Zalamegye, 1893. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1893-01-01 / 1. szám

l A zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos értesítője. Jegyzőkönyve, a zalavármegyei gazdaság­i egyesület 1892. évi december hó 11 én Zala­egerszegen tartott rendes közgyűlésének. 87/141. Felolvastatik a f. évi december hó 4-én Alsó Lend­ván megalakult „Alsó Lendva vidéki" filioxera és pero­nospora ellen védekező egyesület kérvénye, melyben a létesítendő 4800 - öl térfogatú amerikai szolő anyate­lep forgatási és egyéb költségeinek fedezékre az egye­sülettől 300 frt segélyt kér. A közgyűlés örömmel értesült ezen közhasznú és közérdekű egyesület megalakulásáról és azon biztos re­ményben, hogy a védekező egyesület áldásos működése bőven ju­talmazandja a hozott áldozatot, a kért 300 frt segélyt egyszer mindenkorra megadja és kiutalja.­­ Ezen összeg, szabályszerű nyugta mellett az „Alsó-Lendva vidéki filloxera és peronospora ellen védekező egyesület" elnökének, Smodics Viktor egyesületi tag urnak az egyesület pénztárából kifizetendő, miről ne­vezett elnök és az egyesületi pénztárnok urak ezen határozat kiadásával értesíttetnek. 88. Egyesületi ügyvezető elnök úr jelenti, hogy az egyesület legutóbbi közgyűlésén 1. évi október 2-án Csertán Károly alispán egyesületi tag ur indítványára 75 892. szám­ alatt egy határozat hozatott mely sze­rint a vizenyős rétek csatornázása, patakok, folyók satb. mocsaras vidékek kultur­mérnöki szabályozása céljaira bizonyos összeget bocsájt kölcsönképpen az érdekeltség rendelkezésére; ezet a határozat tüzetes javaslat­tétel vé­gett Baán Kálmán földmivelési szakosztályi elnök úrnak kiadatott, azon kéréssel, hogy a szakosztály véleményét a legközelebbi, — vagyis a mai nap tartandó közgyű­lésre beterjeszteni szíveskedjék ; — ez azonban még nem történt, s így a közgyűlés a szakosztályi vélemény nélkül kénytelen intézkedni. Csertán Károly indítványt tevő tagtárs ur is kéri a közgyűlés intézkedését. A közgyűlés Skublics Jenő tagtárs indítványára egy 5 tagú bizottságot küld ki, mely bizottság feladata lesz az ügy részleteire nézve véleményt adni, ezen bi­zottságba választottak : Háczky Kálmán elnöklete alatt, Skublics Jenő, Deák Mihály, Szily Dezső és Orosz Pál egyesületi titkár. A bizottság az indítványt tevő Csertán Károly alispán ur közbenjöttével fog működni. Azt azonban a közgyűlés már a mai ülésen elhatározza, hogy a kölcsön adandó összeg az 5000 frtot meg nem haladhatja. 89 132. Egyesületi titkár előterjeszti, hogy id. Thassy La­jos ságodi, Ács j Sándor plébános káptalanjai és Borsiczky Kálmán pápa acsádi lakosok az egyesület rendes tagjai sorábóli kilépésüket az 1893. évtől bejelentik. Továbbá, hogy Padusiczky Lajos csáktornyai lakos rendes tag meghalt. Sajnálattal tudomásul vétetik, nevezett tag urak kilépéséről az egyesületi pénztárnok­or értesíttetik azzal, hogy a­mennyiben az egyesületnek követelése volna, azt a kilépő tagoktól bevegye, nevüket pedig a tagok sorából törölje. 