Zalamegye, 1897. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

XVI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1897. ju­lius Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám­ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. irdalni, kimér ® * A .Z­alamegyei gazdasági egyesület", a „Zala­egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyleteinek hivatalos közlönye. 3V m­egj­el­enik m. indexi 27. szám­). A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez kü­lden­d­ők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat n­em küldünk vissza. Zalavármegye törvényhatósága a Zalamegyei Gazdasági Egyesülettel karöltve múlt hó 28-án rótta le a kegyelet, hála és elismerés adóját a nagynevű gróf Festetics Györgynek, a keszthelyi Georgikon halhatatlan emlékű megalapítójának, a­z intézet százéves fennállásának emlékünnepe alkal­mából. Még 1893. évi deczember 12-én tartott köz­gyűlési határozatát foganatosította a törvényhatóság, midőn a nemes jellemű grófnak a közgyűlési te­rem számára lefestett arcképe leleplezési ünnepét oly fénynyel s oly bensőséggel ülte meg. A vármegye törvényhatóságához s a gazdasági Egyesülethez az ünneplésben csatlakoztak a vár­megye székhelyén levő hatóságok, testületek, csat­lakozott az egész város. Maga a fényes ünnepély méltó volt a férfiú­hoz, aki nemes gondolkozásban korát messze túl­szárnyalva, alkotásaival nevét tiszteltté s örök emlékezetűvé tette. A megható ünnepség lefolyását a követke­zőkben adjuk: Díszközgyűlés. Városunk június 28-án kora reggel már ünnepi díszt öltött. A fő utcák házain nemzeti zászlók lengtek. A reggeli vonatok nagy számát hozták az ünneplő­ közönségnek. Tíz óra tájban gyülekeztek a bizottsági tagok, valamint a városban levő egyes hatóságok és testületek a vármegye­ház nagy termében. Dr. gróf Jankovich László főispán őméltósága — akit a közgyűlési terembe léptekor lelkesen megéljeneztek elnöki székét elfoglalván, üdvözölte a megjelent bizottsági tagokat, valamint a vármegye törvényhatóságának meg­hívására megjelent vendégeket; előadta, hogy a mai napra egybehívott díszközgyű­lés egyedüli tárgyát, gróf Festetics György arcképének leleplezési ünnepélye képezi. Ezután felolvastatott gróf Festetics Tassiló belső titkos tanácsosnak, valamint gróf Kinszkyné született Festetics Georginának levele, melyben sajnálatuknak adnak kifejezést, hogy nagyatyjuk emlékünnepén betegségük miatt nem vehetnek részt; a közgyűlés sajnálattal vette tudomásul a családtagok elmaradását. Ezután elnöklő főispán őméltósága felkérte a jelen voltakat, hogy az ünnepély programmjának megfelelőleg a hálaadó isteni tiszteleten szíveskedjenek megjelenni s ez időre a közgyűlést felfüggesztő. Hálaadó isteni tisztelet. Festői látványt nyújtott a közgyűlési teremből a templomba való bevonulás. Elől mentek díszmagy­arban dr. gróf Jankovich László főispán, Csertán Károly alispán, Bezerédy Lajos, Bezerédy László, Hajós Kálmán, I lajos Mihály, Hertelendy Béla, Farkas József, Fábiánics Károly, Baranyay Ödön Dervarics Ákos, Szentmihályi Dezső, gróf Zichy Aladár, Malatinszky Ferenc, gróf K­al­lyány Ernő, ifj. Tarányi Ferenc; őket követték a bizottsági tagok s a meghívott vendégek, közöttük vármegyénk követei közül Bogyay Máté, Farkas József, Kálmán Károly, Lepsényi Miklós, Mócsy Antal, gróf Zichy Aladár, s a már