Zalamegye, 1884. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1884-07-06 / 27. szám
III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. julius 6. imn Iffirities m Nap 27. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. .Megjelenik minden vasárnap Zala-Egerszeg, 1884. julius 1 Napjainkban, midőn Franciaország Toulon városából a kolera vészhire terjed el világszerte <?Ij oly időszakban, mely e pusztító vésznek legalkalmasabb, a közegészségüggyel foglalkozni nemcsak időszerűnek, de hírlapból tisztünkből kifolyó kötelességünknek is ismerjük. Mivel a közegészségügyi bizottság városunkban a közegészségügy hivatott őre: e bizottság legutóbbi gyűlésének főbb mozzanatait c5 ~ <i « fogjuk mindenekelőtt felsorolni s evvel kapcsolatban a közönség figyelmét felhívjuk azon egyes óvintézkedésekre, melyek a kolera ellenében teljesítendők. Elismerésünket fejezzük ki elsősorban a közegészségügyi bizottság irányában, mely magasztos feladatának teljes tudatától áthatva, a városunkban előforduló közegészségügy ellenes dolgokat nemcsak felderíti, de egyúttal a hiányok orvoslását célzó javaslatokat előadja. Ilisszük is, hogy a közügy érdekében tett javaslatataik az illető helyen méltánylásra találnak s azok alapján a baj elhárítására szükséges intézkedések foganatba vétetnek. A legutóbbi gyűlésén a vágóhíd körüli javítások érdemében folyt élénk eszmecsere. A vágóhíd megvizsgálása végett kiküldött bizottság ugyanis azon jelentést tette, hogy a padlózat igen rosz karban van s emellett egészen elhibázva lett készítve. Ugyanis tölgyfa deszkái közvetlen a földdel érintkeznek, a deszkák közt levő hézagokon a vér és tisztátalan anyagok a deszkák alá jutnak s ott elrohadva, veszedelmes fertőző anyagul szolgálnak, mely ha alma által élő állat vagy emberi testbe jut, vérmérgezést s ez által halált okozhat. E veszedelmes baj elhárítása végett ajánlja a bizottság, hogy a vágóhid padlózata szedessék fel egészen s bel vébe kőlapokkal fedendő be olykép, hogy a kövek szélei teljesen összeálljanak. Vagy pedig a padozat erős fenyő padozattal lejtősen fektetve építtessék s alatta egy ölnyi mélységű üreg hagyandó, mely téglával kirakatnék, cementtel beöntetnék és szintén lejtős irányban az alsó részével olyképen lenne építve, hogy a lemosáskor használt víznek szabad lefolyása lenne. Az átalakítások foganatosításáig ez is a vágóhid naponként összetakarítandó és lemosandó, mely célból a kút emelő kúttá átalakítandó, benn a vágóhídon pedig egy kád alkalmazandó, melynek vizéből a padlózat bő befecskendezés által biztosan tisztára mosható legyen. Egyúttal az emésztő gödör nyitva hagyását javasolja a bizottság, hogy az egybegyűlt bűzhödt levegő szabad szétosztást nyerjen; a levegőjárástól elzárt helyen ugyanis a rothadás sokkal veszedelmesebb, mivel a rothadás gáznemű terményei el nem távozhatván tömörülnek s fejlődik a fertőző légnem, mely lassanként a közeli talajt átjárja és megmérgezi. A bizottság figyelmét nem kerülte ki a legközelebb Franciaország Toulon városában kitört kolera sem, mely végből a szigorú következetességgel foganatosítandó fertőtlenítés elrendelésén kívül ajánlja a városi hatóság figyelmébe, hogy a betegek számára máris jó ideje korán a városon kívül fekvő helyiségről gondoskodjék, ahol a betegek külön elhelyezhetők. Helyeseljük a bizottság ezen javaslatát, de evvel kapcsolatban szükségesnek tartjuk felsorolni azon intézkedéseket, melyek főkép a kolerának egyes távolabb helyeken való kiütése alkalmából óvatosságból eleve foganatosítandók , és melyek által a bajt megelőzhetjük, vagy esetleges kiütésekor a veszedelmet csökkenthetjük. Itt fő figyelmet