Zalamegye, 1883. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1883-01-07 / 1. szám
Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: •') hasábos petit,sor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij '.>() kr. Nyírttár petitsorulá kr. ' társadalmi, közművelődési és iduú hetilap. A Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 1. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldtnk vissza. Meghívó. A Zalamegyei gazdasági egyesület 1883-ik évi január hó 9-én délutáni 2 órakor Zala-Egerszegen saját háza termében rendes közgyűlést tart, melyre a t. c. egyesületi tagok minél nagyobb számban megjelenni kéretnek. A közgyűlés tárgyai: a) a ragn. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi kir. minisztérium által helyben hagyott módosított alapszabályok értelmében az egyesületi titkár és pénztárnok választása ; b) a vidéki körök megalakítása iránti intézkedések megtétele; c) az 1883-ik évi költségvetés megállapítása ; d) Skublics Jenő egyesületi alelnök úr által az egyesület 1883-ik évi működésére beterjesztett indítvány tárgyalása; e) folyó ügyek. Kelt Z.-Egerszegen 1882-ik évi december hó 12-én. lldczky Kálmán m. k. elnök. A Zalamegyei gazdasági egyesület 1883-ik évi január hó 8-án délután 2 órakor Zala-Egerszegen tartandó igazgató választmányi ülésre — melyen az 1883 évi — január hó 9-én tartandó közgyűlésen elintézendő ügyek előkészitőleg fognak tárgyaltatni, — az igazgató választmány t. tagjai minél nagyobb számban megjelenni kéretnek. Kelt Z.-Egerszegen 1882. dec. 12. Háczky Kálmán m. k. elnök. i Szegény gyermekek karácsonyfája. A karácsonyi örömnapok lezajlottak. Elrepültek ama napok, melyek boldogsággal aranyozák meg a gazdagok márványpalotáit s jótékony fényt árasztanak a szegények hajlékaira is. — Sehány hajlék volt, melynek küszöbén öröm helyett a nélkülözés és nyomor virrasztott! — Hány hajlékra akadhattunk, melyekben didergő családtagok fájdalmuk sajtolta forró könnyeikkel melengették hidegtől didergő arcukat! A nyomorban sinlődőknek e napot kellemessé tenni emberbaráti kötelességünk. D e részben dicséretet, érdemel ama buzgóság, melyvel főkép a női gyengéd sziv iparkodik e napon a szegények nyomorán enyhíteni.• Alig van város, melyben nem állítanának karácsonyfát a szegények számára. S mily boldogság áradoz szét e sorstól üldözötteken, midőn a gyötrő hideg ellenében ruhával, a kínzó éhség ellenében élelemmel látják el őket a jótevő emberek. — Mily megható jelenet leolvasni az örömöt azon arcokról, melyeken rendesen a bánat és kétségbeesés tanyáz! — Sajnosan kell bevallanunk, hogy városunkban ez ideig ily karácsonyfa a szegények számára nem volt felállítva. Éreztük a hiányt, előzőleg rendszerint beszéltünk felállításának szükségességéről, de hiányzott mindenkor a kezdeményező s így egyik évről maradt a másikra. — Karácsonyfa felállítása nélkül váltunk meg az idei karácsonytól is, de talán utoljára s a jövő karácsony örömöt hozó lesz szegényeinkre. Reá visz bennünket a karácsonyfa felállítására a szükség. Pedig a mindennapi tapasztalás által számtalanszor beigazolt tény és megdönthetlen igazság , hogy a szükség érzete gyakran felriaszt bennünket a hosszas tétlenségből, tevékenységre sarkalja szunnyadásnak indult erőinket s hol előbb közönyösség uralkodott, ott tetterő száll a lankadt erőkbe. — Ennek tulajdonitható, hogy a zalaegerszegi nők több tagja karácsony másnapján Kovács Károly ügyvéd úr kezdeményezésére a polgári iskola rajztermében egybegyűltek oly egyesület megteremtése végett, mely egyedüli feladatának tűzné ki karácsonykor a szegény gyermekeket, ruhával ellátni. — Az egyesület eszméjét a jelen voltak melegen felkarolták s hogy a belépés egyesekre nézve minél könnyebbé tétessék, a tagsági dij havonként 3 krban állapíttatott, meg. Az eszme nagyon is életrevaló és üdvös annyival is inkább, mert nem csak nálunk, hanem általában más helyeken is a kényszeriskoláztatásnak egyik legfőbb akadálya, hogy a szülők gyermekeiket a szükséges felső ruhával nem képesek ellátni, míg ezen egyesület létesítése által igen sok szegény gyermek részesülhetne e jótéteményben. A gyűlésen megjelent hölgyek az egyesület megteremtése érdekében készséggel vállalkozó OO tak tagok gyűjtésére. Tekintve, hogy a tagsági díj oly csekély, erősen hisszük, hogy fognak beiratkozni, mi által az egyesület