Zalamegye, 1898. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

foly a beszéd a szájából, mintha könyvből olvasná; ti csak ámultok, bámultok a tudományán, felesége­det bántja a világtól való elmaradottság, más házakhoz ilyen tárgyakat vesznek, csak nektek nincs. Mond­hatom, nagysád kérem, deklamál a vendég, hogy minden intelligens háznál ez az első kellék, aztán ezek mind finomabbak, tartósabbak és olcsóbbak, mint amit az idevaló kereskedők árulnak, de még nekik nincsen is ilyen. Te pedig a nagy háborúban vessz a feleségednek egy viganó félét, nó ráadásul magadnak egy hegyes orrú cipőt s szent a békesség, több pénzed úgy sincs s ezeket ki akarod fizetni. De a vigéc a szemedbe kacag, hogy magad is meg­szégyenled magad. Balek ! Hát ki látott ilyet? fizetni! A szombathelyi vagy pesti ikl­ipszilon cég nem koldus, fizethet ön majd később is. Igen ? Ezt tudva, több szükséges dolgot megvásárolsz s egy félév alatt letörleszted. S az utas úr megint szánalmasan mo­solyog reád, kedves barátom és atyámfia! s azt mondja, hogy ne törődjék ön azzal, mikor hogy fizeti, tíz forintjával, vagy két forintjával, fél év alatt, vagy másfél év alatt, vagy öt év alatt, akkor és úgy, a­hogy önnek jobban tetszik, letörlesztgeti. S jön a selyem paplan, takaró, h­egyesemi, laposorrú csizma, zsebkendő, még egy néhány nyakravaló, egy őszi ruhára való, summa summarum 99 írt. Te aztán fizetgeted. Egyszer valami csapás ér, vagy egyszerűen csupa kényelemből két-három hónapig szünetelsz, úgy is csak olyan laza szóbeli szerződés, — vagy pláne nem is szünetelsz, s már leróttál 50 frtot. Kapsz egy levelet az ügyvédtől. Három sorból áll s így szól : Iks Ypszilon „ügyfelem" megbízásából fel­szólítom, 8 nap alatt fizesse meg neki a 49 frtot s nekem e levél írásáért az 1 frt 5 krt, különben a költséges perre viszem a dolgot. Mintha mondaná, hogy összesen most még csak 50 frt 5 kr., de 8 nap múlva már 100 frt 5 kr. lesz. Beszélhetsz te a vigécz egyezségéről, ő már túljár hetedhét országon, új cégnek a megbízottja már. Hónap közepe lévén, kamatos kölcsönt vessz s elküldöd a pénzt az utolsó öt krajcárig. Pedig ügy­védnél nem is csináltál ruhakontót. S azt hiszed, hogy csak neked jön ilyen levél ? Mindenik ilyféle cég tarthat külön magának egy ügyédet. Ez az ügyvéd naponta megir 30 levelet (mindössze csak 90 sor) s naponként megvan a 30 forintja. Mert új meg új anyagról naponként gon­doskodnak a kiküldött házalók. Olyanok ezek, mint az egérfogónál a szalonazsír bűze, a jó szagra ha­lommal csődülnek a jámbor egerek a csapdába, a vigéczek által képviselt cégek üzletébe, hol aztán a kelepcének egy billentyűje, az ügyvédi háromsoros­levél, mint nyaktiló, csap a nyakatokra, ügyefogyott jámbor állatemberek! Hát csak azért mondom atyámfiai, hogy vi­gyázzatok a házalókra és a házatokra. Ezt zárjátok be, azokat pedig botozzátok miniszter úr, akár nem azt a ki, akár megerősíti a bizonyos szabályren­deletet. 33­ vendégeket nyomon követve, lakásukat és kilétüket sike­rült kitudnom. Néhány hét múlva véletlenül találkoztam a vendé­gek egyik férfi tagjával és ekkor bemutatva magamat, tudakozódtam az indó háznál látott szép ismeretlen felől s megtudtam, hogy szegény, de nagy tiszteletnek örvendő család 21 éves leánya. Ekkor családi viszonyaimnak előzetes ecsetelésével tudomására hoztam új ismerősömnek, hogy komoly szándék­ból szeretnék a családdal megismerkedni, eszközölje ki, hgy elfogadjanak. Ez megtörtént és én a második látogatás­sal megkértem kezét, feleségem lett, azonban alkalma­magával hozta a gyógyíthatlan, tüdővész csiráját és rövid tíz havi betegeskedés után, eljött érte a földi szenvedések egye­düli megváltója — a halál. Most már tapasztalnom kellett, hogy a végzet intéz­kedéseinek határozott irányt szabni földi halandó nem képes. Nem szándékom eltitkolni előtted, hogy e rövid boldog házas életem ideje alatt is