90/136. Egyesületi titkár jelenti, hogy Talabér Kálmán sárszegi lakos és birtokos az egyesület rendes tagjai sorába felvételre jelentkezik. Örvendetes tudomásul szolgál, jelentkező az 1893. évi január hó 1-től az egyesület rendes tagjai sorába felvétetik, részére a felvételi okmány elküldetik. Felvé­teléről az első m­. ált. biz. társaság főügynöksége Nagy-Kanizsán, valamint a „Zalamegye" című lap és a gaz­dasági „Értesítő" kiadó tulajdonosa Zala­egerszegen értesitendők, a felvételről szóló végzés pedig az egye­sület pénztárnokának kiadatik. • 91/134. Weiszbecker János ormándlaki birtokos egyesületi tag, hosszabb előterjesztést intéz az egyesülethez az ormándlaki patak kitisztítása tárgyában; ebben kéri az­­ egyesületet, hogy a kérdéses patak tisztitását a tekin­tetes alispánságnál szorgalmazza. A kérvény tárgya teljesen kivül állván a gazda­sági egyesület hatáskörén, azt, mint illetékes hatóság­hoz a tek. alispáni hivatalhoz átteszi. 92/140. Nagy Lengyel és több, azon vidékbeli község kér­vényt intéz az egyesülethez, hogy a nagy-lengyeli fedez­tetési állomásra 2 nor­ fajú mén kihelyezését eszközölje ki a pallini méntelep parancsnokságnál. A közgyűlés a kérvényt átteszi a lótenyész bizott­sághoz, mint illetékes hatósághoz. 93 121/124. A m. k. földmű­velésügyi minisztérium felhívja az egyesület figyelmét Tormay Béla által irt, „A szarvas­marha és tenyésztése" című munkára, és az „Atheneum" kiadásában megjelent „Magyar földmű­velők naptárára." Tudomásul szolgál: 94 133. küldi Ugyan a m­. k. földmivelésügyi minisztérium meg­az időjelzési táviratoknak magánosokkal való közlése tárgyában, a m. k. kereskedelemügyi miniszte­rium által kiadott rendelet másolatát lehető széles kör­ben leendő terjesztés végett. Tudomásul szolgál és a gazdasági „Értesítőben" közzé tétetni rendeltetik. 95/129. Kovácsy Kornél privigyei lakos —Nyitra megyé­ből — felvidéki tót mezei munkásokat ajánl, és ezek közvetítése- és megszerződtetésére ajánlkozik. Minthogy Zala megyében mezei munkásokban ez ideig hiány nem volt, az egyesület nem lép érintkezésbe az ajánlattevővel s az ajánlatot egyszerűen tudomásul veszi. 96. Koller István egyesületi 2-od elnök úr egy megyei csikótelep szükségességét fejtegeti s indítványozza, hogy a gazdasági egyesület vegyen fel bérbe egy megfelelő csikó legelőt, mely állatorvosi felügyelet alatt álljon ; meg van győződve, hogy szép fejlődésnek induló lóte­nyésztésünk ez­által még nagyobb fejlődésre jutna, az egyesület pedig anyagi veszteséget nem szenvedne. A közgyűlés az indítványt elfogadja s elhatározza a csikótelep létesítését, hogy ha alkalmas területet kap­hat. Egy bizottságot küld ki, mely biz­ottság feladata leend az alkalmas hely megszerzése ; ennek megtörténte után felhívás intézendő a megyei birtokossághoz, mennyi csikót szándékoznék oda adni, s az egyéb módozatok megállapíttatnak. A bizottság elnökségére az egyesület mélyen tisz­telt elnökét, ineit. Svastits Bece főispán urat kéri fel, a­ki, mint a lótenyész bizottság fáradhatlan elnöke, me­gyénk lótenyésztésének fejlődéséért melegen érdeklődik és sokat fáradozik. Tagokul választatnak : Koller­ István, Bogyay Máté, Karczag Béla, Karczag István, Skublics István, Vizlendvay Sándor, Smodics Viktor, Baranyay Ödön tag urak. A közgyűlés ezen határozata i­éit. Svastits Benő elnök urnak kiadatni rendeltetik. 