Zalamegye, 1901. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

Tömörüljünk hát az áldásos munkára! Hozzuk meg vagyoni viszonyainkhoz mérten az áldozatot! Támogassuk nemes munkájukban a jótékony egye­sületeket! Áldást hozó munkát végezünk ezzel, mert letöröljük embertársainknak nyomortól sajtolt kön­­nyeit. A röghöz tapadt szegényeknek a hálája lesz jótékonyságunknak a legszebb jutalma! Az idegesség. Korunk legjellemzőbb, ha egyszersmint legkártéko­nyabb betegsége az idegesség. A gőzgépek korszaka, melyet nyomon követett a villamosság szemkápráztató vakító világossága, uj szenvedéseket hozott az emberiségre, melyek végeredményükben veszedelmesebbek a legkínzóbb testi fájdalmaknál is. Készakarva helyeztük ellentétbe a testi fájdalmakat az idegesség szenvedéseivel, mert ezek a szenvedések csak képzelt testi fájdalmak, voltaképen pedig a lélek kínos gyötrődései. Az ideges embernek legtöbb szenvedését beteges képzelődése s az agyvelő lázas lüktetése okozza. Nagymértékben előmozdítja az idegességet a rendetlen életmód, nevezetesen a hiányos táplálkozás, de leghatha­tósabb fejlesztője a szellemi megerőltetés, a mérték fölött való szellemi munka. Tapasztalati igazság, hogy a leg­nehezebb testi munkát végző ember ideg/ete sem mondja fel olyan hamar a szolgálatot mint a közepes szellemi munkában fáradó agyvelő. Ez az oka annak, hogy a legtöbb ideges ember a tanultabb társadalmi osztályból kerül ki. Munkás ember csak a legritkább esetben lesz ideges. Van azonban kivétel e tekintetben is. Ott vannak például a világirodalom legjelesebb kitűnőségei, akik közül egy némelyik annyi szellemi munkát végzett, mint öt más idegessé lett ember és mégis megőrizte idegezete frisseségét és elméje épségét egész élete fogytáig. S ha akad mégis az irodalom és művészet jelesei között is, akiket utol­ért a század legrettenetesebb betegsége , úgy azok életmódjában és pedig leginkább ifjúkori kicsapon­gásaikban, csakhamar felleljük a magyarázatot. Tény az, hogy mint minden munka, a­mely erőt fogyaszt, így tehát a szellemi munka is a sejtek pusztu­lását, illetve elsatnyul­ását mozdítja elő s ha kellő időben nem gondoskodunk arról, hogy az elhasznált sejtanyagok megfelelő táplálkozás, esetleg pihenés által újakkal pó­toltassan­k, csakhamar bekövetkezik a teljes kihalás, melyet agyvelő sejtjeinél az idegesség és gyakran a téboly netet, a test más sejtjeinél pedig az érzéketlen­ség és végtagok reflex rángatódzásai előznek meg. Az idegesség gyógyítására többféle módot használ­nak, melyek mindegyike a feltétlen nyugalom és a ren­des, normális életmód elvein alapul és sok esetben tel­jes gyógyulást is ad. Igen nagy hatása van az idegesség gyógyításánál a külső eszközök mellett a belső befolyás­nak, nevezetesen az akarat­erőnek is. Az akaraterő egyébként magának a betegség kelet­kezésének kezdetén az egyetlen biztos szer. De persze ha csak már jól ki van fejlődve ez a leghatalmasabb emberi erő. Akiben ez nem fejlődött ki, az a legjelen­téktelenebb rendellenesség tüne­tiből is a legnagyobb veszedelmet következteti, melyet aztán lázas képzelődése még inkább növeli meg, hogy a kegyetlen értelmű szó, mely gyermeke csin­talanságainak mentsvára volt, később, midőn felnő, ko­porsójává lesz. A képzelet, hogy ő ideges, valóban ide­gessé teszi s csak a legritkább esetben tud ettől a fel­tevésétől menekülni. Mert tagadhatatlanul igaza van annak a német tudósnak, aki azt állítja, hogy azóta vannak a világon ideges emberek, amióta kitalálták, hogy az idegesség betegség. Sok ember érdekesnek tartja, ha minél gyak­rabban beszélnek róla, azért ha más módot nem talál a közérdeklődés felkeltésére, idegességről panaszkodik s oly gyakran emlegeti, hogy végtére maga is elhiszi, hogy az. Röviden csak ennyit akartunk szólani most erről a veszedelmes, divatos betegségről, hogy figyelmeztessük