előre el­helyezkedett közönséggel a templomot zsúfolásig megtöltötték. Az ünnepélyes hálaadó isteni tiszteletet Palaton József apátplébános tartotta teljes apáti ornatu­sban, fényes segédlettel A mise fényét emelte a zala­egerszegi társaskör dalárdájának négy hangú éneke, Skublics Antika és Mihálovics Alice úrhölgyek kettős és Major Károly hodosáni tanító sol­ éneke. A díszközgyűlés folytatása. A hálaadó isteni tisztet befejeztével a közgyűlési terembe vonult az ünneplő közönség, betöltve a közgyűlési termet. A hölgy közönség a karzatot, s a karzat alatt a közgyűlési terem egy részéből ez alkalomra készített külön karzatot foglalta el. Elnöklő főispán őméltósága a felfüggesztett díszköz­gyűlést folytatólag megnyitván, felkérte dr. Slaudek Ágoston zala­apátii jószágkormányzói s megye­bizottsági tagot az ünnepi beszéd elmondására. Az ünneplő közönség feszült figyelemmel hallgatta a népszerű s köztiszteletben álló szónoknak remek és történelmi vonatkozásokban gazdag emlék­beszédét, amely­nek elmondása 1 órát vett igénybe,lekötve teljesen figyelmét a hallgató közönségnek, amely nem egyszer szakílotta meg lelkes éljenzésével a szónokot, költői szárnyalású be­szédének elmondásában. Elementáris erővel tört ki az éljenzés és lelkesedés a beszéd befejeztével, mely után Csertán Károly alispán hazafias szellemű beszéd kíséretében vette át a gyűlés­terem számára lefestett arcképét a nemes grófnak a vár­megye nevében megőrzés végett; utána Háczky Kálmán törvényhatósági bizottsági tag az ünnepi szónok lelkes beszédének hatása alatt indítványozta, hogy a közgyűlés a szónoknak jegyzőkönyvileg fejezze ki köszönetét és el­vetését, beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktattassa, továbbá külön kinyomassa s így a törvényható­sági bizottság tagjainak, valamint a díszközgy­űlésen meg­jelent vendégeknek megküldje. A közgyűlés az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadta, s miután azt elnöklő jegybán­kméltósága köz­gyűlési határozatként kimondotta, a díszközgyűlést az TUTŐI felvett jegyzőkönyv felolvasása és el­fogad­­ása után bezárta. Bankett Az ünnepséget délután 1 órakor a Korona szálló nagytermében 150 terítékű bankett zárta be a következő menüvel: »Szárnyas leves. Ménesi vörös bor. Tok a la­tártár. Bélszín szegélyezve. Zöldbab főzelék. Tomaji fehér bor. Óz áfonyával. Cseresnyés és káposztás rétes. Liba, ugorka­ és fejes salátával. Litke sport sec! Giardinetto. Sajtok. Kávé.« Az egész bankett alatt derült hangulat uralkodott s lent a »Korona« szálló előtt a katonai zenekar játszott. A b­asztok sorát dr. gróf Jankovich László főispán kezdette meg, éltetve Magyarország alkotmányos királyát; beszédét a közönség állva hallgatta meg s háromszoros éljennel kisérte. Csertán Károly alispán Zalavá­rmegye egyesületére s annak elnökére Háczky Kálmánra, gazdasági Koller István dr. gr. Jankovich László főispánra, Hertelendy Béla Zala­vármegye vendégeire s az ünnepségen megjelent ország­gyűlési képviselőkre, Skublics Jenő Csertán Károly alis­pánra, dr. gróf Jankovich László a róla való megemléke­zést megköszönve, a gazdaközönségre, gróf Zichy Aladár a képviselők nevében mondott köszönet­et in Zalavármegy­e hölgyeire, Háczky Kálmán gróf Festetics Mária udvar­hölgyre, mint aki a rokonság közül egyedül jelent meg az emlékünnepélyen, Csertán Károly