mint a ludkatróc, akik kinn vannak, azok begágognak, akik benn vannak, azok meg kigágognak. Van a dologban valami­ azzal a csekély kü­lömb­séggel, hogy a ludak társadalmában a „kigi­gogók" képe­zik az értékesebb contingenst, az emberi életben pedig éppen fordítva: a „begágogók" a nevezetesebb individi­umok. Mert hát az már csak elvitázhatlan és szent igaz, hogy a mai világban az ember soha sem oly nevezetes persona, mint akkor, mikor házasodni készül. — Hát még mikor házasodik ! ! Ha házasulandó fiatal ember vagy .. három nap egymásután Róza nagysáddal sétálsz a promenádon s mi tagadás benn, bizony udvarolsz is neki, a negyedik nap már tele van az egész város, hogy vőlegény vagy s a menyaszony? — Róza nagysád. Ha a casino bálban sokat táncolsz a kis Lillával s ő talán édesebben mosolyog rád, mint más halandóra, bizonyos lehetsz abban, miszerint a bált követő éjen már mindenki arról álmodozik, hogy senki más nem lesz a feleséged, mint a kis Lilla. Ha a szép Iluska a szliácsi fürdőbe megy s téged véletlenül szintén oda kalauzol végzeted, kész a combi­natio: fülig szerelmes vagy bele, élsz halsz érte és a szü­ret után lesz az esküvőd" ! Ha a Bella nagysádnak néhányszor fenster-visitet csapsz s talán még hozzá egy kétszer éjjeli zenével is megleped, a kedves mama a meghittebb baráti körben már mint leendő vőről discurálgat rólad s titokban öne­légülten mosolyog mert — „már lépen vagy" ! Ha restauratiókor a papa karöltve sétálgat veled az utcán s uton útfélen hirdeti jó tulajdonaidat, mindenki tisztába akar lenni azzal, hogy a gondos papának nincs

Next