Zászlónk, 1906. szeptember - 1907. június (5. évolyam, 1-10. szám)

Fiúk! Kedves Barátaim! Jó bor az ó­ bor. Szakértők állítják, hogy többet ér, mint az új bor: kiforrott, tisztább és tartósabb. A mi barátságunk sohasem volt mustszerűen zavaros. Tiszta bort öntöttünk a pohárba kezdettől fogva. De, hogy szívósságát, tartósságát és komoly megbízhatósá­gát kifelé is megmutassa, a mi barátságunknak is időre volt szüksége. Az időt, ime, megadta érnünk az Idők Ura, Istene. Immár fél évtizede, hogy itt és így állunk. Az ötödik évnek is a legvégén vagyunk. S zavartalan tisztaságban áll a mi barátságunk. Tehát kifelé is megmutatta, hogy a­mi benne volt, szívós, komoly, és megbízható erő volt kezdettől fogva. Mi lett légyen az, a­mi benne volt, várjon? Nem lehetett más, mint őszinte megbecsülésen alapuló szeretetünk egymás iránt és szent eszményeink iránt. Azért nem lehetett más, mert ez lehet csak a tartós barátságok egyetlen, igaz alapja, értelme és tartalma. Hogyan is lehetne másképen értelmezni a mi barátságunkat?! N­em voltunk mi soha czimbolák, sem pajtások csupán. Nekünk ez mind kevés volt. Mi kezdettől fogva­­ jóbarátok voltunk. Szent eszméink mélységeiben kerestük és találtuk meg egymást. Igaz lelkek mindig itt értik meg az igaz lelkeket. Ásítozó, fattyú-lelkek óránkint változó, sekélyes érzelmeiben nem teremhet olyan drága gyöngy, a­minő az igaz barátság. Hát ha már rátaláltunk egymásra, fiuk, s összeolvadt érzelmeink világában, lel­kes együttakarásunkban, kölcsönös megértésünkben kifejlődhetett az igaz barátság ritka drága gyöngye: ne becsülnék-e meg azt annál inkább, minél inkább növesztik értékét az időnek fölöttünk elvonuló évei?! A tenger mélyén fejlődő gyöngyöt nem koptatják az évek, hanem növelik. Elkophatik-e az igaz barátság csak azért, mert évek múlnak el fölötte? Nem! És a mi barátságunkat sem fogja az idő elkoptatni. Én bizalommal nézek a jövőbe. Szemeteknek ragyogásából kiolvasom reményeim szivárványszineit s e szép szivárvány egethordó övezete alatt törhetlen hittel, bízó reménységgel, lelkes szeretet­tel vonulok be életem második félévtizedébe­n szeptemberben. Addig is szervusztok! Szívből üdvözöl valamennyiteket igaz hű barátok a Zászlónk. Pontos czímem: „Zászlónk“ ifjúsági lap szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, téli, Damjanich-utcza 50. szám. Előfizetési ár: egész évre 2 korona, félévre 1 korona.

Next