97. Smodics Viktor tagtárs ur indítványozza,­­ hogy a legújabban sok felől ajánlott „Löffler-féle egér­irtó szer­ről" megbízható tájékozást szerezzen be az egyesület, s közölje azt az „Értesítőben." Minthogy időközben a felvetett kérdésre kimerítő tudósítás jelent m­eg a szaklapokban, de nézve külö­nösen a hivatalos „Fölmívelési értesítőben", újabb ada­tok beszerzése feleslegessé válik, az említett hivatalos lapban közzé tett hirdetmény egész terjedelmében az „Értesítőben" közzé tétetik. A Löffler- féle egérirtási szer. A Löffler féle egérirtási szerről s a vele folytatott kísérletekről Cserháti Sándor, mint a magyaróvári gaz­dasági akadémia állattani szaktanára, az alábbi vélemé­nyes jelentést terjesztette be : A nagyméltóságú földmivelésügyi m­. kir. minisz­térium 658­6. sz. leirata véleményadás végett nekem 1 | adatván át, van szerencsém tiszteletteljes jelentésemet a­­ következőkben beterjeszteni : A Löffler-féle egérirtási­ eljárás azon alapszik, hogy­­­­ ezen állatok egy typhus-betegség baccillusa iránt, melyet „Löffler Baccillus typhi muriumnak" nevez, a mezei egér (Arvicola arvalis) és a házi egér is fogékony s annak alkalmas módon való átoltása által az egerek tö­megesen pusztulnak. Nem volt új azon gondolat, hogy az egerek pusz­títására a legalkalmasabb volna egy oly betegség, mely ha nem is magától, de könnyen terjeszthető volna, más állatokra azonban nem rejtene veszélyt magában. Ily betegségre Löffler Greifswaldeban egy véletlen folytán lett figyelmessé. Egy ketrecben egészen más célra tar­tott 45 egér közül ugyanis hirtelen 8, majd később még 23 megállapítható ok nélkül elhullott, m­íg egy másik ketrecben tartott egerek egészen épek maradtak. A,, bonclelet különösen a máj, lép és belekben egy bacc­il­­lust mutatott ki, a­mely typhus baccillusára emlékez­tetett és innét nyerte nevét. Löffler ezt tanulmányozás tárgyává tevén, azon eredményre jutott ebből, betegség az egérre nem csak oltás útján, hanem hogy a takar­má­­ynyal való felvétel (infectio peros) útján is veszélyes. Kísérleteiből kiderült az, hogy a bőr alatti injectió iránt ugyan fogékonyabb a galamb, a tengeri m­alacz, patkány és kisebb madarak, de a bélcsatornán keresz­tül nem fertőződnek meg; a Mus agraris, mely abban különbözik a Toricola arvalistól, hogy vöröses színű és hátán sötét csík vonul végig, teljesen immúnisnak mutatkozik. E felfedezés gyakorlatban való kipróbálására ked­vező teret nyújtott Thessalia, hová Löffler a görög kor­mány meghívására el is ment és az irtást személyesen vezette. E mellett a következő eljárást ajánlotta betar­tani . Egy kémcső tartalmát képező tenyészet egy liter vízben felhigíttatik, melyben megelőzőleg egy t­eakanál konyhasó oldatott fel. A felhigítás úgy történik, hogy a kémcső 2/­1 ára feltöltött oldattal felrázatván, az egészet a vízre öntjük és a benmaradó csomós részeket ujjal nyomkodjuk szét. Ily felhígult tenyészetbe hányjuk a fehér kenyér vagy zsemlye darabkákat, melyek a te­nyészet által telíttetnek. A darabkákat azután friss egér lyukba dobjuk. Már 8— 10 nap múlva észleltetett Thessá­liában az eredmény, a­mennyiben napról-napra szemmel láthatóan csökkent a kár s 3 hét multán már sürgő­nyileg értesíté a görög kormány Lölffert az eljárás be­váltáról