Zalamegye, 1889. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-06 / 1. szám

Előfizetési dij : Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 t t. Hirdetmények : 3 lt.iss'ibos petitsor egysz.er 9 kr., ti M>sziki hirdetésnél 7 kr., Hélyegdij 30 kr. Nyilltér petitsori 12 kr. i, kUvési és Megjelenik minden vasárnap. JL I A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Zala-Egerszeg, 1889. január 6. 1. szám. Felhívás előfizetésre. Lapunk hét éves pályafutása alatt mindenkor szemünk előtt tartottuk a lap megindítása alkalmával kitűzött vezérelvünket: illegyenk es városunk eseményeinek hű, reszletes es gyors közleset s nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy eme kettős feladatunknak közmegelégedésre eleget tennünk sikerült. Lapunk ugyanis ha tükre volt mindenkor a megyei eseményeknek, úgy a városunkat, mint a megye székhelyét érdeklő ügyeknek. E kettős cél fog szemünk előtt lebegni a jövőben is és munkatársaink szíves és önzetlen közreműködése mellett bizonnyára sikerülendő nemes feladatunkat ezután is megvalósítani. Lapunk a „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" hivatalos lapja lévén, ezen, gazdaközönségünket oly közelről érdeklő tekintélyes testület működéséről az olvasó közönség lapunk utján alapos értesülést nyer. Kiváló gondot fordítunk ezután is tárcarovatunkra s igyekezni fogunk olvasó közönségünk e részbeni igényeinek a jövőben is megfelelni, amit annyival könnyebben és biztosabban tehetünk , mert máris több, érdekes, eredeti tárca vár közlésre. Összeköttetéseinknél fogva ama kedvező helyzetben vagyunk, hogy hírrovatunkban a megyében előforduló minden egyes fontos hírt első forrásból és gyorsan közölhetünk. Éber szemmel kísérjük megyénk tanügyi fejlődését s megyei tanügyi állapotunkról a jövőben is mindenkor hit képet nyer olvasó közönségünk. Működésünkben ezután is higgadt, férfias komolyság, szigorú részrehajlatlanság vezérelnek. Elismeréssel adózunk az érdemnek, méltányoljuk egyesek, testületek, városok komoly irányú törekvéseit s azok elérésében közreműködni hírlapírói tisztünkből kifolyó kedves kötelességünknek ismerjük. Gondunk lesz reá, hogy amikor az időhöz kötött események úgy kívánják, a jövőben is mindenkor mellékletet adjunk s ne kényteleníttessünk az események közlésével hetekig visszamaradni. Lapunk előfizetési ára, dacára hogy alig van provinciális lap, mely annyiszor adna mellékletet, marad a régi t. i. égés, évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 írt. Lapunk tehát a legolcsóbb megyei lap. Hogy a községi és körjegyzők, valamint a néptanítók részére lapunk jarathatását megkönnyithessük, számukra lapunkat egész évre két forint kedvezményes áron adjuk. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük, hogy hátralékaikat mielőbb megküldeni, egyúttal az előfizetést megújítani szíveskedjenek. A „Zalamegye" kiadóhivatala. Az ütisegélyezésnek egy módja. Most, midőn egy hosszú év viszontagságaitól bucsut véve, felettünk egy új év hajnala meghasad: van helyén minden egyes, családja jólétét igazán szívén hordó családfőnek gondolkodnia a módok felett, melyeknek igénybe vételével édes öveinek anyagi jólétét minél biztosabb alapra fektetheti. Kevesen vannak ugyanis már napjainkban, kik be ne látnák azt, hogy az erkölcsi függetlenségnek egyik fő kelléke az anyagi függetlenség s így ha már más szempontok nem is, maga ezen egy szempont is mintegy reá utal bennünket arra, hogy tőlünk telhetőleg igyekezzünk háztartásunkban rendezett viszonyokat teremteni. Nézetünk szerint az anyagi jólét megteremtésének egyik elengedhetlen feltétele a munkásság és szorgalom. Irány családot ismerünk, melyek szép vagyonnal rendelkeztek, mely azonban a családfő hanyagsága folytán idővel egészen elkallódott, mig viszont hány család kezdte a legszerényebb anyagi feltételek között s néhány év alatt a családfő kitartó munkássága, lankadatlan szorgalma mellett tekintélyes vagyonra tett szert! De munkásság és szorgalom egyedül nem elegendő, hanem megkivántatik, hogy e tulajdonok a takarékossággal párosuljanak, mert ha az hiányzik, munkásságunk, szorgalmunk gyümölcsét nem élvezhetjük. Szétmállik az a mérték nélküli pazarlás révén. E tekintetben tartsuk szemünk előtt mindenkor ama régi de találó magyar közmondást: „addig nyújtózkodjunk, amíg takarónk ér!" Napjainkban nagyon lábra kapott az urhatnámság, a nagyzás. Mindenki többnek akar látszani, mint tényleg a dolog van. Majmoljuk azokat, kik anyagi viszonyaiknál fogva többet megengedhetnek önmaguknak s míg mindjobban az anyagi bukás örvényébe sodródunk , addig amazok tehetetlen vergődésünket szánó mosolylyal kisérik. S e szánó mosolyért áldozzuk fél nappalunk, éjjelünk