azokat, akiket még nem ért utól a gőzgép századának legrettenetesebb csapása, miszerint az idegesség nem testi fájdalom, mely megöli az embert, amelytől tehát félni és rettegni kell, hanem csak a munkában elfáradt lélek beteg képzelődése, ami leghamarabb akkor múlik el, ha ügyet sem vetünk rá. Különösen azonban a szülőket s a gyermekek nevelőit akarjuk figyelmeztetni, hogy nagyon helytelenül cselekesznek, ha azért, hogy a gyermeket valamely ideig-óráig tartó büntetéstől, vagy szenvedéstől megkíméljék, ezzel a kegyetlen értelmű szóval, annak egész életét megmérgezik, szerencsétlenné teszik. A zala­egerszegi kir. törvényszék 1901. évi műkö­dési köre. A zala-egerszegi kir. törvényszéknél az 1901-ik év tartamára a birói és segédszemélyzet foglalkoztatása, a tanácsok megalakulása, a tanácsülési napok kijelölése és az ezekkel kapcsolatos teendők tekintetében a kir. tör­vényszék elnöke következőleg rendelkezett. Az esküdtbíróság tagjai: dr. Fritz József és Skóday Aurél törvényszéki birók, helyetteseik: Szalag László és Szirmay Béla kir. tszéki birók. A büntető főtárgyalási tanács tagjai Staniszlavszky Adolf tszéki ülnök elnöklete alatt Szalag László és Skóday Aurél tszéki bírók. Amely ügyekben Szalay László vizsgálatot teljesített, Sipos József albíró fogja őt he­lyettesíteni. A főtárgyalási tanács jegyzőkönyvvezetői teendőit Horváth János és Csiszár Sándor aljegyzők lát­ják el. Rendes főtárgyalási napok: hétfő és csütörtök. Amennyiben ezeknek a napoknak valamelyikére ünnep elnek, főtárgyalási nap az ünnepet követő köznap. A vádtanács tagjai:Staniszlavszky Adolf tszéki elnök elnöklete alatt Strausz Lajos tszéki biró, helyettes elnök ; birók : Rohoncy István tszéki biró s az ide tartozó ügyek rendszerinti előadója és Skóday Aurél tszéki biró. He­lyettes biró: Sipos József tszéki albiró. A vádtanács rendes üléseinek napja : szombat.* A polgári fellebbezési tanács tagjai Strausz Lajos törv. széki biró elnöklete alatt dr. Fritz József, egyszersmind elnök­helyettes és Rohonczy István; póttagok: Szirmay Béla és Szalay László tszéki bírók. A felebbezési tanács jegyzője: Domokos Sándor tszéki aljegyző; állandó he­lyettese: Haris Andor tszéki aljegyző. A felebbezési tanács tárgyalási napja: szerda s amennyiben erre a napra ünnep­elnék, a megelőző köznap. A nyilvános előadási ügyek előadási napja szombat. A polgári és büntető tanácsülések rendes napjai : szombat s amennyiben erre a napra ünnep­elnek, a meg­előző köznap. Rendkívüli tanácsülések a szükséghez képest bár­mely napon tartatnak. De különösen a fiatalság fejlődő éveiben jár nagy veszedelemmel az idegesség gyakori hangoztatása. Sok szülőt talán épen a gyermekei iránt érzett g,­enged sze­retete vezérel akkor, midőn, hogy azt a csekély hibát, melyet gyermeke elkövetett., . eltitkolja, azt állítja, hogy annak a gyermek idegessége az oka. Nem gondolja Oh, de a szenvedés enyhíttetet ahit Magyarok hazája nincs ugy népesítve, Hogy Amerikába rajozhassék népe. Januáriustól — a mult esztendőben kezdtünk számítani koronaértékben. Uj bélyeg, uj bankó lón a folytatása, De a drágaságra csak nem lőn hatása. Megdrágult a kőszén, — mai fekete gyémánt! Maholnap viselhedd becses ékszer gyanánt. Nem vitatom itt a sztrájk jogosultságát. Mert ez okozta a kőszén drágaságát. Ha drága az élet, a munkás is drága . Így veszen mindenki terhet a hátára. Az országgyűlésen sok jó törvényt hoztak. Beruházásokra mil­iókat áldoztak . Állategészségügy, jótékony közmunka. Lassan minél többet költhetünk magunkra. De a dualismus beteg négy év óta. Se ól, se hal . . . megint egy éves a kvóta. No, de majd meglátjuk, rövid idő múlva. Pedig kétséges, hogy Körber boldogulna. Javított fizetést adtak a tiszteknek. Bűnügyekben immár esküdtek ítéltek. Volt egy vendégünk is, a perzsák királya, Nagy Muzaffer Edin s nem is volt hiánya