Zalamegye, 1889. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

jobban értékesíthetne s így külön még nem megvetendő haszon is háramlanék reánk, amit figyelmen kivül hagyni épen nem szabad. sabb De meg mert iskola számára — a legzajóhelyen levén — legkevesbbé alkalmas, nem is számítva, hogy ha a mostani új épületre új tetőt tennénk, az" épületet új ablakokkal, ajtókkal látnák el s a termeket mind újból kipadlóznák s így ezen temérdek költségbe kerülő újítást ha meg is tennék, még emellett sem felelnek meg a tantermek — szűk voltuk miatt — tulajdonképeni rendeltetésüknek s a polgári leányiskola ez esetben sem rendelkeznék megfelelő helyiséggel. Az elemi iskola részére új, még pedig mind a fiú , mind a leányosztályokat magában foglaló, a padegogia igényeinek teljesen megfelelő épületet állíthatnánk a nagyvendéglő második udvarában, ha a polgári iskola udvarára néző dísztelen s eddig is csak ritkán használt istáló lerontatnák s ennek helyére építenénk. Ezáltal elérhetnők azt is, hogy az egy igazgató alá tartozó fiú- és leányosztályok egy épületben lennének elhelyezve; az iskolának elegendő udvara is lenne, melyet befásítván, kellemes üdülő helyül szolgálna gyermekeinknek a tanítás közben rendelkezésükre álló szabad perceikben. Ez esetben az izr. hitközség által a községi népiskola számára átadott épületben — mely eddig az elemi iskolai leányosztályok befogadására szolgált — el lehetne igen célszerűen helyezni a polgári leányiskolát, mely így szükségleteinek egészen megfelelő épülettel bírna. Ezúton véljük mi legcsekélyebb kiadással és legsikeresebben megoldhatni az iskola építésének most már elodázhatlan kérdését. Szívesen meghajtunk az ellenkező nézet előtt s ha az célirányosabbnak bizonyul, készséggel elfogadjuk. Annyit azonban, mint a nyilvánosság orgánuma, a közönség nevében kérhetünk, de sőt követelhetünk, hogy ha már meghozzuk a rengeteg s csaknem erőinket meghaladó áldozatot , úgy ne csak a tiszta, kézzel fogható haszon vezessen bennünket, hanem legyünk tekintettel gyermekeink jövőjére is és ragadjuk ki őket mielőbb azon türhetlen állapotból, melyben éveken keresztül sinlődnek, és a járás főszolgabirájához szept. hó 1-ig 2 példányban beterjeszteni köteles. A 950/40. jk. számú megyei szabályrendelet értelmében az alsó-lendvai, perlaki és csáktornyai járásokban a faiskola felügyelő intézmény léptettetvén életbe, ott az idézett közgyűlési végzéssel kinevezett faiskolagondnokok tiszte megszűnt, minélfogva a befosítási tervezet ezen járásokban a faiskola-felügyelők közbenjöttével állapítandó meg. 3. A befásítási tervezet megállapításával egyidejűleg a községi elöljáróság kimutatást készít azon magántulajdonosokról, akik a befásítandó útvonalra dűlő birtokaik befásítását saját költségükön kívánják eszközölni. 4. A szabályrendelet elvül tűzi ki, hogy az utak mellé első rendben hasznos gyümölcsfák s ahol a talajviszonyok vagy egyéb helyi körülmények hasznos gyümölcsfák ültetésére nem kedvezők, a községek által kizárólag szederfák ültetendők. Egyéb fák tehát a községek által akkor sem ültethetők, ha a községi faiskolában jelenleg elegendő gyümölcsfa, vagy szederfa készlet nem léteznék, mert azon esetben a községi faiskolák csemete készlete minden kitelhető módon szaporítandó úgy, hogy az a szükségletet már a közeljövőben fedezze. 5. A csáktornyai, perlaki és alsólendvai járásokban, hol a selemtenyésztésre igen kedvező előfeltételek léteznek, az utak a lehetőség szerint csakis szederfákkal szegélyezendők. E tekintetben a kellő útmutatást az ezen járásokban kinevezett faiskola felügyelők, akik az országos selyemtenyésztés felügyelőséggel közvetlen összeköttetésben lesznek, fogják a községeknek megadni. 