s a nép hálás köszönetét tolmácsolá. Kísérletek tétettek az utóbbi időben a házi egérrel is és az eljá­rás, a betegség iránt ezek szintén fogékonyak lévén, ezeknél is bevált. Az egerek nemcsak a felszedett te­nyészet által telített kenyér útján inficiáltattak, hanem úgy is, hol a betegség következtében elhullottak tete­meit a többiek megrágják vagy a beteg állatok ürülé­kével inficiált táplálékot vesznek fel. Újabb időben Strauch neisser igazgató tanulmány tárgyává tette Löffler eljárását s hasonló eredményre jutott. A kenyér­szelete­ken kivül buzamagot, répaszeletet is kipróbált e célra, ezek szintén alkalmasaknak bizonyultak, utóbbinak tud­ván azonban azon hátránya, hogy könnyen beszárad s m­egpenészesedi­k. Az egér­irtás ezen módjának alkalmazása azonban csak úgy fog eredményt felmutathatni, ha az nem csak egyes birtokon, hanem általánosan, a­hol arra szükség van, vétetik alkalmazásba. Magán­értesülés alapján közölhetem, hogy hazánkban is történt kísérlet az ege­reknek a Löffler eljárás szerint való irtásával és pedig dr. Szabó Ferencz birtokán Nagy-Rábén kedvező ered­mén­nyel. Az egerek e módon legsikeresebben ős­szel és ta­vas­szal irthatók, ha tehát a jövő tavas­szal az egerek nagyobb számban mutatkoznának, akkor a Löffler-féle eljárásról kísérletet tenni nagyon is célszerű volna. Az egerek pusztítására Löffler a következő használati uta­sítást tette közzé : Készítsünk egy oldatot, 1 liter vízre 1 t­eakanál konyhasót használva, melyet egy katlanban felforralván, kihűlni hagyunk. Ezen folyadékkal a vattadugó eltávo­lítása után öntsü­k fel az egész, baccillust tartalmazó Temetésére bár illett s szívem szerint őszintén óhajtottam is volna jóltevőm végtiszteletén jelen lehetni — nem mehettem el, miután ép ez időre lett tiszti vizs­gám határideje kitűzve, amint emlékezhetel kedves barátom. Azon tudakozódásaimra, miszerint tartozásomat illetőleg, kit kellene hitelezőmnek tekintenem ezentúl, szülőmtől egyelőre csak határozatlan választ kaptam, amennyiben a végrendelet felbontásáig, mely néhány hét múlva volt történendő, — az elhúnyt határozatait senki sem sejtheté. Mellékesen említve írták ugyan, hogy az öreg urnák, kinek személyét is csak gyermekkori elmosódó emlékeim után ismertem féligm­eddig, családi körülmé­nyeit pedig épen nem, — árva unokái, mint az egyet­len egyenes örökösök tekinthetők főörökösöknek, amiért is hihetőképen azok,­­ illetve gyámjok fogja ez ügyet kezeibe venni. Meg voltam nyugtatva, mert őszintén bevallva, az egész dologban most már csak saját ügyem érdekelt." Honór itt szünetet tartva, a gyüszünyi biblikum utolsó tartalmát körömpróbáig kihörpentette, amit Udo is utánozván, egy ujabb szivarka készitéséhez fogott.­­ Arcán minden baráti érdeklődése mellett az egykedvű­ség kinyomata nem változott, a­mel­lyel Honornak be akarta bizonyítani, hogy az eddig hallottakat nem tartja érdemesnek ily nagy kétségbeesésre, mint a­milyent imént barátján észlelt. Ilonór pedig bajuszát idegesen pödrögetve, foko­zódó izgatottsággal folytatá : — „Most azonban vége nyugalmamnak ! Szeren­csecsillagom­, mely mindeddig fölöttem tündökölt — le­tűnt! elenyészett!!.. Soha nem hittem volna, Udv, hogy e­) tollvonás