érdemel a köztisztaság, mely a kolerának leghatalmasabb ellenszere, de még egyébként a társadalmi jólétnek egyik elengedhetlen követelménye. Arra törekedjünk, hogy az utcákról, udvarokból, kutak mellől minden rohadó szemét, állati hulladék, büzhödő tócsák eltávolíttassanak. A lakás kimeszelt, jól szellőzött, annak talaja, fala lehető száraz, penésztől ment legyen. — A testet fedő fehérnemük, ágyruhák gyakrabban váltassanak s jól kimosottak legyenek. A bőr tisztaságát, épségét rendes mosakodás, gyakori fürdés által kell lentartani. A kolera mérgét tartalmazni szokott különféle tárgyakat úgynevezett fertőztelenítés által kell ártalmatlanná tenni, mely nem egyéb, mint a rothadásnak bizonyos szerekkel való megakadályozása, ennek folytán a fertőző anyag szabad képzésének fékezése, mely a bűz megszűnése által tapasztalható. A légáramlat, szellőztetés és száraz légkör már maga is fertőzteleníti a szabad térben levő s hozzáférhető tárgyakat azáltal, hogy a vegybomlást megszünteti. Csakhogy épen a légáramlat elől zárt helyeken történik leginkább a bomlás s azért itt oly segédeszközökre van szükség, melyek a bomlás beszüntetésével a különszerű méregképződést megakadályozzák vagyis fertőztelenítenek. Hogyis azonban ezzel valóban célt értünk, ne csak járványkor, hanem már jóval annak közeledte előtt kell alkalmazni s mindarra kiterjesztendő, ami esetleg a kolera fészkéül szolgálhat. A személyes vagyis egyéni óvakodás az egészség szabályainak s a kedélynyugalomnak lehető megtartásában van. Ne csak kizárólag az étel- italban legyünk mértékletesek, hanem uralkodjunk indulatainkon is s a szenvedélyes kitörésektől óvjuk magunkat. Romlott hal- és húsfélétől, a kellőleg ki nem forrt sör és egyéb szeszes italok szokatlan ivásától tartózkodjunk. Különösen felhívjuk a hatóság figyelmét a gyümölcsárulás ellenőrzésére, mert ha valami, úgy az éretlen gyümölcs élvezése vészt hozó. Nem volna felesleges intézkedés községenként járványbizottságok alakítása, amely bizottságok az ily óvintézkedéseket foganatosítanák, részint azok keresztülvitelét ellenőriznék. — Igaz, hogy hazánkban még semmi baj sincs, de a vészhelyének közelségét és a kóranyag elhurcolásának ezer- és ezerféle módját figyelembe véve, jobb előbb intézkedni, mikor még távol van a baj, mint kiütésekor kapkodva tenni. A kellő óvatosság mindenkor javunkra van. „Zalamegye" tárcája. Kaktusz házassága. Búskomoly történet. — írta: Kőváry Béla. Ott a regényes felvidéken, Dombócz megye egyik városkájában lakott Lipthay Kaktusz barátom, kedves nejével a, aranyhangú Elisabettel. Példás családi életet éltek, amennyiben a fiatal menyecske végkép papucs alá gyűrvén szeretett férjét, teljes hatalommal uralkodott a háznál s Kaktusz legszilárdabb akaratát is csak szerény óhajtás alakjában bátorkodott Elisabet asszony elhatározása alá terjeszteni. A rosz nyelvek ugyan nem egyszer emlegették, hogy a szegény Kaktusz ruháit szeretetre méltó neje, saját parányi kacsóival rendesen akkor szokta kiporolni, mikor véletlenül maga Kaktusz is a ruhákban tartózkodott; 110 de minden kisvárosi mende mondát nem szabad elhinnünk.Annyi azonban bizonyos, hogy bizalmas barátai gyakran hallották őt versenyt sóhajtozni Kugelhupf Abélárd úrral, a város világfájdalomban sinlődő adó-executorával, s ez a körülmény némi támpontot látszik szolgáltatni a fentebb említett pletykának. Ezeknek a sóhajoknak igaz történetét beszéljük el. * s * Lipthay Kaktusz barátom házassága előtt patikárius vala és költő! Könnyen lelkesülő, jókedvű fiú volt, csak az a fatális epekedés a Parnassusra ne háborgatta volna csendes álmait. De háborgatta, végre odáig