Zalamegye, 1904. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
2 T>Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« hallani. A Duna — Tisza között, a Bánságban, a Tiszán túli síkon olyan rosz termés lesz, hogy az aratás költségeit alig birja a gazda. Zalavármegye termése azonban nem ígérkezik a legrosszabbnak. Esőnk volt s a kötöttebb talajokon az idén szép a gabona. A vármegye termésének mennyisége — az eddigi adatok szerint — mégsem éri el a tavalyit. Nagy vidékeket vert el a jég, sok helyen árvíz pusztított. Termésünket 15—20 ° o-kal alább becsülik a tavalyinál, minőséget azonban első rendűt várnak. Áldott föld ez, amely nem nyújt kánaáni bőséget, de a munkát megfizeti. Ritkaság a bánáti értelemben vett nagy termés, de az ínség is távol marad tőlünk. A kiegyenlítettebb éghajlati viszonyok nem hajtanak bennünket egyik szélsőségtől a másikig. Amit mennyiségben a zalai gazdák vesztenek, talán kipótolja a magasabb ár. Ha a gazdasági törvények a spekuláció visszaélései mellett érvényesülhetnek, ha a jólan ésszerűséget le nem gyűri a börze , akkor ez idén feltétlenül magas búzaárakat remélhetünk. Az ország átlagos termése a közepesen jóval alul maradt s Európában sehol sem dicsekesznek jó terméssel. A legszélső keleten háború folyik, amely ha egyéb gazdasági eredménnyel is jár, de Oroszországot feltétlenül kivonja a versenyből. Fájdalom azonban, keserű tapasztalatok tanítottak meg bennünket arra, hogy a kereslet és kínálat árszabályozó hatását sokszor ellensúlyozzák azok a mesterséges eszközök, amelyek erőszakosan nyúlnak bele a gazdasági életbe s minden áron érvényesülésre törekesznek. Jósolni lehet a legjózanabb okok alapján, de a nemzetközi konstellációk, a diplomábult, szédült és oly jól esett neki ez az önkívület. Kinek lehet az övénél fényesebb élete ? Esős nap volt. Velenczéből egy gyönyörű fekvésű kis olasz városba rándultak, de a rosz idő áthúzta a számításukat. A szobába rekedtek. Berta a kis szálló ablakánál állt és céltalan rávezedés után a szemköztes házra esett tekintete. Egy fiatal, középosztályból való nő állt az ablaknál, karján parányi gyermekkel. Mellettük az asszonykánál alig öregebb férj, aki hol a kisbabával gyügyögött édesen, hol az asszonyhoz látszott szerelmes szavakat intézni. Az asszonyka mosolygott, ledobva válláról a kis selyem kendőt, mintha melege lenne. A férj hosszú csókot nyomott a fedetlen vállra. Berta összeborzongott. Fázik? kérdezte Bárády. Nem felelt. Átölelte reszketeg karjaival. Mégis fázik? Most még jobban. Nézze, milyen szépen ég a tűz a kandallóban. Nem fordult vissza. Mozdulatlanul tapadtak szemei az előbbi irányba. Nézett, nézett . . . Nézte az okos leány a boldog asszonyt, s Kövér Ilma, mácsai sakkhuzások, a börzei spekuláció, sőt egy ártatlan toaszt keresztül húzhatja az egész kombinációt. Mintha a buza értéke ezektől nem volna független s a magas diplomácia el tudná csitítani az éhező embereket. A fenálló viszonyokkal azonban számolni kell. A gazda jobb árakat reméljen, de terményeivel ne spekuláljon. Eléggé leköti a gondját a gazdálkodás millió gondja; elég baja van a munkásviszonyokkal, a nagy közterhekkel, ne vegyen a nyakába még egy kockázatot. Ránk nézve ez az esztendő nem lesz a legroszabb. Bár egész Magyarország jó termést takaríttatna be, hogy bő aratás után újult erővel haladhatnánk előre a gazdasági megerősödés utjain. 1904. junius 19. A vármegyei alkalmazottak illetményének rendezése. A vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904. X. t.