dr. Slaudek Ágostonra, Lits Gyula képviselő Zalavármegye közönségére, Kálmán Károly képviselő Zalamegyére, a nőkre és a néppártra, r. JUizsicska Kálmán Zalamegye ünneplő közi­önségére emeltek poharat * * * Így zajlott le a nap, amelyen Zalavármegye közön­sége megörökítette emlékét a vármegye egykori büszke­ségének, a Georgikon nagynevű megalapítójának. Nem esetleg történt, hogy a nemes vármegye által a kegyeletnek ezen ünnepére meghívattak a megye országgyűlési képviselői, a vitéz cs. és kir. hadseregnek, valamint a m. kir. honvédségnek .a megye területén levő tisztikara, a közmivelődés zászlóhordozói, a tanintézetek vezetői és tanárai, s a gazdasági egyesület által képviselt birtokosság, mert hiszen ezen terek mindegyikén annyit tett, annyit áldozott a nemes gróf, hogy mélyen tisztelt vendégeink mindegyike csak önmagához és hivatásához marad hű, midőn Festetics György grófnak halhatatlan érdemeit velünk együtt ünnepli, s azok emlékének meg­örökítéséhez hozzájárul. Mennyivel nagyobb lett volna azonban örömünk, ha a mai napon körünkben üdvözölhettük volna a tolnai Festetics grófi családnak valamennyi tagját. Bár engedték volna meg a körülmények, hogy kérésünk szerint ezen ünnepélyen megjelenvén, tanúi legyenek személyesen ősük emléke iránt táplált kegyeletünknek és hódolatunknak. S még egyet kívánnék. Bár volna jelen e teremben a vármegye egész ifjúsága is. Hadd tanulná meg a tisz­teletnek ezen önnépies megnyilatkozásából azt, hogy egy vármegye népének szeretetéért, a nemzetnek meréséért, érdemes élni, küzdeni, áldozni. Hadd hálás el is­tanulná meg, hogy az, a­mit az ember csak önmagáért, pusztán egyéni érdekéért tesz, csekély értékű és nyoma vész az önző emberrel együtt; de a mi szépet, nagyot nemzetéért, hazájáért tennie sikerül, annak emléke fönmarad, mig áll e hon, mig él magyar áldott hazánknak földjén ! Ne méltóztassanak tőlem azt várni, hogy ékes szavakkal magasztaljam Festetics György grófunk érdemeit és hazafias erényeit: beszéljen élete, beszéljenek tettei maguk, a melyeket nagy vonásokban kivánok a m. t. ünneplő közönség előtt szerény tudásomhoz képest ecse­telni. S ha netalán azt tapasztalják, hogy még ezen irányban sem mondok semmi újat, méltóztassanak azon következtetést levonni, hogy a nagy hazafinak ebből élet­története minden körülményeivel mily élénk emlékezetben áll még valamennyiünk előtt. Nekem pedig legyen szabad azt hinnem, hogy nem vétek Festetics György gróf em­léke ellen, ha olyat mondok el róla, a mi nem új ugyan, — de igaz. — ,"í * " * Festetics György Ságdon, Sopron megyéban született 1755-ben. Atyja tolnai Festetics S­al főispán, a­kit Mária Terézia király 1772-ben érdemeiért grófi rangra emelt, anyja Bossányi Julianna volt. Mig atyjától a főnként gondolkozást és elfáradni nem tudó tetterőt örökölte, áldott lelkű anyjától vette azon gyengéd vallásosságot, s a magyar nyelv iránt való szeretetét, a mely őt egész életén át jellemezte. Vele született lovagias hajlama, vagy korai megér­tése annak, hogy a magyar nemességtől védelmet kíván a haza, vagy a harci dicsőség után való vágy, a­mely a könnyen lelkesülő ifjú kebelt oly ellenállhatatlan erővel szokta magának meghódítani, vagy ezen három indító ok együttvéve már­is éves korában a katonai pályára vezette az ifjú grófot. Tizennyolc évig szolgálta a katonaságnál királyát és hazáját, először mint gyalogos, azután mint lovas tiszt. 