A sok parádénak, Nap­i Oroszlán-rendnek. A jó perzsa sahra sokan emlékeznek. I­árisban gyilkostól szepegnie kellett. Nálunk jól mulatott arisztonja mellett. Ad vocem : gyilkosság! bizony ilyen is volt, Umberto szivébe gyilkos golyó hatolt. Őszinte volt gyásza az olasz nemzetnek, Szivből megsiratta hivő és eretnek. Hát még ily jó király sem tud bizton élni, Kinek ellenségtől soha­sem kellett félni? Niki­ a fejdelem királyi fenség lett, A kis Montenegro így még soha­sem fénylett. Öt millió rubelt kapott „közmunkára", El is kelt, mert bizony hangos volt pénztára. Sándor szerb királynak jól folynak dolgai, Masin Draga mellett nincsenek gondjai, Szegény Milán­ most már haza sem mer menni. Érzi már, hogy nem jó Exkirálynak lenni. Bolgárok, románok csaknem hajba kaptak. Vége-hossza nem volt a jegyzékváltásnak. De ki is békültek a maguk kenyerén, Töb­ik Kvangszu császár táncolhat a fején. Még az elhunytaknak tegyünk tisztességet, S ezzel vessünk o­rosz krónikának véget. Munkácsy Mihálynak szomorú halála Nagy csapás volt, tudjuk, a művelt világra. Lángszelleme előbb bénult meg, mint teste. Idő előtt borult rá az örök este. Két püspök mögött is bezárult a sirbo­t. Egyik Steiner Fülöp, másik Hidassy volt. Szomszédosak voltak dioecesisekben. De más-más érzelem lakozott szivekben. Szlávy József soká szolgálta hazáját, Még pedig jelesen, szintúgy jó királyát. Mint miniszter hiven kezelte tárcáját , őrizte legutóbb ország koronáját. Atczél Béla báró, park-klub alkotója, Széthúzó elemek csoportosítója. Ott nyugszik maga is ama közös parkban. Hol nincs visszavonás , nem áll senki harcban. Jó Zsolnay Vilmos — „fazekas mester" volt. Erre a címére mindenkor büszke volt. Világhírre vitte pécsi nagy gyárával, Majolika, farence s más keramikával. Schvarcz Gyula tudós és politikus vala, Hollán Ernő honvéd-generális vala. Erkel Sándor zenész, csaknem mint az atyja. Mócsy bácsit nemcsak a néppárt siratja. Ha még Majláth Bélát veszem krónikámba, (Nem találni párját archólógiáka), Leteszem a lantot s pukkedlit csinálok. Olvasómnak boldog századot kívánok ! Finis. Belánsri Tivadar: Ipar- és kereskedelem. A zala­egerszegi ipartestület elöljárósága 1900. évi november hó 23-án tartott rendkívüli ülésében egy­hangúlag elhatározta, hogy figyelembe véve azokat a kiváló érdemeket, amelyeket Kovács László ipartestületi elnök az ipartestület tapintatos vezetése, az egyesület anyagi ügyeinek rendezése, valamint a zászló­szentelési ünnepély fényének emelése körül szerzett, arc­képét az ipartestületi iroda részére lefesteti. A már kés/, kép leleplezési ünnepélye december hó 30-án délután 3 órakor folyt le az ipartestület helyiségé­ben az ipartestület tagjainak szép­­számú részvétele mellett. Klosovszky Ernő ipartestületi jegyző lelkes szavak­ban méltatta a testület elnökének, Kovács Lászlónak, kivált érdemeit; jelezte, hogy ezeknek az érdemeknek némi viszonzásául örök emlékül a testület lefestette köz­szeretet és köztiszteletben levő elnökének arcképét, mely­ről adott jelre a lepel lehullott. Ezután küldöttség ment Kovács László elnökhöz, értésére adva az ipartestület elöljáróságának határozatát, amely jegyzőkönyvi határozatot neki egyúttal kézbesí­tettek. Az elnök mélyen meghatva mondott köszönetet a testület részéről irányában megnyilatkozott eme kegyele­tes tettéért; jelenté, hogy buzgó munkássággal igyekszik ezt meghálálni s kérte a jelenvoltakat, hogy vele együtt közös munkássággal igyekezzenek az ipartestület ügyét előmozdítani. A testület részéről átadott jegyzőkönyv szó szerinti tartalma : „A zal­egerszegi ipartestület elöljárósága már éve­ken keresztül figyelemmel kíséri mélyen tisztelt elnök úrnak azon önzetlen munkáját, melyet elnöki tisztéből kifolyólag az iparosság javáért, a helyes közszellem fenntartásáért s az ipartestület felvirágozásáért kifejteni kegyes