sokan léte biztosítva lesz s így a f. hó 7-én d. u. 3 órakor ugyancsak a polgári iskola rajztermében tartandó közgyűlésen az egyesületet már tényleg meg lehet alakítani s az magasztos célja megvalósítása érdemében áldásos működését meg is kezdheti. Az egyesületbe egy családból többen is lehetnek tagok, de tagsági díj gyanánt nagyobb összeg nem adható, azonban midőn karácsonykor a karácsonyfa föl lesz állítva, ugyanazon helyiségben perzsely lesz kitéve, melybe kiki tetszése szerint az egyesület javára adakozhatik. Az ilyenkor befolyó adományok azonban nem fordíttatnak segélyezésre, hanem tőkésíttetnek s egy, idővel létesítendő árvaház alalapjául szolgálnak. — Filléreinknek a felebaráti szeretet oltárára való helyezésére buzdítsanak bennünket a költő eme szavai: „Tégy jót s megérzed: mi jó, isteni A megsebzett szivek baját enyhíteni! Ha részvevőleg jársz nyomor s inség körül, A másnak szánt öröm saját kebledbe gyűl!" „Zalamegye" tárcája. Moden 11 házasság (Megszivlelésill a fiatal embereknek.) Elvennélek feleséi]ül, Mert hát bájos vagy te kis lány. • De nem vagyok még tisztában Hogy mennyi lesz a hozományf A szemed két karbun kulus, S szived nemes, mint a gyémánt, Lelked tiszta, mint az ezüst, ti hajad fénylik arany gyanánt! . Ajkad piros, mint a rubin, igazgyöngy a két fogsorod: — ti ezt a tenger gazdagságot Magaddal mind nekem hozod! Itt! hát egész „kincs" colnál te Bűvösbájos szép ideál! . . Csak azt nem tudom biztosan: Mi a jussod — mi a reál! . . Ismerem a szived lapját, Rá van irta az én nevem, . . . No de még a telekkönyvet Nem nézte meg a két szemem. Hogyha annyi nézne reád Ingatlan fekvő jószágból, Mint a milyen nagy részed van Teneked a sziv -jóságból: — Hogyha — engedd kimondanom — Oly tömött volna erszényed, Mint a milyen dús és gazdag tizüzies női erényed; — Hogyha szépség s jóság mellett Olyan tisztes tőkéd volna, Hogy abból a kamatocska Szüntelen zsebembe folyna: Akkor engem ugy segéljen ! Elmondnám a holtomiglant. . . ti lennék a legboldogabb férj Addig — mig a pénzedből tart!! * * * „Ha a házassági frigyhez „ Csak vagyon és Mammon az ut, „Akkor urfi! asszony helyett: „ Végy magadnak — aranyborjút"!! Ko IHM 10 Ili. Mikor az ember házasodik — Karcolat — írta: Jenvay Géza. Már szó a mi szó, nagy „eset" is az ember életében az a házasság! — Felcserélni az aranyszabadságot hymen rózsaláncaival nem valami tréfa dolog, már csak azért sem! mer amint egy nagyképű tudós régen megírta, az ember, ha megházasodik, elveszti érdekét a nők előtt s tönkre prózáz minden illúziót a — felesége előtt! Hanem hát azért — ami különben elég különös — mégis mindnyájan vágyódunk a házasság „rabláncaiba" s denique Chik igaz az a hasonlat, amit még egy másik tudós féle bocsátott világgá, hogy a házasság olyan, mint a ludkatróc, akik kinn vannak, azok begágognak, akik benn vannak, azok meg kigágognak. Van a dologban valami azzal a csekély külömbséggel, hogy a ludak társadalmában a „kigigogók" képezik az értékesebb contingenst, az emberi életben pedig éppen fordítva: a „begágogók" a nevezetesebb individiumok. Mert hát az már csak elvitázhatlan és szent igaz, hogy a mai világban az ember soha sem oly nevezetes persona, mint akkor, mikor házasodni készül. — Hát még mikor házasodik ! ! Ha házasulandó fiatal ember vagy .. három nap egymásután Róza nagysáddal sétálsz a promenádon s mi tagadás benn, bizony udvarolsz is neki, a negyedik nap már tele van az egész város, hogy vőlegény vagy s a menyaszony? — Róza nagysád. Ha a casino bálban sokat táncolsz a kis Lillával s ő talán édesebben mosolyog rád, mint más halandóra, bizonyos lehetsz abban, miszerint a bált követő éjen már mindenki arról álmodozik, hogy senki más nem lesz a feleséged, mint a kis Lilla. Ha a szép Iluska a szliácsi fürdőbe megy s téged véletlenül szintén oda kalauzol végzeted, kész a combinatio: fülig szerelmes vagy bele, élsz halsz érte és a szüret után lesz az esküvőd" ! Ha a Bella nagysádnak néhányszor fenster-visitet csapsz s talán még hozzá egy kétszer éjjeli zenével is megleped, a kedves mama a meghittebb baráti körben már mint leendő vőről discurálgat rólad s titokban önelégülten mosolyog mert — „már lépen vagy" ! Ha restauratiókor a papa karöltve sétálgat veled az utcán s uton útfélen hirdeti jó tulajdonaidat, mindenki tisztába akar lenni azzal, hogy a gondos papának nincs