1786-ban már huszárőrnagy volt s a magyar nemes testőrségnek őrmestere. 1788-ban a Graeven huszár­ezeredben soron kívül alezredessé léptettetet­t elő, s mint ilyen, még u gyam­zen évben Dubicza ostrománál különösen kitüntette magát. Hogy György gróf a katonai pályát mennyire sze­rette, az leginkább abból tűnik ki, hogy akkor sem tudott megválni tőle, midőn atyjának 1782-ben történt elhunyta, után családjának­ nagy terjedelmű birtokai reá szállottak. Nem elégedett meg azzal, hogy mint magyar főnemes csak időszakonkint rántson kardot a haza védelmére, hanem állandóan megmaradt a rendes katonaság kötelékében. Azonban bármennyire szerette is Festetics gróf a katonai pályát, és annyira szerette nemzetét és anya­nyelvét. Meg is fért volna e két érzelem szépen egymással, ha György gróf, mint magyar főnemes, mint az ország­gyűlésnek királyi levéllel meghívott tagja, nem tartja vala kötelességének oly jogos nemzeti aspirációkért síkra szál­l­ni, a­­melyeket mi már részben megvalósítva látunk, de a­melyeket akkor hangoztatni veszedelmes dolog volt. Így azután megtanulta csakhamar a­ maga kárán, hogy mily nehéz gyakran a legszentebb politikai meggyőződést a föltétlenül szükséges katonai fegyelemmel összeegyeztetni. Minek rajzoljam II József császár korát és ural­kodásának befolyását nemzetiségünkre és hazai nyelvünkre? Ismeretes az valamennyiünk előtt. Nekem az a meggyőző­désem, hogy II. József császárnak nagy hálával a magyar nemzet, nem azért ugyan, a mit­ célba tartozik vett, hanem azért,, a mit intézkedéseivel tényleg elért, hogy t­i. természetes vissza hatásképen oly hatalmasan fölébresz- Emlékbeszéd, amelyet tolnai Festetics György gróf arcké­pén­ek ünnepélyes^ '< '*je­lezése alkalmáéul Zalavármegye 1N!­7. jú­nius hó 28-án tartott b­e.­közgyűlésén elmondott dr. Haudek Ágoston t­örvényhatósági bi­zottsági tag. Méltóságos főispán úr ! Mélyen tisztelt ünneplő­ közönség ! A mai ünnepély rendezésében, a­mint ezt a főispán úr őméltósága megnyitó szavaiban szintén jelezte, két testület kért magának részt. A zalamegyei gazdasági egyesület lépett föl először azon indítván­nyal, hogy a jelen évre — mint a „Georgicon" alapításának századik évfordulójára — festessük meg megyénk gyűlésterme számára az első gazdasági tanin­tézet alapítójának arcképét. A gazdasági egyesület ily módon akarta leróni hálás elismerésének adóját azon férfiú iránt, a­ki a gazdasági szakoktatásnak megterem­tője, az okszerű gazdálkodásnak úttörője volt megyénkben és hazánkban. Zala vármegye törvényhatósági bizottsága lelkesedéssel tette magáévá ezen indítványt, végre is hajtatta azt, s nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy az immár el­készült képet a vármegye közönsége nevében végett átadjam a megye tekintetes alispánjának. megőrzés teh­­át át ezen képet, tekintetes alispán úr, s őrizze Vegye meg azt, mint kegyeletünknek és hálás elismerésünknek mara­dandó tanújelét a késő utókor számára! Hulljon le Festetics György gróf arcképéről a lepel! s most, midőn mindnyájan magunk előtt látjuk ezen jóságos arcot, meghívom a m. t. ünneplő közönséget, hogy velem együtt hajoljon meg tisztelettel Festetics György grófnak, a nagy hazafinak, megyénk tündöklő csillagának, emléke előtt! M­ai számunkhoz fél iv melléklet­­ van csatolva

Next