volt. Az önzetlen munka ugyan magában hordja jutalmát elöljáróságunk mégis — különösen a zászlószentelési ünnepség körül szerzett hervadhatlan érdemeinek elisme­réséül — indíttatva érze magát arra, hogy legalább er­kölcsileg jelképezze az elnöke iránt táplált nagyfokú szeretet, tiszteletet és nagyrabecsülést. folyó 1900. évi november hó 23-án tartott rendkívüli ülésében egyhangú határozattal kimondotta, hogy Kovács László elnök úr életnagyságú arcképét az ipartestület számára megszerzi, az arcképet az egylet tagjai jelenlétében leleplezi. A leleplezési ünnepélyt f. hó 30-án d. u. 3 órakor tartottuk m­eg, mivől legmélyebb tiszteletünk és hazafias üdvözletünk kifejezése mellett értesítjük. Kelt Zala-Egerszegen, 1900. december 30 án. Békéltető bizottság. A kereskedelmi kör igazgató választmányának 1900. december 29-én tartott ülésében Balassa Benő egyleti titkár előterjesztette a kereskedő ifjak egylete által elfogadott s lapunkban is említett amaz indítványt, hogy városunkban a kereskedők és segédeik között felmerülő vitás ügyek elbírálására bé­kéltető bizottság szerveztessék. Az indítvány megokolására titkár felhozta, hogy a békéltető bizottság révén a ke­reskedelmi kör és ifjúsági egylet szorosabb kapcsolatba lépnének egymással, amely kapcsolat mindkét egylet közgazdasági hivatottságát csak emelné; hogy az ed­digi szokástól eltérőleg a járásbíróságoknál­ és iparhatósá­goknál lejátszódó peresj ügyek a békéltető bizottság­ utján meg­oldva nevezett hatóságokat sok felesleges munkától,óvná meg, hogy a békéltető bizottság működésével a legszebben ápolható s fenntartható a főnökök és segédeik között az a békes­ség 03 barátság, melg a közös munkálkodásban, az üzlet jól felfogott érdekében annyira szükséges s végül, hogy a békéltető bizottság szervezésével az egyesület szép társadalmi missiót teljesít, mely más városokban is kö­vetésre talál s végre valószínűleg még törvényes intéz­kedésnek is alapját képezheti. A választmány lelkesedéssel fogadta az előterjesz­tést, az indítványt egyhangúlag elfogadta s Balassa Benő s dr. Csák Károly tagokat megbízta, hogy a kivihető­ség módozatait egy legközelebbi gyűlés elé terjesszék. Amint a kiküldött bizottság munkálatával elkészül, a javaslatot egész terjedelmében közölni fogjuk. Kereskedel­mi testületek. Már évekkel ezelőtt lapunkban hangoztattuk a kereskedelmi testületek szük­ségességét, és rá­mutattunk arra a fontos munkakörre, melyet az ily törvényes jogkörrel felruházott testületek végezhetnének. A kassai kereskedelmi kamara most a kereskedelmi testületek felállításáról egy törvényjavasla­tot készített és terjesztett a kereskedelmi miniszter elé, mely szerint az országban mindenütt, hol az előfeltéte­lek meg­vannak, kereskedői testületek volnának felállí­tandók, melyben a testület területén működő minden cégbejegyzett kereskedő köteles volna belépni. A testüle­tek működési köre nagyban és egészben hasonló lenne az ipartestületekhez, azzal a különbséggel, hogy az ipar­testületek némely teendőt mellőztetnének, ellenben oly teendők is felvétetnének a szóban levő testületek munka­körébe, a­melyek a kereskedelmi érdekeket nagyban elő­mozdíthatják, mint pl. a békéltető bizottság, cégbejegy­zés kérdése, az ebből eredő kötelezettség ellenőrzése, a tanoncügy, a tisztességtelen verseny szigorú ellenőrzése, hamisítások meggátlása. Érdekkel várjuk H gedits miniszter állásfoglalását e kérdésben. A vármegyei jegyzőegylet közgyűlése. A vármegyei községi és körjegyzők egylete f­ h«'» 5-én délelőtt 10 órakor Zala-Egerszegen a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen tárgyát a községi közigazgatási ügymenet egy­szerűsítése és a jegyzők helyzetének javítása tárgyában a belügyminiszterhez intézendő memorandum pontoza­tainak megállapítása képezte. Kovács Gyula egyleti elnök a Dráva jégzajlása miatt

Next