6. A járási főszolgabiró urak a beültetési tervezeteket hozzám 1. é. szept. hó 10-ig tartoznak beterjeszteni Zala-Egerszeg, 1889. julius 1. Csertán Károly sk., alispán. A közutak mellékeinek befásítása. A közutak mellékeinek befásítása tárgyában 11.955 szám alatt a bekövetkező alispáni rendelet bocsáttatott ki: Képviselőtestületi ülés. j 1888. és 764/889. számú gyűlési határozatok módosításai tárgyában előterjesztetvén, a kérvényben foglaltak értelmében hozott a képviselőtestület határozatot. A hegyrendőrségi szabályrendeletet, melyet a tanács egybeállított, az illető szakbizottság beható tanácskozás mellett letárgyalt s mely előzőleg a képviselőtestület tagjainak megküldetett, a képviselőtestület egyhangúlag minden változtatás nélkül elfogadtat. Végül a képviselőtestület 43 szavazattal (1 tag nem szavazott) s így egyhangúlag elhatározta, hogy a pesti magyar kereskedelmi banknál 200,000 forintos kölcsönt vesz fel a pénzügy igazgatóság részére szükségelt palotának, a laktanya kibővítésének, az iskola s az „Arany Bárány" vendéglő felépítésének költségeire olykép, hogy minden egyes építkezésre fordítandó összeg külön-külön terjesztendő elfogadás végett a képviselőtestület elé s a tanács utasíttatott, hogy az egyes építkezésre így esetről-esetre megszavazott összeg kizárólag a kitűzött célra fordítandó és semmi más kiadás fedezésére. Ez üggyel kapcsolatban főispán őméltóságának indítványára a polgármester elnöklete alatt középítkezési bizottság alakíttatott, melynek tagjaivá Bolchán Gyula, Faugler Mihály, dr. Graner Mihály, Hasik István, Háczky Kálmán, Horváth Miklós, Isoó Alajos, Kovács László és Udvardy Ignácz városi képviselők megválasztattak. A közgyűlés éljenzéssel fogadta főispán őméltóságának lekötelező igéretét, hogy e bizottsági üléseken részt venni s a bizottságot nemes feladatában hathatós támogatásában részesíteni kegyeskedik. Elismerést az érdemnek Néhai Kaiser Zsófi örökösei, jelesen Kaiser Józsefné és Leitner Ignácné, tekintetes Kaiser József úr helybeli birtokos képviseletében, ugyancsak az ő kezdeményezésifolytán a zala-egerszegi takarékpénztárnál, a zalaegerszegi izraelita temetkező egyesület számára 10 drb. 100 frtos összesen 1000 frt o. é. egységes papírjáradéki kötvényt letétbe helyeztek azon célra, hogy ezen értéktárgy kizárólag Zala Egerszegen zala-egerszegi szegény, elaggott hitsorsosok számára tételesítendő ápolda gyümölcsöztetendő első alapítványi tőkéjét képezze. Hitelt érdemlő forrásból tudjuk, hogy az illető temetkezési egyesület f. é. június hó 20-án és 23-án folytatva tartotta ez ügyben tárgyalásait, amelyekből a közönség körébe kiszivárgott annyi, miszerint az egyesület a szép és üdvös eszmét magáévá téve, az ajánlt alapítvány kezelését s a rendeltetésével kapcsolatos feltételeket nemcsak egyszerűen elfogadta, hanem tek. Kaiser József úrnak, a nemes emberbaráti szeretet eme újabbi tényével szemben, de tekintettel azon bokros érdemekre is, melyeket az egész Kaiser család ezen község és jótékony czélú intézményei közül magának szerzett, hálája s elismerése jeléül alapszabályainak 19. §-a értelmében Istenben boldogult Kaiser Zsigmondné lelki üdvéért örök időkön keresztül a főünnepek alkalmával a nyilvános lelki emlékünnepély megtartását elrendelte. És mi is őszintén üdvözöljük ezen örvendetes eseményt, annyival is inkább, mert községünkben utánzandó nemes például szolgálván, egy hasonló intézetnek régen érzett szüksége a megvalósuláshoz közel hozatott, de azért is, mivel ezen szegény községben vajmi ritkán észlelhető a nagylelkűségnek hasonló mértékű nyilvánulása ! Fogadják tehát a nemeslelkü alapítók a humanismus és a gyámoltalan aggok nevében szivünkből fakadó legtisztább hálánkat. Az ég áldása növessze fel magasztos intézkedésük zsenge csemetéjét terebélyes fává, melynek jótékony és üdítő árnya alatt a gyámoltalanok még századok multán is áldólag emlékezzenek meg az alapítóknak alkotásuk által halhatatlanná tett nevéről. Több egyleti tag „A közutak mellékeinek belásítása tárgyában 1741/7 jk. sz. alatt alkotott megyei szabályrendelet a méltóságú m. kir. belügyminisztérium t. é. junius hó 10-én 3(5.2)9. sz. a. kelt rendeletével megerősíttetvén, annak végrehajtása körül a következőket rendelem: 1. A községi elöljáróságok ezen szabályrendeletet azonnal a legtágabb módon kihirdetni kötelesek. 