találkoztam régi esz­ményképemmel és nem birtam tekintetét kerülni. Második özvegységem idejében sokszor találkoztam vele, midőn ő a dúsgazdag magányzó nejével, illetve nagy­nénjével a ligetben sétált. Egy alkalommal nagynéje és annak férje társaságá­ban láttam meg s mivel a férjet mindig üdvözöltem, ezút­tal őket is, később pedig külön is köszöntöttem, de hozzá közeledni nem merészeltem. Ez időben következett, de nehezen várt névünnepe, a­melyen eltökéltem, hogy ez alkalomból félre­vetve az illem merev szabályait, üdvözölni fogom. Üdvözöltem is, de névtelenül; azonban, nem tudom, mi után, megtudta, honnan kapta az üdvözletet. Annyit már bizonyosat állíthatok, hogy e vakme­rőségem nem gerjesztett haragot szelid lelkében, sőt ha Gyakornok jelölti állások a posta- és távirdánál. A kereskedelmi m. kir. minisztérium posta- és táv­írda vezérigazgatósága a posta- és távírda, valamint a távbeszélőnél betöltendő gy­akornok­jel­ölti állások tárgyában az alábbi pályázatot bocsátotta ki, melyre az érdekeltek figyelmét felhívjuk: A m. kir. posta-és távírda, valamint távbeszélőnél betöltendő 108 gyakornokjelölti állásra pályá­zatot nyitok. Ezen állásokra az 1883. évi I. t. c. 14-ik §-a alapján mindazok pályázhatnak, a­kik középiskolát vagy ezzel egyenrangú más tanintézetet érettségi vizsgával sikeresen végezték, 18-ik életévüket betöltötték és magyar állam­polgárok. Ezen feltételeken kívü­l a pályázók községi erkölcsi bizonyítvánnyal fedhetetlen előéletüket, közhatósági orvosi bizonyítván­­nyal pedig ép és egészséges, a posta és távirda szolgálatra testileg is alkalmas voltukat tartoznak igazolni. A pályázat alá bocsátott állásokat a kerületi posta és távirda igazgatóságok fogják betölteni, számszerint minden igazgatóság tizenkettőt (12) a sajátkezűileg irt és születés, orvosi, erkölcsi és iskolai bizonyítványokkal fel­szerelt kérvények a már közszolgálatban állók által elöl­járóságuk, a közszolgálatban nem lévők által pedig az illető szolgabíró vagy polgármester útján folyó évi július hó 31-ig, a szerint, a­hol a pályázók alkalmaztatást óhajtanak nyerni, a budapesti, kassai, kolozsvári, nagy­váradi, pécsi, pozsonyi, soproni, temesvári vagy zágrábi posta és távirda igazgatóságokhoz nyújtandók be, amennyiben az említett határidőig pályázók kellő számmal s nem jelentkeznének, később érkező folyamodványok is elfogadtatnak. A pályázók közül kiválasztottak az illető posta és távirda igazgatóság felhívására, az igazgatóság vezetőjénél személyesen jelentkezni tartoznak, aki azután felfogadásuk iránt végleg határoz. A felfogadott posta és távirda gyakornok jelöltek eskü helyett ezt pótló fogadalmat tesznek. Egy (1) forint napidíjban részesíttetnek s a következő feltételek mellett lépnek szolgálatba: 1. Állásukat az illetékes posta és távirda igazgatóság felhívására 1. évi •szeptember hó 1-én, vagy ha az igaz­gatóság másképen rendelkeznék, ehhez képest elfoglalni tartoznak. 2. Kötelesek a posta és távirda igazgatóság­­ által kijelölendő hivatalnál, melynek fegyelmi hatósága alatt állanak­, a posta és távirda kezelést gyakorlatilag elsajá­títani s ott rendes szolgálatot teljesíteni. 3. 1899. évi szeptember hó 1-én saját költségükön Budapestre illetőleg Zágrábba fognak áthelyeztetni, a posta és távirda tisztképző tanfolyam szabályszerű hallgatására. 4. A posta távirda tanfolyam tartama alatt, mint annak rendes hallgatói, a tanfolyami szabályzatnak minden tekintetben alávetik magukat, tehát a beiktatási és tandíjakat is, ha ezek alól a szabályzat alapján föl nem mentetnek, fizetni kötelesek. 5. Napidíjaik élvezetében a tanfolyamnak 10 hóra terjedő ideje alatt is megmaradnak, de ennek fejében a tanfolyam székhelyén levő posta és távirda igazgatóság rendelkezése szerint szabad idejükben szolgálatot teljesíteni tartoznak, kiknek 6. Akik ezen feltételeknek eleget nem tesznek és a magatartása, vagy megbízhatósága kifogás alá esik, valamint azok is, akik a posta távirda szolgálatra más okok miatt alkalmatlanoknak találtatnak : a szolgálat, illetőleg ezen próbaképek­ alkalmaztatás alól felmentetnek. 