megsemmisíthet mindent, amit egy 22 éves ifjú szív ábránd világát betölti ..." Ilonár felugrott ülő­helyéből s miután néhányszor körülfutott szobájában, íróasztalához lépett, melyről egy levelet vett fel, s azt Udónak nyújtva, sóhajjal mondá: — „De ime . . ! Lásd magad és ítélj . . ." Udo kinyujtá kezét a levél után s fennhangon olvasá : . . . „Kedves fiam! Nagylelkű pártfogód s roko­nunk végrendelete a mai napon jelenlétünkben felolvas­tatván, oly váratlan és kellemes meglepetésben része­sültünk, hogy azt előtted, kit a dolog legközelebbről érdekel, a szükségesnél tovább nem hallgathatjuk el, hanem ezennel a legsietősebben értesítünk, miszerint oly szerencse ért, melyhez szülői üdvkivánatainkat csatoljuk! Addig is, míg a végrendelet rend vonatkozó zára­dékának hiteles másolat­át megküldhetjük, azt hisszük, hogy örömet okozhatunk neked, ha jólteved ezen, utolsó órájában tett gondoskodását veled közöljük, mely abból áll, hogy kötelezvényedet semmisnek nyilvánítván, jövő boldogságodat megalapítani kivánta és unokáját Darvas Buleha kisasszonyt, mint örökösét, annak saját szabad akaratával — neked nőül — se frigyre utolsó áldását adja! Miután meg vagyunk győződ­ve­ arról, hogy ezen nagylelkű határozat szíved vágyaival találkozik s bol­doggá fog tenni, fogadd tehát — stb. stb. . . ." — „No­s?!" — mondja Udo a levelet az asztalra dobva — „Hát hisz ez nagyszerű! Nagyszerű­ szerencse, ha mondon, a milyen csak téged érhet. Kész En­gedd meg, hogy gratuláljak !" Honór azonban kikelt arccal s heves gestikulatiók­kal járt alá s fel a szobában s barátja szivélyes szavait gúnyos hahotával fogadta. — „Egyáltalán véve nem értelek Honór s meg nem foghatom, mi tesz ilyen elkeseredetté? Mert ide , hallgass !" — s ezzel ujjain kezdte felszámlálni az elő­­­nyöket, melyeket Honór helyzete nyújt. — „1-ször nincs adósságod,­­ kötelezettséged. 2 szor kész úrrá lettél; 3-szor menyasszonyodról nem kell gondoskodnod, 4-szer — — — — „Hiszen itt a bökkenő — pajtás! Nem értesz meg?" vágott szavába Honór kétségbeesetten tekintve barátjára. Udo most sem értett s fejét rázta tudatlanúl. — „Mikor mást szeretek — barátom és viszont is szerettetem !" mond Honór s egy székre hanyatlott. — „Tyúk­! Ilonórkám . . . Erre nem gondoltam !" kiálta fel Udo őszin­te részvéttel arcán. — „Persze ez egy bonyodalmat hoz a dologba. Ejnye-ejnye!" — végzé fejét vakargatva, mialatt gondolkodóan maga elé. — „Most már felfoghatod elkeseredettségem ok mondá Honór. — „Lekötelezettségemnél fogva morális két­­ségből teljesítenem kellene rokonom végakaratját, nem vagyok oly helyzetben, hogy a tetemes­­ egész jövőm kockáztatása nélkül lefizethessem. E­lintve attól,, hogy a reám kényszerített menyas gyűlölöm s elitélem azon nőietlen elhatározásáért, • mint szabad akaratból neje kiván lenni oly sért: <al­akit nem ismer s a ki őt nem látta soha — s • szerelemről vagy csak rokonszenvről is kettőjök szó sem lehet, eltekintve tehát mindezektől s tó büszkeségemet, férfiúi méltóságomat — nem á­ nám fel imádott leánykám szerelmét s bizalmát y az egyetlen, a­mi szent és sérthetetlen előttem kerek világon. Aljas, megvetni való ember volt erre képes lehetnék !" (Foljt. küv.) '

Next