jutott, hogy fel akart bomlani a personál-unio, s mely Kaktusz barátunk egyéniségében összeforrasztotta a patikáriust és poétát. Szegény Kaktusz sokszor oly érzékenyen panaszkodott, mondván : Barátom ez a szellemi mixtúra nagyon szerencsétlenné tesz engem, olyan vegyülék ez, mint az ecet és olaj !" Igazad volt a Kaktusz, igazad volt! Megesett a jámbor fiún, hogy nagyságos Durák Gellért kir. tanácsos urnák pulvis doveri helyett oleum rhycinit szolgáltatott ki, mely gyógyszereknek hatása pedig őnagysága gyászos tapasztalása szerint egészen ellentétes szokott lenni. Fájdalom, megesett az is, hogy a tisztes és hetven év körül tipegő Pamuth Kunigunda kisasszonynak gyógyszertári számla helyett egyik lávaként izzó szerelmi költeményét küldte eel, melyben megpuszítással és elrablással fenyegeti. Kunigunda kisasszonyt az erénye ellen intézett ezen bősz támadás majd sírba döntötte, úgy megijedt tőle. Pedig oly érzelmes, oly olvadékony verseket irt a szegény, feledhetlen Kaktusz; — például: „Mint butirum Cacao spiritusznak lángja hevitvén, Szivem úgy olvadozik, tiiz szemeid sugarán" Ez a mutatvány egy érző szív, egy magas eszményekért rajongó nemes lélek kétségbeesett alkotása. A jó Kaktusz költő és patikárius létére rendkívül szerette a kényelmet és pongyolát. — Az utóbbit szerette és viselte. — Nagyszerű látvány volt őt patikája előtt díszes schlafrock-jába öltözködve látni. Oh az a schlafrock! Kelméje bazsarózsák, leopardok, kolibrik és fantastikus arabeszkek vakmerő keverékével való illusztrálva, s kétséget sem szenved, miszerint eredeti rendeltetése voltaképpen nem lehetett egyéb, mint polgári kanapék ékesítésére szolgálni. Ha olykor-olykor megpillantotta magát a tükörben, soha sem mulasztotta el pongyolájának merész rajzait beható figyelmére méltatni. Elégedetten mosolygott, s így szólt önmagához: Hiába! a fenkült, nemes izlést senki sem képes, tőled elvitatni Kaktusz! Meg vagyok elégedve fiú! Nem hiába 1s állok én oly közel rokonságban a báró „Lipthayu-val! • Kaktusznak rögeszméje volt ez a főrangú atyafiság. A leghíresebb heraldicusok segélyét vette igénybe, akik tömérdek kutatás és fáradozás után teljes bizonyossággal kiderítették, hogy Kaktusz csakugyan rokonságban áll a felvidéki Lipthay-val, — de a sajttal és nem a báróval. * * * Egy szép nyári napon exoticus kinézésű utasok érkeztek N* városba, s Kaktusz tőszomszédságában telepedtek le. (Ötven év körül járó atya és egyetlen leánykája valának az új települők. — Kaktusz amint először megpillantotta a jövevényeket, azonnal bizonyos aristokraticus jelleget fedezett fel vonásaikon. S valóban nem is csalódott. Pár nap múlva már mindenki tudta a városkában, hogy gróf Palacsinszky Mieziszlav lengyel emigráns egyetlen bájos leánykájával, a kékszemű és aranyhajú Boguszlava grófnővel vett lakást a szerencsés Kaktusz közelében. Kaktusz gyakran látta Boguszlava grófnőt a szomszéd ház erkélyén olvasva, vagy hímezve, — s két hét multán azt vette észre, hogy ő szereti az isteni Boguszlavát földöntúli, viharos és rettenetes szenvedéllyel. Az öreg Micziszláv nagyon visszavonultan élt. — Nem látogatott meg senkit, s nem is fogadott látogatót. Leánykáját oly buzgón őrizte, mint Hercules idejében Cerberus a Hádes bejáratát. Csak esténkint távozott el hazulról kissé,betekinti kk a „Gyolcsos Tóthoz" címzett bugyikba, hol valóságos szenvedéllyel engedte át magát a krumpli-pálinka ivásnak, mely ital állítólag kedvenc nectárja a lengyel aristocratiának. Kaktusz csakhamar törzsvendégévé lőn a „Nyolcsostóf -nak s miután értesült a krumpli-pálinka főúri Jelen számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.