Zalamegye, 1895. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-06 / 1. szám

ségeket, hanem kultúrájával és azzal a hatalmával, mely a testi épség és egészség állandóságában, szívósságában és produktív képességében rejlik. H­a — egy francia tudós szerint — az ördög alatt a test épségét értjük — akkor elkerülhetetlen szüksége van a magyar fajnak az anyagiasság ezen ördögére A testi egészség dolgában a horvátokat kivéve, egyetlenegy szláv töredékkel, még az oláhval sem áll|uk ki a versenyt. . . ... . Ami a halálozást, betegséget, a testi nyomort illeti, mi magyarok még mindig nagyon szomorú állapotban Vagy Miként a termő­földünk sokat ígér és keveset ad, m­­i vagyunk népszaporodásunkkal is. Termésük nagy részét tömérdek betegség sokszor még virágjában pusztítja el, újszülötteinknek csaknem fele esik évenként áldozatul a különféle nyavalyáknak, leg­inkább azon a vidékeken, ahol a magyar faj képez, a domináló elemet. A városokban, a magyarosodás ezen kiváló műhelyei­ben, is ilyen szomorú átlaggal találkozunk. Az újoncozási statisztika s az a körülmény, hogy a negyedik korosztály behívása is szükségessé válik, azt mutatja, hogy népünk testalkatra nézve is satnyul, dege­nerálódik. Hogy felette igen sok nyomorultjaink, testi és lelki betegeink vannak, arról kórházaink túltömöttsége eléggé tanúskodik. Hát a túlságig hajszolt tanulás és a félszeg irányba terelt modern civilizáció az értelmi keresetet űző­ osztá­lyaink kebelében mennyi makacs testi bajoknak a kút­forrása ! Szolgáljon ez a magyar államnak és magyar társa­dalomnak komoly intésül és figyelmeztetésül arra, hogy igyekezzék oda hatni, miszerint az egészség, ez az állam fenntartó erő, az államalkotó magyar fajnak a hazafias­sággal egyenlő rangú nemzeti eszméjévé legyen. Egy község szabályrendelete az utak befásításáról. A kulturális és közegészségügyi, valamint más té­ren is észlelhető bár lassú, de fokozatos fejlődés öröm­mel tölti el keblünket; ellenben nagyon fáj látni és tudni, hogy éppen a közgazdaság terén elérhető vagyoni megizmosodást, a gyarapodást célzó számos üdvös törvé­nyünk és megyei szabályrendeletünk — azon oknál fogva, mert népünk még éretlen hozzá és nagyon conzervativ a haladás tekintetében, a kivitelre hivatott közegekben pedig (tisztelet a kivételeknek) hiányzik az idealizmus, kevés a tapintat s igy a jó törvény végrehajtása immel­ámmal történik — nagyrészt a papiron figuráló írott malaszt csupán, így például a mi megyénk, Zala vármegye már néhány évvel ezelőtt alkotott egy praktikus megyei szabályrendeletet az utak befásitásáról; de akik a me­gyének egyes községeit összekötő utakon járva-kelve ezen törvényhatósági intézkedésnek némi nyomát itt ott már látták is, kevés kivétellel elmondhatták a példaszó­val, hogy „adtál uram esőt, de nincs benne köszönet!" Kalap nagyságú lyukakba dugaszolva csepetének inkább, mint fának mondható girbe-görbe alma­, körtefák, a kaszálókról, vagy éppen a gyepüből (sövény) ide tele­pített szilvák, aszott, megvénült diófák, keservesen össze­vissza nyesett szeder (eper) s más csemeték sülnek fő­nek minden legkisebb egyöntetűig, tervszerűség nélkül az árok szélén. S ha ki is hajtanak, illetve zöldülnek , a kánikula hősége elperzseli valamennyit. S igy pessi­m­istává teszi az embert azon reménykedésében, hogy mikor jön el azon idő, midőn minden község, ugy mint Stajerban és Sopron, Vas megye némely járásában tud­juk, 4—500 sőt 1000 frtot is bevesz azért, ami az útra hull . . . s mely jövedelemből a község minden aprólé­kos kiadását pótlék kivetése nélkül könnyen kifizet­hetné. kihasított és kezelésem alá vett faiskolámban már van a kiültetésre alkalmas csemete) alkotott alábbi községi szabályrendeletet, remélve, hogy ennek közléséért sze igénytelenséggel nem vádolnak engem, ki a szabályren­deletnek, mint komoly alapnak és a munkához látás első jelének