Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-10-18 / 243. szám

1931 október 18. rint történik a menetrend össze­­állítása, mint télen. Eddig még nem kaptunk érte­sítést afelől, hogy tartanak-e az idén is és mikor Zalaegersze­gen menetrendi értekezletet, de, ha tartanak, ha nem, szorgalmazni kell azt, hogy a téli menetrend összeállítását is előzze meg érte­kezlet, mert csak így állapítható meg, hogy az egyes vidékeken milyen vonatok járatására van szük­ség és, hogy — takarékoskodás szempontjából — melyik járatok szüntethetők be a vidékek és ér­dekeltségek érdekeinek súlyosabb sérelme nélkül. Bizalmat szavaztak a német kormánynak. Berlin, október 17. A kormány­­nyilatkozat vitája tegnap este be­fejeződött és sor került a szava­zásra. A birodalmi gyűlés 295 szavazattal 270 szavazat ellenében bizalmat szavazott az új Brüning kormánynak, elfogadván a kor­mány nyilatkozatát. A szavazás nagy izgalom mellett folyt le. ­>A pápa a spanyolokért. Zalamegyei Újság Szerencsétlenség ért tegnap este egy osztrák teherautót Zalaegerszegen. Egy hintó kikerülése közben ez egyik ház falának futott. Tegnap este a zalaegerszegi Kossuth Lajos­ utcában szokatlan autószerencsétlenség történt egy osztrák teherautóval. Az autó elé egy hintó került és a soffőr, hogy az összeütközést kikerülje, felfu­tott a járdára és neki szaladt egy ház falának, miközben az autó megrongálódott, utasai pedig megsebesültek. A szerencsétlenség részleteiről a következőket jelentik: Egy bécsi cég, amelynek tulaj­donosai Niklosch Anna és Ferenc, az utóbbi időben nagymennyisé­gű szőlőt exportál Zala megyéből Ausztriába. A szőlőt teherautókon viszik ki, amelyek a cég burgen­landi telepéről, Siglósből (Siklósd) indulnak Magyarországra. Az utol­só napokban a cég Dióskál kör­nyékén vásárolta össze a szőlőt és teherautói naponta többször megfordultak Burgenland és Diós­kál között. Tegnap is két teher­autó szállította a szőlőt, s ezek közül az egyik az első forduló után a kora esti órákban igyeke­zett vissza Dióskálra. A teherau­tón, amelynek rendszáma „M. 4038. A“, Schweiger Auguszt 33 éves siglósi árukísérő, Karl Vil­mos soffőr és Müller József 33 éves kőszegi pénzügyőri szemlész­ültek, az utóbbi a magyar vám­hatóságok részéről. Az autó este fél hét óra után érkezett Zalaegerszegre, és a Kossuth Lajos utcán keresztül tartott Bak felé. Mikor a teher­autó a Petőfi­ utcai keresztezéshez érkezett, a Petőfi-utcából épen akkor hajtott ki Barthelmes Wal­­terné babosdöbrétei földbirtokos kétfogatú kocsija, amelyen csak a Simon Károly kocsis ült. A hintó Kossuth-utcán keresztül Petőfi-utca folytatását képező Vass a József utcába igyekezett. A kocsi már annyira behajtott a főutcára, hogy az összeütközés elkerülhe­tetlennek látszott. Ebben a pilla­natban a soffőr, hogy a szeren­csétlenséget megakadályozza, na­gyot fordított jobb felé a kormá­nyon, mire az autó — bár a soffőr egyidejűen fékezett is — a gyalogjáróra felfutva Rauschenberger János nekirohant h. pén­z- ügyigazgatónak a Petőfi- és Kossuth Lajos­ utca sarkán álló házának. Abban az időben a gyalogjáró épen népes volt, mert az esti litániáról siettek haza az emberek. Szerencsére a gyalog­járók közül senkinek sem történt baja. A baleset következtében az autó első része erősen megron­gálódott. A hűtő behorpadt, benzintartály kilyukadt és a ben­a­zin kifolyt. Ugyanakkor a ház sarka jelentékenyen megrongáló­dott. A teherautón levők közül a soffőrnek nem történt baja, pénzügyőri szemlész a homlokán a és az orrán szenvedett kisebb