Zalamegye, 1884. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1884-07-06 / 27. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. julius 6. im­n I­ff­i­r­i­t­i­es m Nap 27. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. .Megjelenik minden vasárnap Zala-Egerszeg, 1884. julius 1 Napjainkban, midőn Franciaország­ Toulon városából a kolera vészhire terjed el világszerte <?Ij oly időszakban, m­ely e pusztító vésznek legalkalmasabb, a közegészségüg­­gyel foglalkozni nemcsak időszerűnek, de hírlapb­ól tisztünkből kifolyó kötelességünknek is ismerjük. Mivel a közegészségügyi bizottság váro­sunkban a közegészségügy hivatott őre: e bi­zottság­ legutóbbi gyűlésének főbb mozzanatait c5 ~ <i «­ fogjuk mindenekelőtt felsorolni s evvel kap­csolatban a közönség figyelmét felhívjuk azon egyes óvintézkedésekre, melyek a kolera ellené­ben teljesítendők. Elismerésünket fejezzük ki első­sorban a közegészségügyi bizottság irányában, mely ma­gasztos feladatának teljes tudatától áthatva, a városunkban előforduló közegészségügy ellenes dolgokat nemcsak felderíti, de egyúttal a hiá­nyok orvoslását célzó javaslatokat előadja. Ilis­szü­k is, hogy a közügy érdekében tett ja­vaslatataik az illető helyen méltánylásra talál­nak s azok alapján a baj elhárítására szükséges intézkedések foganatba vétetnek. A­­ legutóbbi gyűlésén a vágóhíd körüli ja­v­ítások érdemében folyt­­ élénk eszmecsere.­­ A vágóhíd megvizsgálása végett kiküldött bi­zottság ugyanis azon jelentést tette, hogy a padlózat igen rosz karban van s emellett egé­szen elhibázva lett készítve. Ugyanis tölgyfa deszkái közvetlen a földdel érintkeznek, a desz­kák közt levő hézagokon a vér és tisztátalan anyagok a deszkák alá jutnak s ott elrohadva, veszedelmes fertőző anyagul szolgálnak, mely ha a­lma által élő állat vagy emberi testbe jut, vérmérgezést s ez által halált okozhat. E veszedelmes baj elhárítása végett ajánlja a bi­zottság, hogy a vágóhid padlózata szedessék fel egészen s bel vébe kőlapokkal fedendő be oly­kép, hogy a kövek szélei teljesen összeálljanak. Vagy pedig a padozat erős fenyő padozattal lejtősen fektetve építtessék s alatta egy ölnyi mélységű üreg hagyandó, mely téglával kira­katnék, cementtel beöntetnék és szintén lejtős irányban az alsó részével olyképen lenne építve, hogy a lemosáskor használt víznek szabad le­folyása lenne. Az átalakítások foganatosításáig e­z is a vágóhid naponként összetakarítandó és le­mosandó, mely célból a kút emelő kúttá átala­kítandó, benn a vágóhídon pedig egy kád al­kalmazandó, melynek vizéből a padlózat bő be­fecskendezés által biztosan tisztára mosható le­gyen. Egyúttal az emésztő gödör nyitva hagyá­sát javasolja a bizottság, hogy az egybegyűlt bűzhödt levegő szabad szétosztást nyerjen; a levegő­járástól elzárt helyen ugyanis a rothadás sokkal veszedelmesebb, mivel a rothadás gáz­nemű terményei el nem távozhatván tömörülnek s fejlődik a fertőző légnem, mely lassanként a közeli talajt átjárja és megmérgezi. A bizottság figyelmét nem kerülte ki a legközelebb Franciaország Toulon városában ki­tört kolera sem, mely végből a szigorú követ­kezetességgel foganatosítandó fertőtlenítés elren­delésén kívül ajánlja a városi hatóság figyel­mébe, hogy a betegek számára már­is jó ideje korán a városon kívül fekvő helyiségről gon­doskodjék, ahol a betegek külön elhelyezhetők. Helyeseljük a bizottság ezen javaslatát, de evvel kapcsolatban szükségesnek tartjuk felso­rolni azon intézkedéseket, melyek főkép a ko­lerának egyes távolabb helyeken való kiütése alkalmából óvatosságból eleve foganatosítandók , é­s melyek által a bajt megelőzhetjük, vagy eset­leges kiütésekor a veszedelmet csökkenthetjük. Itt fő figyelmet érdemel a köztisztaság, mely a kolerának leghatalmasabb ellenszere, de még egyébként a társadalmi jólétnek egyik elenged­hetlen követelmén­ye. Arra törekedjünk, hogy az utcákról, udvarokból, kutak mellől minden ro­hadó szemét, állati hulladék, büzhödő tócsák eltávolíttassanak.