és garanciájának közlésével csupán és egyes­egyedül csak egy mintát akarok bemutatni és azon megjegyzéssel a községek, valamint a faiskolakezelő kar­társak figyelmébe ajánlani, hogy én e szabályrendeletnek más községekben is leendő elfogadtatását (esetleg a helyi viszonyok szerint egyben-másban módosítva) némi után­járás és felvilágosítás után éppen nem tartom kivihetet­lennek. S mely után egy kis ügy szere­tat és szakértelem mellett a falusi néptanítóságra váró ugy kulturális, mint nemzetgazdászati szempontból egyiránt szép és fontos feladat, t. i. a fásítás meg lesz oldva s igy néhány év alatt, mire a második évezred hajnalának első sugarai felderengnek — a régi szép egyházi ének szavaival élve, virágos kert leend a hajdan hires szép Pannónia. A községi szabályrendelet így hangzik : Községi szabályrendelet az utak befásításáról. Az utak befásítására a községek ugy a megyei szabályrendelettel, valamint legújabban a mezőrendőrség­ről alkotott országos törvény által kötelezve lévén, en­nek egyöntetű és helyes kivitelére Zala-Koppány község képviselőtestülete mai alulírott napon tartott rendkívüli közgyűlésén a következő községi szabályrendeletet alkotta : 1. §. A község határában levő utaknak a község faiskolájából folyó 1894. év őszén megkezdve és foko­zatosan evről folytatva — mennyire a faiskola készlete engedi — leendő befásitásával a faiskola kezelője biza­tik meg, akinek utmutatása és felügyelete alatt az elöljáróság által kirendelt napszámosok (gyalogosok) ültetik el a kizárólag gyümölcsfákból álló csemetéket. ültetett 2. §. A földbirtokosok tartoznak a földjük szélére fákat a kiültetés után nyomban 2 alkalmas karóval ellátni s azonfelül be is tüskézni, szántás alkal­mával a megsértéstől oltalmazni, tartós szárazságban időnkint megöntözni, tavas­szal a hernyófészkeket stb. letisztogatni. 3. §. Minden egyes facsemete ára a községi pót­adóból fedeztetik és a községbiró által a községi faiskola kezelőjének nyugtájára — egy oltott csemete (p. o. alma, körte, cseresznye) árát 20 krba, egy magról kelt (p. o. dió, gesztenye, eper) csemete árát pedig 5 krba állapítva meg — a kiültetés után haladéktalanul kifi­zetendő. 4. §. A kiültetett fák ugy a tulajdonosok, valamint minden egyes községi lakos és jó érzésű ember oltalma alá helyeztetnek. De a mezőpásztorok külön is a legszi­gorúbb felügyeletre és — kár vagy rongálás esetén — jelentéstételre köteleztetnek, mivel felfogadásukkor az elöljáróság által nyomatékosan figyelmeztetendők. A járási utbiztos is megkerestetik, hogy az utkaparókat a fák lehető oltalmazására utasítsa. A legfőbb felügye­lettel a községi faiskola kezelője bizatik meg és illető­leg kéretik fel erre. 5. §. Azon földbirtokosnak és községi lakosnak, aki maga vagy cselédje által egy élőfát véletlenül el­pusztít, az általa elpusztított fa számlájára fog pótoltatni. Aki pedig szándékosan vagy pajkosságból vagy gyermeke — egy fát kidönt, 5—10 írtig — maga terjed­hető pénzbirsággal sújtandó s azon felül a fa költségére pótoltatni fog. 6. §. Az útszéli fák gyümölcstermése községi jöve­delmet illetve vagyont képez, melynek mikénti megőr­zéséről és értékesítéséről azonban egy később alkotandó szabályrendelet fog intézkedni. 7. §. Minthogy a község határában átvonuló utak mellékein már­is több nem gyümölcsfa van, a fa tulaj­donosa tűrni tartozik, hogy mihelyt a kiültetett gyü­mölcsfa növekedése kivánja, a nem gyümölcsfa kivágas­sák, illetve a tulajdonos önmaga kivágni tartozik.' Közli: Békefi Elek áll­­. községi igazg. tanító, községi faiskola kezelő. A pénzügyi közigazgatási biróság döntvényei. Az adókivető bizottság az általa hozott határozatot hatályon kivül nem helyezheti. A felszólamlási bizottság a kivető bizottságnak a határozatát megsemmisíteni nin­csen jogosítva (1894. é. 5.405. sz.) Ha a pénzügyi közigazgatási bíróság megsemmisítő végzése