2. A szabályrendelet 11. §-ában előirt beültetési tervezetet a községi elöljáróság az 1887. évi április 4-én tartott megyei közgyűlés 6413 8. jk. sz. alatt kelt határozatával kinevezett faiskola-gondnokok közbenjöttével a kiadott minta szerint azonnal megállapítani : „Én kedves kisasszony", mondám minthogy két gyermekem van, azon kényszerhelyzetben vagyok, hogy újra kell nősülnöm. Midőn őket növeldébe adtam, mindenütt hiányoztak, ahol megszoktam már őket látni, azon csókkal kezdve, mellyel reggelenként üdvözöltek, azon leirhatlan szép percekig, midőn késő este hazatérve, hálószobájukba mentem és rózsás lábaikat betakargattam, sőt még csintalanságukat és pajkosságukat is fájdalommal nélkülöztem." „Mily nevetségesen rendes maradt szobám egész napon át. Papírkosaram mellett nem voltak többé az összetépett borítékdarabok, a szőnyegen az épületkövek, sőt szivar asztalomon egy darabka baba ruhát sem találtam. Nem viselhettem el többé, haza hozattam a gyermekeket. Csak most tudtam meg napról-napra jobban, hogy boldogult nőm, kinek tétlensége fölött annyiszor panaszkodtam, mivel lehetett egész napon át elfoglalva. Mert a gyermekek most majd itt, majd amott szenvedtek hiányt. Valami mindig nem volt rendben, vagy ruhájuk, vagy kabátkájuk, egészségük és végre lelkük is". „Azon nap, midőn Liszkát először hazugságon rajta kaptam, elhatároztam, hogy újra nősülök. De megjegyzem, hogy ezt kizárólagosan a gyermekek kedvéért tevem. Mert amennyit én a szerelemből enyémnek mondhattam, a legkisebb gyöngédségig elköltöttem, nem birtam és nem akartam többé szeretni. Midőn azután egy egyedül álló nőt ajánlottak, ki gyermekeimnek lelkiismeretes nevelőnőjévé lenni ígérkezett, midőn kegyed annyi bátorsággal birt, házamba jönni, mondom magamban, hogy már ön végett is nem tarthat soká, mig önnek oly helyzetet nyújtok, mely minden kételyt kizár, habár csak érdekházasság jöhet szóba". Körülbelül ezen szavakkal ajánlotta fel neki kezét pár héttel új állása elfoglalása után. Talán nem tudta ez ember már akkor, vagy büszke megközelíthetlenségében nem akarta tudni, hogy A városi képviselőtestület Kovács Károly polgármester elnöklete alatt f. hó 1-én a városház tanácstermében rendkívüli ülést tartott, melynek lefolyását a következőkben adjuk: Elnöklő polgármester üdvözölvén a szép számmal megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyítottnak nyilvánította. A tárgysorozat tárgyalásának megkezdése előtt meleg hangon egyik, érdemekben emlékezett meg a képviselőtestület gazdag elhunyt tagjáról, Árvay Istvánról, méltatta annak érdemeit s indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökíté meg az elhunyt emlékezetét s erről a családot jegyzőkönyvi kivonatban értesíteni elhatározta. Ezután a polgármester szóval jelentést tett a Budapesten járt küldöttség működéséről, mely jelentés helyeslőleg tudomásul vétetett. Előterjesztetett a laktanya építő bizottság által 1. évi junius hó 27-én a laktanya kibővítése és a fedett lovarda építési munkálatainak árlejtés útján történt kiadása alkalmával felvett jegyzőkönyv, mely szerint beadatott 3 ajánlat, melyek közül Rechnitzer Salamon vállalkozó a 24027 írt 59 kr. előirányzatból 2*/C-ot, Hajmásy Gyula vállalkozó semmit, Pick Henrich és társa Gráner Géza vállalkozók 62 m ° ,-ot leengedve, hajlandók az építkezést elvállalni. A bizottság Pick és társa ajánlatának, mint legelőnyösebbnek elfogadását javasolja. A képviselőtestület a bizottság javaslatához képest az építkezést Pick és társának adta ki. Olvastatott a csatornázó bizottság 1889. évi junius hó 5-én tartott ülésének