7. Azok viszont, akik gyakorlati alkalmaztatásuk alatt teljesen beválnak, a posta és távirda tisztképző tan­folyam szabályszerű elvégzése után posta és távirda gyakornokká neveztetnek ki, az 1893. évi IV. t. c 11-ik §-ában megállapított segélydijjal, azaz ha felsőbb taninté­zetet végeztek, évi 500 frt, különben évi 400 frt járandó­sággal ; a posta és távirda tanfolyam szabályzata által előirt szakvizsga sikeres letételével pedig igényt szereznek a X-ik fizetési osztályba sorozott s az 1893. évi IV. t. a látszat nem csal, a névünnep napján való találkozá­sunk alkalmával egy bájos mosolylyal jutalmazta meg figyelmességemet. Ezen időtől fogva szívélyesen fogadta köszöntésben nyilvánuló hódolatomat, ami kimondhatatlanul jól esett lelkemnek. Egy alkalommal azonban, midőn lakásom előtt unat­kozva, az ablakon kitekintő s rendszerint feltűnő módon öltözni és viselkedni szokott szomszéd nőmmel akaratom ellenére beszélgetni kényszerültem, imádottamat láttam felénk közeledni s midőn már oly közelbe ért hozzánk, hogy arcvonásai tisztán kivehetők voltak, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy örökké derűs arcát a harag lángja bor­ta el, beszédes szeme sújtó villámokat lövell és tekin­tetét céltudatosan tőlem elfordítva, mereven az utca túlsó oldalára irányzó, hódolatteljes üdvözletemet pedig nem fogadta el. Szomszédnőm észre­vette a szándékos föl sem vevést és azt a megjegyzést tette : Önt ugyan szépen lefőzték! — De hát mivel bántottad meg­ őt, kérdem, mert felfogásom szerint lehetetlen feltenni, hogy egy nő a férfi által nyújtott hódolat illemes kifejezését ily sértőleg mellőzze? — Azt én nem tudom, talán soha meg sem tudha­tom, tehát felvilágosítással sem szolgálhatok ; csak annyit jegyzek meg elbeszélésem kiegészítéséül, hogy azóta nem keresem a vele való találkozást, még lakásuk környékét is elkerülöm. — S miként szándékozol magadat rehabilitálni? Kérdem Kálmán barátomat, midőn mély sóhaj kíséretében élettörténetét befejezte. — Semmikép. Viselem a reám mért büntetést addig, míg súlya alatt össze nem roskadok. c.-ben meghatározott illetményekkel járó posta és távirda tiszti állásokra s ha ily állásokra hely üresedés hiánya miatt azonnal kinevezhetők nem volnának, addig m­ig kineveztetésü­k bekövetkezhetik, posta és távirda segéd­tiszti minőségben nyernek alkalmazást. Színház. Junius 24. Feri kisasszony; egy újabb fajtájú termék a víg drámák mezejéről, mely nálunk szintén a Vígszínház deszkáin látott először napvilágot. Nálunk hasonló műfajjal Beöthy L­ászló tett kísérletet, de­­ amint az ő Három Kázmérjánál láttuk, úgy a Kéri kisasszony előadásából nyert benyomás alapján is konstatálhatjuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló amerikai bohózatok nem a magyar ember ízléséhez valók és legkevésbbé illenek magyar színészek­hez. Angol, vagy amerikai bohócok és jongleurök kellenek a­z ilyen bohózatokhoz, akik többet gimnasztikálnak a szín­padon, mint játszanak. Egyébként Pesti (Frank Staynor), Nagy (Fred Ander­son) és Klenovics (Mac Stuff) jobb ügyhöz illő buzgalom­mal komédiáztak szerepükben; jó volt Balázsi (Nagybácsi) és Oláhné (Mann) is. Június 25. Varázsgyű­rű. Planquettehez méltó zenéjű operette. Árkossytól (Nikolas) és Felhő Rózsitól (Michelette) felette kedves és sikerült alakítást láttunk , nem különben Pestitől (De Chavannes) is. Feltűnő jól működött a kar. Dobó Sárika és Láng evezős tánczát valóban illik, hogy megdicsérjük. Junius 26. Igen jó összjátékban került színre Géczy István egy újabb népszínműve: A fekete rigó. A szín­darabban sok új és eredeti motívum van, csak a kivitele hiányos egy kissé; valószínűleg a kellő műgond hiányát érzi. — Június 27. Pesti