folytán megejtett ujabb eljárás során az előzőleg kivetettnél kisebb összegű adó állapíttatik meg, a vissza­térítendő többlet után kamat megtérítésének is van helye (1894. é. 5.349. sz.). Oly gyári vállalatok, amelyek a törvény szerint járó állami­ kedvezményekben az 1881. évi 44. t. cz. hatálya alatt és annak alapján részesíttettek, gyári épü­letek szerzéséért járó illetéket még abban az esetben is tartoznak fizetni, ha ily épület már az 1890. évi 13. t.c. életbe lépte utáni időben szereztetik meg (1894. évi 5.969. sz.). Az 1869. évi 16. t.c. 5. § á ban említet önsegélyző egyesületeket megillető bélyegmentesség az általuk nyúj­tott kölcsönök telekkönyvi biztosítására ki nem terjed (1894. é. 4.812. sz.). Az ipartörvény 25. §-ában körülirt telepengedélyek iránti kérvények nem esnek az ill. díjjegyzék 13. tétel IV. i) pontjában megállapított kivételes illeték alá (1894. é. 2.664. sz.). Állandó fizetés mellett tisztviselőkként alkalmazott városi ügyészeknek a város pereiben megitélt perköltsé­gekből eredő jövedelmei a III. oszt. keresetadó tárgyát nem képezik (1894. é. 7.398. sz.). Illetékegyenérték alá tartozó jogi személyek az öröklési jogcímen szerzett vagyon után járó rendes va­gyonátruházási illetéket csak az 1887. évi t.-c. életbe lépése óta tartoznak fizetni (1894. é. 4.068. sz.). Oly hagyomány, melynek célját, illetve hova fordí­tását a hagyományozó meg nem jelölte , illeték alá esik még akkor is, ha azt a hagyományos utóbb önként illetékmentes célra fordítja (1894. é. 3.488. sz.). Telekkönyvi előjegyzés után lerótt bejegyzési ille­ték vissza nem téríthető azon a cimen, hogy az előjegyzés igazolás hiánya miatt töröltetett (1894. é. 6504. sz.). Ha zálogjogi bejegyzés felfolyamodás következtében töröltetett, a visszautalványozott illeték után kamattérítés nem jár (1894. é. 8.131. sz.). Nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek napi biztosai által vezetett naplók csakis az intézet tisztvise­lőivel szemben való ellenőrzés céljából vezettetvén, nem sorolhatók az ill. dijj. 58. tétel b) pontjában említett bélyegköteles üzleti könyvek közé (1894. é. 6.681. sz.). Élőszóval tett misealapítvány akkor is illetékmentes, ha az illető egyház, melynek javára az alapítvány tör­tént, arról később alapító oklevelet állít ki, azt azonban az alapító alá nem irta (1894. é. 10.826. sz.). Szegénységi jogon, bélyegmentesen, perlekedő fel­­ peres, ha pervesztes lesz és a perköltségek kölcsönösen megszüntetve lettek: a készpénzben fizetendő ítéleti illeték fele részét nem tartozik fizetni. Helyi, megyei és vegyes hirek. Az uj év alkalmából tisztelettel felkérjük lapunk elő­fizetőit az előfizetés szíves megújítására, hátralékos előfizetőin­ket pedig felkérjük a hátralékos összegnek szíves beküldésére. — Lapunk jelen számát múlt évi előfizetőink mindegyikének megküldjük azon kérésünk kapcsán, hogy akik lapunkat tovább járatni nem akarják, szíveskedjenek azt jelen számnak egyszerű visszaküldésével értésünkre adni. — Lapunk előfizetési ára a régi t. i. egy évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Községi és körjegyzőknek, valamint tanítóknak lapunkat évi 2 frt kedvezményes áron adjuk. A lap kiadóhivatala. Megyei bál. A megyei bál ez évben február hó 9 én tartotik Zala-Egerszegen. A rendező bizottság tagjai : Belus Lajos, Batthány Béla gróf, Berzeviczy Emil, Botka Ferenc, Bődy Zoltán, Csák Károly dr., Csesznák Miklós, Csesznák Sándor ifj., Csigó Ferenc, Dervarics Ákos, Eőry Szabó Jenő dr., Erdélyi Elemér, Farkas Gábor, Gayer Lajos, Gombár Tivadar, Gyömörey György" Ily állapotok között kétszeres örömömre szolgál megismertetni, közölni a községem Zala Koppány elől­járósága és képviselőtestülete által az utaknak gyümölcs­fákkal leendő befásításáról (minthogy az 5 évvel ezelőtt Liberális, ultra egymást szidta, marta, S­honának mindegyik csak javát