jegyzőkönyve, melyben egy városi mérnöki állás szervezését ajánlja. A közgyűlés a javaslatot elfogadta , a városi tanácsot megbízta, hogy 600 frt évi fizetéssel javadalmazott építészmérnöki állásra a szabályszerű pályázatot hirdesse ki. Dr. Czinder István ügyvéd és neje Egerváry Mariska zalaegerszegi lakosoknak kérvénye a 2432. feloldhatlan kötelék fűzi már hozzá? hogy ,előkelő biztossága elbájolta? Bárhogy volt, nejévé lett. És hogy jöhetett a dolog alig egy év lefolyása után ennyire? Elmulasztott az asszony valamit? Miben vétett? Nem környezte-e férjét szeretetteljes gondosságával ? Nem tanulmányozta-e titokban művészies foglalkozásának minden részleteit, hogy férje törekvéseit megértse? Tény, hogy a szerető nő minden erélyét arra használta fel, hogy többet találjon fel benne, mit amennyit gondolt. De a férj nem látta, nem hallotta, hogy csak érte él, csak ő reá gondol, csak ő benne összpontosul minden reménye. A férj csak azt vevé észre, hogy nézete részint nem jó anya. Pedig épen ez utóbbit oly könnyűnek vélte e szegény nő. Hisz úgy gondolá, ehez csak becsületes jóakarat szükséges. Mindazon házakban, melyekben eddig, mint nevelőnő kenyerét kereste, kiválóan meg voltak vele elégedve. Fényes bizonyítványai nem eléggé tanusitják-e ? Talán merné valaki állítani, hogy e gyermekekkel —• az ő gyermekeivel — nem bánik oly hiven és lelkiismeretesen, mint bánt egykor az idegenekéivel? Mennyire igazságtalanok volnánk akkor. Midezek dacára nem voltak alaptalanok a szemrehányások, melyekkel férje őt, kimondva vagy elhallgatva, illette. Nem lehetett tagadni: valahol nem vágott össze a dolog. Végre Irén is belátta, hogy nem lehet csak amúgy egyszerre jó anyává lenni, hanem hogy arra oly módon kell törekeni, ahogy a természet a jó anyát képezi. Valamint a csira lassanként fejlődik, míg mint érett gyümölcs a fáról lehull, csak ugy következik az anyai boldogság érzetéből, az anyai kötelességek tudata, s végre az anyai szeretet. A nő gondolata és érzete már korán a nehéz óra előtt összeszövődik a kis lény iránt való gondoskodással. És midőn először lélekzik, a fiatal anya már régen tisztában van, hogy az a piciny lény mit vár, mit követel jogosan tőle. Minden tenyérnyi nagysággal, mellyel a kis ingecskék nagyobbodnak, az anyai szeretet tudományában egy lépéssel halad előre. Azon kis teremtés, melyet eleinte csak tisztán és jóllakva kellett tartani, nem sokára világosságot és levegőt követel. Színeket, alakokat, megfigyelést, tanítást, gyengédséget és szerelmet. De még több, nem sokára bekövetkezik azon idő, midőn mind ezen áldozatokat természetszerű kötelességeknek tekinti, mert ezek az apróságok szívtelen, soha ki nem elégíthető egoisták. De minden amit értük teszünk, velük együtt nő az erő, mellyel minden követelményeknek megfelelhetünk, a folytonos gyakorlattal erősbödik. Irén pedig, midőn egy szép napon egy hétéves és egy öt éves leánykát elébe állítottak, azon megjegyzéssel: „Légy anyjuk", csakhamar legyőzhetlen nehézségeket talált. De nem lehetett megismernie, hogy azok miből állanak. Eddig a kicsikéket, kiknél nevelősködött, reggel készen felöltözve bevezették hozzá, este elbocsátá őket, átadá a cselédleánynak. Soha más gondja nem volt, mint fölöttük őrködni, őket tanítani, jó modorra szoktatni. Az a szolgáló pedig behatolt a száz felé kívánságok, óhajtások, szükségletek titkaiba, egy szóval a gyermekek lelki életébe, mely elsősorban külsőségekben nyilvánul. Új körülményei között a fiatal asszony ezeket csak akkor vevé észre, midőn már késő volt; midőn a gyermekek mindig a konyhába, a cselédszobába igyekeztek, midőn atyjuk elégedetlensége őket akaratossá és dacossá tette. — Ez időtől kezdve meg tízszereseten a teher, melyet könnyelműen Gatal vállaira vett. A békétlenség bevonult a házba. A férj gyakrabban a külső mulatságokat kereste, hazulról elmaradt. Folytatás a mellékleten.