­­ A lakás kimeszelt, jól szel­lőzött, annak talaja, fala lehető száraz, penész­től ment legyen. — A testet fedő fehérnemük, ágyruhák gyakrabban váltassanak s jól kimosottak legyenek. A bőr tisztaságát, épségét rendes mo­sakodás, gyakori fürdés által kell lentartani. A kolera mérgét tartalmazni szokott külön­féle tárgyakat úgynevezett fertőztelenítés által kell ártalmatlanná tenni, mely nem egyéb, mint a rothadásnak bizonyos szerekkel való megaka­dályozása, ennek folytán a fertőző anyag sza­bad képzésének fékezése, mely a bű­z megszű­nése által tapasztalható. A légáramlat, szellőzte­tés és száraz légkör már maga is fertőzteleníti a szabad térben levő s hozzáférhető tárgyakat azáltal, hogy a vegybomlást megszünteti. Csak­hogy épen a légáramlat elől zárt helyeken tör­ténik leginkább a bomlás s azért itt oly segéd­eszközökre van szükség, melyek a bomlás be­szüntetésével a különszerű méregképződést megakadályozzák vagy­is fertőztelenítenek. Hogy­is azonban ezzel valóban célt értünk, ne csak jár­ványkor, hanem már jóval annak közeledte előtt kell alkalmazni s mindarra kiterjesztendő, ami esetleg a kolera fészkéül szolgálhat. A személyes vagyis egyéni óvakodás az egészség szabályainak s a kedélynyugalomnak lehető megtartásában van. Ne csak kizárólag az étel- italban legyünk mértékletesek, hanem ural­kodjunk indulatainkon is s a szenvedélyes ki­törésektől óvjuk magunkat. Romlott hal- és húsfélétől, a kellőleg ki nem forrt sör és egyéb szeszes italok szokatlan ivásától tartózkodjunk. Különösen felhívjuk a hatóság figyelmét a gyümölcs­árulás ellenőrzésére, mert ha valami, úgy az éretlen gyümölcs élvezése vészt hozó. Nem volna felesleges intézkedés községen­ként járványbizottságok alakítása, amely bizott­ságok az ily óvintézkedéseket foganatosítanák, részint azok keresztülvitelét ellenőriznék. — Igaz, hogy hazánkban még semmi baj sincs, de a vészhelyének közelségét és a kóranyag elhur­colásának ezer- és ezerféle módját figyelembe véve, jobb előbb intézkedni, mikor még távol van a baj, mint kiütésekor kapkodva tenni. A kellő óvatosság mindenkor javunkra van. „Zalamegye" tárcája. Kaktusz házassága.­ ­ Búskomoly történet. — írta: Kőváry Béla. Ott a regényes felvidéken, Dombócz megye egyik városkájában lakott Lipth­ay Kaktusz barátom, kedves nejével a­, aranyhangú Elisabettel. Példás családi életet éltek, a­mennyiben a fiatal menyecske végkép papucs alá gyűrvén szeretett férjét, teljes hatalommal uralkodott a háznál s Kaktusz legszilárdabb akaratát is csak sze­rény óhajtás alakjában bátorkodott Elisabet asszony elhatározása alá terjeszteni. A rosz nyelvek ugyan nem egyszer emlegették, hogy a szegény Kaktusz ruháit szeretetre méltó neje, saját parányi kacsóival rendesen akkor szokta kiporolni, mikor véletlenül maga Kaktusz is a ruhákban tartóz­kodott; 110 de minden kisvárosi mende­ mondát nem szabad elhinnünk.