tisztességes munkájának eredményét?! Ezért merülünk el az anyagi bukás örvényébe, melyet nem egyszer követ az erkölcsi bukás is. S e folyton kínzó állapotot nagyzást hóbortunk, mód nélküli pazarlásunk teremti. Ha a munkásság, szorgalom, takarékosság megvan a család fejeiben, az ily családot nem kell féltenünk még a megpróbáltatás nehéz napjaiban sem. Az ily család — bármily szűkre vannak is szabva anyagi viszonyai — talál utat, módot, melynek okszerű felhasználásával a rendkívüli körülmények által okozott kivételes állapotban magán képes segíteni. Okos beosztás mellett ugyanis az ilyenek havonként keresményükből illetve havi fizetetésükből egy részt — amint a körülmények engedik — félretesznek. S mily jól esik az ily megtakarított összeget előre nem látott kiadásaink fedezésére felhasználnunk ! „Zalamegye" tárcája, Rigulusos Krónika, vagy az Istenben boldogult 1888-ik esztendő históriája avagy története. Tinódy Lantos Sebestyén diák módjára megénekelte: Theodorus diák, recominendálván azt a „ZALAVÁRMEGYE” nevezetű újságnak Ia a kalendáriom lapjait vizsgálóm : Egy esztendő elmúlt; — ezt én úgy találom. Ez egy esztendőnek, mely csak futó álom, Krónikáját írni megint megpróbálom. Mulandó földi fény! — de soknak feltárulsz Uj esztendő napján, s mily hamar Lezárulsz. Mire vén Sylveszter az ajtót béteszi. Lelkünk porhüvelyét az enyészet eszi. E háromnyolcas év immár a múltba tért, hogy ez is ujabbnak engedje át a tért. Nem szidjuk, nem áldjuk, nem igen volna mért. Áldást is hozott, de áldozatot is kért. A politikai élet nem változott, .A hármas szövetség békével biztatott. Vért, igaz, nem kivánt, de pénzt annál többet . A nagy hadi budget csigázza erőnket. .Jó közép termés volt borban és búzában ; i jrátok is ennek fönt a tisztelt házban ! .!. , t nem volt pénzszűke ország kasszájában, JJ ír sáfárját hívja jó Tisza Kálmánban. (Ja időink egy kicsit rendbehozakodtak, Amerre elemi csapások nem voltak, Mert árviz s nagy tüzek károkat okoztak, S az Alföldön sáskák is garázdálkodtak. Mindez ellen áldás ama hirhedt „Jó szív,u Országos csapással diadalmasan vív. Sorsjegyeket árul, népünnepet rendez. Sokan bizonyítják, hogy jó munkát végez. Kelletlen thémája eme krónikának, Miről a rosz hírek napról-napra járnak: A napfényre került számos sikkasztásról, S a napfényről eltűnt tetemes summákról. Oh, te kaszás halál, oh te irgalmatlan ! ... ^ Aki az életet megejted gyanútlan, A múlt esztendőben nagy rendeket vágtál. Jeleseinkben te szörnyen pusztítottál. Sorra veszi lantom azokat, kik voltak; Ámbár nyugodalmat kívánnak a holtak. •— Életükből majdan följegyzi azt, mi jó, Arany táblájára históriás Klió, Sennyey Pál báró, Lipp Vilmos, a régész, Ghyczy és Somssich Pál, mind a kettő lángész; Kúriánk elnöke, jó Béla a Perczel, Meghaltak, valamint Trefort a minister. Lonkay Antal és báró Kemény Gábor Által is gyarapult az a néma tábor, Melybe beköltözött Kriesch s Hunfalvy János, Ki nélkül a földrajz lett volna hiányos. Klenszlmann, Lenhossék és Ballagi Károly. Egyszerre multak ki ez árnyék világból. Utánuk Hemneberg lovas generális , a szerb patriarcha, a derék Angyelics, kényeskedjék nékik örök világosság ! Hiröket, nevüket áldja a magyarság, Melynek bocsánatát élvezi az Úrban: Aki szintén meghalt — ama pánszláv Ilurban. Németországra is gyász borult ez évben, Bár különben fénylik germán dicsőségben, két nagy császárjától meg kellett válnia. Először ment Vilmos, majd Frigyes a fia. Unoka és fia : Vilmos, a második, Burkusok trónusán bölcsen uralkodik; Németek kormányát jól szorítja marka, Ámbátor rászorul ő is nagy Bismarckra. Alig lépett trónra, máris útra indult, Viszonyunk muszkával mindjárt jobbra fordult, Koronás szomszédit sorra öleléssel, csókkal a módját látogatta, megadta. Kedvteléssel néztük, mint mulatott Bécsben, Hol azelőtt is járt, majdnem minden De nem úgy mint császár, s nem mint évben ; szövetséges! Bár ilyen barátság mindenkor értékes. Béke föntartásán ő is közremunkál. (Ezért járt Crispi és Kálnoky Bismarcknál.) Hiszen csak ne volna oly drága e béke ! Mert már alig bírja Európa népe. Ámde ejtsük rendjét a dolgok sorának, Melyeket fölírni méltó krónikámnak: Uj év napján volt meg római pápának Az aranymiséje Péter utódjának. Lemondott Bylandt-Rheidt, Bauer jött helyébe; Hornig Károly báró püspök lett Veszprémbe'. A delegációk kivitték ez évbe' Nem őszszel, tavaszszal járnak a gyűlésbe. Junius elseje szomorú nap vola, Trafik dohány, szivar nagyon megdráguló. Fölháborodék a dohányzóknak serge. Szidta, ámde szita; — elhallgatott végre. Rosz esztendeje volt szerbek királyának, Nagy port vert föl pöre szép Natáliának . Jelen számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.