Zalamegye, 1909. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-03 / 1. szám
XXVIII. évfolyam. Előfizetési tílj: l gász ívre 10 K - f Pái évre . . 5 l( Negyed évre . 2 1< 56 ! Egyes sz Ami ár.n 20 filli i ZAL Politikai és társadalmi hetilap. Zalaegerszeg, 2009. január 3. I. szám. Hirdetések : Megállapodó szerint. Nyilttér Horonként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza L fik IP megjelenik minden vasárnap. 1909. Ismét elmúlt egy év, amelynek legnagyobb áldása az, hogy immár elmullott. Nem sok jót hozott, csak csalódásainkat szaporította meg, a nyomorúságunkat növelte; új terheket rakott a vállainkra , nagy küzdelmekre való kilátást "nyitott. Beszámolót kellene tartanunk az év történekről s fel kellene sorolnunk azokat az új alkotásokat, amelyek haladásunkat mutatják; rá kellene mutatnunk azokra az új erőforrásokra, amelyekre jövendő küzdelmeinkben támaszkodhatunk; fel kellene jegyeznünk azokat az eseményeket, amelyek nemzetünk függetlenségét és felszabadulását jelzik. Mert dolgoztunk és küzdöttünk egy éven keresztül, joggal keressük tehát a munka és küzdelem eredményét. De hiába keressek! Nagy alkoLtattal, nagy eseményei nincsenek az elmúlt esztendőnek. Estünk és hitünket erősítgettük, hogy el ne vesszen a csalódások által felkeltett kétkedésben ; a reményeinket ébresztgettük, hogy el ne hagyjon bennünket a lelkesedés, a munkakedv s bízzunk még a szebb jövőben, jobb esztendőben. Egy rosz gazdasági év nyomorúságát nyögjük. Nagy Széchényi a gazdasági erő biztosítását tekintette a nemzetek legfontosabb feladatának. Vajon tettünk-e egy lépést előre gazdasági erőink gyarapítása felé? Földművelő állam vagyunk s jólétünk forrása a föld. Ez idén pedig mostoha volt a természet; sok millió értéket perzselt el a szárazság s az aszott mezők, sinylődő rétek sivár talajából csak a gazda és munkás szegénysége sarjadt ki. Fellendült állattenyésztésünket válsággal fenyegeti a takarmányinség; a keresetforrások megcsappanása nélkülözés elé állította a szegény embereket; a drágaság sanyargatja az egész országot. Értékeink devalválódnak ; a háború réme fenyeget bennünket s amikor minden vonalon panasz hallatszik, közterheink folytonosan szaporodnak. Iparunk küzd a létért. Kereskedelmünk összezsugorodik. A középosztály jogos igényeinek leszorításával kénytelen segíteni nagy szegénységén. Vállalkozási szellem nincs, a tőke bizalmatlan s a magyar iparpolitika úgyszólván csak a hazai ipar pártolására való buzdításig terjed. Nem volt elég, hogy ,espedésre kárhoztatott bennünket az az áldatlan közjogi helyzet, amely századok óta felemésztette legjobb erőinket, hanem ebben a szegénységgel teljes esztendőben a bölcs osztrák diplomáciának is meg kellett mozdítania mind a két balkezét, hogy belenyúljon az európai darázsfészekbe s háborús bonyodalmak elé állítsa a monarchiát. Van-e Magyarországon egyetlen egy osztály, amely a mostoha viszonyok miatt nem panaszkodik? Van-e olyan része ennek a szerencsétlen nemzetnek, amely erősbödött volna s nem ölte volna bele erejének javát a rúsz esztendővel folytatott küzdelembe ? Az előző évek alatt legalább a parasztság gyarapodott s ha a középosztály küzködött és vergődött is, megvolt az a vigasztalása és reménye, hogy az uj erőre kapott parasztság alapja lesz a kedvezőbb viszonyok kialakulásának. A mult esztendő azonban ezt a folyamatot is megakasztotta. Most már csak depressio van minden vonalon, ami annál súlyosabb, mert a hitelviszonyok is megromlottak. Nem részletezünk. Úgysem szorul bizonyításra, hogy gazdasági viszonyaink züllöttek, úgy idebenn a hazában, mint nemzetközi vonatkozásokban. A kormány hiába sietett üdvös törvényekkel és a gazdasági élet irányításával segíteni. Fájdalomcsillapító orvosságcseppeket adhatott, a betegséget azonban csak gazdasági erőink felszabadulása, közjogi helyzetünk megváltozása gyógyíthatja meg. Immár axiómává erősödött a nemzetben az a tudat, hogy bajaink legfőbb forrása a gazdasági függés, amely miatt nem tudjuk magunkat felszabadítani az egyoldalú gazdálkodás hátrányai alól. Amikor politikai életünk a függetlenségi párt többségre jutásával új fordulóponthoz ért; amikor a gazdasági önállóság, a teljes függetlenség hazafias óhajtásból a gyakorlati politika irányeszméjévé változott, ujjongva üdvözöltük az uj hajnal hasadását s nagy reményekkel tekintettünk a jövendőbe. Mennyi reményt és lelkesedést veszítettünk el azóta ! Látjuk a nemzet vezéreit a gyakorlati politika rögös utjain, amint erőik kimerülnek a meddő küzdelemben ; látjuk a sorsunkat irányító idegen befolyás érvényesülését s a legjobb akarat letörését; látjuk az elernyedést, amely a hazafias hevület helyét elfoglalta; látjuk a politikai, gazdasági és társadalmi züllést, amelybe belefullad minden jóravaló törekvés. És semmivel sem leszünk gazdagabbak, csak nyomorgunk, sínylődünk, várunk és temetjük a reményeinket. De nem maradhat így sokáig. A társadalom lelkében átalakulás munkája folyik. A nézetek, a felfogás megváltoznak s ez a lassú szellemi munka olyan, mint a folyton hulló vízcseppekké, amelyek keresztül ássák a követ, alámossák a fundamentumokat s hiába építenek elébük sáncokat és töltéseket. A társadalom elvei érvényesülésre törekesznek a politikában is. Nem respektálják a pártokat és pártok megállapodásait, mert a pártokat is hatalmukba kerítik. A társadalom követelőleg lép fel s radikális irányokat sürget. A megalkuvásból, az opportunizmusból épen elég volt öt évtizedig. A közvélemény immár kialakult meggyőződése napról-napra erősödik, tért hódít, átcsap a pártok keretein s új politikai alakulások bekövetkezését sejteti. Az uj alakulás csak a nemzet függetlenségének kedvező irányban mehet végbe, i £ 2 rémet? most használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsuba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen. ÜL II . Mai szállunk 10 SS I