Zalamegye, 1887. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-03 / 27. szám
VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. július 3 27. száza ffrumes A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Iparunk fejlesztése érdekében. Senki sem fog kételkedni ama megdönthetlen igazságon, hogy napjainkban a munka és ipar képezik az államok súlypontját; ezek szolgáltatják ama kiapadhatlan forrást, melyből egyesek és nemzetek jólétöket meríthetik ; ezek fűzik össze a különböző nemzeteket. Ha valahol, úgy főleg hazánkra lehet ezt alkalmaznunk, hol bár a lakosság nagy része földmíveléssel foglalkozik, de jelentékeny contingensét szolgáltatja a népességnek az iparos osztály. Ez egyúttal azon osztály, mely pangása, sok tekintetben tagjai egy jó - az ipar részének nem elegendő mérvű szellemi és gyakorlati kiképeztetése folytán — leginkább küzd a nélkülözéssel s bár vannak sokan közöttük, kik a megfelelő képzés, kedvező vagyoni helyzet következtében mérvadó szerepet visznek, azonban a legtöbb a kellő ismeretek hiányában, küzdve a megélhetés nehéz gondjaival, háttérbe szorul. Két módon lehetne — szerintünk — segíteni, hogy az iparos osztály a társadalomban őt joggal megillető helyet elfoglalhatná és azt derekasan be is tölthetné. Ezek egyike a szellemi képzés. Örömmel észlelhetjük e téren csak 4—5 év óta is, az alsófokú ipariskolák szervezése és életbe léptetése által, a haladást. Számos városban ugyanis, hol ez ideig az iparos tanoncok épen semmi szellemi oktatásban nem részesültek úgy annyira, hogy amit előzőleg tudtak is, elfeledték, ma teljesen szervezett ipariskolák állanak, melyekben az iparos életben nélkülözhetlen ismereteket tanoncéveik alatt elsajátíthatják. A meglevő ismeretek ujjakkal gyarapodnak s megadatik az irány, melyben a tanonc később, mint segéd, utóbb mint iparos, haladhat. A szellemi képzés mellett elengedhetlen kellék, hogy a tanoncaink saját szakukban minél gyakorlatibb képzést nyerjenek, hogy később az életbe kilépve, ott az iparos társaik körében kifejlendő versenyben helyöket derekasan megállhassák. A gyakorlati kiképzés fokozására nagy mértékben befolynak az időszakonként rendezendő munkakiállítások, mint az iparos iskola igazgatójának Udvardy Vince urnak kezdeményezésére s az ipartestület közreműködése mellett az alsófokú ipariskola növendékei a lefolyt héten városunkban rendeztek s mely — akár a benne részt vett tanoncok számát (56), akár a kiállított tárgyakat tekintjük — sikerültnek mondható s a kiállítást megtekintett diszes, úgy szakközönség osztatlan elismerésével találkozott Iparunk fejlesztésére nagy befolyással vannak az ily munkakiállítások. A tanonc korán hozzászokik a nemes versenyhez, melyre később az életben tág tere nyilik. Hogy minél csinosabb, ízlésesebb darabot állíthasson ki, nagyobb tevékenységgel és kedvvel dolgozik a műhelyben. De serkentőleg hat magára az iparosokra is e kiállítás. Azt hisszük ugyanis, hogy tanoncaik megjutalmazásában saját magukat látják kitüntetve, egy-egy tanoncuk kitüntetését műhe,j Ivük jó hírnevének fokozása gyanánt tekinthetik s ép ebből kifolyólag törekvésük oda irányul, hogy tanoncaikat minél jobban képezhessék ki s hogy ezt tehessék, nem elégednek meg a tanoncéveikben szerzett, segédi minőségben gyarapított ismeretekkel, hanem lépést tartva a haladó korral, a szakmájukban felmerülő, célirányos újításokat elsajátítitták, hogy azokba azután tanoncaikat is beavathassák. A jelzett két tényezőnek : a tanoncoktatás és munkakiállításnak ily irányban véljük mi áldásos hatását az iparra s azt hisszük, velünk együtt érez minden józan gondolkozású férfiú, aki a nemzettest zömének , az iparos osztálynak jólétét szivén hordja. Csak igy válhatik az ipar a nemzet súlypontjává, jólétet nyújtó kiapadhatlan csak igy tekinthetjük forrásnak. Képviselő testületi ülés. A városi képviselőtestületnek Kovács Károly polgármester úr elnöklete alatt junius hó 27-én tartott rendkívüli ülésén elsősorban