sérülést, míg Schweiger árukísérő aki a szerencsétlenség pillanatá­ban épen bóbiskolt, fejének bal­oldalán a füle fölött — valószí­nűen az üvegszilánkoktól — erő­sebben megsérült. A szerencsétlenség nagy tömeg gyűlt egybe, szinterén amely izgatottan tárgyalta az eseményt. A közelben tartózkodó őrszemes rendőr kihívta a mentőket, akik a két sebesültet beszállították kórházba. A kórházban mindket­­­tőt orvosi segélyben részesítették és Müller szemrészt mindjárt el is bocsátották. A teherautót az öntöző kocsi bevontatta a tűzoltólaktanya ud­varába. Innét a soffőrt előállítot­ták a rendőrségre, ahová hamaro­san megérkezett Müller József pénzügyőri szemlész is, mire a rendőrség megkezdte a kihallga­tásokat. Müller József szemlész a kö­vetkezőképen adta elő a történ­teket: A teherautó szabályszerű sebességgel, az út baloldalán haladva érkezett a Petőfi­ utca sarkára, ahol tülkölt, ő már csak azt vette észre, hogy trappolva előttük termett a hintó, úgy hogy nagy szerencsétlenségtől kellett tartani. Szerinte ennek megaka­dályozása a soffőr lélekjel­eneté­­nek tulajdonítható. Ha hirtelen el nem fordítja a soffőr a kor­mányt, az autó épen derékon kapta volna el a kocsit, s ez esetben Simon Károly kocsist bizonyára halálos szerencsétlenség éri. Az autó azért rohant neki a ház sarkának, mert a nehéz gép­kocsit nem lehetett elég gyorsan lefékezni. A rendőrség Müller Józsefet, akinek szolgálati ügyben távoznia kellett, kihallgatása után elbocsá­totta. Utána az autó osztrák utasait hallgatta ki. A kocsis és a zalaegerszegi szemtanúk kihall­gatására a mai nap folyamán kerül sor. Vatikánvárosból jelentik. A pápa felhatalmazta a madridi nunciust, közölte a spanyol papsággal és hívőkkel, hogy sokkal inkább, mint bármikor, velük érez e pil­lanatban. Apostoli méltóságának teljes nyomatékával emeli fel til­takozó szavát az egyház szent jogai ellen elkövetett sértésekkel kapcsolatban, mert ezek a jogok Isten jogai az emberek lelkében. Felhív a pápa mindenkit, hogy csatlakozzék a közös imához, különösen Krisztus király napján, amikor ő a bemutatja a vatikáni bazilikában szentmiseáldozatot, hogy az egyházat és a spanyol népet ért megpróbáltatásoknak vége szakadjon. Végül annak a reményének ad kifejezést, hogy Isten segítségével a már elköve­tett jogtalanságokat jóváteszik és a megpróbáltatásokat megakadá­lyozzák. álom. Feltérdelt a hófehér pár­nácskára s a puha karocskákat csábos melegséggel fonta édes­apja nyaka köré. — Nagyon szeretlek, apukám, de Edust mégis jobban ... Ha­nem azért ne haragudj, mert az egészen más ...* * * Tizenkét év lassúnak feltűnő, s mégis lázas gyorsasággal iram­­lott el... A hófehér fátyolszerű lágy re­­dőkbe burkolt bájos szőke szép­ség lebilincselő mosollyal fogadta szűnni nem akaró ünnepeltetést, amint végigvonult a reflektorok fényétől káprázó, virágdíszbe borult termen. A vállán keresztül vetett nemzetiszín szalagon aranyos fényben csillogtak a betűk: Miss Magyarország. S felhangzott az andalító tangó forró üteme. Éva melegen bújt meg a szorosan ölelő, erős karokban. A tündöklő szemek ezer ígérettel pillantottak fel a sötét férfiszemekbe. — Kis szépségem ... — su­sogta a fojtott szenvedélytől izzó, mély férfihang. Éva gyöngyöző, kedves hangja, napsugaras kacajjal turbékolt. — Edus, mondd igazán, szép vagyok ? — Nem ... Csak pártfogoltak... s így lettél szépségkirálynő. Kis hamis, csúnya vagy ... — a férfi hangja mind kötekedőbbé vált, — nekem vagy csak a leggyönyö­rűbb ... A lány bájos duzzogással, szemrehányólag