-c. végrehajtási rendeletét a napokban bocsátotta ki a m. kir. belügyminiszter. Magába foglalja az utasítás az összes rendelkezéseket, ugy hogy most már a vármegyének feladata, hogy ezen a közigazgatásunk történetében korszakos törvényhozási alkotás mihamarább testet öltsön s ezzel a vármegyei alkalmazottaknak régi jogos igényei kielégíttessenek. A végrehajtási utasítást a következőkben ismertetjük: Az utasítás a törvénybe lefektetett alapelveket közelebbről megvilágító általános határozatok előrebocsátása után a vármegyei alkalmazottaknak a fizetési osztályokba és fokozatokba való beosztására vonatkozó részletes határozatokat tartalmazza. Nálunk Zala vármegyében valamennyi főszolgabíró, kettő kivételével — akiknek még 5 évi főbírói szolgálatuk nincs — belekerül a VIII. fizetési osztály 2-ik fokozatába, vagyis törzsfizetésük 4000 korona és 600 korona lakbér. Lehet azonban, hogy a vármegye közönsége julius hó 5-én tartandó közgyűlésében már élni fog az 1904. X. t.-c. adta ama jogával, hogy azon főbirákat, akik 15 év óta mint főbírók működnek és arra érdemet szereztek, a VII. fizetési osztályba sorozza be. A vármegyei aljegyzők között fennálló szokásos elnevezést: első, másod stb. aljegyző, továbbá árvaszéki jegyző — megszüntette a törvény. Ezentúl csak lesznek első, másod, és harmadosztályú vármegyei jegyzők. És pedig nálunk Zalában lesz két első osztályú vármegyei aljegyző, t. i. az eddigi első és második vármegyei aljegyző, lesz négy másodosztályú aljegyző, t. i. a III. és IV. aljegyző, valamint az árvaszéki első jegyző és még a legtöbb szolgálattal biró árvaszéki jegyző, a vármegyei V. aljegyző, valamint két legkevesebb szolgálati idővel biró árvaszéki jegyző , ezentúl harmad osztályú vármegyei aljegyző elnevezést nyerik. A járási szolgabirák pedig első és második osztályú szolgabirák lesznek. Az első osztályú vármegyei aljegyzők, akik a főbirákkal lesznek ugyanazon rangban, a VIII. fizetési osztályba soroztatnak, a másod osztályú vármegyei aljegyzők és az első osztályú szolgabirák a IX-ikbe, a harmadosztályú aljegyzők és a másod osztályú szolgabirák pedig a X. osztályba. Ami különösen az illetmények kiszámítását és kiutalását illeti, az utasítás következőleg intézkedik : A törvény 13. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelőleg, mindazon vármegyei alkalmazottnak, akik már 1904. évi január hó 1-én az ezen törvény alapján megállapított illetményekre igényt adó alkalmazásban állottak, a törvény alapján megállapított fizetés- és lakáspénz illetményeket 1904. évi január hó 1-től kezdve; azoknak pedig, akik 904 január 1-je után, de még az 1904. X. t.-c. életbe lépte előtt léptek a vármegye szolgálatába, a törvény alapján megállapított fizetést a megválasztás, illetőleg a kinevezés (eskütétel) napját követő héttől kezdve, a lakáspénzt a megválasztást, illetve a kinevezést követő lakásbérnegyed első napjától kezdve kell kiutalványozni. A vármegye 1'. évi július 5-én tartandó közgyűlésen sorozza be tisztviselőit fizetési osztályokba és fokozatokba. Az alispán az utasításhoz mellékelt minták szerint a számvevőséggel kimutatást készíttet, amelybe a törzskönyvekben foglalt adatok alapján a szolgálati idő tartamát és folytonosságát helyesen feltünteti, az adatokat felelősség terhe mellett okmányok alapján ellenőrzi. A vármegye közönsége az alispán által készíttetett kimutatás alapján teljesíti a beosztást. A hozandó határozatot