előterjesztetett az 1886. évi XXII. t. c. 122—125. §-ainak szemmel tartásával a tanács által egybeállított, a pénzügyi és gazdaságügyi bizottságok által tárgyalt 1887. évi költségvetési előirányzat, mely a bizottsági jelentés alapján egyhangúlag elfogadtatott és jóváhagyás végett a megyei törvényhatósághoz felterjesztetni határoztatott. — Ezen elfogadott költségvetés szerint a bevételi előirányzat: a) rendes bevételek: állandó jövedelmek 9231 frt 22 kr., változó jövedelmek 7578* frt 66 kr., laktanyai jövedelmek 15912 frt 69 kr., elemi iskolánál 2402 frt 15 kr., alsófokú ipariskolánál 756 frt, kertészeti 17 frt 60 kr., összesen 35897 frt 23 kr.; b) rendkívüli bevételek: vegyesekből 2186 frt 70 kr., regále jogból 2691 frt 67 kr., kölcsönből 201637 frt 50 kr., összesen 206515 frt 87 kr. A rendes és rendkívüli jövedelmek összege 242413 frt 10 kr. — Kiadások: személyi járandóságok 11846 frt, különfélék 15520 frt 0612 kr., végrehajtás 700 frt, laktanya 2105 frt 42 , kr., elemi iskola 6345 frt 83 kr., alsófokú ipariskola 1168 frt 43 kr., kölcsön 211,045 frt 90 kr., nem várt esetre 4001 frt 84 kr., összes kiadás 252,733 frt 49 kr., melyből a 242,413 frt 10 kr. bevételt levonva, fedezetlen kiadás 10,320 frt 39 kr., melyből a 34,401 frt 321 j kr. pótlékköteles adó minden forintjára 30 kr. esik. Ugyancsak elfogadtatott a városi kórház 1887. évi költségvetése tárgyában a kórházi bizottság által egybeállított előirányzat. — Előterjesztetett a bel- és igazságügyi miniszterek által jóváhagyási záradékkal ellátott lakbérleti szabályrendelet, melyet lapunkban már közzétettünk. A szabályrendelet I. 1887. évi julius hó 1-től lépett életbe. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a belügyminisztérium a tűzrendészeti szabályrendeletet jóváhagyta. E szabályrendelet is julius 1-én lépett életbe. A közönség tájékoztatása végett lapunk jövő számában egész terjedelmében közöljük. Polgármester úr előterjesztésére a Zala-Szent Iván-Egerszeg-Lendva felé kiépítendő vasút tárgyában a városba érkezendő szakegyénekkel való tárgyalásra kiküldendő bizottságba polgármester ú elnöklete alatt Háczky Kálmán, Szabó Samu, Kaiser József, dr. Graner Mihály, Fischer László és Unger Domonkos urak választottak. Végül a közgyűlés Weisz Joel nyugalmazott igazgató tanító temetési költségeinek fedezésére 38 frtot, úgy a junius hóra esedékes 40 frt havi fizetést a boldogult özvegye részére megszavazott, egyúttal az özvegy nyugdíját havi 20 frt fizetésben állapította meg.„Zalamegye" tárcája: KOVÁCS ZSIG M 1830—4887. A magyar kath. klérust súlyos csapás érte egyik kimagasló, érdemekben megőszült tagjának, Kovács Zsigmond veszprémi megyés püspök őnagyméltóságának június hó 28-án bekövetkezett gyászos elhunytával. Nekünk Zalamegyeieknek nagyobb a veszteségünk, akik a boldogultban megyénk egy jó részének kegyes főpásztorát örökre elvesztettük. Fokozza veszteségünk nagyságát, hogy benne Zala megye szülöttét, megyénk büszkeségét siratjuk. Siratjuk a kínos fájdalom ama lesújtó érzetével, hogy egymásután dőlnek sírba dicső férfiaink, kik éltökben világító oszlopként tündökölve, dicsőségük sugaraival megaranyozák megyénket, annak hírt, nevet szerezve. Fájdalmunk közepett csak az nyújthat itt sebzett szivünkre, hogy fényes nevök, dicső tettük sugara átragyog időn s enyészeten. * * Kovács Zsigmond született 1820. évi október 22-én Bánok-Szent-Györgyön, hol atyja gazdatiszt volt a herceg Eszterházy uradalomban. Gymnasialis osztályait Nagy-Kanizsán kezdette, a VI. osztályra atyja Varasdra vitte, hogy fia a horvát nyelvet ott megtanulja. Középiskolai tanulmányait Pécsett fejezte be kitűnő sikerrel a hires Szepessy lyceumban. 