­­Annyi azonban bizonyos, hogy bizalmas barátai gyakran hallották őt versenyt sóhajtozni Kugelhupf Abé­lárd úrral, a város világfájdalomban sinlődő adó-execu­torával, s ez a körülmény némi támpontot látszik szol­gáltatni a fentebb említett pletykának. Ezeknek a sóhajoknak igaz történetét beszéljük el. * s * Lipth­ay Kaktusz barátom házassága előtt patiká­rius vala és költő! Könnyen lelkesülő, jókedvű fiú volt, csak az a fatális epekedés a Parnassusra ne háborgatta volna csendes álmait. De háborgatta, végre odáig jutott, hogy fel akart bomlani a personál-unio, s mely Kaktusz barátunk egyéniségében összeforrasztotta a patikáriust és poétát. Szegény Kaktusz sokszor oly érzékenyen panasz­kodott, mondván : Barátom ez a szellemi­ mixtúra nagyon szerencsétlenné tesz engem, olyan vegyü­lék ez, mint az ecet és olaj !" Igazad volt a Kaktusz, igazad volt! Megesett a jámbor fiún, hogy nagyságos Durák Gellért kir. tanácsos urnák pulvis doveri helyett oleum rhycinit szolgáltatott ki, mely gyógyszereknek hatása pedig őnagysága gyászos tapasztalása szerint egészen ellentétes szokott lenni. Fájdalom, megesett az is, hogy a tisztes és hetven év körül tipegő Pamuth Kunigunda kisasszonynak gyógy­szertári számla helyett egyik lávaként izzó szerelmi költeményét küldte eel, melyben megpuszítással és elrab­lással fenyegeti. Kunigunda kisasszonyt az erénye ellen intézett ezen bősz támadás ma­jd sírba döntötte, úgy megijedt tőle. Pedig oly érzelmes, oly olvadékony verseket irt a szegény, feledhetlen Kaktusz; — például: „Mint butirum Cacao spiritusznak lángja hevitvén, Szivem úgy olvadozik, tiiz­ szemeid sugarán" Ez a mutatvány egy érző szív, egy magas eszmé­nyekért rajongó nemes lélek kétségbeesett alkotása. A jó Kaktusz költő és patikárius létére rendkívü­l szerette a kényelmet és pongyolát. — Az utóbbit sze­rette és viselte. — Nagyszerű látvány volt őt patikája előtt díszes schlafrock-jába öltözködve látni. Oh az a schlafrock! Kelmé­je bazsarózsák, leopardok, kolibrik és fantastikus arabeszkek vakmerő keverékével való illusz­trálva, s kétséget sem szenved, miszerint eredeti rendel­tetése voltaképpen nem lehetett egyéb, mint polgári kanapék ékesítésére szolgálni. Ha olykor-olykor megpillantotta magát a tükörben, soha sem mulasztotta el pongyolájának merész rajzait beható figyelmére méltatni. Elégedetten mosolygott, s így szólt önmagához: Hiába! a fenkült, nemes izlést senki sem képes, tőled elvitatni Kaktusz! Meg vagyok elégedve fiú! Nem hiába 1s állok én oly közel rokonságban a báró „Lipthayu-val! • Kaktusznak rögeszméje volt ez a főrangú atyafiság. A leghíresebb heraldicusok segélyét vette igénybe, a­kik tömérdek kutatás és fáradozás után teljes bizonyos­sággal kiderítették, hogy Kaktusz csakugyan rokonság­ban áll a felvidéki Lipthay-val, — de a sajttal és nem a báróval. * * * Egy szép nyári napon exoticus kinézésű utasok érkeztek N* városba, s Kaktusz tőszomszédságában te­lepedtek le. (Ötven év körül járó atya és egyetlen leánykája valának az új települők. — Kaktusz a­mint először meg­pillantotta a jövevényeket, azonnal bizonyos aristokra­ticus jelleget fedezett fel vonásaikon. S valóban nem is csalódott. Pár nap múlva már mindenki tudta a városkában, hogy gróf Palacsinszky Mieziszlav lengyel emigráns egyetlen bájos leánykájával, a kékszemű és aranyhajú Boguszlava grófnővel vett lakást a szerencsés Kaktusz közelében. Kaktusz gyakran látta Boguszlava grófnőt a szom­széd ház erkélyén olvasva, vagy hímezve, — s két hét multán azt vette észre, hogy ő szereti az isteni Bogusz­lavát földöntúli, viharos és rettenetes szenvedél­lyel. Az öreg Micziszláv nagyon visszavonultan élt. — Nem látogatott meg senkit, s nem is fogadott látogatót. Leánykáját oly buzgón őrizte, mint Hercules idejében Cerberus a Hádes bejáratát. Csak esténkint távozott el hazulról kissé­­,betekin­ti­ kk­­ a „Gyolcsos Tóthoz" címzett bugyikba, hol való­ságos szenvedél­lyel engedte át magát a krumpli-pálinka ivásnak, mely ital állítólag kedvenc nectárja a lengyel aristocratiának. Kaktusz csakhamar törzsvendégévé lőn a „Nyol­csostóf -nak s miután értesült a krumpli-pálinka főúri Jelen számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.

Next