és a kimutatásokat az alispán a közgyűlés megtörténte után azonnal a belügyminiszterhez terjeszti fel. A felterjesztett határozat jóváhagyása és az illetményeknek a belügyminiszter által történt végleges megállapítása után az 1904. évi január hó 1-től ugyanezen év július 31-ig esedékessé vált többlet fedezésére szükséges állami javadalmazás a vármegye székhelyén levő kir. adóhivatalnál azonnali kifizetésre egy összegben fog kiutalványoztatni és egyidejűleg intézkedés történik az iránt is, hogy a f. évi augusztus 1-től december 31-ig esedékes többletek fedezésére szükséges összegek előleges havi részletekben fizettessenek ki. Az alispán a törvény alapján megállapított magasabb illetményeknek 1904. évi január hó 1-től junius hó végéig esedékessé vált részleteit egy összegben utalványozza ki a jogosultak részére. Ott, hol a lakásbérnegyed a naptári évnegyeddel összeesik, a július—szeptember hónapokra eső lakáspénz többletet is ugyanakkor kell kiutalványozni. Zala vármegye tisztikara ez új rendelkezések folytán oly fizetésben részesül, hogy ezután annak minden egyes tagja igazán minden idejét hivatásának fogja szentelni. Ambícióval, jókedvvel, hivatásszeretettel fogja is betölteni mindegyik — amint ismerjük tisztikarunkat — a helyet, ahová a vármegye bizalma helyezte őket, annál is inkább, mert eddig sem tévesztették szem elől azokat az elveket, kötelességeket, amelyeket az igazi közigazgatási tisztviselőnek mindig szivén kell hordania. X. Izgatók és a nép. Hála Isten, nekünk még nincsenek szervezett szocialistáink. Kanizsán, Keszthelyen néha napján meghordozzák a piros zászlót, ballag utána néhány szereplési viszketegben szenvedő alak s a szájhősök nagy hangon ordítoznak a társadalom bűneiről, a nyomorultak szenvedéseiről; de ezek a cucilisták egyébként mind jóravaló emberek, csak az a nagy bűnük vagyon, hogy mindenütt szeretnek ott lenni és egy két pohár bor hamar megtaszigálja bennük a vért. Hogy mennyire nincs nálunk talaja a szocializmusnak, maguk a szocialista vezérek elismerik. A budapesti főkapitányság legutóbbi évkönyvében az foglaltatik, hogy a szocialisták nagygyűlése alkalmával egy szónok felpanaszolta, hogy Zala vármegyében nem akar hódítani az eszme. A munkások nincsenek szervezve s a paraszt nem is akar hallani az üdvözítő tanról. A vezetőség fel is vette programmjába a zalai munkások szervezését. Ez megszívlelendő tény, valamint tény az is, hogy legújabban olyan jelenségek merültek fel, amelyek arra engednek következtetni, hogy a munka megkezdődött, szakegyesületek alakulnak, amelyeket a fővárosi kiküldöttek szerveznek s itt ott jelszavakat potyogtatnak el egyébként teljesen jóhiszemű emberek, akik öntudatlanul dobták magukat az izgatók karjaiba. Azok a szakegyesületek is teljesen jóhiszeműen alakultak. A helyi bizottság s a tagok azt hiszik, hogy kizárólag önképzés, művelődés, jogos érdekek védelmére tömörültek. Ellenben azok, akik a tömörülést szítják, jobban ismerik a célt. A fő dolog nem az önképzés, nem a szakegylet, hanem hogy a szervezet meglegyen. Az mellékes, hogy mi a szervezet névleges célja, mi a címe. A cégérrel nem sokat törődnek. Ha azután a szervezet már él, működik, akkor már könnyű az izgatás magjait elhinteni. Amíg nincs olyan közvetítő szerv, amely száz és ezer embert mozgásba tud hozni, addig izgatni nehéz. Ha az a sok ember bármilyen központ körül tömörül, könnyű dolog oda belecsempészni minden ferde ideát. Egy két ember kell csak, aki hangos,