1836-ban, 16 éves korában kitűnő bizonyítványai alapján a veszprémi papnövendékek sorába felvétetett, hol azonban csak az első évet hallgatta, mely után a kitűnő képzettségű, szép reményekre jogositó ifjút püspöke tanulmányainak folytatása végett Bécsbe, a Pázmáneumba küldötte. Hittani tanulmányait 1841-ben, 21 éves korában befejezvén, fiatal kora folytán csak subdiákonussá lett felavatva s tanulmányainak tökélyesbítése végett Bécsbe a Szent Ágostonról nevezett felsőbb papnevelő intézetbe küldetett, hol 1844. évi január 23-án felszenteltetett. Ugyanezen év november 2t-án avattatott fel a bécsi egyetem hittudorává. Püspöke ekkor Csehibe küldötte segédlelkésznek, honnan alig egy évi sikeres működése után 1845. évi augusztus 15-én az esztergomi érsek a budapesti központi papnöveldébe hivta meg tanulmányi felügyelőnek és mint ilyen 1845— 1850. évig helyettes hittanár volt a budapesti egyetemen. Az ő vezetése alatt számos egyházi jeles férfiú végezte tanulmányait, akik magas egyházi méltóságokat nyertek el. A sok jeles közül legyen elég felemlítenünk a magyar püspöki kar díszeit: dr. Schlauch Lőrinc nagyváradi és Hidassy Kornél szombathelyi megyés püspöküket. 1850-ben Ranolder János veszprémi püspökké kineveztetvén, ugyanazon év május 10-én a már akkor szép hírnévnek örvendő Kovács Zsigmondot hivta meg titkárul. Hogy e kitüntető megtiszteltetés őt érte s hogy fiatal kora dacára neve ismert volt, oka az vola, mert már egyetemi tanár korában élénk érdeklődéssel viseltetett a közügyek iránt és kezdetben hazafias szellemű és actuális értékű dolgozatokkal iparkodott hatni a közszellemre. A negyvenes évek benyomása alatt írta meg jeles irodalmi dolgozatát, mely a Korkérdések" címét viseli és a Szent-István társulat kiadásában jelent meg 1850-ben. E jeles dolgozat a kitűnő készültségű pap alapos tanulmányain, mély itélő tehetségén kivül liberális érzelmeiről is tanúságot tesz és annak idején a munka nagy figyelmet gerjesztett. Egyházmegyéjébe visszatérvén, új állásában rohamosan emelkedett. 1851-ben szentszéki ülnökké, 1854-ben püspöki irodai igazgatóvá léptettetett elő és püspöke bizalmából egyházmegye igazgatásának nagyobb részét vállaira vette. Ugyancsak 1854-ben egy megüresedett kanonoki állásra „canonicus a latere" neveztetett ki. Jelen számunkhoz egy negyedik melléklet van csatolva. 1857-ben pápai főesperessé lett, 1858-ban nyerte el a Szent-Péterről nevezett bodrog-monostori apáti címet, 1866-ban pedig fokozatos előléptetés folytán sümegi főesperessé lett. 1867-ben, a koronázási évben a budapesti királyi ítélő táblához praelatussá lett kinevezve. Ő volt az utolsó ülnök a királyi táblánál, miután ezen állás az 1868 ik törvény folytán be lett szüntetve. Mint praelatus Budapestre tevén át lakását, a fővárosban az előkelő politikai köröket látogatta. Hazánk bölcse Deák Ferencnek, dr. Eötvös József akkori vallás-és közoktatásügyi, Horváth Boldizsár akkori igazságügyi miniszternek belső barátja volt. Midőn a királyi táblánál viselt egyházi ülnöki állásától felmentetett, alig néhány hét múlva, 1869. évi január 29-én a Girk György püspök elhalálozása folytán megüresedett püspöki székre neveztetett ki, mely magas állásba nagy fénnyel 1869. évi augusztus 25-én iktattatott be. A pécsi püspöki megyét 8 évig kormányozta csak, mert 1877-ben a veszprémi püspöki székre helyeztetett át. Nyolc évi püspöki kormányzata alatt nyerte mai szervezetét a pécsi püspök kegyurasága alatt álló kath. tanítóképző intézet és vele kapcsolatos elemi iskola és a jogi lyceum. E 3 restauráltatta a lyceumi templomot, melynek belsejét Mücke jeles frescofestővel kifestette. Mint pécsi püspök 1874-ben nyerte el a valóságos belső titkos tanácsosi címet és jelleget. Régi óhajtása 1877 ben teljesedett, mint püspök térve vissza szeretett megyéjébe Veszprémbe. Ez egyházmegye kormányzása körül szerzett kiváló érdemeinek elismeréseül nyerte O felségétől 1885-ben az első osztályú vaskorona rendet. Gyakran időzött a fővárosban, hol szorgalmas látogatója volt a főrendiház üléseinek. Tevékeny részt vett a püspöki conferentiákon, hol alapi , elméleti és gyakorlati ismereteivel szavának főpaptársai közt tekintélyt szerzett. A boldogultnak egyik legkedvencebb tartózkodási helye volt nyáron át a csopaki szülőjében általa még