akarta. Válsággal záródik le az ó-esztendő. A Wekerle-kormány többé nem De hogy mi a bű­ne, azt senki sem kelendő; tudja. Bizony, nem könnyű most jó királyunk dolga. Most tanácskozik az ország (Mire ez megjelen, végzünk a bölcseivel, krízissel.) Osztrák szomszédunk csak megvolna, ahogy Mint annyi munkás nép, fárad a dologban ; Istriai talján „nem akart szláv lenni". Ezért kellett „egy sas szigort" elővenni,­­s a­ Lengyelek fejére dicsőséget hozott A szép kiállítás, melyre hivatkozott Lemberg, mint nemzeti, fejlő erejére. Aras­sz áldást, Isten ! a hit lengyel népre. Szerbia próbálja : Melyik jobb állapot ! Jövő nagyságához így keres alapot, l­l­ vies miniszterek egymást váltogatják, r radikálisoknak régen befellegzett; Milán is ott fungál a kis király mellett. Meg is csömörlött már az uralkodásban, Idegbaja ellen {rt keres Párisban, E csendes városban, hogy itt kipihenje, Belgrád, világváros, ami kárt tett benne . . . Ifjú Sándor király felrándult Budára, A magyar királynak látogatására. Összeesküvőkkel pörlekedik mostan Karagyorgyevicsek járnak a tilosban. Bulgária dolg­a kezd nehezen menni, Szeretni minden bajt Stambulovra kenni Vágyakozva tekint Szent-Pétervár felé. Kíváncsian nézünk jövendőjé elé, van. Szegény Románia már kijelentette, Lahováry utján minap megszente. Nem vágyik immár az erdélyi mócokra, Nem fülel többé a memorandumokra ; Kegyelmében tartja jó Magyarországot, Savanyít a szőlő . . . Dumaye Zeu­­­ah, Gott 1 . . Hogy van Törökország ? — reng alatta a föld, Konstantinápolyban sok minaret ledőlt. Örmény gyilkolásért haragszik az angol. Balkán erdeiben sok zsivány barangol. (Görögországi)i­n is sok volt a földrengés, kevés a drachmája,­­ eltört az adóprés. Belgium bajlódik szocialistákkal, Hollandus verek­szik­ mérges Kis-Szundokkal. A nagy Oroszország reformokra készül. Sok szenvedés után nyerhet osztályrészül Boldogabb időket, s 11. Miklós cár Emberséges lélek, tőle népe jót vár. Lengyelek kinjait már is enyhítette, A kegyetlen Durkot hogy tőlük elvitte. Finnek alkotmányát helyreállította, Zsidók üldözését szépen eltiltotta. Ki irigyelhetné Olaszország sorsát! Nehéz elviselni a bajt, mit a sors ád. —­Nyugalma és pénze nagyon fogyatékos, Banca-Romanával nem volt takarékos. Bombarobbanások ismétlődtek ottan, Sokan elterültek sebesülten, holtan. De mindez Kismiska Crispi esetéhez. Iránta mindenki csak szánalmat érez, Németországban is nehéz az állapot, Vilmos császár nem rég csonka éljent kapott: '1 A köszöntések módjai. A­hány ház, annyi szokás, mondja helyesen a ma­gyar közmondás és ezt igazolja az a sokféle köszöntési mód is, melyeket egyes népek egymás közt használnak a kölcsönös üdvözlés alkalmával. A régi görögök a találkozásnál és búcsúzásnál egyformán, e szóval üdvözölték egymást: Chaire! (Ör­vendj !), a rómaiak pedig a találkozásnál : Ave ! (Légy üdvöz!), búcsúzáskor „Vale" (Jó egészséget) felkiáltással A zsidóknál a jóismerősök egymás kezét, fejét és vállát csókolták meg. A kalaplevétel csak a 16- 17-ik században jött divatba. Németországban a nőknek mindenki kezet csó­kol. Olaszországban ez csak a legközelebbi ism­erő­söknek Ülve maradtak a bős­ szocialisták. Felségsértés miatt őket perbe fogták. Caprivi nem tetszett szelid Most hát Hohenlohe próbálkozik irányzattal, vassal. Franciaországnak jól megyen a dolga, Csak már eldurrana az utolsó bomba! — Vaillant, Henry Emil­s Caserio feje Nem biztosit arról, mindez idők fele Munkás­ sztrájk és bomba máshol is volt elég. S közbe közbe bömbölt a gyilkos bányalég. Spanyolország és az Egyesült Államok Szintén riadoztak, s erre ott is van ok. •Japán s Khrina harca még befejezetlen. Noha győzött Japán számos ütközetben . Lám, erkölcsi fölény, alkotmány, szabadság Hogy győz a nyers erőn, kit nyűgöz a rabság! Isten kezében van a kétes jövendő, Legyen az jobb, mint volt a lefolyt esztendő ! — —

Next