Kálmán, a társulat kedvelt comi­cusának jutalomjátékául Csalj meg édes. A Bisson-féle francia vígjátékot nem a legjobb hírek előzték meg ná­lunk, és bizonyára ennek tulajdonítható, hogy dacára a darab újdonságának és Pesti Kálmán jutalomjátékának, a közönség, főleg a női nem, csak gyéren gyülekezett össze a színházban. És jobb is tették azok, a­kik otthon ma­radtak, mert az olyan fajta vastag sikamlósságok, mint amilyenektől ez a darab hemzseg, joggal kelthetnek vis­­szatetszést a jobb érzésű közönségben. Ha beszélhetünk beszélhetünk a szerelem élettanáról, akkor — valóban megtörténhetik a Csalj meg édes-hez hasonló dolog — méltán beszélhetünk a házasságtörés psichológiájáról is, és akkor ez a darab egy fejezet abból. A szereplők tőlük telhetőleg igyekeztek a legjobbat producálni, így például sikerült alakítások voltak Pesti Kálmán Rataboulja, Kardos Ede Mesangeja, Makó Aida Florestine-je, Vajda Ilona Heloise-ja és a többi is. Június 28., 29. és 30-án ismét vendégszereplést volt alkalmunk látni. Ezúttal Csongori Mariska, jelenleg a bécsi Burg-színház tagja, mutatta be közönségünk előtt már nem ismeretlen művészetét. 28-án a Virágcsata Ilona szerepében, 29-én a Gyerekasszony Borcsa szerepében, végül 30-án az Üdvöske Bettina szerepében lépett fel, és mind a három este igen szép sikert aratott. Ami a vendégművésznő játékát illeti, arról csak teljes elismerés hangján szólhatunk, ügyesebben mozogni a színpadon alig lehetséges, mint ahogy ő mozog. De amilyen szívesen ismerjük el művészetét e játékban, és oly nyíltan con­statáljuk, hogy énektehetsége és hangbeli képessége messsze mögötte marad alakító művészetének. Egyforma jó volt mind a három szerepben, de mégis, talán legjobban tet­szett a Gyerekasszony Borcsájában, ahol igazán tűzről pattant menyecske volt. Az előadásra egyébként is teljes sikerrel folytak le, és egyik szereplő ellen sem emelhető kifogás. Dr. — 3T­ Helyi, negyei és vegyes hírek. Lapunk jelen száma ebben az évnegyedben első levén, tisz­telettel kérjük az előfizetés szíves megnyitását, valamint a hátra­lékos összeg mielőbbi beküldését. Községi- és körjegyzőknek, úgy­szintén tanítóknak lapunkat évi két forint kedvezményes áron küldjük. A LAP KIADÓHIVATALA: A hercegprímás díszpolgársága Balaton-Füred község Vaszary Kolos bíboros hercegprímást, aki évek hosszú során át köztük töltötte a nyarat, díszpolgárává választotta meg s az erről szóló okmányt egy küldöttség által adta át, amely küldöttségnek szónoka Segesdy Miklós ev. ref. lelkész volt és tagjai: Nánai Sándor vincelléris­kola igazgató, Barcsay Boldizsár jegyző, Bedegy József bíró és Pálfy Gábor esküdt. A bíboros hercegprímás le­kötelező szívességgel fogadta a küldöttséget és köszönetet mondott a község figyelméért. Festetics György gróf szobra. Az országos gazda­sági Egyesület a földmivelésügyi miniszter megkeresésére magára vállalta Festetics György gróf szobrára a gyűjtést s hogy ennek érdekében a mozgalmat az ország gazdakö­zönsége körében megindítsa s egyúttal szoborbizottságot alakított, amely a napokban tartotta Budapesten első gyű­lését, amelyen a bizottság elnökévé gróf Dersewffy Aurél, jegyzőjévé Jeszenszky Pál választattak meg. A bizottság a gyűjtést szeptember hóban indítja meg, amikorra felhí­vást bocsát ki s gyű­jtő íveket küld az összes törvényha­tóságoknak, városoknak, gazdasági egyesületeknek, gazda­sági tanintézeteknek, biztosító társulatoknak s a lapok utján az egész gazdaközönségnek. A veszprémi egyházmegye köréből. Ő felsége a király Szalay Mihály veszprémi székesegyházi kanonoknak a boldogságos Szűzről nevezett bélavizi, dr. Rhédey Gyula kanonok és veszprémi plébánosnak pedig a Szent-Lambert­ről nevezett vásárhelyi címzetes apátságot adományozta. Királyi táblai birói kinevezés: Ő felsége a király Simon Lajos czáktornyai járásbirónak az itélőtáblabirói cimet és jelleget adományozta.

Next