pillantott fel. — Csúnya vagy te is ... nem szeretlek... — Én sem .. Csak nagyon halálosan... — Edus, mikor szerettél job­ban, amikor még mint kis ludo­­vikás, összeragasztottad az alvós baba fejét, vagy... — Vagy? — Vagy most, amikor az én fejemről van szó? — Talán az is összetörött? — Nem, hanem — elcsavaro­dott ... — Visszacsavarjuk ? Éva búgva kacajos nemet int. Ezt a napsugaras kacajt csak az igaz szerelem bírja odavarázsolni a nő szája köré. Csupa finomság, csupa báj, mint egy mámoros tavaszi álomkép. A férfi szorosabban öleli ma­gához. — Mindig szerettelek, de aho­gyan ma, az egészen más... Őszi színpompába öltözött Vá­rosliget hatalmas lombozatú fái között meghúzódó jáki kápolná­ból kihallatszanak a Lohengrin­­nászinduló utolsó akkordjai A ragyogó napsugarak végig­csókolták a kápolna bejáratából kilépő, hófehér díszbe öltözött, bájos menyasszonyt, aki derűsen tündöklő mosollyal támaszkodott a snájdig tüzérszázados karjára. Éva és Edus arcán áttündökölt a boldog szerelem ragyogó vissz­fénye. S elindultak reménnyel, hittel, egymás szeretetében felolvadva, az Élet útjaira ... * * * Boldogságuk elérésénél termé­szetesen mint tanú szerepeltem. Amikor Éva ajkairól, halk ki­sérő zene hangjai mellett elhang­zott a „holtomiglan-holtáiglan“ eskü szava, önkénytelenül arra gondoltam, a férj nem jut-e a Pista gyerek s a Pajti kutya sor­sára? De bizalom családunk ki­próbált asszonyi hűségében ! Re­mélem, a kis szőke tündér követi ősanyáink példáját, így megnyugodva indultam a fiatalok után. Úgy legyen! * * * 3 jelenségek. A szombati városi közgyűlésen szinte egyhangúan ment keresztül a takarékossági, továbbá a pénz­ügyi és jogügyi bizottság javas­lata. Az ellenkező érvelés nem talált talajra. Minden érvnél sú­lyosabb a helyzet, amellyel szem­ben kicsorbul minden ellenkező felfogás. A polgárság súlyos hely­zete nem engedte meg pár ko­moly gondolat mérlegelését sem. Félő, hogy az a sok összevonás a városi adminisztrációban cső­­dött mond; egyetlen leíróval nem fog boldogulni a hatalmassá nőtt városi bürokrácia. A fogattartás­ról is Károly lehetne vitatkozni. Jády komoly megállapítása, hogy a kisiparosok fizetéscsökkentésnek a isszák meg a levét, szintén pusztába kiáltó szó ma­radt. Meg kell azonban állapítani, hogy a gyűlés nívós volt. A kez­deti kisülések csak epizódok vol­tak. Jól esett hallanunk annak megállapítását, hogy a város kép­viselete csak ideiglenesnek gon­dolja a csökkentéseket. A város polgársága és sorsának intézői kényszerű áldozatban lettek egyek. Ez az egység a szivek sebe. Hej Trianon ! Hej Károlyi Mihály és őszirózsás társai, meghoztátok a függetlenséget, amely egész a ko­­pasztásig megy . . . Akik abban részesek voltak, verjék a mellüket. * ** Lezajlott a Csány szobor át­adási ünnepsége. Örülünk, hogy idáig eljutottunk városunk máso­dik szobrával. Hogy egyszerű keretben csinálták, helyes, így illik az idők komolyságához. De viszont meg lehetett volna adni mindazt, amit a helyzet nem tilal­maz. Hogy nem volt bankett, di­csérjük, mert költséget, eszem­­­iszámot jelentett volna. Erre pe­dig szükség nincs. Ellenben az ünnepélyes hivatalos istentisztelet ép úgy megtartható lett volna, mint a Deák-szobor leleplezésé­nél. Az istentisztelet illett volna Csány László vallásos egyénisé­géhez. A hálaadás szólhatott volna belőle, hogy annyi küzdelmet a segítő Isten végre megkoronázott. Itt Zalában szokás is istentiszte­lettel kezdeni hazafias ünnepsé­geket, lem Ehelyett más történt. A főtemp­tő istentisztelete alatt nagy

Next